Hiradó, 1960. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-22 / 51. szám

Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. PERTH AMBOY HERALD JJul Qnlu, diunoahiaiL TlauiApapnJL ßdiiaoL wuL PuMia/uuL m. pcAik, CLmhat^ VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM PERTH AMBOY NEW JERSEY Ara 10 cent. Magyar Karácsony 1960-ban Irta: Dr. Béky Zoltán, ref. püspök Mindnyájunk gondolata ka­rácsony táján haza kívánkozik, oda, ahol először hallottuk a drága üzenetet: megszületett ama Gyermek, minden boldog­ság, békesség és öröm forrása. Kétségtelen, hogy minden nép­nek a világ minden részén egy­forma érvénnyel szól kará­csonynak boldog evangéliuma. De mintahogy ennek a világot mekváltoztató ténynek pillana­tában az Ige a gyermek Jézus Krisztusban testté lett és lako­zott mi közöttünk (János: 1), ez azt is jelentette, hogy Dávid nemzetségébe és az Ígéretnek szövetségi népén keresztül a szolgai formát, mint a rómaiak által leigázott és megvetett zsi­dó nép tagja vette magára. A legcsodálatosabb kijelen­tésnek útját az Ur akarta igy. Az élet és a világmindenség forrása, lelke, kiindulópontja s érkezése egy szegény sőt szol­gai sorsban született kicsiny gyermek, valahol messze a kor fontos tényezőinek: római ál­lamrendszerének és hellén mű­veltségének központjaitól. A mi életünk első találkozá­sa a bethlehemi Gyermekkel is ilyen . meghatározott pillanat, amely döntően befolyásolja egész életünket. Nemcsak a Ti­sza partján karácsony estén bandukoló kis mendikáns kí­vánkozik haza a szülői ház ka­rácsonyi melegségébe, nemcsak a mi hosszú bujdosásunkban mindvégig velünk hordozott első karácsonyi emlék az, mely a mi karácsonyunkat tipikusan magyarrá, az angolokét angol­lá, az oroszokét orosszá teszi, hanem maga az Istennek az önönmaga kijelentése ilyen va­lóságos, időhöz és helyhez kö­tött utat választ, hogy megfog­ja szivüpket. Ki nem gondolna hacsak egy pillanatra is, amikor hallja a megtelt templomokban: — “Krisztus Urunknak áldott szü­letésen” az ő gyermekkorának -első nagy találkozására a Gyer­mek Megváltóval. Milyen igaz, az amit a nagy magyar költő gyermekkorának első Krisztus élményéről irt: “Falusi, nádas iskolában Már ilyennek láttam, Ki rossz helyett jó és uj szivet Adhat mindenkinek.” (Ady: “Az Uraknak Ura”) Nem bűn emlékezni arra az időre és arra a drága vidékre, ahol a mi szivünket először hó­dította meg magának az a cso­dálatos Gyermek. És hány mil­lió és millió-emberi életet tett tönkre, taszított lelki pusztu­lásba az, amikor a meghitt ka­rácsonyoknak meleg közössé­gét nem találták meg az ide­genben és nemcsak az emberi és múlandó emlékeket feledték el, hanem az Életnek Fejedel­mét is kizárták szivükből. “Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből — Úgy mint régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözölni.” így érzett 1898 karácsonyán az akkor még fiatal Ady Endre és mi akik még távolabbra sza­kadtunk el az első karácso­nyoknak szentségesen meleg emlékeitől, hiszen a még élő nemzedék tagjai már csak kor­hadó fejfákat találnának meg abban a drága emlékeket árasztó kis faluban, amelyre oly nagyon ráillik az imént idé­zett nagy magyar költő verse: “Retteg most a magyar falu, Csönd legyen, mert most min­denütt kémek Leskelődnek a téli mezőn. Nagy csönd van a faluban most: félnek.” És talán éppen ezért még in­kább közeláll a magyar szív­hez a karácsonyi Gyermek. A mindég valóságosan emberi formában megjelenő Isten Fiú, aki szolgálni jött és “magát megüresité vala” a leigázott, rettegésben tartott magyar falu dermesztő csendjében és az ipartelepek irtózatos terrorral letiport tömegei között ma, 1960 karácsonyán az egyetlen vigasztalás és egyetlen remény­ség. Azoknak a gyermekeknek, akiket állami fenyőfa ünnepre rendelnek hazug jelszavak meghallgatására és bálvány­imádó énekeknek parancs szó­ra történő eléneklésére, ebben a minden lelket meggyilkoló és minden szeretetet pusztítani akaró mai világban a jászolban született Isten Fiú megjelenése érthetővé lett