Hiradó, 1962. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-01 / 5. szám
Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJul Xußt0cUk£cuL VkuoAptupM/c ßdibui jtuuL ßutxtiAJvuL ul fiütdk. űmhoy VOL. XLI. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ará 10 cent. THURSDAY— 1962. FEBRUÁR 1 Az uj “Öregek Háza” a ligonieri Bethlen Otthonban (A “Testvériség” 1961. decemberi számából átvett cikk) Teller Ede dr., a magyar származású világhírű atomfizikus, akit “a hidrogénbomba atyjának” szoktak nevezni, 1960-ban kivált a kormányszolgálatból, hogy minden megszorítástól mentesen nyilváníthassa véleményét. Ez a véleménynyilvánítás rövidesen könyv formájában kerül a közönség elé. Teller Ede azt hirdeti márciusban megjelenő könyvében, amit vallott évek hosszú során. Azt, ugyanis, hogy a katonai fontosságú a t o m k isérleteket folytatni kell, függetlenül a pacifistáktól és más naiv lelkektől. Amikor ezt a felfogást vallja, Teller szembekerül jónéhány tudóstársával is — és még ki mindenki mással! A volt kormánynak az atomkisérletek önkéntes beszüntetéséről vallott politikáját egyszerűen idiótának nevezi Teller. Mint ismeretes, a katonai jellegű atomrobbantásokat 1958- ban hagyta abba Amerika, azzal a feltételezéssel, hogy a Szovjetunió is hasonlóan jár el. Állítólag nem is volt a Szovjetunióban atomrobbantás egészen a múlt év őszéig, amikor Kruscsev m e g 1 e petésszerüen bejelentette a kísérleteket és aztán ezekből egy egész sorozatot hajtottak végre. Állítólag! Mert ki, vagy mi biztosíthatja a szabad világot, hogy nem voltak szovjet atomrobbantások 1958 közepe és 1961 ősze között? Teller Ede szerint ebben az időszakban legalább 5,000 Ízben jeleztek a műszerek szovjet területen földrengést, — de ezek lehettek földalatti, tehát álcázott atomrobbantások is. Vagy legalább is ezek egyrésze. Mert a műszerek képtelenek a különbséget kimutatni. Teller határozottan kijelenti, hogy nem kell olyanokra hallgatni, mint Lord Bertrand Russell, az angol “békeapostol,” akinek a tevékenysége “nem csökkenti, hanem növeli a háborús veszélyt.” A magyar származású tudós szerint Amerikára nagyon is érvényes az a klasszikus jelszó: ha békét akarsz, készülj a háborúra! Atom, vagy hidrogénbombából I nem volna elég az amerikai raktárakban? Van, hogyne volna. De ezek nagy térfogatú mombak, amelyeknek a hordására hatalmas erejű rakétákra van szükség. A kísérletek során viszont a nagyerejü atom — illetve hidrogénbombákat is kis térfogatra lehet csökkenteni. A nagy bombák és nagy rakéták körül túlsók a hűhó, a szovjet kémek minden megerőltetés nélkül tudomást szereznek a támaszpontokról és ha háborúra kerülne a sor, elsősorban ezeket próbálnák elpusztítani. De ettől eltekintve is, az atom még kevéssé ismert, minden kísérlet valami uj darabot tár fel ebből a titokzatos világból. Nem szabad megengedni azt, hogy csak a szovjet tudósok jöjjenek az uj titkok nyitjára, mert ez a szabad világ pusztulásához vezethetne. Elvégre a Szovjetunióban azért dolgoznak, hogy megtalálják azt a fegyvert, ami ellen nincs védekezés. A Szovjetunió támadó kedvét csak úgy lehet örök időkre elvenni, ha az amerikai fegyverek mindig jobbak, korszerűbbek lesznek, mint az ottaniak — Írja Teller Ede. Magyarországért bünbánat jelei mutatkoznak egy régebben megjelent könyvben — szerzője James Gavin tábornok, a mostani párizsi nagykövet (“War and Peace in the Space Age”). Többé nem szabad megengedni, hogy egy hős nép a szemünk láttára pusztuljon el. Ha még többször is — vagy akár egyszer is “félre nénznénk” a jövőben — Írja Gavin — a szabad világ olyan erkölcsi ütést szenvedne, amibe bele lehet pusztulni. Nem lehet tudni, hogy mit tehettünk volna a magyar forradalom idején — töpreng Gavin — de egész biztosan többet tehettünk volna, mint amenyit tettünk. “Nehéz vezetőink kijelentéseit összeegyeztetni a megtett intézkedésekkel.” “Nincs szükség óvóhelyekre...” Az American Association for the United Nations szervezet Princeton-i egyetemen működő csoportja és a Whig-Cliosophic társaság, meghívta Valerian A. Zorint, a Szovjetunió Egyesült Nemzetek-beli fődelegátusát, hogy tagjai és vendégei részére tartson előadást. Az előadást mintegy 2000 személy hallgatta végig, mely után az előadó a feletett kérdésekre is válaszolt. Az előadás és a kérdés-felelet alapján a következőkben foglalható össze a szovjet diplomata beszéde: “A Szovjetunió nem épit óvóhelyeket, mert szükségtelennek tartja azokat. Miután a vitás kérdések békés tárgyalások utján megoldást nyernek, általános és teljes lefegyverzés lesz, nemzetközi ellenőrzéssel. A szovjet azért ajánlja az atomfegyverek kísérleteinek azonnali beszüntetését, mert igy az általános lefegyverzés könnyebben megoldható lesz.” A hallgatóság Zorin békére vonatkozó és háboruellenes kijelentéseit élénken megtapsolta. (De ki hisz ezeknek a Jánus-arcu orosz embereknek?) Zorinnak ez volt eddig az egyetlen beszéde az Egyesült Államokban, melyet a UN-en kívül tartott. Molotov beteg Előbb jött a hir Tokión át, hogy a nagyszájú Kruschev meghalt. Hogy nem Molotov miatt gyűltek össze az egész Szovjetből a kommunista párt főemberei, hanem mert a vörös cár meghalt s utódjáról kell gondoskodni. Most azután jön a hir, egyenesen Moszkvából, hogy a 71 éves Molotov kórházban fekszik, súlyos szívbajjal. Valami bűzlik Dániában . . . pardon, Moszkvában! PÁRTOLJA hirdetőinket, akik megbecsülik a helyi magyar sajtót! k A jövő év nyarán Bethlen Otthonunk fennállása 40-ik esztendejében reméljük felavatni az “Uj Öregek Házá”-t a ligonieri Bethlen Otthonunkban. Ebben most már csak az akadályozhatja meg, ha egy rendkívül kedvezőtlen időjárás késleltetné a munkát. — Idáig, azaz december 16-ig, amikor a sorokat Írjuk, az épület már tető alatt van. Ez a körülmény biztosítja annak lehetőségét, hogy a vállalkozó még a Ligonierban szokásos hideg és havas téli napokban is foglalkoztathatja alkalmazottait a falakon belüli munka végzésével. Az impozáns épület emelésével egyidőben teljesen uj képet ölt az Öregek Házának környéke is. Az eddigi épületek meredek lejtőjű élőkért je feltörésre kerül s szépen fásitott uj ut vezet majd körül a birtokon. A kocsi parkolást is megoldja a terv, amennyiben kb. 100 autónak A “Katolikus Szó” c. budapesti lap, a “békepapok” lapja legutóbbi számában a “Hírek a katolikus világból” cimü cikkében megemlíti, hogy Mindszenty hercegprímás kijelentette, hogy nem hajlandó elhagyni az amerikai követséget mindaddig, mig mások — kik a forradalomban résztvettek — börtönben vannak. A rendszert támogató lap gúnyosan jegyzi meg, hogy vendéglátóinak nem eshetett Ínyére szívességüknek ilyen határozatlan időre való kiterjesztése. “Azok, akiket Mindszenty juttatott ne-Emelkedő sziget Az Adriai tengerben fekvő L’lsola dell’Amore (a szerelem szigete) több évtizeden keresztül süllyedőben volt és attól féltek, hogy teljesen elsüllyed. Most olasz tudósok megállapították, hogy a sziget újra emelkedni kezd és ha az emelkedés ilyen ütemben folytatódik, akkor egyetlen esztendő alatt elér a század elején mért magasságát. könnyű elhelyezése lesz megvalósítható. Az pedik csak természetes, hogy az uj épületet diszbokrok is szegélyezni fogják. A magas hegyoldalon emelkedő öregek Háza a városnak nemcsak egyik legnagyobb középülete lesz, de fekvésénél fogva is látványosság számba mehet. Ezek azonban csak a külsőségek. A lényeg az, hogy megfáradt testvéreinknek olyan kényelmes Otthont nyújthatunk, amihez hasonló magyar vonalon nincs s általános amerikai vonalon is kiállja a versenyt bármely hasonló célú intézettel. Egyesületünk tagjait és más magyar barátainkat már is hívogatjuk arra a “nagy napra,” amikor az uj épületet majd átadhatj uk rendeltetésének. Addig is pedig azt várjuk jó reménységgel, hogy amikor kérő szavunk eléri őket, gyakorolják azt a jótékonyságot, amellyel szép vállalkozásunkra a koronát rátehetjük. héz helyzetbe, szintén nem sokat nyernek azzal, hogy az ő vezeklésük idejéig óhajtja élvezni megfutamodott politikai vezérük az amerikai vendéglátást.” (A szerencsétlen ál-katolikus lap jellemtelen cikkírója, tintakuli bérence megfeledkezik arról, hogy a magyar hercegprímás személye és álláspontja mögött ott áll az egész rab nemzet, szinte osztatlanul . . . felekezeti különbség nélkül. Betapasztott szájjal, némán, de egyetértő hűséggel!) VASÁRNAP A VILÁG VÉGE... Indiából, öreg dervisek szakálla mögül, “tudós papok” szájából szaladt ki s repült világgá a jóslás, hogy 1962 február 4-én lesz a világ vége. “Csillagképek jelzik,” hogy ezen a napon borzalmas dolgok fognak végbemenni a világűrben s földünk áldozatul esik. Ez most vasárnap lenne. Na, majd meglátjuk! Az ausztriai elhagyott magyar gyermekekért A Californiai Magyarság c. lapban olvassuk, hogy Los Angelesben, ottani jóérzésü magyarok műsoros estélyt rendeznek s annak tiszta jövedelmét az ausztriai elhagyott magyar gyermekek segélyezésére fordítják. Az estélyen fellép Szörényi Éva színművésznő is. A nemes cél érdekében az ottani magyar kolónia számos más hírneves személyisége is résztvesz az estélyen. A jó példát a “keleti oldal” magyarsága is követhetné. (Szerk) Orth György hires magyar fultballista halála Orth György, a leghíresebb hajdani magyar labdarugó Portugáliában, 60 éves korában meghalt. Egészen fiatalon kezdte “Gyurka” futballista pályafutását; 10 éves sem volt még, amikor már jó játékos volt, 16 éves korában pedig már az MTK nagycsapatában játszott. Harmincszor volt magyar válogatott-játékos, de egy súlyos lábtörés derékbatörte pályafutását s attól kezdve már csak mint edző, de a labdarúgásművészet igazi tanára és egyik leghíresebb tanítója működött. Bejárta az egész világot, neve pedig fogalom maradt mindmáig a futballban. Washington- Moszkva... Robert F. Kennedy igazságügyminiszter kijelent ette, hogy februári világkörüli utján nem nyílik alkalma Moszkvába ellátogatni. Orosz kezdeményezésre a meghívás eredeti célja a Moszkva-Washington közötti feszültség enyhítése lett volna. Az igazságügyminiszter kijelentéséhez hozzáfűzte* hogy egy későbbi alkalommal szívesen ellátogatna a Szovjetunióba. Helyette az elnök sajtótitkára fog Moszkvába menni, hogy egy Kennedy-Kruscsev televizió-intervjut előkészítsen. Röviden említettük már, hogy a postadijak felemlésére vonatkozó t ö rv é nyjavaslatot mostanában tárgyalják a washingtoni Kongresszusban (az alsóház már szavazott fölötte) és republikánus részről csak abban az esetben hajlandók egyes törvényhozók az emelések mellett szavazni, ha törvénybe iktatott intézkedés történik egyszersmint arranézve is, hogy a posta megtagadhatja a kommunista nyomtatványok szállítását. Akár külföldről jöjjön, akár belföldön legyen feladva akármilyen kommunista propaganda-szemét, a posta ne legyen köteles azt továbbítani. A republikánus követelésnek egy nagy akadálya van. A nemzetközi postai egyezmény szerint, mely 112 országnak kölcsönösséget biztosit, az amerikai posta is köteles kikézbesiteni minden postai küldeményt, amelyen annak az országnak megfelelő bélyege van, ahol a küldeményt feladták. Habár Amerikának nemzeti érdeke az, hogy kommunista országok itt ne csinálhassanak vörös propagandát, mégsem tehet még csak kísérletet se arra, hogy a postai világegyezményt módosítsák, mert a különböző nyomtatványok kölcsönösségi alapon való kikézbesítésével mi nyerünk. 1961-ben, például, .Amerikából 96 millió fontnyi nyomtatvány ment külföldre posta utján, külföldről viszont csak 76 millió font nyomtatvány érkezett ide be. És a kommunista országokból még hozzá, az ideérkező ilyen nyomtatványok mennyisége évről-évre csökken: 1960-ban havonta 1,342,298 font jött, 1961- ben pedig már csak 865,636 font nyomtatvány érkezett ide. Hogyan védekezhetünk hát mégis a postán érkező vöröspropaganda szemét ellen? Sokféleképen. Az Egyesült Államok Postaügyi Minisztériuma utasította az ország összes postahivatalait — összesen 45,000 postahivatalt — hogy függesszenek ki egy felhívást, hogy mendenki, akinek kéretlenül kommunista propaganda nyomta tványokat, újságokat, magazinokat, kalendáriumokat, üdvözlőkártyákat, vagy bármilyen hasonló vörös propaganda szemetet küldenek, az ilyen küldeményeket ne fogadja el, hanem adja vissza a levélhordónak, vagy a postán valamely tisztviselőnek. Vagy egyszerűen csak írjuk rá “REFUSED” s dobjuk be egy postaládába. A főpóstamester ezzel kapcsolatban felhívja a lakosság figyelmét külön is arra, hogy az efféle, kéretlenül címünkre érkező nyomtatványok a kommunista világpropaganda és világmozgalomi célt szolgálják. (Tehát Amerika-ellenes célokat szolgálnak!—Szerk.) Ravasz módon olyan formában csinálják ezt, mintha irodalmat óhajtanának nyújtani amerikaiaknak, akik — feltevésük szerint — azt az idegen nyelvet beszélik. Minthogy a kommunista kormányok a címeket az illetők ismerése nélkül szedik össze telefonkönyvekből vagy más címjegyzékekből (a Magyarországról jövő vörös propaganda szemetet az oda küldött szeretetcsomagok és hasonló küldemények, valamint magánlevelek feladóinak címeire küldik!—Szerk.), a propaganda-nyomtatványok nagyrésze olyan amerikaiak címére megy, akik egyáltalán nem rokonszenveznek a kommunisták felforgató tevékenységével, sokan pedig nem is értik az illető ország nyelvét, ahonnan a szemét-irodalmat postára adják. A vörös-szemét elleni védekezés egyik legelső módja tehát az, ha visszaadjuk a postásnak a küldeményt azzal, hogy “Refused.” Akár belföldről küldik azt címünkre, akár külföldről! A jelenlegi fennálló szabályok szerint tehát a posta továbbra is kikézbesiti a kommunista propaganda-küldeményeket — a nemzetközi egyezménynek eleget kell tennie — azonban a Főpostamester ajánlja mindenkinek, hogy tagadja meg azok átvételét. Ez ma már hazafias kötelessége minden amerikainak, mert a kommunizmus célja kimondottan: Amerika és az egész nyugat eltiprása, vörös igába hajtása! Belföldről jövő kommunista lapok elleni védekezés legegyszerűbb módja, — ha azokat nem rendeltük és kérés nélkül küldik — visszaadni a postásnak, szintén “Refused” indokolással, vagy pedig — ha előfizetési felszólítást küldenek — visszaírni nekik, hogy “NO,” nem kell! A Magyarok Világszövetsége nevet jogtalanul használó budapesti kommunista propagandairoda által az utóbbi időben boldog-boldogtalannak a cimére érkező “Világhiradó” tele van sok érdekes cikkel, Írással, képpel, de ügyesen el van rejtve bennük a vörös propaganda s a cél: elhitetni magyarjainkkal azt, hogy egy “álomország” valósult meg az óhazában, ahol mindenki boldog, mindenkinek jó dolga van, ahol senki vissza nem sírja, vissza nem álmodja a régi világot . . . Olykor megszólaltatják nagy művészeinket is ebben a lapban ; legutóbb Kodály Zoltán cikkét olvastuk benne, majd egy érdekes Írást Arány János szülőházával kapcsolatban. Ügyesen megirt, de célirányos propaganda ez is: magyar szivekbe markolni, magyar érzéseket megrezegtetni a külföld magyarjaiban ... a honvágyat sajogtatni... hogy “hazamenjünk” . . . Hazacsalogatni azokat, akik elég őrültek és bedőlnek a visszahivogatásnak, hogy aztán keservesen lakóijának meg ezért ... és hazacsalogatni látogatóba a magyarokat, ami — természetesen — csak üzlet a számukra. Ez utóbbi még hagyján volna, hiszen ki ne szeretne hazalátogatni hosszú évtizedek után, hogy még egyszer lássa az életben rokonait, szülőföldjét. S megy is, kinek nincs mit félnie, aki teheti, akinek útjában nincsenek akadályok, aki óhazai testvéreit, rokonait egy ilyen látogatással nem teszi ki veszélynek (mert sok esetben ennek lehetősége is fennforog, habár ezt a testvér, vagy rokon a világért sem Írná meg előre, amikor pedig odahaza megsúgja neked, már késő!). A gyalázatos és elitélendő azonban az, hogy olyanokat csalogatnak (Folyt, a 4-ik oldalon) A New Brunswick-i Magyar Amerikai Atléta Klub most befejeződött nagysikerű első polgárosodási tanfolyamának résztvevői A tanfolyamon közel száz hallgató vett részt, akik közül a kép felvételekor többen hiányoztak. Az első sorban középen a tanfolyam vezetői és oktatói ülnek (balról jobbra) Kosa Imre, Puskás Béla, a Klub ezévi elnöke, Diénes László szerkesztő, Kára Féterné, Bankó Jánosné és Kukor Vilmos, a Magyar Savings ügyvezető igazgatója. Mindszenty hercegprímás nem hajlandó elhagyni az amerikai követséget AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Hogyan harcolhatunk a vörös propaganda-szemét ellen
