Hiradó, 1966. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-21 / 29. szám

r 6. OLDAL

Thursday, July 21, 13§§

H IH A D 0

Feljelentette magát egy fiatal bűnöző ' Billy Óraiam látására

LONDON, Anglia. — Egy fiatal angol megjelent a rendőrség előtt, bevallotta, bogy negyven betörést 'követett el és elmondotta, hogy Billy Graham amer ikai evangélista szellemi hadjáratának hatása alatt le akar térni a bűn útjáról.

—: Tudom, hogy megbüntetnek — mondotta a megtért notórius betörő, Stephen Harvey két londoni városi bíró nak. — Szívesen megyek a börtönbe, de ha kiszabadulok, újból kezdem az életemet.

A két városi báró, aki meghallgatta Harvey vallomását a 40 betörésről és értesült a rendőrségtől, hogy a fiatalember már 15 éves kora óta bűnös életet folytatott és atyja kiutasította a házából éppen lezárt a festett élete miatt. •

Hárvey atyját behívták a bíróságra és megengedték neki, hogy cellájában beszéljen a fiaival. Miután ez megtör térni; az apa újból jelentkezett a bíráknál:

—lU'gy tűnt nekem, mintha nem j. ugyanazon fiammal beszéltem volna — mondotta. - A. fiú teljesen megváltozott.

alig tudom megérteni. Ha kiszabadul szívesen visszaveszem a házamba.

— A változás — mondotta i fiatal Harvey — az elmúlt hónapban történt bennem, simakor résztvettem Billy Graham egy esti beszédjén az Earl's Court Arénában.

Két barátjával ült egészen elől és anyira meghatották Graham szavai, hogy “döntött Krisztus mellett”, mondotta a fiatalember.

— Beszéde végén előléptem, innen hátravittek az evangélista emberei, kiknek mindent elmondtam magamról és kértem, hogy értesítsék a rendőrséget — mondotta Harvey.

— Azok azt a tanácsot adták nekem, hogy adjam fel magamat, tegyek teljes és őszinte vallomást és kérjem Isten segítségét.

TŰZ A HERNYÓK ELLEN

LONDON — A londoni repülőteret valósággal megszállták a hernyók. A környező bokrokat felgyújtotta a parancsnokság és az azokban fészkelő hernyók ekkor elpusztultak.

BRÜSSZELI LEVÉL

Irta: FÁBIÁN BÉLA

Teljesen elégett az angol Alva Cárié tankhajó New York kikötőjében

Q ' •• s * 1 é im* 1 I M

ozamuztek az öregeket a munkapiacról

A* Norris-Thermador Corp. Los Angelesben hüvelyeket készit ágyu: lövedékek és rakéták részére, a vietnami háború céljaira. 1. Az első lépés, 20 láb hosszú acél-csövekből megfelelő hosszra vágják a hüvelyeket. 2. Lángvágóval nyilasokat vágnak a hüvelybe, melynél fogva felfüggesztik a repülőgépekre. 3. A kész ííOO fontos bombák hüvelyei ellenőrzésre várnak, miután elküldik azokat robbanóanyaggal való megtöltésre.

WASHINGTON, D. C.. - i Valamikor a spártaiak a hiasz- í naveihetetlen öregjeiket leta- t szították a Tajgetosz szikláról, hogy ne kelljen eltarta- 1 raiuk őket. Szemben Athén hu- ; ■mamista civilizációjával és i nagy kultúrájával, ez a bar- < bárizmius különösem hát'borzongató. Valimi iilyem Tajgebosz komplex ak.kult ki a mi amerikai Athéniünkben is: az u. n. “öregeiket” száműzték a munkapiacról.

Az öt és féléve tartó csodálatos fellendülésnek ez az egyik sötét foltja. Ezt az emberi .'problémát könnyedén lesöprik Íróasztalaikról a mi kitűnő törvényhozóink, akiket jobban érdekel a vietnami háború kiterjesztése vagy öszszezsugoritáisa, viagy a néger szavazatok megszerzése, mint az “öregeknek” bélyegzett polgártársaik munlkanélkülit égé.

Ezek az “öregek” tulajdonképpen két csoportba tartoznak. Az egyiket a nyugdíjas kort elért évek szerint is valóban “öregek” képezik, a má síi'kat ia kb. 40—45 éves és azon felüli “öregeik”.

A nyugdíjas korbeli öregek általában a 65 éven felüli korkategóriáiba tartoznak, de csak általában, nem fel tétle mül. A vállalatok — sőt egyes szakszervezetek — nyugdijpolitiikája ugyanis erőszakolja a korhatár leszállítását. Sok nagyvállalat már 62, sőt egyesek már 60 éves korukban nyugdíjba küldik a munkásaikat. Mindezt azzal az ürügygyei, hogy helyet nyissanak a fiatalok számára. Ez önmagában helyes törekvés volna, ha nem lenne hamis humanizmus. Először is: a legtöbb 60- on felüli u. n. öreg nemcsak teljesen munkaképes, hanem nagy tapasztalatainál és megbízhatóságánál fogva ér amynyit, mint egy begyakorlatlan fiatal munkás. Emellett ezek a munkaképes öregek, akik (65-ön felül) az amerikai népesség 10 százalékát teszik ki, az amerikai szegénység 20 százalékát jelentik. Ez is humanizmus? A Social Security nyugdíj nem elég, vállalati külön nyugdijat pedig nem mindenki kap! Ne felejtsük, nem minden vállalatnak van külön nyugdíjalapja és azt sem, hogy a 40—45 évi munkaidőt a munkás valószínűleg nem egy, hanem több vállalatnál töltötte el, legalábbis többségükben. így lehet, hogy az utolsó munkahelyén még nem szerezhette meg a nyugdíjjogosultságot. Ez nem a munkás vándortermészetéiből, hanem az amerikai vállalati rendszer sajátosságából következik. Kivéve az igen nagy vállalatokat, a jelenlegi ame- nilkaii vállalatok többsége nem 5 is létezett, vagy más formál ban létezett még 15-—20 esz- 1 tendövel ezelőtt is. A munkás kénytelen volt vándorolni, mert vagy megszűnt, vagy máshova költözött, vagy beolvadt, vagy más gyártási ágra tért át vállalata. Kénytelen volt vándorolni az automiati záció miatt is, valamint az egészen uj — két évtizeddel ezelőtt nem is létezett — gyártmányok bevezetése mi aitt is.

De még ezeknél a nyugdíjaskor u öregeknél is szerencsétlenebbek a 40—45 éves korukban munfcáj ufcb'óil kiesett ‘öregek’, pontosabban: “nemfiatalcik”. Kiesésük okai ugyanazok, mint amiket az előbbi mondatokban soroltam fel. Ezek igazán a legjobb munkaerejűikben lévő nemfiatalök egyszerűen nem kapnak uj alkalmazásit, miért öregnek tanítják őket a vállaiiatok. Ha valalki, mondjuk, 45 éves korában munkanélkülivé válik, áldozatául esik az amerikai fiatalság kultusznak, “öreg” már, leírják, mint egy elavult gépalkatrészt.

Ez vonatkozik a legtöbb esetben a fehérgalléros dől gozókra is, valamivel enyhébben az örökifjú nőkre, mint a férfiakra. Átképzés és ilyesmi elméletileg — sőt kis mértékben gyakorlatilag is — segíthet ugyan, de a munkás, akiinek családja van, 'házait vett, stb. nehezen vándorolhat mondjuk Clevelandiból Oregon-ba, ahol véletlenül

akadna számára egy megfelelő munkaalkalom. Ezek a 45 körüli munkások 'és tisztviselők lehetnek a legkitűnőbb szakemberek is (kivéve egészen speciális kis munkaköröket), még ma — a relatív munkáshiány korszakában — :em helyezkedhetnek el, ha csak nem valami ideiglenes, aiacsonyabbrendü munkakörben.

Ez nemcsak kiáltó emberi igazságtalanság, hanem a legrosszabbfajta pazarlás is nemzeti m u ráta e rő - vagy ónunkkal. Ka az Egyesült Államok elnöke, szenátorai, képviselői, főbirái, művészeti alkotói, sőt vállalati igazgatói is lehetnek nem-fiatalok, vagy éppen öregek, miért válik selejtfé egy munkás vagy tisztviselő 40— 45 éves korában ? Johnson elnök, Fulbright szenátor,; sőt az örökifjúnak tűnő Robert Kennedy sem kapnának munkát, ha történetesen a muncap'iucra kényszerülnCnek.

A Civil Rights törvénybe ’.emesrk a feketék és' a nők egyenjogúságát kellett volna bevenni, hanem legalább enynyire a munkaképességük teljében lévő 40'—4C éves vénemberek alkalmaztatási előjogát is. Ez a diszkrimináció roszszahib, mint a nemek és fajok szerintii és erősen emlékeztet a spártaiak Tajgetosz-receptjére. (...) (***)

A VILÁG LEGNEHEZEBB EMBERE

Brüsszel, 1966. j'ulius hó.

Istennek különös utjai vannak, a sorsnak különös véletlenjei.

Vasárnap, harmadikán este érkeztünk Brüsszelbe, este Töttössy Ernővel, a Szabadságharcos Szövetség belgiumi elnökével vacsoráztunk.

Töttössy ügyvéd volt Budapesten, itt egy amerikai vállalatot képvisel. Remekül beszél angolul, franciául, németül, kitünően prosperál.

Éveiken keresztül volt odahaza politikai fogoly, s nem feledkezett meg azokról, akik még mindig börtönben vannak.

— Úgyis lehetne —- mondja —, hogy mi volnánk börtönben odahaza s ők volnának a szabad világban. Átkoznánk őket, ha elfeledkeznének rólunk.

Vasárnap van, nem lehet kapni New York Times és New York Herald Tribune európai kiadását s iigy a londoni vasárnapi újságokat vesszük meg, közöttük a Sunday Express-et.

Felmegyünk a szobánkba, felihivom Apponyi Gyurit, régi kedves barátomat, volt képviselőtársamat, kivel mindig barátsággal, sok harcban küzdöttünk együtt a magyar parlamentben, a magyar szabadságért és demokráciáért.

Telefonja nem felel s később tudom meg, nagy sajnálatomra, hogy Gyuri nincs Brüsszelben.

Edna, ki a Sunday Expresset olvassa egyszerre felkiált:

— Béla, olvassa gyorsan Sir William Hayternek a volt moszkvai angol követnek cikkét.

Sir William Hayter kisérte Kruscsevet Londonba, Kruscsev első európai utján, 185-6 tavaszán, mikor mi London ban Kruscsevet minden utján követtük.

Kruscsev mikor autójában meghallotta, hogy a tüntetők ütemesen kiabálják bu-bu-bu — Írja William Hayter — azt kérdezte a követtől, hogy mit jelent a bu-bu-bu?

Sir William Hayter megmagyarázta neki, hogy a tüntetők neheztelnek rá s nem helyeslik a politikáját. Ezen Kruscsev elborult s mikor kérésünkre Sir Anthony Eden

T 1 ----r------------------------- ——-----------akkori miniszterein ők Krusjsevnél a politikai foglyok értekéiben interveniált, papíron 's megtudta, szives fogadtatás helyett miért fordult ellene a londoni utca.

Milyen boldog volnék, ha magyar barátaim ebből a tényből megtanulnák, hogy elméleti vitáiknál, tépelődésnél mennyivel többet érnek azok vz akciók, melyekről a diktátorok is kénytelenek tudomást venni.

Európai utunknak itt Brüszszelben, mint Kopenhágában és Stockholmban, rövidesen meglesznek a látható eredményei: nemcsak nyilvánosságot capunk a magyar ügy és a magyar politikai foglyok számára, de sorra alakulnak majd a nem magyar polgárokból álló szervezetek, melyeknek feladata lesz a magyar ügy ébren tartása és a magyar politikai foglyok támogatása.

A belgiumi szervezet Töttössy Ernő érdeme. Az első próbája lesz az októberi ünnepség.

Brüsszeli tartózkodásunk fénypontja volt Kéthly Anna, aki a múlt hónapban Stockholmban a szocialista párt kongrészusán mondott beszédével figyelmeztette az európai munkásságok mi van a szovjet mosoly mögött. A forradalom hőseire nézve börtön ás Szibéria.

Kéthlytől hallottam az alábbi remeik anekdotát.

Malinovssky a szovjet hadereg főparancsnoka az elmúlt heteikben Budapesten volt s rém csak a magyar vörös hadereget vizitálta, a gyárakat .s. Kádár az utolsó gyárlátogatás után azt kérdezte M-aliíovszikytóil, 'hogy mi a véleménye a gyáraikról.

— A munkások nem dolgozunk — mondotta Malinovszky kategorikusan.

— Ez igaz tábornok elvtárs — válaszolta Kádár — ez igy /olt a régi világiban is, az iralkodó osztályra akkor se dolgoztak.

Kéthly — ezt örömmel láttam — egészséges, hisz a jövőben, hisz a magyar ügyben.

Bárcsak volna annyi tiszta hit miniden barátomban, mint Kéthlybem, s annyi optimizmus.

BENVILiLiE, 111. — Ennek az istenhábamöigöttii illinoisi falucskának turista látványossága egy nagy sírkő a kis falusi temetőkertibein. Felírása elárulja szokatlan érdekességét. Itt nyugszik Róbert Earl Hughes, aki 1926 junius 4-én született és 1958. julius 10-én halt meg. Ő volt minden idők és. minden népek legnehezebb embere, testsúlya 1041 font volt. Annyi, mint

öt jól megtermett illinoisi farmer testsúlya...

Robert Earl Hughes normális, okos, élénk fiú volt, olyan mint a többi fin a faluiban. Nagy baja csak akkor támadt, hirtelenül és váratlanul, amikor sziamárkcihögésiben megbetegedett. Attól kezdve a testsúlya elkezdett nőni, nőtt, egyre nőtt, szinte naponta nőtt. 10 éves koráiban 375 fontot nyomott. Az iskolába nem

járhatott, mert az iskola egy mériökinyire volt a család farmjából és a fiú óriási su lya miatt nem tudott odáig elvániszorogni. Nem is lett volna az iskolában elég nagy és elég erős szék a számára ...

Hogy a fin ne unja magát háláira, szülei néha felraktak egy truckra, úgy “szállították” a közeli városokba. Ili re ment és a kis faluban olyasmi kezdődött, ami addig ismeretlen és elképzelhetetlen volt: idegenforgalom, turistajárás. A fiú a farmház verandáján nehéz padján ülve közömbösen nézte az árnulóbárnuló jövevényeket. Egyszer szó volt arról, hogy a televi zióban fogják őt mutogatni, de a TV-vállalat vezetősége meggondolta a dolgot, nem

merte vállalni a New Yorkba szállítás nehézségeit, kockázaát. Már 960 font volt a testsúlya, amikor katonaköbeles korba lépett. Jelentkezett katonának. Megmérték és alkalmatlannak találták ... Csak 47 éves koráiban fogadta el egy cirkusz ajánlatát, hogy jó pénzért mutogatni fogják. Három évig vándorolt a cirkusszal faluról falura, városól városra és boldog volt, mert városokat látott, egy egész, addig tőle elzárt világot.

Mount Vernon, Ind.-ban 1958 júliusában megbetegedett, néhány óra múlva a szive megszűnt dobogni. Orvosi csoda volt, hogy 32 éves koráig cipelni tudta egyre súlyosabb testét.

William Wooldridge (bal) leteszi az esküt, mint az amerikai had sereg első főtörzsőrmestere, a Pentagonban. Az esküt Harold K Johnson tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke veszi ki.