Hirünk a Világban, 1954 (4. évfolyam, 7-8. szám)

1954-11-01 / 7-8. szám

Hírünk á világban 11 Kertész István könyvének nemzetközi viszhangja Tavaly jelent meg Kertész Istvánnak, az indianai hires Notre Dame egyetem államtudományi profesk­­szorának a könyve ‘‘Diplomacy In a Whirlpool —Hun­gary between Nazi Germany and Soviet Russia” ci­­men, az egyetem kiadásában. A könyv élénk feltűnést keltett szakkörökben és az amerikai és egyéb folyóiratok hosszan foglalkoz­tak vele. A bírálatok többsége kedvezően fogadta a könyvet. Az ismertetések, kritikák érdekesebb ész­­leteit az alábbiakban közöljük: ‘‘A könyv első része, mely Magyarország külpoli­tikai kapcsolatait tárgyalja 1919 és 1944 között, szükségképen nagyon vázlatos és nagyon kevés o­­lyat tartalmaz, ami nem lenne már ismert, azonban adatai pontosak és —bár nyilvánvalóan magyar szem­pontból mutatja be az eseményeket, — korrekt és mérsékelt. A második részt Magyarország történeté­nek szovjet megszállás alatti idejét tárgyalja a bé­kekonferenciáig. Itt a szerző megindító képet ad a magyar antikomm unisták kétségbeesett küzdelméről az ország szabadságának megőrzésére kommunista társaik támadásával szemben, melyet a szovjet ha­tóságok támogattak, és a nyugati hatalmak tehetet­lenségéről, közömbösségéről és stupiditásáról. E- zek a fejezetek sok olyasmit tartalmaznak, mely új­donságként fog hatni a legtöbb olvasó előtt és érté­kes lesz a jövő történészei számára.” (International Affairs, 1954.1.1.) ‘‘E könyv, mely egy kis ország helyzetét Írja le, amely áldozata lesz hatalmasabb szomszédainak, ér­tékes bár szánalmat keltő dokumentum. Szánalmat kelt nemcsak azért, mert Európa egyik leghősiesebb kis nemzetének szomorú sorsával foglalkozik, ha­nem azért is, mert megvilágítja a sorozatos nyugati hibákat, melyek nagy mértékben felelősek ezért a sorsért. Egyidejűleg ez a szovjet politikának az e­­gyik legtanulságosabb eset-története a gyengébb szomszéd-országok meghódítására vonatkozólag... Ennek a könyvnek az elolvasása azok számára, aki­ket különösen érdekel Keleteurópa, feltétlenül szük­séges.’’(Naval Institutes Proceedings) ‘‘Ez a rövid, jóldokumentált tanulmány Magyaror­szág küzdelméről politikai fennmaradása érdekében 1938 és 1945 között...egy nemzetnek boldogtalan tör­ténete, mely két agresszív birodalom közé szorult s vereséget szenvedett mind félig őszinte szövetsége során Hitlerrel, mind a Szovjet elleni ellenállásá­ban... A tengely veresége után a Szovjet a Yalta-i egyezmény értelmében szabad választásokat enge­dett, m elyek a kommunizmusnak leghatásosabb elu­tasítását eredményezték Keleteurópában... Ezután a kommunista kisebbség elpusztította ellenzékét. A- zonban Magyarország végső eltűnését nem lehet ki­zárólag külső tényezőknek'tulajdonitani, ahogy Ker­tész sejtteti. Az 1919-es békeszerződés, a csehek hajthatatlansága, és a müncheni megalkuvók gyengí­tették ugyan Magyarofszágot, de ezek a tények nem felelősek azért, hogy nem teremtettek az országban demokratikus társadalmat, vagy nem reformálták meg a gazdasági rendszert.” (Saturday Review of Lite­rature, 1953. XII. 19.) “Dr. Kertész tanulmánya nagyobb részét e szeren­csétlen országnáci és szovjet okkupációjának szen­telte... A szerző, akárcsak legtöbb kortársa Közép- és Keleteurópában, nem tudja megtartani objektivi­tását, amikor el akarja vitatni országa hozzájárulá­sát a náci háborús célokhoz... Bár dr. Kertész haj­lik arra, hogy Magyarország 1920 utáni külpolitiká - jánaklegtöbb hibáját a nagyhatalmak tettei vagy mu­lasztásai mögé rejtse, könyve megérdemli valameny­­nyi Magyarország történetét tanulmányozó kutató fi­gyelmét.” (Foreign Service Journal, 1954, VII.) “Hogy Moszkva csatlósországaiban a teljes hata­lomátvétel módszere és taktikája meglepően egyfor­ma volt, újra megerősítést nyer Kertész István ma­gyar diplomata könyve nyomán... 1945 végefelé Bu­dapesten, majd az egész országban megtörténtek az utolsó valódi válás ztások, s miközben a kisgazdák abszolút többséget nyernek mindenütt, a kommunis­ták a szavazatok egyhatodaval kell hogy megeléged­jenek. Mindenki, aki a kommunizmust elutasítja, azt reméli, hogy sikerül Magyarország különállását meg­óvni és hasonlóképen reagálnak Nyugat budapesti képviselői... De a kommunisták egy baloldali biok - kot alakítanak a kisgazdák ellen és megosztják ezt a pártot, a Vörös Hadsereg nyílt pressziója által tá­mogatva; egyedül ők rendelkeznek világos program­mal és követelik is azt minden etikai megkötöttség nélkül.” (Rheinischer Markur, 1954.111.12/) “Ennek a beszámolónak az értéke az élethű rész­letekben rejlik, amelyekben a szerző leírja a Szov­jetunió és a nyugati demokráciák közti háborús és háboruutáni kapcsolatainak hatását Magyarország bel- és külpolitikájára. A szerző ügyesen mutatja be azt a módot, ahogyan a Szovjet befolyás a kommu­nistákat hatalomra segítette.” (The Americon Histo­rical R eview, 1954.IV.) “Van egy regi magyar néptánc, a Kállay-kettős, amelyben a táncosok két lépést tesznek előre és az­után kettőt hátra. Amikor Kállay Miklós lett a ma­gyar miniszterelnök, minden lehetőt megtett náci Németország növekvő igényeinek meghiúsítására. Nyíltan engedményeket tett ugyan, de mindig tudta, hogyan kell azokat hatástalanítani. Budapesti ifjság­­irók nemsokára Kállay-kettősnek nevezték el ezt az ügyes manőverezést... 1947 nyarán azonban a ma­gyar kormáily biztosan Rákosi ügynökeinek kezében volt és a komm unista parancsokat nem lehetett töb­bé kijátszani. A Kállay-kettősnek vége szakadt; s most következett a haláltánc...” (The New Leader, 1954, IV.26.)

Next

/
Thumbnails
Contents