Hiradó, 1959. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-15 / 3. szám

PERTH AMBOY HERALD J/ul Only- ICuityaAieui. TletaApafiQJC fyUtacL and. fiubJi&ksuL in. fisüdk. úmbaif. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1959. JANUÁR 15 Tuljól sikerült Mikoján látogatása s egyelőre nemcsak mi, amerikai magya­rok, hanem a világ szabad né­pei sem tudnak napirendre tér­ni felette. Ámultunk és ámulunk mi és velünk együtt a világ. Eleinte csak ‘udvariasságról’ volt szó s aztán tanúi lehettünk az öröm­­rivalgásnak, ami ezt a véreske­­zü hóhért Amerika szabad földjén fogadta. Örőmrivalgás­­ban törtek ki az üzletembe­rek, akiknek ujjongása — Cushing bostoni biboros-érsek szavai szerint — elnyomta a rab népek jajkiáltását. Az üz­letemberek ízléstelen zajongá­sát még csak lenyeltük vala­hogy. De aztán jöttek a jogá­szok, akiknek az volna a köte­lességük, hogy a jogrend, a törvény írott és Íratlan szavait vigyázzák, nemcsak Ameriká­ban, hanem szerte a világon, ahol szenvedő emberek élnek. Ők is ujjongtak. És ujjong­tak velük együtt sokán mások. Fáj a fejünk és a szivünk, el­homályosul a szemünk. Képte­lenek vagyunk a felsorolásuk­ra. De mint a történelemben semmi sem múlik el nyomtala­nul, ennek is megmarad a “re­kordja.” Haynau, a bresciai hóhér szakállát kitéptesték az angol sörgyári munkások, amikor az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot követően va­lamikor az ötvenes években Brittániába látogatott. Az ak­kori magyar szabadságharcot — úgy látszott — már elfelej­tette a világ és Haynau, annyi derék magyarnak a hóhérja el­érkezettnek látta az időt, hogy Angliába látogasson. Megté­pázva, megverve, megalázva, menekülésszerüen kelt át a Csatornán. Mondhatunk egy frissebb angol példát is, ha már náluk tartunk. Hruscsov és Bulganin látogatása idején nem volt Angliában örömujjongás. Az angol sajtó valósággal izekre tépte a két hóhért, a diákok, a “PAULA NÉNI” szakács­­könyve és álmoskönyve kapha­tó lapunk könyvosztályán, 216 Somerset St., New Brunswick, N. J., vászonkötésben $3.75. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! munkások tüntettek ellenük, a hivatalos személyek pedig oly hidegen kezelték őket, hogy a két vörös főbetyár valósággal eloldalgott a szigetországból, ahol nem termett számukra ba­bér. Ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy Mikojánt, a budapesti hóhért igy körülrajongják a szabad­ság és a fen költ eszmék orszá­gában, Amerikában, eszelős­nek tartottuk volna. Ma már történelmi tény, hogy a Moszk­va által évtizedeken keresztül szakadatlanul átkozott Wall Street és kapcsolt részei hódol­tak a második számú szovjet embernek. De, ismételjük, nemcsak ők. Tulkorai volna, hogy mind ennek nemzetközi következ­ményeit felmérjük. Lesz még a szüretnek keserű utóize is. De a 170 milliós országból kevesen lehetnek majd, akik méltóság­gal állhatnak a vádlók sorába. Az első nagy kő már el is repült s ki tudja, hol áll meg. Mikoján látogatásá­nak első nagy külpolitikai ve­­tülete már körvonalazódik. Dulles kijelentette, hogy Né­metország egyesítésének nem alapfeltétele a szabadválasz­tás. Hol van a tegnapi hó? Igaz, hogy Amerika tegnap még hittel és meggyőződéssel vallotta a szabadválasztást, mint előfeltételt, de im’ ko­runkban az események és a fel­fogások változása a rakéták gyorsaságához igazodik és ami tegnap volt, az ma már nem