Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-04 / 5. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD J/uL Okin, ICungaAJUUL WawApapoX. fcdibuL turuL fiuJbliiJuuL jut. ß&hj£k~ Cbnbßtp VOL. XXXIX. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM ________________ PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent_________________THURSDAY— I960. FEBRUÁR 4 KIVÉGEZTÉK A 150 GYERMEKET MAGYARORSZÁGON 150-en voltak, FÉLÉVSZÁZADOS JUBILEUMÁT ÜNNEPLI A CSERKÉSZET akik 18-ik életévük betöltése után Bogár, a hóhér kezén vesztek el Budapesten, a múlt év decemberében. így szól a BBC angol rádió hire, amelyet “megbízható forrásból” szerzett.- A magyar forradalom ide­jén csak 15 éves gyermekek voltak, akik szovjet harcko­csikat robbantottak, vagy a pesti Lánchid-főt védték. Hő­sök voltak, akik nem a csatá­ban hulltak el, hanem a bitófán pusztultak. A BBC hírét semmiféle más hírforrás sem erősítette meg. De hogyan is erősíthetné? A budapesti vörös vezetők tagad­nak mindent, külföldi újság­íróknak nincs módjuk kivizs­gálni a legújabb rémtettet, a magyarországi bértollnokok pedig mélyen hallgatnak. Is­merve a rendszer bosszuszom­­ját, nincs okunk kételkedni a hir valódiságában. Ha nem volna igaz, a budapesti vörö­seknek ezernyi módjuk volna “ártatlanságuk” bizonyítására. S mert ebben áz irányban nem tesznek semmit, ez önmagá­ban is beismerés. Az. hogy esetleg Péter János püspök elvtárs, a helyettes kül­ügyminiszter és ENSz megbí­zott, talán papi becsületére hi­vatkozva tagad, ez nekünk nem sokat jelent. Semmit. A 150 magyar vértanút nem felejtjük el. Randé Jenő a neve annak a magyarországi bértollnoknak, aki az ENSz tárgyalása idején New York­ban tartózkodott, mint egyet­len sajtótudósitó. Az volt a feladata, hogy a budapesti delegátusok vissza­taszító munkáját “dicsőséges színben” tüntesse fel a ma­gyarországi o 1 v a sóközönség­nek. Meg is tette. Amikor a budapesti delegátusok majd­nem a pad alá bújtak szégye­nükben, Randé Jenő azt jelen­tette Budapestnek, hogy me­gint magyar győzelem volt az Egyesült Nemzetek palotájá­ban. De a sajtóbetyár nem elége­dett meg ennyivel. Hazatérve Budapestre, megírta amerikai . . . valami olyasmit hallot­tunk a minap, hogy a múltju­kat agyonhallgatva Ameriká­ba besurrant szélső-jobboldali és volt Szálasi-vitézek New Yorkban megjelenő lapja is rövidesen pert kap a nyakába, még pedig olyant, amiben vol­­taképen egész Magyar-Ameri­­kánk lesz a felperes ... A má­sik, a pittsburghi nyilas-lap már nyögi egy per következ­ményeit ... ez pedig aligha fogja kibirni. * * * * . . . azt is hallottuk, még pe­dig komoly forrásból, hogy az Amerikai Magyar Népszava végre tett egy nagy szivessé­tapasztalatait. Egyelőre csak az amerikai sajtóról. Azt írja, hogy Amerikában nincs ugyan cenzúra, de az új­ságírókat mégis keményen kéz­ben tartja a kormány. Ho­gyan?. Hathónaponként újítják meg minden újságíró szerző­dését s aki nem fújja a kor­mány nótáját, hát annak egy­szerűen fel is ut, le is ut. Az utcára kerül, mehet mosogatni. Ilyen és hasonló ronda ta­pasztalatokat szerzett ez a Randé Jenő Amerikában. A valósághoz ragaszkodás nem kenyere. Az amerikai kormány rend­szerint elnéző az ilyen betyá­rokkal szemben. De ha még egyszer vizűmért jelentkezik ez a fickó, talán még sem kel­lene adni neki. Bár Randé köpködései nem nagy kárt tesznek a magyar nép leikeben. Senki sem hisz neki. S különben is akármit ir, Amerika “homlokán egy fény­szilánkkal sem csorbul a fen­­seg.” De Gaulle a csúcson van mindenféleképpen. Az al­gériai zendülés felszámolása hatalmas erkölcsi győzelmet hozott a számára s most a par­lament jóváhagyásával úgy­szólván korlátlan hatalommal rendelkezik, bel- és külpoliti­kában egyaránt. De a csúcson lesz a csúcs­konferencia idején is. Tekinté­lye nem apadt, hanem megnőtt a nyugati világban s ma már vitathatatlanul újból Európa szószólójának számit. Amerika örül De Gaulle si­kerének. Lehetnek közte és a washingtoni kormány közt ap­róbb nézeteltérések, de őt még­is a nyugati világ egyik ke­mény tartóoszlopának tekin­tik. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. get és hasznára volt áz ameri­kai magyarságnak azzal a mi­napi vezércikkével, amelyet a Magyar Szövetség által közzé­tett Pályázati Hirdetmény el­len irt. A vezércikk megjelené­se ugyanis, egy csapásra csak­nem 100%-ig biztosította a Szövetség központi titkárának újraválasztását a tavaszi igaz­gatósági gyűlésen . . . Már pe­dig a központi titkárnak — akinek jó magyarságában csak ellenségeink kételkedhetnek — vissza nem választása veszte­ség lett volna a magyarságra nézve (és nyereség ellensége­inknek) . . . s ezért tett nagy szolgálatot az említett vezér­cikk. Az amerikai cserkészet, Boy Scouts of America most ünnep­li félévszázados jubileumát. A- mikor tországszerte különböző módon megemlékeznek az ifj u­­ságnevelés ezen nagyszerű moz­galmának, illetve szervezetének aranyjubileumáról, nem érdek­telen megemlítenünk azt se, hogy a magyar cserkészet is eb­ben az évben ünnepli 50 éves ju­bileumát. A csefkész-mozgalom tulaj­donképen már 1909 táján kez­dett kialakulni Magyarorszá­gon, nem sokkal azután, hogy az angol Powell a bur-háboru­­ban, Dél-Afrikában fiatal fiu­kat szervezett bei elsősegély­­nyújtási és hasonló hasznos munkák végzésére és ebből alakult ki a cserkészet, ami csakhamar az egész világon tért hódított az ifjúság körében s világszervezetté lett. Szülőhazánkban a második világháború, után megszűnt a cserkészmozgalom, de a ma­gyar cserkészet piros-fehér­­zöld, címeres-angyalos zászla­ját külföldre mentették a Szö­vetség vezetői s később Ameri­kába tette át főhadiszállását a Magyar Cserkészszövetség. A magyar cserkészmozga­lom életében jelentős konfe­rencián vettek részt a piarista rend Darby, Pa.-i magyar in­­ternátusában január 1-től 3-ig a száműzetésben élő magyar cserkészet vezetői. A cserkész­­szövetség második vezetői érte­kezletét az idén megrendezen­dő, a magyar cserkészet ötven­éves fennállását ünneplő jubi­leumi táborok előkészítésének szentelték. A konferencián 53 cserkészvezető vett részt, öt ország 17 városából. Az USA- beliek 7 államból, a kanadaiak pedig 3 tartományból jöttek. A franciaországi magyar cserké­szeket az éppen itt időző Gá­csér Imre atya, a brazíliaiakat Dömötör Gábor, az argentínai­akat pedig Fóthy Gyula képvi­selte, igy az értekezlet egészen széleskörű m e g b e szélésekre adott alkalmat. Az értekezletet Chászár Ede társelnök nyitotta meg, aki külön kiemelte a négy kon­tinensre kiterjedő jubileumi táborok egységes megrendezé­sének fontosságát. A megnyitó után Némethy György vezető­tiszt-helyettes ismertette a tá­borok és egyéb jubileumi cser­készünnepségek terveit. Mint­egy 3,000 magyar cserkész száll táborba az 1960-as jubi­leumi esztendőben. Az előadások során Bodnár Gábor a magyar és külföldi cserkészmozgalom között vont párhuzamot, Dr. Gerencsér István a magyar cserkészet fél­évszázadáról emlékezett meg, mig Dr. Adám János a cser­készet pedagógia értékéről adott tanulságos elemzést. A gyakorlati cserkészmunkákról, feladatokról Jámbor Lajos adott számot egy rendkívül színes előadás keretében, me­lyet Beodray Ferenc jól felépí­tett összefoglalása követett hasonló tárgykörben, kiscser­­készet kapcsán. Külön megbeszéléseket tar­­totak a leánycserkészek is Be­odray Ferencné vezetésével. Egy fonót is rendeztek a kon­ferencia ideje alatt, ahol több gyakorlati előadás hangzott el arról, hogy mikép lehet el­készíteni az egyes magyar népképviseletek ruhád arab­jait. A gyűlést Dr. Mattyasov­­szky-Zsolnay Miklós, a Ma­gyar Cserkészszövetség elnöke rekesztette be az 1956-os ma­gyar forradalom vértanúiról— köztük a Kádár-rezsim által ki­végzett, Kovács József volt szegedi cserkészvezetőről — tartott megemlékezésével. George Henry Boker: ZÁG0NYI Testőrök hős kapitánya, Terólad daliok én! Ámbár hangom durva már ma S nyers lesz a költemény, Mert zengtem már rekedségig Dupontnak a vitézségit, De ez most Téged ér. Szinte hallom sarkantyúdnak S kardodnak pengését. Elémbe képek tolulnak S látom merészségét Századodnak, amint vágja Magát ellenség sorára, Követve vezérét. Puska durran, pisztoly csattan Üdvlövésként rátok, Ti erre a süni rajban Mesgyét karddal vágtok. S tág lett ez ut előttetek, Istenemre! vitézi tett Volt ez a Rajtá-tok. Gárdádban nem akadt egy sem Ki megfutott volna, Biztos karral bár véresen Vágtattak rohamra S hol kalpagod lengedezett. Sebesültek ks holtak felett, Jöttek oldaladra. Testőrök hős kapitánya, Fogadd hát az “Éljen!-t” Csillago kerül majd a vállra, Mert megillet Téged S mi kiállunk uj csatára —Győzelemre vagy halálra— Ha azt Te vezérled. Magyarra átültette Borshy K. György FÉLFÜLLEL HALLOTTUK... MOSZKVA KISZOLGÁLÓI, A BUDAPESTI VÖRÖS PRIBÉKEK A 150 BÖRTÖN­BEN TARTOTT KISKORÚ GYERMEKET 18-IK ÉLETÉVÜK BETÖLTÉSE UTÁN KIVÉGEZTÉK. ISMÉT HAZUDOTT A MAGYARORSZÁGRÓL KIKÜLDÖTT U. N. DELEGÁTUS, HOGY ILYEN TERVRŐL SZÓ SEM VOLT; AZ ANGOL HIVATA­LOS RÁDIÓ JELENTI MOST, HOGY DECEMBERBEN MEGTÖRTÉNT AZOK KI­VÉGZÉSE, AKIKNEK ÉLETÉÉRT MI MÁR OKTÓBER VÉGÉN KEGYELEMÉRT, IRGALOMÉRT APELLÁLTUNK, TÜNTETTÜNK ÉS AKIKET JOGGAL FÉLTET­TÜNK A VÖRÖSEK ELVAKULT BOSSZÚJÁTÓL! Valamikor a múlt ősszel röp­pent világgá magánlevelekből nyert bizalmas értesülések alap­ján az elképpesztő hir, hogy Moszkva budapesti cselédei az 1956 évi magyar szabadságharc­ban résztvett gyermekek közül mintegy 150-et, akiket kiskorú­ságuk miatt nem lehetett eddig kivégezni, — börtönben tartot­tak mostanig és 18-ik életévük betöltése után kivégezni készül­nek. Amerika egyik legnagyobb televízió-állomásán a hires Ed Sullivan mintegy 25-milliónyi hallgatóságához fordult s kérte a közönséget, Írjanak leveleket a szenátorokhoz, a U.N.