Hiradó, 1965. január-június (44. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-01 / 13. szám

6-IK OLDAL

n r f? » p *

Thursday, April Ív I9GIT

A Póruljárt Szamaritánus

az egész ország sajtója elitél-Dr. Martin Luther King, koszorút visz a menetben Dallas megye bírósági épülete felé, a meghalt lelkész emlékére, Selma, Ala.-ban.

Az angol nevelői' m tiiía,

: fsogy francia kelti múzsája volt

; Giullaume Apollinaire nagy francia költőnek első szerelmes versei egy fiatal an-go1 Hányról szólnak, akit cr reménytelenül szeret. Nagy szerelmi költeményeiben “Kék madár”-nak nevezi, mert elér :hetetlen számára.

. A szép, kékszemü lány An’nie Playden volt. Angliából Ikerült egy francia arisztokrata családhoz Párisba, mint angol társalkodónő. A grófi : gyerekeket egy Guillaume de .Kostrowitzky nevű lengyel fiatalember nevelte. Jelentéktelen külsejű fiú, egy előkelő svájci olasz polgár és egy ' lengyelszármazásu cári ezre: des leányának törvénytelen . gyermeke. A két fiatal egy éven át kisérte a grófi családot európai utján. Hosszabb ' időt töltöttek Bonnban és eljutottak Becsbe is. Aztán elszakadtak egymástól. Annie Playden visszatért Angliába. Kostrowitzkyből, a szegény kis nevelőből pedig Apollinaire néven a franciák nagy költője lett.

Annie Playden eltűnt az is■ meretlenség’be. Apollinaire . életének kutatói hiába keres;

ték, nem találták nyomát. — Végre Le Roy Breuning, az egyik londoni egyetem francia professzora szívós munkával felkutatta az eltűnt ’’Kék madarat”. Kiderült, hogy még ; 1904-ben kivándorolt Californiába. Férjhez ment és most

• Mrs. Postings néven egy kis• városban él. Breuning pro

■ fesszor felkereste öt otthona- ban.

.83 éves, hófehér hajú, sugárzó kékszemü, kedves mosolyt! öregasszony. Csodálkozva fogadta vendégét. El nem tudta képzelni, mi vezette hozzá. A professzor beszélni kezdett Apollinaire-ról. Sorokat idézett világhírű versei bői, de az öregasszony értetlenül bámult rá.

—- Nem ismertem ilyen ne vü költőt. Nem szoktam verseket olvasni. Azt hiszem, ön rossz helyre jött...

— Talán Kostrowitzky néven jobban fog emlékezni rá? — folytatta Beuring.

— Hja, Kostroról beszél? Arról a szegény kis nevelőről? Persze, hogy ismertem Együtt neveltük a grófék gyerekeit. Tud róla valamit? Mi van vele?

— Meghalt még 1918-ban.

— Szegény kis Kostro .. Biztosan a nyomor vitte a halálba, mert átkozottul élhetetlen volt.

—• Téved, a maga Kostrója hires költőként halt meg. — Költészetének rengeteg köve tője akadt. Utcát neveztek el róla. Szobra is van Párisban.

Az asszony hitetlenkedve csóválta a fejét. Nem akart? elhinni, hogy Kostro leghíresebb verseit róla irta.

—■ Azt sem tudta, hogy szerelmes magába?

— Már hogyne tudtam vol na! Egészen -belémgabalyo

PÁRIS. — Élete javát mint sokszoros milliomos élte le Joseph Ioanovici, aki a minap párisi lakásán, egyedül, elhagyatottan, elfeledve, koldusszegényen meghalt 62 éves korában. Az egykori ócskavaskirálynak az utóbbi évek ben rendőrök, detektívek és betegségek voltak a leggyakoribb látogatói. Halála egy fantasztikus élettörténet vé: gére tett pontot.

