Hiradó, 1963. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-23 / 21. szám

8, oldat; H I U ADÓ 1963 MÁJUS 23 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: RODONYI ZSIGMOND — Mit jelentsen ez, atyám? ! Még csak befogadni sem akar? Miért nem engedte, hogy a kastélyba men­jek? — Ön azt nagyon jól tudja! Megirtam Önnek! — De hát mi oka és joga, hogy engem, a fiát kitagadjon?! / — Ön nem a fiam és vegye ezennel tudomásul, hogy sohase is volt az! — Mi az?! Jól hallok? ! Mit mond, atyám? ! Hogy én nem voltam, nem volnék a fia?! — Nem! — hangzott keményen a válasz, — Megőrülök ! ... És anyám? — Ne vegye ajkára a nevét ! . . . Szegény már meghalt és korai halálának egyedül ön az oka! El­vetemült ! — Ó, jaj,! — jajdult most őszintén, a megbánás hangján a fiú. — Igen! A sírba vitte . . . — Ön volt az atyám, aki elküldött, elüldözött hazulról! — De a javát akartam s ön visszaélt jóságom­mal, atyai szeretemmel !... — Igaz, léha, könnyelmű voltam, de megbántam, ó, keservesen megbántam tetteimet és ha megbocsáj­­tana ... — Soha, de soha! — Jó útra akarok térni, becsületes munkából szándékozom magamat fenntartani .». . í — Akkor hát miért fordult hozzám?! — Hogy segítsen rajtam . . . Éhes vagyok és raj­­léktalan. Tegnap óta nem ettem . . . — Itt van, egyen s menjen lakni, ahova akar, de hozzám nem — heveskedett az öreg és Dénes lába elé dobott néhány bankjegyet. — Alamizsnát ad nekem, a fiának, atyám? ! — Úgy van és még azt sem szívesen! A koldus­nak szívesebben adnám! — Ó, jaj! Mire jutottam?! — Maga kereste! , , — Atyám, az égre kérem, boldogult jó anyám emlékére esedezem, legyen irgalommal! ... — Ön kiölte szivemből az irgalmat !, . ,. . ! t y — Legyen szive . . . Feledje a múltat és én jóvá teszem mindazt, amit atyám ellen vétettem! — Megmondtam és én ura vagyok szavamnak és akaratomnak! ön két családot tett szerencsétlenné, boldogtalanná! J — Elveszem Eleonórát . . . — Azt, még ha akarná, sem tehetné! A grófnő férjhez ment. ^ — Még ez is! — Nincs több beszélnivalónk! Mehet az útjára és többé az én házamhoz ne is közeledjék, mert a kutyá­immal zavartatom a házamtól! — Atyám, — rimánkodott újból Dénes — kö­nyörüljön ,ne vigyen a végső elkeseredésbe, pusztu­lásba ! — Vegye, — nyújtott feléje egy-két bankópénzt, — hogy néhány hétre legyen miből élnie, de ezzel vé­ge ! Többé hallani sem akarok önről!. ' Dénes némán állt az öreg előtt. — Nos, — folytatta az apa — itt a pénz! — Nem kell! Adja a koldusának, de ne a fiának, — kiáltotta a fiú haragosan. — Úgy Isten hírével! — szólt az Öreg s a kas­tély felé igyekezett. Dénes vontatottan utána lépkedett. Már meg­lehetős későre járt, a hold is fölbukkant. Az öreg visszatekintett, mire a fiú újból meg­szólalt: — Még egyszer kérem, atyám, nézze, térdemen könyörgök, irgalmazzon! — Már késő . . . Dénes fölegyenesedett: — Úgy hát legyen Isten irgalmas mindkettőnk­nek! — hangzott torkaszakadtátból s hátsó zsebéből kihúzta revolverét és atyjára célzottan elsütöttte . . . Az öreg jajszó nélkül összeesett. . . A fiú most hozzárohant s még néhányszor rálőtt, máj szivének irányította a revolvert s agyonlőtte ma­gát .. . A lövés zajára legelsőbben a portás, utána a kas­télyból Székácsyné, Béla fiával, ugyanígy a cseléd­ség a kastély melletti útra futott. Kiáltozás, sikoltozás hangja verődött a csöndbe... A rémülettől a portásnak elállt a szava. Amint lámpájával odavilágitott s megfogta urának, majd Dénesne khidegre vált kezét, alig hallhatóan mor­molta : — Vége!... Mind a kettő meghalt... Székácsyné ájultan ranyátlőtt ura holttestére ... A halotttak vértócsájukban hevertek a kastély előtti utszögleten. A vér valóságos patakot alkotott: Vérpatak a kastélynál . . . (Folytatjuk) -A képsorozat azt mutatja be, hogy az amerikai átlagmunkásnak, akinek 2.40 dollár az órabére, hány órát kell dolgoznia ahhoz, hogy különböző árucikkeket megvásárolhasson. Az adatok a mun­kaügyi minisztérium 1962 évi jelentésére támaszkodnak. Egy bíró, aki uj módszerrel neveli az ifjúságot... Whiting, Ind.-i városka' bírósági tárgyalóterme. Az alt,iszt, William Qbermiller bíró felszólítására, beengedi az előszobában várakozó vád­lottakat: nyolc 15-20 éves fi­atalembert. A rendőrség: tar­tóztatta le őket, amiért egy “jvászattal” egybekötött par­ty után utcán megtámadtak három járókelőt.Mind a nyolc ifjúnak már,volt egy . és niás a rovásán: verekedés, naplopás, szemetelés, stb. Ba­rátaik a padokban ülnek, vi­gyorogva, — kíváncsian arra, hogyan bánik el a biró ezek­kel a fenegyerekekkel. A bírói pulpituson Obermil­­ler egy ideig tanulmányozza az iratokat, aztán a nyolc vádlottat veszi alaposan szem ügyre. Valamennyien fekete bőrkabátot hordanak, széles övvelífhajuk olyan hosszú, hogy szinte a vállukat, verde­si. Kabátjuk felső zsebéből hosszú fésű kandikál ki. Úgy festenek, mint valami exoti kus hadsereg zsoldosai. — A vádlottak nem készül­tek fel a tárgyalásra! — je­lenti ki a biró. — Altiszt, vi­gye őket a borbélyhoz. Az utca túlsó oldalán van két borbélyüzlet. A borbély­­segédek megkapják a biró utasítását. “Vágják a haju­kat egész rövidre, csináljon belőlük amerikai katoná­kat!’’ Amikor a nyolc fiatalem­ber rövidre vágott hajjal újra Obermiller biró előtt áll, tekintetük már nem olyan magabiztos, mint amilyen fél­órával azelőtt volt. A biró megjegyzi: “No lám, most körülbelül úgy festenek, mint azok a katonák, akikkel együtt szolgáltam a Navynél. Most pedig kérem azt a de­tektívet, aki letartóztatta a fiukat;’’ A rendőrtiszt elmondja a történteket: a fiuk alaposan felöntöttek a garatra, s hogy megmutassák milyen hősök ők, kimentek, az utcára és megtámadtak három békés járókelőt. A biró megkérdezi a vádlottaktól: van-e az el­mondottakhoz hozzátenni va­lójuk? A vádlottaknak nincs mondanivalójuk. — Elküldhetnélek benne­teket javítóintézetbe — mon­dotta a biró — de az nem segítene. Minthogy .azonban most már:.egész jól festetek a rövidrenyirt hajjal, segít­hettek a “Jövő farmereinek” a fiatal mezőgazdasági mun kasoknak. A környéken’ né­hány ilyen csoport dolgozik. Remélem, meg fogjátok állni a. helyeteket. Mindenekelőtt azonban vegyitek le fekete bőrkabátotokat. Ha Vájd az iskolában, a jólvégzett mun­ka fejében kitüntetést kap­tok, a szép alkalomra újra felvehetitek ezeket a ka­bátokat. A biró a fiatalembereken tartotta a szemét a továbbiak során is. Egyik sem okozott semmiféle bajt. Ma jól tanul nak az iskolában, illetve ki fogástálanul végzik munkája kát. A fekete bőrkabát, a hi valkodó fésű és a huligán öltözködés többi kellékei el tűntek. A 39 éves Obermiíler Whi ting, Ind.-ban született. Égj olajgyári munkás fia, aki i Notre Dame egyetemén sze rezte meg jogtudományi ké pesitését. Obermiller tulaj­donképpen városi biró és nerr a fiatalkorúak bírája. He­tenként egyszer, reggel, é. kétszer az esti órákban te vénykenykedik a bíróságon, idejének többi részében a: America] Oil Co. olajfinomitt gyárban dolgozik mint a vá' lalat ügyésze. 1960-ban vá lasztották meg birónak. Meg választása előtt kijelentette rendet teremt a fiatalkori “hősködök” között. És íté­letei világosan bizonyítják: valóban megtartotta azt amit Ígért. Obermiller biró a múlt év ben került elsőizben “össze köttetésbe” fiatalkorú huli­gánokkal. Négy fiú került elé két 18 egy 15 és egy 17 éve? fiatalember. A vád az volt el lenük, hogy egy kölcsönka - pott autóval vadul szágul­doztak az utcákon, vereked tek és ittas állapotban köz­botrányt okoztak. Amikor a dicső társaság bevonult a tár­gyalóterembe, a legkisebbik, a 15 éves, szemtelenül a bírói emelvényre könyökölt, elővett zsebéből néhány bank­jegyet és így szólt a biróhoz: “Oké. Mi a birság? Mennyi pénzt akar?” Ülj le — utasította a fiút a biró. A tárgyalást jövő csütörtökre elhalasztóm. — Altiszt — fordult a bírósági tisztviselőhöz, gondoskod­jék arról, hogy a legközelebbi tárgyaláson a négy fiú szülei is megjelenjenek. A kitűzött tárgyalási na­pon ott voltak a szülők is. Amikor a biró kérdésére a legfiatalabb fiú tiszteletlen választ adott, anyja rászólt. A fiú erre odakiáltott neki: ‘fogd be a szád!” A biró félig felemelkedett székéből, aztán újra vissza­jött. A fiú apjához fordult. ‘Mikor verte meg utoljára a ’iát” — kérdezte tőle. — Soha, — hangzott a vá­lasz. — Soha nem verte meg ezt i fiút? Aztán az altisztet utasítot­ta, hogy hivjon be négy bi­­•ósági tisztviselőt. Ezek azonnal megjelentek, el­­capták az ifjú legényt és Duszta kezükkel alaposan helybenhagyták, a biró színe ilőtt. Néhány tucat ütést mér tek a boldogabbik felére. — Ez egyelőre elég lesz! — jelentette ki a biró. Talán nőst megtanulja, hogy nem )eszélhet tiszteletlenül az édesanyjával. A látottak hatása alatt a három vigyorgó kamasz is megszelídült. Most már tisz­­tességtudóan válaszolt a bi­­’ó kérdéseire. Büntetésü­ket Obermiller próbaidőre felfüggesztette. És nem volt szükség a büntetés letöltésé­­•e; a négy fiú becsületesen végezte munkáját az iskolá­ban, vagy munkahelyén. — A pénzbüntetés semmit­­sem használ — mondta Ober­­miller biró. Ha megbüntetem az egyiket 25 dollár birságra, kizsarolja a pénzt szüleitől. Ehelyett más büntetéseket alkalmazok. A fiatalkorú vád lottaknak vasárnap — sza­badidejükben — a közösség javára kell dolgozniuk. A tó FÖLDI PARADICSOMRÓL ÁLMODNAK PESTI ELVTÁRSAK Az irodában csend volt, mozdulatlan reggeli csend. Kerti felnézett az újságból: — Azt írják — olvasta —, hogy belátható időn belül elérkezünk oda, amikor szükségletünk szerint részesülünk a javakból . . . Azért kiváncsi volnék, hogyan lesz az . . . — Hát az úgy lesz — mondta Almai —, hogy például maga, Kertikém, ha akar egy televíziót, ak­kor bemegy egy üzletbe és elviszi . . . — És pénzt nem kell adnom érte ? — Természetesen nem. Nem is lesz pénz. Kimegy a divatból. — No jó. De mondjuk, én az összes televíziót akarom. Felpakolom az egész hóbelevancot egy teher­autóra, és elviszen. Utóvégre, ha nekem ez a szük­ségletem, megtehetem. Nem? — Természetesen megteheti. De maga nem fog­ja megtenni. — Már miért ne tenném meg? Ide a rozsdás, kötőtűt, hogy megteszem. Televízióval rákon tele még a fürdőszobát is. —Mondom, hogy maga nem fogja megtenni, Kertikém. — És miért nem ? — Mert maga akkor már annyira öntudatos kommunista lesz, hogy nem csinál ilyet. — Mondja csak, Almaikám, honnan tudja azt, hogy én milyen leszek? Levelet kapott? Hanem vár­jon csak, most én kérdezek magától valamit. Maga nagy bélyeggyűjtő, ugye? No jó. Akkor azt mondja meg, mi lesz a bélyeggyüjtéssel? — Mi lenne? Gyűjtjük tovább! — Puff neki! Most megfogtam! Ha nem lesz pénz, édesapám, akkor nem lesz bélyeg sem, mert nem kell portózni a leveleket, tehát akkor nem lesz bélyeggyüjtés sem. — Nézze, látom ,hogy maga ezt az egészet nem érti. Maga folyton ezzel a mai fejével gondolkozik. — Mit csináljak? Nekem csak ez az egy fejem van. — Maga meg én ,érti, akkorra már olyan fokra jutunk el, hogy mentesek leszünk minden kapzsiság­tól. Persze, ez nem úgy lesz, hogy maga, Kertikém, pénteken este még egy irigy kolléga, és szombaton reggel már valami egészen más. Fokozatosan megy végbe a dolog, érti? Nellike, a titkárnő lépett be: — Csao! Megvolt a prémiumosztás! Maga, Al­mai kartárs, kapott 600-at, Kerti kartárs ugyanany­­nyit? Misányi 700-at . . . — Misányi többet kapott? — suttogta elképed­ve Kerti. — Piszokság. , — Az a talpnyaló, az a senki, az többet kapott? — tajtékzott Almai. — Mát érdemes rendesen, be­csületesen dolgozni? No, nem baj, legjobb, ha az em­ber nem törődik semmivel, fütyül az egészre . . . Magyarok Bécsben Bécs város statisztikai hi­vatalának közlése szerint március hónapban Magyaror­szágból 2,843 látogató érke­zett Bécsbe. Ezzel Magyaror­szág Bécs idegenforgalmában a harmadik helyre került, az Egyesült Államok és Német­ország után. Az előjegyzések arra mutatnak, hogy a nyár folyamán még erősebb mér­tékben fog felszökni a ma­gyarországi látogatók száma. De még igy is a bécsi magyar idegenforgalom távolról sem éri el az 1956. évi rekordot, amikor több mint 150,000 magyar szökött a ledöntött drótakadályokon át Bécsbe. Találtak egy népet RÁBÁUL — Mintegy 100 főnyi, eddig ismeretlen em­bercsoportot találtak Uj-Gui­­nea két hegylánc közé zárt elhagyatott részén. A magu­kat ghomnak nevező nép ha­lászattal, vadászattal foglalko­zik és kobaltét használ. fiatal, aki később vissza­esne a korábbi “életformá­jába” . . . Csak meg kell mu­tatni nekik az utat, amelyen járniok kell . . . A párisi Pasquier szalon legújabb frizura-kreációja. * partján minden hét végén ezer és ezer eldobált palack, 1 konzervdoboz, a szemét va­lóságos dombja fekszik. Ezt a helyet a fiatalkorú huligá­nok tisztítják meg vasárna­ponként. Én magam is ott va­gyok a strandon, néhány o­­lyan apával, akik addig kép­telenek voltak csemetéiket fegyelmezni. Mások, más feladatokat kapnak: templomokat ta­karítanak, a város közkönyv­tárának rendezésénél segí­tenek. A vakmerő és gondat­lan fiatal vezetőknek el keli olvasniok az “Indiana State Driver’s Manuel” nevű autó­vezetési kézikönyvet, — azokból részleteket kell le­­másolniok, vagy el kell mon­­daniok a könyv tartalmát. —Mindezzel azt akarom megmutatni a kisszámú ga­rázdálkodó fiatalságnak, — mondotta Obermiller biró — hogy van a rendbontásnál sokkal érdekesebb “szórako­zás” is, és ez — a munka . . . Az eredmények a birót iga­zolják. Alig-alig akad olyan

Next

/
Thumbnails
Contents