-be és még Moszkvába, magához a vö­rös cárhoz is ezeknek a gyerme­keknek a megmentése érdekében. Lapjaink hasábjain mi magunk is az elsők között voltunk, ami­kor arról volt szó, hogy ezeket a kiskorúakat megmentsük a ha­láltól, amit a vörösek rájuk mértek nagykorúságuk napjá­nak elkövetkeztével s kértük ol­vasóinkat, kapcsolódjanak bele a levélirási akcióba, a tünteté­sekbe s minden elképzelhető mó­don siessenek felsorakozni a mentőakcióba . . . Elmentünk New Yorkba s az oroszok Buda­pestre törésének hajnalán, no­vember 4-én ott tüntettünk ké­­rá-kiáltó feliratú táblákkal az orosz delegáció épülete előtt, az Amerikában nem sokkal azelőtt látogatóba járt vigyorgó orosz emberhez apellálva a gyermekek érdekében, ahhoz az emberhez, csak úgy, mint néhány héttel, vagy néhány évvel ezelőtt. Fá­radt diplomaták utaznak a meleg fürdőhelyekre és vissza, járnak golfozni és farsangi bálokra. Itt­­ott összeül egy-egy társaság, hogy ne unatkozzanak akár az Enszben, akár valamelyik parla­­metnben, mert hiszen ez a dol­guk s legalább úgy látszon, hogy nem hiába kapják a fizetést. U- jabb, vagy régibb keletű inci­denseket, melyek megzavarhat­nák nyugalmukat és tespedtsé­­güket, agyonhallgatnak, vagy a hétvégi vakációra gondolva gyorsan túlesnek rajta, mint a gyerekek a ricinusolaj lenyelé­sen. Egyetlen lépés nem törté­nik, egyetlen gondolat nem szü­letik meg, amely a régi nagy fo­­gadkozáisok, ígéretek halvány árnyékát mutatná. “S a naép, az istenadta nép”? Fülét befogva, szemét bekötve rágódik a hétköznap problémáin. Felfogóképessége nem terjed to­vább a napi bűnügyi rovatnál s legalább egy repülőszerencsét­lenségnek kell történnie, aminél két napnál tovább elidőzik. Csend honol mindenütt. Mes­terséges csend, melyet minden­ki, akinek csak egy kicsit is ho­mályos a lelkiismerete a közel­múlt eseményeiért, úgy terjeszt maga körül, mint a csínyt elkö­vetett gyerek. Egy-egy hango­sabb szóra, figyelmeztetésre száz helyről hangzik fel a pisszegés. Temetni kell a múltat. És most, nevetnünk kellene, hisztériásán kacagni, csufolkod­­va hahótázni ezeken a semmi­embereken, ha a könnyeinktől tudnánk, ha nem közülük, esett volna megint el 150 . . . s bele­vágni a cinikus pofákba, azokba, amelyek mint a verkli siránkoz­­zák a békés egymásmellttélést, a megbocsátást s a mindentfele­­dést. Mei’t megint nekünk volt igazunk, a pesszimistáknak, a rendbontóknak, a hangoskodók­­nak, a Cassandra-jósoknak. Aki­ket ezek lábujhegyen, cirógatva környékeznek, akikkel hajlan­dók minden ocsmány üzletbe be­lemenni s akiket békésen, aláza­tosan akarnak kezelni azzal, hogy hallgatnak a múltról, hogy vállalják cinkosan a bűntárs szerepét, éppen azok csapják ar­cul őket, tolják vissza felaján­lott kezet. Most, most mit fog csinálni ez a sok nyugati ál­szent? Most, hogy végre sikerült tartósan felejteni és feledtetni, éppen keletről újabb 150 halál­hírét kürtölik szét. 150 gyere­két, akik közvetlenül a játékok mellől kerültek a forgatagba, a tankok elé és a barrikádokra s akik csak azért maradtak eddig is életben, mert nem volt hóhér, állami ítéletvégrehajtó, aki vál­lalta volna akasztásukat, mint gyermekekét. Hát tessék, bölcs államférfiak itt a széles nyugaton, tessék csak tárgyalni, kötni a zsíros üzlete­ket, mert úgy iátszik még fér a lelkiismeretre néhiálny újabb folt, de siessünk kérem, mert egyre tűrhetetlenebb lesz hall­gatni a halálsóhajokat odaát ke­letről s ez zavarni fogja a tár­gyalásokat, megfagyasztja az arcokra erőltetett mosolyt, a­­hogy a halál megdermeszti áldo­zatai vonásait. NOVA TIBOR. Hogyan válhatunk amerikai polgá­rokká? A “HOW TO BECOME A CITIZEN OF THE UNITED STATES?” cimü könyvnek uj kiadása jelent meg. Read Lewis irta a 128 oldalas tájékoztatónak ezt a 19-ik kiadláisát, amely könnyen érthető nyelven ismer­teti az amerikai polgárság meg­szerzésének feltételeit és az el­járás részleteit. A polgárvizsgá­nál feltett 130 féle kérdés és fe­lelet, az amerikai alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat tel­jes szövege is bennfoglaltatik a munkában. A honosításban segédkező egyházak és egyletek is értékes útbaigazítást nyerhetnek a könyvből, amely igen sok újítást is tartalmaz. A 40 éve óta nélkülözhetetlen szakkönyv az American Council for Nationalities Service-tői sze­rezhető be (20 West 40 Street, New York 18, N.Y.) $1.00-ért példányonként. Magyarul is le­velezhetünk és az ellenérték bé­lyegekben is beküldhető. American Council akinek szavára szolgai módon hallgat a mai magyar kormány . . . S ugyanakkor a magyar kor­mány egyik quizliné-embere, a­­ki az Egyesület Nemzetek palo­tájában rontja a levegőt, azt ha­zudta egyik amerikai magyar vezetőemberünknek, hogy kár a nagy megmozdulásért, kár az aggodalomért: egy szó sem igaz az egész hírből, ilyen szándékai a magyar kormánynak nincse­nek, . . . Magyarországon rend van, nyugalom van, békesség van, minden jól van, stb. stb. . . . Az angol kormány hivatalos szócsöve, a BBC rádió január 30-i kelettel bécsi irodájának je­lentése alapján közölte a világ­gal, hogy Budapesten 1959 de­cemberében a Központi Fogház­ban megtörtént a 150 magyar gyermek kivégzése . . . Ember­telen, gaz módon megfosztották életüktől őket olyan cselekede­tekért, amiket gyermekkorban követtek el ... Az angol rádió jelentésében külön megjegyzi, hogy a hir Magyarországról vett megbízható forrásból közlik, va­lamint azt is, hogy ezen a 150 gyermeken felül 1959 utolsó hat hónapjában még 54 nagykorú személyt is kivégeztek. Az Angol Külügyi Hivatal nem fűzött kommentárt a hírhez, amit a­­zonban jó forrásból valónak tart. Végül a BBC híradása még azt is közli, hogy közvetlen ka­rácsony után további 7 fiatalem­bert tartóztattak le Magyaror­szágon, olyanokat, akik a szabad­ságharc idején még csak 16 éve­sek voltak. Érdeklődéssel várjuk, mi lesz a kommunisták magyarázata er­re a gaztettre ... ha lehet egy­általán magyarázatról beszélni ebben az esetben, ők legfennebb csak mellébeszélni fognak, vagy hazudni tovább, ahogy szoktak. Embereik, ügynökeik fújják ha­zug mondókájukat: Magyaror­szág ma a rend, igazság, jólét és törvényesség országa, . . . ma jobb világ van ott, mint bármi­kor ezelőtt ..... és igy tqyább . . . Az igazság pedig az, hogy las­­san-lassan már a családi levelek is kezdenek elmaradni, ritkáb­ban jönni, mert fél mindenki minden szótól, még az ártatlan levélírástól is . . . Egyetlen nagy börtön lett az egész ország, ren­dőr-állam, ahol a megfélemlítés eszközeivel tudja csak uralmon tartani magát Moszkva báb­kormánya ! Nincs és nem lehet irgalom e­­zeknek a vérengző gazemberek­nek a számáfa, ha elérkezik egy­szer a számonkérés napja ... a nap, amikor felelniük kell ezért és sok más gaztettükért! Nincs és nem lehet magyar közöttünk itt, szabad földön, aki ezeknek a fiatal mártir-életeknek kiol­tásáért ne érezne még fokozot­tabb gyűlöletet azokkal a ma szülőhazánkban dáridózó perc­emberkékkel szemben, akik: ott most uralmon vannak! Mert aki nem igy érez és akit cselekede­teiben, gondolkozásában, ter­veiben nem ennek a becsületes szolidáris magyar érzésnek a su­gallata vezérel, az megvetendő, a magunk köreiből kiközösíten­dő, utolsónál is utolsóbb gaz­ember ! CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND Nyugaton a helyzet változatlan .. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents