Hiradó, 1966. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-04 / 31. szám

VOL. 45. ÉVFOLYAM No. 31. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY ÁRA 20c—SINGLE COPY 20c Thursday, August 4, 1966. A "másik háború" Vietnamban SAN FRANCISCO. — Az it­teni sajtó konferenciáján Lyn­don B. Johnson nagyon érde­kes adatokat hozott nyilvá­nosságra a vietnami “máisük háiboru” felól. Ezt a másik há­borút nem golyókkal, bom­bákkal és dzsungel-csapdák­kal vivják, hanem bélkés esz­közökkel. A “másik háboru”­­nak az a célja, hogy a dél­­vietnámiak már a háború fo­lyamán, sőt annak ellenére is, jobb szociális körülmények közé jiussanaPjí és ezzel ellent­­állóbbak legyenek a kommu­nista Ígérgetésekkel szemben.. Az amerikai segítség 600 ezer aker föld öntözését tette léhetővé és ezzel lényegesen megnövelte a termést. Uj föld­reformot is hajtottak végre, melynek során kis farmerek 500,000 aker földet vásárol­hattak kisebb parcelláikban, igen kedvező kölcsönnel. A Viet Gong területekről elme­nekült lakosság 700,000 aker állami tulajdoniban lévő földet kapott letelepedésre. A Me­­kong-deltát, amely a leggaz­dagabb rizstermelő területe Dél-Vietnamnak és eddig tel­jesein Viet Gong befolyás alatt állott, rendszeres támadások­kal majdnem teljesen meg­­tisztitoitták mái* a lázadóktól, úgyhogy az ottani panasztsáig nemcsak nyugodtan termel­het, de 'be is takaríthatja ter­mését, amit eddig a Viet Gong elszedett tőle. A haltermelés megduplázó­dott. 13,000 faluban állítottak fel egészségügyi állomást és gyógyszertárait, az iskolai lá­togatót tság megötszöröződött, 1700 uj tanító Ikerül az isko- Iáikba évente és 7 millió isko láskönyvet osztottak ki. Az adminisztráció helyesen ismerte fel, hogy a legjobb fegyver a kommunista Ígé­retekkel szemben az élet meg­­javítása. Ma már a falusiak ellentállnak a gerilláknak és egyre inkább a délvietnámi kormányt ismerik el kizáróla­gos adminisztratív testület­nek. Óriási jelentőségű ez és bá­tor katonáink győzelmei mel­lett semmivel sem halványo­dik el a hadviselés sikere szempontjából. (***) Bizottsági jelentés a U.N. munkájáról Egyesült Nemzetek Szerve­zete, N. Y. — Egy 14 tagból álló speciális bizottság tanács­adó véleményt terjesztett a Ü. N. elé, hogyan korlátozzák a valósággal elburjánzott ülé­seket, konferenciákat és köz­leményeket, hogy ellensúlyoz­zák az intézmény hatástalan­ságát és pénzügyi problémáit. A szakértők elkerülték na­gyobb kérdések tárgyalását, melyet a bizottság kommu­nista tömbbe tartozó tagjai terjesztették elő, azon a cí­men, hogy ez meghaladja a bizottság hatáskörét. Egy je­lentésben ezeket a kérdéseket a U. N. közgyűlése elé utal­ták. Ezek között volt például az a javaslat, hogy a U. N. általános költségvetéséhez va­ló hozzájárulás az egyes orszá­gok saját valutájában legyen fizethető. Ez például lehető­vé tenné, hogy a Szovjetunió rubelben, anyagban, felszere­lésben és személyzetben fizet­hessen, kemény valuta he­lyett. A szovjet javaslat az volt, hogy a költségvetés tisztán adminisztrációs kiadásait fi­zessék kemény valutában, mint eddig, de egyéb költsé­geket, melyek amiugyis önkén­tes hozzájárulások volnának, fizethessék bármilyen formá-Az egyik javaslat szerint ban. egy kisebb csoportot képező felügyelőket kell megbízni az­zal, hogy tanulmányozzák a U. N. ügynökségeinek munká­ját és megállapítsák mennyi­ben eléggé hatásosak azok. Az olasz bizottsági tag, Ma­rio Majoli, aki az elnöke a bi­zottságnak megjegyezte, hogy a bizottság feladata, “hogy mozgósítsa az összes rendel közlésére álló forrásokat” a U. N. érdekében, melynek je­lenlegi jövedelmi forrásai igen határoltak, ezzel szemben a szükség határtalan. A bizottság felállítását, az elmúlt évben javasolta Fran­ciaország a közgyűlésen. A bi­zottság első jelentését már­ciusban adta ki, melyben be­lefoglalta, hogy a deficit fenn­áll és nincs más remény en­nek eltüntetésére, mint önkén­tes adományok. Végül a bizottság elhatároz­ta, hogy fejlesztik a terve­zésit és koordinációt, hogy ne kettősitsiék ugyanazt a mun­káit és egy eljárás ne járjon dupla költséggel és hogy a fe­lesleges gyűléseket s okmány­kiadásokat le kell állítani. EZ AZ IGAZI JÓLÉTI ÁLLAM! MIAMI. — Ez is csak Ame- segítségére siet a bajba ke­rifcában történhetett meg, ahol a welfare-t most már iga­zán mindenre és mindenkire kiterjesztik, talán csak a való­ban rászór utókra nem. Egy Miami mellett suhanó vitorláshajó, amelyen nyilván szeglény, nyomorult, elesett emberek próbálták ki az éhe­zés keserveit, hirtelen bajiba jutott. Nem kell megijedni, nem ütközött bele egy cápába, még csak zátonyra sem fu­tott, csupán az a különleges baj érte utol, ami már a vitor­lázással együtt jár: megállt a szél és igy megáll a vitorlás is. Mit tesz ilyenkor az együtt­érző adófizető, aiki külön iz­zad a gyárban? Természetesen rült sorstársának. Mivel pe­dig az adófizető nem ér rá sze­mélyesen segíteni szegett szárnyú kirándulókon, az adó­fizető jóságos nagybácsikája, Uncle Sam, az Egyesült Álla­mok végzi ezt el helyette. Nem volt életveszély, csak una lom volt a vitorlás fedélzetén, igy nem keltett mentőcsónak­kal megrohanni, vagy bevon­tatni a kikötőbe, ami külön­ben is túlságosan egyszerű és olcsó lett volna. így azután az adófizető Coast Guard-ja a valóban legmegfelelőbb mó­don avatkozott bele a dolog­ba. Beavatkozott az — időjá­rásba. A szélcsendből szelet csinált. Nem remek ez az adó­fizetői szimpátia? És milyen remek maga a módszer! A Rendőrség Brooklyn, N. Y.-ban a zavargások helyén, melyekről a városi vezetőség úgy hiszi, hogy agitásorok szervezték. Történelem és propaganda Moszkvában dermedt várakozás mindenütt Európában PÁRIS, Franciaország. -— Amikor Napoleon francia csá­szár 1812-ben csapataival be­vonult Moszkvába, a történe­lem tanúsága szerint, “általá­nos, csendes rémület fogta el Európát.” Arról a kérdésről volt szó, hogy I. Sándor cár le fog e ülni a francia császár­ral a tárgyaló asztalhoz és megegyeznek e abban, hogy felosztják az akkori nyugati világot, különösen pedig Né­metországot. Ez akikor nem következett be, a cárt különböző oldalról befolyásolták a Napoleon el­bukott. Amikor a jelenlegi francia császár Charles de Gaulle, egy héttel ezelőtt bevonult Moszkvába, a modern időknek megfelelően nem hadsereggel, hantem a diplomatáik karával, ugyanilyen csendes rémület fogta el Európát. Szerte Nyu­gat Európában találgatják, fog e a vendég de Gaulle az 1966-os év légköréből felté­telezhető napofeani ajánlatot tenni, vágy megvárja és el­fogadja, ha a jelenlegi vörös cárok teszik az ajánlatot. A napóleoni hagyatékból vette át de Gaulle a doktrí­nát, hogy a kontinentális eu­rópaiaknak a maguk ügyét és különösen a német kérdést az angolszászok kizárásával kell megoldaniofc. Ezzel Napoleon Oroszország ellenállására ta­lált, mivel az oroszok nem voltak hajlandók Anglia kon­Coast Guard ugyanis odafcül­­dött egy helikoptert, az a lottyadt vitodáju luxusiha­­jócsika fölé állt és — szelet csapott neki. A kopterek tudvalévőén ir­tózatos szelet csapnak, azt hi­szem, ezek az egyetlen him­­nemü szállitási eszközök. D;e Gaulle péMául azért nem hasz­nál ilyesmit, nehogy összebor­zolja a haját, vagy lefújja fe­jéről az elnöki koronát. Nos, a helikopter telefujta a vitor­lákat széllel és szépen befújta a hiajócskát a kikötőbe. Bravó! Ezt nevezem wel­­fare-nak! Csak az az érzésem, hogy kissé sértette a Civil Rights törvényt. Mert, ha a fehér vitorlásnak kijár a szél, King tiszteletes nagy meleg­ben .marsoló kohorszainak is kijár a légi — legyezéis. (***) tinentális 'blokádját Európa által követni. De Gaulle reméli, hogy a mai oroszok megértőbbek tesznek, annak ellnére, hogy Moszkva érdekei még mindig az Egyesült Államokkal való valamilyen kiegyezésre irá­nyulnak. A viburami háború azonban megmutatta, hogy az amerikai-orosz: hallgatóla­gos atom-megegyezésnek is vannak határai. És Európában az ameri­kaiak, egy oldalpillantással a vietnami háborúra, bizonyos fáradságot mutatnak, az örö­kös francia ‘-menj haza ame­rikai” és a német “maradj itt” kiáltozásokkal szemben. Mivel pedig az az egy biz­tos, hogy de Gaulle nem fog kivonulni Európából, az oro­szok számára csalogatónak látszódhatik és időállónak, ve­le megegyezésre jutni. Mióta Kruscsev 1960-ban látogatást tett Franciaország­ban, Moszkva már egy tucat­szor meghivta de Gaullet vi­­szontlátogatásra a Szovjet­unióba. A francia elnök azon­ban csak 1966 januárjában adta beleegyezését. — A Szovjetunió az igazi adott szövetségese Franciaor­szágnak — kalapálta állandó­an az emberek fejébe a Szov­jetunió, amíg a visszhang Franciaországban ugyanilyen szólamokat kezdett hallatni. — Tíz évszázada állt fenn francia-orosz szövetség — hir­dette meg a gaulteista fran­cia lap a “La Nation” 1965 ok­tóberében. Álliibóleg 1000 év­vel ezelőtt ütöttek először együtt az orosz és francia szi­vek — és a “La Nation” sze­rint azóta állandóan — ami­kor 1044-ben I. Henrik fran­cia király feleségül vette I. Jarosláv nagyherceg lányát Kievből. A valóságban az oroszok és franciák szinte drámaian té­pázták csapataikkal egymást, ha meggondoljuk, hogy jó 600 mérföldnyi német és len­gyel feküdt közülük ezen 1000 évtes történelem során. Napoleon például legzseni­álisabb csatáját nyerte meg 1805-ben Austerlitz-nél az oro­szok ellen, akiknek iaz osztrá­kok segítettek. A borodinoi csatában 1812-ben, az akkori Világ egyik legvéresebb napó­leoni csatájában 45,000 orosz ,és 35,000 francia esett el. A Krimi-háborúban (1854- 1856) a franciák a legnagyobb kontingenst állították az oro­szok ellen, mintegy 40,000 em­bert, mig az angolok csak 20,000-et; A francia katonai irodalom még ma is sűrűn említi, hogy a Krimi-háboru­­ban a franciák foglalták el Sevastopol legnagyobb erőd­jét, a Malaíkovot. 1920-ban a francia csapatok a lengyelek segítségével Wey­­gand tábornok parancsnoksá­ga alatt a Visztulánál tönkre­verték az oroszokat s ezáltal megmentették Lengyelorszá­got a Vörös Hadsereg kar­mai elől. A Visztulái csata egyik résztvevője volt Char­te de Gaulle őrnagy. Igaz, hogy az 1892-ben ho­zott francia-orosz katonai kon­venció közelebb hozta egy­máshoz az Európa peremén élő népeket, de még 1914 jú­liusában, amikor a francia államelnök Poincaré Szent­pétervár kikötőjében telép­delt a francia páncéloshajó, a “Francé” fedélzetiéről, hogy üdvözölje a cárt és II. Mik­lós, a minden oroszdk cárja, a világ legnagyobb autokra­tája levett sapkával hallgatta végig a forradalmi Marsellai­­se hangjait, nyilvánvalóvá vált ennfc a szövetségnek a szokatlan jellege. A két világháborúban a fegyverbarátság a franciák és oroszok között csak jelképes maradt. Orosz csapatrészek, köztük a sikertelen Dardanel­­la vállalkozásba küldött orosz expediciós hadtestből meg­maradt egységek Franciaor­szágban harcoltak az első vi­lágháború alatt. És egy francia repülőköte­­lék, melyet de Gaulle Moszk­vába küldött, képezte a má­sodik világháborúban a “Nor­­mandie-Njemen” ezredet szimbolikusan. Charles de Gaulle 1944 de­cemberében tekintett ismét kelet felé, Moszkvába utazott és egy kölcsönös segitségi egyezményt kötött a Kreml­éi. Ebben az időben de Gaulle még úgy tekintette Európa or­szágait, mint amelyeket a Raj­na, az Alpok és a Pireneusok határolják. Ezt az Európát kezdte aztán bővitgetni, egyes részletekben. Először egy Európáról be­szélt, mely Oslótól Athénig terjed. A második lépés volt egy Európa, Minszkitől Bor­­deaux-i. S végül, mikor uta­zását a Szovjetunióba elhatá­rozta, számára Európa kibő­vült az Atlanti Óceántól az Uraiig. Az elmúlt hét elején a prá­gai rádió jelentette, hogy de Gaulle Szovjetunióbeli láto­gatása alkalmával felvázol­ják egy nagyszabású európai biztonsági konferencia tervét, melynek csúcspontja egy a NATO és a Varsói-paktum kö­zötti meg nem támadási szer­ződés volna. Azonkívül egy kollektiv biztonsági rendszert állítanának fel a nyugateuró­pai és keleteurópai országok között. A Quai d’Orsay, a francia külügyminisztérium nyomban erélyesen cáfolta a cseh rá­dió hiresztel'eséseit, nem kö­zölte azonban Napoleon fran­cia császár figyelmeztetését, már a miaga idejében a kelet felé utazó gallokhoz intézve: — A világ összes országai kö­zül Oroszország a legfélelme­tesebb. VILÁGJÁRÓ PAPAGALYOK MIAMI. — A magyar me­nekültek általában nem sok cuccot hozhattak ki maguk­kal. Kivéve az 194'4-es exodus kiváltságosait és az 1956-os, hia tármentéről menekülőket, összkomforttal való menekü­lés ritkaságszámba mient. Amit kihoztunk, az csak arra volt jó, hogy még nehezebbé tegye keserves gyaloglásain­kat. Inkább teher volt, mint komfort. így azután meglepe­­éissel olvastam a miinap, hogy a kubai menekülteknek job­ban kedvez a Sors. Nem aziért mondom ezt, mintha irigyel­ném őket, hiszen bármelyi­künk bármit hozott is ki, va­lamit — a legértékesebbet — valamennyien otthon hagy­tuk: a hazánkat. De azéjrt érdekes, hogy Fi­del Castro megengedi a kubai menekülteknek, hogy még ott­hon maradt kedvenceiket is kihozhassák. Utólag és persze a saját költségűken. Kedvenc alatt most nem rokont, bará­tot, sőt még barátnőt sem ér­tek, hanem kutyákat, macs­káikat és egyéb éhhez hason­ló kedvenceket. egy jól fejtett farkaskutyá­nak már 60—70 dolláros ticfce­­tet kellett váltania. Összesen v-agy 220 kutya, egy macska, egy nyúl és há­rom papagáj került vissza 'örvendező gazdáihoz. A folyton rikácsoló, órálk­­hosszat fecsegő papagájok­nál álljunk meg egy pillanat­ra! Azt mondják, méghozzá egé­szen komoly forrósok, hogy Gastrct liedcntöítök trónjáról az oroszok, akiknek már né­hány billió dollárjukba került Fidél növekvő szakálla és nö­vekvő fecsegése. Állítólag már Dorticos elmeik a Szovjet hely­tartója Kubában. Ha ez igy igaz, akikor kénytelenek va­gyunk azzal az izgatott figyel­meztetéssel fordulni a USA bevándorlási hivatalhoz, hogy nagyon vigyázzanak és alapo­san nyomozzíálk le ezeket a ku­bai papagájokat 1 Pennái 1 ugyanis, az a veszély, hogy a leghamgosahb és legfáradha­­atlanabbul fecsegő papagáily — Fidél is becsiempészi ma­ját., idegen toliakkal ékesked­ve, Amerikába. Nemrégiben érkezett Kubá­ból légi utón egy hatalmas kedvenc-szállitmány Ameriká­ba. De ebben nemcsak az a szen záció, hogy Fidél kiengedte őket, hanem iáz is, hogy mi­lyen körülményesen kerülhet­tek csak ide a kubai kedven­cek. Ehhez tudni kell, hogy Amerika és Kuba között nincs légiforgalom. Ezért a kedven­ceknek előbb- Spanyolország­ba kellett repülniük. (Melles­leg .nem érdekes, hogy a sza­kállas rezsim Francoék kife­jezetten anti-kommiunista re­­zsimj ével jobb viszonyban van, mint az őt uralomra se­gítő, szerpentines ünnepléssel tapsoló Amerikáival?) Nos, ez már korunk .bizarr furcsa­ságai közé tartozik. A kitűnő négylábúak tehát előbb Spanyolországba repül­tek, . át az Atlanti-óceánon, majd onnan New Yorkba, visz­­sza az óceánon, azután onnan Miaimi-ba, ahol a kubai mene­kültek egy része letelepedett. Ez mindössze 9190 mérföldé« utat jelentett a 243 mérföld helyett, ami Kubát Floridáitól elválasztja. A szállítási díj súly szerint változott. Egy kis Öülledtszemü, reszketőlábu kutyaféte'Siég, a Chihuahua 18,85 dollárért utazhatott, de MERCER MEGYE FŐJEGYZŐIÉNEK FELHÍVÁSA William H. Falcey, Mercer County főjegyzője felhívja a 'közönség figgyelmét arra, hogy mindazoknak, akik az 1966 szepti. 13-án tartandó elő­választáson szavazni óhajta­nak, de azon a napon nem lesznek itthon, vagy betegség miatt vagy más okból nem tudnak elmenni szavazni, leg­alább 8 nappal a választás előtt kérniük kell a Civilian Absentee Ballot szavazó űr­lapot a megyei jegyzői hiva­taltól. Katonai szolgálatban levőknek, vagy katonai kór­házaikban ápoltaknak, az élő­­választás napja előtt szintén kérniök kell a távollétben szavazásra jogosító' űrlapot, az illető megyei jegyzőtől. — Fontos tudni, hogy ezeket a szavazólapokat a választás napjáig vissza kell juttatni minden szavazónak a megyei jegyzőhöz, mert azoknak csak igy van érvényük. New Jersey állam Mercer megyéjében erre a névre és cimre kell küldeni a szavazó­lap igényléseket: Mr. William H. Falcey, Mercer County Clerk, P. O. Box 1777, Tren­ton, N. J. 08607. KIADÓ két bútorozott szoba, csak férfinek. High Street, New Brunswick. Telefon este 7 után 84S-9337. KIADÓ nagyon szép 3 szobás emeleti bútorozott lakás, házas­párnak, New Brunswickon. Te­lefon 247-6127. ÉRDEKLIK A KOZMETIKAI cikkek? Ez minden nőt érdekel. Árulja ön is az AVON KOZME­TIKAI cikkeket szabad idejében! Otthonában történő megbeszélé­sért telefonáljon: KI 5-1345 szám­ra. Perth Amboyban hivja Hl 2-2462, Allentown - Bethlehem környékén 432-0916 számot.

Next

/
Thumbnails
Contents