Hiradó, 1967. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-20 / 16. szám
6. OLDAL H T R Ä jŰ Ó Thursday, April 20, 1967 A63 éves Wilburn Cobb a San Qeentin fegyház őre, San Franciscóban bemutatja a világ legnagyobb gyöngyét, mely 14 font súlyú és egy Fülöp Szigetekben törzs főnökétől kapta, mert megmentette fia életét'.. Értéke 3.5 millió dollár. Nagylelkű Chow Mein mágnás DULUTH, Minnesota. — J. F. Paulucci, az A. J. Reynolds Food Corporation igazgatóságának elnöke, több mint egymillió dollárral megakadályozta hü alkalmazottjait. A milliókból azok, akik fiz vagy több évig álltak a szolgálatában, egyenként körülbelül 50,000 dollárt kapnak, a többiek kevesebbet. És a bili alkalmazottak ezt adómentesen kapják, mert a törvény szerint az ajándékozási adót az ajándékozó fizeti. Ki ez a nagylelkű, bőkezű munkaadó? J. F. Paulucci 1947-ben elkezdte keleti ételkülönlegessé?ek gyártását. Alaptőkéje 2500 dollár kölcsönpénz volt. Kezdettől fogva sikere volt, Ohun King Corp.-jának Ohow Mein kinai specialitása — amely nem is valódi kínai, hanem amerikai étel — idővel milliomos cikk lett s Paulucci 1966-ban a vállalatot eladta 64 millió dollárért a Reynolds vállalatnak, amelynek igazgatósági elnöke lett. Segéd-cowboy AMMAN, Jordán. — Savit moziban egy vadnyugati fii met mutattak be. A mozi vásznán a főhős cowboy egymásután végzett ellenfeleivel telitalálatai révén. A legnagyobb feszültség pillanatában hirtelen a nézőtéren is lövések.dördültek el. Egy tizenötévé,s fin revolverből lövéseket adott le, aminek nyomán pánik tört ki. Az emberek eszeveszetten menekültek és a rendőrség lefegyverezte a fiút, aki azzal védekezett, bogy segíteni akart a főhősnek ellenfelei felszámolásában . . . NEVESSÜNK Két anya beszélget katonafiaikról. — Az én fiam — mondja az egyik — azt állítja, olyan sok az elfoglaltsága, hogy nem év rá levelet Írni. Havonta csak egyszer ir. t~- Ez:csak kifogás — mondja a másik mama. — Nékem van egy módszerem, amelyiyel elérem, hogy levelemre azonnal jön válasz. — Hogyan csinálja? — Egyszerű. A levél végére ezt írom: “Édes fiamé! A levélhez mellékelek tíz /dollárt.” — Na és? — Na és, nem mellélkelek semmit. Egész biztos, hogy a fiam postafordultával reklamálja a tízest. ❖ t- * — Látod őket, látod azt a szép fiatalasszonyt, a szomszédnőnket? —■ kérdi réggel a feleség. Mondja a férj: — Látom. —- Azt is látod, hogy a férie minden reggel, amikor a munkába megy, mi'yen hosz*zan és szeretettél csókolja meg? — Látom. — Miért nem teszel te is agy ? — Ugyan, kérlek. Alig ismerem ... West Palm Beach, Fla.-ban bankrabláshoz hivták ki a rendőrséget. A 31 éves John C. Cooley mindkettőjüket agyonlőtte. Értékes lelet egy amerikai magyar pesti palotájában Egy ellenőrző bizottság tagjai jelentést készítettek egy Apollo űrhajó január 27-én történt elégéséről és három ürpilóta haláláról. A bizottság tagjai. _____ Szinészdiák a hadszíntéren Joe Jacobs a californiai Stanford egyetemen színházművészetet tanult, amellett az ujságirási tanfolyamot el elvégezte, a mozik szorgalmas látogatója volt, színész karrierről álmodozott. 1965 októberében önként jelentkezett a hadseregbe és a múlt év szeptemberében Vietnamba ment, a vietnami hadszíntérre. Theatre of operations —> igy nevezik angolul a hadszínteret. . Oda került a fiatalember, aki szülész akart lenni. A hadak és a lesipuskások hadszínterére. Múlt szeptember óta Joe több mint. 300 levélben számolt be családjának, barátai i rak, ismerőseinek arról, ami azon a szintéren lejátszódott. Sokat látott, mert amolyan haditudósító szerepet kapott: nyomon követte a hadműveletekre elindított csapatokat, járőröket és jelentést tett a látottakról a parancsnokságnak. Sokat irt és sokat fényképezett. És nap nap mellett levelet írt. Itt egy pár kivonat leveleiből: 1966. október 3. Kedves Mama és Papa, ez itt egészen más, mint amit valaha láttam. Izgalmas, és úgy érzem ti ezt nem tudjátok megérteni, éli sem tudom megérteni, hogy miért van az, de igazán érdekes. 1966. október 4. Köszönöm a süteményt és az ujságkivágásókat, de Stanford veresége rontotta a kedvemet. Na talán a jövő évben. 1966. november 11. Azt Írtátok, hogy szeretnétek tudni, miként vélekedem én ért ről a háborúról. Hát előszói is, én úgy gondolom, hogy Amerikának nem kellett volna belemenni ebbe a háborúba amikor a franciák kivonultak Vietnamból. De most itt vagyunk és úgy el vagyunk kötelezve, hogy nem lehet egyszerűen odébbállni. Hogy a baj társaim hogyan vélek ednek? Mind úgy véli, hogy ez egy forró, ronda, büdös háború és alig várják, hogy már hazamehessenek innen. De tisztában vannak azzal, hogy ittt egy feladatuk van és ezt a feladatot teljesíteni keli olyan jól, ahogy tudják. Mi hasznuk ebből? 1966. november 29. Kemény dolog. Az ember bátor akar lenni, nem úgy, hogy nem fél, hanem úgy, hogy bátorságát nem veszti el és kitart. Sokszor az ember fel akar sikoltani, szaladni akar, el akar bújni, de nem lehet sehová menni. Nézel magad elé és nem látsz mást, mint végtelen változatlan napokat — unalom, tehetetlenség, hasztalanság. Holnap és holnap és holnap — egy hülye beszéde ez, és ez a hülye én vagyok. Este 10.30 van és fáradt vagyok. De holnap mégis írnom kell Jean néninek, Helen néninek és Charlotte néninek. 1967. január 6. Én sohasem lelkesedtem Martha Raye-ért de az ő itteni U. S. O. programja mulatságos volt, és amikor azt énekli; I left my heart in San Francisco, ez nagyon megható, mert, mint ő mondja, San Francisco az utolsó város, amelyet a legtöbben útnak, mielőtt ide jömnénék. Én azt hiszem, annak hogy Martha Raye újra meg újra ide jön közénk, a magyarázatát Sidney Brusteinnek ebben a mondásában kell keresni: “Én törődöm, mindennel törődöm, nagyon nehéz lenne nem törődnöm.’’ 1967. január 11. (Charles fivérének.) Tegnap éjjel motunk és ez mégjóbban tudatossá tette bennem, hogy itt halhatok meg. Ha én itt meghalok, te leszel az egyedüli túlélő fiúgyermek a családban, mint ilyen fel leszel jo, gositva az 1-Y sorozás! klaszszififcációra és igy mentes maradnál a besorozástól. Erről a levelemről ne tégy említést senkinek, különösen Mamának és Papának nem. Én mit fogunk nekik adni az évfordulójukra? 1967. február 13. A kambodzsai határ közelében arra i felé meneteltünk, ahol a páncélos szállító autó állt és láttam, hogy két emberünket aknasrapnell robbanás érte. őrülten véreztek. Én pár fényképet csináltam róluk és továbbmentem. A kapitány azt mondta, maradjak ott, ahol vagyok. Én nem szóltam semmit, csak magamban mormoltam: “Vigye el az ördög bajtárs!” és a járőrrel gementem a dzsungelbe. Minden pa-. rancsnoikló tiszt azt hiszi; hogy ha egy katonai fotográfus vagy egy civil laptudósitc kimegy velük, nekik különös kötelességük, ügyelni arra, hogy ezek az emberek távolmaradjanak az akciótól és baj ne érhesse őket. Nem gondolnak arra, hogy igy elveszne a lehetőség egy igazi story írására vagy fényképezésére Később letört a szemüvegem Minthogy szemüveg nélkül tehetetlen vagyok, nem tudom a kamerámat jó fókuszra beállítani. 1967. február 14. Mint legutóbbi levelemből tudod, csak üggyel-bajjal tudtam elkerülni, hogy megsebesüljek vagy meghaljak. Értsétek meg, én incidensekről nem azért írok mert azt hiszem, hogy ez igy rendjén van. Amikor a srapnell-szóró akna felé mentemf nem voltam biztos benne, hogy mi lesz. Ijedtség vett erőt rajtam, de tudtam, hogy amire készültem, azt nem tudtam volna megcsinálni, ha ott maradok, ahol a kapitány mondta, hogy ott maradjak. Amikor a harc megkezdődött, ér, nem mehettem vissza. Én nemi állhattam odébb, amikor láttam azokat a vérükben fetrengŐ embereket. Tudtam, hogy akármit is akarok csinálni, én nem fogok sem elszaladni, sem elbújni, sem sikoltozni. $ $ 1967. február 16-án, két nappal az utolsó levél megírása után, Joe Jacobs felkapaszkodott egy ambulance autóra, amely útban volt a Tay Ninhben levő tábori kórház felé. Azért akart a kórházba menni, hogy uj szemüveget kapjon. Az ambulance autóban két sebesült feküdt. Az autó kommunista aknára futott, a két sebesült és a soffőr szörnyethalt, Joe súlyos sérülésekkel a saigoni katonai kórházba került, ott meghalt. 22 éves volt. BUDAPEST. — Lázas te < vékenység folyt az utóbbi időben Balogh Miklós 53 éves iparművész XII., Városmajor utca 41. számú háztan levő lakásán. A környékbeliek megfigyelték, hogy Balogh és felesége gyakran rendelnek taxit a ház elé és nagy csomagokkal megrakodva hagyják el a lakást. Vándorló csomagok Hamarosan a rendőrség is tudomást szerzett a dologról. Először azt gondolták, hogy Baloghék nagyobb összeget nyertek a lottón, vagy a békekölcsön sorsoláson, de akikor éppen a lakásukra kellett volna szállítani a csomagokat és nem fordítva. — Miután Baloghné vezeti a lakónyilvántartó könyvet, egy nyomozó ment ki lakásukra, hogy valami után érdeklődjön. Közben körülnézett a lakásban amely telis-tele volt festményekkel, szőnyegekkel, szobrokkal, ezüst és bronz dísztárgy akkal. Hamarosan az is kiderült, hogy a közelmúltban a kerületi házkezelőségi igazgatóság két kőművese statikai vizsgálat céljából bontási munkálatokat végzett a padlástérben. A nyomozók most már összefüggést kerestek a lakásban levő műkincsek s a padlástérbontás között. Megállapították, hogy a Városmajor utcai egyemeletes ház a dúsgazdag dr. Gál Gedeon tulajdonát képezte. Gálnak öntödéje volt. 1948-ban családjával Amerikába utazott s többé nem tért vissza. A házat állami tulajdonba vették, részben uj lakók költöztek a lakásokba, köztük Baloghék is. Műkincsek a lakásban Raloghot és feleségét most már beidézték a XII. kerületi rertdői kapitányságra. — Honnan szerezték a tömérdek értékes régiséget? — tették fel a kérdést Baloghnénaik. Az asszony azt állította, hogy egy régi ismerősüktől vásárolták, aki azóta meg-; balt, nem tudta azonban megnevezni az illetőt. Férje később beismerő vallomást tett. — Miután a házba költöztünk — mondotta el Balogh —, a régi lakóktól és a szomszédoktól hallottuk, hogy Gálék milyen gazdag emberek voltaik, és azt is rebesgették, hogy nyilván nagy értékű holmikat rejthettek el a pincében vagy a padláson. Ezeket j a mendemondákat mozaiksze-1 rüen összeraktam, s amikor az év végén statikai felmérés miatt megjelent a HKI kéi kőművese, közüitük velük, hogy a padláisfeltárási munkálatoknál elrejtett értékeket találnak majd. A két kőműves a padlástér bontása során a deszkák alatt bőröndöket és csomagokat talált. Baloghnié megkértet őket, ne értesítsék a rendőrséget, folytassák a kutatást, a megtalált értéken majd osztoz-i nak. Újabb csomagok kerültek elő: szobrok, porcelánkészlet, ezüst evőeszköz és számos régiség. A holmikat Baloghék lakására vitték. A két kőműves hallgatása fejében, mintegy 16,000 forint értékű holmit kapott. A házaspár később tovább folytatta a kutatást a padlástérben; újabb képekre, szobrokra, festményekre bukkantak, s egy ovoroaltonis dobozban brill idusokkal és gyá mén > tokkal kirakott ékszerekre. Jutalom helyett vádirat Elhatározták, hogy értékesítenek egy részt. Megkezdődött a csomagok szállítása. Különböző zálogházakban 14 ezer forintot vettek fel az ékszerekre, a Bizományi Áruház pedig 36,000 forint értékben vett át régiségeket, s 10,000 forint körüli összeget adott előlegként. A szakértők szerint az elrejtett és eltulajdonított 34 darab festmény, 12 darab keleti szőnyeg, az antik szobrok, régiségek és ékszerek értéke több százezer forint. A lefoglalt műkincsek egy részére a múzeumok tartanak igényt. A Balogh házaspár rosszul járt. Ha bejelentették volna a megtalált tárgyakat, úgynevezett találói jutalékot kaptak volna. így azonban az ügyészség ellenük és a HKI két kőművese ellen társadalmi tulajdont kárositó lopás miatt vádiratot adott ki. Bállá Ödön (Budapesti Népszava) 100 MILLIÓ AUTÓ DETROIT. - General lilotors büszkén kihirdette, hogy április 21-én lefut a futószalagról a százmilliomodik G.M. kocsi, automobil, truck, autóbusz. General Motors 1908. szeptember 6-án alakult meg. 1954. november 23-án gyártotta az 50 milliomodik kocsit, 1962. március 14-én a 75 milliomodikat. zsárágyutámadás alatt vól-Egy gazdag bostoni férfi felesége végrendeletében meghagyta, hogy temetése alatt héliummal telt ballonokat bocsássanak fel a temetkezési intézet előtt, A NYALÓKA JELENTŐSÉGE NEMZETKÖZI VISZONYLATBAN WASHINGTON. — Mr. Huminik, egy 31 éves amerikai mérnök és tudós, ha azt látta, hogy a levelesládájának nyilasa ragacsos lett, mert valaki chewing gum nyalókát tapasztott oda, tudta, hogy ez veszélyt jelent: FBI veszélyt. Mert Huminiknak az volt a megállapodása a szovjet kémszervezettel, hogy a nyalóka vészjel. Öt éven át vészjel volt a nyalóka, és Valentin Revin, a washingtoni orosz nagykövetség harmadik titkára nem tudta, hogy Huminiknak semmi oka sem volt az FBI-tól félni, hiszen ő az FBI tudtával végezte kémtevékenységét, pontosabban: a dupla-kémtevékenységet. Huminik öt éven át adott a szovjet kémnek adatokat az amerikai űrhajózási program előmeneteléről, a rakétagyártásról, és a katonai repülőgépek alkatrészeiről és gyártási technikájáról. Ezek az adatok valódiak voltak, máskülönben az orosz kémek gyanút fogtak volna, de nem is voltak elsőrangú fontosságú adatok, úgy hogy a mérleg Amerika javára billent: lehetővé tette az FBI-nak, hogy nyomon követhesse az orosz kémte.vékenységet Amerikában. A nyalóka-veszélyen kívül még egy érdekes apróságot említett Huminik az Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló képviselőházi bizottság előtt, miután Revin szovjet fő kémet az országból eltávolították s a kémhistóriát nyilvánosságra lehetett hozni. Az orosz kémeknek szóló útmutatásokat Huminik oly módon adta, hogy bizonyos nyilvános telefonfülkékben a sárga telefonkönyv egyes oldalait bekarikázta. Vészjel volt még az is, ha vendéglői titkos találkozóknál az orosz a nyakkendőjét izgatottan megigazgatta. Hogy az oroszok mennyire értékelték Huminik megbízhatóságát, annak kézzelfogható jelei voltak az ajándékok, amelyeket — 5000 dollár készpénz ajándékon felül — Huminiknaik adtak: Vodka, meztelen nők képeivel díszített kalendáriumok, arany karkötő óra, kamera, Moszkvai Éjszaka parfüm Mrs. Huminik részére.
