Hiradó, 1958. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-16 / 42. szám
AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD JhjL @*iItj. WoujApapoA. ßdiisuoL and. publiáJmcL in. ß&ÄÜL ÚmJbiuf. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. 37. ÉVFOLYAM NO. 42. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY— 1958. OKTÓBER 16 XII. Pius Pápa temetése ősi pompával, milliók részvételével ment végbe. A Vatikánban, a Szent Péter templom oltára alatti sirkamrában, Szent Péter hamvainak közelében helyezték örök nyugalomra a nagy Béke Pápáját. Cardinal Camerlengo — ezt a tisztet tölti be most Masella bíboros, a világ katholikusainak ideiglenes feje. Bíboros kamarás — talán igy lehet magyarra fordítani. Az uj pápa megválasztásáig ő intézkedik mindenben. És ezernyi, milliónyi intézkedni valója van. Róma, a kereszténység ősi központja örök. Öt világrészből áradnak az örök emberi problémák Róma felé. Néhány nap múlva pedig összeül a bíborosok kollégiuma, hogy megválassza a nagy pápa, XII. Pius utódát. Mindszenty bíboros, Magyarország hercegprímásának a helye üresen marad a Sixtusi Kápolnában. Nála nélkül is megejtik a választást s a karcsú kéményből ujjongó ezrek szemeláttára fehér füst száll az egek felé: Habemus Pápám! Verne Gyulából, a régi idők nagy mesemondójából lassan divatjamúlt legény lesz. Valamikor nagyokat mondott, elképpesztően nagyokat s éppen most éljük azokat a napokat, amikor Verne “lóditásai” egyszerre összezsugorodnak, semmivé válnak. Utazás a holdba? Nemcsak a fiaink és unokáink, hanem mi is megérjük talán, hogy az izgalmas olvasnivalóra vágyó kamasz ásítva teszi le a Verne könyvet: hát az is valami? Az amerikai rakéta sokezer mérföldnyi utat tett meg, hogy a holdba jusson, illetve annak közelébe. A számításba valami hiba csúszott. A korszakalkotó kísérlet nem sikerült tökéletesen. Mégis kolosszális, ami történt. Az ember készíti a varázsköpenyt, hogy a holdba utazzék. Kari Marx viszont már régen kiment a divatból. Moszkvában még unosuntalan idézgetik, de az ifjúság már ott sem hisz benne. Moszkva most kénytelen szögre akasztani Marx egyes elavult tételeit. Ezek közt talán a leghíresebb • volt az, hogy a kapitalizmus, a tőkés rendszer magától is összeomlik. Marx jóslata sehogysem akar beválni —- ezt még Moszkvában is kénytelenek elismerni. A jóslat születése óta jónéhány évtized lepergett már s például az amerikai gazdasági rendszer nemhogy gyengülne, hanem izmosodik. A marxi tételt most úgy módosítják Moszkvában, hogy a kommunizmusnak meg kell buktatnia a kapitalizmust, a szabad vállalkozási rendszert. Hogy fogják megbuktatni? Azt még ezután akarják kitalálni. Mi lesz 1960-ban? Az ember néha furcsának: találja, hogy még 1960-ra, ilyen távoli időpontra is lehet terveket csinálni. Ám, a politikusok nem nyugszanak. 1960 elnökválasztási esztendő, tehát Amerika elnököt választ. Punktum! Nézzünk csak bele a spekulánsok kártyájába. Republikánus vonalon még mindig Nixon az első ember, viszont a második számú helyre egy eddig háttérben maradt politikus rugtatott: Mitchell, a munkaügyi miniszter. Demokrata vonalon még mindig Stevensoné a vezetés. Nehéz másvalakit találni, aki a déli államoknak megfeleljen. Stevensonban már kétszer megállapodott Észak és Dél. Mellette a második ember Kennedy szenátor, vagy pedig New Jersey állam visszaválasztott, agilis kormányzója, Robert B. Meyner volna, akár elnöki, akár alelnöki állásra. Beszélgessünk .. . Uj rovatunk cime nem egy hirtelen jött ötlet szüleménye, hanem egy, már régebben tervezett gondolat megvalósulása. Az újságírás, vagy ha úgy tetszik: a lapszerkesztés nem hasonlítható jóformán egyetlen más “mesterséghez” sem. Olyan tudomány ez, aminek mestere sohasem lehet eléggé “mester,” mert az újságírónak mindenhez kell értenie, a jó szerkesztőnek mindent kell tudnia . . . ilyen ember pedig nincs ezen a földön! A jó szerkesztő fogalma tehát leszűkül odáig, hogy legalább egy kicsit “konyit” mindenhez, hozzá tud szólni, véleményt tud formálni és mondani mindenről a világon, egyik, vagy másik irányban pedig “specializálja” magát. Nem kétséges tehát, hogy a lapok vezércikkírói (sok lapnál ugyanaz a személy írja a vezércikkeket hosszú időn át), vagy az olyan lapok szerkesztői, akik lapjukat csaknem teljes terjedelmében ők maguk Írják, nagyon sokszor tévednek, jóhiszeműen bár, de tévesen Ítélnek meg dolgokat, eseményeket s arról cikkezve, akarva-nemakarva az olvasókra “sózzák” véleményüket. Vagy, legalább is, igyekeznek az olvasót ilykép befolyásolni. Ebből kiindulva, már hoszszabb ideje foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy egy olyan heti rovatot létesítünk lapjainkban, amelyben a szerkesztő elmondja véleményét (vagy akár csak megemlít valamely témát, eseményt anélkül, hogy véleményét hozzáfűzné) s az olvasók köréből bárki hozzászólhat ahhoz oly módon, hogy írásban beküldi észrevételét, a saját véleményét, ellenérveit, a maga meglátását, ami----meglehet — a helyes, a valóságnak megfelelő ,az igazságos megítélést magában foglaló kiegészítése annak a bizonyos témának, tárgykörnek, gondolatnak. (Folyt, az 5-ik oldalon) AZ AMERIKAI KOSSUTH-BÉLYEG KIBOCSÁTÁSI ÜNNEPÉLYÉRŐL Fenti képünk azt a jelenetet örökíti meg, amikor Postmaster General Arthur E. Summerfield, az Egyesült Államok postaügyi minisztere átnyújtja lapunk szerkesztőjének Ikafalvi Diénes Lászlónak, az Amerikai Magyar Szövetség egyik igazgatójának és az amerikai magyar hetilapok reprezentánsának, a négy New Jersey-i magyar hetilap szerkesztő-tulajdonosának azt a két teljes Kossuth-bélyeg ivet tartalmazó, aranybetüs-felirásu emlékalbumot, melyben a bélyegiveket a főpostamester sajátkezű aláírásával látta el. Az amerikai Kossuth-bélyeg kibocsátása napján a Belügyminisztérium épületében Washingtonban rendezett impozáns ünnepélyen Summerfield főpostamester gyönyörű beszéd kíséretében mintegy 35 ilyen aláírásával dedikált emlékalbumot adott át; az elspt Eisenhower elnök számára, néhányat magasrangu kormányemberek számára, a többit pedig az amerikai magyarság érdemes vezetőembereinek és a Kossuth bélyeg kiadását hossAí idő óta szorgalmazó amerikai magyar sajtónk embereinek. Lapunk szerkesztője volt az, aki már egyik tiz év előtti szövetségi konvenciónkon sür-OKTÓBERI MAGYAR EMLÉKÜNNEPÉLYEK NEW YORKBAN A Magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának megünneplését New York valamennyi magyar egyháza, egyesülete, valamint régi és uj szervezete együttesen határozta el. Különös jelentőséget ad ennek az ünnepnek az a tény, hogy a magyar kérdés újra az Egyesült Nemzetek nagy gyűlésének programján szerepel. Ugyanakkor a sorozatos magyarországi perek és kivégzések kötelességünkké teszik, hogy hangunkat egységesen s minél nagyobb erővel emeljük fel a magyar nép szabadságát vérbefojtó kormányzat és az azt uralomra segítő idegen hatalom ellen. New York magyarságának október 20-i ünnepélye a forradalomra való emlékezés mellett egyetlen hatalmas segitségkiáltás kíván lenni a terror áldozatainak megmentése érdekében. Az ünnepély a Carnegie Hallban lesz hétfőn, október 20-án s annak nagyvonalú megrendezésében egy öttagú bizottság fáradozik odaadással. Amerikai főszónoknak Nelson Rockefeller kormányzójelöltet kérték fel, aki a meghívást elfogadta. Javíts szövetségi szenátor és mások szintén beígérték részvételüket az ünnepélyen. Tollas Tibor, az ismert szabadságharcos költő, Szabó Sándor színművész, a Diákszövetség bostoni és new yorki tánccsoportja, Tóbiás Margit énekmtivésznő, a Hitszava énekkar, a Bartók Kamara-kórus és a passaicii református dalárda külön-külön és együttesen is szerepelni fognak. A “szabadság-dijat” ünnepélyes keretek között ez alkalommal fogják Mrs. McCormacknak, a N. Y. Times elhunyt szerkesztője özvegyének átnyújtani és még számos más nevezetes mozzanat fogja törtéiijelmivé, magyar szivet felemelővé tenni ezt az ünnepélyt, amelyre New Yorkból és környékéről hívnak minden jó magyart. Belétidij nincs. Kezdete este 7:30-kor. A Carnegie Hall cime : 154 W. 57th St. PASSAICON A passaici és környéki magyar egyházak és egyletek közös rendezésében Passaicon, a Szent István egyházközség termében október 19-én, vasárnap délután 3 órakor lesz emlékünnepély, Ft. Gáspár János plébános előimájával és Nt. Bertalan Imre ref. lelkész záróimájával. Ft. Végvéry Vazul mondja az emlékbeszédet és a műsorban résztvesznek Tollas Tibor költő, Rónay Imre operaénekes, valamint a passaici magyar cserkészek és a református vegyeskar, Nt. Bertalan Imre vezényletével. Beléptidij nincs. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak. NEW BRUNSWICKON Az Amerikai Magyar Szövetség itteni osztálya, illetve az azt alkotó magyar egyházak és egyletek, valamint a helybeli Szabadságharcos önsegélyző és Kulturális Egyesület közös rendezésében október 26-án, vasárnap este 7 órai kezdettel a Szent László Hall gette, hogy a Szövetség tegyen meg minden lehetőt annak kieszközlésére, hogy az amerikai posta Kossuth Lajos itt jártának 100-ik évfordulójára adjon ki egy emlékbélyeget. A jegyzőkönyv idevonatkozó része Diénes Lászlót névszerint említi, aki a washingtoni kongresszus tagjaihoz személyesen is többször intézett kérelmet ilyen javaslat benyújtására. Mintegy hatévi késéssel bár, de megvalósult az álom s akit az amerikai kongresszus mindkét háza elsőnek fogadott és hallgatott meg annakidején, “Kossuth apánkat” emlékbélyeggel tisztelte meg végre az Egyesült Államok postája. Itt jegyezzük meg még azt is, hogy a főpostamesternek a nevezetes ünnepélyen 1958 szeptember 19-én elmondott szép alkalmi beszéde a Post Office Department levélpapírján megörökítve bárki számára díjtalanul áll rendelkezésre szerkesztőségünkben, vagy pedig Báchkai Béla szövetségi főtitkárnál, aki úgy azt, mint a fenti és más helyszíni fényképeket a postaügyi minisztériumtól megszerezte. dísztermében lesz az októberi emlékünnepély, melyen úgy az 1849-ben mártírhalált halt aradi 13 vértanunkról, mint az 1956 október-novemberi szabadságharc halottairól és hőseiről kegyelettel és méltó külsőségek között emlékezik meg a magyarság. A színpadot mesteri kezek külön erre a célra díszítik fel s olyant fog látni itt a közönség, amit kevés helyen s ritkán láthat. Az ünnepély pedig emlékgyülésszerüen fog lefolyni ! Az amerikai és magyar himnuszt az Atléta Klub újjászervezett dalárdája énekli, Horváth László Iván vezényletével. Rudek Katalin: Kiss Menyhért “Magyar Miatyánk”-ját szavalja el. Megnyitó-beszédet mond és a diszelnökség tagjait bemutatja Kiss Ernő, a helyi Szabadságharcos Egyesület titkára. Meyner kormányzó üzenetét Resko Jenő, az Amerikai Magyar Szövetség brunswicki osztályának az elnöke olvassa fel. Rákóczi induló: énekli a dalárda. Ünnepi beszéd: Kővágó József, Budapest volt polgármestere. “Egy mondat a zsarnokságról,” szavalja Dékány László színművész. Nagy Imre, a mártírhalált halt magyar miniszterelnök 1956 november 4-én éjszaka rádióba G ondolkozz . . . Az egész világot megrázta s gondolkodóba ejtette XII. Pius pápa halála. A világsajtó egy része, mint a Katolikus Egyház fejéről beszélt és felmérte egyéniségének nagyszerűségét és értékeit. A sajtó másik része mint társadalmi nagyságot és jellem-titánt elemezte. Mi nem akarunk most vitába bocsájtkozni, hogy melyik tett helyesebben, még arról sem akarunk polemizálni, hogy mi volt az ő nagysága tulajdonképen, hanem csak egy egyszerű dolgot szeretnénk kiragadni XII. Pius pápával kapcsolatban. És ez nem más, mint az, hogy mire képes egy ember! A szociológia megalapítója, tulajdonképen, a társadalmi egyének egyéni élete és egymáshoz való viszonya. A különféle egyéni tulajdonságok megnyilatkozásai és ezeknek tettet alkotó és létrehozó ereje alakítja és önti formába a szociológia szabályait és alapozza meg a vezérelveket. Az elhunyt római pápa valóban szellemi titán volt. Történelmi egyéniség. Amellett, hogy elhivatottsága, mint a Római Katolikus Egyház feje, egyéniségének megnyilatkozásait det erminálta és munkásságát összpontosította. És ime, itt kezd előtérbe jutni teljesed emberi értelemben vett emberi egyénisége, mely hallatlan erővel tört magának utat az emberiség történelmében. Igéző szellemiségének kihatása óriási méreteket öltött. Mondhatni, hogy a világon alig volt valaki is, aki ne érezte volna lelkében a megilletődöttséget a pápa elhunytával kapcsolatban. És mindez, végeredményben, egy olyan emberi rendkivüliséget árul el, mely méltó arra, hogy foglalkozzunk vele. Az első kvalitás: az őszinte és magabiztos meglátás és Ítélet. Ez mindenkinek sajátja lehet, ha ezt sajátmaga is akarja! Ahhoz, hogy ennek birtokában legyen valaki, nem kell cim és rang, nem kell kifutási pálya, még kevésbbé szerencse. Ehhez csak egy kell: akarni egyenes és ősczinte embernek lenni. A társadalmi dekadencia ma már olyan nagy méretű, hogy valósággal “üstökös-számba” mennek azok az emberek, akiknél ezt a szellemi fölényt megtaláljuk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a világ ma tele van tudósokkal s művészekkel, de nem igazi emberekkel! Az igazi emberi és örökéletü tulajdonságoknak csak halvány szikráit tartogatják legtöbben önmagukban, de azt fejleszteni már végtelen lusták és ehhez felületesek. Innen van azután az, hogy egymásmellé állíthatunk sok mai neves embert és tudóst és polikiáltott drámai szavainak rövidhullámú adásból hangszalagra vett eredetijét hallja ismét a közönség, majd Haydu K. György, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke mond záróbeszédet. Az Atléta Klub dalárdája a Szózatot énekli bezáróul, Rónafal.vi Mária pedig annak teljes szövegét szavalja. Az ünnepélyre beléptidij nincs, jegyet sem kell váltani. Minden jóérzésü magyart szeretettel hiv és vár a rendezőség. tikust és végignézve rajtuk, csak azt mondhatjuk, hogy önző, makacs és öntelt emberek, akik nem az összemberiség lelkifejlődéséért dolgoznak, hanem csak sajátmaguk élvezetére, egyéni időtöltésére és a tömegek meglepetésére. Hol vannak ezek attól a nagy örökérvényű és mindenki lelkét és szellemét megragadó, emberiséget irányitó nagy tettektől, miket például az elhunyt pápa mutatott. Az ember elsősorban gondolkodó lény, mely természeténél fogva Isten felé fordul és vele a Végtelennel akar találkozni. Az ember olyan akar lenni mindig, mint a Teremtő. És mialatt erre törekszik, alakítja magában a szellemi életet, mely egyedül viszi közelebb a milliókat irányitó és nekik igazi emberi életet adó örök elvekhez. ’Csak ezze la munkával izmosodik meg az univerzális alkotó szellemi erő és hatalom. A második kvalitás, mely az elhalt pápát jellemezte: a törhetetlen akarat. Pszihológiai tény, hogy az embert szellemi piedesztáján egyes - egyedül csak öntudatos és szívós akarata tartja fenn. Az akarat útját pedig kell, hogy a nehézségek szegélyezzék. Nincs a földön olyan ember, akinek akaratát minden emberi akarat kövessen. Ezért vannak a nagy különbségek és ellentétek. De egy feltétlen szükséges: hogy mindén nehézségen és akadályon keresztül maradjon meg az akarat a maga vonalán és állja ki az erőpróbát. A pápa életé et volt. Egy ut, egy iráyn, egy gondolat hajtotta óriásivá nőtt, szinte ellenállhatatlan akaratát. Ez az akarat pedig csak mindenki javát szolgálta! Ugyan, nézzük csak meg, hol vannak mellette korunk epigónjai? Akik akarnak, de csak a maguk hasznára, vagy teljesen lehatárolt nacionalista érdekekért. Hol van az akarat a mai embernél, mely univerzálisan a közjót tartja szem előtt és csak ezért dolgozik? Hol van az akarat, amikor milliók és milli-* ók reménykedve néznek a nagyokra, akikre csak azért néznek, mert Ígéretet kaptak és megtorpan az akarat abban a pillanatban, amikor egy-egy opportunista behatás jelentkezik, amelynek semmi de semmi köze sincs az emberiség közjavához? És igy tovább elemezhetnénk ezt a kérdést, mely mindig világosabban és világosabban bizonyítja, hogy rengeteg az akaratnélküli ember. XII. Pius pápa toronymagasságban mutatja be az emberi élet célját az akarat mezején. Vagyis: lehet akarni és az akarat akaratát végre is hajtani még akkor is, ha' az ára az egészség és az élet. Mindenki tanulhat az emberiség nagy és önzetlen Héroszaitól, ha mást nem is, csak azt az egyet, hogy az ember ott kezdődik, ahol egyenes és őszinte élet és élniakarás van és akarat, mely- a meglátott jót és közérdeket végre is hajtja, mert végre hajthatja! Legyünk egyszer már emberek . . . becsületben és őszinteségben! RPEKTÁTOR SZAKKÉPZETT hentest, műhelygyakorlattal keresünk. Cim a szerkesztőségben.
