Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-12 / 19. szám
CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METÜCHEN, RAHWAY, SOUTH RTVER, STATEN ISLAND JJul OmUt, PERTH AMBOY HERALD L_ TúutfaJŰcuL. VUutiápap&c £dtia*L and, ßuhli&kad. in, fhtdk. űmhfíty. VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1960. MÁJUS 12 Amerika idegein Nt. Dr. Kosa András new brunswicki lelkipásztori szolgálatának 35 éves jubileuma járja a táncot Hruscsov, mint valami őrült, ki eltépte láncát és most veszettül ropja, kurjongat hozzá. Az U-2 lelövése s az egész ügy felfedése, nagydobra Verése ennek a veszett állapotnak csak egyik mozzanata. A következő Berlin lesz. Birják-e az amerikai és általában nyugati idegek ezt az őrült handabandát, vagy nem? Nem nehéz néhány dolgot megjósolni a csúcsértekezlettel kapcsolatban. Lefegyverzési egyez mény nem lesz. A berlini ügy rendezéséről szó sem lehet. Háború? Nem lesz, egyelőre nem. De szakadatlanul a háború peremén sétálunk és a moszkvai őrültek tetteiért vájjon ki merne felelősséget vállalni? Amerikápak, igenis, tovább kell végeznie a felderítő tevékenységet, repülőkkel és egyéb eszközökkel. A Szovjetunió'agresszív hatalom, amelynek minden jelentékenyebb mozdulatáról tudomást kell szerezni, mert élet-halál kérdése lehet. Tárgyalás? H r u s c s óvnak csak addig érdekes, amíg nyerhet ennek a révén. Az európai lapok szerint a vörös diktátor most félelmetes tárgyalási fegvert kapott a kezébe, a lelőtt U-2-őt. Ebben egyáltalában nem vagyunk bizonyosak. Miért volna fegyver? Szovjet kémek vannak Amerikában és amerikai kémek vannak a Szovjetunióban. Ez a tény. Az egyik elismeri, a másik tagad-Abraham Lincoln: “Imádkozzunk Magyarországért”’ IV California r e p u blikánusai nevében Gordon McDonough Los Angeles-i kongresszman ekként kezdte beszédét : “Minden jó amerikai szivvel-lélekkel csatlakozik a magyar néphez annak szabadságra való áldozatos törekvésében.” Kifejtette, hogy a magyarság emberfeletti erőfeszítései oly magasztosak, hogy azokhoz foghatót mé ga mai súlyos idők történelmében sem találhatunk. Utána a t. Ház legnépszerűbb képviselőnője, Marguerite Stitt Church, Chicago küldötte mondott gyönyörűen felépített beszédet. Hivatkozott a magyar nemzet 1,063 évvel ezelőtti alapítására, a keresztény civilizáció ezer esztendőn át hősies védelmére, Kossuth és a budapesti gyerekmártirok szabadságharcaira és Abraham Lincoln kiáltványára: “A magyar nép az Egyesült Államok legmagasabb elismerését érdemelte ki és minden amerikai azon imádkozik, hogy a függetlenségért folyó küzdelmét mihamarabb teljes siker és országos felvirágzás koronázza.” A Newhouse Newspapers napilapcsoport egyikének ,a “Long Island Daily Press” egykori szerkesztője, Seymour Halpern Queens kerületi republikánus elismeréssel szólott ja, vagy egyáltalán nem hajlandó beszélni róla. Amerika is okosabban tette volna, ha hallgat. De most már mindegy. Nem hisszük, hogy Hruscsovnak bármi előnyére is válhatna ez a repülőgép-ügy. Egy azonban szinte biztosra vehető. Eisenhower látogatása a Szovjetunióba nem valószínű. S ez Hruscsovnak nagyon fáj. A budapesti kormány jobb viszonyt szeretne Amerikával — erről irtunk már a múltkor. Szinte biztosra vehető, hogy valamelyes tárgyalások máris vannak a kulisszák mögött. A Mindszenty ügy az egyik nagy akadály, erre vonatkozólag a budapesti vörösek bizonyosan valamilyen javaslattal állnak elő. Az volna legkényelmesebb nekik, ha a biboroshercegprimás nyugatra távozna. Ebbe azonban maga a legfőbb érdekelt aligha fog belemenni. A forradalom alatt is megtehette volna. Mindszenty bizonyosan maradni akar, akár az amerikai követségen, akár az esztergomi palotában. Nem olyan anyagból van gyúrva, aki a könnyebbik megoldást vállalja. Reméljük, hogy az amerikai kormány nem adja be könnyen a derekát és a más vonatkozásban is a lehető legkeményebb megállapodást köti a budapesti vörösökkel — már ha egyáltalán meg kell állapodni velük. Az örökös zsarolásnak----például — véget kellene (Folyt, a 3-ik oldalon) a magyar alkotmányos törekvésekről, amelyek Kelet-Európában diadalra segített,ék a parlamentáris népképviseleti törvényhozást. A történelem óráját fordította vissza Oroszország legalább 100 esztendővel a Kremlin brutalitása folytán, amidőn magyar gyerekeket mészárolt le tankokkal és ágyukkal Budapest utcáin 1956-ban. A szabad világnak tehát saját jólfelfogott érdekében is mindent el kell követnie, hogy az önrendelkezési jogot magyar földön helyreállítsák. “Camp Mercy,” a menekültek első otthona szól New Jersey állam Passaic választókerületének immár 10 cikluson át képviselője Washingtonban a kormánypárti Gordon Canfield, aki személyesen kereste fel szabadságharcosainkat a Kilmer amerikai katona-poétáról elnevezett menekült-táborban. Mint a táborparancsnok, Sydney Wooten tábornok barátja, részletesen megismerkedhetett hon fitársaink életével, hazai gondjaival. Elismeréssel adózott a több mint 41,000 polgári életben elhelyezkedett szabadságharcosunkról, majd az immár másfél évtizedes orosz megszállást ecsetelte. Congressman Canfield is csatlakozott azokhoz a törvényhozókhoz, akik a közelgő csúcskonferencián a magyar kérdés komoly formában felvetését szorgalmazzák. (Folytatjuk) Nemcsak New Brunswickon, de egész Amerikában kevés olyan magyar lelkész van, aki egy városban, egy egyházközségénél, egyfolytában 35 éve szolgálja az Urat és népét . . . Nt. Dr. Kosa András egyike ezeknek! És nemcsak a new NT. DR. KÓSA ANDRÁS brunswicki, Somerset Utcai Magyar Református Egyházközség népe, amely gyülekezetnek a lelkésze ő, de az egész város magyarsága állt össze, hogy együttes, közös szép ünneplésben részesítse itteni lelkész! szolgálatának 35-ik évfordulója alkalmából. Megalakult a 100-as rendező bizottság, amelynek tagjai jóval százon felül vannak s vasárnap, május 15-én este 6 órai kezdettel az Atléta Klub gyönyörű uj dísztermében hatalmas diszbankettet rendez a magyarság Nt. Dr. Kosa András tiszteletére. A vacsorát megelőzőleg délután alkalmi jubiláris Istentisztelet lesz a Somerset utcai templomban, amelyen a helyi s környéki magyar protestáns lelkészi kar tagjai fognak szolgálni, a Kosa András iránti barátságuk, tiszteletük és megbecsülésük jeléül. Kosa András nemcsak a Somerset utcai egyházközség lelkésze, de az itteni magyarságnak kiváló vezérférfia is, aki az elmúlt 35 év alatt gyülekezetét éppug;y szolgálta, mint minden igaz magyar ügyet, amelyben az itteni magyarság megmozdult, tett, dolgozott. * ❖ * A new brunswyicki, Somerset Utcai Magyar Református Egyházközség sok viszontagságon ment át addig, amig 1925- ben Kosa Andrást lelkészül választotta a gyülekezet. Ez az egyházközség mintegy folytatása annak, amely már 1900- ban a “Magyar Református” nevet viselte. 1912-ben Nt. Hamborszky Pál, az egyház akkori lelkésze a magyarországi Református Egyház kötelékébe vitte a gyülekezetei. 1921-ben Schodle Gyula Ádám lett a gyülekezet lelkésze, az ő távozása után pedig Nt. Kosa Andrást — aki a közeli Manville-en ekkor már öt éve szolgálta az ottani magyar gyülekezetét — hívták meg a brunswickiak 1 e lk é s züknek. (A manvillei gyülekezetei azután még 25 éven át szolgálta Nt. Kosa András, mint beszolgáló lelkész.) Nt. Kosa András a beregmegyei Tiszaszalkán született. Szülei: Kosa Gábor és Balázsi Ágnes. Kilenc éves volt, amikor szülei kivándoroltak Amerikába és itt Wharton, N. J. városkában telepedtek le. Édesapja, mint az ottani egyház gondnoka, lelkésze ösztönzésére a bloomfieldi iskolába küldte Kosa Andrást, ahol akadémiai és theologiai tanulmányait 1920-ban végezte el. Később a Rutgers Egyetemen folytatta tanulmányait és a brunswicki theologiai s z e m i náriumban. 1955-ben a Bloomfieledi Főiskola disz-doktori oklevéllel tüntette ki hajdani diákját azért az odaadó szolgálatért, amit az Alma Mater érdekében éveken át végzett. Amikor Nt. Kosa András 1925-ben Brunswickra került, az egyházközség úgy anyagilag, mint tagság szempontjából nagyon rossz helyzetben volt. Alig 40 családból állott akkor a gyülekezet. A lelkész és felesége hozzáfogtak a munkához. Organizálták a vasárnapi iskolát, az énekkart, az ifjúsági kört, nőegyletet, nyári iskolát s rövid időn belül már 100-150 családra növekedett a gyülekezet, amely ma, 35 év után 649 családból, több mint 1,300 egyháztagból áll. A lelkész és gyülekezet közötti csendes, nyugodt, békés jóviszonynak, áldásos szép munkának ez az eredménye. Lelkipásztorkodása alatt Nt. Kosa'András több mint 30,000 dolláros adósság kifizetésére serkentette a gyülekezetei, átalakitatta a templomot, modernizálta a papiaknak megvásárolt házat és elérte azt, hogy a gyülekezet uj iskolát és szórakozási termet építtetett. A Middlesex Megyei Dologháznak beszolgáló protestáns lelkésze, a New Jersey Magyar Református Nap-bizottság elnöke, a háború alatt pedig az Ambulance Drive-ok és magyar segélybizottságok vezetőségi tagja volt. Két gyermekük van: fiuk, Nt. Kosa Ernő, a Bloomfieldi Főiskola végzettje, aki jelenleg Nyugatnémetországban teljesít szolgálatot, mint az Amerikai Haderők chaplainja és leányuk, Margit, Nt. Bertalan Imre passaici lelkész felesége. Vasárnap, május 15-én méltó keretek között ünnepli a magyarság New Brunswickon Nt. Dr. Kosa András jubileumát azzal a tiszteletetadó bankettel, amelynek főszónoka Judge Klemmer Kalteisen megyei biro, a lelkész régi jóbarátja lesz, a várost pedig maga Chester W. Paulus polgármester fogja képviselni. A Rendező Bizottság élén Kosa Imre, az egyház presbitere áll, Köblös Mihály presbiter pedig a bizottság titkára. A banket jegyek elővételben már nagy számban vannak eladva s minden jel arra mutat, hogy sikeres, szép, sokatmondó díszvacsora lesz ez a most vasárnapi. * * * Nt. Kosa András igazán az az ember, aki megérdemli ezt egyháza népétől és az itteni magyarságtól, mert soha semmiféle olyan magyar munkából ki nem vonta magát, melylyel közös “magyar ügyünket” valamiképen előre lehetett vinni. Áldja meg a jó Isten ezért őt és tartsa meg még sokáig itt körünkben, drága életpárjával együtt! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Magyar kikelet Washingtonban Princess Margaret s férje szeretnének Amerikába jönni Karibi tengeri nászutazásuk alkalmával Margaret hercegnő és férje, Antony Armstrong Jones — megbízható londoni hírforrás szerint — nagyon szívesen látogatnának el az Egyesült Államokba is. De erre aligha van kilátás. A Buckingham Palota királyi udvarhoz közelállók szerint egy ilyen látogatás egybeesne Eisenhower elnök moszkvai utjával (?), igy a látogatás magánjellegűvé válna s ebben az esetben nem kívánatos tömegjelenetek fordulhatnának elő, az ilyesmit pedig a királyi udvar ellenzi. I Az “Amerikai Levelek Hetének” tizedik évfordulója Kolumbus Kristófnak Izabella spanyol királynőhöz Írott levele volt az első, amely az Uj-Világrói mesélt az Óvilágnak. Azóta a levéltudósitások iövekvő áradata követte a példát. Tavaly majdnem 400 millióra rúgott az Egyesült Államokból külföldre írott levelek száma. Legnagyobbrészük személyes híradás, amelyet külföldön élő rokonainknak és barátainknak küldünk, akiket ritkán, vagy soha többé nem látunk. Fontosságuk tehát megmérhetetlenül nagy, merjt bár az idegenre nézve a tartalom érdektelen lehet, rokonok és barátok izgalmas várakozással Báchkai Béla, az Amer. Magy. Szövetség titkárának üzenete a Szabadságharcosok Kongresszusához (A Szabadságharcos Szövetség New Brunswickon tartott 3-ik Kongresszusára meghívták vendégszónokul Bácskai Béláit is, az Amerikai Magyar Szövetség főtitkárát, de akinek a Missouri állambeli Springfieldbe kellett utaznia, ahol a város egyik terét Zágonyi magyar huszárőrnagyról fogják elnevezni. Báchkai Béla üzenetét, amit teljes terjedelmében itt közlünk, a kongresszus záróülésén lapunk szerkesztője, Diénes László, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja olvasta fel számos taps közepette.) “Kedves barátaim, szabadságharcosok, ifjú magyarok, reménytelj es uj-amerikások: Szivem egész szeretetével köszöntelek benneteket! Ha valamikor, akkor most érdemes Amerikában magyarnak lenni, mert nem kell magyarázni, mint évtizedekkel ezelőtt, kik s mik vagytok. Előttetek a világ — ha nem is mindenben olyan, mint amilyennek azt valamikor a Winettou, a Huckleberry Finn, vagy más klasszikus legenda alapján elgondoltátok. A beérkezettek magas százaléka is igazolja, hogy nektek szerencsésebb a csillagotok, mint volt a mienk, akik vagy mint nicstelenek, adósságra vett hajójeggyel érkeztünk ide, vagy pedig mint háborús ellenfelek: a megbélyegzés és nemkivánatosság lemoshatatlan anyajegyeivel kezdtük — sokszor kíméletlenül kegyetlen körülmények között — sziszifuszi pályafutásunkat ez Újvilágban. Mindaddig, amig a szabad világ le nem rója adóját az óhaza népével szemben, könnyebb lesz magyarnak lenni, mert hiszen az 1956-os kirobbanás fel nem karolása olyaú, mint a smirgli a gondolkodni tudók lelkiismeretében: rágni és marni fogja azt mindig és megnyitja a kaput olyan helyekre is — lehetőségekkel kecsegtet olyan viszonylatban is — ahová pedig azelőtt magyar be nem tehette a lábát. Ez előny is, meg felelősség is: nehéz felelősség! A forradalomig ugyanis lehetett magyarázni: miért nem tudott a külföld magyarsága olyan természetű vezetőszerepre szert tenni —olyan befolyást gyakorolni a történelem alakulására, mint tette például Erdély maroknyi népe azokban az időkben, amikor “két pogány közt egy hazáért” vérzett a magyar. Lehetett 1956-ig arra hivatkoznunk, hogy aránylag kevesen jöttek ki közülünk politikai vagy más üldözöttség következtében és nem kívánható tőlük, hogy égjen bennük a hazafiasság lángja . . . már azután, hogy megtelepedtek, megtollasodtak. Ezentúl ilyen kifogásra nincs sem mód, sem ok! — Ezentúl nem mondhatjuk, hogy merőben gazdasági okok miatt keresett és talált uj otthonra kivándorolt magyarságunk jelentékeny hányada. Mert hiszen, akárhogyan is számítjuk: Trianon, a második világháború és végül 1956 legalább 100,000 olyan magyart adott az Egyesült Államoknak, akik patrióták kell hogy legyenek a szó legszorosabb értelmében. Ez pedig tekintélyes együttes — különösen ha megfontoljuk, hogy javarészük nemcsak két kezével, de szellemi téren is megállja a helyét. Az sem kétségtelen, hogy az ország csonkítás óta kivándoroltak — akárcsak a múlt század derekán Kossuthtal együtt önkéntes száműzetésbe menők — tudatosan kellene, hogy valamenyien és együttesen szolgálják a magyar feltámadás ügyét. És mégis: sokszor azok teremtik elő a propaganda legnélkülözhetetlenebb — Montekukkoli mottójaként ismert — alapfeltételeit, akik nem politikai menekültek, sőt, anyagiakban és elhelyezkedésben (pláne előrehaladási kilátásokban) szerényebb keretek között találtak itt uj gyökeret: ezek a mi derék öregamerikásaink! Kivándorolt magy arságunk réteg ezödése viszont többféle elemet is nyújt a magyar tervek kivitelezésnek fundamentumául. Ezek mindegyike értéket rejt magában a jövőre nézve. Legszebb feladat például annak a hiclnak az épitgetése, amely a szabadságharcosaink és az angol-nyelven iskolázott másod- és harmad-generációs — Amerikában született, itteni kapcsolatokkal rendelkező — fiatalabb nemzedékünk közül azokat kapcsolja össze, akik ma inkább tehetők fogékonyakká magyar kérdések iránt, mint 1956 októbere előtt. Ennek a lehetőségnek a kihasználása messze szétágazó — különben parlagon heverő — összeköttetéseket, sok esetben: mértékadó amerikai köröket befolyásolhatna a mi javunkra kedvezően! Egy-két esztendő és szabad(Folyt, a 2-ik oldalon) boptják fel az amerikai postát. Tartalmuk hetekig, vagy hónapokig is foglalkoztatja az európai ismerős gondolatvilágát és meggyőző hatásuk leírhatatlan. Magát az Uj Világba valp bvándorlás hullámát is azok a híradások indították el, amelyeket a korábban érkezettek írogattak az otthon maradottaknak. Még ha csak magunkról, foglalkozásunkról, környezetünkről is írunk, az egymást követő levelek tartalmából egész Amerikának a képe bontakozik ki; hétköznapi és ünnepnapi életünk rgszleteiből az amerikai életet ismeri meg a külföld népe. Kitűnik belőlük, hogy az amerikai élet alapja a demokrácia. A külföldi polgár szívesen veszi tudomásul, hogy Amerika az egész világ boldogulását kívánja, hogy rajong az egyéni szabadságért és az emberi méltóság szabad érvényesüléséért. Mindenki utalhat ezekre az elvekre külföldre írott leveleiben. Egyszerű szavakba foglalt tanuságtételünk meggyőzőbb lesz, mint bármilyen ékesen szóló hivatalos nyilatkozat. Minden levél, amit külföldre írunk, hozzájárulhat a más országok népével való jobb megértéshez. Amikor a rólunk táplált hamis képet megtépázzuk, az Egyesült Államok diplomatájává váltunk! Most van az Amerikai Levelek Hptének tizedik évfordulója és itt a zideje, hogy a rég esedékes levelet most megírjuk. Idézzük Eisenhower elnök következő szavait: “Az Amerikai Levelek Hetében emlékeztetem polgárainkat arra, hogy a békés világ felépítéséhez mindenki maga szolgáltathatja a téglákat — tintába mártott tollával. Remélem, hogy az idén több levelet írunk külföldi rokonainknak és barátainknak, mint bármikor azelőtt.” Az American Council for Nationalities Service, 20 West 40th Street, New York 18 N.Y., ingyenes röpiratot adott ki: “You Too Speak for America” (Ön is Amerika nevében beszél) címen, amelyet magyar nyelven is megrendelhetünk. A füzet gyakorlati tanácsokat ad, hogyan mozdíthatjuk elő a nemzetközi barátságot Amerikából írott levelek segítségével. Vagy - vagy Májusban nemcsak a csúcskonferencia (?) van soron, hanem a British Commonwealth miniszterelnökeinek konferenciája is Londonban. Komoly esemény. Ezúttal egy nagyon kényes, sőt fájdalmas kérdés merülhet fel. Sokminden történt az utóbbi hónapokban Délafrikában. A jelek szerint India vezére. Nehru és Ghana miniszterelnöke, Nkrumah felveti majd a gondolatot: Mondja ki a Commonwealth az emberi jogok és elvek tiszteletbentartását a saját portáján? Vagy pedig vonja le a következményeket. MINDEN szóra érdemes magyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $3.00, külföldre $4.00. Rendelje meg rokonainak, ismerőseinek is! * AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP
