Hiradó, 1963. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-06 / 23. szám

8. OLDAL HIRADo 1963. JUNIUS G FLORIDA... AZ ÖRÖK NYÁR HAZÁJA ÜZEN NEKÜNK Lapunkban hirdetések je­lennek meg mostantól kezd­ve floridai telkekről, házak­ról..........most, vagy később oda letelepedni tervezőkhöz szól­va épugy, mint azokhoz, akik eddig még nem gondoltak ilyes mire és akinek fogalmuk sincs arról, hogy mit nyújt­hat, mi mindent adhat Ameri­kának ez a legdélibb állama az ódatelepülő'knek. John Cameron Swayze, az országosan ismert televízió­­kommentátor és hírmondó ta­valy ellátogatott a Florida nyugati pertján, Tampától dél re Saratosától délre 45 mi­­lera, Fort Myerstől északra 24 milera) egy másik nagyon szép tengeröbölben fekvő Port Charlotte nevű “város­ba”, amelyet az ország egyik legismertebb és legnagyobb várostervező és építő vállala­ta, a General Development Corporation hozott létre. Né­hány évvel azelőtt Swayze már járt ott s az akkor lá­tott, de már akkor is sokat Ígérő falucska helyén most egy 12,000 lakosú kertvárost látott viszont. A tengerparti kertvárost, széles, kiépített utcákkal, széles “viziutakkal” gyönyörű házakkal és minda­zokkal a kényelem és gond­talan, nyugodt elet szempont­ját legelői tartó felszerelések­kel és épületekkel, amelyeket a város előre, ésszerűen ki­tervezői, a General Develop­ment Corporation szakembe­rei ide varázsoltak. Van itt minden, amit az ember kiván egy ilyen tengerparti kertvá­rosban: Yacht Klub, golfpá­lya, úszómedence, tengerpar­ti fürdőhely, (Charlotte Har­bor) belvárosi központ, temp­lomok, kórház, központi szó­rakozóhely (community cen­ter), bank, postahivatal, kug­­lizó-pályák, messze ki a vizbe nyúló dock a halászok és csó­­nakázók számára s még sok­sok minden, amit sok lenne felsorolni. Ez a floridai tengerparti kertváros magas, száraz föld területen épül és épült to­­,vább. (Úgy van kitervezve jó­­előre, hogy a jelenlegi nagy­ságának sokszorosát fogja később elérni s mégis: min­den lakójának meg lesz. ugyan az a kényelme, minden része egyformán szép lesz, a telkek és házak értéke pedig min­den évben növekedni fog), A tenger színe felett 5 lábtó1 30 lábnyi magasságig emel­kedik a föld, amelyen Port Charlotte épül (Olyan floridai föld ez, ahol fenyőfák is nő­nek, már pedig tudjuk azt. hogy a fenyőfának száraz és éles magas helye kell ahhoz, hogy. gyökeret verjen!) Halászok számára époly ki­tűnő hely ez, mint csónakázni szeretők számára. Egész Floridának talán ez az egyik legjobb halászó helye, ahol úgy sósvizi halak, mint édes vizi halak óriási mennyiség­ben és variációban találhatók. A Mexicoi-öböl, illetve Flori­da nyugati partvidékének leg híresebb halfajtája: a tarpon Port Charlotte környékén fogható legnagyobb mennyi­­ságben. A snook, a redfish, a, trout (pisztráng), a nagy­szájú bass (sügér-hal) a bre­am, stb. halak “találkozó­­helye” ez az öböl, ahol egy 450 láb hosszú móló szolgál halászóhelyül azoknak, akik nem szeretnek csónakból ha­lászni. Motoros, vagy vitor­lás-csónakok számára a Peace, vagy Myakka folyók, vagy maga Charlotte Harbor és Port Charlotte megannyi vi­­ziutja szolgál terepül. Vadá­szok számára szintén Florida egyik leghatalmasabb része ez, ahol vad-pulykákra, vad­galambra, fürjre, őzre és sok más hasonlóra leshet nem eredménytelenül a vérbeli va­dász . . . Virágoskertet, vagy zöldségeskertet tervezők is megtalálják itt a helyüket: a föld nem túlságosan homokos, megfelelő arra, hogy amit el­ültetünk, ki is kel és szépen megnő itt, az örök napfény városában. Oldalakat Írhatnánk ar­ról, amit Port Cahrlotte flo­ridai tengerparti kertváros tartogat az oda települők szá­mára, de ezúttal nem ez a cé­lunk. Illetve nem csak ez. Cé­lunk az, hogy felhívjuk az ol­vasó figyelmét magára a cég­re. a General Development Corporationra, amely ezt a floridai várost építi és amely ugyanekkor a keleti parton, Cape