Hirünk a Világban, 1954 (4. évfolyam, 7-8. szám)
1954-11-01 / 7-8. szám
Hírünk a világban 3 sáról, Zrínyiről, Csokonairól, Vörösmartyról, Aranyról, só't Petőfiről ? A lO-ik századbeli Sir John Bowring fordítások a költői gyalogjáróra emlékeztetnek; a 20-ik században Watson Kirkconnell több Ízben megbirkózott súlyos feladatával; fordításában Buda halála fölényes költői alkotás. Am jellemzó', hogy a magyar klasszikusok művei — Madách hatalmas alkotásának kivételével — csak “anyagi támogatással” jelenhettek meg, szóval az “üzletileg érdekelt kiadók” nem törődtek műveikkel. Tiszteletreméltó törekvéseiket hangoztatva pár más fordítót is említhetnék, de a legtöbb fordításból hiányzik a nyelv bensősége, az eredeti mű varázsa, a sorsleleplező s feltáró erő. 6. Cinizmusra vagy dogmatikus pesszimizmusra mégsincs okunk. Igaz, egyenlőre keveset tudnak rólunk; egyenlőre meztelen fajdalmainkat s anekdótás vidámságunkat alig értik. Am tévedés volna tudatos nembánomságról, vagy ellenszenvről beszélni. Manap mindenütt nagyok az életproblémák s magától értetődően az amerikaiakat elsősorban saját problémáik foglalkoztatják. Biztató viszont, hogy mindinkább olyan tünetek mutatkoznak, amelyekből arra következtethetünk, hogy nemcsak politikai, gazdasági és társadalmi téren, hanem esztétikai téren is tágul az amerikai látóhatár. Ha arra gondolunk, hogy odaát a szülőhazában milyen közömbösek voltunk mondjuk a délamerikai nemzetek irodalmát illdtőleg, akkor korántsem meglepő, hogy a magyar hit, kétely és lemondás irodalmi kifejezése nem kivételes jelentőségű élmény az amerikai szellemi életben. S ahogy Babits Mihály is megjegyezte a magyar irodalomnak világirodalmi szerepével foglalkozó tanulmányában, kevés az olyan magyar irodalmi alkotás, (a tudatosan művészi és népi gazdagság ellenére), amely a fordítást megokolná tenné, bárha mi magunk szeretjük is ezeket a műveket. Gottfried Keller Der Grüne Heinrich-je a mai napig nem kapott angol tolmácsolót, pedig világnyelven, azaz németül Íródott, s amikor Tolsztoj Háború es Béke című műve eló'ször jelent meg angolul, ez a mesteri mű untatta az angol olvasókat. Finn-ugor nyelvünk feltétlenül gátló körülmény, bármennyire színes és dallamos. Akiknek angol az anyanyelvűk, azok ritkán tudnak magyarul s a magyarok között kevesen akadnak, akik művészi biztonsággal kezelik az angol nyelvet. A nyelv méltóságának olyan az életösztöne, hogy a maga törvényéhez ragaszkodik. De bíznunk kellabban, hogy ami rendszerint couleur locale-t jelent az amerikaiaknak az angolra fordított magyar műben, előbb-utóbb éreztetni fogja a helyi szín egyetemes horizontját. Hogy ez bekövetkezzék, annak egyik elkerülhetetlen feltétele, hogy a magyar alkotók mennél különb regényeket, elbeszéléseket, költeményeket és színdarabokat Írjanak. Befejezésképpen még ennyit: remélhető, hogy a magyar elődök amerikai ivadékainak világában kifejlődnek olyan toliforgatók, akik kulturális betyárbecsületből, a nyelv tökéletes birtokában, legszebb életfeladatuknak tekintik a magyar klasszikusoknak és az újabb idők tehetséges magyar Íróinak s költőinek angol tolmácsolását. Bennük kell bíznunk, angol nyelvük tisztaságában, érzésük fennköltségében, megértésük akaratában, szemléletük érettségében. Jóllehet Amerikában nó'ttek fel s az újvilágban gyökerezik kultúrájuk, a lélek titkos szálai odafűzik őket ahhoz a múlthoz, ahonnan a szegénység vagy a politika elűzte szüleiket, de ahhoz a múlthoz is, amely a művészileg kifejezett értékek kincsesháza. EGY VÉLEMÉNY A VASFÜGGÖNY MÖGÜL Veres Péter: “Annak, hogy a magyar irodalom ilyen nemzeti sorsirodalom volt, ennyire magyar közügyirodalom volt, nemcsak előnyei, hanem hátrányai is voltak. Azt hiszem, a túlságosan különálló és nehéznek minősített magyar nyelv mellett ez is egyik oka volt annak, hogy ez a szép és erős magyar irodalom nemigen jutott a nagyvilág elé. Túlságosan belügy volt, túlságosan magunkról és magunknak szólott. A nagyvilágnak, értve a másfélszázad óta uralkodó európai polgárságnak, ha már az üzleten túl valami más is érdekelte az elmaradottabb, gyarmati sorsban élő népek életéből, inkább csak a kuriózum, az érdekesség kellett és nem a nemzeti sorsok költészete, nem a népélet hiteles ábrázolása. Még kevésbbé kellettek neki a leigázott és pusztulásra ítélt népek drámái, siralmas vagy hó'si énekei. Még Jókaiból is csak a kuriozitás és az érdekes mese kellett és nem a nemzeti sors-lira...” (Irodalmi Újság, 1954, október 9.) AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1801 “P” Street, W. — Kossuth House — Washington 6. 1). C., USA. Az egyetlen magyar testvérsegitő egyesület,melyet a* Egyesült Államok kongresszusa látott el charterral. 6 millió dollár vagyonunk, 30 millió dollár érvényben lévő biztosításunk van. Felveszünk az USA területén élő és 55 évesnél nem idősebb személyeket. Adunk élet-, baleset-, betegsegély-, valamint egyéni és családi kórház- biztosítást. KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT!
