Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-05-01 / 5-7. szám

Hírünk a Világban 13 követett a hirtelen bekövetkezett háború elke­rülésére. Az igazság az, bog}' a háborút egy aránylag kis, kártékony bécsi klikknek köszönhetjük, amely szorosan együttműködött a németekkel, és nem a magyar közszellemnek, vagy magyar államférfiaknak.” Miután áttekintést adott (Lord Bryce rész­leteiben Magyarország feldarabolásáról és — bár elvileg helyeselte Csehszlovák állam fel­állítását és ennek a Dunához való hozzáférhe­tőségi jogát, — kijelentette, hogy teljesen hely­telen főleg magyar lakta területeket elcsatolni, ideértve egyetemi városokat, mint Pozsonyt és Kolozsvárt valamint, hogy Magyarországot jogtalanul megfosztják erdeitől és ásványaitól. Végül kifogásolta, hogy nem tartottak népsza­vazást'Kárpátalján és Erdély magyarlakta uL szein. Ezután így folytattta: „Nem óhajtok idejükkel visszaélni azzal, hogy ismertetném M. Millerand**-nak a Szö­vetséges Hatalmak nevében irt levelét, amely­ben ő a területváltozásokat illetően ezek állás­pontját leszögezi. Gyakorlatilag ez olyasmit je­lent. hogy a Szövetségesek nem óhajtják az ügyet gondosabban átvizsgálni. Ezt illetően a levél így szól : ‘Minthogy mi Magyarországot nem hagyhatjuk olyannak, mint amilyen volt, nem teszünk semmit sem annak érdekében, hogy Magyarország olyasmit kapjon, ami e­­gyébként megilletné. Mivel tökéletes rendszer­­változtatások nélkül nem produkálhatunk, Ma­gyarországtól nagy mennyiségű területet el fo­gunk venni amelyhez —■ saját elvünket követ­ve — egyébként joga lenne.’ A Magyarországra kiszabott békeszerződés rendkívül súlyosságát illetően csupán egy ment­séget látok, s ez az, hogy a magyarok a háború I előtt visszaéltek hatalmukkal és a magyar Ko- I rónához tartozó kisebbségeket bizonyos tekin­tetben elnyomták. Ez azonban áll minden Kö­zép- és Keleteurópai hatalomra. Ahogy a ma­gyarok viselkedtek abban az időben, az nem volt olyan elítélendő, mint a poroszok maga­tartása Posennél és messze elmarad a cárok lengyelországi ténykedései mögött, vagy pedig a mögött, amit a románok jelenleg folytatnak. Elmehetünk odáig, hogy azt mondjuk nincs tolerancia faji kérdésben a Rajna vonalán túl, akkor viszont nem tudom, hogy miért épen Magyarország legyen az egyetlen ország a sok közül, amelyiknek szenvednie kell a vezetői ál­tal elkövetett tévedések miatt. Amit a (Szövetséges) Hatalmak tesznek nem más, mint régi sérelmek gyógyítása újak te­remtése révén. Ez pedig történik — amint azt Lord Newton mondotta — szöges ellentétben azokkal az elvekkel, amelyeket a (Szövetséges) Hatalmak magukénak vallottak Európa ujjá­­szervezési programmjuk vállalásakor. Én most nem csak Mr. Wilson Tizennégy Pontjára uta­lok. A Nagyhatalmak mindegyike elismerte és vállalta az ujjászervezési feladatot, mégepdig azzal az őszinte óhajjal, hogy meg fog ismer­kedni az elnyomott népek jogos kívánságaival ; és azzal az elhatározással, hogy a vitás ügye­ket elsimitja olyképen. miszerint a jövő keve­sebb sérelmet és több megelégedést fog hozni, s következésképen türhetőbb biztonságot a bé­ke érdekében. Ezeket az elveket a legnagyobb mértékben elhanyagolták. Ha a (Szövetséges) Hatalmak kevesebbet törődtek az igazsággal, mint valamely feltételezhető önös érdekkel, vagv annyira kifáradtak a darabokra tört vi­lág összeillesztésével járó kimeritő munkában, hogy elhatározták az ügyek rövidre fogását, — igazságtalanságot okozva — akkor ugyanazzal az erővel az igazságot és a jövő biztonságát is szolgálhatták volna. Én nem siratom Magyarországot. Mindenek előtt a né]) lelke, szelleme az, ami valamely or­szágot naggyá tesz ; és a magyar népnek a lel­ke nincs megtörve. Viszont minekünk attól kell tartanunk majd, hogy a békeszerződésben foglalt intézkedések az igazságtalanságnak, haragnak és keserűség­nek az érzéseit oly módon fogják kiváltani az emberekből, hogy azok az első adandó alkalom­mal jóvá fogják tenni a békeszerződés hibáit. Igazságtalan megoldás ritkán maradandó. Van-e valaki, aki elhiszi, hogy az ami ebben a szer­ződésben van az a béke fenntartását szolgál­ja? Sokkal valószínűbb, hogy ez a jövő hábo­rújának a magját veti el, amely háború majd akkor jön, amikor a legnagyobb szükség lenne' békére.”*“ (Dorocjsághy Dénes) * Rich & Cowan kiadása London, 1939. ** Clémenceau után a békekonferencia elnöke. *** Parliamentery Debates, 5th series, XIV. 239-45.-

Next

/
Thumbnails
Contents