A bessz-arábiai származású szegény és tudatlan fiatalember 1925-ben, 23 éves ko/á ban érkezett Párisba, évekig mint rongyszedő, majd mint

Jött szegény. Másról se beszélt, amikor kettesben ma-! radtunk. Féltem tőle. Olyan vad, olyan furcsa volt. Egy szer a hegyekben sétáltunk Szerelmet vallott és kijelentette: ha nem leszek a felesége, ledob a szakadékba. Szerencsére erre nem került sor, mert pár lépésnyire mögöttünk ott jöttek a gróf ék. Szegény, bolondos Kostro, hát ilyen nagy ember lett belőle? Ki hitte volna, és rólam irt! Ha boldogult férjem sejtette volna! Ő nagyon szeretett engem, sokra is becsült, de ezt még ő sem gondolta volna ■— mondta, — és pir futott fei ipró, finom ráncokkal beiháózott arcára.

— De azért van egy emlékem tőle, májdnem elfelejtetlem — mondta, s egy fado bozból sok apró lim-lom, csecsebecse közül kis amulettet vett elő.

— Ezt tőle kaptam. Szüleim nem engedték hordani. Megőriztem, mint egy ifjúkori emléket, de már egészen megelec.keztem róla —- mondotta elmerengve a nagyon öreg "sszony, aki élete végén tudta meg, hogy halhatatlan, akárcsak Dante Beatrice-je, Petrarca Laurája és Shakespeare szonettjeinek Fekete Hölgye

ócskavaskereskedő kereste meg kenyerét. Konjunktúrája a világháború alatt állt be, amikor minden árat megfizettek a vasért. A háború alatt szoros kapcsolatot tartott fenn a rendőrséggel, — ugyanakkor elvált feleségétől és nála hagyta két leányát.

Franciaország felszabadulása után azzal vádolták hogy gazdasági téren együttműködött a németekkel. Ioanovici, Németországba szökött, de I 1947-ben visszatért, amikor mostohaöccsét letartóztatták. A bircsági tárgyaláson Ioanovici azt bizonyította, hogy hatalmas összegekkel támogatta a földalatti antináci mozgalmat. Ötévi fogházra és 1.1 milliárd frank pénzbírságra Ítélték. Amikor kiszabadult a börtönből, kényszerlakhelyet jelöltek ki számára — Paris egyik külvárosában — s megengedték üzleti tevékenységének folytatását, hogy kifizethesse a 2.2 millió dollárnak megfelelő birságot. Ekkor kötötte meg leghíresebb üzletét: ócskavasként megvette és ismét eladta a francia hadiflotta egyik 20 ezer tonnás cirkálóját.

Amikor kiderült, hogy ma gasrangu kormányhivatalno kok segítették az ügylet lebonyolításában, oly botrány tört ki, amely majdnem megbuktatta a kormányt.

Ioanovici, aki működésének fénykorában havi 100 millió frank (200 ezer dollár) forgalmat bonyolított le, végülis kijárta, hogy elhalasszák a birság hátralévő részének be-PHILADELPHIA.—George I

R. Senn késő este kinézett ■íz ablakon és látta, amint egy | fiatalkorú banda, körülbelül húsz kamasz, fenyegető mólon ugrándozott egy autó komi, amelyben hárem leány és egy fiatalember ült. Telefo nált a rendőrségre. De elmúlt 10 perc és rendőrök még nem mutatkoztak. Eközben a kamaszok köveket dobáltak az autóra, betörték az első és a hátső ablakot, két lányt végesre sebeztek az üvegszilánkok. George R. Senn fogta a puskáját, megtöltötte vadász söréttel és a garázda legények közé lőtt. Aztán másodszor is felhívta a rendőrséget. Erer már jöttek a rendőrök és elvitték magukkal Sennt. Mert a sörétek a kamaszok közül kettőt értek és megsebesítettek. A pórul járt szamaritánus az éjszakát a rendőrség fogházában töltötte és másnap reggel csak 5000 dollár biztosíték ellenében bocsátotta haza a biró. Ez az 5000 dollár biztosíték Sennek 400 dollárjába került.

Esküdtbiróság elé került a póruljárt szamaritánus, súlyos erőszaktevés vádja alatt. Az esküdtek bűnösnek mondták ki és a biró gratulált az esküdteknek: helyesen, okosan Ítéltek a vádlott súlyosan tévedett túllőtt a célon. A vád lőtt becsületes meggyőződését és szándékát azonban a biró nem vonta kétségbe s csak feltételesen Ítélte el, mindöszsze 491 dollár eljárási költség megtérítésére kötelezte. A bond, a pénzbírság és a védelem $500 költsége 1391 dollárt tettek ki. Ennyibe került — no meg egy éjszaka a dutyiban — George R. Sennek, hogy segíteni akart szorult helyzetbe jutott felebarátain.

Ami pedig a garázda kamaszokat illeti, 13-at közülük 50 dollár pénzbírságra Ítélt a biró egyenkir4^-endzavarás krí hágása címén.

Baj sokszor nem jár egyedül. A mondottakon kívül baj volt az is, hogy azokban a napokban Senn felesége kórházban volt újszülött gyermekét vei és tervezgetését, hogy lefizetést eszközölnek egy házvételre, dugába dőlt, a szamaritánus affér felemésztette megtakarított vagyonkájukat. Szerencsére akadtak sze-i rencsésebb szamaritánusok, akik Sennék segítségére siettek és nem kaptak azért büntetést. Ezek a szomszédok voltak, akik gyűjtést indítottak és összegyűjtöttek a Senn házaspárnak 600 dollárt. További ir volt a sebükre, hogy mindenfelől leveleket kaptak, melyeknek irói rokonszenvüket és tiszteletüket fejezték ki. Idézet az egyik levélből: Gratulálok, úgy cselekedett, ahogy egy igazi férfinak cselekednie kell, ha látja, hogy garázda huligánok embereket bántalmaznak. Ha ön nem tette volna azt, amit tett, az újságok talán a szemére hányták volna, hogy tétlenül nézte a huligánok garázdálko dását.

Egy másik levélből: Ez az egész dolog megdöbbentő. Az a rossz érzésünk van, hogy züllésnek indult civilizációnk Hála legyen Istennek, hogy még akadnak emberek, akik

helyét, hogy újabb nagy üzletekbe kezdjen, amikor 1956- ban ismét vádat emeltek ellene, hogy 40 millió frank adó val becsapta a kincstárt.

Ioanovici végül Izraelbe szökött, ahonnan azonnal kiadták és a marseillesi börtönbe került, hogy újabb ötéves börtönbüntetést töltsön ki.

Még a fogházban volt, mi kor egy további évet kapott hamis csekkek kibocsátásáért. Három év előtt az egykoközbe mernek lépni, ha ilyen

erőszakosságot látnak . . .”

* * *

Történtek az utóbbi években dolgok, amikért nem adhatunk hálát az Istennek. Például :

19'34 március 13-án éjjé' New York egyik utcájábar egy férfi szurkált egy nőt, e nő sikoltozott, segítségért kiáltozott, a közeli házak la kői az ablakokhoz léptek és mind — mint később megáik ) pitást nyert, 38-an — mindent láttak és hallottak. És egy sem tett annyit, hogy felhívta volna a rendőrséget. — Unottan bezárták az ablako kát, nem voltak kiváncsiak arra, hogy mi lesz a vége a lenti szurkálásnak. A lent1, szurkálásnak egyelőre az let1 a vége, hogy a brutális tárna dó eltávozott, otthagyta a kövezeten vonagló áldozatát. — Aztán azonban visszajött s támadó, tovább szurkába e nőt. Addig szurkába, mig az utolsót nem lélegzett.

* * *

1965 március 6.-án Philadelphiában a földalatti vasút állomásán néger kamaszok egész falkája rátámadt egy 16 éves fehér lányra, megra gadták és le akarták dobni a sínekre. Egy 23 éves tartalékos tengerészeti pilóta a lány segítségére sietett. A banditák nekitámadtak, ütötték, verték, de neki sikerült elmenekülni. Nyomban értesítette a rendőrséget. A Navy szép kitüntetéssel jutalmazta a szamaritánust.

* :{í *

1965 március 12-én Brooklin, N. Y.-ban, a földalatti peronján, egy néger fiataléin-GENTLEMAN

SPORTOLÓK

GENF. Az Egyesült Nemzetek kulturális bizottsága most Ítélte oda első ízben a “fair play” trófeát. Azt a sportolót tüntetik ki ezzel a díjjal, aki lojális magatartásával, az Írott és Íratlan szabályok betartásával sportszerűségből példát mutat az ifjúságnak. A választás az 1964 évi magatartásáért Eugenio Montira, az olaszok 4- szeres bob-világbajnokára esett. Monti az 1964 évi innsbrucki téli olimpiai játékokon nagy vetélytársát, az angol Nash-t minden habozás nélkül kisegítette egy olyan pót-i alkatrésszel, amely nélkül az angol bobversényző nem nyerhette volna meg az olimpiai aranyérmet.

A bizottság külön megemlékezett még egy példaadc magatartásról, melyet a svéd Kall-testvérek tanúsítottak a tokioi olimpiai játékokon. A vitorlás versenyen ez a két svéd versenyző azonnal segítségére sietett egy ausztrál hajótörött vitorlásnak és a vitorlás utasát kimentette a viber kést ragadott és oly erő vei szúrt bele többször egy fehér fiatalember fejébe hogy a koponyája több helyen betört. A bestiális merényletnek 10 tanúja volt — mind ietve odébbálltak. A rendőrségnek csak később sikerült kinyomozni a tiz tanú közüt az egyiket. A tanú a négei merénylő nyomára vezette e rendőrséget s a késelő, ami kor megtudta, hogy a rendőrség a nyomában van, márciu? 17-én önként feladta magát.

❖ ^ Hs

Mindezekben az esetekben

harosan hullámzó habokból. A svédek igy természetesen kénytelenek voltak kikapcsolódni a versenyből és feladni minden győzelmi reményt.

Hét évszázad után

HAMELN, Németország.— Régen volt, 1284-ben, hogy Hameln városában elhatalmasodtak a patkányok, rengeteg kárt okoztak. Akkor a város bölcs atyái felfogadtak egy varázslót, csalogassa el a városból, akárhová, a ronda állatokat. A varázsló megszólaltatta fuvoláját és édesbus; fülbemászó muzsikájára előmásztak odúikból a patkányok és mentek, mendegéltek a fuvola kommandójára, még a Weser folyó partján sem álltak meg, belevetették magukat a vizbe és mind megfulladtak. Hameln városa megszabadult a kártevőktől.

De hogy, hogy nem, az idők múltával uj patkánynemzedékek láttak a csatornák sötét mélyében “napvilágot” és Hameln népének azóta sem volt nyugta tőlük. Most a városi tanács uj, nagyarányú irtóakciót határozott el. — De nem fuvolás varázslót fogaté az “érdektelen” tanukat, akiket inkább érzékteleneknek leihet mondani. És cikkírók százai sopánkodtak: hová jutunk, ha az embereket hidegen hagyja felebarátaik siralmas, veszélyes helyzete? Tudjuk az okot: az emberek idegenkednek a rendőrségen, bíróságon való megjelenéstől, az időveszteségtől, az esetleges izgalmaktól, banditák és gangszterek bosszújától is. Ez az idegenkedés érthető, mégis: a kölcsönös segítség az emberi együttélésnek egy örök törvénye. Mint a balesettel, a bűnténnyel is úgy van az ember; “Az mindig másokkal történik, mi közöm ahhoz .. V

dott fel, hanem megbízást adott a Rentokil nevű angol patkányirtó vállalatnak, irtsa ki a hamelni patkányokat. A Rentokil emberek azt mondják, hogy tiz év alatt eleget tehetnek a megbízatásnak.

Viszonylagosság

STOCKHOLM. — A svéd munkaügyi hivatal háztartási alkalmazottakat akar behozni Máltából és olyan magas munkabért ajánlott, hogy az érdeklődők gyanakvását váltotta ki.

— Ez leánykereskedelem lehet — mondják a máltai nők, és hozzátartozóik — tisztességes cselédlányoknak nem fizethetnek ennyit.

Végül a máltai hatóságoknak kellett közbelépni és megnyugtatni a közvéleményt, hogy nem a svédek Ígérnek túl nagy bért, hanem a máltai munkabérek túl alacsonyak.

TERJESSZE

LAPUNKAT!

Az antilopok családjába tartozó északafrikai addax, újszülöttjével a Brookfeld állatkertben Chicagóban.

hajtását.

Alig hagyta el kényszerlakn milliomos szegény, megto és beteg emberként hagyta a börtönt.

SZEGÉNYSÉGRE SZÜLETETT... »SZEGÉNYEN HALT MEG

U.S. Marine, Tubbs káplár, Warren, Pa.-ból bajtársai gondozása alatt, miután eszméletét vesztette a nagy hőségben.

A