és igaz történet. Mert látják, hogy az igazak sorsa szenvedés és kereszthor­dozás, a hazugoknak, az értel­metlen és céltalan életet élő percemberkéknek pedig dáridó az élet. És a teljes isteni szere­tet is a legmélyebb emberi szenvedésben jelenti ki magát és jön mint az alázatos szen­vedni kész szolga, hogy mint (Folyt, az 5-ik oldalon) BABITS MIHÁLY: Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát, sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk f törékeny játékunkat, a reményt. Televiziós készü­lékkel lesik a ma­gyar munkást... Legújabb óhazából érkezett hir szerint Magyarország gyá­raiban televíziós-rendszerű munkamenetkémlelő felvevő ké­szülékeket fognak rövidesen be­­szerzni, hogy ily módon a fel­ügyelők, illetve hajcsárok az ‘‘amerikázóat’’ kinyomozhassák. A Szovjet kém­hálózat titkai... Nem ütik dobra, de az Ame­rikai Nemzetvédő Szervezet (National Security Agency) értsülése szerint a Szovjet Ber­­non Mitchelt és William Mar­tint, a két átpártolt amerikai mathematikus c o d e-szakértőt belekapcsolta az Egyesült Álla­mokban, Kubában és Mexico­­ban működő óriási szovjet kém­hálózatba. Az NSA erélyesen nyomoz ebben az ügyben és lehetséges, hogy rövidesen szenzációs adatok birtokában lesz. KARÁCSONY ELŐTT Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! A televízió és rádió hulláma­in át, az újságok hasábjairól, a temlomok szószékeiről száll szerte a világba a felebaráti szeretetnek aggodalmas üze­nete : ADJATOK! Ti, akiknek lakását elönti a fény, emlékezzetek azokra, akik sötét falak között élik szomorú napjaikat! Ti, akik meleg öltönyökben jártok, emlékezzetek azokra, akik vékony rongyokban dide­regnek ! Ti, akiknek asztala roska­dozik a bőséges lakomától, em­lékezzetek azokra, akiknek csak száraz kenyér jut s az is könnytől ázik! Karácsony a legszebb ün­nep, mert a Szeretet legszebb s legédesebb örömvirága illato­zik alatta. Mindenki ipax'kodik ezt karácsonykor az otthoná­ban és a szivében elültetni. De annak nincs más módja, mint aminőt a felebaráti szeretet gyakorlása nyújt. ADJATOK! A karácsony hozta le a föld­re az igazi békét, az igaz örö­möket a Szeretet szárnyain. A háború vérrózsákkal és emberi nyomorral szórta tele a világot. Most a bolsevizmus lo­hol az anarchia után és a teljes felfordulás okozója. A kommunizmus kínokat, elvisel­hetetlen fájdalmakat zudit a világra, egész nemzedékeket tüntet el a föld színéről és nincs a kommunista világban emberi ajak, amelyen felzendülne az igazi megbékélt szivbeli öröm, karácsony kérelme: Isten ne­vében ADJATOK! Prohászka Írja: “Isten elér­hetetlen ... őt nem szorítha­tom a szivemre, de szivemre szorítom azt a didergő sze­gényt, mert ezt az én Uram­nak, a megszületett Megváltó­nak teszem.” A felebaráti szeretet bűbá­jos hatalmával, annak igéző varázsával szivünkbe száll a mi kérelmünk is Karácsony előtt: ADJATOK, ADJATOK, AMIT ISTEN ADOTT! Turista-dollár Megmarad a turistadollár. Az Eisenhower kormány által szorgalmazott külföldi dollái-­­kiadáscsökkentés nem érinti a külföldön látogató amerikai turistát, ők szabadon rendel­kezhetnek pénzükkel ezután is. Van valami könyörtelen vég­­zetszerüség abban, hogy a kará­csonyi Béke és Szeretet még most sem valóság. Immáron 1960 éve hangzik minden esztendőben a karácso­nyi béke himnusza, melyet az ég hirdetett meg a nyugtalan és torzsaikodó embernek és még sincs ennek foganatja. Az hogy az emberek Ígérnek Istennek, embernek és csak nagyon keve­set tartanak meg belőle, már nem is újság nekünk. Azonban az, hogy Isten megújítja Ígére­tét mindig és változatlanul és úgyszólván senki sem hallgat rá, ez már végzetes lehet, e­­gyénre, családra, nemzetre és az egész emberiségre! Egyet meg kell érteni: béke sohasem lesz az emberek között, Isten dicsőítése nélkül! Először az Isten és csak azután jöhet az ember mindenben. Ez a kará­csonyi szózat titka. Éppen ezért semmi álfilozófia, bőbeszédű ki­­értélelés és minősítés, okoskodó meggyőzni akarás nem ment sem téged, sem engem, sem csa­ládodat, sem nemzetedet a sú­lyos felelősség alól. Mi úgy szeretnénk, hogy a karácsony valóban a szeretet és a béke ünnepe: az ajándékozás és örömszerzés tisztalelkü Szentestéje legyen. Az Ur igy gondolta el: “Eljövök hozzátok, hogy ne­kem adjátok és ajándékozzátok szivetek gyermeki szeretetét és hűségét, mert közétek jövök mint kisbaba, hogy senkise fél­jen tőlem, de mindenki szeres­sen. Eljövök hozzátok, hogy az én példám szeretni tanítson meg benneteket. Eljövök hozzátok eltörölni és a sárba taposni a bűnt, mely az embert embertelenné, kegyet­lenné és állativá teszi. Eljövök hozzátok, hogy raj-Atom-háború... A U. S. hadügyminisztérium távlövegszakértői szerint 1964- ben a Szovjetunió képes lesz egy 10 megatomos távbombát majdnem százszázalékos talá­lati eredménnyel az Egyesült Államok területére kilőni. En­nek a lövegnek a hatóereje a Hiroshimára ledobott atom­bombának 500-szorosa lesz. Ezzel a fenyegető pusztitó­­erővel szemben a Pentagon fő­nökei további távbombakilö­­vésre alkalmas tengeralattjá­rók építését szorgalmazzák, amelyek Washington pusztulá­sa esetén felvennék az atom­harcot a Szovjetunióval. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! tam keresztül lássátok meg az igazságot és az igazságot ne csak egyesekre használjátok ... az igazság az, hogy maga az Isten jön közétek, hogy nektek is le­gyen az igazságtalan életben IGAZSÁGTOK!” És mi a valóság? Rideg, vé­res bosszútól liheg az ember, embervérben gázol az ember, idegenben ép úgy mint saját ha­zájában, rabszolga-hajcsárok követik egymást és hajtják egy­mást milliók szenvedésein ke­resztül. Vájjon mikor lesz már egyszer valóban karácsonyi iga­zi béke? Nem lesz addig, amig az Is­tent el nem fogadom a béke ki­rályának ! Az Isten mindig kínálja a bé­két, csak az ember nem akarja elfogadni! Ez puszta valóság!1 * * * 1960-ban a karácson-éji him­nusz minden szava vád és szem­rehányás ! Dicsőség a magasság­ban az Istennek! —amig azt meg nem adjuk, féljünk és remegjünk az Isten­től, mert ha dicsőség helyett gyalázatot kap, lesújt! És békesség legyen a földön a jóakarata embernek! —nem a gyilkos vérszagu embernek! —nem az árulóknak és hitta­gadóknak ! —nem a materialistáknak és lelketleneknek! —nem az Istennel és Egyhá­zával viaskodó egyéneknek és fejedelmeknek! —nem a pénzimádó kufár és judás lelkeknek! —nem a Krisztust áruló és meggyalázó nagy embereknek! * * * Tudjuk, kicsi Jézus, hogy mindez nagyon fáj neked, amit hallottál, de mi azt is tudjuk, hogy az még jobban fájna, ha most is csak ámítanánk magun­kat és kényeszritenénk Téged igazságodra... De mégsem vagy egyedül! Vannak még igaz lelkek, akik­nek Te az vagy és az maradtál, aki voltál, a kicsi Jézuska, aki békét és szertetet hoz nekem is. Ne sírj, kis Jézuska, hogy annyian még most sem akarnak befogadni . . . Ne sírj, mert mi mindig Veled leszünk és maradunk ... Mi is, szegény magyarok . . . otthon és idegenben . . . nekünk csak Te kellesz és mi mindig a Tied maradunk . . .! Nyugodj Kisded, csendesség­ben ... mi melletted állunk és várunk. Legyen dicsőség Teneked, ki­csi Jézuska és legyen békéd mi­­velünk, akik szeretünk Téged, velünk, jóakaratu magyarok­kal. Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk: CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER. STATEN ISLAND THURSDAY — 1960. DECEMBER 22 AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP EMBER, FOGD MEG AZ ISTEN FELÉD NYÚJTOTT KEZÉT...! Irta: Borsy Gy. Engelbert, O.F.M., r. k. plébános KARÁCSONYI ÉNEK Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? \ Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed, csak bus anyád melléért nyúlt . . . Becsesnek láttad te a földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy “megszületett!” Miért fekszel jászolban, ég királya? visszasirs az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt ridogálsz, állatok közt-Bölcs bocik szájának langy fuvöXmu jobb tán, mint csillag-ilr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom ?

Next

/
Thumbnails
Contents