Hiradó, 1967. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-25 / 21. szám
8. OLDAL Thursday, May 25, 1967 «IH ADC Több “ember” kell Romániában, kitüntetik a termékeny anyákat BUKAREST, Románia. — A román kommunista kormány, mely 1957-ben törvényesítette a magzatelhajtást, 1966-ba azután törvénytelenitette, most megnehezíti a válást, bonusokat osztogat családoknak minden gyerekért, és érdemrendeket adományoz termékeny anyáknak. Nikole Ceausescu, a román kommunista párt elnöke kijelentette, hogy Romániának több “emberre” van szüksége, a sok ember az alapja a nemzetgazdaság fejlődésének. Mindez a mostani kezdési időt véve tekintetbe, kissé sokáig fog tartani. A születések nagyarányú csökkenése nagy mértékben annak tudható be, hogy Románia ipari munkásainak egy harmad része nő, köztük sokan férjezettek. Ezeket nem is nagyon biztatják családszaporitással h i v a t a losan, mert akkor kiesnek a munkafolyamból. A farmmunkában még nagyobb a nők száma és kiesésük még nagyobb zavart okozna, igy a legegyszerűbb a magzatelhajtást, mint olyat vádolni, az alacsony születési arányszám miatt. A városi lakosságnál, mely Románia 20 milliós lakosságának egy'harmadát teszi ki, általános jelenség, hogy mindkét házastárs dolgozik, sőt ez egyenesen megélhetési szükségesség. A dupla fizetés, egy átlagos képzett munkásnál 1200 lei egy hónapra s mondjuk a feleség keres hozzá 800-at. Ez éppen csak kissé van felül a létminimumon, a magasra lendült árak miatt. Egyedül a lakbér olcsó. A hivatalos árfolyam szerint 12 lei tesz ki egy dollárt, de a fekete piacon csaknem tízszer annyi. A kormány által 10 évvel ezelőtt kezdeményezett magzatelhajtás sokaknak kapóra jött, mivel az egyszerű óvó szerek roppant drágák, a pirula pedig nem létezik. Ez okozta azután, hogy a születési arányszám 14 százalékkal leszállt. Akkoriban ugyanis a terhesség m e g s z a kitására csak két dologra volt szükség: a nő kifejezett kívánságára és 30 lei-re. Mindez arra vezetett, hogy minden három házasságból egy sikertelen maradt. Most annyira megnehezítették a válást, hogy az 5 hónapi munkabérbe kerülhet, azonkívül a nőtartás és gyerektartás külön-külön a férfi fizetésének egy harmad részét teszi ki. Azonkívül a bíróságok felfüggeszthetik a válást másfél évre is. Az uj rendelkezések értelmében magzatelhajtás csak 45 évnél idősebb nőnél törvényes, továbbá azoknál, kiknél a gyermekáldás életükbe kerülne. Bevezették azonkívül, hogy minden anya, akinek három, vagy annal több gyermeke j fiökarcolp nem New Yorkban, van, évente 1000 lei-es bonuszt hanem Chicagóban épült: a kap adómentesen. A román államtanács pedig elrendelte, hogy azokat az anyákat, akiknek öt, vagy ennél több gyermeke van, érdemkeresztekkel kell ellátni azzal a címmel, hogy a “család hősnője”. HALLOTTA... ... hogy a clevelandi Dr. Sheppard gyilkossági per, a Leg felsőbb Bíróság megállapítása szerint, “Roman Holiday” cirkuszi mutatvány jegyében folyt le. Roman Holiday azt jelenti, hogy valaki más kárán mulat, mint ahogy a nép szórakoztatására rendezték régen a római gladiátor mérkőzéseket az arénában. . . . hogy Barbados-szigetet portugál és spanyol tengerészek nevezték el igy, “szakállasnak”, a szigeten előforduló szakállas fügefáról. . . . hogy Kongóban 200 törzs van, köztük sok ellenséges törzs. . . . hogy az első amerikai fel-Home Insurance Company háza. 18'85-ben építették, 10 emeletes volt, később ráépítettek még két emeletet. . . . hogy jelenleg az országban 8,784,000 családnak van televíziója és ezek közül 54,9 millió színes televízió. ■ • • hogy Nem Hampshire az egyediüli állam, amelyben nincs sales tax és jövedelmi adó. MOSZKVA ELISMERI MOSZKVA — Az “Izvestia”, a szovjet kormány hivatalos napilapja írja egyik vezércikkében : Szembe kell néz nünk azzal a ténnyel, hogy Amerikában sokkal többen támogatják a Johnson adminisztráció vietnami akcióit, mint amennyien ellenzik. Részvény és szoknya NEW YORK. — A Harris, Uphan and Co. tőzsdebizományos cég párhuzamot vél felfedezni a tőzsdei részvény árfolyamok és a szoknya állása közt. Amely évben a részvények ára emelkedik, a szoknya alsó szegélye is emelkedik, és viszont. SZEGEK INFLÁCIÓJA TOKIO — A Tokiohóz vezető országúton egy teherautó vasszegeket szállított. Egy papirláda kizuhant a kocsiból, kinyílt és többezer vasszeg az országúira hullott. Tizennyolc autó külső gumija kipukkadt és a forgalom egy teljes órára leállt az országúinak ezen a részén. A 34 éves Emmet Ray McCarthy-it újból elfogták, miután megszökött egy kórházból, Oklahoma Cityben. Magasságú 6 láb 10 incs. CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY Egyre több és több ágyú bömbölt. Éjjel-nappal törték, rombolták a tornyokat, bástyákat. Idegfeszitö készülődéssel teltek a magyar hadsereg napjai. Két elszánt ellenfél nézett egymással farkasszemet. Egy pitymallati hajnalon, Hunyadi parányi flottája bukkant fel a Duna sima tükrén. A hajókat keresztesekkel töltötte meg a fővezér. Elhangzott a jel és elindult a kisded hajóraj. Egyenesen a török gályáknak. — Jézus! Jézus! Jézus! •— harsant fel a keresztesek egetrengető csatakiáltása. Recsegtek, ropogtak a gályák. A zimonyi parton feltűnt a reverendás, ősz apostol alakja. A felkelő nap arany sugarai megcsillogtatták a kezében magasra tartott keresztét. Parti ütegek záporozták a török hajókat. Hunyadi vakmerő vállalkozást hajtott végre: vizi rohamot huszárlovakon. Személyesen úsztatott a Duna fodraiba kétszáz huszárjával. Egymás után sülyedtek el a meglékelt török hajók. Fülsiketítő reccsenéssel szakadtak a láncok. Hunyadi feljutott a török főhajóra. A keresztesek utána. Roham, kézitusa! A törökön borzalmas rémület vett erőt. A harc irtózatos. Hunyadi kardja szabdalja, vágja, apritja a kontyos tengerészeket. A behaj igáit törökök testéről sűrűn loccsan a viz. A vészesen örvénylő tölcsérek mohón nyelik el a vizbe csobbanó, réveteg tekintetű hullákat. Nyomukban vértől piroslik a Duna felkavart, iszapszenyes árja. A török hajóhad másfél óráig tartó vad küzdelem után, teljesen megsemmisült. Csupán huszonkét megfúrt hajóroncs menekült meg. A szultán valamennyit felgyujtatta dühében. Példátlan teljesítmény! Szétszakadt az ostromgyürü! Szabad az ut a várba. — Jézus segíts! Szent László segíts! — harsogta a fővezér érces vezényszava és huszárjai élén máris a vár felé rohamozott. Tudta, hogy a védősereg élelme fogytán. A tíznapos ágyúzás számos rést ütött a kőfalakon, a kimerült, lankadó várőrséget pihentebb erőkkel kell felváltani. A fáradhatatlanul szálldosó kis postagalambok hozták-vitték az üzeneteket az ostromzár alatt. A szultán egy magaslatról szemlélte a tulerőltetéstől fújtatva horkanó, tüzes paripák vágtáját. A magyar nem ok nélkül büszke szittya-vitéz mivoltára. Attilára, Csabára, Árpád vezérre, Szent Istvánra, Szent Lászlóra . . . A huszárok teljesítménye pedig maga volt a csoda! Ilyet Mohamed legmézesebb álmaiban sem látott. Hol maradnak az ő szpáhiai és akindzsi lovasai ezektől a huszároktól? Azok csak dúlni, pusztítani, fosztogatni tudnak. Fegyelmezetlenek, kegyetlenek, de nem harcosok! Zsold és hübér nélkül, pusztán a zsákmányolás reményében hadakoznak. De kerülik a közelharcot. S amikor látta a szultán, hogy a szélsebesen nyargaló huszárezred nyomában megindulnak az élelmiszerszállitó kocsik, hadiszert vontató ökrök s a szerpentinutakon már huppogtak a védelem felfrissülését jelentő zsoldosok csizmái, összeborzongott. — Ha Bizánc összeomlott — kiáltott fel dühtől toporzékolva, — akkor Nándorfehérvár sem kerülheti el sorsát! Két