Hiradó, 1961. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-31 / 35. szám

polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. PERTH AMBOY HERALD JJul őtnltt, 2(unqahituL. <YUuaApapaA» fcdibuL and. ßuixÜAJuttL Jul Pakik. (fonhat^. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDE, KEASBEY, METÜCHEN, RAHWAY, BOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ará 10 cent. THURSDAY— 1961. AUGUSZTUS 31 Harminc esztendeje | Nt. szabó Lászlói LABOR DAY—1961-BEN A nagy diplomáciai csata az ENSz-ben lesz, mégpedig rögtön, ahogy a közgyűlés ösz­­szeül. Itt dől el Berlintől egé­szen Algériáig sok minden. Eb­ben a “sok mindenben” a ma­gyar ügy is szerept játszik és hogy milyen mértéküt, az je­lentékeny mértékben rajtunk is múlik. Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy a diplomáciai mér­kőzésre milyen hadakat vonul­tatnak fel, nyugati és keleti ol­dalról. A külügyminiszterek egész biztosan megjelennek, de hogy Kruscsev is jön-e—ci­pőjével együtt — egyelőre ti­tok. Lehetséges, hogy a szov­jet diktátor újra felpattan a Baltikára, maga mellé veszi csatlósait, Kádárt és társait és megjelenik New Yorkban. Kruscsev rendkívüli módon szereti a nagy mutatványszá­mokat és akkora alkalma se­­holsem lehet, mint éppen “a világ fővárosában.” A magyar ügy elővételét minden erőnkkel szorgalmaznunk kell, ami kü­lönben egybevág Amerika po­litikájával is. Ezt követeljük az aláírások gyűjtésével is. Ebben és más lapokban megjelent az a szöveg, amelyet esetleg némi módosítással mindenki fel­használhat aláírások gyűjtésé­re. Sir Leslie Monroe, a magyar ügy előadója, aki mindmosta­náig nem mehetett be Magyar­­országra, felhasználhatja eze­ket az aláírásokat, követelve a napirendre tűzést. Az Amerikai Magyar Szö­vetség, a washingtoni központ utján minden követ megmoz­gat a magyar ügy tárgyalása érdekében. Az amerikai kor­mány minden valószínűség sze­rint szorgalmazza majd és az úgynevezett semlegesektől el­tekintve a szabad világ orszá­gai szintén mellette foglalnak állást. Szeptember 18-án nyílik meg az ENSz közgyűlése és addig jó volna valamelyes rendet teremteni a magunk há­­zatáján, tehát az amerikai ma­gyarság nemcsak szétszórt, ha­nem. szét is dúlt soraiban. Te­remtsünk addigra, ha többet nem tudnánk, Treuga Dei-t. Határozzuk el, hogy az ENSz ülésezése idején nem rágjuk egymást. Ebben az időszakban nem lesz a magyar a legna­gyobb ellensége a magyarnak. Kössük meg ezt a dacszövet­séget és próbáljunk vállvetve verekedni a tengernyi ellenség ellen, a Kárpát-medencében némán sínylődő árva népért. A lapok tehetnek a legtöb­bet a türelmi idő sikere érdeké­ben. Ha minden lapszerkesztő, kiadó a helyzet magaslatára tud emelkedni és nem ir ezek­ben a hónapokban acsarkodó cikkeket magyar csoportok, vagy neki nem tetsző magyar politikus ellen! Jó példával akarunk elől járni. A javasla­tot ezennel nemcsak megtesz­­szük, hanem vállaljuk is. Jövő számunktól kezdve, az ENSz ülésszak bezárásáig nem vitat­kozunk magyar “belpolitiká­ról.” Ez azt jelenti, hogy nem támadunk amerikai magyar csoportokat, vagy egyeseket és lapjainkban nem jelentetjük meg mások esetleges támadó jellegű írásait sem. Önként vál­laljuk ezt a kötelezettséget még akkor is, ha közben min­ket támadnak. Úgy érezzük, hogy ezt az áldozatot az ame­rikai magyarság egységéért még akkor is meg kell hoz­nunk, ha akadnak lelkiismeret­len emberek és önkéntes foga­dalmunkat megpróbálják a maguk javára és a magyar ügy kárára kihasználni. A remény nem alszik ki szivünkből, hogy a nagy pilla­natokban magára talál a ma­gyar. Nemcsak magára, hanem egymásra is. Most pedig csupa nagy pillanatokat élünk. Lássuk be, hogy külön-külön erőtlenek vagyunk. Ha van va­lami erőnk, az csak általános és fenntartás nélküli összefogá­sunkban rejlik. Keresik a királyné kincsét A mohácsi vész után, amikor II. Lajos király a Cselepatak­­ban életét vesztette és a török elözönlötte Magyarországot, a király özvegye megpróbálta megmenteni a kincstár arany, ezüst, gyémánt és drágakő készletét. Budavárából minden értéket egy dunai hajóra szál­líttatott. Az éj leple alatt a hajó elindult Pozsony felé, ahová azonban sohasem érke­zett meg. Azóta kiderült, hogy a magyar kincseket szállító aranyhajó Esztergom és Győr között elsülyedt. A rejtélyes aranyhajó több mink 400 éve pihen a Duna mélyén. Az Óbudai Hajógyár búvá­rai most vállalták a hajó fel­kutatását és kiemelését. Az elő­munkálatokat már megkezd­ték. Tudományos számítások segítségével meg állapították, hogy a hajót az eltelt négy év­század alatt 20-25 centiméter vastag betonkemény iszap-ré­teg fedte be. A tudományos ku­tatók bizonyosnak tekintik, hogy a kincsek csaknem telje­sen sértetlenek maradtak. A tervek szerint 1962 nyarára felszínre kerül a rejtélyes aranyhajó. Julius 16-án múlt 30 eszten­deje, annak, hogy Budapest közelében, Bicske mellett le­szállt a “Justice for Hungary” amerikai-magyar gépmadár. Magyar-Amerika indította el tengerentúli útjára a magyar óceán-repülőket, hogy a “Jus­tice for Hungary” mérföldek ezrein keresztül, mintegy bele­kiáltsa a világ lelkiismeretébe, hogy szegény szülőhazánk, Magyarország, amellyél Tria­nonban szörnyű igazságtalan­ságot követtek el, igazságszol­gáltatást kér! A békés-szándékú magyar revíziós mozgalom, amelynek élén éppen egy nemesszivü an­gol lord állott, úgyszólván ek­kor, 1931-ben érte el tetőfo­kát. Már-már eredménnyel biz­tatott . . . De ugyanakkor egy másik, egy harcias békereviziós mozgalom is kezdte mind erő­teljesebben felütni a fejét Eu­rópában. A náci németeké. S mig emez, a miénk, ma­gyaroké csak azt akarta, “ami a miénk volt,” “Igazságot Ma­gyarországnak,” amaz, a né­meteké má releve többről álmo­dozott, többet akart, mint a versaillesi békediktátum meg­változtatását; a germán világ­uralmi törekvések a hitleri for­rongásnak már a csirájában benne voltak. Halál a repülőgép­rablásért ... Repülőgéprablásért e z entul halálbüntetés jár. A washing­toni kongresszus mindkét háza megszavazta azt a törvényt, amelynek értelmében egy repü­lőgéprablás (“hijacking”) tet­tesét egyszerűen kalóznak nyil­vánítják, akit a büntetőtör­vényszék azután halálra Ítél­het. Aktuális még ma is! Kossuth Lajos a szabadság­­harc idején igy szólt egy-két nagyhangú szájhőshöz: “önök mindig az utolsó csepp vért szándékozzák felál­dozni a haza oltárán. Szeret­ném önök közül azt megismer­ni, aki az első csepp vért kész feláldozni!” Az igazság-kérést, békés ma­gyar revíziós igényeket fülük mellett eresztették el a nyuga­ti hatalmak. A németek köve­teléseitől, fényé getőzéseitől azonban megijedtek. Fegyver­kezni kezdtek s közben elfe­lejtették, hogy a Duna-meden­­cében egy ezeréves, jogaitól megfosztott ország remény­kedve vár arra, hogy ott ren­det teremtsenek s Kossuth ál­ma váljon végre valóra Közép- és Délkelet-Európában. Ha akkor teljesültek volna a magyar kérések, a pán-germán gőzhengert egy erős közép-eu­rópai egység tartóztathatta volna fel s a nyugati hatalmak •— mint évszázadokon át — most is Magyarországban lát­hatták volna a civilizáció és a kereszténység védőbástyáját! Johnson alelnök Berlinben járt Félmillió nyugatber lini könnyes szemekkel éljenezte Johnson U. S. alelnököt és Lu­cius Clay tábornokot, a körül­zárt város “felszabadítóit.” Johnson Kennedy elnök képvi­seletében repült Berlinbe, hogy a sorsdöntő órákban a polgár­ságnak tudtul adja elnökünk üzenetét, amely szerint: “Miként az amerikai füg­getlenségi nyilatkozatban a ko­­lonisták életüket, javaikat és becsületüket helyezték a haza oltárára, pgyanilyenképen az amerikai nép ma kész a nyu­gatberliniek szabadságáért és Németország egyesítéséért har­colni.” Párizs öröm­ünnepe A napokban múlt 17 éve an­nak, hogy a francia főváros megszabadult a náci megszál­lás alól, 1944-ben. A nemzeti gárda és a rendőrség ebből az alkalomból diszfelvonulást tar­tott a fővárosban, amelynek csúcspontja a második világ­háború francia hősi halottai­nak emlékére emelt két emlék­mű megkoszorúzása volt. Szomorodott szívvel vettük a hirt, hogy az amerikai ma­gyarság koszorús költője, Nt. Szabó László életének 81-ik évében, 1961 augusztus 16-án a floridai Ormond Beach-i ottho­nában befejezte földi pálya­futását s visszaadta lelkét Te­remtőjének, akit egy életen át szolgált. Temetése, kívánsága szerint, Perth Amboyban ment végbe s itt helyezték örök nyu­galomra a Florida Grove Road-i magyar református te­metőben, Nt. Dr. Nánássy La­jos, Nt. Nagy Emil és Nt. Dr. Vincze Károly hamvai mellé. A hires pap-költő, aki egy­szerű földmives szülők gyerme­ke volt, két országban szer­zett költészetével halhatatlan nevet magának . Versei, me­lyek egyikét mai lapszámunk­ban a kegyelet és tisztelet vi­rágszálaként közöljük most, gyakran jelentek meg a mi lapjainkban is, mert szerettük férfias, izig-vérig magyar Írá­sát, szókimondását. Nt. Szabó László a sárospa­taki hires református főiskolán szerezte meg lelkészi okleve­lét, ahol az évzáró vizsgán, 1905-ben négy akadémiai pá­lyadijat nyert. Ennek alapján hívta meg néhai Kuthy Zoltán new yorki esperes Amerikába, a New Brunswick-i lelkészi állás betöltésére 1907-ben. Há­rom évig lelkészkedett itt, majd 8 évig a konvent megbí­zásából a reformátusok utazó­szervező lelkésze volt. Később Franklin, N. J.-ben, majd Do­nora, Pa.-ban s végül Windber, Pa.-ban lelkészkedett s onnan vonult nyugalomba vagy öt év­vel ezelőtt, fenköltlelkü Írónő életpárjával, Lévay Margittal. Ez év tavaszán, megunva a szigetállamban való élést, Flo­ridában telepedtek le, de ekkor már erősen gyengélkedett a mi kedves jó Laci Bátyánk. Az “örök nyár hazájából” ment el most az Örök Hazába. Legyen áldott emléke! Nt. Szabó László 1955-ben ünnepelte pappáavatásának és költészetének a r a n y j ubileu­­mát, mely alkalomból az Ame­rikai Magyar Református Egyesület, iránta érzett tiszte­letből kiadta élete nagy mü­vét, a “Pocahontas” cimü ver­ses indián-regét: “A halhatatlan szerelemnek Pocahontas a mintaképe, Hü élete azért csapott át örökkön élő bus regébe ...” Később ugyancsak a Refor­mátus Egyesület adta ki az “Omár korsója mellett” c. köl­teményét is. Ezt megelőzően azonban számos költői müve jelent meg kötetekben: “Csil­lárok a sülyedő hajón,” “Ten­germoraj,” “Irredenták,” “A hunkirály,” “Csaba királyfi,” “Vándorsirályok” és “A te gyöngyeid.” A kiváló