Hiradó, 1965. július-december (44. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-23 / 51. szám

as

■aa--------*■...................... w

6-JTC OLDAL

n t r * n *

Thursday, december 23, 1965

Szerelmesek mindhalálig — a robogó vonat kerekei alatt

A 17 éves John Reel Congerville, Ill.-ból bemutatja a nagydijat nyept 1050 fontos fekete Angus bikáját a chicagói nemzetközi tenyészállat bemutatón.

WASHINGTONT LEVÉL

RAMBOUILLET, Franciaország. — Lucette Lévéque 38 éves asszony és Robert Maillard 42 éves férfi halálos, reménytelen szerelem rabjai lettek. Robert Maillard sehogysem tudta magát elhatározni, hogy elhagyja három gyermekét és a feleségét, gyermekeinek anyját. így hát nem lehettek egymáséi. Szászor is meghányták-vetették a szerelmesek, hogy mit tegyenek, végül úgy határoztak, hogy együtt a halálba mennek, az örökkévalóságban egyesülnek.

Elérkezett a nap, Lucette és Robert felkészültek a nagy útra. Este, a sötétség beállta után, kimentek a Páris—Chartres vasút városszéli szakaszához. Szorosan összeölelkezve lefeküdtek a sínekre. Nemsokára átrobogott felettük egy tehervonat. Robert Maillard fejét levágta a kerék, Luvette Lévéque az árok szélén hevert. Lucette csak idegrohamot kapott. Bevitték a rambouilleti kórházba. Ott hamar magához tért, már látogatókat is beengedtek betegszobájába. Meglátogatta férje és meglátogatta egy párisi riporter. A riporternek nem kellett sokat kérdeznie, Lucette önként vallott:

— Robert technikai asszisztens volt a Grignon mezőgazdasági főiskola laboratóriumában, én mint titkárnő dolgoztam ott. Tizenöt év óta ismertük egymást. Ő majdnem mind végig teljesen közömbös volt nekem, mindennap együtt dolgoztunk a botanikai kísérleti telepen, ennyi volt az egész. Kilenc hónappal ezelőtt aztán történt valami, ami feloldotta a közömbösségemet. Robert egyszerre sirva fakadt, percekig keservesen sirt. Én vigasztalni próbáltam. Én tudtam, mi fáj neki. Az apját sohasem ismerte, még csecsemő volt, amikor meghalt az anyja. A szülői szeretet, az anya szeretete hi ányzott neki... És nem élt jól a feleségével.

—- Felemeltem az asztalra hanyatlott fejét, cirógattam, csókoltam, vigasztaltam. És halálosan belészerettem.. . Én sem éltem boldogan a férjem mel. ..

— Szerelmünk tiszta volt, esküszöm. Én lettem számára az anya, aki úgy hiányzott neki.

— A felesége, Christiane, nem bánta a viszonyunkat. Ellenkezőleg ... Nem úgy az én férjem. Ő azt mondta, hogy köztünk vége mindennek, válni fogunk.

— De hiába leszek én szabad, ha Robert nem szabad. A gyermekeit imádta. Nem le hettünk feleség és férj. Sokat tanakodtunk, mitevők le gyünk. Öngyilkosság az egyedüli megoldás, gondoltuk. Pisztoly ... Méreg ... A halál gondolata neki nem volt idegen, nem volt rettentő gondo lat. A háború idején német hadifogságban volt, a németek halálra ítélték egyik baj társát és ő ajánlkozott: inkább öt lőj j ék főbe .. .

Mi történt a halálvárás perceiben a Páris—Chartres vas ut sínpárjánál?

— Sötét volt és mély csend. Leültünk egy sínre, rágyújtottunk, elszívtuk az utolsó cigarettát. Sokáig szótlanul ültünk együtt, szerelmes ölel kezesben. Egyszerre felkiáltott Robert: “Nem! Te ne! . .. Te ne halj meg,, ne szomoritsd meg édesanyádat...” De már késő volt, viszavonhatatlanul Hozzáfogtunk tehát a búcsúlevelek megirásához. Megírtuk, letettük magunk mellé a búcsúleveleinket...

Aztán?

— Ami aztán történt, arra, csak halványan tudok vissza emlékezni. Nem tudom, hogyan történt, hogy őt lefejezte a vonat, én pedig megmenekültem. Azt hiszem, úgy történhetett, hogy Robert az utolsó pillanatban félretolt engem. És valamit mondott. Úgy emlékszem azt mondta: “Ne a vonatod nézd, engem nézz, az ér. szemembe nézz...” Lucette ágya mellett ült a férje is, Albert Lévéque. ő megbocsátott Lucette-nek. — Hazajössz — mondta és együtt maradunk, nem válunk el.

Boldogan felelt Lucette: “Hát nem hagysz el? Csak ugyan nem hagysz el ? ... Én szeretlek téged is. Szeretlek tégedet és szerettem őt is, de őt másképp szerettem ...” Thivervalban, a szülőfalujában temették el Robert Maillard-t. “Jobb neki” — mondta Lucette.

ELVARÁZSOLT HÁZ

SWANSEA, Anglia. - Mrs. Marcia Howell 20- éves, jó férje és két szép gyermeke van, családi otthonukban boldogan élnek Marcia nagyszülei is — mi több kell a boldog házasélethez? Nyugalom kell. De nincs, nem lehet nyugalom a házban, mert az el van varázsolva. Úgy kezdődött a dolog, meséli izgatottan Marcia, hogy a tűzhely tetejéről egyszerre csak nekivágódott egy orvosságos üveg, ő kiszaladt a szobából és amikor aztán a félig nyitott ajtón át bekukkantott, megint repült egy orvosságos üveg, egyenesen őfeléje, de nem találta el, a fal nak repült és összetört.

Másnap nyugalom volt. Harmadnap a gáztűzhely fel volt borítva, összetörött üvegek és bútordarabok halomban fe küdtek a konyha padlóján. Rémülten felhívta a rendőrséget, jött két detektív, de csak nagynehezen tudtak bejutni a házba, mert az ajtó el volt torlaszolva, alig tudták odébbtolni az ágyat, amely útjukat állta.

Mid állapítottak meg a detektívek? Csak annyit, hogy az ablakok mind be voltak csukva — belülről. A gonosz szellemnek, amely a házat elvarázsolta, semmi nyomát nem találták.

NEVESSÜNK

Két professzor találkozik az utcán, és beszélgetnek.

— Én nagyon szeretem a magányt. Imádok egyedül sétálni.

— Én is. Talán ezentúl

együtt sétálhatnánk ...

^ ❖ $

Povács rémesen rossz ebédet kap a vendéglőben.

Na, ezt a helyet se fogom. ajánlani a barátaimnak — fakad ki.

A pincér meghajol és nyájas hangon mondja:

— Méltóztassék talán az ellenségeinek ajánlani.

Kovácsnét faggatja a barát nője:

— Hogyan lehet az, Mariska, hogy bár a férjed közismerten a legfukarabb ember Pesten, neked mégis mindig van pénzed?

— Egyszerű. Amikor pénzre van szükségem, veszekedést provokálok. Ő gorombáskodni kezd, mire én azzal fenyegetőzöm, hogy visszamegyek a mamához. Erre szó nélkül idead egy százast útiköltségre.

NEGYVEN ÉVI ÍTÉLET

STUTTGART, Nyugat-Németország. — Az amerikai haditörvényszék 40 évi kényszermunkára ítélte James A. Daniel, amerikai katonát, mert egy korcsmái veszekedés hevében agyonlőtt egy német 1 férfit.

NAGY HÁBORÚVÁ FEJLŐDHETIK-E A VIETNAMI KÜZDELEM?

WASHINGTON, D. C. — A vietnami küzdelem különösen három fontos probléma elé állítja a kormányt. 1. Mennyire terjedhet ki a jelenlegi harc? Lehetséges-e, hogy még a koreai “rendőri akciónál ’ is nagyobb terjedelmet ölt a küzdelem és esetleg Kínával való teljes háborúra vezet? 2. Milyen álláspontot foglal el majd ebben a tekintetben az Egyesült Államok népe ? Sikerül-e a béke-tüntetőknek aláásni a kormány erőfeszítéseit és ezzel szégyenteljes viszszavonulásra kényszeríteni (/ szágunkat? 3. Milyen hatással lesz mindez az ameri1 f i iparra és. általában a közgazdaságra ? Lesznek-e ár- és bérmegszoritások és a hadianyag gazdálkodás terén milyen kötelező rendszabályokra lesz szükség?

Ezúttal az első kérdésre válaszolunk olyan forások alapján, amelyek igen közel állnak a washingtoni kormányhoz.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi küzdelem már ott tart, hogy az eddigi kis egységek csatározásait masszívabb katonai csoportok harca váltotta fel. De még mindig nem tartunk ott, hogy állandó és egyJ befüggő frontvonalak alakulhassanak ki. Ehhez a terep sem igen alkalmas, de ezenfelül Hanoi döntő elhatározása is bizonytalan ebben a tekintetben. Ott is van egy mérsékeltebb szárny, amely eddig eredményesen állt ellen a vérszomjasok csoportjának. Ennek.nagyon érdekes oka van. Hanoi nem kivánja Vörös Kina beavatkozását, márpedig enélkül — a saját erejével — nem tudja lényegesen kiterjeszteni a háborút, különösen logisztikai szempontok miatt. Az észak-vietnamiak is jól tudják, éppenugy, mint a környező államok — Cambodia és Laos —, hogy a kínai alapvetően hóditó nép és nem megy ki onnan, ahol egyszer megvetette a lábát. Emellett maga Kina sem képes megfelelő támogatást adni Hanoinak, részben mert technikai felkészültsége, különösen a vad terepre, elégtelen, másrészt, mert halálosan komoly figyelmeztetést kapott az Egyesült Államoktól, hogy masszív beavatkozása esetén nemcsak teljes erőnkkel harcolunk ellene, hanem még atom- és hidrogénbombákat is bevetünk. Ez Kina teljes elpusztulását és ezzel együtt a vörös rezsim végét jelentené.

Az Egyesült Államok tehát egyelőre a “békés megoldásra” törekszik, minden egyéb híresztelés és béke-barát ferdítés ellenére. Ezt oly módon

akarja elérni, hogy katonai erejét megnöveli és ezzel döntő fölényre tesz szert Dél-Vietnamban. így a jelenlegi, mintegy 170,000 főnyi had erőnket olyan gyorsan, ahogy csak lehet, a kétszeresére emelik. Ennek emberanyag tekintetében nincs különösebb akadálya, még csak a behivá sok különösebb felgyorsítására sem lenne szükség, különösen nem a tartalékok behívására. Egyetlen nehézséget itt is a logisztika okoz, vagyis az, hogy nagy katonai törne gek partraszállásához igen kö„rülményes tengeri manőve rekre van szükség. Elsősor ban nincs annyi partraszálli tó hajónk, ami ezt a tömeget gyorsan a szárazföldre tehetné, de emellett a tényleg harcoló katonák mellett — és pe dig többségben — sok más személyre, katonára és civilre, továbbá a berendezések tömé geire is van szükség. Mégis, ezt a nehézséget le lehet győzni, úgyhogy a jövő év folya mán valamikor a megduplázott haderő Dél-Vietnamban lehet.

Természetesen másként alakulna a helyzet, ha Kina még is rászánná magát a masszH beavatkozásra. Eddig mintegy

15,000 főnyi kínai technikai és szállítási szakértő tartózkodik csak Észak-Vietnamban. Kina azonban a már említett okoknál fogva majdnem biztos hogy fogcsikorgatva bár, de veszteg marad.

Nagyon érdekes probléma a Szovjet álláspontja. Mint tud juk, egyre erélyesebben nyilatkoznak az u. n. amerikai agresszió ellen, de némi katonai segélyen kivül nem sokat adnak és adhatnak Hanoinak. A tengeri ut lassú és bármikor elvágható, a Kínán kérész tüli vasúti ut pedig csak csekély árumennyiséget bir el és emellett Kina dollárban kéri a fuvardijat, amire magának a Szovjetnek is nagy szüksége van. De a legfőbb ok a Szovjet be nem avatkozásra abban áll, hogy nem kiván a nyugati fehér világgal fegyveresen összetűzni. Tudja, hogy ez megtorlást vonna maga után, de különben sem érdeke. Kina terjeszkedése az alig lakott Szibéria felé a természetesebb, s a Szovjet erre az esetre nem nélkülözheti a Nyugat aktiv segítségét. Propagandából kiabálnak tehát, de semmi lényeges segít /get nem nyújthatnak.

így Hanoi nagyjából magára marad és ha egyszer Amerika elszánja magát az északvietnami gyáripar és kikötők valamint a laosi és cambodiai területek bombázására, ahol a hanoi utánpótlás keresztülmegy, végleg lemondhat a győzelemről.

Legközelebb a második kér-KENNEDY, FLA. ÉS VANDENBERG, CALIF.

vanaenoerg Air Force Base, Calif. Ezekben a napokban, mint oly sokszor történt az elmúlt években, az egész világ érdeklődésének központjában áll a floridai Cape Kennedy, a nagy űrhajózási kis-ér’eti állomás. Ott folynak évek óta az űrhajózási kísérletek, merész vállalkozások, ámeneknek célja — fontos megfigyelések mellett — a Holdutazás előkészítése. Minden egyes űrhajó felröpitése a világűrbe és keringése a Föld körül, a Nap körül, elkalandozása a távolabbi bolygók, a Vénusz, a Mars környékére — egy-egy világszenzáció.

És miközben a floridai Kennedy állomásról újabb és újabb szenzációk repülnek minden irányba, megfeledkezünk Amerika másik nagy Űrrepülési központjáról, a caliéorniai Vandenberg bázisról. Holott Californiában nem kevesebb, hanem inkább több munka folyik. Például: a múlt évben Kennedy 93 műholdat röpített ki, Vandenberg 117- at.

Elhanyagoljuk, mellőzzük Vandenberget ? Nem. Annak, hogy Vandenberg kevesebb szenzációval szolgál nekünk, amerikaiaknak és oroszoknak — fontos oka van: az, hogy Vandenberg többnyire olyan mübolygókat és atombombahordozó rakétákat röpít fel, amelyekről jobb ha minél kevesebbet tudnak meg Moszkva urai. Egyáltalán, Floridában az amerikai technika újabb és újabb csodái születnek meg, Californiában minden egyes újszerű vállalkozásnak katonai célja van, a nemzet biztonságának minél hathatósabb védelme. A Vandenberg oázisról küldik fel a Samos kémbolygót és testvéreit, amelyeknek még a neve is katonai titok. Ezek a világűrben keringő kémek figyelik az oroszoknak minden aktivitását a Földön és az űrben. Samos és sársai észak-déli irányban keingenek, az Északi Sarktól a Déli Sarkig, és minthogy a Föld mindennap egyszer meg fordul saját tengelye körül, az észak—déli figyelő egymás után észleli a földkerekség minden részében történteket, lelát a Szovjetunió egész területére, fényképfelvételeket készíthet orosz és csatlós katonai bázisokról.

A Vandenberg bázisról lövik ki a 6000 és több mérföld távhatásu interkontinentális rakétákat, kipróbálják a Ti.an és Minuteman rakéták célbiztosságát. Vandenberg radar hálózata nyomon tudja követni a szovjet mübolygók kilövését és azok keringését az űrben. Vandenberg küldi fel az időjárásfigyelő, térképező, hajózási útmutató és más tudományos célú mübolygókat. ❖ *

A legközelebbi tervek, amelyekre 1500 millió dollár van előirányozva, világüri utasok repülését készítik elő. Még néhány év választ el bennünket attól, hogy erről a tervről közelebbit megtudjunk, de ha elkövetkezik az idő — 1969-ben

dést — az amerikai közvélemény várható alakulását — ismertetjük.

John E. Langston irta alá, és a kézírása cseppet sem hasonlít a John A. Langston aláírásához.

A biró a keresetet elutasította és John A. Langston visszanyerte szabadságát.

Minden jó, ha jó a vége. De ennek a históriának még nincs vége. Az ügyvéd kártérítést fog követelni — még nem határozott, hogy a várost fogja-e perelni, amiért a városi rendőrség jogtalanul megfosztotta védencét a szabadságától, vagy a megyét, mert megyei biró tartotta John A. Langstont fogja John E. Langston helyett. Vagy perelni fogja a Várost is, a megyét is.

vagy 1970-ben —, minden eddiginél, minden floridai szenzációnál nagyobb szenzáció hirét fogja venni a világ. MOL- ról van szó, ami a Manned Orbiting Laboratory rövidítése. Mi lesz az a világűrben keringő laboratórium? Két figyelő fog benne ülni 30 napon át. Mit fognak figyelni? Az ellen ség katonai bázisait és mindent, ami azokon történik. Pil lanatok alatt észlelni fognál minden ellenséges rakéta-ki lövést (és persze amerikait is). A magasságból figyelni fogják a tenger mélyében rej tőző tengeralattjárókat. Fi gyelni és osztályozni fogják ? világűrben keringő mübolygókat — melyik amerikai, melyik az ellenségé? És ha az oroszok tettekkel meghazudtolják szavaikat és atombombás mübolygókat röpítenek fel, a MÓL laboratóriumi technikusok feladata lesz azok megsemm i sitése.

❖ ❖

A MÓL megjelenése a világűrben az atomkorszak uj fázisa lesz: Amerika fegyveres ereje belép a világűrbe, a szabad világ és a szovjet rabvilág hidegháborús versengésének színhelye lesz a földöntúli ür. És persze itt is valónak bizonyul az a régi tétel, hogy a háború nemcsak pusztít és ront, hanem a fejlődést is szolgálja, amennyiben a szembenálló, egymással farkasszemet néző feleket újabb és újabb technikai vívmányok Meszelésére és kidolgozására készjövő fejlődés iránya: a repülés a világűrbe olyan “mindennapi” lesz, mint ma a jet repülés kontinenseken és óceánokon át. Hosszú ut, 50 év, vezetett a Wright fivérek repülő gyeunekkocsijától a modern jet repülésig, sokkal rövidebb ideig fog t 'tani, mig íz ember, a repülő ember — nemcsak Kennedy és Vandenberg próbarepülői, hanem ikárki — kiszáll a Föld légkörből és ott fog röpködni, aho,7á madár sem jutott el még ,oha.

Cape Kennedy a NASA civil űrrepülési szolgálat bázisa, a Vandenberg Air Force Base a SAC stratégiai légi parancsnokság irányítása és vezetése alatt áll. Mindkettő még további fejlesztés alatt áll. Amikor a fejlesztési programot végrehajtpák, mind a kettő körülbelül 100,000 aker területet fog elfoglalni és egyiknek is, másiknak is létesítési költsége két és fél billió dollár lesz. Kennedy személyzete 30,000 főnyi lesz, Vandenberg 20,000 személyt fog foglalkoztatni.

Végezetül egy személyi kérdést kell tisztázni. Meglehetősen általános a feltevés, hogy a Vandenberg bázist néhai Vandenberg michigani szenátorról nevezték el. Ez tévedés. A bázis névadója néhai Hoyt S. Vandenberg tábornok, aki a U. S. Air Force vezérkari főnöke volt s élete delén rákban halt meg.

AMSz emlékirata a németországi menekült-kiutasítások ügyében

WASHINGTON. - Dec. 7- én Lilienfeld német követ fogadta Ft. Béky Zoltánt, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának elnökét és Szász Zoltán külügyi titkárt. Az AMSZ emlékiratot nyújtott be Erhard kandellárhoz a irndorfi magyar menektiíthazaszállitások, valamint a németországi magyar és román politika ügyében.

A német követ sajnálkozását fejezte ki a zirndorfi hazaszállításokkal kapcsolatban, amelyekről nem volt tudomása. “A magyar és a német nép között — mondotta — mindig sajátságos és erős kapcsolat állott fenn. Mi németek, akik nek országa ketté van szakítva és véreinkből sokan a vas függöny mögött élnek, külö nősen megértjük azoknak a magyaroknak a lelkületűt akik a kommunista uralor elől menekültek.”

Staten követségi tanácsos r beszélgetés során rámutatott arra, hogy a német kormán.’ különbséget tesz azok között akik bizonyíthatóan politika-'

menekültek és azok közt, akik nem tekinthetők ilyeneknek. Mindazoknak, akik Magyarországról menekülnek, egy bizonyos tartózkodási időt engedélyeznek, amely alatt más országokba való felvételüket kérvényezhetik.

Megígérte a követségi tanácsos a panaszok legteljesebb orvoslását.

Ezután a követ foglalkozott az emlékirat azon részével, amely a kommunista országokkal való gazdasági közeledési politikát és a gazdasági kölcsönöket taglalja. A közeledési politika sikere gazdaságilag vitatható — mondotta a követ —, mert még nagyon kezdetleges ezzel csak egy további liberalizálást akarnak elősegíteni és a szabadságjogok kibővítését elérni.

A követ megígérte, hogy a további gazdasági tárgyalásoknál a magyar nép érdekeit nem fogják figyelmen kivül hagyni.

Az Amerikai Magyar Szövetség terjedelmes emlékiratát december 19-én adják át Erhard kancellárnak.

A KIRÁLYNŐ BÁLNÁI

LONDON. — London lakó sai, akik a napokban a Temzi partján sétáltak, nem akarta! hinni szemeiknek: a sárgái vizű folyóban a számtalan hajó és bárka között 30 bálna tűnt fel. A ritka vendégek kö zött voltak 8 méter hosszú, legalább egy tonna súlyú disz példányok is.

Egy leleményes cirkusztu lajdonos 100 fontsterlinget Ígért az első angol vizeken el fogott bálnáért és búvárok megkísérelték a bálnák elfő gását, de a rendőrség közbe lépett, egy 80 éves törvényre hivatkozva, amely tiltja a va dászatot a Temjén. Ezután a rendőrség jogászai mag eg,\ további porosodó törvényre akadtak, amelyből kiderült hogy minden bálna, amelyet angol felségvizeken találnak akár élve, akár holtan, királyi tulajdont képez. “Minden bál na a királynőé” — közölte a rendőrség a búvárokkal, akik

csalódva hagyták abba a bálnavadászatot.

AZ ELSŐ KRITIKA

BÉCS. -- Robert Stolz hires operett zeneszerzőnek egy fiatal zenész bemutatta első szerzeményét és bírálatát kérte. A nagy bécsi zeneszer.ő igy szóit:

— Kedves barátom, nem hiszem, hogy ezzel a zenemüvei sikere lesz.

Mikor azonban észrevette a fiatalember szomorú arckifejezését, igy folytatta:

— De ne hagyja magát bírálatom által befolyásolni. Mikor én fiatal voltam, nekem rs ezt mondták.

KOMMUNISTA VÖRÖS ALMÁK

MANILA, Fülöp Szigetek. — A filipino kormány 8000 láda olyan vörös almát foglalt le, amelyet Hong Kongon keresztül, kommunista Kínából csempésztek az országba.