Hiradó, 1963. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-10 / 2. szám
Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. CARTERET, WOODBRTOGE, FORDS, KKASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJul Omfo XtutgoAuuL WamApafMk früisd, mtuL fluMsJud. in. fiaMik. ürnhoy VOL. 42. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ará 10 cent. THURSDAY— 1963. JANUÁR 10 Az uj esztendő nehéz, megpróbáltató — úgy is mondhatjuk: minden magyart próbára tevő! — idők árnyékát veti máris előre . . .' Még számba se vehettük, fel se mérhettük elmúlt esztendei magyar munkánk eredményeit . . . öszszegezni sem volt jóformán időnk a tartozik és követel hasábokat: mit végeztünk, mit cselekedtünk jól és mit mulasztottunk, mit nem tettünk jól . . . s máris uj feladatok elé állítanak az események. Olyan feladatok elé, melyek elől kitérni jóérzésü magyarnak nem lehet, nem szabad . . . Isten és fajtája ellen való vétek lenne! Rabságra dobott, kommunisták börtönében élő, némaságra kárhoztatott magyar népünk sorsáról, jövendőjéről van szó. Még pedig: olyan tétovázást, időpazarlást nem tűrő sürgős munka elvégzésése vár a szabad világban élő minden becsületes-érzésü magyarra, hogy minden közbeszólást, vitát, latolgatást félre kell tenni és együttesen, egyöntetűen kell cselekednünk! Ezen a ponton le kell omlania minden képzelt, vagy mesterségesen húzott válaszfalnak köztünk s aki magyarnak vallja magát, aki egy kicsit is szivén viseli származása népének, odahagyott szülőhazájának sorsát, annak csatasorba kell állnia, egy táborba kell gyülekeznie, hogy együtt, egyöntetűen cselekedhessünk! Az Egyesült Nemzetek fórumánál már-már irattárba tett “magyar ügyben” újabb változás állott be, amennyiben mégis csak folytak és folynak titkos tárgyalások hivatalos amerikai fórumok és a kommunista magyar kormány között, sőt, bizonyos egyezség is létrejött már talán . . . Olyan egyezség, amelynek következtében a magyar nép szabadsága hosszú időre teljesen oda lesz dobva a kommunisták kénye-kedvének. Ezt pedig nem engedhetjük meg, ebbe nem nyugodhatunk bele, ez ellen kiáltó szavunkat kell felemelnünk, nekünk, elsősorban szabad Amerika szabad polgárainak! És meg kell mozgatnunk minden fórumon minden épkézláb embert, fel kell használnunk minden politikai és minden más kapcsolatunkat az amerikai törvényhozás emberei felé, hogy közbelépjenek és megakadályozzák ezt a susmus-egyezséget! Most bizonyosodik majd be, hogy mennyi erőnk van, milyen súlya van szavunknak, mit érnek összeköttetéseink és mit ér — szavazatunk! Aki kételkedik, aki még mindig nem hiszi el, hogy lehetséges, hogy megtörténhet egy ilyen titkos egyezség . . . aki akadályokat akar gördíteni bármilyen egységes, egyöntetű közös magyar munka elé, azt félre kell lökni, annak szájára kell forrasztani a szót! Keményen, ellentmondást nem türően! Kommunistának, árulónak kell megbélyegezni mindenkit, aki egy nemzetmentő magyar megmozdulást bárhogyan is gáncsolni próbál, bármikép akadályoz! Szabad amerikaiak vagyunk, akiknek számára a legszentebb amerikai alapokmány, a Bill of Rights bizonyos elidegeníthetetlen jogokat bitzosit s ezekkel a jogokkal élnünk nemcsak szabad, de kötelességünk is! 1963 úgy köszöntött ránk, hogy az egymásnak jót kivánás megszokott szólama mellett szinte odakivánkozik most az is, hogy: magyar testvér, itt a kezem, fogadd el . . . béküljünk meg, ha haragosok voltunk s együtt, közös munkával dolgozzunk tovább szenvedő magyar testvéreink érdekében ! ők tölünk várják szabadulásukat, bennünk van a bizodalmuk, szabad világban élő magyarokban. . . ne csalódhassanak bepnünk! Az amerikai magyarság történetében mély nyomokat hagyó, egész amerikai magyar jövendőnkre kiható fontos évek ezek . . . 1962 úgy múlt el, hogy sok minden olyan történt itt, a mi “Magyar Amerikánkban,” aminek nem szabadatott volna megtörténnie! Azok, akik a “legmagasabb fórumokon” arra hivatottak, hogy az amerikai magyarság utjának (Folyt, a 2-ik oldalon) Bank-elnök lett A FOGOLY BÍBOROS... 1962 novemberében volt hat esztendeje annak, hogy Mindszenty József magyar bíboros önkéntes fogságba ment a budapesti amerikai követségre, miután a Szovjet páncélkocsik vérbegázolták az 56-os magyar szabadságharcot. Habár a bíborosnak több alkalma lett volna külföldre menekülni, erre még sem volt hajlandó. “Az én helyem itt van, népem között ...” mondotta minden alkalommal. “Ha kivándorolnék, az hűtlenség lenne magyar népem, híveim szemében.” Szerény szobában egy egyszerű faliszekrény, ágy, kopott székek, egy mosdóállvány és néhány könyvecspolc teszi ki a bíboros bútorzatát. A követség több alkalommal felajánlotta Mindszentynek, hogy kitatarozza szobáját, kicseréli a bútorokat, de a bíboros minden esetben azt válaszolta, hogy a magyar rab-nemzet boldog lenne, ha olyan körülmények között élhetne, mint lelkipásztora. Mindszenty szobájának ajtaja előtt éjjel-nappal amerikai tengerészkatonák állnak őrt; az ajtót három speciális kulcs nyitja, nyitás előtt egy jelszót kell az őrnek mondani és ezt a jelszót minden reggel változtatják. így él ma a fogoly bíboros Budapesten, az amerikai követség épületében, mint Amerika “vendége.” Legutóbb az a hir kelt szárnyra, hogy a kommunista magyar kormány egyezkedni kezdett abban az irányban, hogy a bíboros távozása elé nem gördítenek akadályt, elhagyhatja Magyarországot. Ha akarja! De Mindszenty, egészen biztosan, nem fogja elhagyni hazáját, magyar népét. Inkább marad önkéntes fogságban az amerikai követségen . . . mindaddig, mig az egész magyar nép fel nem szabadul a kommunista rabságból! Más kérdés azután, hogy a hivatalos Amerika meddig hajlandó őt ott “vendégül látni.” Ehhez a kérdéshez pedig nekünk, szabad amerikai polgároknak van némi szavunk. Beleszólhatunk washingtoni szenátoraink, képviselőink utján! Miért dobják oda újból Magyarországot Moszkvának? MEGDÖBBENTŐ LELEPLEZÉSEK A MAGYAR ÜGY UN-BEN VALÓ ELÁRULÁSÁRÓL — KOMMUNISTA ÜNNEPEN: ÁPRILIS 4-ÉN FOGJÁK NYILVÁNOSSÁGRA HOZNI BUDAPESTEN A “PAKLIT” A magyar kérdésről amerikai lapokban a közelmúltban éppen elég látott napvilágot ahhoz, hogy minden hivatalos cáfolat és “ígérgetés” dacára szomorúan kell megállapítanunk : újból cserbenhagytak bennünket! Legutóbb 300-nál több amerikai napilapban, összesen mintegy 20 millió példányban jelent meg egy hatalmas, három-hasábos cikk ilyen címmel: “Giving in to Moscow on Hungary.” Ebből nyilvánvaló, hogy újabb Yalta-szerü “elintézésben” részesült a magyar ügy. (Talán azért, mert az amerikai külpolitika irányát megszabok valamelyike úgy vélekedett, hogy Kruschevnek valamiképen meg kell köszönni, hogy kivonult Kubából . . . A “magyar ügy” a világfórum előtt AZ ÖTÖS BIZOTTSÁGTÓL U THANTIG ERNEST R. HANSEN metucheni lakos, a Perth Amboy Savings Institution eddigi ügyvezető alelnöke a 94 éves múltra visszatekintő takarékpénztár elnöke lett. Hansen, aki most 53 éves, egészen fiatalon, 1926 májusában alig 16 éves korában kezdett dolgozni a banknál, hétvégi esténként. 1929 óta teljesidejü tisztviselője a banknak, ahol most Harvey Emmons elnök székébe választották, aki 40 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Ernest R. Hansen rendkívül szimpatikus személyében a Perth Amboy Savings Institution egy valóban arra méltó szakembert állított az elnöki pozícióra, akinek további munkásságához sok sikert kívánunk ! A Perth Amboy Savings a legnagyobb és legrégibb pénzintézet Middlesex megyében. Az összvagyon jelenleg több mint 75 millió dollár. Főtisztviselői és igazgatói között a következők vannak: Gerlad B. Furman alelnök, aki Ernest Hansen helyére került, Nathan Margaretten Board alelnök, Richard C. Stevens pénztáros, John J. Kelly titkár, Joseph B. Fuko, auditor, oJhn I. Brower, Robt. W. Christofferson, Anthony W. Eckert, James O. DeLancey, James J. Harrigan, Pr., Ray D. Howell, C. Harry Kalquist, Howard F. Koons, Nicholas J. Post és Joseph J. Seaman. 1962 december 21-én hajnalban az ENSZ 17-ik ülésszakát Muhammed Zafrulla Khan elnök berekesztette. Az utolsó napok vitájának jelentős részét a magyar ügy foglalta le. Három helyen zajlott a harc: a Politikai és a Mandátum Vizsgáló Bizottságban, majd a Közgyűlésen. A küzdelem kemény volt és kimenetele bizonytalan. A magyarországi rendszer egy éve, folyamatos, szívós, hatalmas költségeket felemésztő munkát fejtett ki a kormányoknál — elsősorban Ázsiában és Afrikában — hogy a magyar ügyet ne tárgyalják, vagy ha igen, a határozati javaslat ne kapja meg a kétharmados többséget és igy “csúfosan” megbukjék, továbbá — és nekik ez volt a legfontosabb — hogy mandátumukat elfogadják és végre mint a magyar nép “törvényes” képviselői üljenek az ENSZ-ben, ne pedig, mint jelenleg, a Szovjet bábjai. Az 1956-ik évi magyar forradalom történelmi erejét mutatja, hogy hat év után — ami elég idő a felejtésre, különösen ha kis nemzet ügyéről van szó és nagyhatalmi érdek látszólag nem fűződik hozzá, továbbá ha az események oly gyorsan peregnek, mint napjainkban és egyre több nehéz nemzetközi kérdés merül fel — mégis a magyar kérdés napirendre került. Tibet ügyét — sajnálatosan — már nem tárgyalták, holott általános Kina ellenes hangulat van. Amikor a magyar ügyet az Egyesült Államok javaslatára szeptember 24-én napirendre tűzték, a szavazás eredménye elszomorító volt: 43-an szavaztak mellette és 34-en ellene. Szerencsére a nai?.vendre tűzés egyszerű kérdés, tehát csak szótöbbség és nem kétharmados többség szükséges, mert az utóbbi esetben a magyar ügy már a kezedtén és az ENSZ- ben végleg elbukottt volna. Leforrázott magyar vörösek A magyar kommunisták győzelmi tort ültek és ä végső sikerben biztosak voltak, arra gondolva (nem is alaptalanul!), hogy ez az arány a határozati javaslat végső szavazásánál is fennmarad, tehát nem lesz kétharmados többség, igy a határozat megbukik és a magyar ügy az ENSZ süllyesztőjébe kerül. A magyar rendszer, hogy maga mellett a ked- i v'ező hangulatot fokozza, amnesztia hirt repített világgá, sőt azt is, hogy Mindszenty kardinális már szabad. Ilyen előzmények után peszszimizmusunk jogos volt. A Politikai Bizottság december 18-án tárgyalta az Egyesült Államoknak előző nap benyújtott javaslatát, mely három részből állt. Az első — nagyon helyen — megerősítette az alaphatározatokat, különösen az 1133 Xl-et, miszerint a szovjetnek ki kell vonni csapatait Magyarországról és a magyar népnek lehetőséget kell adni, hogy gyakorolja önrendenkezési jogát, tehát: hogy szabad és független legyen. A második rész a magyar ügy további vitelét a főtitkárra bízta, — mig a harmadik — az előbbiből kifolyóan — Sir Leslie Munrot megbízása alól felmentette. Elsőnek az USA delegátusa szólalt fel és indokolta kormánya javaslatát, majd a magyar delegátus következett. Nevét nem irom le, mert olyan primitiv és ostoba volt, hogy inkább nekünk segített otromba, szellemtelen, tárgyhoz nem tartozó beszédével. A javaslat ellen szólaltak fel még a Szovpet Unió, Cambodia, természetesen Ghana, Syria, Yugoslavia, Sierra Leone, Iraq delegátusai, mig a javaslat mellett Franciaország, Dánia, Ausztrália, Colombia, Nemzeti Kina, Olaszország és Peru delegátusai. A francia, dán és colombiai delegátusok rövid, de nívós és meggyőző beszédet mondtak. Colombia delegátusa végre kimondta, hogy a magyar ügy egyszerűen a kolonializmus kérdése. Nagy szó ez az (Folyt, a 4-ik oldalon) Dr. Béky Zoltán Istentiszteleti szolgálata a washingtoni kathedrálishan Január 9-én, szerdán reggel a washingtoni Presbyteriánus Nemzeti Kathedrálisban, az Egyesült Államok szenátusának és képviselőházának megnyitása alkalmából ünnepi istentisztelet és urvacsoraosztás volt. Az istentiszteleti szolgálatokat az Egyesült Presbyteriánus, déli presbyteriánus és amerikai református egyházak fejeivel együtt dr. Béky Zoltán, az amerikai magyar református egyház püspöke végezte. Az istentiszteleten résztvettek az összes protestáns vallásu szenátorok és képviselők, igy többen a New Jersey-i kongresszusi delegációból is. Ez volt az első alkalom, hogy az ország fővárosában minden esztendőben a kongresszus ünnepélyes megnyitása alkalmából tartott istentiszteleti szolgálatra az amerikai magyar református egyház püspökét hívták meg. Ft. Dr. Béky Zoltán püspök washingtoni nagyjelentőségű szolgálata újabb nagyszerű gyümölcse annak az egyre szélesebb körökben elismert áldozatos munkának és komoly magyar református egyházi vonalvezetésnek, melyet esztendők óta végez, nemcsak az amerikai magyar reformátusság körin belül, de az egész amerikai nemzet életében is. tehát nem illő most gerinces álláspontot elfoglalni a magyar kérdésben.) A U. N. főmegbizott méltóságából kibuktatott Sir Leslie Munro jogos felháborodásában könyvet ir arról, miként gáncsolták el “titkos nyugati erők” a magyar ügyet és ezzel miként pecsételték meg hivatalosan is egész Kelet-Európa sorsát. Máris éleshangu cikkekben háborog az amerikai közvélemény 1 e lk i i s m erete, amiért emberevő szerecseneket egyik napról a másikra függetlenséghez juttatnak; ugyanakkor pedig évezredes történelmi múlttal, az angoléval egyidejű ősi alkotmánnyal rendelkező nemzeteket mostohább sorsra kárhoztatnak, mint amilyenben a gyarmatok feketéi voltak. Kossuth tiszteletére elnevezett megyéje révén magyar vonatkozással is biró Iowa államban kiadott “Look” képes hetilap “Insider’s Newsletter” cimü kőnyomatosa szintén részletesen foglalkozik a magyar kérdés eláztatásával. Eszerint a United Nations amerikai delegációja titkos terv szerint kétlaki politikával manőverezett akként, hogy a szovjet kedvében járhasson anélkül, hogy kilátszon a lóláb. Tény, hogy fehér és fehér ember közötti megoldatlan kérdésekben állást nem foglaló színesek kérésére az amerikaiak ígéretet tettek az afrikai-ázsiai delegátusoknak, hogy rendkívül engedékenyek lesznek az oroszok és a magyar kommunisták felé. Amikor azután a magyar kérdés tárgysorozatba felvétele sorra került, váratlanul erősen kommunista-ellenes beszédek hangzottak el — taktikából, amint később kiderült, hogy a feketék nemszavazása miatt elbukjunk! A beavatott “Insider’s Newsletter” tud arról, hogy ezt a pálfordulást azért agyalták ki, hogy: 1. Khruscsev és Kádár megelégedhessenek a magyar ügy elejtésével, mert 2. a diplomáciai megállapodás megszegése miatt az afrikai és ázsiai delegátusok automatikusan a magyar ügy ellen foglaltak állást, vagy legjobb esetben tartózkodtak a szavazástól és s, 3. a kommunistaellenes amerikai beszédek mentesíteni hivatottak az amerikai kormányt attól, hogy jövő választásokon egész Kelet-Európa elárulásának vádját kelljen elszenvednie. A valóban diabolikus, pokoli ármánykodás-sorozatot amerikai vezércikkírók már most is hipokrita árulásnak, a legszentebb szabadság-elvek olcsó és pillanatnyi sikerekért való feláldozásának bélyegezik. Egyikmásik újságíró nem is leplezi, hogy amerikai magyar “csoportok” hallgatólagos beleegyezését kell még csak megszerezni, hogy néhány politikai rab szabadlábrahelyezése ellenében teljes diplomáciai elismerésben részesítsék Kádár kormányát és örök időkre szemet hunyhassanak Magyarország kommunista gyarmatosítása felett. Ugyancsak kiderült az eddig körömszakadtáig tagadott amerikai s “magyar” kormánytárgyalások több részlete is. Eszerint 1963 április 4-én, tehát pontosan 18 évvel azután, hogy az utolsó magyar honvédet kiszorították az ősi földről, a leigázással egyenlő kommunista “felszabadítás” ünnepén léptetik életbe a szégyenletes egyezséget. Eszerint a United Nations főtitkára, U Thant, vagy éppen nem magyar-barát környezetéből valaki tesséklássék “helyszíni szemlét” tart Magyarországon; kiengednek néhány szerencsétlen, félholtra vert politikai rabot a börtönökből — és ezzel mindenki felejtse el 1956 októberét, sőt Írja le egész Kelet-Európát. A mártír hercegprímás pedig, aki nem hajlandó elhagyni szülőföldjét, továbbra is az amerikai követség menekültje marad! Az Amerikai Magyar Szövetség már most keresztes propaganda-háborúra hívja fel az egész világ és elsősorban az Egyesült Államok magyarságát az ilyen elitélendő lélek-kalmárság ellen! Amint a londoni “Economist” május 10-iki cikkének bizonyítékaival tette, most is amerikai hírforrásokból összegyűjtött, szégyenletes adatokkal az Amerikai Magyar Szövetség újból el fogja halmozni 535 szenátor és képviselő, továbbá minden elérhető közéleti tényező hivatalát. Lehetetlen szótlanul és tétlenül néznünk tovább, miként kótya-vetyélik el arra nem hivatottak a magyar jövendőt! Még a keleteurópai nemzetiségek pártfogását is meg kell nyernünk, hiszen az ő szeretteik bőréről is van szó! * * * Fel kell ráznunk a közvéleményt, hogy nemes amerikai állameszmékkel össze nem egyeztethető titkos paklizások (Folyt, a 2-ik oldalon) “Szabad Kuba földjén leng majd a csatazászló Kennedy elnök Miami, Floridában 40,000 kubai menekült előtt, a közöttük levő most kiváltott 1,200 szabadságharcostól átvette a Bay of Pigs tragikus támadáson átmentett csatazászlót és megígérte, hogy azt egykor, a felszabadult Kuba földjén az Egyesült Államok visszaadja a kubai népnek. Elnökünk megdicsérte a kubai szabadságharcosok bátorságát, egységre intette a kubai menekülteket és kijelentette, hogy az egész amerikai kontinens vágya a kubai nép szabadsága. (Vájjon a magyar nép szabadsága ügyében mit fog tenni Amerika? Mit igér elnökünk a szerencsétlen, kommunista rabságban sínylődő magyar népnek?) AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ £8 FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP MAGYAR OKMÁNYOK segítették Capt. John Smithet Amerikába 355 évvel ezelőtt . . . Magyar pionír alapozta meg California jövőjét most 100 éve . . . Ezt hirdeti az Amerikai Magyar Szövetség két legújabb levélzáró bélyege. Terjesszük velük népünk jó hírét egész évben 1963-ban!