nap alatt kapitulálnia kell! És a felgyújtott hajók ijesztő lángtengert vontak az eget tükröző Duna sejtelmes éjjelére. A várfalakon támadt réseket bevakolták, a repedéseket betapasztották hanttal és agyarral a védők. Kapisztrán is további, pihent keresztesek tömegével érkezett a várba. Valamennyien a magyar föld acélizmos parasztjai, városok szorgos kisiparosai, szerzetesek, világi papok, zsellérek, jobbágyok. — Fiaim, legkedvesebb magyarjaim, fel, fel a hitetlenek ellen! — szólt hozzájuk. — Harcoljatok bátran Krisztusért és Isten áldása lesz rajtatok. Engedelmeskedjenek mindenben Szilágyi Mihály urnák, a vár parancsnokának! A fővezér és a várkapitány szeméből aggodalmat vélt kiolvasni. — Ne féljenek! — erősítette őket is. Isten hatalma megszabadítja népét. A magyar kardnak Krisztus keresztje a vezérlője. Szakadatlan ágyukerepelés közben hasadt meg a biborfátylas hajnal julius 24-én. A beláthatatlan sokaságu török had imádkozva fordult Mekka felé: — Allah! II Allah! - , — Úgy látszik, elkezdődik a haláltánc! — figyelte őket Hunyadi. És valóban. ", ' Koradélután görbe tülkök riasztották csatára a török hadialakulatokat. Megbolygatott hangyabolyként sürögtek-forogtak, vad orditozással ugrottak ki fedezékeikből és a futóárkokban nyüzsögtek a várfalak irányába. Ágyudörgés, puskaropogás észbontó zenebonája hallatszott mindkét oldlaról. A törökök az előbástyákat rohamozták. Szilágyi megadta az indulásra szólító jelt a nagydobbal. A vár fokán büszkén lengett az országzászló. Trombiták zengtek. , , : ,,:u ,.gj — Jézus! Jézus! Jézus! -— hangzott a vezényszó. Elkeseredett tusakodás kezdődött. A janicsár hadosztály létrákon igyekezett feljutni a vár külső kapujához. A magyar védők kőzáport zúdítottak rájuk. Hatalmas sziklaomladék sodort a szakadékba száz és száz törököt. A szultán óráról-órára újabb tartalékokat vetett harcba. Roham! A magyar védsereg teljes kifárasztása volt a cél. Kapisztrán lelkesítő szelleme egyetlen pillanatra sem bágyadt. Kiállt a vár fokára és magasba tartott feszülettel mondta imáját: — Istenem, Jézusom, hol van a Te régi könyörületességed? Jöjj, jöjj, ó jöjj segítségünkre! Ne késlekedj, hanem jöjj és szabadíts meg minket! Jöjj, nehogy az ellenség igy gúnyolódhasson majd fölöttünk: Hol volt a ti Istenetek? Hunyadi, a bástya tornyából, hosszú szócsövön át adta az utasításait. Dörgő hangját visszaverték a kőfalak. Majd lerohant a harcosok közé. Dicsérte, biztatta őket s ahol lankadást látott, ott személyesen vetette magát a harcba. Titáni erőfeszítés, rettentő küzdelem! A pokoli harci zsivajba sebesültek jajveszékelése, haldoklók hörgése vegyül. És újból elbődültek az ágyuk. Egy ágyúgolyó borzalmasan tátongó rést ütött a várfalon. A nyomában por és füstfelleg. A résen keresztül égő fáklyákkal csúszva csosztorognak be a gyújtogató aszábok. A kisebb réseken janicsárok özönlöttek befelé. Hunyadi mellett fülsiketítő robaj keletkezett. Közvetlen közelében csapódott le az ágyúgolyó. Békés Horváth Mártont terítette le” A fővezér megfuvatta a kürtöket. Peregtek a dobok. — Utánam! -— kiáltotta Hunyadi. — Jézus, Mária, Szent László segíts! A fáklyák fényében megvillant a fővezér elefántcson{> markolatu, rövid kardja. Vagdalta, aprította, szabdalta a várkapun betóduló janicsárokat. A székely rohamcsapat marhabőr pajzsának, a “teknősbékáknak” oltalma alatt rohamozott. Csattogtak a szekercék a hasadó szpáhikoponyákon. Másutt meg a szilaj hajdúk mészárolták az akindzsiket. Kegyetlen a hajdú! Nyíl, parittya a fegyvere távolról, hegyes dárda, kard, balta közelről. Egy vakmerő szpáhi rohamra indult. Kelepcébe zárták husztagu csapatával. A ragyásképü, kókadtbajszu szpáhi megfordult és menekülni akart, de egy somogyi ijjas átlőtte a nyakát. A többiekre rárohantak a székelyek. Buzogánnyal, szöges gerebennel és furkókkal verték őket agyon. Musaffer bég tarkóját csákánnyal csapták ketté. — Farkasok nyalják véreteket! — kiáltotta a törökök felé Majtényi Márton. A támadók lendülete lankadni kezdett. A szultán már korbáccsah szablyával hajtatta, verette ki őket az aknák, vivóárkok és kőfedezékek rej tekéből. A keresztesek pedig látták Isten segedelmét, bátorságuk megnövekedett. Hat órája tartott már szakadatlanul az öldöklő kézitusa. Csattogta ka fegyverek, recsegtek a fatornyok, pattogtak a bazaltfalak. Hunyadi újból rohamozott. Isten erejével suhogott a kardja. Telivér pejlova, a “Kincsem” úgy száguldott, mintha villámokat fújna. Romhalmazokon ugrott át. Amikor kell, megtorpan. Zablyájának és ura sarkantyújának minden jeladását megérti. Most a janicsárokra rontott. Rúgta, harapta a kontyos dezentorokat. A székelyek ujult erővel vetették magukat a mészárlásba. Hasszán Séf két bey sisakját buzogánnyal lapította fejébe Böbék Tamás. Majd rákiáltott a porban fetrengő alvezérre: — Te sem fogsz ma este piláfot vacsorázni! Marczali István kétkezes pallóssal lapította be az egyik török homlokát. Nagy Mihályi József szekercével vagdalta szét egy szpáhi pujkatojás arcát. Baksa Soós Imre mérges nyila janicsárvezért talált. Az átlőtt tüdőből felszökkent a vér. De hiába minden emberfeletti erőfeszítés. Egy magyarra nyolc török jut! A várőrség kimerültén és egyre lankadóbban hátrált. Már éjfélre járt az idő és nincs egy perc szünet, nincs pihenés. '"«M| — Visszavonulni a falak mögé! — harsogta Szilágyi Mihály rekedt hangja. A törökök diadalmámorban rohantak utánuk. A külső erődítményt megszállják, a középső vár hidját is elérik. Ha sikerül birtokba venniök ezt a hidat, a várat fel kell adni! Az ágyuk tokra prüszkölve köpködte a kénköves záport. A török áradat meg egyre özönlött befelé. A helyzet kétségbeejtő. A kontyos janicsárok már létrán kúsztak a vár felső bástyájára. Egyikük felhágott a toronyfokra. Kezében a lófark s a félholdas zászló. Már feszegeti a magyar lobogót, hogy a szultánét tűzze a helyébe. Ebben a válságos pillanatban egy markos zalai legény ugrott a törökhöz. Dugovics Titusz. Fegyvere nincs, szekercéje az imént tört ketté. De gondolkodásra nincs idő! Derékon kapta a tarfejü óriást és bírókra kelt vele. Feszültek az inak. Jobbra, balra düledezett a két izomemberó Lélegzetelállító percek. A török koloszus volt a súlyosabb és ez döntő előnyt adott neki. Titusz érezte, hogy képtelen leteperni ellenfelét. Dühe füstölt és fütötte a mindenre elszánt, hősi szenvedély. Hirtelen gáncsot vetett ellenfelének és azt zászlójával együtt magával rántotta a szédítő szakadékba. Az önfeláldozás e csodálatos példaadása felpezsdítette a védőket. A szultán ismét újabb és újabb janicsár hadtesteket dobott a küzdelembe. Törörk áradat özönlött a várba, minden résen. — A vár elveszett! — keseregte Szilágyi Hunyadinak. — Nincs katona, nincs lőszer. — De nekem vannak még kereszteseim! — vágott a szavába Kapisztrán. — Hozd őket azonnal! — rendelkezett a fővezér. A harc újból fellángolt. Hunyadi huszárrohamra indult és a piactérig bebátorkodott török csapatot az utolsó szálig lekaszabolta. Szilágyi Mihály kőzáport zúdított a bástyákon kapaszkodókra. Kanizsai László csoportja forró vízzel, Rozgonyi Sebestyén harcosai kénbe mártott rőzsével lepték meg a sánsok ostromlóit . . . Mindenféle tébolyitó dübörgés! Aztán megérkezett kétezer pihent keresztesével Kapisztrán. — Jézus, Mária, Szent László! — harsant fel Hunyadi vezényszava és visszhangzott a harcosok ajkán. A magyar védősereg már ellenállhatatlan. A székelyek és hajdúk kezében megcsördültek az ásók, lapátok, csákányok és szekercék. Hunyadi huszárjainak kardja szúrt, vágott, kaszabolt. (Folytatjuk)