érvényes. Az amerikai magyarság valósággal végighajszolta Mi­kojánt Amerika földjén. Erről is kell valamit mondanunk. Ma Amerikában sok ellenszen­vet, nemtetszést váltott ki az elkeseredett magyaroknak ez a magatartása. De az a meggyőződésünk, hogy eljön az idő, amikor so­kan akadnak majd mások is, akik büszkék lesznek erre a tényre. Amikor majd az olva­dást a fagy követi. S akkor majd sajnálni fogja sok-sok derék amerikai, hogy ezen a földön annyi örömujjongásban volt része a világtörténelem egyik legnagyobb gyilkosának. “A GYORSHAJTÓK ELVESZTIK ENGEDÉLYÜKET’ MIKOR LESZ A TOLLAS-EST? Tollas Tibor szabadsághar­cos költőnk már hónapok óta Amerikában van s amerre jár “Magyar-Amerikában,” min­denütt előre megrendezett, fé­nyes, szép estély várja őt. Olyan, amilyen méltó azokhoz a szavakhoz és gyönyörű gon­dolatokhoz, mélységesen ma­gyar, emberi és meleg testvéri érzésekhez, amik belőle költe­ményein és ajkain át áradnak. Az egyetlen hely, ahol múlt év decemberében egy este pár órát úgy töltött velünk, hogy sem rendező-bizottság, sem fo­gadó-bizottság nem várta, New Brunswickon volt. Hevenyész­ve, hirtelen összecsapott és a nagy nyilvánosság mellőzésé­vel “megrendezett,” szinte zártkörű, szükkörü összejöve­telféle volt ez a Szt. László Egyház egyik alagsori szegé­nyes helyiségében, ahová egy­mást megszólítva, némelyeket telefonon invitálva hívtak ösz­­s z e magán-kezdeményezésre néhány tucat magyart. S mig más városokban nagy előkészü­lettel, az összes magyar egyhá­zak és egyletek fővédnöksége mellett, fényes dísztermekben várták, fogadták ezt a szinte csodálatos tehetségű, megma­gyarázhatatlanul magával ra­gadó büvkörü fiatal magyar költőt . . . mig némely helyen még a polgármester is a város aranykulcsát nyújtotta át neki a fogadtatáson s a Tollas-Est védnökeinek hatalmas névso­rát láttuk a helyi magyar la­pokban . . . addig New Bruns­wickon minden előzetes sajtó­­hiradás nélkül, utolsó percben összehívott szükkörü társaság egy “pincehelyiségben” hall­gatta, könnyezte végig Tollas Tibor mondanivalóját. Érdeklődésünkre akkor azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ez csak egy amolyan “előzetes be­mutatkozása” volt itt a költő­nek, majd januárban ismét visszajön Brunswickra és ak­kor nagy nekikészüléssel vár-' juk, fogadjuk őt.” . Január-közepi napokat tépe­­getünk már a naptárról, de egy árva szó nem sok, annyit sem hallottunk még arról, hogy Tollas Tibor visszajön Jersey­be, vagy pláne New Bruns­wickra ; mikor jön, hová jön. . . mikor lesz, hol lesz a Tollas- Est? Pedig várjuk és velünk (Folyt, a 2-ik oldalon) HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL KÉTVÁGÁNYÚ HASZNÁ­LATRA ÉPÍTIK ÁT A SZÉKESFEHÉRVÁRI VASÚTVONALAT A Budapest és Tárnok közti 3.2 km.-es vasútvonalat átépí­tik kétvágányú használatra. Ennek a szakasznak az átépí­tésével a régi Déli vasút Buda­pest és Székesfehérvár közti szakasza végig kétvégányu lesz. jet Híradó,” a Szovjet-Ma­gyar Baráti Társaság lapja. A lap a szovjeteken hivatva a valóságnak meg nem felelő, rózsás színekben feltüntetni. Több mint két évnek kellett el­telnie a magyar forradalom után, hogy az oroszok ismét ilyen otromba magyar nyelvű propaganda hamisítványt me­részeltek kiadni. ELSÜLLYEDT RÓMAI FALURA BUKKANTAK A BALATONBAN A Tihany melletti Örvényes közelében a Balatonba sülyedt római falura, vagy zarándok­­helyre bukkantak magyar tu­dósok. Tavasszal megkezdik az elsülyedt római telep rend­szeres feltárását. ÚJABB POLITIKAI PEREK December 9-ike és 19-ike között összesen 45 “államelle­nes” összeesküvő pert tárgyalt a legfelsőbb bíróság. Az “ösz­­szeesküvők” közt két nagyobb csoport vádlott volt. Az egyik csoport 16 személyből, a másik 11 személyből állt. I UJ SZOVJET FOLYÓIRAT JELENIK MEG BUDAPESTEN Január elsején uj reprezen­tatív kiállítású folyóirat jelent meg Budapest utcáin: a “Szov-GYORSITJÁK A VAS­FÜGGÖNY MEGERŐSÍ­TÉSÉT Szentpéterfától délre a két hónappal ezelőtt elkezdett és nagyon vontatottan épülő uj drótakadály 1958 december eleje óta gyorsabb tempóban készül. Megfigyelők vélemé­nye szerint ez a szakasz kísér­leti szakasz volt és a munkát ott ütemezték be és az ott ki­képzett és tapasztalatot szer­zett tiszteket s tiszteseket osz­tották be a most több helyen megkezdett uj drótakadály építkezésekhez. A MAGYARORSZÁGI GAZDASÁGI HELYZET Budapesten az ellátás álta­lában egyenletesebb, mint né­hány hónappal ezelőtt. Kenyér és péksütemény rendszeresen van. Az állami és szövetkezeti boltok sok olyan cikket árusí­tanak, amelyek azelőtt nem voltak kaphatók. Újabban készleveskészitmények és mo­sószerek is beszerezhetők. A Uj tisztikar a Magy. Segélyakció élén A Coordinated Hungarian Relief magyar segélyakció or­szágos igazgatósága megvá­lasztotta 1959 évi tisztikarát, amelynek vezetése alatt foly­tatni fogja áldásos ‘működését a tengerentúl és az óhazában szenvedő magyarság érdeké­ben. Dr. Csolnoky Tibor se­bész-professzor megtartotta az elnöki tisztet az 1959. eszten­dőre is. Alelnökül Ft. Béky Zoltán református püspököt és dr. Irányi László Piarista atyát választották meg, akik mind­ketten nagy lelkesedéssel és odaadással segitették elő a ma­­gyar-metés munkáját és a CHR működését az elmúlt esztendő­ben. Titkárul pedig dr. Máday Bélát, az American University tanárát választották meg, aki az elmúlt másfél év alatt is irá­nyította ügyvezető titkári mi­nőségben a segélyakció ügyeit. Dobozy Arthurt, a Hungari­an Relief-nek nyolc éven át volt főtitkárát választották meg pénztárosul; ellenőrül pe­dig Edmund C. Rowan ny. ten­gerész alezredest. A tisztségükről leköszönt Suta Péter alelnöknek, Király Imre pénztárosnak és Eszenyi László ellenőrnek dr. Cholnoky Tibor elnök mondott őszinte köszönetét az elmúlt két évben teljesített áldásos és önzetlen közreműködésükért, Az Igaz­gatóság mindhármuknak kö­szönetét és. annak díszoklevél formájában való elismerését szavazta meg. A CHR központi irodájában (1761 “R” St., N. W., Wash­ington 9, D. C.) Bors Kornélné irányítása meleltt tovább fo­lyik a munka, készülnek az óhazai ruha és élelmiszercso­magok, gyógyszerküldemé­nyek. Washington magyar és amerikai polgárai pedig, akik érzik a felelősségét a magára hagyott magyar nép és mene­kültjei iránt, lelkesen segíte­nek szabad óráikban a tiszti­karnak, hogy a CHR munkája minél eredményesebb lehessen. vidékiek ezekből nem sokat látnak. A húsellátás nem ja­vult. Husárusitás általában csak szombatonként van. A szabadpiacon igen élénk a for­galom. Az árak a keresetekhez viszonyítva igen magasak és sokszor megfizethetetlenek a bérből élők számára. UJ MAGYAR-JUGO­­SZLÁV ÁRUCSEREFOR­GALMI EGYEZMÉNY December 23-án uj magyar­­jugoszláv árucsereforgalmi egyezményt írtak alá Belgrád­­ban. Az egyezmény a kölcsönös áruforgalmat 20 százalékkal emeli a tavalyi forgalomhoz képest. EMLÉKEZÉS NAGY HALOTTRA New Jersey országútijain, minden 5 mérföldnyire egy ilyen figyel­meztető táblát szerelnek fel, hogy az autóhajtókat emlékeztessék az uj rendszabályokra, melyek szerint aki a megengedett sebességen felül számítandó 10 mérföld* sebességgel hajt, elveszti hajtási engedélyét. Tremészetesen ez vonatkozik a más államokból jövő s itt száguldó autó­sokra is, akik már eddig is nagy számban vesztették el hajtási engedé­lyüket az év első 10 napjában . • • Nyugati figyelő írja: RETHY LAJOS BELETÖRT PEKING BICSKÁJA — Nálam a munkások már csak heti három napot dolgoz­­nakó A baj az, hogy öt nap alatt csinálják meg — pana­szolta a gyáros. Pontosan ekképpen hangzik az a siralmas nóta, amit vörös Kina tájáéról hoz a rádió. Mi megjövendöltük, hogy a kínai parasztságnak komm ünökbe való kényszerítése nem fog si­kerülni. Sokezer év óta a csa­lád volt a kínai társadalom alapja. Azt megbolygatni egyet jelenthet azzal, hogy a kínai kulinak nem marad vesz­teni valója. Nem reméltük azonban azt, hogy Pekingnek ilyen hamar beletörjön a bics­kája ebbe a merész kísérletbe. Még kevésbbé reméltük azt, hogy a kínai gyengébb-nem lesz az, amelyik szembe mer­jen szállni a kommün szerve­zőivel. A kínai kuli-asszonyok szabotázsa oly méreteket öl­tött, hogy Peking kénytelen volt a kommunizáló kísérlet le­lassítását elrendelni. És amint bolsiéknál szokás, nem az egész vezetőgárda vállal fele­lősséget a ballépésért, hanem azt egy bűnbakra kenik. Ez esetben a bűnbak: MAO TSE TZUNG, az úgynevezett Kínai Népköz­­társaság elnöke. Ugyanaz a Mao, aki ezelőtt néhány hó­nappal még a bolsi dogma pá­pájának nevezte ki önmagát és túl akart tenni Sztálinon is. És ugyanaz a Mao, aki két évvel ezelőtt mint a “szocializmus­hoz vezető külön utak” bajno­ka, megindította a lengyel és a magyar lavinát. És a mindég következetlen kínai apostol, amikor a muszka Sztálinisták­nak beugorva frontot változta­tott; a kinai parasztasszo­nyoktól szenvedte pályafutása legsúlyosabb vereségét. Fegy­vertelen asszonyok millióinak passzív ellenállásán tört meg az ultrabolsi kommunizáló kí­sérlet. A kinai bolsi párt központi bizottsága Mao lemondása után nyilatkozatban ígérte, hogy a falusi kommunák szer­vezését lelassitjják, a család­hoz és a parasztok magántu­lajdonához “egyelőre” nem fognak hozzányúlni. Ez a kinai bolsik abszolút kapitulációja. A kinai parasztság megnyerte az első ütközetet. Ugyancsak elhalasztották a városi kom­munák szervezését is. A Mao által előirányzott acéltermelést 22 millió tonnáról 1 millió szál­lították le. Gomulkához közel álló független bolsi körök azt jövendölik, hogy Kruscsev eme győzelme után enyhülés várha­tó Oroszországban és a csatlós államokban. MARAKODNAK A KONCON Mao lemondása után megin­dult a marakodás a kinai veze­tő gárda tagjai között. A me­nesztett 65 éves Mao bársony­székére sokan pályáznak. El­sősorban a 72 éves Marshall Chu Teh, aki a polgárháború alatt a vörös csapatok főpa­rancsnoka volt. A párt másod­titkára, az 58 éves Liu Shao Chi. A minisztertanács elnöke, a 60 éves Chou En Lai. A fiatal generációt az 50 éves Marshall Lin Piao képviseli a konc körül. Bárki legyen is vörös Kina uj elnöke, az ultrasztalinista bak­lövés után — lassan a testtel lesz a taktika. A kinai paraszt lebecsülése éppen olyan kátyú­ba süllyeztette a kinai bolsi szekeret, amilyenből Sztálin sem tudott volna háború nélkül kievickélni. És ha már lebecsülésről be­szélünk, itt meg kell említeni a Formosán székelő nemzeti kor­mányt. Sokat olvasunk a sajtó­ban arról, hogy mennyire tehe­tetlenek a formosaiak. Mao Tse Tzung lemondásának hirét a formosai kormány repítette világgá, mialatt a vörös köz­ponti bizottság ülésezett. Oda pedig ezerpróbás bolsinál más be nem juthat. Úgy látszik Formosa embere ott ül a köz­ponti bizottságban. Chen Yi vörös külügyminiszter a formo­sai hir után kénytelen volt a jól értesült emzetiek hirét meg erősíteni. EGY MÁSIK ÁCS FIA Most volt a judeai ács fiának szültési évfordulója. Ismét há­lát adhattunk a Béke Királyá­nak születéséért. Moszkva pe­dig egy másik ács fiát szaba­dítja ránk. A békétlenség min­den hájjal megkent ügynöke: Anastas Mikoyán miniszterel­nök helyettes, egy örményor­szági ács fia. Mint Sztálin, ő is papnak készült. Mig a tifliszi betyárt kidobták a teológiáról, Mikoyán kitűnő eredménnyel végzett és felszentelt papja lett a pravoszláv vallásnak. Az 1917-es forradalom alatt csat­lakozott a bolsevikiekhez. Az angol expediciós csapatok két ízben fogták el adták át a fe­hér oroszoknak. Azok azonban olyan jelentéktelennek tartot­ták, hogy szabadon engedték. Nem gyaníthatták azt, hogy a furfangos örmény pap, a bol­si trágyadomb legtetejére küzdheti fel magát. Ez Sztálin alatt történt. Azóta sokan a fű­be haraptak, ő még mindig ott van. ő késztette Kruscsevet ar­ra, hogy a sztálinizmus elleni nagy beszédet elmondja. Ma is elválhatatlanok. Nem véletlen az, hgy a kinai diktátor buká­sa után alig egy héttel Miko­yán amerikai vízumot kér: hogy “régi barátját,” az orosz követet meglátogassa. Valami fő a fazékban, hogy ennyire sietett Washingtonba a krem­lim főkufár. Mert hogy alku­dozni jött, arra mérget vehe­tünk. Mennyit ér nekünk Mao megbuktatása? (Mivel Miko­yán szerint mindennek ára van.) Nem hisszük, hogy Wa­shington valamilyen árat fizet­ne a bolsi pápai trón körüli marakodásért. ÜRES KÉZZEL MEGY Szinte halljuk Nikitát, amint legutolsó óhajait kifejezi az Amerikába repülő Mikoyán­­nak: — Amint visszaérsz, a kö­nyököddel csengess az irodám ajtaján. — Miért a könyökömmel? — kérdezi meglepve Mikoyán. — Remélem, hogy mindkét kezed tele lesz amerikai en­gedményekkel, amikor vissza­érsz ! “Csalfa, vak remény” — mondaná erre Csokonai Vitéz Mihály. — Úgy van! — tóditjuk mi igy a rovat végén. HA AZT AKARJ A, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP VQL. 50. ÉVFOLYAM — NO. 3. SZÁM Gyertek, akik igazán fájtok, Hadd hallassam nektek a szivemet, Ezt a némán dobogó átkot, Ki gyilkolhöst próbál pótolni most. Szaggassuk szét azt, ki ma ember S számítsuk ki rab, bus mivoltait S legyünk ostoba szerelemmel Hozzá, ostoba vétkein felül. Száznál több oka a magyarnak, Hogy jó testvérnek vallják mindenütt, S száznál több gyász annak a karnak, Melynek békéért kellett hullnia. Fáj a szivem s nehéz üzennem És mindeneket meg nem mondhatok, De nagy halott, ölt testvérem bennem Úgy él, mint a Gondolat igaza. Nehéz idők a jókat irtják Gyönge bajtársak lágy sziveiből, De maradnak, akik kibírják Az időket, igazságot vevén. Gyertek, akik igazán fájtok, Hadd hallassam nektek a szivemet, Ezt a némán dobogó átkot, Figyeljetek és jól átkozzatok. ADY ENDRE.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents