Hiradó, 1961. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-02 / 44. szám
Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. JJul OhtiL diunocudan. WauupapaM, SdibuL and, pubJUuuL in. finhik. CARTERET, W00DBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND űmbcq. VOL. XL ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ará 10 cent. THURSDAY— 1961. NOVEMBER 2 Szépen sikerült a Magyar Intézet javára rendezett bankett Az “1000 dollárosok Klubja” két tagjának díszes emléklapot nyújtott át az Intézet nevében Prof. Molnár Ágoston. Az Am. Magyar Református Egyesületnek szólót Rev. Leslie J. Carey, N.J. kerületi szervező, a Wm. Penn-nek szólót Körmendy József és Radványi Ferenc igazgatók vették át. New Jersey állam népe, — mint sok más amerikai államé is — ezidén uj kormányzót választ. A törvény csak két egymásutáni terminust enged meg nálunk a kormányzónak s mert Meyner kormányzó kitöltött két terminust, New Jerseyben uj kormányzót választunk. Ki lesz az uj kormányzó, ki lesz a győztes: a demokrata párt jelöltje, Richard J. Hughes, vagy a republikánus páirt jelöltje, James P. Mitchell, nehéz lenne előre megmondani. A meglehetősen harcias mederbe (és modorba) terelődött kampány során azonban a szavazópolgárokban már kialakult egy bizonyos vélemény mindkét fő jelölt felől — mert van más kis-párti jelölt is ezen a kettőn kívül! — s a szavazók legtöbbje már féligmeddig elhatározta, hogy melyikre fog szavazni. A hátralevő pár nap fejleményei adhatnak még pár száz, vagy párezer szavazatot egyik, vagy másik jelöltnek s ezért is fontos, hogy vezércikkezzünk a “politikáiról” . . . Amerikában minden fajtának, minden nemzetiségnek meg van a maga sajtója. Ezeknek a sajtó-orgánumoknak a szerepe és feladata, különösen ilyenkor, választások előtt, csak egyféle lehet: a maga olvasótáborának, népének az érdekeit szem előtt tartva véleményt formálni, esetleg tanácsot adni: kire szavazzunk. Községi választásoknál, megyei tisztviselők és állami képviselők választásánál egy-egy csoportnak a szempontjából fontos a pártok szerinti elkülönülés, a pártok jelöltjei mögé felsorakozás. A kormányzó személyének és az Egyesülüt Államok elnöke személyének kiválasztásánál azonban sokkal fontosabb szempont számunkra az, hogy ki az a személy, mint az, hogy melyik pártnak a jelöltje! A néger egészen biztosan négerre szavazna, ha néger elnökjelölt, vagy kodmányzéjelölt volna. Hogy azonban minden magyar, mondjuk: egy magyarszármazásu kormányzó jelöltre szavazna-e, ha lenne ilyen, azt már nem mernénk egészen biztosra mondani . , . Nagyon őszintén és becsületesen tehát csak azt mondhatjuk: szavazzon minden magyarszármazásu polgár arra a kormányzójelöltre, amelyiket jobbnak, hogy úgy mondjuk: a mi speciális magyar szempontunkból nézve nekünk megfelelőnek tart! Mert van és kell legyen ilyen szempont! Ha nem lenne, fölösleges volna minden csoportosulás . . . kár lenne egyetlen szót is vesztegetni azért, hogy: magyarok, tartsunk össze! New Jerseyben 100,000-re tehető a magyarság száma. Lehet, hogy még ennél is több. Ha ez a magyarság összetartana, összefogna, még képviselőket, szenátorokat is be tudnánk vinni az állami törvényhozásba ... Ez azonban csak egy álom, jól tudjuk . . . Egyelőre az a helyzet, hogy pártok szerinti elkülönülésünk nagyobb súllyal bir, sajnos, egyesek szemében, mint az, hogy a magyar tartson össze, álljon össze, fogjon össze s cselekedjen egy akarattal, egyöntetűen, egy irányba törekvőén ... Kedden választás van, évi főválasztás és kormányzóválasztás. Aki polgár, aki be van jegyezve a választói listába, menjen el szavazni, ne hagyja parlagon szavazatát, szóljon bele az állam ügyébe most, amikor annak ideje van! Egy napon azután, ki tudja, összeállunk mi magyarok s rendezünk egy nagy politikai kongresszust, ahol pártállásra tekintet nélkül összejövünk s megbeszéljük a magunk dolgát, terveit . . . S ha kormányzó-jelöltet nem is, de kiállítunk egy állami szenátor- vagy képviselő-jelöltet, a magunkét, aki minket itt New Jerseyben, Trentonban, a törvényhozás házában képvisel . . . Szép álom, ugy-e, magyarok! Szép álom, ... de van állam Amerikában, ahol már régen megvalósult! Nem is egy! Tüntetések New Yorkban, a Szovjet Delegáció épülete előtt Nov. 4-én és 7-én ... “PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN” . . . Sztálint kilakoltatták Lenin mellől; ő, aki annyit “tisztogatott,” ki nem kerülhette végzetét, ha ez jónéhány évvel halála után következett is be. Előreláthatólag az üvegkoporsót is elkobozzák tőle, valamelyik érdemesebbnek juttatják. Esetleg Kruscsevnek. Sztálinra kétségtelenül rossz idők járnak. Életében az volt a feltételezés, hogy a kommunista világban szükségtelen a választás, hiszen amugyis a nép igazi vezetője áll az élen. A népnek először 1956 októberében nyílt alkalma megmutatni, hogy mit érez Sztálin iránt, amikor a Városligetben álló óriási méretű szobrát ledöntötték, kalapáccsal szétverték. A forradalom “nyomait” Kádárék azóta is szorgosan tüntetik el, de a Sztalinszobrot nem próbálták visszaállítani; Kruscsev egyszerűen megtiltotta. De azért Sztálinnál nem olyan könnyű elbánni. A kilakoltatási végzést a moszkvai pártkongresszus jóváhagyta, de Kruscsevnek még keményen meg kell küzdenie elődje árnyékával. Ez az árnyék ott van mindenütt a vasfüggöny mögött; Moszkvában, Kievben, Budapesten, vagy Prágában. De főleg ott van Pekingben és a kis Albánia fővárosában, Tiranában, ahol Enver Hodzsa, ez a senki a kommunisták sorában állt ki a holt diktátor mellett. Peking egy pillanatig sem titkolja, hogy Kínának az a fajta kommunizmus tetszik, amelyiket Sztálin tanított és tukmált a mukkanni sem merő népek nyakára. A szakadás tehát nyilt a nagy kommunista táborban, ezt már nem is próbálják takargatni : Tiranából visszafeleselnek Kruscsevnek és ezt a feleselést Pekingben közzéteszik. Kruscsev elsütötte az 50 megatomos bombát, részben azzal a céllal, hogy ijesztgesse a Nyugatot, de másrészt belül a saját erejét próbálja fitogtatni. Sztálin kilakoltatása a kommunista világ berkeiben legalább akkorát dördült, mint maga az 50 megatonos bomba. A játéknak még közelről sincs vége, Kruscsevnek sikerült leteritenie holt ellenfelét és hajdani eszményképét, de a mindenfelé lappangó, meghúzódott erőkkel még ezután következik a nagy tülekedés. A szalinizmus a föld alá kényszerül, mostantól kezdve irtó hadjárat indul ellene, amig kifüstölik az összes patkánylyukakat. De vájjon képes lesz-e erre Kruscsev? Szerintünk a kommunizmus eresztékei most reccsentek meg igazában, a “testvérharc” elvégzi talán azt, amire a Nyugat képtelen volt. Az elvtársak egymás nyakának ugranak, életre-halálra. Nagy harc következik, ha ennek különféle szakaszait a sötétben vívják is, láthatatlanul és hallhatatlanul. Ázsia kommunistáival lesz elsősorban baj; vájjon Moszkva, vagy Peking parancsát hajtják-e végre? Nekik Peking mindenféleképpen közelebb van és aligha tagadják; a sztálinizmus eszközeit, a tömeggyilkolást jobban is szeretik, mert a szakadatlan halálfélelemben élő népeket könynyebb kormányozni. Nem azt mondjuk, hogy Moszkva és Peking között már holnap elfajul a küzdelem vad dulakodássá. Egyelőre Pekingnek szüksége van a szovjet gazdasági segítségre és a katonai támogatásra. De Maoékkal baj van. Nem mosolyognak. A hires kínai mosoly eltűnt, a pekingi küldöttség hazarepült Moszkvából, miután Chou En-lai megmondogatta a magáét Kruscsevnek. Kruscsev eldobta a nagy követ. Újra kell Írni a kommunista történelmet. Ki tudja, hányadszor? Sztálin kiköltözik a Kremlből és valószínűleg az üvegkoporsóból is és néhány elvtárs nyíltan megbánja bűneit, mint Vorosilov. De aztán? Mi lesz azután? Kruscsev nyilván nem hübele Balázs módjára ment bele ebbe a nagy játékba. Hanem számítással, előre megfontoltan. De azért őt is érheti baleset, miközben ropognak a kommunista világ tartó gerendái. S egy nap őt is utoléri majd a gonosztevők végzete. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek! Most vasárnap, november 5- én délután 2:30 kezdettel a Camp Kilmer-ben az 5-ik évforduló alkalmából találkozóra jönnek össze a szabadságharc menekültjei, hogy egy alkalmi ünnepély keretében emléktáblát nyújtsanak át a 2nd Army Corps parancsnok - tábornoká - nak, akinek irányítása alatt fogadta ebben a táborban hónapokon át a hivatalos Amerika a magyar menekülteket. Az ünnepélyt egy erre a célra alakult bizottság rendezi, az állította össze a műsort is és az hívja a vendégeket is erre az alkalomra. A szabadságharc zöld-kártyás menekültjei vigyék magukkal kártyájukat, azzal fogják beengedni őket a Camp Kilmer táborba, melyet erre a napra és erre az alkalomra megnyit a hadsereg. Magyarok a francia Idegen Légióban A Magyar Ifjúság cirnü magyarországi kommunista újság hosszabb cikkben ismerteti a francia idegenlégióban szolgáló magyarok helyzetét. A lap szerint : “A légió tizenhárom ezredében és a kisegítő alakulatokban megközelitően 27,000 ember szolgál, köztük jelenleg több mint 8,000 — 34 százalék! — magyar . . . 1945-től 1961 nyaráig az Idegenlégió szolgálatában 18,000 magyar katona esett el” — állítja a Magyar Ifjúság. (Itt azonban már erősen “kilóg a lóláb” a cikkből s érezhető a vörös propaganda, mert — mint tudvalevő — az Idegen Légió katonái kemény harcot vívtak a vörösek ellen Indo-Kinában és az egész u. n. Hátsó-Indiáíban. —Szerk.) New Brunswickon az Atléta Klub hatalmas díszterme teljesen megtelt múlt vasárnap vendégekkel, a sűrűn terített asztaloknál minden hely el volt foglalva azon a gyönyörűen megrendezett és igazán szépen sikerült banketten, amely a New Brunswick-i magyarság ajándéka volt az Amerikai Magyar Intézetnek. A Rutgers Egyetemen magyar tanszéket fenntartó Intézet anyagi támogatására felsorakozó sokszáz magánszemély és intézmény között most már ott van a brunswicki magyarság neve is: Mindenki más is hivatalos, de hogy meghivő nélkül be lehet-e menni, azt nem tudjuk. Az ünnepély hálaadó istentisztelettel kezdődik a Chapelben, Rév. Máriaföldi Lukács, O.F.M., vezetésével. Utána a Camp Theater épületében az amerikai himnuszszál kezdődik az ünnepély világi része. Gereben István, a Szabadságharcos Világszövetség ügyvezető titkára mond bevezétő beszédet és ő lesz az alkalom ceremónia-mestere is. A New York-i Magyar Rapszódia Tánccsoport, a New Brunswick-i magyar iskola növendékeinek tánccsopórtja (táncokkal, illetve énekszámokkal), valamint Kiszeli Ica operaénekesnő, az “H. R. Folk Dance” csoport és Sala Ilona (szólótánc) szerepelnek a műsoron. Nagy Károly Rutgers-egyetemi diák mondja az alkalmi beszédet. Az emléktábla átnyujtása áll az ünnepély középpontjában, de ezenkívül “Honorary Document”-eket is fognak szétosztani azok között, akik annakidején a menekültek segítségére siettek. (Arról, hogy ezek közé személy szerint kik és mely szervezetek vannak e célból listára véve, nem kaptunk értesítést, sem lapunk, sem az Amerikai Magyar Szövetség, amely pedig első volt a Camp Kilmer megnyitásakor az öszszes szervezetek között, amikor kirendeltségével: fizetett alkalmazottjával és önkéntes hadseregével, hatalmas ruhanemű-kollekciójával és minden lehető módon az érkező menekültek segítségére sietett. Az önzetlenül dolgozók hatalmas listája a mi Szövetségi titkárságunk birtokában van, de azt tőlünk — hogy úgy mondjuk — elfelejtették kérni.. .) a bankett tiszta hasznát átadták az Intézetnek. Puskás Béla, az Atléta Klub alelnöke és a bankett-bizottság elnöke üdvözölte a vendégeket. Ft. Máriaföldi Lukács asztali áldása után nagyon finom csirkevacsorát szolgáltak fel az asszonyok, amiért minden dicséretet és köszönetét megérdemelnek. Takács József városi ügyész, az Intézet igazgatósági tagja volt az áldomásmester, aki szép magyar és angol-nyelvű beszéddel nyitotta meg a szónokok sorát. A város polgármestere nevében Horváth Lukács városi tanácsos beszélt, majd Molnár Ágoston, az Intézet elnöke mondott rövid beszédet, megköszönve a magyarság áldozatos támogatását, amit ezzel a bankettel is tetőzött most. A mikrofonhoz szólította Rev. Leslie J. Carey-t, az Amerikai Magyar Református Egyesület New Jersey-i kerületi szervezőjét, valamint Radványi Ferencet és Körmöndy Józsefet, a William Penn egyesület igazgatóit, akiknek átnyújtotta a két országos egylet számára kiállított diszes emléklapot annak köszöneté fejében, hogy ezek az intézmények évente több mint 1,000 dollár adománnyal járulnak hozzá az Intézet munkájának viteléhez. Úgy Rev. Carey, mint Radványi és Körmöndy igazgatók válaszul azt mondották, hogy a szép és célszerű magyar munkára, amit az Intézet végez, egyesületük örömmel és magyar szívvel adakozik és továbbra is támogatni fogják azt. Dr. David D. Denker, a Rutgers Egyetem elnökének, Dr. Mason Grossnak képviseletében tartott igen értelmes beszédet, majd Nt. Dr. Kosa András talpraesett magyarnyelvű beszéde következett. Az est tulajdonképeni főszónoka Dohános István festőművész, az Intézet alelnöke volt, aki közvetlen, szívből jövő szavakkal ecsetelte annak a munkának a fontosságát, amit a Magyar Intézet végez és ami minden jóérzésü magyarnak méltó a támogatására. Nem beszélt hosszan, de szavai oly melegek, emberiek voltak, egész beszédmodora oly megnyerő volt, hogy valósággal magával ragadta a közönséget s beszéde végén szinte “visszatapsolták” őt a mikrofonhoz. Magyarul is beszélt, röviden, de- annál talpraesettebben: “New Brunswickon, a Rutgers Egyebemen mi magyarok kigyűjtöttünk egy lámpát, melynek fénye Budapestig is eljut . . . ” — mondotta Dohános István s ebben a rövid mondat-Mitruska János temetésrendező hirtelen halála Az elmúlt 40 éven át magyarok százait, ezreit temette el Mitruska János magyar temetésrendező és balzsamozó, a Perth Amboy-i magyarság egyik köztiszteletben álló, közismert személye, akit kedden, október 31-én délelőtt kisértek családtagjai, barátai és tisztelői utolsó útjára a Cortland St.-i halottasházból, abból a temetkezési “otthonból,” amelyet éveken és évtizedeken át ő oly féltő gonddal épített, bővített, javított, szépitgetett. Abból a halottasházból, ahonnan Mitruska János annyi sok magyart kisért utolsó útjára . . . Most elment ő is az ő jó magyarjai után. Csütörtökön, október 26-án este hirtelen rosszul lett, orvost, papot hívtak, de már nem lehetett rajta segíteni. A szive ölte meg. December 20-án lett volna 67 éves. Perth Amboyban született, néhai Id. Mitruska János és neje sz. Bártfay Erzsébet fia volt. Gyászolják: bánatos özvegye sz. Tóth Mária, akivel 23 j évig élet boldog házasságban, valamint gyermekei: két leánya, Geraldine és Mrs. Nancy Flood (Atlantic Highlands), fia Frank Pribék (Fords), 5 unokája, két nővére: Mrs. E. Lévay és Mrs. Helen Bindhammer (Fla.), két fivére, József és Gyula és más rokonsága és soksok barátja és tisztelője. Az Alpine temetőben helyezték örök nyugalomra. Ft. Horváth István, a Mária Magyarok Nagyasszonya r. k. egyházközség plébánosa végezte á halottasházban a gyászszertartást. A temetésrendező pedig ezúttal fia, Frank Pribék volt, a Mitruska temetkezési vállalat fordsi fiókjának eddigi managere, aki a Mitruska Funeral Home-ot most tovább fogja vezetni. Mrs. Mitruska a Budapesti Női Demokrata Kör elnöke már közel 20 esztendeje, a város magyarságának szeretetb'en és tiszteletben álló személye ő is, aki iránt e szomorú alkalomból a magyarság igaz részvéte nyilvánult meg. A jó Isten adjon vigasztalást a bánatsujtotta özvegynek, gyermekeknek és családtagoknak, a mi kedves Mitruska János testvérünknek pedig a hosszú életharc után örök pihenést, csendes nyugodalmat a sírban! ban valóban minden benne volt. Tósztmester bemutatta még a főasztalnál ülő vendégeket, valamint az Intézet igazgatóságának jelenlevő tagjait és Nt. Rásky József záróimájával végétért a szép díszvacsora. Utána a Kára-Németh testvérek kitűnő muzsikája mellett táncmulatság volt s még sokáig együtt maradt a hatalmas vendégsereg. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóirikat, nog> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahahatóságnál. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! November negyedikének éjszakája kisért ... Most öt éve 1,000 tankkal, óriási túlerővel megrohanta az orosz a szabadságát már-már kivivottnak hivő magyar népet s gyalázatos, gonosz módon lerohanta másodszor is szülőhazánkat. Ez az éjszaka kisérti a gonosztevőt, aki hőseinket megölette, de kisérti a szabad világot is, mely hőseinket magára hagyta! És ez az éjszaka késztet cselekedetre minket, kik hőseinket, magyar népünket soha el nem feledjük! Az ötödik évfordulón, november 4-én, szombaton délután 3 órakor New Yorkban, a Szovjet delegáció épülete előtt (68-ik utca és Park Ave. sarkán) felseregiünk ismét, hogy hőseink emlékének és népünk szabadságának áldozzunk és tüntessünk a megaton-bandita ellen, aki Budapest lerohanása után most már az egész világot fenyegeti. Emlékezzünk és figyelmeztessük a szabad világot arra, hogy Budapstnél nem álltak meg az orosz tankok s ha nem vigyázunk, egy nap elindulnak ismét, Nyugat felé . . . + November 7-én ünnepük a vörös banditák a Szovjet kikiáltásának 44-ik évfordulóját. Ezen az estén New Yorkban, a Szovjet Delegáció épületében is nagy dinom-dánom, vodkás vendégfogadás lesz, ahová számos amerikai vendéget is meghívtak. Minket nem hívtak meg, de ott leszünk mi is! Este fél 7 órakor gyülekezünk a Park Ave. és 68-ik utca sarkán és tüntetünk, ismét tüntetünk a megaton-bandita ellen ! De nemcsak mi, magyarok leszünk ott ezen az estén: ott lesznek az amerikai fiatalok is, egyetemi hallgatók, a Young Friends of Freedom szervezet tagjái, akik éppen úgy féltik hazájukat és a szabad világot, mint mi. Aki jó magyarnak és jó amerikainak érzi magát, ott lesz velünk ezeken a tüntetéseken New Yorkban: november 4-én délután 3 órakor és november 7-én este fél 7 órakor! Menekültek találkozója a Camp Kilmerben vasárnap, november 5-én polgárosító es független POLITIKAI MAGYAR HETILAP AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY PERTH AMBOY HERALD KEDDEN, NOVEMBER 7-ÉN VÁLASZTÁS