Canaveral közelében Port Malabar és Port St. Lu­cie tengerparti kertvárosokat is létrehozta. A Saturday Eve ning Post országosan ismert magazin 1963. április 27-i számában egy terjedelmes cikk volt, amely azokkal a te­lek-spekulánsokkal és “deve­­loperekkel” foglalkozott, akik csaknem értéktelen, világtól eldugott helyeken levő, kiszá­radt, kopár vidékeken telke­ket adnak el jóhiszemű em­bereknek. Óva inti a cikk a közönséget attól, hogy be­dőljenek holmi hangzatos hir­detéseknek s telket vegyenek ismeretlen helyeken, isme­retlen személyektől, vagy cé­gektől. Ugyanez a cikk azu­tán megjegyzi, hogy Amerika egyik legnagyobb, legismer­tebb és legmegbízhatóbb telek árusítója és developer je a Ge­nerál Development Corpora­tion Floridában, amely a fent­­emlitett városokat épiti és amelytől nyugodtan vásárol­hat bárki, nem fog becsapód­ni. A General Development Corp. felparcellázott terüle­teket, házhelyeket teljes ga­ranciával ad el Port Charlot­­te-ban épugy, mint az előbb említett többi helyeken és e­­zeket a telkeket a vevő havi részletekben fizetheti cse­kély 15 dollár kezdő lefize­téssel. A már felépült város­részben kész házakat, vagy rövid idő alatt elkészülő pon­tos tervrajz szerinti, különbö­ző nagyságú és áru háza­kat ad el a cég, illetve a cég itteni főmegbizottja, a Perl Realty Corporation, Newar­­kon. Azok akik érdeklődnek ilyen floridai háztelkek, vagy házak iránt, vagy akiket ér­iekei ez a jó befektetést je­lentő floridai ajánlat (ezek­nek a telkeknek az értéke évről-évre nagymértékben növekszik s aki a pénzét ilyen be fekteti, akár részletfize­téses alapon is, biztos, jó helyre teszi a pénzét! (írja­nak a cégnek, vagy töltsenek ki egy a hirdetésben találha­tó szelvényt s küldjék el a megadott címre Minden köte­lezettség nélkül tehetik ezt, nem kell semmit vásárolniok, de minden további informá­ciót megkaphatnak, minden kérdésükre választ kap­nak ezekkel a telkekkel és házakkal kapcsolatban. A cim ahová irniok kell: Pearl Real­ty Corp. c.o. P.O. Box 27, New Brunswick, N.J. A bros­sura, vagy válaszlevél, vagy amit óhajtatanak, közvetlenül a cégtől fog címükre érkezni, vagy pedig, kívánatra a cég egyik embere személyesen ke resi fel az érdeklődőt, hogy az információkat élő szóval (ha kell: magyarul) megadja. Ha a legkisebb gyanúnk is lehetne afelől, hogy a Gene­ral Development Corp. aján­lata nem pontosan ugyanaz, amit hirdet, nem vállalnánk a hirdetések kezelését lapunk­ban s nem tennénk ki olva­sóinkat fölösleges zaklatás­nak, kétes kimenetelű dolgok­nak. Meggyőződésünk azon­ban az, hogy ezzel a céggel nyugodtan tárgyalhat és köt­het szerződést bárki nem fog becsapódni! Akár egy élet megtakarított tőkéjéről, akár a mindenkori fizetéséből, munkadijából félretenni szán­dékozik “befektetési pénzé­ről” van szó: ezekbe a flo­ridai telkekbe, vagy házakba nyugodtan teheti bárki a pénzét, mert biztos helyen lesz és jövedelmező befekte­tés! Néhány év múlva hiába mondja azt önmagának:“volt egy jó alkalmam venni azok­ból a magasra nőtt értékű floridai telkekből” ... ha ma nem gondolkozik efelett és nem cselekszik eszerint, hol­nap már későn lesz . . .! Olvassa figyelemmel min­denki a lapjainkban mostan­tól kezdve sorozatosan meg­jelenő hirdetéseket, amelyek ezekről a floridai telkekről és házakról szólnak, a General Development Corporation tel­keiről és házairól, floridai ten­gerparti kertvárosairól, stb. s ne habozzon: ha érdekli Florida, Írjon a cégnek s min­den további információt meg­kap! Raymond Massey veterán színész bátorítólag teszi fia vállára kezét. A fiatal Daniel Massey most játsza első főszerepét a “She Loves Me” cimü musicalban. WALTER KÉPVISELŐ MEGHALT WASHINGTON. — Fran­cis Walter pennsylvaniai de­mokrata képviselő vérrákban szenvedett, a Georgtown egye tem kórházában 69 éves ko­rában meghalt. Veterán törvényhozó volt, 16-szor egymásután beválasz­tották a képviselőházba, amelyben, főleg mint a beván­dorlási és honosítási és az Un- American bizottságok elnöke, sokszor az érdeklődés közép­pontjában és támadások per­gőtüzében állt. Társszerzője volt az 1952 évi McCarran- Walter bevándorlási és hono­sítási törvénynek, amely — sokfelől történt támadás és Truman elnök vétója elle­nére — fenntartotta a nem­zeti kvóták rendszerét, ezzel akadályozva és korlátozva a magyar és más középeurópai bevándorlást. Erős meggyő­ződése volt, hogy a nyugat­európai népek könnyebben és gyorsabban idomulnak az amerikai élethez, mint a kö­zépeurópaiak. De fanatikus el lensége mégsem volt a sze­rinte alacsonyabbrendü né­­| pék bevándorlásának kritikus helyzetekben, például a ma­gyar D.P. és 53-os szabadság­­harcos menekülés esetében. Az utóbbi esetben főleg azt kifogásolta, hogy az első pár ezer rendelkezésre állt vízu­mából a legtöbbet olyan ma­gyar menekülteknek jutat­ták, akik a szabadságharc győzelmes napjaiban nem a kommunista rezsim elől, ha­nem a magyar nép haragja elől menekültek sebtiben. (Az ilyen ál-szabadságharcosok közül többet később vissza is küldtek első állomáshelyükre Bécsbe.) .Jelenleg a kongresszus előtt fekszenek törvényjavas­latok, amelyek a méltányta­lan kvótarendszer reformját szorgalmazzák s Walter kép­viselő bizottsági elnöki nagy tekintélyét és' befolyását a tervbevett radikális enyhíté­sek ellen vetette harcba. Nem rég uj akcióba fogott a kö­zépeurópai származásúak be­­befolyásának csökkentésé­re: javasolta, hogy úgy a de­mokratapárt, mint a republi­kánus párt szüntesse meg az országos bizottság nemzetisé­gi csoportjait. A bevándorlási és honosí­tási törvény módosítása és javítása simábban fog menni uj bizottsági elnök közremű­ködésével. Korányi Frigyes halálának 50-ik évfordulója Budapesten megünnepelték Korányi Frigyes, a tüdővész gyógyításának magyar úttö­rője és a magyar közekészség­­ügy kiépitője halálának 50-ik évfordulóját. Korány Frigyest a szabad­ságharcban való részvétele miatt a szabolcsmegyei Nagy­­kállóra internálták körzeti or­vosnak és csak 10 év múltán kerülhetett fel Budapestre, majd 1866-ban a budapesti egyetem belgyógyászati tan­székének élére. Magyarorszá­gon ő teremtette meg a mo­dern belgyógyászati oktatást, számos diagnosztikai mód­szert fejlesztett tovább. 1876- ban megnyitott klinikájáról indult ki a nemzetközileg el­ismert “Korányi-iskola”. Milwaukee, Wis.-ban a hároméves Thomas Kariean bemászott egy csatornacsőbe. A mentőknek komoly gondot okozott, hogyan “há­mozzák ki” belőle a gyermeket, aki azalatt sétált el háztól, mialatt édesanyja egy kicsit szundikált. szerencsés műhiba Régóta ismert betegség a Parkinson-kór amely­nek jellemző tünete a végtagok, főleg a kéz önkén­telen remegése, az izmok fokozatos elmerevedése, va­lamint az akaratlagos mozgások elszegényedése. A parkinsonos panaszokat hosszú időn keresztül csak gyógyszeres kezeléssel sikerült több-kevesebb ered­ménnyel enyhíteni. Az utóbbi évtizedekben azonban az idegsebészek számos kísérletet végeztek az e be­tegséget gyógyító műtéti eljárások kidolgozására is. Az orvosok a véletlen révén jelentős lépéssel kö­zelebb jutottak a megoldáshoz. Irving S. Cooper new yorki idegsebész 1952-ben egy parkinsonos re­megésben szenvedő, középkorú férfi műtétje során véletlenül átvágott egy agyi eret, amely a törzsducok egyes sejtcsoportjait látja el vérrel. Legnagyobb meglepetésre — .a műtét hiba következtében — a várható bénulásos tünetek helyett a remegés csak­nem teljesen megszűnt. Cooper a véletlen tapasztalat alapján a Parkin­son-kór gyógyítására műtéti eljárást dolgozott ki, amelynek lényege az eredetileg véletlenül átvágott érnek most már céltudatos lekötése volt. Ez az ideg­­sebészetben egyre szélesebb körben alkalmazott úgy­nevezett sztereotaktikus műtét. Ma már a világszerte elvégzett sztereotaktikus műtétek száma több ezerre emelkedett, és a parkin­­son-esetek többségében tartós, jó eredménnyel jár. A súlyos Parkinson-kórban szenvedő beteg nem képes önállóan táplálkozni, felöltözni, tisztálkodni, Írni; a jól sikerült műtét után mindez nagyrészt ismét lehe­tővé váli kszámára. A műtétnek azonban még ma is számos nehéz­sége van. A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND Imre homlokon csókolta feleségét. Összeborultak . . . Hajnalné fölsóhajtott: — Boldog szerelmesek! . . . Zord életalkony. Gróf Borovszky csaknem két hónap után érke­zett haza svájci útjáról, mely idő alatt folytonosan az ottani hegyeket bújta. Újságot kezébe sem vett, igy nem is tudhatott az időközben történtekről, tehát arról sem, hogy Székácsy barátja milyen szörnyű tragédia áldozata lett. Hogy Székácsytól kapott pén­zének fogytán volt, kénytelen-kelletlen hazautazott. Délután érkezett s becsöngetett kastélya kapuján. Idegen kapus fogadta. A gróf meglepődött. — Kit méltózatik keresni? — érdeklődött a ka­pus. , — Senkit — felelt röviden a gróf. — Ki maga? Hogyan került ide? — kérdezősködött a gróf. — Én a kastély uj gondnoka vagyok — volt a kapus válasza. — Én pedig ennek a kastélynak az ura! — Csak volt, méltóságos uram. Én lettem a zár­gondnoka. — Micsoda? — Vagyis csődtömeggondnoka. — Sajnálom, de a múlt hét szerdája óta minden kastélyba vezető ajtó lepecsételt zár alatt van. — Hallatlan! És kinek a részére történt a zár alá helyezés? — A Székácsy uraság részére. — Ah! — lepődött a gróf a hallottakon. — Parancsom van, hogy az uraság engedélye nél­kül senkit a világon ne bocsássák a kastélyba! — És ki adta ezt a parancsot? — Maga a nagyságos ur fia. — Rémes! Fölháboritó! — A leveleket, amik méltóságod címére érkez­tek, ha parancsolja, átadhatom ... — Kérem ... ... A gondnok erre kihozott fülkéjéből néhány leve­let, köztük Eleonóráét is és átnyújtotta azokat a gróf­nak, mire az elsietett. . Székácsyékhoz ment. Csöngetésére az inas nyitott ajtót; — Méltóztassék helyet foglalni, rögtön bejelen­tem a méltóságos urat —hajlongott s az előcsarnok­ból a fogadóterembe sietett, ahonnét alig egy perc elteltével megjelent. — Parancsoljon méltóságod — mutatott a tárt ajtóra, amelyen át bement a gróf. Székácsyné talpig gyászban fogadta. — Ke-kezeit csó-csókolom — köszönt zavarodott hebegéssel. — Mi-mi ez, nagyságos asszonyom?! — kérdezte megütődten. — Mit jelent e gyász? — Hát ön nem is tudja, gróf ur? — volt a kér­désre a kérdés. — Memmit sem tudok ... Az imént érkeztem Svájcból. — Rettentő csapás ért! — Az istenért, mi történt?! — Meghalt az uram ... Ah! i — Gyilkosságnak esett áldozatul ... , — Rettenetes! — kapott fejéhez a gróf. — Ho­gyan? — Megölte a fia, Dénes . . . Nyomban utána az is öngyilkos lett, a himpellér! — Szörnyű! És miért? — Mert elvetemült, züllött fráter volt a nyomo­rult, akit boldogult férjem kitagadott! Néhány hét­tel ezelőtt, hogy megérkezett züllötten, lerongyoltan, szegény uram pénzt kínált neki, de nem volt hajlandó befogadni és ezért a hitvány gézengúz igy állt bosz­­szut az én drága uramon — keseredett sírásra az Özvegy. — Ő-ó, de borzasztó! Drága, egyetlen barátom, jótevőm —törülgette könyező szemét a gróf. Székácsynét meghatották a grófnak sírástól el­­elcsukló szavai. Jóindulatun keltek szavai hangján: —Tudom, gróf ur, hogy ön volt egyedüli jó ba­rátja . . .' — Fogadja őszinte szívből fakadó részvetem!-—csókolt kezet a gróf. — Köszönöm . . . Valóban vigasztalan vagyok . .. — Ó, nagyságos asszonyom, engem valósággal szerencsétlenségbe döntött feledhetetlen barátom el­hunyta. Mi lesz velem ?! ó-ó, de boldogtalan vagyok! — fakadt görcsös sírásra a gróf. Székácsyné megdöbbent: — De kedves gróf ur, uralkodjék magán! — Nem, nem bírok — zokogta. — Ezt nem élem túl! Nincs, ahol a fejemet lehajtsam! Számomra a halál megváltás lesz ... — Ugyan! Mi beszél ön, gróf ur?! (Folytatjuk) A

Next

/
Thumbnails
Contents