Hiradó, 1965. január-június (44. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-13 / 19. szám

VOL. 44. ÉVFOLYAM — No. 19. SZÁM Ai» '***kj5 PERTH AMBOY, NEW JERSEY ARA 15c—SINGLE COPY 15c Thursday, May 13, 1965. A szerkesztő “jubilál”...! Amikor első rimbeszökkent írásom nyomtatványban meg­jelent a messzi Erdélyország legtávolabbi megyéjének, Há­romszéknek Kézdivásárhely városában, kéziszedéssel, ke­serves munkával és áldozat­tal kiadott „Székely Újság” cimíi hűtilapocskában, valla* mikor 1932 januárjában, még nem gondolhattam, hogy szü­lővárosomtól oly messze, az óceánon túl egykor magyar lapszerkesztő lesz belőlem ... Versek, riportok, novellák következtek, amiket nyomta­tás előtt be kellett vinni cen* zurára a városi rendőrkapi­tányhoz. A legtisztább ma­gyar megyében, román világ­ban magyar lapot szerkesz­teni, magyarul Imi nehezebb volt, mint akárhol ezen a vi­lágon ... De sok Viz lefolyt azóta a Torja patakon, a Du­nán, a Hudsonon, a Lehigh folyón és a Raritanon s az azóta eltelt 33 évből idestova 28 éve vagyok lapszerkesztő Amerikában, ebből a 28 évből pedig 25-öt itt töltöttem el, New Jerseiben . . . Szülőha­zámtól távol, de magyarul Írok s szabadon, minden gát­lás nélkül Írok . . . azt Írok, amit akarok . . . Első eset talán, hogy igy, „egyes szám első személy­ben”, egészen közvetlen hangnemben írok a lapban, amelyen az én nevem áll, mint szerkesztőé . .. Nem: második esetben történik most ez. Az első eset volt, amikor Perth Amboy-i Híra­dóm első oldalán óriási be­tűkkel állt az első oldalon leg felül az örömiteljes, ujongó nagy fejeim: „Erdély vissza­tért!” Dátum: Szeptember 3, 1941. „A bécsi döntés kipa­rancsolta az oláhokat Erdély túlnyomóan magyarlakta ré­széről. Magyarország ezzel ezeréves határait a Kárpátok) legkeletibb csúcsáig vissza­nyerte. Leírhatatlan örömmá­morban van szülőhazánk” ... Ez volt a hatalmas cikk több alcimes feje, ... az oldal al­ján pedig, egy külön kis koc­kában „Üdvözlet a Székely Újságnak és székely tesri véreimnek, Kézdivásárhely­­re” címmel egy rövid ikis irás, melyben „személyes örömö­met” fejeztem ki igy, „egyes szám első személyben” szól­va ... Istenem, de rég volt, de szép volt... tűnő álom volt mindaz ... De egy olyan, közvetlenül az én személye­met és legbensőbb érzéseimet érintő alkalom volt az, ami­kor a legközvetlenebb újság­írói hangnemben szólalhatott, meg a szerkesztő,... valami olyasmi alkalom volt, mint ez a mostani ... brunswicki rádióállomás „fü­léhez” s rákövetkező vasár­nap magyar zenével köszön­töttek a rádión Kára Péte­­rék. A New Brunswick-i Ma­gyar Amerikai Atléta Klub­beli tisztviselőtársaim és ba­rátaim pedig miaguk közt azonnal felvetették a gondo­latot, hogy meglepetésre par­­ty-t rendeznek az alelnök és felesége tiszteletére. De ugyanekkor valakinek eszébe jutott az is, hogy most múlt 25 éve annak, hogy New Jer­seybe jöttem (lapszerkesztő­nek, ezt is bele kéne venni a tervbe. Bizottság alakult nagy titokban, felkérő leve­lek mentek szét nagy gyor­san s a szélesebbkörü bizott­ság elnökéül a brunswicki magyar aszonyok egyik leg­aktívabb vezetőjét, minden szép és érdemes magyar ügy' lelkes és önzetlen felkaroló­­j át, Kára Péternét kérték fel és választották meg. Gyors | egymásutánban gyűléseké*, tartottak, kinyomatták a je­gyeket, körleveleket küldtek szét s amikor már nem lehe­tett tovább titkolni a dolgot, tudomásomra jutott... Meg­állítani már nem lehetett, de elgondolkozni sok minden fe­lett, még lehet... Most hát „hangosan gondolkozom”: E'z év februárjában volt 25- ik házasági évfordulóm. Az ezüstlakodalmat csendes, meghitt családi körben, kö­rülményeinkhez méltó sze­rénységben kívántuk megtar­tani s áldott jó feleségemmel „kivittük a gyerekeket” New Yorkba vacsorázni... Köz­vetlen baráti körünk azonban tudott erről, hire eljutott a Kiadó 4 szobás lakás, fűtéssel, ha $80-érl, 103 French Sl., New Brunswickon. Érdeklődni este 5—8 között telefonon: 249-3820. ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak építését és régi építmények javí­tását, átalakítását vállalja. Épít­kezési kölcsönöket elintéz: Fenyő ?ózsef. Telefon: CH 7-8484. Házasági ezüstjubileum al­kalmából meglepetési vacso­rát rendezni szép dolog, ked­ves, elfogadható dolog! Fel­­gyulnak a lámpák egy „üres” teremben s ott állunk vagy félszáz kedves, mosolygó aro tekint ránt, közvetlen, meg­hitt barátok között vagyunk.,. De bankettet rendezni egy magyar lapszerkesztőnek, ün­nepelni azt, aki betegre gaz­dagodott egy negyedszázad alatt a magyar újságírásból, lapkiadásból, áki ki tudja mit képzel maga felöl, hogy ő ki­csoda, micsoda... ez mégis csak merészség- Darázsfé­szekhez nyúl, aki ilyent ter­vez! A magyar lapszerkesztő „a nemzet napszámosa” Ame­rikában, akinek az az előirt feladata, hogy másokat ün­nepeljen, másokról cikkezzen, fényes nagy bankettek, ün­nepélyek, előadások előtt és után ragyogó bejelentő és méltató cikkeket tegyen lap­jaiba, aki születésről, halál­ról, esküvőről, temetésről, születésnapról, minden elkép­zelhető és el nem képzelhető „hírről” beszámoljon első­vagy belső oldalon ... s jaj neki ,ha ezt vagy azt meg nem írja, vagy ennek is an­nak is tetszőén meg nem Ír­ja! A magyar lapszerkesztő személye egészen lényegte­len; a fontos a lapja s hogy azt hogyan csinálja, miket' ir abban. A fontos az, hogy minden cikke, minden írása: mindenkinek egyformán tet­sző legyen, minden olvasóban rezonáns érzéseket keltsen. Ez pedig a világ legkönnyebb dolga. Kritizáló, véleményt bátran kimondó, merész ta nácsokat adó, belekotyogó irás helyett dicsérjen csak túl mindent és mindenkit, vagy üsse, csepiilje azt, akit Pityi Palkó — mondjuk — nem szeret és ki nem áll, . .. s akkor népszerű lesz a lap, a szerkesztőnek pedig annyi barátja lesz, hogy valóban éhen hal bele . . .! De a lap népszerű lesz. „Adjon helyet a lapban a szerkesztő minden­ki egyéni véleményének, min­den politikai és minden más csoport hangjának, köziemé nyeinek s akkor mindenki ba­rátja lesz a lapnák, akkor iga­zán jó lap lesz az”. (Ezt mon­dotta nemrégiben nekem egy papi öltözetű ember.) Mja gyár lapszerkesztőt ünnepel ni, jubileumát számon tarta ni nem fontos, nem kell,... a harangozót, a sírásót, a' lap­­kihordót, a tejes embert, i mosodást sem szokás ünne pelni, még ha 50 éven át vég­zi is a munkáját egy hely­ben .... Lapot szerkeszteni, cikke­ket írni újságban nem köny­­nyü feladat. . . De mennyire nem könnyű magyar lapot szerkeszteni, magyar újságot Írni szabad Amerikában, ahol mindenkinek mindent szabad s ahol magyarságunk pcl'ih tikai, felekezeti s sok más féle eltagozódottsága, csopor­tokra osztottsága talán fel­tűnőbb, legészrevehetőbb az egész világon. Mig az olaszok­nál, vagy lengyeleknél, pél­dául, vallásilag csak egy nagy­csoport van : katolikus, ugyanakkor nálunk, magya­roknál ahány vallás, ahány felekezet van a világon, szin­te mindegyikből, vagy mind­egyikben találunk magyart. A magyar lapszerkesztő la­pot ir Amerikában katoliku­soknak, Rómához tartozó gö­­rögkatolükusoknak, Rómától elszakadt görögkatolikusok­nak, reformátusoknak (több különböző egyház testhez tar­tozó reformátusoknak) evan­gélikusoknak, zsidóknak, he­tednapos adventistáknak, baptistáknak, pentakosztáli­­soknak és fel sem sorolható sok más felekezetű magyar­nak. Lapot szerkesztünk az­után ilyen csoportosításban sorolható magyaroknak: de­mokratáknak, republikánu­soknak (ez csak a két nagy amerikai párti főcsoport, de van egy sereg más kisebb, vagy egészen kicsi párt is, amelyben mindhgyikben ta* lálunk magyarokat), 'balolda­liaknak, jobboldaliaknak, szél­ső ilyeneknek és olyanoknak, egészen szélsőségeseknek, ré­gi, századele ji kivándorolt magyaroknak, első világhá­ború után jöttéknek (ez a zöm), második világháború utáni DP-knek, 56-utániak­­niak... s belebódul az em­ber feje, ha fel akarná mind sorolni, hányféle és hányfelá csoportosítható magyarnak... Lehet-e olyan magyar lapot szerkeszteni, amelyik csak az itt felsorolt csoportokba tar­tozó mindegyik magyar testi vérnek egyformán tetszik, egyformán „kedvenc házi lap ja” lehetne? Nem! S itt kez­dődik a baj, itt kezdődik a nehézség, ami a magyar lapsz/mkesztök szerkesztési 1 irányelve elé, mögé, alá és fölé tornyosul! Az első ne­hézség. Mert van sok-sok más nehézség is. Az anyagiakról nem is beszélve. A nyomda árak egyre emelkednek, a lap előállítási, szállítási és min­den más költségei folyvást növekednek, ugyanakkor pe - dig az előfizetést egyre ne­hezebb beszedpi a lapért, a jó, hűséges régi olvasók egy­­remásra mennek el az Örök Hazába, az uj előfizetők pe­dig egyre igényesebbek s hol ettől, hol attól halljuk, hogy igy kellene, meg úgy kellene a lapot csinálni, a régi ame­rikai—magyar lapszerkeszté­si stilus már idejét múlta, stb., stb. A hirdetők nem sza­porodnak, mert a manapság divatos „ingyen lapok”, ami­ket az aj tókilincsre raknak jókor reggel, araszos hirde­tést adnak potom áron — mondják az amerikai cégek (nem véve tudomásul azt, hogy magyaroknak hirdetni még mindig előnyösebb, jobb módszer magyar lapban, mint bárhol másutt!).,, De minek folytassam ... ? 25 év alatt, 28 év alatt nem gazdagodtam meg magyar lapszerkesztéstől, csak az adóságaim nőttek meg gyer­mekeim taníttatás»! folytán... ezután már igezán nem fo­gok meggazdagodni belőle, még akkor sem talán, ha va­lami nagy csoda történne, s egyik napról a másikra min­den ellenségem, minden „iri­­gyem” mellém állna és segí­tene nekem a lap anyagi problémáinak megoldásában olyan munkával és olyan va­lódi jóakarattal, ami neki semmibe se kerülne, csafk jó szavába és önzetlen, igyeke­zetébe ... (De ami neki is, másnak is, az egész magyar­ságnak csak javára és hasz­nára lenne!) * * * 25 év alatt annyi minden megváltozott, annyi minden történt velünk magyarokkal és közöttünk, körülöttünk... Ha arra gondolok, hogy ami­kor 25 évvel ezelőtt New Jer­seybe költöztem s itt folytat­tam a lapszerkesztést, kik áll­tak a magyar egyházak, egyesületek, klubok élén és kik voltak a magyar lapszer­kesztők csak itt, New Jersey­ben, beléreszketek, a hideg végigfut ai hátamon. Jófor­mán egytől-egyig mind halot­tak már ... néhány máshova költözött, néhány nyugálöm­­oa vonult talán. Magyar pap­jaink közül, az akkoriak kö­zül az egyetlen egész New Jerseyben, aki még ott van egyházánál: Nt. Szabó And­rás, Alphán. (Múlt vasárnap búcsúztattuk a Washington­ba távozó. Főt. Béky Zoltán püspököt Trentonban, aki 37 évig szolgálta Istent és gyü­­ekezetét azon az egy helyen.) Magyar egyleti vezetőembe­reink helyében már mind má­sok vannak, az akkoriak vagy meghaltak, vagy félreálltak, kiöregedtek, sok magyar egy­letünk már meg sincs... Az akkori magyar lapszerkesz­tők közül pedig, nemcsak New Jerseyben, de egész Amerikában csaknem egye­dül maradtam a „posztomon”. (Gombos Zoltán főszerkesztő Clevelandban, Szabados Zol­tán Los Angelesben, Dr. Far kas Géza, a mi drága nesz­torunk, Toledóban .. . s sze­rény magam. . . Slussz! Nincs tovább!)) A régiek helyébe lépő újabbak; papok, egyleti emberek, szerkesztek más­más elgondolással; szemlélet­tel végzik munkájukat s bár­­jó magyarságukban legtöbb­jük bírálaton és ítéleten fe lül áll, a szomorú tény az, hogy egyetértés, a közös ma­gyar munkára egységes ösz­­szefogási készség nincs ben­nük, vagy annyira egyéni és annyira elkülönült, vagy ma­­gáramaradt, hogy reményünk se lehet talán, hogy egyszer, még egyszer valamennyien ősze tudnánk fpgni, vagy akár egy nagy elhatározó és tervező magyarmentő-célu gyűlésre egy fedél alá tud­nánk jönni valamennyivel... % * Elmúlik a jubileum, lezaj­lik a bankett, ahol ott lesz­nek legközvetlenebb régi és uj barátaim és ott lesznek azok, akik úgy érzik, hogy az én bankettemen bennem és általam a magyar betűt, a kegyetlenül nehéz sorsú sza­bad magyar újságírást becsű lik és tisztelik meg... s ta­tán ott lesznek azok is, akik „csudalátni” jönnek el, hogy lám: mi maradt még a ma­gyar sajtóból, ki az a csuda­bogár, aki magyar lapszer­kesztő jubileumát ünnepli...? És ott lesznek, tudom, azok, akikkel az elmúlt 25—30 év alatt együttmunkálkodtam országos magyar intézménye­ink, segélyakcióink, magyar­mentő mozgalmaink során, idővel, pénzzel, fáradtsággal nem törődve, mérföldek szá­zait utazva be sokszor, hogy eredményt érhessünk el... Ők ott lesznek, egészen bizto­san, távolsággal, költséggel nem törődve, mert elhozza ide őket vasárnap estére az igaz baráti, sorstársi, magyar testvéri érzés . . . Isten hozza őket, szívvel, szeretettel fo­gom újra keblemre ölelni őket. . . akik azt látják és tudják ma is bennem, aki va­gyok és akinek változatlanul minden gáncson, minden irigységen, minden hamis vá­don, durvaságon, minden roszakaraton át is megmarad­tam .. . a nehezen küzdő, dol­gozó, de másokon Írással, szó­val, tettel segíteni mindig kész magyar lapszerkesztő. Diénes László FT. BEKY ZOLTÁN PÜSPÖK TRENTON VÁROS DÍSZPOLGÁRA Jersey fővárosa, Trenton díszpolgárává nyilvánítsa. Akármerre is járt a világban Béky püspök, mindig, min denütt szerepeltette egyben Trenton város nevét is, ahol, 37 éven át volt gyülekezete pásztora. Holland polgármes­ter nemcsak gyönyörűen megrajzolt Díszpolgári Okle­velet nyújtotta át ez alkalom­mal Béky püspöknek, hanem, egyben a város aranykulcsát is, azt a jelképes, rendkívül magas elismerést jelentő ki­tüntetést, amit csak igen rit­ka esetekben és csak alig né­hány személynek adott eddig a város. Holland polgármester be­szédét és bejelentését valósá­gos tapsvihar követte. A je­lenlevők, a gyülekezet népei és a hatalmas vendégsereg, érezték, hogy itt valami rend­kívüli történt: a Washing­tonba, az Amerikai Magyar Református Egyesület orszá­gos elnöki székébe távozó Bé­­ky Zoltán méltó elismerést: kapott a várostól is, ahol 37 éven át példamutató, szép munkát végzett nemcsak egy­házában, de társadalmilag és minden más téren. Szereplé­sével, munkájával becsületet szerzett nemcsak önmagának, de a városnak és a hazának, is. Az egyház főgondnoka, Be­ké Antal vezette kezdetben a díszvacsora programját. Mrs. Margaret Kramer, a Refor­mátus Egyesület egyik tren­­toni ügykezelője leplezte le s adta át a távozó lelkipásztor-, nak azt a sikerült, olajban megfestett portréját, amely Dr. Fogarasi trentoni magyar festőművész alkotása. Egy­ben bemutatta a jelenlevő Dr. Fogarasit és feleségét. Nt. Dr. Komjáthy Aladár passaici lelkész, volt püspöki titkár olvasta fel ezután aj „This is your life” öszefog­­laló munkát, Főt, Béky Zoltán életrajzát, s átnyújtotta azt a gyönyörűen öszeállitott al­bumot, amelyben a lelkipász­tor és főpásztor életének egy­­egy fontosabb mozzanata fényképekben és dokumentá­ciós írásokban van megörö­kítve. Mrs. Beke, a főgond­nok felesége köszöntötte és búcsúztatta ezután szép sza­vakkal Béky Zoltánt. A felolvasott táviratok kö­zött első volt Hughes kor­mányzóé, aki más elfoglalt­sága miatt nem lehetett je­len ezen a bucsuvacsorát, dei szép szavakkal méltatta és búcsúztatta a Trentonból tá­vozó Ft. Békyt. Béky püspöki és felesége, két leánya és csa­ládjaik (mindketten amerikai; katonatisztek feleségei: Mar­git, W. Parker őrnagy felesé­ge, jelenleg Németországban, és Glória, Dr. Robert Day or­vos-őrnagy felesége, jelenleg Texasban, és gyermekeik: Mrs. Leslie J. Carey meghalt Mrs. Irene Johanna Carey, 115 New Rd„ Kendall Park, South Brunswiclk-i lakos szombaton, május 8-án reg­gel, 47 éves korában meghalt. Az elhunytban Rev. Leslie J. Carey, az Amerikai Magyar Református Egyesület New Jersey-i kerületi szervezője feleségét veszítette el. Mrs. Carey Mannheim, Né­metországban született. Rev. Carey ott ismerkedett meg vele, amikor az Egyesült Ál­lamok hadseregének önkén­tes tagjaként ott teljesített! szolgálatot. Leszerelése után, feleségül vette s hazahozta; magával Amerikába Irene-t, akiben hűséges, jó élettársat, talált s akinek korai elvesz­tése feletti bánatában őszin­te baráti szívvel osztozunk... A temetés kedden, május 11-én délelőtt ment végbe New Brunswickon, a Gowen. temetkezési intézet halottas­házából. Nt. Szathmáry Ber­talan és Nt. Bell Lajos lel­készek végezték a szertar­tást. A Franklin Memorial te­metőben helyezték örök nyu­galomra. Mrs. Carey New Bruns­wickon, a Weber, Borelli Malone számfejtő cégnek volt éveken át hűséges alkalma­zottja. Tagja volt az Order of Eastern Star, Ruth Chapter, szervezetnek, valamint az Am. Magyar Ref. Egyesület­nek és a trentoni református egyháznak. Férjén kívül gyá­szolják még: mostohafia John Carey Jr., valamint, négy nőtestvére: Mrs. Willi­am Caton . (Chicago, 111.), Mrs. Esther Jacobsen, Mrs. Eugenia Von Skerst és Miss Lotte Shaaf, Németország­­oan. Parker Lorika és Zoltán és Day Robert és Éva) távifat­­ran köszöntötték a jó szülő­iét és a drága jó nagymamát, illetve dédmamát, Mrs. Zom­­roryt. A tósztmesteri tisztet Nt, Ábrahám Dezső esperes, Perth Amboy-i lelkész töl­tötte be ezután. Elsőnek Ft., Nagy Lajos, McKeesport, Pa-i lelkipásztort, az Ameri­kai Magyar Református Egy­­ráz uj püspökét hívta szólás­ra, aki szivbemarkoló szavak­kal szólott egykori sárospa­taki iskolatársához, az egy­háztest első püspökéhez. „El­mehetsz Washingtonba, de Trentontól szabadulni többé nem fogsz soha . . .!” — mon­dotta Nagy Lajos püspök, rá­mutatva arra, hogy aki 37 évet, élete javarészét egy vá­rosban, egy gyülekezet pász­toraként töltötte el, az halá* a napjáig ahhoz a városhoz, ahhoz a gyülékeezthez tar­tozik ... A különböző egyházi szer­vezetek vezetői, illetve az egyházközség tisztviselői bu-/ csuztatták ezután a távozó elkipásztort, rövid, de tar­talmas beszédekkel, s beszé­de végeztével mindegyik megölelte, megcsókolta úgy a elkipásztort, mint feleségét. Folytatás a 6-ik oldalon VAKÁCIÓ? Miért nem keres ló pénzt az AVON-nal, megrendelé­seket véve fel AVON KOZMETI­KAI cikkekre 'szabadságideje alatt? A vevők várják az AVON ügynökét, hogy az becsengessen. Otthonában történő személyes megbeszélés végett telefonáljon 642-5146 számra. Belhlehem-Al­­lenlown környékén hívja 432-0916 számot. TRENTON, N. J. — Vasár­nap, május 9-én este Trenton­ban, a Független Magyar Re­formátus Egyház dísztermé­ben bucsuvacsorát rendezett a gyülekezet a 37 évi hűsé­ges és eredményes szolgálat után távozó lelkipásztor, Ft. Dr. Béky Zoltán és családja tiszteletére. Ezen a tiszteletadó banket­ten megjelent Arthur Hol­land, a város polgármestere is, aki szép beszédben mél­tatta Béky püspök érdemeit és kijelentette, hogy nemcsak helybeli és amerikai, de vi­lágviszonylatban is figyelem­reméltó és értékes munkáh kodása egyházi téren valóban méltóvá teszi Béky Zoltán püspököt arra, hogy New

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents