Hiradó, 1963. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-23 / 21. szám
8, oldat; H I U ADÓ 1963 MÁJUS 23 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: RODONYI ZSIGMOND — Mit jelentsen ez, atyám? ! Még csak befogadni sem akar? Miért nem engedte, hogy a kastélyba menjek? — Ön azt nagyon jól tudja! Megirtam Önnek! — De hát mi oka és joga, hogy engem, a fiát kitagadjon?! / — Ön nem a fiam és vegye ezennel tudomásul, hogy sohase is volt az! — Mi az?! Jól hallok? ! Mit mond, atyám? ! Hogy én nem voltam, nem volnék a fia?! — Nem! — hangzott keményen a válasz, — Megőrülök ! ... És anyám? — Ne vegye ajkára a nevét ! . . . Szegény már meghalt és korai halálának egyedül ön az oka! Elvetemült ! — Ó, jaj,! — jajdult most őszintén, a megbánás hangján a fiú. — Igen! A sírba vitte . . . — Ön volt az atyám, aki elküldött, elüldözött hazulról! — De a javát akartam s ön visszaélt jóságommal, atyai szeretemmel !... — Igaz, léha, könnyelmű voltam, de megbántam, ó, keservesen megbántam tetteimet és ha megbocsájtana ... — Soha, de soha! — Jó útra akarok térni, becsületes munkából szándékozom magamat fenntartani .». . í — Akkor hát miért fordult hozzám?! — Hogy segítsen rajtam . . . Éhes vagyok és rajléktalan. Tegnap óta nem ettem . . . — Itt van, egyen s menjen lakni, ahova akar, de hozzám nem — heveskedett az öreg és Dénes lába elé dobott néhány bankjegyet. — Alamizsnát ad nekem, a fiának, atyám? ! — Úgy van és még azt sem szívesen! A koldusnak szívesebben adnám! — Ó, jaj! Mire jutottam?! — Maga kereste! , , — Atyám, az égre kérem, boldogult jó anyám emlékére esedezem, legyen irgalommal! ... — Ön kiölte szivemből az irgalmat !, . ,. . ! t y — Legyen szive . . . Feledje a múltat és én jóvá teszem mindazt, amit atyám ellen vétettem! — Megmondtam és én ura vagyok szavamnak és akaratomnak! ön két családot tett szerencsétlenné, boldogtalanná! J — Elveszem Eleonórát . . . — Azt, még ha akarná, sem tehetné! A grófnő férjhez ment. ^ — Még ez is! — Nincs több beszélnivalónk! Mehet az útjára és többé az én házamhoz ne is közeledjék, mert a kutyáimmal zavartatom a házamtól! — Atyám, — rimánkodott újból Dénes — könyörüljön ,ne vigyen a végső elkeseredésbe, pusztulásba ! — Vegye, — nyújtott feléje egy-két bankópénzt, — hogy néhány hétre legyen miből élnie, de ezzel vége ! Többé hallani sem akarok önről!. ' Dénes némán állt az öreg előtt. — Nos, — folytatta az apa — itt a pénz! — Nem kell! Adja a koldusának, de ne a fiának, — kiáltotta a fiú haragosan. — Úgy Isten hírével! — szólt az Öreg s a kastély felé igyekezett. Dénes vontatottan utána lépkedett. Már meglehetős későre járt, a hold is fölbukkant. Az öreg visszatekintett, mire a fiú újból megszólalt: — Még egyszer kérem, atyám, nézze, térdemen könyörgök, irgalmazzon! — Már késő . . . Dénes fölegyenesedett: — Úgy hát legyen Isten irgalmas mindkettőnknek! — hangzott torkaszakadtátból s hátsó zsebéből kihúzta revolverét és atyjára célzottan elsütöttte . . . Az öreg jajszó nélkül összeesett. . . A fiú most hozzárohant s még néhányszor rálőtt, máj szivének irányította a revolvert s agyonlőtte magát .. . A lövés zajára legelsőbben a portás, utána a kastélyból Székácsyné, Béla fiával, ugyanígy a cselédség a kastély melletti útra futott. Kiáltozás, sikoltozás hangja verődött a csöndbe... A rémülettől a portásnak elállt a szava. Amint lámpájával odavilágitott s megfogta urának, majd Dénesne khidegre vált kezét, alig hallhatóan mormolta : — Vége!... Mind a kettő meghalt... Székácsyné ájultan ranyátlőtt ura holttestére ... A halotttak vértócsájukban hevertek a kastély előtti utszögleten. A vér valóságos patakot alkotott: Vérpatak a kastélynál . . . (Folytatjuk) -A képsorozat azt mutatja be, hogy az amerikai átlagmunkásnak, akinek 2.40 dollár az órabére, hány órát kell dolgoznia ahhoz, hogy különböző árucikkeket megvásárolhasson. Az adatok a munkaügyi minisztérium 1962 évi jelentésére támaszkodnak. Egy bíró, aki uj módszerrel neveli az ifjúságot... Whiting, Ind.-i városka' bírósági tárgyalóterme. Az alt,iszt, William Qbermiller bíró felszólítására, beengedi az előszobában várakozó vádlottakat: nyolc 15-20 éves fiatalembert. A rendőrség: tartóztatta le őket, amiért egy “jvászattal” egybekötött party után utcán megtámadtak három járókelőt.Mind a nyolc ifjúnak már,volt egy . és niás a rovásán: verekedés, naplopás, szemetelés, stb. Barátaik a padokban ülnek, vigyorogva, — kíváncsian arra, hogyan bánik el a biró ezekkel a fenegyerekekkel. A bírói pulpituson Obermiller egy ideig tanulmányozza az iratokat, aztán a nyolc vádlottat veszi alaposan szem ügyre. Valamennyien fekete bőrkabátot hordanak, széles övvelífhajuk olyan hosszú, hogy szinte a vállukat, verdesi. Kabátjuk felső zsebéből hosszú fésű kandikál ki. Úgy festenek, mint valami exoti kus hadsereg zsoldosai. — A vádlottak nem készültek fel a tárgyalásra! — jelenti ki a biró. — Altiszt, vigye őket a borbélyhoz. Az utca túlsó oldalán van két borbélyüzlet. A borbélysegédek megkapják a biró utasítását. “Vágják a hajukat egész rövidre, csináljon belőlük amerikai katonákat!’’ Amikor a nyolc fiatalember rövidre vágott hajjal újra Obermiller biró előtt áll, tekintetük már nem olyan magabiztos, mint amilyen félórával azelőtt volt. A biró megjegyzi: “No lám, most körülbelül úgy festenek, mint azok a katonák, akikkel együtt szolgáltam a Navynél. Most pedig kérem azt a detektívet, aki letartóztatta a fiukat;’’ A rendőrtiszt elmondja a történteket: a fiuk alaposan felöntöttek a garatra, s hogy megmutassák milyen hősök ők, kimentek, az utcára és megtámadtak három békés járókelőt. A biró megkérdezi a vádlottaktól: van-e az elmondottakhoz hozzátenni valójuk? A vádlottaknak nincs mondanivalójuk. — Elküldhetnélek benneteket javítóintézetbe — mondotta a biró — de az nem segítene. Minthogy .azonban most már:.egész jól festetek a rövidrenyirt hajjal, segíthettek a “Jövő farmereinek” a fiatal mezőgazdasági mun kasoknak. A környéken’ néhány ilyen csoport dolgozik. Remélem, meg fogjátok állni a. helyeteket. Mindenekelőtt azonban vegyitek le fekete bőrkabátotokat. Ha Vájd az iskolában, a jólvégzett munka fejében kitüntetést kaptok, a szép alkalomra újra felvehetitek ezeket a kabátokat. A biró a fiatalembereken tartotta a szemét a továbbiak során is. Egyik sem okozott semmiféle bajt. Ma jól tanul nak az iskolában, illetve ki fogástálanul végzik munkája kát. A fekete bőrkabát, a hi valkodó fésű és a huligán öltözködés többi kellékei el tűntek. A 39 éves Obermiíler Whi ting, Ind.-ban született. Égj olajgyári munkás fia, aki i Notre Dame egyetemén sze rezte meg jogtudományi ké pesitését. Obermiller tulajdonképpen városi biró és nerr a fiatalkorúak bírája. Hetenként egyszer, reggel, é. kétszer az esti órákban te vénykenykedik a bíróságon, idejének többi részében a: America] Oil Co. olajfinomitt gyárban dolgozik mint a vá' lalat ügyésze. 1960-ban vá lasztották meg birónak. Meg választása előtt kijelentette rendet teremt a fiatalkori “hősködök” között. És ítéletei világosan bizonyítják: valóban megtartotta azt amit Ígért. Obermiller biró a múlt év ben került elsőizben “össze köttetésbe” fiatalkorú huligánokkal. Négy fiú került elé két 18 egy 15 és egy 17 éve? fiatalember. A vád az volt el lenük, hogy egy kölcsönka - pott autóval vadul száguldoztak az utcákon, vereked tek és ittas állapotban közbotrányt okoztak. Amikor a dicső társaság bevonult a tárgyalóterembe, a legkisebbik, a 15 éves, szemtelenül a bírói emelvényre könyökölt, elővett zsebéből néhány bankjegyet és így szólt a biróhoz: “Oké. Mi a birság? Mennyi pénzt akar?” Ülj le — utasította a fiút a biró. A tárgyalást jövő csütörtökre elhalasztóm. — Altiszt — fordult a bírósági tisztviselőhöz, gondoskodjék arról, hogy a legközelebbi tárgyaláson a négy fiú szülei is megjelenjenek. A kitűzött tárgyalási napon ott voltak a szülők is. Amikor a biró kérdésére a legfiatalabb fiú tiszteletlen választ adott, anyja rászólt. A fiú erre odakiáltott neki: ‘fogd be a szád!” A biró félig felemelkedett székéből, aztán újra visszajött. A fiú apjához fordult. ‘Mikor verte meg utoljára a ’iát” — kérdezte tőle. — Soha, — hangzott a válasz. — Soha nem verte meg ezt i fiút? Aztán az altisztet utasította, hogy hivjon be négy bi•ósági tisztviselőt. Ezek azonnal megjelentek, elcapták az ifjú legényt és Duszta kezükkel alaposan helybenhagyták, a biró színe ilőtt. Néhány tucat ütést mér tek a boldogabbik felére. — Ez egyelőre elég lesz! — jelentette ki a biró. Talán nőst megtanulja, hogy nem )eszélhet tiszteletlenül az édesanyjával. A látottak hatása alatt a három vigyorgó kamasz is megszelídült. Most már tisztességtudóan válaszolt a bi’ó kérdéseire. Büntetésüket Obermiller próbaidőre felfüggesztette. És nem volt szükség a büntetés letöltésé•e; a négy fiú becsületesen végezte munkáját az iskolában, vagy munkahelyén. — A pénzbüntetés semmitsem használ — mondta Obermiller biró. Ha megbüntetem az egyiket 25 dollár birságra, kizsarolja a pénzt szüleitől. Ehelyett más büntetéseket alkalmazok. A fiatalkorú vád lottaknak vasárnap — szabadidejükben — a közösség javára kell dolgozniuk. A tó FÖLDI PARADICSOMRÓL ÁLMODNAK PESTI ELVTÁRSAK Az irodában csend volt, mozdulatlan reggeli csend. Kerti felnézett az újságból: — Azt írják — olvasta —, hogy belátható időn belül elérkezünk oda, amikor szükségletünk szerint részesülünk a javakból . . . Azért kiváncsi volnék, hogyan lesz az . . . — Hát az úgy lesz — mondta Almai —, hogy például maga, Kertikém, ha akar egy televíziót, akkor bemegy egy üzletbe és elviszi . . . — És pénzt nem kell adnom érte ? — Természetesen nem. Nem is lesz pénz. Kimegy a divatból. — No jó. De mondjuk, én az összes televíziót akarom. Felpakolom az egész hóbelevancot egy teherautóra, és elviszen. Utóvégre, ha nekem ez a szükségletem, megtehetem. Nem? — Természetesen megteheti. De maga nem fogja megtenni. — Már miért ne tenném meg? Ide a rozsdás, kötőtűt, hogy megteszem. Televízióval rákon tele még a fürdőszobát is. —Mondom, hogy maga nem fogja megtenni, Kertikém. — És miért nem ? — Mert maga akkor már annyira öntudatos kommunista lesz, hogy nem csinál ilyet. — Mondja csak, Almaikám, honnan tudja azt, hogy én milyen leszek? Levelet kapott? Hanem várjon csak, most én kérdezek magától valamit. Maga nagy bélyeggyűjtő, ugye? No jó. Akkor azt mondja meg, mi lesz a bélyeggyüjtéssel? — Mi lenne? Gyűjtjük tovább! — Puff neki! Most megfogtam! Ha nem lesz pénz, édesapám, akkor nem lesz bélyeg sem, mert nem kell portózni a leveleket, tehát akkor nem lesz bélyeggyüjtés sem. — Nézze, látom ,hogy maga ezt az egészet nem érti. Maga folyton ezzel a mai fejével gondolkozik. — Mit csináljak? Nekem csak ez az egy fejem van. — Maga meg én ,érti, akkorra már olyan fokra jutunk el, hogy mentesek leszünk minden kapzsiságtól. Persze, ez nem úgy lesz, hogy maga, Kertikém, pénteken este még egy irigy kolléga, és szombaton reggel már valami egészen más. Fokozatosan megy végbe a dolog, érti? Nellike, a titkárnő lépett be: — Csao! Megvolt a prémiumosztás! Maga, Almai kartárs, kapott 600-at, Kerti kartárs ugyananynyit? Misányi 700-at . . . — Misányi többet kapott? — suttogta elképedve Kerti. — Piszokság. , — Az a talpnyaló, az a senki, az többet kapott? — tajtékzott Almai. — Mát érdemes rendesen, becsületesen dolgozni? No, nem baj, legjobb, ha az ember nem törődik semmivel, fütyül az egészre . . . Magyarok Bécsben Bécs város statisztikai hivatalának közlése szerint március hónapban Magyarországból 2,843 látogató érkezett Bécsbe. Ezzel Magyarország Bécs idegenforgalmában a harmadik helyre került, az Egyesült Államok és Németország után. Az előjegyzések arra mutatnak, hogy a nyár folyamán még erősebb mértékben fog felszökni a magyarországi látogatók száma. De még igy is a bécsi magyar idegenforgalom távolról sem éri el az 1956. évi rekordot, amikor több mint 150,000 magyar szökött a ledöntött drótakadályokon át Bécsbe. Találtak egy népet RÁBÁUL — Mintegy 100 főnyi, eddig ismeretlen embercsoportot találtak Uj-Guinea két hegylánc közé zárt elhagyatott részén. A magukat ghomnak nevező nép halászattal, vadászattal foglalkozik és kobaltét használ. fiatal, aki később visszaesne a korábbi “életformájába” . . . Csak meg kell mutatni nekik az utat, amelyen járniok kell . . . A párisi Pasquier szalon legújabb frizura-kreációja. * partján minden hét végén ezer és ezer eldobált palack, 1 konzervdoboz, a szemét valóságos dombja fekszik. Ezt a helyet a fiatalkorú huligánok tisztítják meg vasárnaponként. Én magam is ott vagyok a strandon, néhány olyan apával, akik addig képtelenek voltak csemetéiket fegyelmezni. Mások, más feladatokat kapnak: templomokat takarítanak, a város közkönyvtárának rendezésénél segítenek. A vakmerő és gondatlan fiatal vezetőknek el keli olvasniok az “Indiana State Driver’s Manuel” nevű autóvezetési kézikönyvet, — azokból részleteket kell lemásolniok, vagy el kell mondaniok a könyv tartalmát. —Mindezzel azt akarom megmutatni a kisszámú garázdálkodó fiatalságnak, — mondotta Obermiller biró — hogy van a rendbontásnál sokkal érdekesebb “szórakozás” is, és ez — a munka . . . Az eredmények a birót igazolják. Alig-alig akad olyan