amerikai-magyar papköltő 1931-ben járt utoljá­ra Magyarországon, amikor is a sárospataki kollégium 400 éves jubileumi óda-pályázatot hirdetett, amit ő nyert meg és amit saját maga szavalt el ott a helyszínen. Onnan a nagykő­rösi Arafly János Társaság hív­ta meg székfoglaló tagságának elfoglalására s ez a társaság adta ki “Csaba királyfi” cimü hun époszát. Az elmúlt évben a társaság azzal tüntette ki, hogy a nagykőrösi múzeumba helyezte el márványba foglalt emlékét. Hetvenkilenc évvel ezelőtt, 1882-ben, New Yorkban ünne­pelték meg először a Munkás­ság Napját. Húszezer daloló munkás vonult fel e napon a Broadwayn, tüntetésével a munka mindenek feletti fon­tosságát hangsúlyozva. Két évvel később a szervezett ame­rikai munkásság már “termé­szetes követelménynek” nyil­vánította ki a nyolc-órai mun­kanapot. A polgárság konzervatív ré­sze hevesen ellenezte, hogy a 10-12 órás napi munkát leszál­lítsák; azzal rémitgették a kö­zönséget, hogy “a dologtalan­­ság” kicsapongásokra és bűnre fog vezetni. Amikor azonban a 8 órai munka törvénnyé vált, az ipari és kereskedelmi vállalatok nem mentek tönkre, mint ahogy ők az megjósolták. El­lenkezőleg, a vállalatok veze­tői hamarosan rájöttek arra, hogy heti 40 órai munkával többet tudnak produkálni, mint azelőtt 48 óra alatt. Az acél­munkások szervezete ma már a 30 órai munkahét mellett tör lándzsát, hogy a gépesítés ká­ros társadalmi következmé­nyeit ellensúlyozza. A munkásság ma már összes jogos követeléseit kivívta, töb­bek között olyan újításokat is Egy szavazattal is lehet győzni... Sokan azt tartják, minek szavazzak, egy szavazat úgyse számit. Igenis számit. íme két eset: Corona, Calif., városkában a polgárságnak azt kellett sza­vazattal eldönteni, hogy hol építsék fel a civic centert. Egy szavazat döntötte el a kérdést. A polgármester is egy szavazattal nyert a választá­son. Az első atomerő­­hajtásu cirkáló Az Egyesült Államok első atommeghajtásu cirkálója megtette első tengeri próbaut­­ját, amely egy szóvivő szerint teljes sikerrel járt. Az 'atom­­meghajtású cirkáló építése több mint 320 millió dollárba került a tengerészetnek. A cirkáló 3 és fél év alatt ké­szült el és szeptember 9-én ál­lítják Bostonban rendes szol­gálatba. Az atommeghajtásu cirkálónak csak rakéta fegy­verei vannak. A személyi jövede­lem uj rekordja A kereskedelmügyi minisz­térium jelenti Washingtonból, hogy a személyi jövedelem 1960-ban — minden államban — uj rekordot ért el. Az első öt állam: New York $46,927,000,000, C a 1 i f o rnia $43,448,000,000, Illinois $26,-425.000. 000, P e n n s y 1 vania $25,700,000,000, Ohio $22,-778.000. 000. Az Egyesült Államokban a személyi jövedelem összege 400 billió dollárra rúgott. Az átlagos egyéni jövedelem az elmúlt évben $2,223-ra te­hető. megvalósítva, amelyekre pár évtizeddel ezelőtt gondolni se mertek volna. Az ország jöve­delme és vagyona ennek kö­vetkeztében egyre arányosab­ban oszlik meg polgárai kö­zött. A haladás nem ment végbe zökkenések és áldozatok nél­kül. A lassú vagy hirtelen emelkedéseket, üzleti pangá­sok és időleges visszaesések váltották fel. Bátran állítható azonban, hogy az amerikai munkás vásárló ereje az 1880- as évek óta a négyszeresére emelkedett. A “taposómalom” szerű munkahelyeket kiirtották, tisz­tább és egészségesebb műhe­lyeket állítottak fel, orvosi fel­fedezések és- gondozás az élet­tartamot m e g h osszabbitotta, technológiai vívmányok a munkát kellemesebbé tették. A Social Security rendszer egyre javuló feltételei az öre­gebb és megrokkant munkás­ról gondoskodnak. A munkás­ságnak a vállalatok vezetőivel való jobb megértése, az osz­tályharcot feleslegessé tették. A faji megkülönböztetés állan­dóan csökken. Mindezek érthe­tővé teszik, miért igyekszik sok ország munkása Amerika felé. Még mindig vannak hibák demokratikus társadalmunk­ban, de semmi olyan, ami több demokráciával meg nem gyó­gyítható. A munkásság még mindig bírál és sérelmekről be­szél — igen helyesen — de el­ismeri, hogy a haladás eredmé­nyei előtt meg kell hajtania zászlaját az idei Labor Day al­kalmával szeptember 4-én. American Council Stevenson a rab­országokról beszélt Az Egyesült Nemzetek rend­kívüli közgyűlésén, amelyet 50 tag kívánságára Tunis és Bi­­zerte ügyében hívtak össze Adlai Stevenson amerikai fő­delegátus nagyszabású be­szédben utasította vissza a Szovjet delegátus támadását, amelyben a kolonializmus tá­mogatójának nevezte Ameri­kát. Stevenson rámutatott arra, hogy a Szovjet erőszakkal haj­totta kommunista uralom alá a kelet-középeurópai s keleteu­rópai országokat, amelyeket most 16 év után is katonai meg­szállás alatt tart és felhívta, hogy seperjen a saját háza előtt. Tunis tudvalévőén magának követeli Bizerte kikötőt, ame­lyet a függetlenség kikiáltása­kor katonai célokra szerződés­ben meghagyott Franciaor­szágnak. A Szovjet Tunist tá­mogatja. E kérdésben hosszú vita kezdődött a közgyűlésen. A Magyar Dal VOL. XL ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM A dal volt mindig a mi lelkünk, Ez tett minket világ-magyarrá, Nótázni akkor is szerettünk, Ha felzug ott a harci “hajrá!” Ha sirt a megcsalt szív zokogva, Könnyét, fájdalmát dalba szőtte, Ha örömről zengett a kobza: Szivárvány énekelt fölötte. A Volga mentén dallal vitte Az ellopott lányt vagy menyecskét, Sátra hüsén bövölte hitre, Szive dobolt tündéri leckét. Runok földjére dallal szállott, Lantok mellett temette holtját, Szerelmében hőssé ha vállott,- Dallal színezte sátra gondját. Honfoglaló Hadúrt ha nyögte, Győzelmi torban sírva enyhült, Fel-fel patakzott szive gyöngye: A dal, mindig izzó táncra perdült. Ha kuruc fent labancra kardot, Világra, szóló dalba sírta, Bukásában égig magaslott, Mint gyászdalát zengő pacsirta. Legény s leány szive ha gyászolt, Termett a népdal, mint a harmat, Mert uj dalok kertjébe gázolt, KKi csapodár szivekre hallgat. Kalász-gyöngyét igy szórja széjjel, Ez a nótán vitézi fajta, Hü társa: csillag, holdas éjjel, Szépasszony s lány mézédes ajka. Hadd hulljon hát vérednek cseppje, Sírjon szived galambja, őze, Könny, bu, panasz nem fül a csendbe, Édes vigasz: dal lesz belőle. Árad már, mint világi bőség, Zeng már művészi csarnokokban. Véderőnk e dalos dicsőség, Mély egy világ szivére dobban. így akarta ezt a Teremtő, Mikor szivünket helyre tette, .| Nem volt Szent-Leikén semmi felhő, Dalolt, dalolt magyart teremtve. Dalolj magyar, mert dalod élet, Messzi tájon, vagy honi földön, Mert mig dalolni tud a lélek: Nagy lesz, szép lesz és él örökkön! SZABÓ LÁSZLÓ 2,000 éves német város Alapításának 2,000-ik évfor­dulóját fogja a jövő évben megünnepelni Mainz németor­szági város. Egy éven át fog­nak tartani a jubiláns ünnep­ségek, amelyeknek fénypontja az u Gutenberg Muzeum meg­nyitása lesz. Mainzban szüle­tett Johannes Gutenberg, a könyvnyomtatás feltalálója, aki ott állította fel első nyomó­gépét.

Next

/
Thumbnails
Contents