Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-31 / 13. szám

J Jul OaUl KtutgaJuan, TbunÁpafiax. £düaeL And. fiMÍAhad. k fiaAik. CARTERET, W0ODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METÜCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND /lomkay VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM —NO. 13. SZÁM <^^z* PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY— 1960. MÁRCIUS 31 A FIJI SZIGETEK BÍRÓJA AMBOYI BÍRÓNKNÁL Sellyéi F. Lajos, Perth Amboy magisztrátus bírája mellett a Fiji Szigetek magisztrátusa ült a minap s a mi bíráskodási módszerünket tanulmányozta. Mr. Knox Mawer—aki efl Amboy-i ékszerész unoka­öccse—amerikai látogatása során mindent alaposan “megtapasztalt'’ s aztán kijelentette: “Mindaz, amit láttam Amerikában, pontosan az, amire számítottam ... és én nagyon sokra számítottam.”—A fenti ké­pen Sellye! bírónk mellett Sgt. John Krilía áll, elöl pedig Wm. Strako, City Marshall. MELLÉBESZÉL! A Vasfüggöny végleges — ezt a kifejezést kétszer is ol­vastuk a vezető amerikai napi­lap egyetlen számában. Nem véletlenül fordult elő s ahogy Kelet és Nyugat ölelkezését szemléljük, a jövőben még többször találkozunk vele. Erre el kell készülnünk. Egyre többet írnak és beszél­nek Amerikában arról, hogy a világ két határozottan körvo­nalazott érdekterületre sza­kad, Washington és Moszkva gondozásában, ez a jövő irány­zata, ez ellen rugdalózni hiá­bavaló, legjobb b elenyugodni és igy tovább. így készítik elő ördögi erők a közvélemény tisztességes ré­szét a négy lefekvésre — mely nem a nyugodt álmot, hanem a halált jelentheti ennek az országnak és vele együtt a sza­bad világnak. Belenyugodni? Mi nem nyugszunk bele, nem nyugod­hatunk bele. Mi, magyarok, pontosan látjuk ennek az ölel­kezésnek a szomorú végét, azt, hogy a lefekvésből származott édes álom nem éri meg az éb­redés isszonyatát. Hruscsov székesegyházakat látó gatott Franciaországban, pap oknak küldött szívélyes üzenetet, szó­val úgy viselkedett, hogy a kommunizmus szálláscsinálói nyugaton méltán örvendezhet­tek. Minket, magyarokat nem téveszt meg Hruscsov, ak­kor sem, ha térden kúszva né­zegeti a székesegyházat, ak­kor sem, ha megfogadja, hogy több atomrobbantás nem lesz a Szovjetunió területén. S akkor sem, ha az amerikai sajtó egy része vidám jövendőt igér az emberiségnek, mihelyt Hruscsovot nem bosszantjuk. Mi, magyarok, a magunk szerény eszközeivel, nem szű­nünk meg hirdetni, hogy kár minden percért és minden lépé­sért, amit Amerika és a szabad világ Hruscsov “kiengesztelé­séért” tesz. Ha történetesen Amerika szabad kezet adna Moszkvának Európa másik fe­lében is, Hruscsov és társai ak­kor sem laknának jól. Hruscsov csak akkor lakna jól, ha a new yorki Empire State Building te­tejéről kihirdethetné a kommu­nizmus világuralmát s ettől a pillanattól kezdve már nem gyönyörködnie többé a kathed­­rálisokban. De az emberiség sem. A meg nem alkuvás nem je­lent háborút. A csendes álom­ba ringatózás viszont jelent­het. Vigyázz, Róma! Építs ma­gadnak kevesebb fürdőszobát és több, bevehetetlen várat. Tanulj a történelemből, hogy mindig a hajthatatlannak, a legerősebbnek van igaza. Április 4 — a magyar történelem gyászos napja. Ezen a napon hirdették ki, 1945-ben, Magyarország szovjet megszállását. Moszkva rabtartói Budapes­ten örömtüzeket gyújtanak ezen a napon s nekünk szorul­jon1 még jobban ökölbe a ke­zünk. Az amerikai kényelmes élet, a jólét gyakran feledteti ve­lünk a rab nemzet szenvedé­sét s ha visszanézünk tetteink­re, sivár kép tárul elénk. Bi­zony keveset tettünk s gyak­ran azt a keveset is elmulasz­tottuk, amit tehettünk volna. A széthúzás, az egymás el­len acsarkodás rágja, bom­lasztja sorainkat. Olykor fel kell tennünk a kérdést: vájjon mi magyarok valóban történel­mi hivatásra születtünk-e? Ha a szétszórtságban élő magyar­ságot nézzük, akkor a felelet határozott nem. De ha a magyarországi né­pet nézzük, akkor forróság járja át a szivünket és igen a válasz. Az a nép, amelyik oly hősiesen, egybefogva és oly ne­mesen viselkedett az 1956-os forradalom idején, történelmi hivatásról tett tanúságot. Pél­daképe lett az egész szabad világnak. Tetteit idézik a világ bölcsei, államférfiai, közírói és egyszerű polgárai. A magyar forradalom, amely vérrel és hittel tagadta április 4-ét, na­gyobb tett volt az emberiség történetében, mint lesz az, ha majd a holdba repül az ember. Ft Szarvady László hirtelen halála Ft. Szarvady László romai katolikus pap, a perth amboyi Mária Magyarok Nagyasszo­nya egyházközség segédlelké­sze hétfőn reggel szivszélhüdés következtében váratlanul el­hunyt. Csak 43 éves volt, de az élet sok szenvedését átélte ez a kedves modorú, magas intel­ligenciájú menekült magyar lelkipásztor, aki az 56-os sza­badságharc menekültjeként ér­kezett alig pár éve Ameriká­ba, miután előbb a kommunis­ták fogságának sok-sok kínját átszenvedte. Itteni rövid működését úgy egyházában, mint világi téren is legfőképpen az jellemezte, hogy minden magyar megmoz­dulásnak, minden igaz magyar ügynek aktív résztvevője és előrevivője volt; ott volt min­denütt, ahol magyarok szive összedobbant s akik látták őt, akik beszéltek vele, érezték, tudták, hogy értékes embert kapott vele ennek a vidéknek a magyarsága. Csendesbeszé­­dü, “csupasziv” ember volt, igazán nagy veszteség érte ma­gyarságunkat hirtelen elmúlá­sával. Ft. Szarvadv vasárnap dél­előtt még misézett és szép hus­­vételőtti szentbeszédet mon­dott a templomban. Ki gondol­ta volna, hogy, másnap már Mitruska János temetésrende­zőnk fogja ugyanott ravataloz­ni az egyház fiatal Segédlelké­szét? Csütörtökön, március 31- én délelőtt ment végbe temeté­se nagy részvéttel. A szertar­tást Bishop George W. Ahr püspök végezte. Ft. Horváth István, az egyházközség plébá­nosa és a magyar katolikus papság nagy seregének részvé­telével. Impozáns gyászmisével kisérték utolsó útjára az élete delén váratlanul elhunyt ma­gyar papot, akinek korai ha­lálát a kommunisták tortúrái siettették. MINDEN szóra érdemes ma­gyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $3.00, külföldre $4.00. Rendelje meg rokonainak, ismerőseinek is! “Fáy Zoltán” aláírással le­velet, illetve nyilatkozatot kaptunk és Írója “az újságírói és szerkesztői etikára hivat­kozva” kéri tőlünk annak köz­lését. Miután az etikára hivatkozó egyént ismert és az Amerikai Magyar Szövetség által is leg­utóbb megbélyegzett működése következtében nem tartjuk il­letékesnek arra, hogy újságírói és szerkesztői, vagy bármilyen erkölcsre hivatkozhassék, nyi­latkozatát — természetesen — nem közöljük, annál is inkább, mivel azt — máskép szövegez­­ve bár — az általa irányított, kereszténynek álcázott new yorki hecclap már leközölte. Ahogyan hajdanában az a bizonyos Deákné, amikor a vá­szon árát kérték tőle, Fáy Zol­tán, — a keresztény napilap kiadására alakult, de keresz­tényiden hetilappal izléstelen­­kedő Magyar Publishing Co. egyik főembere — azzal akar válaszolni Főt. Borshy Kerekes Györgynek lapjainkban is le­közölt, most már széles körök­ben ismert nyilatkozatára, hogy ‘amíg egy ember elitélve nincs, addig nem bűnös” . . . Vagyis: se Kruscsev, se Kádár, se Rákosi, se egy sereg főkom­munista vérengző bestia, pl. bíróság által elitélve nincs, te­hát — Fáy ur érvelése szerint — egyik sem bűnös. Hallgas­sátok csak, szabadságharcos magyarok! Budapest mészáro­sa, a világ egyik legnagyobb gonosztevője a Fáy Zoltán eszejárása szerint nem bűnös, mert bíróság által nincs elitél­ve! Aki kibújik, vagy megszö­kik a törvény és igazságszolgál­tatás kezei alól ... az nem bű­nös, állítja Fáy Zoltán! Brrr! Kit érdekel az itt most, hogy mi történt egyszer egy new yorki perben, amiben nem csak Fáy ur szerepelt egyedül, mint felperes? Sokkal inkább érde­kelne például az, hogy miért nem jelent meg Fáy Zoltán an­nakidején a pittsburghi bírósá­gon, amikor ■ egyik lapkiadó kollégáját perelték részben Fáy ur cikkei miatt és amikor neki kellett volna védőtanu­ként ott lenni? Nehéz talán ki­találni, miért nem volt ott, mi­ért nem sietett kollégája segít­ségére azon a Pennsylvania ál­lambeli bíróságon, ahol a régi (Folyt, a 4-ik oldalon) Március Idusa a Washingtoni Kongresszusban A vaksötét magyar éjszaká­ban fények gyultak Március Idusa emlékére a Kongresz­­szusban, Washingtonban. Nagytekintélyű amerikai ál­lamférfiak emelték magasra a történelem fáklyáját, szívve­rést elállitó férfias bátorsággal és döbbenetes részletességgel a 48-as és 1956-os magyar sza­badságharcok és Kossuth Lajos emléke fölött. Lássa újra az egész világ. Massachusetts képviselője, McCormack ezer dinamikus szóval kelt védelmé­re a két szabadságharcban leti­port magyar nemzetnek, Illi­nois képviselője, Pucinski a két történelmi magyar példaadás­ból kért Istentől erőt az ame­rikai népnek ahhoz a feladat­hoz, hogy a barbárul leigázott népek szabadságra való törek­vését támogassa. Mrs. Church képviselő a magyar keresztény élet ezeréves hallatlan küzdel­meiről emlékezett meg és ami­kor történelmi fejtegetései so­rán elérkezett 1848-hoz, el­mondotta, hogy a magyar hősi­esség szemléletében Spring­­field, lllinoisban egybegyűltek a polgárok, gyűlést tartottak és határozatot hoztak, amelynek egyik fejezete igy szólt: “Mostani dicsőséges szabad­ságharcukkal a magyarok ki­vívták legnagyobb bámulatun­kat és legmelegebb rokonszen­­vünket; mi imádkozunk gyors sikerükért és a végső diada­láért.” Ennek a springfieldi határo­zatot benyújtó hármasbizott­ságnak egyik tagja Ábrahám Lincoln volt. Halpern képviselő azt fejte­gette, hogy mennyi szerepük volt az oroszoknak mindkét szabadságharc leverésében. Los Angeles egyik képvise­lője, a magyarok és a magyar ügy nagy barátja, Gordon L. McDonough is gyönyörű be­szédben szólalt fel az ország törvényhozásában a magyar ügy mellett. VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk ia iavunkra lesz? A MAGYAROK GYŐZTEK A BRUNSWICKI ATLÉTA KLUB SAKK-VERSENYÉN A new brunswicki Amerikai Magyar Atlc'ra Klub március 23-án megtartott sakkversenyén a klub játékosai nagy fölénnyel győztek. 13 játszma Jsöziil 10-et a mieink nyertek meg. A Home News-tól kapott fenti képen Kardos József (jobbfelől) az Atléta Klub csapatának tagja játszik Gary Urbari-nal (balfelől) a Bound Brook-i American Cyanamid Sakk Klubja tagjával. A Háttérben állnak: Faragó Sándor (HAAC) és Clifton Hartman (Cyanamid). Az Atléta Klub sakkjátékocai közül még nagyszerűen játszottak a fentieken kivüi: Bertalan J., Németh D. és Farkas József. A Klub sakkosai április 20-án este S órai kezdettel Bound Brook-on fognak játszani az ottani sakk-klubban. 5 autó indul a HAAC székháztól 7 órakor. Szer Mihály, a szakosztály vezetője kéri a magyar sakkjátékosokat, vegyenek részt a versenyekben. Fayetteville, No. Carolinában menet is, jövet is, kedves láto­gatókat kapott Mrs. Czeglédi, a­­kihez eljött az onnan nem mesz­­szire lakó János fia, családjával. Az igazi sightseeing Silver Spring, Floridában kezdődött, a­­hol az üvegfenekül, hajókon a természet vizalatti csodáit és szépségeit bámultuk; a tropikus vízinövényeket és ezerféle hala-Edly Sebestyénné leányával, ve­iével és unokáival (Mr. és Mrs. Louis Roose és ) gyermekük * Cypress Garden-ben). kát, a források felbugyogó kris­tálytiszta vizét. (Csak Mrs. Fü­zesi nem látta mindezt, mert nem akart velünk jönni a hajó­ra ... félt, hogy betörik az üveg­ablak s elhülyedünk . . .) Sok szép fényképet csináltunk itt is, de a mozigép filmkazettája el­romlott s igy mozgóképünk er­ről nem maradt. Egy kis bakk­­majom nagyot ugrott egy fán, mozigéppel lekaptuk, de a vetí­tésnél ez sem jelentkezett . . . Kár . . . A Cypress Garden szépségeit már nyári napsütésben élveztük. Egy nyitott terraszon terített asztaloknál ebédeltünk s közben végignéztük a vizi-sielők mutat­ványait. Gyönyörű lányok, akik a Rocket-girlökkel vetekedhet­nek, nagymamáink-korabeli ün­nepi ruhákban vonultak fel a parton s a rokkoko diszhölgyek­­ből pillanatok alatt modern uszóruhás vizitündérek lettek, akik sitalpon a viz tükrén repül-Egy “sightseeing” kisvonat egyik kocsijában a társaság egy része. ve talán még bájosabbak voltak . . . Aztán jöttek a sitalpas vizi­­akrobaták, akik nagyszerű mu­tatványaikkal ragadták meg fi­gyelmünket. Ebéd után séta­­csolnaká,zásra mentünk a vízből kiemelkedő évszázados fák és csodás vízinövények, virágos bokrok között kanyargó szép vi­­ziuton. A Raritan Valley Bus­­társaság vendégei voltunk ezen az utón is. Edly Sebestyénnét itt látogatták meg leánya, ve je Re­ese Lajos és a három unoka, a­­kik később, hazafelé jövet is Or­­landóból eljöttek Coco-ba, Fa­ther Szabó Jánossal. Father Szabót Carteretről, South River­­ről, Trentonból és többi régi ál­lomáshelyéről sokan ismerik és sokaknak kedves volt ez a flori­dai viszontlátás. Miami, Floridába szombaton este érkezett meg a kiránduló társaság s a beszállásolás a Ro­bert Clay Hotelben gyorsan ment, mert Mrs. Kára már Jack­­sonvilleből telefonáltatott és szobákat foglalt itt mindenki­nek. Mindenkinek meg volt a párja, a szobatársa s nem házas­­társak esetében a hölgyek ma­guk köztt olykor szobát is vál­toztattak, ahogy kedvtelésük megkívánta. Vasárnap ki-ki a maga templomába ment, majd a szálloda szép uszodájában talál­kozott a társaság s ha ezen a na­pon iem is volt kimondottan für­dő-idő, napozni jól lehetett. Megkezdődött a látogatóba-me­­nés is; volt itt mindenkinek is­merőse bőven. Mrs. Lukácsért Deerfield Beach-ről jött a fivére, Sinkó János és felesége és Mrs. Edlyvel kimentek hozzájuk. Sinkóék 2 éve mentek le Bruns­­wickról Floridábaé szép házuk van, szépen élnek ott. Hétfőn is, kedden is ott töltötték a napot M'rs. Lukácsék náluk. Mrs. Bes­senyei a sógorát és sógornőjét, Id. Bessenyei Albertet és felesé­gét látogatta meg, akik kényel­mes, szép lakásban töltik flori­dai vakációjukat Miamiban. Thomas Jánosné is Bessenyeiék vendége volt s vasárnap délután Bessenyei bátyánk vadonatúj kocsijával eljött a hotelbe Kára A Trentoniak: Alby István és felesége (állnak) Mrs. Yelen és Mrs. Ley (ülnek) Silver Springs, Floridában. Péterért és feleségéért, valamint Diénes szerkesztőért és feleségé­ért, akik szintén élvezték ven­­dégszertetüket. Ezen az estén szépnek ígérkező program volt tervbe véve: a Kossuth Hallba látogatott el az egész társaság. 4Q vendég érkezését jelentettük itt be jóelőre s habár a délutáni márciusi ünnepélyre nem jut­hattunk el idejében, a záróhim­nuszt már velük énekeltük a Kos­suth Parkban. Aztán bevonult a hatalmas vendégsereg a hallba s mire mi 40-en bejutottunk, a vendégek egy része már vidá­man falatozott . . . Jersey-i est­ként volt hirdetve itt az estebéd és műsor, taláílkoztünk is jer­­seyi magyarokkal jócskán, de a műsort már nem várhattuk be s a záróhimnuszt nem éenekelhet­­tük a kubaiakkal . . . (Mert Ku­bából is voltak itt aznap vendé­gek, de hát ez nem ide tartozik). Következő állomásunk Miami Beach volt, ahol az előkelő hote­lekben és motelkben nappal a­­lusznak az emberek (az asszo­nyok is) s épszaka van itt az igazi nagy élet. Egy kis restau­rantban gyors, finom kiszolgá­lást kaptunk mind a negyvenen s azzal a jóérzéssel térütnk nyug­vóra, hogy már ezen az első na­pon találkoztunk sok régi isme­rőssel, baráttal, velünk érző jó magyarokkal . . . Diénes szer­kesztő hosszú évek utátn itt ta­lálkozott ismét hajdani amboyi és metucheni ismerőseivel, Lu­kács Jenővel és feleségével (a-AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP BESZÁMOLÓ A FLORIDAI KIRÁNDULÁSRÓL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents