Hirünk a Világban, 1954 (4. évfolyam, 7-8. szám)

1954-11-01 / 7-8. szám

IV. évfolyam 7-8. szám 1954. november-december. __ hírünk a világban Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O.- Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Hdngara egész évre 4., fél évre 2. dollár. WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coup. A MAGYAR IRODALOM AZ AMERIKAI ANGOLNYELVŰ VILÁGBAN Irta: REMÉNYI JÓZSEF 3T~ A Magyar Irodalom.......... A csillagtalan magyar téli éjben Megálltam szobrod előtt ősi, szent Elődöm és a csendben és setétben Érced szava nékem vigaszt izent. (Juhász Gyula: Csokonai szobránál.) Nem véletlen, hogy a fenti idézettel kezdem cikke­met; a magyar szellem kanyargó utján rendesen visz­­szatérünk oda, ahonnan elindultunk; ahhoz a tudat­hoz, hogy akár a szó aranyművese a magyar irodalmi alkotó, akár gladiátor a sors porondján, előbb-utóbb ráébred arra, hogy a történelmi helyzet s a nyelvi el­­szigeteltáég határozza meg helyét a világirodalom­ban. Vigaszt azoktól kap, akik maguk is magányosak voltak. Nem mi szűkítjük meg a világot, hanem a vi­lág szűkít meg bennünket. Az irodalomnak a többi között az a célja, hogy az embert ne gismertesse önmagával s erre a magyar költőnek s Írónak tulgyakran honfitársai körében sincs alkalma s még kevésbbé a nagyvilággal való viszonylatban. Babits Mihály Írja, hogy “a ma­gyar irodalomban igen nagy az olyan művek száma, amelyek bármily mélyek tartalomban s magasak for­mában, mégis csupán nekünk tudnak szólni s világi­rodalmi szerepre igényt nem tarthatnak.” — Kijelen­tésében, sajnos, sok az igazság, ám annyira nem mennék, hogy a világirodalmi szerep igényét meg - tagadnám tőlük. Viszont kétségtelen, hogy a külföldi kritikus vagy olvasó megítélésében a legkülönb ma­gyarművek sokszor hem látszanak “klasszikusnak.” Hogy is irta Vergilius ? Quidqoid id est,timeo Dana­­os et dona ferentesl Félni kellett a görögöktől, még ha ajándékot hoztak is s valahogyan igy vagyunk a külfölddel, amikor dicséretet hallunk. Vájjon csaku­gyan elismerés-e az ajándékba menő megbecsülés ? Talán inkább vállveregetés ? Talán csodálkozás az exotikusnak feltételezett élményen, amelyről kide­rül, hogy kapu-kitáró értelme lehet egyetemes vonat­kozásban ? Hol is a hiba ? Bennünk ? Sajátos szo­morúságunkban ? Sajátos humorunkban ? A fordítá­sokban ? Miért nem látják értékeinket azok sem, a­­kik nem hunyják be szemüket az értékek jelenlété­ben s különbséget tudnak tenni a valódi s hamis drá­gakő között ? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni. Hadd állapítsam meg már most, hogy “i­­degenségünk” ellenére tudok olyan esetekről, ami­kor a magyar Írói mű— a fordítás lelki s technikai a­­kadályait legyőzve — méltó visszhangot keltett az amerikai olvasóban. Nagyjából azonban az a tény, hogy nem tudnak rólunk, esetleg keveset s felszíne­set, ami bosszantóbb a bevallott tájékozatlanságnál. Jelzem, a többi “kis nemzet” világirodalmi helyze­te nem igen előnyösebb, a skandinávok kivételével,­­ami alighanem Ibsennek tudható be s G.B. Shaw Ib­sent propagáló műveinek, valamint annak, hogy a Nobel-dijat Stockholmban osztják ki. John Gassner The Masters of the Drama c. munkájában néhány el­ismerő szóval adózik Madách Imrének s kihangsú­lyozza Molnár Ferenc “mondaine cinizmusát”. A lengyelekről az a véleménye, hogy “gyógyíthatatlan romantikusok” s a lengyel társadalmi drámát “erőt­lennek” nevezi. Sienkiewicz világhíre (amelynek a­­lapja nem a művészet, hanem a népszerűség) nem változtat azon, hogy a lengyel litteraturáról az ame­rikai kritikai fórumon általában tétova vagy semle­ges vélemények hangzanak el s még ritkábban talál­kozunk a cseh, román, jugoszláv, bolgár, finn, észt, litván, lett, ujgörög irodalmak érdemleges értékelé­sével. Noha Írország “kis ország”, az ir irodalom­ról sok szó esik; ennek természetesen az a magyará­zata, hogy Yeats, Synge, Joyce s a többi kiváló ir költő, regényíró és drámairó angolul fejezte ki ma­gát. Ben Jonson Írja: “Speek, that I may see thee.” Be­szélj, hogy láthassalak. Látható-e Ady angolul? Mó­ricz Zsigmond Fóklyá-ja, mely angol nyelven is meg­jelent, valóban őt beszélteti ? Az angol nyelvű ma­gyar költői antológiák, bár olykor visszhangozzák az eredeti mű szépségét, igazi tükrei-e a magyar köl­tők közvetlenségének vagy tudatosságának ? Mik­száth mesélő kedvéből mi sarjad ki az angol szavak

Next

/
Thumbnails
Contents