Hiradó, 1960. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-17 / 46. szám

Second Class postage paid át Perth Amboy, N. J. PERTH AMBOY HERALD JJul Only. diungahixuL, VhuuApapüiL frdiituL wuL fiuÁíiéJutcL in flakik. Cbnhaq.. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEABBEY, METÜCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM — NO. 46. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent Az eljövendő elnöknek SAJTÓÉRTEKEZLET A LEENDŐ ELNÖKKEL Közvetlenül az augusztusban lefolyt elnökjelölő konvenció után New Yorkban, az Overseas Press Clubban alkalmunk volt elbeszélget­ni John F. Kennedy szenátorral, aki a nemzetiségi sajtó szerkesztőinek tiszteletére reggelit adott, beszédet intézett a szerkesztőkhöz s utána számos feladott kérdésre válaszolt. Asztalbontás után a szerkesztők külön-külön kezet fogtak Sen. Kennedyvel s ki-ki az ő nemzetiségi cso­portját érintő és érdeklő kérdésekről beszélgetett vele. Lapunk szer­kesztője és tulajdoonsa, Diénes László (aki már akkor sejtette, hogy az Egyesült Államok következő elnökét hallgatja észrevehetően nagy figyelemmel . . .) több a magyarságot érintő kérdésben nagyon is kielégítő választ kapott az elnökjelölttől, melyekre lapunkban még visszatérünk és amelyekből máris idéztünk mondatokat előbbi cikkeink­ben. A fenti -— most már történelmi neveztességü — képet szerkesz­tőnk fia, Ifj. Diénes László készítette a helyszínen, mint “fotoriporter.” JOHN F. KENNEDY, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK 35-IK ELNÖKE November 20-án lesz Nt. Dr. Vincze Károly bronz emléktáblájának ünne­pélyes leleplezése a Kirkland Place-i teremben őszinte szívvel kiáltunk élj ént, mint minden más amerikai pol­gár, akár reá adtuk a szavaza­tunkat, akár nem. Igen, éljen az eljövendő elnök, John Ken­nedy, aki január 20-án beleül a világ legnagyobb hatalmát jelentő székbe, a Fehér Háznak abban a szobájában, amelynek falairól régi elnökök képe te­kint le komoran. Eisenhower elnökről azt mondták 1952-ben, hogy baljós időkben vette át a szabad vi­­iág vezetését. Mennyivel in­kább áll ez Kennedyre! Azóta a bajok megsokasodtak, veszé­lyesebb lett a világ. Alapjában Kennedy feladata is az, ami az Eisenhoweré volt: gátat vetni a kommunizmusnak anélkül, hogy a világot atomháborúba sodorná. A különbség az, hogy most nagyobb arányú Nyugat és Ke­let birkózása, mint volt nyolc évvel ezelőtt. Nagyobbak let­tek a katonai erők, gazdasági­lag nyolc év fejlődése óriási­nak mondható, miközben föld­rajzilag még kisebbre zsugoro­dott a világ. A verseny áll minden nap azt hiszi az ember, hogy ez a végső menet, valahol a célszalagnak el kell szakad­nia. De nem, a verseny csak uj szakaszokba lép. S ennek a versenynek egyik része a kato­nai fegyverkezés. Az 1952-ben “végső fegyvernek“ tekintett hidrogén-bmba ma már kissé elavultnak mondható. Korunk “végső fegyvere” most a neut­ron bomba, amely kisebb lesz, mint a hidrogénbomba s nem pusztítja el az épületeket, csak az embert. Csak az embert! Hatósuga­rában minden élőlényt kiirt, de a paloták és kunyhók megma­radnak. üresen, lélektelenül. A másik verseny a világűr­ben folyik. Ennek különböző mozzanatait nyomon követhet­jük, amint újból és újból kilö­vik a rakétákat, mindig érde­kesebb és bonyolultabb műsze­rekkel a kupakban. Lent a földön Nyugat és Kelet vetélkedése a kongói dzsungelekben épp oly heves és kíméletlen, mint Al­géria sivatagjában, vagy Kuba cukornád-ültetvényein. A hidegből könnyen meleggé fajulhat a küzdelem. Bármikor lángragyulhat minden Berlin körül, vagy a Formózai szoros­ban. Vagy másutt. Ki tudná azt előre megjósolni? Ki tudta vol­na megjósolni, hogy Szarajevó­ban eldördül egy revolver és ki­tör az első világháború? A régi és mai világ közt a különbség annyi, hogy most nem revolver dördül, hanem ra­kéta sistereg a magasba és re­pül át földrészeken. A rubelt felértékelik, s az arany még mindig “szö­kik” Amerikából — ime két mozzanata a nagy birkózásnak. Ma ez van, holnap más lesz. Megnyugtató, hogy Nyugat­­európa megerősödött s külön nagyhatalmi szerepet akar vál­­lálni, Amerika oldalán. Már nem, mint másodrendű hata­lom, hanem egyenlő Ameriká­val. Európa, hol csendesen kéri, hol erőszakosan követeli, hogy az atomfegyverek igénybevé­telét ne Washingtonban hatá­rozzák el, hanem Párizsban, vagy Bonnban. Esetleg Lon­donban. Bizonyos mértékben baj ez, látszólag az egységes vezetés rovására megy. De csak látszó­lag. El kellett következnie az időnek, amikor Európa megiz­mosodva szót kér a világ ügye­iből és elsősorban a saját sorsa intézésében. De egyben Európa, a szövet­séges ma sokkal többet ér, mint ért bármikor. Reménykedjünk abban, hogy az uj, fiatal elnök megválasztá­sa felvillanyozza a világ úgy­nevezett semleges országait. Azokat a népeket, melyek — sokszor alaptalanul — azt hit­ték, hogy Amerika nem tud, vagy nem akar erélyesen szem­befordulni a kommunizmussal. Uj pezsgést várunk Wash­ingtonból. S vár a világ is. A U. S. felad öt katonai bázist Az Egyesült Államok öt nyu­gatindiai repülőtámpontot ad fel. Az ebben az ügyben London­ban egybehívott britt-amerikai konferencián az amerikai dele­gátus minden feltétel nélkül késznek nyilatkozott Antigua, Jamaika, Santa Lucia, Trinidad- Tobago és a Barbados területén levő amerikai hadirepülő tá­maszpontjait feladni, mihelyt a fenti angol gyarmatok függet­lenségüket elnyerik. Fenti gyar­matok képviselői is résztvetatek a londoni konferencián. Ez jó hir az Egyesült Álla­mok délamerikai barátai szá­mára; kevésbbé jó anyag Castro amerikaellenes propagandájára. A londoni határozattal lénye­gében véget ér az a megállapo­dás, amelyet 1941-ben Winston Churchill és Roosevelti elnök kö­töttek és amelynek értelmében a brit kormány Hitler elleni ke­mény küzdelmében 50 öreg ame­rikai torpedoromboló és egyéb katonai anyag ellenértékéül a 2040-ik évig repülőgép táhiasz­­pontokat biztosított Ameriká­nak a nyugatíndiai brit gyar­matok területén. Mozgolódnak a vörösek Vietnam­ban is Az Egyesült Államok által fenntartott Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai funkcioná­riusokat fenyegető levelekkel árasztják el. Halállal és elrab­lással fenyegetik őket ismeret­len kommunisták. Elbridge Dur­­brow amerikai nagykövet fele­ségét ismeretlen ember telefo­non felhívta és közölte vele, hogy férjét, aki a szomszédos Thailandba utazott, útközben tőrbe ejtik. A megfélemlitési kampány egyre terjed. Miért nem megy Kruscsev Koreába Miért halasztotta el Krus­csev északkoreai látogatását? Szöuli hírek szerint azért, mert az északkoreai egyetemi hall­gatók ezidőszerint szovjetelle­nes tüntetéseket rendeznek Északkoreában. Az északko­reai ifjúság forrón lelkesedik Vöröskináért és a Moszkva és Peking közötti izzó ideológiai harcban tántorithatatlanul tá­mogatja a pekingi kormányt. Egy szovjet diplomata azt a megjegyzést tette ezzel a hír­rel kapcsolatban, hogy Krus­csev azért halasztotta el észak­koreai látogatását, mert a Moszkva-Peking-i feszült vi­szonyban Kruscsev látogatása csak súlyosbítaná a távolkeleti helyzetet. Nem lőtték le a U-2-t az oroszok Diplomáciai körökből nyert értesülés szerint egy szovjet­­diplomata azt mondta bizalmas körben, hogy az ezév május el­sején Sverdlovszk felett “lelőtt” U-2 amerikai repülőgépet a va­lóságban nem lőtték le. Ellen­ben az történt, hogy a szovjet rakétakilövők az amerikai re­pülőgépet négy lök hajtásos szovjet vadászgépek egyikét ta­lálták el. Francis Gary Powers-t viszont pánik fogta el, ejtőer­nyővel kiugrott gépéből és szov­jetfogságba került, a lelőtt szovjet gép pedig pilótájával e­­gyütt lezuhant és elpusztult. ÉLETRAJZI ADATAI John F. Kennedy, az idei amerikai elnökválasztás győz­tese a januári ünnepélyes beik­tatás után az fegyesült Államok 34-ik elnöke lesz. (Vannak, akik máskép számolják és 35- iknek mondják, mert Cleve­land elnököt két ízben, két nem egymásután következő termi­nusra választották annakidején elnöknek s ezt kettőnek szá­mítják, de ez helytelen, mert személyekről van szó és nem pusztán sorszámokról. Ken­nedy lesz tehát a 34-ik sze­mély, aki a washingtoni Fehér Ház lakója lesz.) Kennedy 43 éves; 1917 má­jus 29-én született Brooklyn, Mass.-ben. A legfiatalabb sze­mély, akit az Egyesült Államok népe elnökké választott. (The­odore Roosevelt 42 éves korá­ban lett elnök, de nem válasz­tás után, hanem mint alelnök került a zelnöki székbe.) Szü­lei: Joseph P. és Rose Fitzger­ald Kennedy, ir származású családok tagjai. Több nyilvá­nos és magán-iskolába járt, majd a Harward, Notre Dame és más egyetemeken folytatta tanulmányait. 1941-től 1945-ig mint önkéntes tiszt szolgált a U. S. Navyben, számos ütközet­ben vett részt s egyik csataha­jó, amelyen szolgált, elsülyedt és ő csak a szerencsének kö­szönheti életét. 1953 szeptem­ber 12-én nősült, feleségül véve Miss Jacqueline Lee Bouvier-t, akiből most “Firt Lady” lesz. Egy 3 éves kislányuk van, Ca­roline, egy újabb bébijük pe­dig útban van. 1947-től 1953-ig U. S. képviselő volt, 1953-óta pedig Massachusetts állam egyik szenátora Washington­ban. (Errő la tisztségéről a kö­zeljövőben le fog köszönni.) Édesapja bankár, gazdag ember, az Egyesült Államok nagykövete volt Angliában. Iskolai évei alatt a football volt kedvenc sportja, de úszás­ban is több bajnokságot szer­zett. Tanulmányi előmenetele ragyogó volt; már egészen fia­talkorában rendkívüli elmei képességeinek sokirányú meg­nyilatkozása j e 1 e n t k e zett, amik későbbi karrierjéhez és most a Fehér Házhoz vezet­ték. Kennedy többször járt álla­munkban; néhány évvel ezelőtt az egyik nagy politikai rally 'főszónoka volt New Brunswick­­on, a Rutgers Gymnasiumban s kiemeláedő, lelkesítő beszéde sokban hozzájárult a demokra­ták győzelméhez. (A borzos­­frizuráju, rendkívül megnyerő mosolyu fiatalemberről akkor még nem gondoltuk volna, hogy egykor az elnökünk lesz.) KENNEDY NYILATKOZATA A MAGYAR KÉRDÉSBEN “1956 október 23 olyan nap­ja az emberiség történelmé­nek, amely örökké élni és mé­lyen hatni fog a szabad embe­rek és a szabad nemzetek év­könyveiben. Ez a nap a bátor­ság, a lelkiismeret és a győze­lem napja volt. Nincs ehhez fogható még egy nap az embe­riség történelmében, amióta ab­ban feljegyezték az ember örök és olthatatlan vágyódását, hogy szabad legyen — bármi­lyen nagyok is legyenek a sza­badság akadályai és bármilyen nagy áldozatokat is követeljen a szabadság. Amerika soha­sem fogja elismerni a Magyar­­ország feletti szovjet uralmat! Nem fogja elismerni sem csúcs­konferencián, sem szerződéses nyilatkozatban; nemhogy sza­vakban nem ismerjük el, de még csak gondolatban sem! Magyarország követelése, hogy független és szabad legyen, nem érzelmi megalapozású, de nem is politika a magyar sza­badság alapja. Magyarország függetlensége és szabadsága mélyen gyökerezik a történe­lemben, a kultúrában és a jog­ban. Nem számit, bármilyen fajtájú bábkormányt is tartsa­nak fenn Magyarországon, mi nem szándékozunk Magyar­­országnak ezt a követelését el­hagyni. Amerika minden tisztességes és ésszerű módon siettetni akarja annak a napnak az el­­érkezését, amikor Magyaror­szág férfiai és assszonyai ismét a szabadság és igazság fényé­ben állnak. Ezen évfordulón Ábrahám Lincolnnal kell szól­nunk : “Ünnepélyesen mondjuk ki, hogy ezek a halottak nem hal­tak meg hiába. És hogy ez igy Szeretettel és tisztelettel kül­di meghívását a perth amboyi Magyar Református Egyház vezetősége mindazokhoz, akik az egyház barátai vagy párt­fogói és néhai Dr. Vincze Ká­­rolynak, az egyház volt lelki­­pásztorának és az Amerikai Magyar Református Egyház volt főesperesének ismerősei vagy felebarátai, hogy az ez évi Hálaadásnapi vacsorára, 1960 november 20-án, vasár­nap este 6 órára az egyház uj központjába eljöjjenek, ami­kor is az Iföu Női Kör által adományozott és Dr. Vincze Károly arcképét ábrázoló bronz emléktáblát ünnepélyes keretek között fogjuk felavatni uj épületünk előcsarnokában. A régi és uj magyarok előtt egyaránt ismeretes az egyhá­zak magyarság érdekében vég­zett hősies munkája. Talán so­kaknak nem kell elmagyaráz­ni, hogy mit köszönhet az amerikai magyarság az itt munkálkodott lelkipásztorok­nak, akik önfeláldozó szeretet­tel építették és tovább vitték a magyarság hitét, kultúráját és sok drága kiesét. Hogy azok között ,akik nagyon sokat tet­tek a magyarság szolgálatáért, néhai Dr. Vincze Károly neve igen fényesen tündöklik, azt nem kell külön most itt hang­súlyoznunk. A gyülekezetét építő, a magyarságért országos viszonylatban és nemzetközi konferenciákon is harcoló és sebeinket gyógyító hűséges lel­kipásztor volt, akinek a szivé­ben ott égett már régen az uj Kruschevet utánozta... A nyugatnémetországi fővá­ros, Bonn úgynevezett Beetho­ven termében Ludwig Erhard gazdaságügyi miniszter több­száz afrikai néger delegátus jelenlétében a Nyugatnémet- Afrikai Hét megnyitása alkal­mából mondott beszédében ki­jelentette, hogy öi’ömmel látja a gyarmatositási korszak vé­gét. — De ugyanakkor — mon­dotta a miniszter — meg kell említeni azt, hogy van a gyar­matosításnál is rosszabb dolog: a kommunista jellegű diktatú­ra imperializmusa! A miniszternek erre a kitéte­lére felpattant helyéről a szin­tén jelenlevő: Andrei Smirnov szovjet követ és kipirult arc­cal, Kruschev-stilusban har­sogta Erhard miniszter felé: “És miért nem beszél arról a húszmillió oroszról, akiket a németek pusztítottak el a há­borúban?” Erhard egy pillanatra meg­hökkent, de aztán nyugodtan folytatta beszédét, mialatt két kemény legény Smirnovhoz ugrott és kivezették az őrjöngő ruszkit a teremből. Adenauer kancellár sajnál­kozását fejezte ki az incidens felett, nyilván azt tartva szem előtt, hogy a Berlinnel komé­­diázó ruszkikkal nekik nem ta­nácsos mostanában ujjat huzni. legyen, ez a mi kötelességünk, az élőké. Szenteljük magunkat ennek a befejezetlen munká­nak, amelyet ők oly nemes ál­dozattal vittek előbbre!” iskolának a szükségessége és annak felépítésére váró képek és tervek. Méltó tehát, hogy ál­dozzunk az ő emlékének és er­re az alkalomra nem csak az egyház tagjait, hanem annak barátait és a magyarságot pár­toló testvéreinket is szeretet­tel hívjuk! Kell, hogy az Isten iránti hála töltse meg a szivünket, amikor az elmúlt 57 esztendő­re emlékezünk, vagy amikor megköszönjük Istennek, hogy bennünket megtartott. Az egyház vezetősége min­dent meglesz, hogy finom éte­lek, pontos kiszolgálás és kel­lemes szórakozás várja a ven­dégeket. A pompás vacsora ára nem hogy felfelé ment vol­na, de a presbitérium leszállí­totta $2.50-re, hogy minél töb­ben eljöhessenek családostul. Lehet-e szebben ünnepelni, mint ha mi magyarok ezen a nagy amerikai ünnepen hálát adunk Istennek, hogy itt szaba­don énekelhetünk és imádhat­juk az Istent lelkiismeretünk s hitünk szerint! Szívélyes meghívását az egy­ház vezetősége megismételi és a Hálaadásnapi Vacsorára sze­retettel várja a helyi és kör­nyékbeli magyarságot! A televízió Magyarországon (FEC) M a g y a r o rszágon 1956-ban kezdték meg a kísér­leti adásokat. A rendszeres mü- • sorszolgáltatást pedig 1958 má­jus 1-től vezették be. Az előfi­zetők száma ma meghaladja a 78,000-et. Magyarországon ma egy te­levízióadó működik Budapes­ten. Pécsett, Miskolcon, Sop­ronban, a Kékesen és Szentesen egy-egy közvetítő állomás vani Az adő- és 'közvetítő állomások az ország kb. 40 százalékában teszik lehetővé a televízió mű­sorának vételét. Az észak-du­­nántuli megyékben azonban a budapesti műsor mellett a po­zsonyi, gráci és a bécsi televí­ziós adók műsora is jól vehető, ezért ebben az országrészben magasabb azelőfizetők száma, mint az alföldi, különösen a ti­szántúli megyékben. A televí­ziókészülék ára 4,600 forinttól 6,900 forintig terjed. A tervek szerint rövidesen megkezdik az olcsó néptelevizió készülé­kek gyártását. HONVÁGY AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP THURSDAY — I960. NOVEMBER 17 Nemcsak az utcád, nemcsak a ház és színei, fényei, nemcsak a tó, Más, ami volt és hiv, hazahív még, meg se nevezheted, elsuhanó . . . . ősi titokból szőtte az élet csak neked éröl éveidet, s mégis az izük hogy tovaszállott, meg se találod, mégse teid: Mert, ami kő volt, ahhoz az ut még visszavezethet, — drága falak! — s ott a sarokban most is az asztal, csendje vigasztal, hü az anyag. Ám, ami légi, a kedves, a régi, a szürke szobából messze repül — Állhat a ház, mint állhat a kószál, ám, az idő száll nesztelenül... Édesanyád már nem mosolyog rád, tűnt' szava csokrát mért kötözöd? őrződ a holmit. Mit motozol, mit, kis dobozok holt titka között ? Látod, a hoivágy nemcsak a házba vezetne vigyázva, hogy el ne feledd, de szinte lobogva suhanna azokba a régi napokba, a múltba veled . . . FINÁLY OLGA / Moszkvai színjáték Diplomáciai körökben tudni vélik, hogy Kruscsev titokban ki akarta ütni Malinovszky had­ügyminisztert a nyeregből és helyébe Mitrofan Nedelin mar­sall “rakétafőnököt” ültetni. Közben a marsallt halálos repü­lőbaleset érte, a Tass moszkvai hírügynökség jedentése szerint. Az ahir is terjeng, hogy Nede­lin nem baleset, hanem a Mali­novszky val szemben kifejtett politikai versengés áldozata lett. Vagyis: eltették láb alól MINDEN szóra érdemes ma­gyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $3.00, külföldre $4.00. Rendelje meg rokonainak, ismerőseinek is!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents