Hiradó, 1958. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-11 / 50. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP I PERTH AMBOY HERALD JJvl Only* 2íiitiqahinn. Wolda papok- ßdibuci and. (publÜAh&d ul fißJdßL Úmbaip CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. 37. ÉVFOLYAM — NO. 50. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY — 1958. DECEMBER 11 Mit kukoricáznak annyit ezekkel a Kádár-legényekkel ott az ENSz-ben? Rúgjanak egyet rajtuk, hogy meg se áll­janak Budapestig ... — mond­ta a minap egy nekikeseredett magyar valahol a Lincoln ala­gút táján. A vélemény általános. Az emberek tényleg nem értik ezt a huzavonát, ami az Egyesült Nemzetek Szervezetében vég­bemegy. A szomorú ,tény az, hogy az ok az Egyesült Nem­zetek Szervezetének a tehe­tetlenségében keresendő. En­nek a tehetetlenségnek sokfé­le megnyilvánulása van. Aki nem tanulmányozta a világ­­szervezet alapítási oklevelét és az idők során életbelépett kü­lönféle szabályokat, nem tud­hatja, hogy miért is van annyi kukoricázás? Minden becsületes ember úgy képzeli, hogy a Münnich- Kádár kormány New Yorkba küldött emberei nem képvise­lik a magyar népet, tehát ki kell őket akólbólitani. Ezt an­nál is könnyebben meg lehet tenni, mert az ENSz hivátalo­­san nem ismerte el a magyar­­országi delegációt, mindössze tényleges jelenlétét tűri. így van. A való helyzet az, hogy a magyarországi delegá­ció kiakolbólitását a közgyű­lésnek meg kell szavaznia. Itt jön a bonyodalom. Az ENSz szabályaiban van utalás arra, hogy a közgyűlés ezt megtehe­ti, csak azt nem Írja elő: a tag­nemzetek egyszerű többsége elegendő-e az eljáráshoz, vagy a kétharmad többség szüksé­ges? A közgyűlés hivatott ennek eldöntésére is. A tag­nemzetek delegátusainak tehát először atekintetben kell sza­­vazniok, hogy a kiebrudalás­­hoz egyszerű, vagy kétharma­dos többség kell-e és csak az­után dönthet a magyarországi delegátusok sorsáról. Igen ám, csakhogy itt már baj van. A szabad világ orszá­gaiban szanaszét sok a diktá­tor. Jónéhány ország kormá­nya attól tart, hogy veszedel­mes precedenst teremtenek. A magyar nép ügyében mindig egységesen felsorakozó latin­amerikai országok delegátusai is tele vannak aggodalmakkal. Vegyük például Kuba esetét. Mint tudjuk, a forradalom óta nincs a magyar ügynek éke­sebb és lelkesebb szószólója Nuanez Portuendo kubai dele­gátusnál. Nyilván ő szeretné .legjobban, ha a közgyűlési te­remben pöffeszkedő Kádár-le­gények kotródnának. Igen ám, de ha egyszer valaki.felveti: hát a kubai kormány, illetve a delegátus csakugyan képviseli­­e a népet? És ez csak egyetlen példa a diktátorok örök para­dicsomából, Latinamerikából. Az arab világban is akad egy­két diktátor, Thajföldön éppen most vette át a hatalmat egy nyugatbarát tábornagy. A for­­mózai kormány is nagy barátja a magyar népnek. Vannak azonban — a szovjet-blokkon kívül is — hangok, amelyek kétségbevonják Csang-káj Sek kormányának törvényes voltát. Lehetne a példákat sorolni. Ezúttal azijmban csak arra akartunk rámutatni, hogy a “kukoricázásnak” bonyolult okai vannak. Amerika ezúttal aligha tudja felsorakoztatni maga mögé mindazokat, akik multbani viselkedésükkel a magyar nép iránti mélységes rokonszenvükről adtak tanúbi­zonyságot. Előre elvesztettnek tekinthető csatározásba Ame­­riká sem szívesen fog bele, mert általános presztízsének ártana. A kétharmados többség — ha ennyi kell — azért mégis meglehet. Mi, akik a kulisszák mögé nem tekinthetünk, nem jósolhatunk bizonyosra. Mit tudhatjuk egy-egy politikai cocktail-partynak az eredmé­nyét? De, hogy az itt vázolt nehézségek jelen vannak, sok­mindenből láthatjuk. Elsősor­ban abból, hogy december 5-én nem tűzték tárgyalásra a ma­gyar ügyet. Azért nem történt meg, mert a nyugati hatalmak nem látták a terepet biztosítva. Bizony, csúnya játék a politika. Nem mindig a jók és igazak győznek benne, mint a mesékben lenni szokott. Nem dűlnek be a hazacsalogatásnak A forradalom utáni magyar menekültek 5%-a, vagyis 11,175 tért vissza a szabad világból Magyarországra — állapította meg a szenátus belügyi albizott­sága részére készült tanulmá­nyában Dr. Kerekes Tibor pro­fesszor, a Georgetowni Egyetem tanára. Csak a Nyugatnémetor­szágban, Portugáliában és Spa­nyolországban lakó magyar me­nekülteket ríem környékezte e­­rős hazácsalógatási propaganda. Más országokban kommunista propagandisták és ügynökök a legváltozatosabb eszközök igény­­bevételével próbálták a menekül­teket hazamenetelre kényszerí­teni. ELKÉSETT TÖRTÉNET SZABÓ LŐRINCRŐL Az 1957 október 3-án el­hunyt Szabó Lőrinc költőt Dr. Joó Sándor lelkész temette. A temetés ezrek néma tüntetése volt a rendszer ellen. Joó Sán­dor, aki a forradalom után “a börtönök mélyét maga is meg­járta” Job könyvéből válasz­­tott textust és gyászbeszédé­ben Szabó Lőrincet gramofon-NAPPALI-SZOBA asztalok, lámpák, 2-pár függöny, tükrös mis-más fali polc, konyha készlet, stb., mind csaknem uj állapotban. Érdeklődni telefonon: LI 8-4030 (este S után). lemezhez hasonlította. “A le­meznek nem az anyaga a fon­tos, hanem az, ami bele van Vésve, a dal. Ha a lemez el is törik, a dal,t továbbzengi a szivek sokasága és annyira szereti, hogy talán egyszer uj­­raönti azt. A dalt, amit Szabó Lőrinc énekelt, továbbzengi egy hálás ország.” Joó szavai­nak igazi értelmét mindenki tudta — a jelenlevők végső tisztelete a forradalmat ma­gasztaló Szabó Lőrincnek szólt. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A NYUGATI “REAKCIÓ­SOK RÉMTETTEI” . . . A kommunista propaganda nap-mint-nap mocskolja a nyugati magyar emigrációt és az amerikai magyarságot. No­vember 28-án a Kossuth Rádió a nyugati magyar emigráció legújabb “rémtetteiről” szá­molt be. Eszerint 1957 novem­berében 64,000 szeretetcsomag érkezett külföldről Magyaror­szágra. Ebben az évben már novemberig mintegy 70,000 szeretetcsomagot vettek át a magyarországi címzettek. No­vember végére újabb 10,000 csomagot vártak Amerikából és Svájcból is nagyobb meny­­nyiséget. Budapesten a vámke­zelő személyzet létszámát fel­emelték ... a nagylelkű, drága jó kommunista vezetők, mint a nyomor vámszedői értenek na­gyon is ahhoz, hogyan dézs­málják meg a szenvedő ma­gyar népet! A KITELEPÍTÉSEK ÚJABB MÓDSZEREI A forradalom után igen sok menekült lakásába költöztek családok, a lakáshivatal enge­délyével. Ezt az engedélyt a lakáshivatal simán megadta, később azonban felszólította a családokat, hogy adjanak be kérvényt s a lakást majd hiva­talosan is nekik utalják ki. A hivatalos kiutalás helyett a családokat arról értesítették, hogy két héten belül át kell ad­­niok a lakásokat. KODÁLY ZOLTÁNNÉ HALÁLA November 23-án Budapes­ten. a kútvölgyi úti kórházban elhunyt Kodály Zoltánná, sz. Sándor Emma. A hires magyar zeneszerző felesége csaknem 100 éves kort ért el. GYŐRI SZOVJET CSAPATOK A forradalom előtt a győri szovjet csapatokat “Vadász” kaszárnyában helyezték el. A “Frigyes” kaszárnyát, mely a bécsi főúton, a város kellős kö­zepén van, a forradalom előtt a magyar csapatoknak tartot­ták fenn. 1957-ben a megerősí­tett szovjet csapatok megszáll­ták a Frigyes kaszárnyát, hogy jobban kézbentarthassák a várost. Az oroszok igyekez­nek a lehetőség szerint minél kevesebb feltűnést kelteni. A SEMMELWEIS KÓR­HÁZ 175. ÉVFORDULÓJA November végén ünnepelte fennállásának 175-ik évfordu­lóját Magyarofszág legrégibb kórháza, a Rókus kórház, mely ma Semmelweis Ignác nevét vi­seli. A SZÉKELY SZÍNHÁZ BUDAPESTEN A marosvásárhelyi állami Székely Színház november 25- én mutatkozott be Budapesten. A Madách Szinház zsúfolásig megtelt nézőtéré előtt hozták színre M. Sebastian “Lapzárta Előtt” c. darabját. A BESZOLGÁLTATÁSOK MAI RENDSZERE Beszolgáltatás ma is van, de enyhébb mértékben, mint a forradalom előtt. A beszolgál­­tatási kötelezettség ma abból áll, hogy az adót, amit a földek aranykoronában számított jö­vedelme szerint vetnek ki, ter­ményben kell megfizetniük. Az adót pénzben vetik ki, de ter­mészetben kell megfizetni. A beszolgáltatási árak a szabad piaci áraknál jóval alacsonyab­bak. AZ ÁRRENDSZER ÁTSZERVEZÉSE Kádárék a magyarországi árrendszer teljes átszervezésé­re készülnek. 1949 óta az állam által önkényesen rtiegállapitott alacsony ipari és mezőgazda­­sági termelői árak voltak ér­vényben. Ez a rendszer lehető­vé tette az iparosítás finanszí­rozását az államnak befolyó árkülönbségekből. A központi bizottság rövide­sen nyilvánosságra bocsájtan­­dó határozata az ipari üzeme­ket arra kényszeríti, hogy árai­kat a tényleg felmerült terme­lési költségek figyelembevéte­lével alakítsák ki. . A nyers­anyagok árait is átszervezik reális, az önköltséget figye­lembe vevő árakká. Az árrend­szer átszervezése után az egész gazdasági életet átállítják az Elsőizben kapott katolikus szerzetes Nobeldijat A Nobel békedijat nov. 10- én Georges Pire katolikus pap belga dominikus atyának Ítél­ték oda. Pire páter a második világháború alatt bátor föld­alatti segítő mozgalommal tá­mogatta a francia és belga el­lenállókat. Most is egy nemes jótékonysági akció vezetője, amely “Európa Szivének” ne­vezi magát. Húsz “Európa falut” akar felépíteni hontalan menekül­tek számára, ötöt már fel is épí­tettek részben Nyugat-Német­­országban, részben Belgium­ban. A dományokat felekezeti tekintet nélkül fogadtak el és a segítés és a falvakban való elhelyezés is felekezetre való tekintet nélkül történik. A szervezetnek 15,000 tagja van, az adományok teljesen önkéntesek. Pire páter a ma­gyar menekültek közül is so­kakon segített. eddigi tervgazdálkodásról az u. n. szocialista piacgazdálko­dásra. Ez az egyes állami vál­lalatok egymásközti versenyét is jelenti. A vállalatoknak to­vábbá arra kell törekedniük, hogy működésűk a klasszikus értelemben vett jövedelmező­ség elvével összhangban álljon. Az uj rendszer hasonlít a Ju­goszláviában bevezetett rend­szerhez, ami a munkás szem­pontjából alig jobb a szovjet tömbben alkalmazott rend­szernél, sőt egyes tekintetben rosszabb. KOMMUNISTA-ELLENES MUNKÁS AKCIÓ KASSÁN Az egyik kassai gépgyár ma­gyar munkásai nemrég kifeje­zésre juttatták kommünista-el­­lenes beállítottságukat. A gyár öltözőiben és illemhelyein sok bemázolt, eldobott pártjel­­vényt találtak a hatóságok emberei. A helyi párttitkár el próbálta az esetet kenni, azt állítva, hogy véletlenről van szó. Erre hatszor egymásután történt hasonló demonstráció, kétséget nem hagyva aziránt, hogy a magyar munkások mi­ként vélekednek a kommuniz­musról. HAZAFELÉ Ismerek minden utkanyart, Mely anyámhoz visz, hazatart. A vaksötéthen is hiszem, Hogy nem tévedne el szivem. Mint az iránytű úgy mutat Mindig haza és jó utat. Más irányt már nem keresek, Mert mágnesem a szeretet. Nem is vibrál a tű töve, Mert anyám annak sarkköve. A térképen csak pár vonás: Vadna — utolsó állomás. A bakter vígan rámköszön, Ölembe látja örömöm Piros batyuját: szivemet, Anyámhoz ezzel sietek. Egy órányira kis falunk, Ha gyalogosan ballagunk. Cudar a sors és fukar is, Télen drágább a fuvar is, Szánkó helyett hát talpamon Szivem csengőit hallgatom, Könnyű annak a hó, a sár, Akit az anyja csókkal vár. Fönn ezüst húr, a vezeték, Viszi a hírem messze, szét, Sürgönye ezüst távirat Irta: TOLLAS TIBOR Anyámnak: — Jön már a fiad— Kottái élő verebek Kottázzák ki a nevemet. Két oldalt hoszu jegényék, Rajtuk a holdnak szeme ég, Mint égből cseppent jégcsajjok Megismernek, hogy én vagyok. Tudják merre, mért megyeki És mint a gyertyák fénylenek Égő gyertyák közt fut a “szán,” Csillag ragyog az utasán. A hid, mint fényes nagy bogár, Hogy hátán megyek, megcsodál, Alatta ezüst gyik szalad, Falunk patakja, Bán patak. Anyjához siet, hol a hó Alatt pihen a hii Sajó. A hídon túl már int Gömör, Mint .szép leány, úgy könyököl Kék ablakán a Felvidék Nékem rmitatja fel szivét. Hiába hívsz most szép leány, Borsodban anyám vám reám. ... liigyul az ég és meghasad. Most öntik ózdon a vasat. A hegytetőkről üzenet, A Bükk gyújt örömtüzeket. Fényét szivemre tűzi át. így várja vissza hü fiát. A hegy karján, mint kisgyerek, Falum megismer, integet. Pólyája puha friss, fehér, A Nénje húzta rá, a tél. ő is tisztába öltözött, Mert tudták mind, hogy én jövök. A toronytetőn az érckakas A tollát rázza, mert havas Vén kotlósa a hold, — teli, A kis csibéit keresi. De csibéi: a csillagok A hóban fürösztik magok. S Isten csillagos szőnyegén Megyek, mint boldog vőlegény. Kristály szikráz a hegyeken, Cukorral szórták be nekem A hegy tetejét angyalok. De én csak tovább szaladok. Látszik a kapunk ide már, Mögötte anyám szive vár, Minden cukornál édesebb, Minden csillagnál fényesebb, S a menny sincs soha oly közel, Mint mikor anyám átölel. Gondolkozz . . . Próbáljunk ma végigfutni a nagy világon és tegyük meg észrevételeinket úgy, ahogyan lehet. A mai világot két nagy tá­borra szokták osztani: keleti és nyugati tábor. Mind a ket­tőnek van valami érdekes jel­lemző vonása. Kelet: Kétségbeesett dühön­gő bizonytalanság, hogy talán mégis csak el fog érkezni az az idő, amikor a legegyszerűbb ember is fel fog ébredni arra, hogy ő is ember, olyan mint a saját vezetői ... és akkor? Akkor fog megtörténni az, amit számtani biztonsággal ki lehet számítani: a nagy feléb­redés és elkeseredett bosszú! A vér-malterral felépített állam­épület csak vérben pusztulhat el. Nyugat: Nem atheista, de a materializmusra igen hajlamos világtömb. Itt minden van. De egy föltétien meg van: az em­ber embernek érezheti magát még akkor is, ha nem minden­ben élvezheti a jogait. Ez a ré­sze a világnak keresztény ala­pon indult meg! Ennek elmú­lása már sokkal nehezebb, mert ha áldozathozatalra van szükség, van még természetfe­lettisége az embernek, mely nagy áldozatokra képesíti. Moszkva: Sötét viharfelhők úsznak az egén. Talán soha­sem volt ott kék az ég! Már évtizedek során egymásután tűnnek el az emberek az erő­szak sülyesztőjében. Vezetők, akikről még itt-ott megemlé­keznek és milliók, akikről sen­­kisem tud és nem is gondolhat rájuk, mert azt sem tudta, hogy léteznek. A kommuniz­mus ma már nem otthon akar­ja felépíteni az ő hatalmát, mert annak igazán már senki­­sem hisz — hanem a külföldön. Az államkiadásoknak több mint egyharmada a külföldi kommunizmus felépít ésére megy. Az nem vigasztalás, hogy ott bent Oroszországban forradalom lesz. őket a forra­dalom sohasem fogja megtör­ni! A kommunizmus ereje a külföldi k o m m u n i zmusban van. ők gondoskodnak mindig arról, hogy amikor otthon baj van, baja legyen a nyugatnak is önmagával. Erőlekötés az orosz taktika legnagyobb ere­je. Berlin: Egy életet ígérő nép erőközpontja. Bonn, Berlin, stb., mindmegannyi vigaszta­lás és bizalomkeltő tétel. Eb­ben a népben a történelmi ta­nulság jegecesedett ki! Mint a pék keze: a sok melegségtől és forróságtól annyira meged­ződött, hogy a parazsat pusz­ta tenyerébe veszi és szórja. Ez a jellemzéke ennek a nép­nek is. Európai viszonylatban az egyetlen jövőt ígérő tömeg. Páris: A fejlődés utján álló nép. Saját maga húzta meg a vonalat a jelen és a múlt kö­zött. Rájött arra, hogy a nagy név “Páris” ma már nem jelent hatalmat is! Valamikor az él­vezet és hatalom székhelye volt, ahol népek és nemzetek sorsa dőlt el egy-két kéjes éj­szaka után. Ma már talán csak az éjszakák maradtak meg. Azonban reményünk van, hogy a talpraállás után ismét beso­rolhatók lesznek az egyenes útról végzetesen le nem tért népek sorába, erő szempontjá­ból is. London: Az örökös köd ha­zája. Érthetetlen fordulatok, eszmecserék és kezdeménye­zések népe az angol. Azonban a lassúság nem mindig jelent bölcsességet, mégkevésbé a po­litikai bölcsesség privilégiu­mát. Úgy mondhatnánk, hogy talán az önző érdek az első, mely saját magának tud biz­tosítani valamit és csak akkor jöhetnek mások. Sokszor vak­merőén magabiztosan játszik a tűzzel. Róma: Egy dalos nép hazá­ja, melynek a politikához és nagyhorderejűk dolgok hoz csak azért van köze, mert ezt minden népnek tennie és mu­tatnia kell. Természeti adott­sága nem a szívós ember-tipus, mégkevésbé a kövtkezetes vo­nalvezetés. Jóindulata és játé­kos kedve szépen bele tud il­leszkedni a nagy népek ko­molyságának vonalába. Madrid: A féken tartott déli nép országa. Mivel min­dent meg lehet szokni, úgy ezt is. A világon talán az egyet­len ország, ahol Ázsiának nin­csen még lélekzetvétele sem. Ugyanakkor energikus és élet­revaló nép, szörnyű szegénysé­ge mellett is. Nyugat déli tá­maszpontja. Washington: A Jó Istenen kívül talán senki sem tudja, hogy tulajdonképen mit miért akar! Nagyhatalom és félelme­tes erő tulajdonosa. Ez az, ami ambicionálhatja a vezető em­bereit inkább, mint a politikai érettség. Mivel erős és népes, a nagy botlásokat és hibákat is könnyen heveri ki. Mert az, aki diktálni tud, mert hátvéde van, hibázhat is, amit aztán egy újabb elgondolással könnye­dén áthidalhat. Egy tény: hogy ma Wash­ington a nyugat nevében be­szél. Európában pedig Bonn! Hogy mire ébredünk holnap, azt senki sem tudja, de azt sem tudja, hogy tulajdonképen mi­re is készül a világ. Az újságok mindig arról beszélnek a leg­jobban, ami nem fog bekövet­kezni. A valóságot elnyeli a po­litikai manőver, melyet csak igen kevesen tudhatnak meg. Röviden összegezve: Nyugat legnagyobb ellensége a külföl­di kommunizmus! Ha egyszer mégis lesz Nyugatnak annyi lelekiereje, hogy elhatározza magát, hogy elsősorban szelle­mi téren és nevelés terén végre is behajtja a tisztogatást, saj­tóban és irodalomban, akkor fegyver nélkül is erősebb lesz, mint ellenfele! Ma Kelet Nyugattal farkas­­szemet néz! Az fog győzni, aki hamarabb megvakul, SPEKTÁTOR FOREIGN BOOK SHOP 216 Somerset Street New Brunswick, N. J. Kérje magyar könyv- és hanglemez árjegyzékünket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents