Hiradó, 1962. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-01 / 5. szám

Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJul Xußt0cUk£cuL VkuoAptupM/c ßdibui jtuuL ßutxtiAJvuL ul fiütdk. űmhoy VOL. XLI. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ará 10 cent. THURSDAY— 1962. FEBRUÁR 1 Az uj “Öregek Háza” a ligonieri Bethlen Otthonban (A “Testvériség” 1961. decemberi számából átvett cikk) Teller Ede dr., a magyar származású világhírű atomfizikus, akit “a hidrogén­bomba atyjának” szoktak ne­vezni, 1960-ban kivált a kor­mányszolgálatból, hogy min­den megszorítástól mentesen nyilváníthassa véleményét. Ez a véleménynyilvánítás rövide­sen könyv formájában kerül a közönség elé. Teller Ede azt hirdeti már­ciusban megjelenő könyvében, amit vallott évek hosszú során. Azt, ugyanis, hogy a katonai fontosságú a t o m k isérleteket folytatni kell, függetlenül a pa­cifistáktól és más naiv lelkek­től. Amikor ezt a felfogást vall­ja, Teller szembekerül jóné­­hány tudóstársával is — és még ki mindenki mással! A volt kormánynak az atom­­kisérletek önkéntes beszünteté­séről vallott politikáját egysze­rűen idiótának nevezi Teller. Mint ismeretes, a katonai jel­legű atomrobbantásokat 1958- ban hagyta abba Amerika, az­zal a feltételezéssel, hogy a Szovjetunió is hasonlóan jár el. Állítólag nem is volt a Szovjet­unióban atomrobbantás egé­szen a múlt év őszéig, amikor Kruscsev m e g 1 e petésszerüen bejelentette a kísérleteket és aztán ezekből egy egész soro­zatot hajtottak végre. Állító­lag! Mert ki, vagy mi biztosít­hatja a szabad világot, hogy nem voltak szovjet atomrob­bantások 1958 közepe és 1961 ősze között? Teller Ede szerint ebben az időszakban legalább 5,000 Íz­ben jeleztek a műszerek szov­jet területen földrengést, — de ezek lehettek földalatti, tehát álcázott atomrobbantások is. Vagy legalább is ezek egyré­­sze. Mert a műszerek képtele­nek a különbséget kimutatni. Teller határozottan kijelen­ti, hogy nem kell olyanokra hallgatni, mint Lord Bertrand Russell, az angol “békeapos­tol,” akinek a tevékenysége “nem csökkenti, hanem növeli a háborús veszélyt.” A ma­gyar származású tudós szerint Amerikára nagyon is érvényes az a klasszikus jelszó: ha békét akarsz, készülj a háborúra! Atom, vagy hidrogén­bombából I nem volna elég az amerikai raktárakban? Van, hogyne vol­na. De ezek nagy térfogatú mombak, amelyeknek a hordá­sára hatalmas erejű rakétákra van szükség. A kísérletek so­rán viszont a nagyerejü atom — illetve hidrogénbombákat is kis térfogatra lehet csökken­teni. A nagy bombák és nagy rakéták körül túlsók a hűhó, a szovjet kémek minden meg­erőltetés nélkül tudomást sze­reznek a támaszpontokról és ha háborúra kerülne a sor, első­sorban ezeket próbálnák el­pusztítani. De ettől eltekintve is, az atom még kevéssé ismert, min­den kísérlet valami uj darabot tár fel ebből a titokzatos vi­lágból. Nem szabad megen­gedni azt, hogy csak a szovjet tudósok jöjjenek az uj titkok nyitjára, mert ez a szabad vi­lág pusztulásához vezethetne. Elvégre a Szovjetunióban azért dolgoznak, hogy megtalálják azt a fegyvert, ami ellen nincs védekezés. A Szovjetunió tá­madó kedvét csak úgy lehet örök időkre elvenni, ha az amerikai fegyverek mindig jobbak, korszerűbbek lesznek, mint az ottaniak — Írja Teller Ede. Magyarországért bünbánat jelei mutatkoznak egy régeb­ben megjelent könyvben — szerzője James Gavin tábor­nok, a mostani párizsi nagykö­vet (“War and Peace in the Space Age”). Többé nem szabad megen­gedni, hogy egy hős nép a sze­münk láttára pusztuljon el. Ha még többször is — vagy akár egyszer is “félre nénznénk” a jövőben — Írja Gavin — a sza­bad világ olyan erkölcsi ütést szenvedne, amibe bele lehet pusztulni. Nem lehet tudni, hogy mit tehettünk volna a magyar for­radalom idején — töpreng Ga­vin — de egész biztosan töb­bet tehettünk volna, mint amenyit tettünk. “Nehéz veze­tőink kijelentéseit összeegyez­tetni a megtett intézkedések­kel.” “Nincs szükség óvóhelyekre...” Az American Association for the United Nations szervezet Princeton-i egyetemen működő csoportja és a Whig-Cliosophic társaság, meghívta Valerian A. Zorint, a Szovjetunió Egyesült Nemzetek-beli fődelegátusát, hogy tagjai és vendégei részére tartson előadást. Az előadást mintegy 2000 sze­mély hallgatta végig, mely után az előadó a feletett kérdésekre is válaszolt. Az előadás és a kér­dés-felelet alapján a követke­zőkben foglalható össze a szov­jet diplomata beszéde: “A Szovjetunió nem épit óvó­helyeket, mert szükségtelennek tartja azokat. Miután a vitás kérdések békés tárgyalások ut­ján megoldást nyernek, általá­nos és teljes lefegyverzés lesz, nemzetközi ellenőrzéssel. A szovjet azért ajánlja az atom­fegyverek kísérleteinek azonna­li beszüntetését, mert igy az ál­talános lefegyverzés könnyeb­ben megoldható lesz.” A hallgatóság Zorin békére vonatkozó és háboruellenes ki­jelentéseit élénken megtapsolta. (De ki hisz ezeknek a Jánus-ar­­cu orosz embereknek?) Zorinnak ez volt eddig az e­­gyetlen beszéde az Egyesült Ál­lamokban, melyet a UN-en kívül tartott. Molotov beteg Előbb jött a hir Tokión át, hogy a nagyszájú Kruschev meghalt. Hogy nem Molotov miatt gyűltek össze az egész Szovjetből a kommunista párt főemberei, hanem mert a vörös cár meghalt s utódjáról kell gondoskodni. Most azután jön a hir, egye­nesen Moszkvából, hogy a 71 éves Molotov kórházban fek­szik, súlyos szívbajjal. Valami bűzlik Dániában . . . pardon, Moszkvában! PÁRTOLJA hirdetőinket, akik megbecsülik a helyi magyar sajtót! k A jövő év nyarán Bethlen Otthonunk fennállása 40-ik esz­tendejében reméljük felavatni az “Uj Öregek Házá”-t a ligo­nieri Bethlen Otthonunkban. Ebben most már csak az aka­dályozhatja meg, ha egy rend­kívül kedvezőtlen időjárás kés­leltetné a munkát. — Idáig, azaz december 16-ig, amikor a sorokat Írjuk, az épület már tető alatt van. Ez a körülmény biz­tosítja annak lehetőségét, hogy a vállalkozó még a Ligonierban szokásos hideg és havas téli na­pokban is foglalkoztathatja al­kalmazottait a falakon belüli munka végzésével. Az impozáns épület emelésé­vel egyidőben teljesen uj képet ölt az Öregek Házának környé­ke is. Az eddigi épületek mere­dek lejtőjű élőkért je feltörésre kerül s szépen fásitott uj ut ve­zet majd körül a birtokon. A ko­csi parkolást is megoldja a terv, amennyiben kb. 100 autónak A “Katolikus Szó” c. buda­pesti lap, a “békepapok” lapja legutóbbi számában a “Hírek a katolikus világból” cimü cikké­ben megemlíti, hogy Mind­­szenty hercegprímás kijelen­tette, hogy nem hajlandó el­hagyni az amerikai követséget mindaddig, mig mások — kik a forradalomban résztvettek — börtönben vannak. A rendszert támogató lap gúnyosan jegyzi meg, hogy vendéglátóinak nem eshetett Ínyére szívessé­güknek ilyen határozatlan idő­re való kiterjesztése. “Azok, akiket Mindszenty juttatott ne-Emelkedő sziget Az Adriai tengerben fekvő L’lsola dell’Amore (a szerelem szigete) több évtizeden keresz­tül süllyedőben volt és attól fél­tek, hogy teljesen elsüllyed. Most olasz tudósok megállapí­tották, hogy a sziget újra emel­kedni kezd és ha az emelkedés ilyen ütemben folytatódik, ak­kor egyetlen esztendő alatt elér a század elején mért magassá­gát. könnyű elhelyezése lesz megva­lósítható. Az pedik csak termé­szetes, hogy az uj épületet disz­­bokrok is szegélyezni fogják. A magas hegyoldalon emelke­dő öregek Háza a városnak nem­csak egyik legnagyobb középü­lete lesz, de fekvésénél fogva is látványosság számba mehet. Ezek azonban csak a külsősé­gek. A lényeg az, hogy megfá­radt testvéreinknek olyan ké­nyelmes Otthont nyújthatunk, amihez hasonló magyar vonalon nincs s általános amerikai vona­lon is kiállja a versenyt bármely hasonló célú intézettel. Egyesületünk tagjait és más magyar barátainkat már is hí­vogatjuk arra a “nagy napra,” amikor az uj épületet majd át­­adhatj uk rendeltetésének. Ad­dig is pedig azt várjuk jó re­ménységgel, hogy amikor kérő szavunk eléri őket, gyakorolják azt a jótékonyságot, amellyel szép vállalkozásunkra a koronát rátehetjük. héz helyzetbe, szintén nem so­kat nyernek azzal, hogy az ő vezeklésük idejéig óhajtja él­vezni megfutamodott politikai vezérük az amerikai vendéglá­tást.” (A szerencsétlen ál-katoli­kus lap jellemtelen cikkírója, tintakuli bérence megfeledke­zik arról, hogy a magyar her­cegprímás személye és állás­pontja mögött ott áll az egész rab nemzet, szinte osztatlanul . . . felekezeti különbség nél­kül. Betapasztott szájjal, né­mán, de egyetértő hűséggel!) VASÁRNAP A VILÁG VÉGE... Indiából, öreg dervisek sza­kálla mögül, “tudós papok” szájából szaladt ki s repült vi­lággá a jóslás, hogy 1962 feb­ruár 4-én lesz a világ vége. “Csillagképek jelzik,” hogy ezen a napon borzalmas dol­gok fognak végbemenni a vi­lágűrben s földünk áldozatul esik. Ez most vasárnap lenne. Na, majd meglátjuk! Az ausztriai elha­gyott magyar gyermekekért A Californiai Magyarság c. lapban olvassuk, hogy Los An­gelesben, ottani jóérzésü ma­gyarok műsoros estélyt rendez­nek s annak tiszta jövedelmét az ausztriai elhagyott magyar gyermekek segélyezésére for­dítják. Az estélyen fellép Szö­rényi Éva színművésznő is. A nemes cél érdekében az ottani magyar kolónia számos más hírneves személyisége is részt­­vesz az estélyen. A jó példát a “keleti oldal” magyarsága is követhetné. (Szerk) Orth György hires magyar fultballista halála Orth György, a leghíresebb hajdani magyar labdarugó Portugáliában, 60 éves korában meghalt. Egészen fiatalon kezdte “Gyurka” futballista pályafu­tását; 10 éves sem volt még, amikor már jó játékos volt, 16 éves korában pedig már az MTK nagycsapatában játszott. Harmincszor volt magyar válo­gatott-játékos, de egy súlyos lábtörés derékbatörte pályafu­tását s attól kezdve már csak mint edző, de a labdarúgás­­művészet igazi tanára és egyik leghíresebb tanítója működött. Bejárta az egész világot, neve pedig fogalom maradt mind­máig a futballban. Washington- Moszkva... Robert F. Kennedy igazság­ügyminiszter kijelent ette, hogy februári világkörüli ut­ján nem nyílik alkalma Moszk­vába ellátogatni. Orosz kezde­ményezésre a meghívás eredeti célja a Moszkva-Washington közötti feszültség enyhítése lett volna. Az igazságügymi­niszter kijelentéséhez hozzá­fűzte* hogy egy későbbi alka­lommal szívesen ellátogatna a Szovjetunióba. Helyette az elnök sajtótit­kára fog Moszkvába menni, hogy egy Kennedy-Kruscsev televizió-intervjut előkészítsen. Röviden említettük már, hogy a postadijak felemlésére vonatkozó t ö rv é nyjavaslatot mostanában tárgyalják a wa­shingtoni Kongresszusban (az alsóház már szavazott fölötte) és republikánus részről csak abban az esetben hajlandók egyes törvényhozók az emelé­sek mellett szavazni, ha tör­vénybe iktatott intézkedés tör­ténik egyszersmint arranézve is, hogy a posta megtagadhat­ja a kommunista nyomtatvá­nyok szállítását. Akár külföld­ről jöjjön, akár belföldön le­gyen feladva akármilyen kom­munista propaganda-szemét, a posta ne legyen köteles azt to­vábbítani. A republikánus követelésnek egy nagy akadálya van. A nem­zetközi postai egyezmény sze­rint, mely 112 országnak kölcsönösséget biztosit, az amerikai posta is köteles kikéz­­besiteni minden postai külde­ményt, amelyen annak az or­szágnak megfelelő bélyege van, ahol a küldeményt felad­ták. Habár Amerikának nem­zeti érdeke az, hogy kommu­nista országok itt ne csinálhas­sanak vörös propagandát, még­sem tehet még csak kísérletet se arra, hogy a postai világ­egyezményt módosítsák, mert a különböző nyomtatványok köl­csönösségi alapon való kikézbe­sítésével mi nyerünk. 1961-ben, például, .Amerikából 96 millió fontnyi nyomtatvány ment kül­földre posta utján, külföldről viszont csak 76 millió font nyomtatvány érkezett ide be. És a kommunista országokból még hozzá, az ideérkező ilyen nyomtatványok mennyisége év­­ről-évre csökken: 1960-ban ha­vonta 1,342,298 font jött, 1961- ben pedig már csak 865,636 font nyomtatvány érkezett ide. Hogyan védekezhetünk hát mégis a postán érkező vörös­propaganda szemét ellen? Sok­féleképen. Az Egyesült Államok Posta­ügyi Minisztériuma utasította az ország összes postahivatala­it — összesen 45,000 postahi­vatalt — hogy függesszenek ki egy felhívást, hogy mendenki, akinek kéretlenül kommunista propaganda nyomta tványo­­kat, újságokat, magazinokat, kalendáriumokat, üdvözlőkár­tyákat, vagy bármilyen hason­ló vörös propaganda szemetet küldenek, az ilyen küldemé­nyeket ne fogadja el, hanem adja vissza a levélhordónak, vagy a postán valamely tisztvi­selőnek. Vagy egyszerűen csak írjuk rá “REFUSED” s dobjuk be egy postaládába. A főpóstamester ezzel kap­csolatban felhívja a lakosság figyelmét külön is arra, hogy az efféle, kéretlenül címünkre érkező nyomtatványok a kom­munista világpropaganda és vi­­lágmozgalomi célt szolgálják. (Tehát Amerika-ellenes célo­kat szolgálnak!—Szerk.) Ra­vasz módon olyan formában csinálják ezt, mintha irodalmat óhajtanának nyújtani ameri­kaiaknak, akik — feltevésük szerint — azt az idegen nyel­vet beszélik. Minthogy a kom­munista kormányok a címeket az illetők ismerése nélkül sze­dik össze telefonkönyvekből vagy más címjegyzékekből (a Magyarországról jövő vörös propaganda szemetet az oda küldött szeretetcsomagok és hasonló küldemények, valamint magánlevelek feladóinak címe­ire küldik!—Szerk.), a propa­ganda-nyomtatványok nagyré­sze olyan amerikaiak címére megy, akik egyáltalán nem ro­konszenveznek a kommunisták felforgató tevékenységével, so­kan pedig nem is értik az ille­tő ország nyelvét, ahonnan a szemét-irodalmat postára ad­ják. A vörös-szemét elleni véde­kezés egyik legelső módja te­hát az, ha visszaadjuk a pos­tásnak a küldeményt azzal, hogy “Refused.” Akár belföld­ről küldik azt címünkre, akár külföldről! A jelenlegi fennálló szabá­lyok szerint tehát a posta to­vábbra is kikézbesiti a kommu­nista propaganda-küldeménye­ket — a nemzetközi egyez­ménynek eleget kell tennie — azonban a Főpostamester ajánlja mindenkinek, hogy ta­gadja meg azok átvételét. Ez ma már hazafias kötelessége minden amerikainak, mert a kommunizmus célja kimondot­tan: Amerika és az egész nyu­gat eltiprása, vörös igába haj­tása! Belföldről jövő kommunista lapok elleni védekezés legegy­szerűbb módja, — ha azokat nem rendeltük és kérés nélkül küldik — visszaadni a postás­nak, szintén “Refused” indoko­lással, vagy pedig — ha előfi­zetési felszólítást küldenek — visszaírni nekik, hogy “NO,” nem kell! A Magyarok Világszövet­sége nevet jogtalanul hasz­náló budapesti kommunista propagandairoda által az utób­bi időben boldog-boldogtalan­nak a cimére érkező “Világ­­hiradó” tele van sok érdekes cikkel, Írással, képpel, de ügye­sen el van rejtve bennük a vö­rös propaganda s a cél: elhi­tetni magyarjainkkal azt, hogy egy “álomország” valósult meg az óhazában, ahol mindenki boldog, mindenkinek jó dolga van, ahol senki vissza nem sír­ja, vissza nem álmodja a régi világot . . . Olykor megszólal­tatják nagy művészeinket is eb­ben a lapban ; legutóbb Kodály Zoltán cikkét olvastuk benne, majd egy érdekes Írást Arány János szülőházával kapcsolat­ban. Ügyesen megirt, de célirá­nyos propaganda ez is: magyar szivekbe markolni, magyar ér­zéseket megrezegtetni a kül­föld magyarjaiban ... a hon­vágyat sajogtatni... hogy “ha­zamenjünk” . . . Hazacsalo­gatni azokat, akik elég őrültek és bedőlnek a visszahivogatás­­nak, hogy aztán keservesen la­kóijának meg ezért ... és ha­zacsalogatni látogatóba a ma­gyarokat, ami — természete­sen — csak üzlet a számukra. Ez utóbbi még hagyján volna, hiszen ki ne szeretne hazalá­togatni hosszú évtizedek után, hogy még egyszer lássa az élet­ben rokonait, szülőföldjét. S megy is, kinek nincs mit félnie, aki teheti, akinek útjában nin­csenek akadályok, aki óhazai testvéreit, rokonait egy ilyen látogatással nem teszi ki ve­szélynek (mert sok esetben en­nek lehetősége is fennforog, habár ezt a testvér, vagy rokon a világért sem Írná meg előre, amikor pedig odahaza megsúg­ja neked, már késő!). A gyalá­zatos és elitélendő azonban az, hogy olyanokat csalogatnak (Folyt, a 4-ik oldalon) A New Brunswick-i Magyar Amerikai Atléta Klub most befejeződött nagysikerű első polgárosodási tanfolyamának résztvevői A tanfolyamon közel száz hallgató vett részt, akik közül a kép felvételekor többen hiányoztak. Az első sorban középen a tanfolyam vezetői és oktatói ülnek (balról jobbra) Kosa Imre, Puskás Béla, a Klub ezévi elnöke, Diénes László szerkesztő, Kára Féterné, Bankó Jánosné és Kukor Vilmos, a Magyar Savings ügyvezető igazgatója. Mindszenty hercegprímás nem hajlandó elhagyni az amerikai követséget AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Hogyan harcolhatunk a vörös propaganda-szemét ellen

Next

/
Thumbnails
Contents