Hiradó, 1966. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-07 / 14. szám

VOL. 45. ÉVFOLYAM No. 14. SZÁM «* PERTH AMBOY, NEW JERSEY ARA 15c—SINGLE COPY 15c Thursday. April 7, 1966 ta párt egyes politikai áram­latai “koexisztenciában” él­hetnek egymás mellett. Ehhez a párthoz, vagy párt­­alakulathoz csatlakoznának az eddig be nem szervezett in­­tellektuel-ek, mint Emmanu­el d’Astier de la Vigerie, aki háromnegyed kommunista és de Gaulle barátja egy sze­mélyben. Jacques Dauer, bal­oldali gaulleista pedig beje­­lentte “Télégramme de Paris” cimü újságjában: —- Most ar­ról van szó, hogy a jobboldali gaulleistáktól “deszolidarizál­­juk” magunkat. Capitant, a baloldali gaul­­leisták által uralt pártlapban, a “Notre Republique”-ban ki­jelentette: — Nem kivánom a szakítást, de nem is félek tőle. De Gaulle pedig, akit mind­két oldalról szorongatnak, “a nevetséges p ár t-ve s zeke d és ” ellen fordult és megbízta Pompidou m i n i.szterelnököt hogy “hozza rendbe az ügyet” és megtiltotta Vallon-nak, hogy továbbra is lekicsinylő kijelentéseket tegyen Pompi­­dou-ról. — Pompidou-ra néz­ve elegendő, hogy az én mi­niszterelnököm i- mondotta. De Gaulle számára a hely­zet nehéz, mivel néhány bal­oldali gaulleista, igy Capitant, Grandval és Bil lőtte, még az ellenállási időkből, igen közel állanak hozzá. Pompidou, aki maga nem tagja a UNR-nek, azonban to­vábbá fenntartja kitűnő ösz­­szeköttetéseit a bankárokhoz és nagyiparosokhoz, tulajdon­képpen egyetért Capitanttal: A bal és jobboldali gaulleis­­ták számára alapjában véve nincsen hely, ugyanabban a pártban. Azt is tudja a miniszterel­nök, hogy barátai a nép-rész­vényekkel és haszonrészese­déssel kapcsolatban, nem is-Pártszakadás fenyeget a jobboldali és baloldali gaulleisták között PÁRIS, Franciaország. — Éveken keresztül nagy örö­mét lelte benne Charles de Gaulle, francia elnök, hogyan ócsárolják egymást a régi pár­tok. Jelenleg az a helyzet, hogy gaulleisták gaulleisták­­kal kapnak hajba. A szocialista beállítottságú de Gaulle barátok egy cso­portja a de Gaullerféle poli­tikai nagycsalád elhagyásával fenyeget és azzal, hogy uj sa­ját pártot alakit. A rebellis baloldali gaullistáknak a ve­zére René Capitant jogi pro­fesszor, aki a francia nemzet­gyűlés igazságügyi bizottsá­gának elnöke. Támogatói kö­zött vannak Franciaország legismertebb intellektuel-j ei, mint Leo Hamon jogtudós, magasrangu köztisztviselők, mint Gilbert Grandval, a Saarvidék volt francia kor­mányzója és jelenleg munka­ügyi miniszter és parlamenti képviselők, mint Louis Val­lon, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke. De Gaulle követelésére Re­né Capitant 1962-ben a maga “Union Democratiq du Tra­vail” (UDT) nevű pártját be­olvasztotta a gaullista pártba, a “Union pour la Nouvelle Re­­publique (UNR)-be. A gaul­lista párt cégére azóta “UNR­­UDT”. Minél nagyobb sikereket ért el azonban az egyesült párt, a főleg polgári szavazók kö­rében, annál inkább háttérbe szorultak a UDT emberei akiknek mindössze 13 parla­menti székük van a gaullisták 233 székéből. Az UDT ismét előtérbe ke­rült amikor 1965 decemberé­ben de Gaulle részleges vá­lasztási vereséget szenvedett, nem nyerte el az abszolút többséget és pótválasztásra kellett mennie. Az UDT-szo­­cialisták ugyanis a választási vereséget a de Gaulle kor­mány deflációs gazdasági po­litikájának tulajdonították, amely azonkívül kizárta a bérmelés minden lehetőségét. Capitant meg is jegyezte. — De Gaulle rossz tanács­adókkal van .körülvéve. E'z alatt Capitant nemcsak Giscard d’Estaing pénzügy­­minisztert értette — akit de Gaulle az UDT nyomására nem vett fel uj kormányába és helyettesitette Debré-vel — hanem Pompidou miniszterel­nököt is. Vallon, a parlament pénz­ügyi bizottságának elnöke igy nyilatkozott Pompidouról: — A miniszterelnök, aki vezető cégvezetője volt a Rothschild banknak, a társadalmi reak­ció útjára vezeti a gaulleiz­­must. Pompidou ezzel vágott vissza Vallonnak és társai­nak: — Ezek szalonbolsevis­ták és fogalmuk sincs a gaz­dasági és társadalmi realitá­sokról. Az ellentétek a választások után mind élesebbekké vál­tak. A baloldali gaulleisták azt követelték, hogy a kor­mány jöjjön elő egy törvény­javaslatai, mely a munkáso­kat a munkaadók hasznában részesíti és adjanak ki ugv-M AGY ÁRUL beszélő, dolgozó férfi részére bútorozott szoba azonnal kiadó, esetleg étkezéssel is. Cim: 306 Kirkland Pl., Perth Amboy, N. J. (az emeleten). nevezett nép-részv é n y e k e t Ezt igy magyarázta Capitant, a UDT elnöke: — Ez világo­san bizonyítaná, hogy a gaul­­leizmus társadalmi missziót teljesít. Pompidou igy vágott vissza baráti körben: — Ezek a szo­ciális álmodozók az idegeink­re mennek. Amint az uj gazdasági mi­niszter Michael Debré február 16-án gazdasági és szociális programját n y i 1 v ánosságra hozta — amivel a kormány­nak szociális színezetet akar­tak adni, a Capitant vezeté­se alatt álló baloldaliak dühe a tetőfokra hágott. — Nagy ajándékok a gaz­dagoknak és néhány morzsa a szegényeknek — nyilatkoz­tak a Capitant-hivek. S ugyanez állt szószerint a kom­munista “Humanité”-ben. Capitant és Vallon azonban nemcsak a szociális fronton, hanem az erkölcsi fronton is támadtak. De Gaulle ellenzők­kel egyetemben nyilatkoza­tot küldtek a főnöknek, de Gaulle-nak, melyben február­ban “teljes felvilágosítást” kí­vántak a “Ben Barka”-esetről. Louis Vállon igy panaszko­dott: — Ennek a rossz illat­nak ami itt a különböző rend­őrhatóságok háborúskodása nyomán felszáll — mely oly­kor gangsterekkel gyütt mű­ködik — semmi köze a gaul­­leizmus küldetéséhez és elhi­vatottságához. Frey belügyminiszternek el kellett magát határoznia egy “Canossa-járásra”, hogy vá­laszt adjon a “moralistáknak” és azok követelésére nem is a belügyminisztériumban. így az összes rendőrhatósá­gok fejének Franciaország­ban, Frey belügyminiszter­nek el kellett zarándokolnia titokban — amiről az újságok fényképeket vettek fel — a baloldali gauleisták egyik ve­zérének Francois Mauriac la­kására, Pár is előkelő 16-i k kerületébe, ahol Hamon és Vallon három órán keresztül faggadták és tárgyaltak vele. A baloldali gaulleisták el­mesélték nem gaulleista bal­oldali barátaiknak, hogyan szorították sarokba de Gaulle rendőrminiszterét és néhány nap múlva az egész elbeszé­lés benne állt a baloldali ra­dikális “Nouvel Observateur”­­ban. Ettől kezdve a házi-veszeke­dés a nyilvánosság előtt folyt le. Február 16-án egy balol­dali és jobboldali gaulleista a “Levél a szerkesztőhöz” ci­mü rovatban folytattak vi­tát a “Le Monde” cimü új­ságban. — Mi szocialista államot akarunk — irta a baloldali gaulleista. — Mi egységes gaulleista mozgalmat aka­runk — irta a jobboldali. Amennyiben a kormány a “nép-részvényekről” és a munkások haszonrészesedésé­ről szóló törvényjavaslatot nem nyújtja be, Capitant és társai bizalmatlansági indít­ványt nyújtanak be a kor­mány ellen, melyben a tenge­rentúli francia területek mi­nisztere, Pierre Billotte volt tábornok képviseli őket. Továbbá szükség esetén el fogják hagyni a hivatalos gaulleista pártot, vagy leg­alább is egy egyenjogú párt­­szövetséggé akarják átalakíta­ni, melyben a népes gaulleis-A DRÁGA MENYASSZONY, AKI SZÁZ KUTYÁVAL IS FELÉR UNITED NATIONS.— Amint tudjuk, az Egyesült Nemzetek Szervezetének ille­tékes bizottsága már hosz­­szabb ideje foglalkozik a nők egyenjogúságának problémá­jával, világszerte. Azt már tudjuk, hogy egyes primitiv népeknél a meny­asszonyt szarvasmarháért vá­sárolják. Kétségtelen, hogy ez a vásárlási forma primi­tiv, kevés kétség férhez azon­ban ahhoz, általában gyakor­latibb és praktikusabb jelle­gű, mint például a civilizált világban szokásos ékszer. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének különbizottsá­ga azonban a közelmúltban egy különleges menyasszony­­vásárlási módról adott hirt. Ez a törzs Ny ugat-Afriká­ban és és neve a nyugati vi­lág tudósai számára: nemadi. A nemadi törzs tagjai iga­zi nomád életmódot élnek és úgyszólván teljesen mezítele­nül járnak, tehát valóban a törzsi életforma legalacso­nyabb fokán élőknek tekint­hetők. Ennek a törzsnek fő-foglal­kozása a vadászat. Ennek Bevándorlók barátai óhajtásánál előadódó problé­mák megoldását. WASHINGTON. — William J. Crockett, a külügyminisz­térium bevándorlási hivatalát vezető alállamtitkár, a kül­ügyminisztériumban ebéden fogadta 28 bevándorlókat és menekülteket segélyző ameri­kai privát intézmény képvise­lőit. Kijelentette, hogy az ügy­osztály nemrég történt újjá­szervezése nemcsak gyengíte­ni, hanem inkább erősíteni fogja a bevándorló-menekült segélyezés ügyét. Az ebéd résztvevői köszönettel fogad­ták Crockett meghívását, hogy időnként látogassák meg hivatalát és beszéljék meg az uj bevándorlási törvény vég­Johnson elnök szívélyes üd­vözletét küldte az ebéden egy­begyűlteknek és nemes ember­­baráti munkálkodásuk támo­gatását helyezte kilátásba. AZ ÉV ANYJA PARIS. — Anyasági rekor­dot ért el Jeannine Boubled asszony. Huszonhét hónap alatt hat gyermekenk adott életet. 1963-ban születtek Pas­cal és Bruno nevű ikrei, tiz hónappal később Fülöp és Syl­via, 1965 végén megszületett a harmadik testvérpár: Ma­rie és Aurélia. szükségszerű következménye az, hogy számukra legna­gyobb érték a vadászkutya. Mi sem indokoltabb tehát, minthogy ennek a törzsniafc a tagjai kutyákért adnak el és vásárolnak meg e g y-e g y menyasszonyt. Egy átlagos menyasszony ára négy, vagy öt vadászku­tya. Egy különlegesen jóké­pű, izmos, teltkeblü, széles­­medencéjű menyasszony, aki­nél jó utódokra számítha­tunk, általában 6-10 vadász­kutyát ér. Meg nem erősített hírek szerint, egy Ízben, egy apa viszont olyan sokra értékel­te lányát, hogy 100 kutyát kért cserébe. A vőlegény pe­dig olyan sokra értékelte a különlegesen szép menyasz­­szonyt, hogy meg is adta a 100 Vadászkutyát érte, habár a kutyák összeszámlálása na­pákba tellett. Illetékesek azonban meg­jegyzik: ez mindenképpen ki­vétel volt és igazi Rockefel­­ler-szerü üzletnek nevezhet­­nők ezt a különleges és pa­zarló menyasszony-vásárlást. mernek tréfát. George Vil­­liers, a munkaadók szövetsé­gének, a “Conseil National du Patronat Francais” elnöke nyomatékosan figyelmeztette barátját, Pompidou miniszter­­elnököt: — Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bizo­nyos személyek a szakszerve­zetekkel együtt a szociális de­magógia kürtjébe fújjanak. Még kevésbé engedhetik meg maguknak a gaulleisták a pártszakadást. Mert 12 hó­nap múlva lesznek a parla­menti választások Franciaor­szágban. És a baloldali gaul­leisták nélkül, vagy éppen el­lenük, a szavazás de Gaulle­­ra nézve megsemmisítő lehet. A KIRÁLY, AKI KILENC SZÜZET KAPOTT AJÁNDÉKBA FOR PORTAL, Uganda. — Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség mun­katársa közölte a következő tudósítást a közelmúltban: Uganda egyik kicsiny her­cegsége, Toro, a Hold-hegy­ség fekszik és a külföldi új­ságírók kedveskedve igy be­cézik: zseb-hercegség. Ennek a kicsiny hercegség­nek a varázslatos, szerencsés száma a 9, amelyhez a herceg­ség lakosai szintet babonás tisztelettel ragaszkodnak, ha­gyományosan. Nemsokkal ezelőtt, 1966 februárjában, a hercegség trónörökösét, David Matthew Kaboyo herceget* a kicsiny ország királyává koronázták. Az uj király uralkodói ne­ve: Omukama. A koronázás a kilences sze­rencse-szám jegyében történt. Mindenekelőtt, magát a szer­tartást, elejétől végéig, pon­tosan kilenc ízben megismé­telték. Ezenkívül, az uj király különböző ajándékokat is ka­pott alattvalóitól, a koronázás alkalmával. Az ajándékok a következők voltak: Kilenc dárda, kilenc ősi dob és kilenc szüzlány. A koronát pontosan kilenc alkalommal egymásután he­lyezték az uj uralkodó fejére. A koronázási ünnepségek pontosan kilenc napig tartot­tak. Az utolsó napon azonban kiderült, hogy — a jelek sze­rint — a kilences szám még­sem olyan megbízható, mint Toro hercegség hagyományai tanítják. A koronázási ünnepségek kilencedik napján ugyanis, közvetlenül az ünnepségek be­fejezése előtt, a Hold hegység megmozdult és nagyerejü földrengés támadt. Az isko­lák és kórházak és a lakóépü­letek kártyavár módjára dől­tek össze. A halottak számá­tól nincs pontos jelentésünk. A királyi palota megrázódott azonban nem dőlt össze. Toroban az utolsó földren­gést 1931-ben történt, néhány nappal Sir George Rudiki ki­rállyá koronázása után. A földrengések, amelyek 1931-ben történtek, érdekes módon, pontosan kilenc na­pig tartottak. TIZ ÉVIG ÉPÍTETTE HAZAT - A SENKI FÖLDIÉN KIADÓ 5 szobás, fürdőszoba és pantry, napsütéses, egészséges la­kás, fűtéssel és melegvízzel, kö­zel mindenhez, New Brunswickon május 1-től. Telefon: 249-4718. OTTHONA KÖZELÉBEN DOL­GOZHAT, árusilva az AVON KOZMETIKA cikkeket megelége­dett vásárlóinknak. Gyakorlat nem szükséges. Bővebb informá­cióért telefonáljon: New Bruns­wick környékén KI 5-1345, Perth Amboy környékén Hl 2-2462, Belhlehem-Allentown környékén 432-0916 számra. BOWMAiNVILLE, Kanada. — Ernie Schweizer 1953-ban vándorolt ki Nyugat-Német­­országból Kanadába és rövid­del megérkezése után, vásá­rolt 25 aker földet. Ezen a földön azután hozzá­kezdett saját háza megépí­téséhez. 9 házépítéshez 1955- ben fogott hozzá és tiz évi megfeszített munka után, 1965-ben fejezte be. Ernie Schweizer 15,000 dol­lárt fordított a ház megépité­­re és a ház valóban “álomház” lett, ahogyan ő maga nevezi. Amikor a ház elkészült, Er­nie elhatározta, hogy 10 akert elad földjéből. Földjét a hivatalos közegek felmérték és a helyi hatósá­gok annak rendje és módja szerint, 10 akert megvásárol­tak földjéből. Eddig minden rendben is lett volna, Ernie Schweizer azonban, néhány héttel ez­előtt a következő megdöbben­tő felfedzést tette: A tiz esztendőn keresztül épített “álomházl” pontosan 750 lábnyira fekszik saját földjétől. Az a körülmény, hogy kezdetben nem mérette fel pontosan saját földjét, okozta a tévedést. Most, hogy a 10 akert elad­ta és földjét pontosan fel­mérték, kiderült, a pontos felmérés után, hogy házát nem is a saját földjén építet­te fel. Most következett a kérdés: kié hát az a földterület, ahol az “álomház” felépült? Hivatalos telekkönyvi ada­tok csak annyit mondanak, hogy a kérdéses földterületet egy ismeretlen személynek eladta az Angol Korona 1786- ban. A tulajdonos örökösei az­óta sem jelentkeztek. A te­rület tehát, ahol Schweizer felépítette az álomházat tiz esztendei verejtékes munká­­cal, calój ában — a Senki Föld­je. Illetékesek azonban közöl­ték Ernievel: amennyiben egyszer a régi tuladonos le­származottai jelentkeznek és okmányokkal tudják igazolni a vételt, Érnie Schweizer ha­ladéktalanul le kell bontania az álomházat. Ernie tehát most azért iz­gul, hogy a terület továbbra is a Senki Földje maradjon. Meztelei jár a in ha megveri a férje CAIRO — Mindnyájan tud­juk, hogy a mohamedán orszá­gokban általános szokás volt mindeddig: a feleség csak sű­rűn lefátyolozva mehetett ki az utcára és csak ilyen mó­don mutatkozhatott a nyilvá­nosság előtt. A legtöbb arab ország azon­ban fokozatosan modernizáló­dik és egyre többen vannak olyanok, akik már nem köve­tik az ősi fátyolozási szokást. Innen származó jelentések azonban most egy érdekes hír­ről számolnak be, amely -nem általánosan ismer: A Szahara középső részén él egy teda nevű nomád törzs, amely jelentős jogokat bizto­sit a nőknek. Ha egy férj a nyilvánosság előtt megveri a feleségét, a feleség leszaggat­ja magáról fátyolát és ruháit és anyaszült meztelenül pa­rádézik egyideig a bámuló férfiak szeme előtt, majd sér­tődötten sátorába vonul. A férjnek rendszerint bu­sás ajándékkal kell rábírnia feleségét arra, hogy ismét fel­öltözzék. A teda törzs tör­vényei szerint a férjnek csak a sátorban, nyilvánosság ki­zárásával, szabad feleségét megvernie. NÉPSZER J BIBLIA NEW YORK — Az “Ame­rican Bible Society” közli: A Biblia eddig összesen 1,250 nyelven, illetőleg helyi táj­­szólásra leforditva, jelent meg. NAPI MUNKÁST keresünk 1 nap egy héten. Megbízható, refe­renciával jelentkező legyen és közlekedésről maga kell gondos­kodjon East Brunswickra. Tele­fon: 257-8267. llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánunk! Mariann Colby (bal) Shaker Heights, O.-ból, Alice Minardi helyet­tes sheriffnővel beszélget az Ítélet előtt, melyben a bíróság megál­lapította, hogy nem volt beszámítható, amikor a 8 éves John Cre­­mer Youngot agyonlőtte. A Lima Hospitalba szállították.

Next

/
Thumbnails
Contents