Hiradó, 1967. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-13 / 28. szám

Thursday,- July 13, 1967 'ft T R A Ü Ő ..... tw»-. ** Kivül-belül megvizsgálja a pázsiton heverő csövet a kis macska, Sacramento, Calif.-ban. Színészi díjkiosztás Hollywoodban oroszlánok és kutyák számára Szerte Amerikában, sőt az egész világon ismeretes, a minden esztendőben egyszer Hollywoodban, a világ film­fővárosában kiosztásra kerü­lő, a legjobb színészi teljesít­ményeket jutalmazó, Osear dij szckása. Amerikai és külföldi színé szék minden évben izgatot­tan és érdeklődéssel várják, kiket talált méltónak a bi­zottság az Osear dijra. Művé­szi rangot, hitelt és emelkedő gázsit jelent az Oscar dij a jutalmazottak számára. Nagyon kevesen tudják azonban, még az Egyesült Ál­lamokban is, hogy Hollywood­nak, a film-fővárosnak, meg van a maga Osear dija az “ál lat-szinészek” számára is. Ez1 a dijat igy hívják: Patsy Award. A dijakat az állatszi­­nésze’k számára minden esz tendőben az “American Hu mane Association” osztja ki a “Patsy” elnevezés pedig, i kezdőbetűket tekinve, két kü lönböző jelentőségű. Az egyik jelentőség, amelyet a kezdő betűk jeleznek, ez: Picture Animal Star of the Year. A másik jelentőség: Perform­ing Animal Television Star of the Year. Igazán sajnálatos körül meny, hogy a televízió nem közvetíti a Patsy dijak ünne­pélyes kiosztását, amint ezt általában az Oscar dijak ki­osztása alkalmával teszi. Az állatkedvelők sokat ve­szítenek ezáltal, mert a Patsy dijak kiosztása érdekesség­ben, eredetiségben és moz­galmasságban, természetesen, messze felülmúlja az Oscar, vagy az Emmy dijak kiosztá­sát. Legutóbb, alig néhány hét­tel ezelőtt, került a sor Metro- Goldwyn-Mayer filmvállalat egyik hollywoodi telepén az ezévi Patsy dijak kiosztására, ezúttal már tizenhetedik al­kalommal. A díjkiosztáson, a jutalma­zott és a jutalomra pályázó “színészeken” kívül, mintegy ötezren vettek részt, főként színészek és színésznők, a díjazottak embe r-kollégái, akik nagyon gyakran, leta­­gadbatatlanul gyengébb szí­nészi teljesítményt nyújta­nak, mint a Patsy Award ju­talmaz ott jai. A díjkiosztáson a jelenvol­tak különösen hatalmas taps­sal üdvözölték Judyt, a csim­pánzt és Clarencet, a kancsal oroszlánt, a “Dáktari” cimü televíziós sorozat sztárjait. Megjelent a dijlkiosztási ban nem nyert dijat. A puma ünnepségen Arnold, a disznó, a “Green Acres” cimü televí­ziós sorozat szereplője, “aki­ről” a sorozat “másik sztárja”, Gábor Éva, megjegyezte: — Már olyan hosszú ideje játszunk együtt, hogy Arnold “megtanult magyarul röfög ni” és úgy röfög, olyan ere­deti, zamatos magyarsággal, akárcsak v a 1 a melyik, ke­­vésbbé szerencsés kollégája, egy szegedkörnyéki tanyán. A Patsy dijaik kiosztásánál is megtörtént, akárcsak az Oscar dijak esetében számos alkalommal megesik, hogy egy-egy jutalmazott, nem ve­hette át “személyesen” a ju­talmat, mert éppen máshol szerepelt. Az egyik Patsy díjjal El­­sat, a nőstény-oroszlánt, tün­tették ki, a “Born Free” ci­mü programban nyújtott ‘művészi alakításáért”. Elsa azonban nem volt jelen, mi­vel ezekben éppen London­ban szerepel, ahol egy uj fil­met forgatnak és a filmnek a szó valóságos értelmében Elsa az igazi “sztárja.” A másik jutalmazott Flip­per, a delfin volt, “aki szin­tén nem tudta “személyesen" átvenni a Patsy A war dot. mi vei a kiosztás idején éppen Floridában “tartózkodott.” A számos távollétre való tekintettel, az Oscar bizott­ság és a Patsy bizottság, kö­zösen úgy döntött: a jövőben ragaszkodni fog ahhoz, hogy a jutalmazottak személyesen vegyék át a jutalmat, külön­ben más kapja a dijat. Érdekes megjegyezni: a Patsy Award egyik- másik ju­­talmazottja éppen olyan in­gerült és kötekedő volt, mint amilyen ingerültek és köte­­kedőek, számos alkalommal az Oscar Award díjazottjai. Az egyik Patsy díjazott pél­dául, a “Petticoat Junction” cimü televíziós sorozatban szerepelő kutya-sztár, Hig­gins, dühösen megmorogta a fényképészeket, amikor le akarták fényképezni és ha gazdája nem tartja vas'kéz­­zel a pórázon, a fotóriporte­reknek ugrott volna. Higgins kisértetiesen emlékeztet Frank Sinatrara1 — jegyezte meg az egyik fényképész, izzadó homlokát törölgetve, kétségtelenül utal­va arra, hogy a fényképészek­nek már nem egyszer meg­gyűlt a bajuk az indulatos énekes-filmsztárral. A pályázók között volt egy 1 nőstény puma is, “aki” azon­szonban olyan kedves volt, hogy a fényképészek min­denesetre, leién yképezték. Amikor a fényképezőgépek ráirányultak, a puma igazi “szexi” mozdulattal hátára hengeredett ketrecében, négy lábát feltartotta és örömé­ben úgy “dorombolt”, akár egy cica. Az egyik díjazott és egyút­tal a legismertebb amerikai állat-sztár, Lassie, a kutya, pontosan 30 percet késett a Patsy dijak kiosztásának ün­nepségeiről. Lassie volt azonban az egyetlen “sztár”, akinek ké­sését valóban indokoltnak ta­lálta a bizottság. Lassie ugyanis abban a pillanatban érkezett vissza a “Texasi Fe­hér Házból”, ahol éppen “megkezdte szereplését”, a “Keep America Beautiful” program keretében. Johnson elnök ugyanis a program jelképéül a különle­ges szépségű és különleges kecsességü Lassiet választot­ta. Később kiderült, hogy mi­előtt Lassie elhagyta a “Tex­asi Fehér Házat”, Johnson él­nek tréfásan jegyezte meg: — Komolyan mondom, so­hasem tudtam, hogy Lassie - fiú. Valamiképpen mindig azt hittem, hogy leány. Ha tu­dom, hogy Lassie fiú, akkor sohasem választottam volna a “Keep America Beautiful” program jelképévé. Attól tar­tok ugyanis, hogy a nőstény­kutyák majd picketelni fog­nák Washingtonban a Fehér Ház előtt, amiért nem tartot­tam szem előtt a “női egyen­lőséget.” S mindezek után a helyzet az, hogy a Patsy Award alkal­mával is megjelentek olyan különös külsejű sztárok, mint amilyeneket az Osear dijak kiosztásakor láthattunk. Az Oscar dijak kiosztása­kor ott láthattuk Julie Chris­tie színésznőt, apró-szoknyá­ban (miniskirt) és meglehe­tősen rendetlen, szándékosan és forradalmian fésületlen hajjal. A Patsy dijak kiosztása al­kalmával nem jelent ugyan meg Miss Christie, különleges megjelenését azonban meg­felelően helyettesítette a “Please Don’t Eat the Daisies” cimü televíziós pro­gram kutya-sztárja, Lord Nel­son. Lord Nelson, ez a hatalmas, jólmegtermett angol juhász­kutya, éppen olyan zilált A NEMET CSIPKERÓZSIKA! NEM LEHET FELÉBRESZTENI BERLIN. — A mesebeli Csipkerózsikát kevésbé sajnálják, hiszen mindenki tudta, hogy jön a királyfi, aki felébreszti, s attól kezdve boldogan élnek, amig meg nem halnak. A mo­dern Csipkerózsika azonban végtelenül sajnálatra méltó, mert pillanatnyilag nincs remény a felébresztésére. Már több mint 400 napja, hogy a majna-frankfurti kli­nikán mandulaoperációt hajtottak végre egy ötéves kislá­nyon, Gordana Marunán. A szokványosnak induló műtét azonban váratlanul élethalál-küzdelemmé változott. Gordana szive megállt, s a hirtelenében elaltatott kislányt csak szív­­masszázzsal tudták visszahozni az életbe. Az igazi tragédia ezután következett: a kislányt nem tudták felébreszteni! Az orvosok teljesen tanácstalanul állnak az eset előtt. A legtöbb, amit mondani tudnak a kétségbeesett szülők­nek: türelmesnek kell lenni, talán még minden jóra fordul. A kislány egyébként az alvásban töltött idő alatt is növekedett, fejlődött, noha mesterségesen kellett táplálni, így például kihullottak a tejfogai, utánuk pedig rendesen nőnek a végleges fogai. Nagy ritkán előfordul, hogy reagál egy-egy tapsra vagy más zajra. Nagy, sötétkék szemeivel azonban csak néz, néz, de világosan észlelhető, hogy nem fogja fel, hogy mit lát. Az orvosok szerint az a tény, hogy növekszik, azt tanúsítja, hogy csupán öntudatával van baj, a kicsi testben minden működik, amit tudat és értelem nélkül a test önmaga képes irányítani. A szülők, amikor a mandulaoperációra vitték kislányu­kat, nem gondolták, hogy Gordana ilyen állapotba kerül. A több mint egy esztendő alatt minden megtakarított pénzü­ket arra áldozták, hogy meggyógyitassák kislányukat. Saj­nos, mindeddig hiába fordultak a környező nagyvárosok neves professzoraihoz, hiába keresték fel tanácskérőén Hei­delberg, Essen és Düsseldorf klinikáit — a siker mindeddig elmaradt. Gordana tehát él — és mégsem él. A szülők most már csak abban reménykedhetnek, hogy az orvostudomány egy­szer mégiscsak felülkerekedik a kislány szemét lefogó mély álom hatalmán. Mennyibe kéri az autóméi, amelwk 2806 dollár az ára ? WASHINGTON. - AU. S. Országúti Hivatal számításo­kat végzett annak- megállapí­tására, hogy egy “átlagos au­tomobil’’ mennyibe kerül és milyen mértékben veszti érté­két az éveik folyamán. A szá­mítás alapjául vettek egy au­tomobilt, amelyet a tulajdono­sa. 10 éven át hasinál és ez idő alatt 100,Óik}' mérföldet hajt. Ez azonban nem jelen­ti azt,,; hogy ajánlatos lenne egy autó használata tiz éven át, ritUa eset is, hogy ennyi ideig van egy autó egy tulaj­donban; ellenkezőleg, a sza­bály az, hogy egy autónak tíz évben két vagy három tu­lajdonosa van. A vizsgálódásra kiválasz­tott automobil nagy kocsi, au­tomatikus transmissióval, ára 2806 dollár. Ez azonban csak addig az ára, amig meg nem vették. Abban a percben, ami­kor a vevő kimondja az eláru­sítónak az igent, már 150 dol­lárral többe kerül az autó, 150 dollár szövetségi forgalmi adó 2956-ra ugrasztja fel az árát. És ettől kezdve, úgyszólván az első naptól kezdve, egyre nö­vekednek a fenntartási és re­­parálási költségek, amikhez járulnak egyéb költségek, mint biztosítás, gumikerekek, alkatrészek, turnpike vámok, stb. Ezzel szemben a gazolin és olajkiadások csökkenő ten­denciát mutatnak. A legna­gyobb tétel, különösen az első években, az értékcsökkenés. A részletes adatok: Az első évben: értékcsökke­nés 842 dollár. Karbantartás, javítás 58,10. Gazolin és olaj 857,30. Egyéb kiadás 558,93. Összesen 1816,33 dollár. megjelenésű volt, mint Miss Christie, azzal az egyetlen különbséggel, hogy Miss Christievel ellentétben — Lord Nelson gondosan meg volt fésülve. Hat szenátor, kiket a szenátus megrovásban részesített. Az utolsó Thomas J. Dodd, előtte Joseph McCarthy. Két vagy három év után gyakori a trade-in és uj kocsi vásárlása. A második évben az értékcsökkenés 589 dollár, a kiadások nagyobbak és ez a két tétel összesen 1462 dollárt tesz ki. A harmadik évben: érték­­csökkenés 420 dollár, a kiadá­sokkal együtt 1304 dollár, ami “ráment” az autóra. A tizedik évben az autó már­mint minimális értékű, az ér­tékcsökkenés már csak 40 dol­lárt tesz ki, a kiadások is már csekélyek, csak 536 dollárt tesznek ki. Az összkiadások 10 év alatt, 100,000 mérföld után, a vétel­áron felül a következők: ga­zolin, olaj, gumikerekek 2038 dollár, karbantartás 1763 dol­lár, biztosítás 1415 dollár, ál­lami és országos adók 1188 dollár, összesen 11,015 dollár. Ez mérföldenként 11 cent költséget jelent tiz év alatt, többet az első öt évben, keve­sebbet a következő öt évben. NEVESSÜNK Schopenhauer vendégség­ben volt, s az irodalmiaskodó háziasszony ezt kérdezte tőle a vacsora tálalása előtt: — Kedves Artúr, maga mit szeret jobban, a paprikás csir­két, vagy a filozófiát? — A paprikás-csirkét. — Ezek szerint a filozófia felesleges? —,Nem mondtam. A filozó­fia akkor válik nélkülözhe­tetlenné, ha hiányzik a pap­rikás-csirke. HALLOTTA . . . . hogy Eisenhower tábor­nok, amikor mint a szövet­séges haderők főparancsnoka Londonban állomásozott, nem fogadott el meghívásokat ban­kettekre, mert Angliában csak akkor szabad rágyújta­ni, amikor már elhangzott a király felköszöntése és — Eisenhower nem tudott oly soká várni, lévén napi négy paklis cigarettázó. . . . hogy Martin Van Buren volt az első elnök, aki mint amerikai állampolgár szüle­tett. 7. OLDAL EGY KÉM ÉLETREGÉNYE Zsákutca Istanbul külvárosában. Szegényes kis la­kás. Nyolc gyermek. A családfő, Eleysa Bazan, kicsi, kellemetlen arcú, öregedő ember. Ki gondolná róla, hogy ő volt a második világháború hires “Ciceró”-ja, a veszedelmes kém, aki a szövetségesek partraszállási terveit kiszolgáltatta a németeknek? Sokáig milliomos­nak hitte magát, ma földhöz ragadt szegény flótás. Előkelő török családból származott. Nagyapja bá­torságáról hires, magas rangú katona, apja tudós volt. Ő már kiskorában is vásott, fegyelmet nem ismerő gye­rek, a család fekete báránya. Már egészen fiatalon lo­pásért, csalásért börtönbe került. Szabadulása után azonban mintha jó útra tért volna. Beállt gépkocsivezetőnek a jugoszláv követség­re, és szabad óráiban énekelni tanult egy német szár­mazású énektanárnál. Ettől megtanult valamennyire németül is. Ezért később szivesen vették fel inasnak a német követségre. Itt ébredt fel benne először a kíván­csiság, hogy megtudjon valamit gazdái titkaiból. Ellop­ta és rendszeresen elolvasta ürnője leveleit. Rajtakap­ták és elbocsátották. Most már az ankarai angol nagykövetségre állt be inasnak. Megfigyelte hogy gazdája, Sir Hughes Knutch­­bull-Hugessen, a titkos iratokat minden este magával viszi kis ládikóban a hálószobájába. Egy alkalommal a nagykövet kabátzsebében megtalálta a láda kulcsát, sőt a páncélszekrényét is. Viaszlenyomatot vett róla, s megcsináltatta a kulcsok másait. Ettől fogva éjsza­kánként belopózott a nagykövet szobájába. Felnyitotta a ládikót és a páncélszekrényt, s kivette a titkos irato­kat. Nyugodtan tehette, mert Hugesson rossz alvó volt, és minden este erős altatót vett be. Már felületes olvasásra is megállapította, hogy az iratokban nagy fontosságú dologról lehet szó: az “Over­­lord” akcióról, ami nem volt más, mint a normandiai partraszállás előkészítése. Az inasszobábán lefényké­pezte, azután visszacsempészte a helyére az iratokat. Felkereste a német nagykövetséget, és felajánlotta szolgálatait. Az első filmtekercsért 20,000 font sterlin­get kért, minden továbbiért pedig 15 ezret. Ajánlata izgalomba hozta az ankarai német nagykövetséget. Von Papén, a német nagykövet*« táviratilag kért engedélyt Berlinitől, hogy a két összeget megadhatja-e. Igenlő választ kapott. így lett Eleysa Bazanból “Cicero” fedőnéven a né­metek kémje. 1943 októberétől 1944 áprilisáig ártott kémtevékenysége, és ezalatt milliós vagyont szerzett. Pénzét azonban nem merte bankba tenni, hanem a bankjegyeket szobájában a szőnyeg alá terítette ki. Az angolok akkor már tudomást szereztek arról, hogy titkos irataik a németek kezére kerülnek, de a kémnek nem tudtak nyomára akadni. Miközben az an­gol titkos szolgálat emberei már nyomoztak utána, Eleysa gazdáját esténként német dalokkal szórakoz­tatta, és teljes bizalmát élvezte. Mégis észrevette, hogy a követség körül gyanús alakok tűnnek fel, sejtette, hogy ezek “Cicero”-t keresik. Otthagyta állását és a milliós vagyonnal teli kofferrel Istanbulba utazott. Nemrégiben maga Eleysa Bazan leplezte le ma­gát egy német uj ságiró előtt. — Én voltam a hires “Cicero”. Felbecsülhetetlen szolgálatokat tettem a németeknek, de ők csúnyán át­ejtettek. Az angol fontok ugyanis, amelyekkel megfi­zettek engem, hamisak voltak — mondta a hajdani kém, és elmesélte, hogy a háború után mert csak hoz­zányúlni hatalmas vagyonához, de hamis fontjait le­foglalták, “Cicero” máról holnapra szegény ember lett: a bűn magában hordozta a büntetést. HLP Alexei Kosygin szovjet miniszterelnök találkozása U Thaft TJM főtitkárraL _ ___ . <_______ ________'______1__1__

Next

/
Thumbnails
Contents