Hiradó, 1965. január-június (44. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-13 / 19. szám

4-IK OLDAL uIrin* Thursday, May 13, 1965. Founded in 1921 PERTH AMBCY HERALD HUNGARIAN WEEKLY Megjelenik minden csütörtökön — Published every Thursday LÁSZLÓ I. DIENES Editor — Szerkesztő 303 Maple Street, Perth Amboy, N. J. Szerkesztőség— Editorial Office: Telefon — Telephone: V Alley 6-3661 If no answed — Ha nincs válasz Liberty 8-1369 Subscription rates: $6.00 for one year Előfizetési ára: $6.00 egy évre Entered as second class mail matter on July 7, 1922, at the Post Office of Perth Amboy, New Jersey, under the Act of March 3, 1879. Second das» postage paid at Perth Amboy, N. J. and at other offices. VALAHOL "ELVESZETT" A KONGRESSZUS A vietnami és a dominican eseményeknek van egy egészen különleges jellemző sajátosságuk az Egyesült Államok szempontjából: ez pedig az, hogy valahol tel­jesen eltűnt az amerikai kongresszus és ezekkel az ese­ményekkel kapcsolatosan úgy elveszett, mintha nem is léteznék. Ez egyetlen esetben lenne érthető: ha az ameri­kai elnök arról értesülne, hogy ellenséges hatalom atombomba-támadást akar intézni az Egyesült Államok ellen, az idő rövidségét tekintve, természetes, hogy él­nie kellene azzal a jogával, amely, mint az amerikai hadserő legfőbb parancsnokát megilleti és nyomban nyomban meg kellene tennie a szükséges katonai in­tézkedéseket, a kongresszus előzetes értesítése nélkül is. A helyzet azonban az, hogy itt polgárháborúkról, guerilla-háborukról van szó és az intézkedés nem lehet olyan sürgős pillanatnyilag, hogy a kongresszust meg kelljen kerülni. Az elnök túlságosan könnyen kerülte meg a kon­gresszust, a kongresszus tagjai pedig túlságosan köny­­nyen adták fel alkotmányos jogukat és kötelességüket. Vegyük figyelembe a következőket: a vietnami há­ború évek óta húzódik és az amerikai katonai tevé­kenység kilenc hónapja vált aktivvá. Ennek ellenére, a kongresszus még mindig nem vitatta meg és nem tár­gyalta meg Amerika részvételének — és megváltozott részvételének — kérdését. Az ebben az ügyben történt kijelentések és nyilatkozatok mind kongresszuson ki vüli nyilatkozatok és az esetleges viták —' kongresz­­szuson kivüli viták. Ezen a téren, sajnálatos módon, vannak hagyomá nyaink. Emlékezzünk arra, hogy például a koreai há ború esetén sohasem történt valóságos amerikai had­üzenet. A vietnami és a dominicani akciók mindenképpen szükségesek, veszélyes dolog azonban az, ha a kong­resszus “eltűnik" és háborúk, beavatkozások alkalmá­val, nem halljuk tiltakozó, vagy helyeslő szavát. AZ ESKÜDTSZÉK FELELŐSSÉGE Sajnálatos körülmény, hogy az esküdtszék, amely­nek Mrs. Liuzzo egyik gyilkosa ügyében kellett volna döntenie, nem tudott egységes döntésre jutni. Az es­küdtszéket fel kellett oszlatni, rövidesen uj tárgyalás­ra kerül majd a sor, uj esküdtekkel. Az esküdtek közül tizen a vádlott bűnösségére sza­vaztak, ketten ellene. Mivel azonban a vádlott bün­tetése halál lehet, az esküdtszék döntésének egységes­nek kell lennie. Sajnálatos körülmény az, hogy a déli esküdtszék ismét nem tudott tárgyilagos lenni és nem tudott fe­lül emelkedni azon a körülményen, hogy bármilyen ok miatt is gyilkolnak meg valakit, a gyilkosságot bünte­tésnek kell követnie. Nem kétséges, hogy ha Mrs. Liuz­­zot nem a Civil Rights mozgalomban történt részvétele miatt gyilkolják meg, az esküdtszék nem habozott vol­na egyhangúan bűnösnek nyilvánítani a gyilkost. A védelem mindenképpen kárhoztatható módon kezelte az ügyet és igazi védelem helyett arra töreke­dett, hogy az FBI beépített ügynökét a Ku Klux Klán­ba megvádolja, valamint a meggyilkolt Mrs. Liuzzoval kapcsolatosan hangoztasson vádakat. A tárgyalás sok esetben az igazságszolgáltatás paródiája volt. Olyan megjegyzés is felmerült, amelynek értelmé­ben Mrs. Liuzzonak semmi keresnivalója nem volt ott, a Civil Rights események színhelyén. Ez azonban mel­lékes. Minden amerikai polgárnak jogában van az or­szág bármely részén tartózkodnia és ezért viszont sen­kinek sem áll jogában meggyilkolnia őt. Mindezek után, erősen kétséges, hogy vájjon akad-e majd olyan déli esküdtszék, amely a gyilkosokat bű­nösnek fogja találni, vagy pedig a gyilkosok egyszerűen azért fognak megszabadulni az igazságszolgáltatás súj­tó kezétől, mert a gyilkosság nem federális bűncselek­mény? * ; -Végzetül: nem hisszük, hogy a déli esküdtszék ez­zel a magatartással jó szolgálatot tennének magának a Délnek. Elérkezik-e az idő, amikor a Dél megérti ezt? WASHINGTON. — Miköz­ben Vietnamban bombák rob­bannak és emberek pusztul­nak, idehaza szócsaták foly­nak. Johnson elnök vietnami politikájának hívei és ellen­zői egyenlően hangosak és egyenlően nagyfokú, igazi meggyőződéssel nyilatkoznak. Ezek a pro és kontra megnyi­latkozások egy-egy jelszó for­máját öltik. Melyik jelszó mö­gött lehet megtalálni az igaz­ságot, melyik jelszó hamis? A Fehér Ház és a Capitol tá­jékán beníentesek, akiknek első kézből származó értesü­léseik vannak, az igazságokat és a hamisságokat a mérleg két serpenyőjében mutatják meg. Sokan mondják : “a kommu­nisták győznek”. Ez nem igaz. Az igazság mindössze any­­nyi, hogy a kommunisták re­mélik, hogy Amerika feladja a harcot és cserbenhagyja Dél-Vietnam kormányát és népét. És igaz az is, hogy a kommunisták dolga rosszu áll. “Az amerikai nép széles köreiben mutatkozik az a fel­fogás, hogy minden áron bé kére kell törekedni —, mond­ják sokan. Ez igaz, csaku­gyan a Fehér Ház és a kong­resszus postájának 7Ö—80 százaléka meghátrálást ajánl. De igaz az is, hogy háborút nem lehet levelezéssel folytat ni. “A vietnami háború polgár­­háború” — igy vélekednek so kan. Ez nem igaz. Kína, és Észak-Vietnam, valamint a Szovjetunió látják el fegyve­rekkel a gerillákat, Észak Vietnam vezéreket és katoná­kat vet harcba. A 160,000 ge­rillát kínai, északvietnami és orosz segítség teszi harcké­pessé. Azt is gyakran halljuk, hogy a “kommunista geril­lák főleg lopött és zsákmá­nyolt amerikai fegyverekkel vannak felszerelve”. Ez is ha­mis. Az igazság az, hogy a háború négy esztendejében a kommunisták 39,000 amerikai fegyverre tettek szert. Ezzel, szemben a délvietnamiak 24 ezer fegyvert vettek el geril­láktól. A kommunisták “tisz­ta haszna” 15,000 amerikai fegyver — nem sok, tekintve, hogy 150,000-en vannak a ge­rillák. Érthetően OTT Í t fog­lalkoztat az a kérdés, hogy a szovjet be fog-e avatkozni a vietnami háborúba. És ha be­avatkozik 'és rakétákat bocsát Észak-Vietnam rendelkezésé­re, ezeket az orosz rakétákat nem lehet-e lebombázni? — kérdik aggodalmaskodók. De bizony lehet. Sokan esküsznek arra, hogy az atombombák ledobására ebben a háborúban nem kerül­het sor;. Ezt ilyen határozott­sággal nem lehet állítani. Mc­Namara honvédelmi minisz­ter kijelentette, hogy a jelen­legi helyzetben az atombom­ba se nem indokolt, se nem szükséges. Pont. A jövőre nézve McNamara nem nyilat­kozott. Emlékezzünk, hogy a Viet­nammal szomszédos L ao s megvédése a kommunista hó­ditó hadjárattal szemben fő­leg azért volt kilátástalan és lehetetlen, mert Laos népe semmi harc-haj'landóságot se mutatott. Egy népet, amely nem akar a szabadságért har­colni, nem lehet felszabadíta­ni. Most, erre nézve, sokan úgy vélekednek, hogy a dél vietnami katonák nem jó har­cosok. Ez nem igaz. Igenis, nagyon makacs és hősies el­lenállást tanúsítanak sokszor gerilla túlerővel szemben is. Harci készségüknek számok­ban is kifejezhető bizonysá­ga az, hogy rendkívül érzé­keny veszteségeket szenved­nek. “Az amerikai bombatáma­dások hatását Észak-Vietnam alig érzi meg” — igy véleked­nek sokan. Tévednek. Különö­sen a hidak felrobbantása okoz súlyos fennakadásokat a forgalomban, a gazdasági életben. Olyan vélemény is elhang­zik sokszor, hogy “a vietnami háború nem fontos, nem ér­demes ott'harcolni”. Ilyen -né­zet ellentétben van Amerika nemzeti politikájával, amely­nek alapvető tétele az, hogy a kommunizmus térhódítása bárhol a világon gyengíti az egész szabad világot. Ha ki­sebb, gyengébb nemzetek nem számíthatnak amerikai segít­ségre kommunista előretöré­sekkel szemben, szabad pré­dáivá lesznek a világkommu­nizmusnak. “MENJ HAZA”-MONDTA A FIÚ ÉS A LÁNY ELMENT ÖRÖKRE... MIÉRT NEM NEVEZIK NEVÉN? NEW YORK. — V. C. Roys­ter, a Wall Stret Journal régi, nagyrabecsült főmunkatársa, több mint három évtizedes új­ságírói karrierje során min­denféle kitüntetésben része­sült, egyebek közt Pulitzer dijat is kapott, nemrég az Amerikai Lapszerkesztők Szö­vetségének elnökévé válasz­tották meg. Mindezek az elis­merések jól esnek neki — mondja —, életének legna­gyobb öröme azonban az len­ne, ha az emberek nevén szó litanák őt, teljes nevén, amely igy hangzik: Vermont Con­necticut Royster. Ha legalább Vermontnak szólítanák! Dear Vermont-... De nem. Senki sem szólítja keresztnevén. — Roy — igy szólítják. Vagy Bunny, igy szólnak hozzá. Nevetni kell. Vermont Con­necticutnak yankee neve van, pedighát ő North Carolinában született és olyan hamisítat­lan déli akcentussal beszél, hogy Vermont, vagy Connec­ticut lakój néha meg .sem ér­tik, Hogy mit mond. Dupla államnevét örökölte. Régi história ez. Volt egyszer ott lent, a gyapottermesztő, rabszoígatartq Délen egy jó­módú gazdálkodó, aki azzal a szándékkal házasodott meg, hogy nagy családot fog felne­velni. Hogy aztán a sok gye­reket — akik biztosan hason­lítani fognak egymásra í—, meg tudja különböztetni egy­mástól, mindegyiknek helyha­tározó nevet fog adni... így is történt, egyre-másra jöt­tek a gyerekek és az anya­­könyvvezető bejegyezte a re­kordkönyvbe a neveket: Iowa Michigan Royster . . . Wiscon­sin Illinois Royster . . . Ar­kansas Delaware Royster . . . Virginia Carolina Royster (ez egy szőke kislány volt) . . . Nathaniel Confederate States — ... és az egyik fiu Vermont Connecticut nevet kapott és ez a név aztán apáról fiúra szállt, végül — visszavonha­tatlanul végül — a Wall Street Journal cikkírójára, akinek “Thinking Things Over” cimü állandó rovata a lap olvasói körében rendkí­vül népszerű. Mert Vermont Conectieut Royster sokszor azt fejtegeti, hogy gazdasági dolgokban akármihez is nyúl az országos kormány, abból csak rossz származhat. Nem éppen valami rossz, csak apró kellemetlenség szár­mazott néha a neves újságíró nevéből. .Például a háború ide­jén a haditengerészetnél szol­gált, az» Atlanti-flottánál, a Pacific-flottánál is, és a rang­idős tiszttársak sokszor kér­dezték, hogy mi titok rejlik az ő neve mögött? Azt hit­ték, hogy Vermont és Con­necticut code-szavak, amelyek titkot, vagy talán katonai tit­kot takarnak . .. Vermont Connecticut Roys­ter nős, két leány apja. A leá­nyok nevei: Bonnie és Elea­nor. Nincsenek többé államok a Royster családban. NEVESSÜNK A tanító igyekszik a csoda fogalmát érzékeltetni a gye­rekek előtt. Megkérdi egyik tanulóját: — Mi az, ha valaki leesik a toronyból és semmi baja nem történik? — Véletlen. — Jó, de ha újból leesik és megint nem üti meg magát? — Szerencse. — De ha harmadszor is le­esik és sértetlen marad? — Megszokás . . . * ELSZÁMOLÁS DETROIT. — Az automo­bilipari unió vezetősége elké­szítette a múlt évi nagy, so­­soratos sztrájk financiális mérlegét. Az unió kiadásai 47.3 millió dollárt tettek ki s az unió sztrájkalapja ennek a nagy tételnek ellenére még mindig tekintélyes összegű: 30.3 millió dollár van a kasz­­szában. SELASSIE UTAZIK ADDIS ABABA, Ethiopia. — Haile Selassie, Ethiopia császára, a 'közeljövőben Olaszországba látogat. Ethio­pia hat évig volt olasz fenn-i hatóság alatt. NEW YORK. — Már haj­­nalodott és a Greenwich Vil­lage bohémnegyed egyik kis lokáljában, a Snookyban még mindig együtt voltak: Robert De Luccy 20 éves jnunkanél­­küli ifjú és Frances Messina, 19 éves pénztárosnő, szintén munka nélkül. Boy friend és girl friend. Már az összeháza­sodást is tervezgették — és mégis olyan régen, mert a fiu szivében kialudt a szerelem lángja. A leány érezte, sejtet­te ezt és nagyon el volt ke­seredve, mert nagyon szeret­te a fiút. Beszélgetésük a Snooky bár­ban vontatott, erőltetett volt. A fiúnak alig volt mondani­valója. Hajnali három óra tájban már éppen elege volt a fiúnak a barátnője társasá­gából. “Menj haza” — mond­ta Francesnak ltobert. Frances fagyos goodbyt mondott vőlegényének és el­indult kifelé. Pár perccel később a .Snoo­ky bárba behallatszott egy tompa zuhanás robaja. Ro­bert kíváncsian kiment az ut­cára. Frances feküdt a köve-» zeten, mozdulatlanul, talán élettelenül. Francest kórházba vitték, egy óra hosszat fáradoztak az orvosok, hogy megmentsék az életnek, nem sikerült. Mi történt, hogyan történt? Amikor Robert azt mondta Francesnak: menj haza, Fran­ces nem 'haza ment, hanem felmászott az épület tetejére és onnan levetette magát a mélységbe. Nem haza ment, messzibb­re ment. Bartók Béla hamvait hazaszállítják BUDAPEST (FEC). — A budapesti rádió közlése sze­rint ifj. Bartók Béla New Yorkba érkezett, hogy a nagy magyar zeneszerző halálának huszadik évfordulója előtt megszervezze Bartók Béla föl­di maradványainak hazaszál­­litását a newyorki temetőből, “ahol a sir meglehetősen gon­dozatlan”. BUBZSUJ BÁBUK PRÁGA. — A cseh kommu­nista ifjúság lapja kifogásol­ja, hogy állami gyárak egy­re szebb és elegánsabb bábu­kat gyártanak. Az ilyen bá­buk előkelő burzsuj hölgyeket személyesítenek meg. Ez ká­rosan hat a mai fiatalságra: a mai lányok nagyobbérdeklő­­dést tanúsítanak a divat és elegancia iránt, mint az uj technológiai eljárások irápt. > Vietnam - mi igaz, mi nem igaz? BMHW'ffl I—III W»—— VÁMMENTES kávé, kakaó, tea, szövet, vászon «nmiviB.il i kV GYAPJUFONAL, CIPŐ. ÉPÍTŐANYAG KERÉKPÁR, RÁDIÓ, HÁZTARTÁSI és IPARCIKKEK megrendelhetők MAGYARORSZÁG és CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TÜZEX csomagok teljesen külömböznek a magyar IKKA csomagoktól MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK FŐÜGYNÖKSÉG CSAKIS U. S. A.-BELI ÜZLETEK RÉSZÉRE U. S. RELIEF PARCEL SERVICE, Inc. Phone: LE 5-3535 245 East 80th Si. NEW YORK 21, N.Y. BRACK MIKLÓS, igazgató UJ CÍM ' Bejárat a 2nd Ave.-ről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents