Hirünk a Világban, 1954 (4. évfolyam, 7-8. szám)
1954-11-01 / 7-8. szám
10 Hírünk a világban A magyar sport külföldi elismeréséről Irta: Dorogsághy Dénes Emigrációs tapasztalataink igazolni látszanak azt a sokak részérőimái korábban hangoztató« feltevést, hogy az érvényesülési lehetőségek terrénumai közül a zene es a sport azok, amelyeken keresztül elért sikereink nyomán a nyugati világ bennünket, magyarokat némileg ismer. A viszonylagos hírnevünk ez utóbbi komponenséről beszélve, szeretném a figyelmet felhívni arra a feltűnő változásra, amelyet az elmúlt év folyamán a külföldi sajtó mutatott. A magyar sportsikerek hosszú időre nyúlnak viszsza. Mi és mi előttünk az idősebb generációk, akik figyelemmel kisértük a különböző sportágakban elért kiváló eredményeket és akik tisztában voltunk azzal, hogy versenyzőinka gazdagabb nyugati országok versenyzőihez képest aránylag mostoha körülmények között vívták ki sikereiket, valamint mérlegeltük azt a kedvezőtlen adottságot is, hogy Magyarország népessége messze alul maradt számos eredményekben lényegesen szegényebb képet mutató európai, vagy más kontinensbeli ország népességénél, következésképen realizáltuk azt a tényt, hogy sportolóink általánosságban a világ legjobbjai között foglalnak helyet. Azonban sohasem hallottuk, hogy ezt a külföld elismerte volna. Külföldi újságokban, szaklapokban itt-ott olvashattunk ugyan beszámolókat, sőt méltatásokat egyes kimagasló eredményt elért magyar sportolóról, vagy csapatról, de nem Magyarországról, mint sportnemzetró'l. Az soha egyik külföldi kritikusnak sem tűnt fel, hogy a különböző sportágakban szereplő aránylag sok kiemelkedően ismert név, mint Hajós, Pillér, Pelle, Bárány, Barna, Csik, Sárosi, stb. stb. egyugyanazon nyolc milliós ország fiainak a neve. Nem régebben, mint két évvel ezelőtt, a Helsinkiben tartott olympiai játékok befejezése után az egyik emigrációs újságunk a következő címet volt kénytelen adni az Olimpiász magyar szempontból való méltatásának: Elsők között az olimpiai játékokon és utolsók a nyugati sajtóban. A külföld figyelme sporton keresztül 1953 őszén terelődött ránk, a magyar futball együttesnek az angolok feletti győzelme után, majd folytatódott további magyar futball sikerek nyomán. Ettől az időtől kezdve a külföldi sporttudósitók határozottan több odaadást tanúsítanak magyar eredmények felfedésében, közlésében és méltatásában. így 1954 tavaszán számos francia, holland, német és délamerikai újságcikk jelent meg kiemelve a magyarversenyzőknek egyik vagy másik sportágban való elsőrendűségét. Ide sorolható pl. aCe Soir egyik cikke, mely szerint a kardvívás (csapat) az egyetlen sportág, amelynek az eddig lebonyolításra került összes világbajnokságát mindvégig ugyanazon nemzet (Magyarország) nyerte meg. A magyar sport-sikerek ily hirtelen és rohamos felfedezése kétségtelenül a World Sport a ugusztusi (1954) számában éri el csúcspontját. Ez a hivatalos havi angol sportösszefoglaló “Hey^ days for Hungary” című cikkében az európai üsző; bajnokságok előestéjén a következőket irta: “Vájjon be fogja-e ismét váltani Magyarország azt azigényét arra, hogy jelenleg a legnagyobb sportoló nemzet a világon, (néparányát tekintetbe véve.)” Azóta a bajnokságok már lezajlottak és a magyar versenyzők a lehetséges 33 helyezésből 18-at biztosítottak a maguk számára. (A Szovjetunió következett ezután 11 helyezéssel.) Ennek méltatása kapcsán a World Sport októberi számában a következőket olvashatjuk: ‘‘Magyarországnak és a keleti országoknak a domináló szerepe az Európai Uszóbajnokságokon, — amelyeket ragyogó körülmények között tartottak meg Torinóban — oly nagy volt, mint aminőt vártunk.” Továbbá: ”... amagyarok versenye az úszásban csaknem belügyükké vált és a bajnokság vége felé mindenki kívülről tudta már a magyar nemzeti imádságot, tekintve, hogy kilencszer játszották.” Ennél többet valóban nem kívánhatunk. En azonban a fennti idézet ‘‘jelenleg” kifejezésével kapcsolatban szeretnék utalni arra a,körülményre, hogy a magyar sport .-sikerek a maihoz hasonlóak voltak már akkor is, amikor az edzés és versenyzés Magyarországon még nem volt kormányzatilag irányítva. Hivatkozom itt elsősorban a párizsi, amszterdami, losangelesi, főképen a berlini, s végül a londoni olympiai játékokon elért eredményekre, valamint a fentebb említett hegemóniára a kardvívásban (majdnem hasonlóképen a vizipolóban) a tornára, úszásra, asztali teniszre, boxolásra és nem utolsósorban a háború előtti magyar futballra. Ez utóbbit illetően átadom a szót a ‘‘Die Presse” c. bécsi újságnak, amelyik a nov. 16.-i számában “Die Gründe der Niederlagen gegen Ungarn” című cikkében, miután a magyar futball egy weckenden belül hatszoros győzelmet aratott az osztrákok felett, a következőket Írja: “Az osztrák futball elvesztette a hatfrontos küzdelmet Magyarországgal szemben. Helytelen lenne efelett búsulni, mert Magyarország ma is, mint ezelőtt a világ legerősebb futball nemzete.” Ezek az elismerések remélhetően további serkentő hatást fognak gyakorolni a világ minden táján küzdő magyar sportolókra. Olvassa az OCCIDENTAL PRESS most megjelent könyveit!
