Hiradó, 1959. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD JJvl Only- KunyaJüajL WjwápapaA. frdiisuL and. pubü&Jtad. in. fiiüdk. Ctenbßif. VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 29. SZÁM______________________________________________PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY — 1959. JULIUS 16 Három születésnap KAPAVÁGÁS A BETHLEN OTTHONBAN MAGYAR NYELVEN MERNEK ITT ÍGY ÍRNI? Nem engedünk Berlinben? Dehogyis nem! Mindkét markunk tele van engedményekkel, de a szovjet vezetők még nem tartják elégnek s igy nem fogadják el. Az átlag újságolvasó, vagy rádióhallgató meg van győződve, hogy a Nyugat Berlinben egy tapodtat sem enged és az alku, vagy egyezmény csak kétoldali engedmények alapján köthető meg. így is kellene, hogy legyen. De nem igy van. S hogy nem igy van, annak az oka nem is egy, hanem száz. Köztük az első az, hogy az angolok szakadatlanul szorítják az amerikai kormányt az engedékenyebb politikára. Szerintük A- merika még mindig túl merev. Az angol politikusok azt magyarázzák az amerikaiaknak, hogy nem Berlinben van az igazi veszély, hanem az Európai Közös Piacban, tehát a nyugateurópai gazdasági összefogásban. Hat nyugateurópai ország összefogott, hogy fokozatosan lebontva a vámhatárokat, még virágzóbb állapotokat teremtsenek. S ez jobban fáj az angoloknak, mint Berlin, a szovjet terjeszkedés, mint bármi a világon. A német, olasz, francia ipar örvendetes megerősödése minden jóindulatú ember tetszésével találkozik, csak az angol a kivétel, ő nem tud már kedve szerint kereskedni Európában és szerete a világon, mert Nyugateurópa túltesz rajta. Versenyképesebb. A beavatottakon kívül ' senki sem tudja, hogy a Nyugat voltaképpen mit ajánlott fel a Szovjetuniónak a berlini ügyben. Csak annyit tudunk, hogy többet, mint kellett volna. Maga Herter külügyminiszter egy ízben azt mondta: ‘Ha ilyen alapon az egyezség létrejön, engem aligha fogadnak lelkesen a bér-, liniek . . .’ Ez a kijelentés sokat sejtet, érdemes gondolkodni rajta. Persze, Amerikában is sok minden történik, aminek nem volna szabad megtörténnie. Az egyik országos nevű magánember hangoztatja, hogy minél gyorsabban el kell ismerni a Keletnémetország néven ismert moszkvai állam-tákolmányt, meg kell hívni Amerikába Hruscsovot. Az egyik naiv szenátor arról álmodozik, hogy hidat kellene épiteni, vagy alagutat Alaszka és Szibéria közt. Mindenki politizál, mindenki javasol valamit, ahelyett, hogy a kormányra bízná. Elvégre, egyedül és kizárólag a kormány ismeri az összes tényezőket. A fogadatlan prókátorok már igazán abbahagyhatnák a fecsegést. Politikai amnesztia? Az egyik tekintélyes amerikai hetilap szerint a budapesti kormány rövidesen széleskörű politikai amnesztiát hirdet. Tehát a rendszer elég erősnek érzi magát, hogy a forradalomban résztvett ‘megtévedteket’ kiengedje a börtönökből és az internáló táborokból. Ha igaznak bizonyul a feltevés, ezzel Kádárék elsősorban a Nyugat szemébe szeretnének port hinteni, mondván, hogy ‘a régi sebek, ime, begyógyultak, az ország magához tért a bódulatból és boldog, "nagyon boldog az istenadta nép, mert hisz a vezetőiben és a szociálizmus jövőjében.’ Lesznek is nyugati újságírók, akik ezt a tényt nagy dobra verik. Elképzelhető, hogy egyes nagy amerikai lapok Magyarországon és Erdélyben utazgató tudósítói milyen jelentéseket adnak szerkesztőségeinknek! Nemrégiben az egyik nagy amerikai lap Erdélyben utazgató munkatársa arról irt, hogy a középkori várakban kaszabörtönök voltak s azokban sok-sok ember pusztult el. Semmit sem lát a mostani pusztulásból. Az embernek szinte az az érzése, hogy a tudósitó két oldalról is kap fizetést. RABOK AZ ÉPÍTKEZÉSEKNÉL Az építkezéseknél sok fiatal rabot látni. Nincsenek csikós ruhában, hanem overallt viselnek s az R betű helyett a hátukon szám van. A lágymányosi építkezéseknél alkalmazott egyik munkavezető mesélte, hogy a rabok között sok az elitéit hazatért fiatal ember. Közelről-távolról jött érdeklődők, vendégek s a Bethlen Otthon lakói részvételével julius elsá vasárnapján, az Egyesült Államok 83-ik, az Amerikai Magyar Református Egyesület 63- ik és a Bethlen Otthon 38-ik születésnapján ünnepélyes keretek között megtörtént az uj Öregek Háza építésének kezdetét jelző kapavágás. A három születésnap egybeesése — amint Borshy Kerekes Gyögy elnök frappáns beszédében kiemelte, — nem a véletlen játéka. Magyarország fennállása ezredik esztendejében, a magyar fajtát annyira jellemző olthatatlan szabadságszeretet tudatosan tűzte ki az Amerikai Magyar Református Egyesület megalakulása napjaként julius 4-ét. Magyarország hatvanhárom évvel ezelőtt sem volt szabad olyan értelemben, ahogy azt a kossuthi eszméktől annyira átitatott amerikai magyarság szerette volna látni; igy hát néma demonstrációként lelkületében legmagyarabb intézményének, az Amerikai Magyar Református Egyesületnek elindulása napjául az Egyesült Államok születésnapját választotta ki. A harmadik “születés-nap” már tradícióvá vált. Amikr amerikai magyar reformátusságunk azélesbitcni akarta a keresztény szeretet szolgálatának mezejét, amikor apátlan-anyátlan emberpalánták s hajlott korú, támasz nélkül maradt véreink gondját akarta felvenni, a számukra szó szoros értelmében otthont nyújtó intézményünket itt Ligonier-IGY PRÓBÁLJÁK CSÖKKENTENI AZ ALKOHOLIZMUST A lakosság jelentős része az uralkodó állapotoktól való menekülés egyetlen módját az alkohol fogyasztásban látja. A rezsim ebben is politikai állásfoglalást lát és minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik az alkoholizmust megfékezni. Az elmúlt hónapokban Budapesten 47 italboltot szüntettek meg és alakítottak át falatozókká, cukrászdákká, kisvendéglőkké, tejbüffékké. Kérdéses, hogy ilyen és hasonló rendszabályokkal tényleg csökkenthető-e az alkohol iránti vágy. AZ ÍRÓSZÖVETSÉG UJRAALAKUL Kállay Gyula művelődésügyi miniszter nemrég bejelentette, hogy a forradalom után feloszlatott irók és művészek szövetségit újraalakítják. Kállai szerint az uj írószövetségnek nem lesz politikai jellege ; feladata a szociálistareálista művészet elősegítése és az irók és művészek anyagi támogatása. Ez magyarul annyit jelent, hogy az uj Írószövetségbe beengedett íróknak szigorúan alkalmazkodniok kell a pártvonalhoz és csak azok kapnak anyagi támogatást, akik a rendszert száz százalékig kiszolgálják. A KASSAI IPARCENTRUM A csehszlovák kormány elhatározta egy Kassa melletti nagy ipari centrum létesítését. A hely kiválasztásánál az egyik bevallott szempont a ben, Amerika egyik legfestőibb vidékén, szintén julius 4-én nyitotta meg, közel 40 évvel ezelőtt. Most, amikor a Bethlen Otthon eddigi életében legnagyobb arányú építkezésünket Isten kegyelméből s jótét-lelkek segítségével elindítjuk, a kapavágás dátumául önként adódott a hagyományos függetlenségi nap. A gyönyörű nyári napon festő ecsetére kívánkozó völgyünkben tartott kapavágási ünnepélyünket Daróczy Sándor igazgató fohásza vezette be, amit után felzendült a jellegzetesen magyar református zsoltár: “Tebenned biztiiun eleitől fogva . . .” Zengett, szárnyalt az ének, még a hegyek is belészerettek, könyv nélkül megtanulták s olyan meghatóan ismételték utánunk: “Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet azoknak fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, l Mi kegyes Urunk, óh irgalmas Isten: Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáját igazgassad!” Az ige üzenetét Ézsaiás próféta könyve 65. részéből Szőke István duquesnei (Pa.) lelkipásztor, felügyelőbizottsági tag olvasta fel, imádságban pedig Daróczy Sándor igazgató vitte a lelkeket IsL*Á»lé. Borshy Kerekes György elnök beszéde a fajtáját, hitének cselédeit, a szabadság eme klasszikus földjét frrón szerető, a jövő feladatát tisztán látó, azt körvolazni tudó, küldetéses lélek meg(Folyt. a 3-ik oldalon) Csehországot a nagy keleti szláv tömegekkel összekötő szlovák területsáv erősítése volt. Mivel a szláv-magyar etnikai határ Kassa környékén közelíti meg leginkább a régi kárpáti határokat, félős, hogy a terv megvalósítása esetén a kassai és környékbeli magyarság bizonyos represszáliáknak lesz kitéve. Magyarországra menekült erdélyi foglyok sorsa Egy nemrég Szamosujvárról nyugatra érkezett menekült szerint a szamosujvári börtön az erdélyi börtönök egyik legkegyetlenebbike. 1959 április végén az egyik börtönőr véresre botozott egy foglyot. A rabok felbőszültek e látványon és spontán zendülést rendeztek. Több börtönőrt megvertek. A zendülést a mozgósitott őrség leverte és a biztonsági rendőrség több láncravert foglyot szállított el a szamosujvári börtönből. A magyar forradalom után a börtönön belül erősen romlottak a viszonyok és ismét bevezették a botbüntetést. Ez azért történt, mert a magyar forradalom idején több rabnak sikerült kiszabadulnia és Magyarországra menekülnie. Ezek közül többet a magyar forradalom eltiprása után elfogtak a kádárista hatóságok és kiszolgáltatták a románknak. A szovjet összes európai csatlósai között a romániai börtönökben vannak a legrosszabb állapotok. Dán munkások segítenek magyar menekült gyerekeken A dán munkások magyar menekülteket segélyező szervezte, mely 1956 októberében alakult, 100,000 dán koronát utalt át annak az osztrák szervezetnek, amely Gráz mellett egy gyermekfalut épit. A dán pénzből 16 menekült magyar gyermek számára építenek egy lakóházat. A magyar gyermekek tanulmányaik befejezéséig fognak a gyermekházban lakni. Temetésre mentek haza... Biró Péter és Fiai közismert utazási irodája közli lapunkkal, hogy Mrs. Melcsák Anna, 33 Mine St., New Brunswick-i lakos, aki néhány héttel ezelőtt utazott az óhazába, 90 éves édesapja meglátogatására, voltaképen temetésre ment haza, mert a viszontlátott édesapa, Id. Filep Gábor a látogatás ideje alatt a szatmármegyei Szamosszeg községben meghalt. A tragikus hirt csak tetőzi egy másik hasonló hir, mely szerint az ugyancsak néhány hete hazautazott Bodnár Gyuláné, 29 Brookside Ave., new brunswicki lakos hasonlóképen járt: 47 éve nem látott testvére a viszontlátás örömét nem birta el, alig hogy megölelték egymást, rosszul lett s mire orvoshoz vitték, útközben meghalt. így Mrs. Bodnár is temetésre ment haza az abauj-megyei Aszaló községbe. Mindketten annak a temetésén vettek részt, akinek viszontlátására, m e g 1 á t o g atására mentek haza. Félnek a magyar menekültektől... Az utóbbi időben több budapesti rádió-adás foglalkozott az amerikai hadseregbe bevonult magyar menekült fiukkal. Leplezetlen idegességgel majdnem kétségbeesetten próbálta a magyar adás a fiatalokat az amerikai kiképzés borzalmaival rémitgetni. Egyben elárulta a rendszer hihetetlen gyengeségét, amikor bevallotta, hogy párezer jól képzett fiatal magyar katona adott esetben komolyan veszélyeztethetné a rendszer fenállását Magyarországon. Jávor Pál nem halt meg Amerikában is elterjedt a Jávor Pál haláláról szóló hir. A magyarországi rendszer lapjai és rádiói sokáig teljesen hallgattak Jávorról. Junius 30-án Besztercei Pál, egy fiatal színész megintervjuolta Jávort a ban s ezt a magyar rádió is Városmajor-uti szív -kórházközvetitette. Az intervjuból kiderült, hogy Jávor súlyos betegségéből, melynek mibenlétét el nem árulták, felépült. Jávor közölte Beszterceivel, hogy meghívták, hogy ősztől kezdve játszón a Nemzeti Színházban. Bizonyára valami kemény kommunista szerepet fog kapni. Az amerikai, magyarul beszélő vörpsek julius 4-5-én Los Angeles, Californiában “lapkonferenciát” tartottak, ahol a New Yorkban megjelenő kommunista újság, az “Amerikai Magyar Szó,” valamint a “Nők Világa” és a “Tény” cimü hasonló kommunista kiadványok ügyét tárgyalták meg. “Megbeszélték a bevándoroltak védelmének kérdését” is — írja a vörs újság, ami azonban annyit jelent magyarra lefordítva, hogy Los Angelesben arról konferenciáztak: miként keljenek védelmére azoknak, akik ellen á hivatalos Amerika eljárást indít kommunista mesterkedésük miatt azon az alapon, hogy amikor ebbe az országba bejöttek, vagy itt polgárosodtak, hamis adatokat mondottak be, vagy elhallgatták kommunista voltukat, párt-tagságukat, stb. A vörös lap-konferencia “delegátusai” bizalmat szavaztak az Ügyvezető Bizottságnak, a szerkesztőségnek, stb. stb. — írja s bölcselkedik vele a “Magyar Szó” . . . Persze, ez az egész csak megtévesztő játék, képmutatás., fedőmunka. Mert az “Amerikai Magyar Szó”-nak csúfolt kommunista kiadványt és a másik két vörösmaszlagos sajtóterméket — amelyeknek semmi közük és kapcsolatuk nincs se Amerival, se az itteni magyarság óriási zömével — valójában magyarországi kommunista pénzből adják ki. Ennek a “lapkiadó társaságnak” Washingtonban, a külügyminsiztériumban kellene bejegyezve lennie a Foreign Agents Registration Act törvény értelmében, mint egy idegen ország ügynöksége, hiszen lapjaikban elejétől végéig mindent dicsérnek, magasztalnak, ami kommunista “vívmány” és mindent kritizálnak, leócsárolnak, kigunyolnak, ami amerikai és aki, vagy ami kommunista-ellenes . . . Mintha csak Budapesten készülnének ezek a lapok, a mai kommunista Budapesten, ahol viszont úgy beszélnek, ahogy Moszkva diktálja! A vörös újság, például, legutóbbi számában az Egyesült Államok születésnapját, julius 4-ét összekombinálva a New York-i szovjet kiállítással és Kozlov amerikai utjával, igy “vezércikkezik”: (idézetek a New Yorkban irt, de Budapestről diktált cikkből) “. . . a Coliseumban . . . egy nagy nemzet, a szovjet nemzet, egy másik nagy nemzetnek, az amerikai nemzetnek bemutatta azokat az eszközöket, amelyeket önön erejéből teremtett meg Élete, Szabadsága és Boldogulása biztosítására. A másik nagy nemzet fiai és leányai ezrével özönlöttek megbámulni a törekvő fiatal óriás eredményeit. Szivük mélyén érezték, hogy amit ott láttak, az nemcsak a szovjet nép boldogulását segíti elő, hanem befolyásolja a világ minden népének — a miénket is beleértve — haladását a boldogabb élet felé”. — így, ilyen szavakkal és virágnyelvezettel ömleng magyar nyelven a new yorki vörös újság . . • annak a magyarnak a nyelvén, amelyik legutóbb 1956- ban félreérthetetlen módon sikoltotta a világ fülébe a kommunista rabság és szovjet elnyomás szörnyű keservét . . . Annak a magyarnak a nyelvén, amelyik tízezrek vérével és százezrek nyugatra özönléséve! mondotta el a lemoshatatlan, letagadhatatlan nagy vádat pontosan azokkal a hazugságokkal szemben, amiket szolgai módon, jólmegfizetetten szajkóinak a hatalmat bitorló budapesti vörösek itteni kiszolgálói! Az 1956 novemberi magyarországi szovjet vérfürdő után van merszük, van képük hozzá, hogy ilyeneket Írjanak le ezek a gazemberek itt New Yorkban, magyar nyelven: ‘‘A békés termelést, a technika és a tudomány békés felhasználását és a békét hirdető kultúrát mutatja be a kiállítás, melyeknek eredményei a végtelen magasságokba törtek már és egyikük elérte az életet adó Nap szomszédságát is. Ezekkel az é- Icesen szóló bizonyítékokkal egyidőben a szovjet nép személyes képviselői élő szóval hirdetik békés célkiützéseiket. Frol R. Közlöm szovjet helyettes miniszterelnök fáradhatatlanul végez látogatásokat az országban.” __ És folytatódik ez a gyönyörű irás Kozlow ur beszédeinek és kijelentéseinek idézetével, mézes-mázos ömlegésekkel, öndicséretekkel s a hatalmas szovjet békés törekvéseinek bizonygatásával. . . Csupa béke, béke mindenütt, minden kijelentésben, minden mondatban, holott Moszkvában a nagyfőnök olyan harcias, elrémitő kijelentéseket tett csak a minap is a már-már megszédülő Harriman volt newyorki kormányzónak, hogy azzal eleve megcáfolt minden szovjet béke-törekvésről szóló mesét. A békés szovjet tankokat támadták meg anakidején Budapest utcáin a harcias magyar gyermekek, benzinesüveggel, kézipisztojjal . . . Odaát, a vasfüggönyön túl olyan áldott állapotok vannak, olyan andalítóan boldog békevilág van, hogy aknamezőkkel, drótakadályokkal kell a határokat végig megerősíteni, nehogy nyugatról beszökjék oda valaki! . . . (Vagy talán azért, hogy nehogy kiszökjön onnan tiz-huszszázmillió gonosztevő, börtöntöltelék, akiknek nagy a büniik: szeretik hazájukat, fajtájukat és nem akarnak kommunisták lenni! ?) Meddig mehet ez igy ? Meddig törjük, mi, szabavilági magyarok, hogy idekint, a kommunista gazemberekkel való végső nagy leszámolásra készülődés idején még mindig igy mernek Írni magyar nyelven a magyarság árulói, a judáspénzes vöröstollasok . . . Azon a magyar nyelven, amelyen egy tízmilliós nemzet, nyugat-felé fordított arccal, égfelé néző könnyes szemekkel kiáltotta 1956 októberében: “Gyertek, segítsetek, mert végkép elveszünk! . . .” és vérüket, életüket áldozni kész, halálmegvető bátorsággal kiáltották oda a szovjetembereknek: “Ruszkik, haza!” Felejtünk? Vagy nem jutnak eszünkbe szenvedő óhazai véreink? Nem tudjuk, mi a tennivalónk? A NEVELÉSÜGY TELJES BOLSEVIZÁLÁSA Nemrég Nemes Dezső, a Népszabadság szerkesztője cikket irt a nevelésügyről. A cikk szerint az iskolai felvételeket és a közalkalmazotti felvételeket kizárólag az osztályszármazás alapján kel! elbírálni. Ez annyit jelent, hogy a kommunisták által megbízhatónak tartott kádereket fogják csak lehetőség szerint a felső iskolai és közalkalmazotti felvételekre engedni. AMERIKA A RAB-NÉPEKÉRT Eisenhower elnök aláírásával szentesítette azt a határozatot, amelyet a Kongresszus mindkét háza szavazott meg és amely julius 3-ik hetét a Captive Nations, vagyis a szovjet rabságában élő nemzeteknek dedikálja, mintegy biztatásként arra, hogy el fog jönni a szabadulás napja s ezt az Egyesült Államok hivatalos, sőt törvénybe iktatott formában garantálja számukra . . . Sokan talán “nesze semmi fogd meg jól” gesztusnak mondják ezt, valójában azonban nagyjelentőségű az elnök által aláirt törvény, különösen most, a külügyminiszterek folytatott genfi tárgyalásai idején, mert eleve leszögezi, hogy az alkudozásokban meddig mehetünk, mit ígérhetünk meg és mit nem! Ezzel kapcsolatban vasárnap, julius 19-én délelőtt 10 órakor New Yorkban, a St. Patrick Katedrálisban Spellman bíboros szentmisét mond az elnyomott népekért. Hétfőn, július 20-án délelőtt 10 órakor pedig nagyarányú tüntetés lesz az Egyesült Nemzetek palotája előtt (First Ave. és 43-45 utcáknál). Úgy a szentmisén, mint a hétfői tüntetésen résztvesznek az eltiport rabnépek reprezentánsai, a különböző némzetiségü csoportok és azok vezetőemberei. Tekintettel az idő rövidségére, a tüntetésre a magyar csoportok felvonulását a New York környéki városokban nem lehet külön megszervezni, de e sorok utján is felhívunk minden jóérzésü magyart : aki teheti, legyen ott, mert nagyon fontos, hogy a Szovjet által 1956-ban másodszor is letiport magyar nemzetet nagy tömegben képviseljük ezen a tüntetésen! HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL CARTERET, WOODBRÍDGE, FORDS, KEASBEY, METÜCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND
