Hiradó, 1958. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-22 / 21. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND J)ul Only, Xu/uiahian, Tbuvúpapax. ßdiüd. and, (pJuJbli&JvuL in, ßfüdh. (Umbo#. VOL. 37. ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM A francia drámát figyeli az egész világ s ahogy a napok múlnak, a párizsi színpad uj fejleményekkel, mondhat­nék színekkel és jelenetek­kel szolgál. A nyugati világ önmagát saj­nálja, ha a francia zűrzavarról érkeznek a hírek. A vasfüggöny mögött, természetesen, ujjong­nak és az Atlanti Szövetség bomlását jósolják. Egyik félnek sincs igaza, — ez a szerény véleményünk. A nyugati világnak előbb-utóbb ki kell metszenie önmagából azt, a­­mit ma még francia nagyhata­lomnak neveznek. Fájdalmas operáció. De utána a beteg—ha a nyugati világot annak lehet nevezni—jobban lesz. Az amerikai kormány, úgy látszik, már el is szánta magát erre a lépésre. Az Atlanti Szö­vetség főhadiszállását elköltöz­tetik Párizs környékéről s fran­cia területről általában minden, a nyugati védelem szempontjá­ból fontos dolgot odébb visznek. Elevenek és holtak felett a francia kormány mondta az ítéletet, az első világháború u­­tán. Ez az Ítélkezés, nekünk, magyaroknak Trianont jelentet­te. Ezeken a hasábokon máskor is elmondtuk már, hogy a Cle­­menceau nevű trancsirozó mé­szárost nem tudjuk megbocsáta­ni Franciaországnak. Nemcsak Clemenceau volt a bűnös, sokan mások is. Két vezéreszméjük volt. Az egyik a bosszú mara­déktalan érvényesítése. A má­sik: a cinkosok és csatlósok ki­elégítése. Ennek a másodiknak volt Magyarország az áldozata. Senki sem tagadja a francia kul­túra magasrendűségét. A gall szellem valóban valahol fent tró­nol, a magasságban. Erről rosz­­szat nem szólunk, mert semmi köze a Clemenceaukhoz. De állapítsuk meg azt is: nacionalistább, elfogultabb né­pet a franciáknál aligha lehet ta­lálni a földkerekségen. Fran­ciaországban az idegen mindig üldözött vad volt, hacsak nem járkált tömött pénztárcával. Ugyanez a szüklátókörüség jellemzi a francia politikát Al­gériában. Az angolok megér­tették, hogy a gyarmatok kora lejárt. A franciák ezt nem értik meg. Nem csodálkozunk, hogy már Washingtonban unják a külön­féle formában jelentkező fran­cia zűrzavart és valamit tenni akarnak, még pedig radikálisan. Minél előbb teszik, annál jobb William Penn napok Philadelphiában A William Penn Fraternális Egylet május 31-én és junius 1-én, szombaton és vasárnap tartja XV országos kugliver­senyét és az ezzel kapcsolatos ünnepségeket P h i 1 a delphiá­­ban. A győzelmi vacsora és táncmulatság, amelyre meg­hívnak mindenkit, szombaton, május 31-én este lesz a Shera­ton Hotel gyönyörű báltermé­ben. A rendezőség kitűnő esti műsorról is gondoskodott ez alkalomra. Minden magyart szeretettel hívnak és várnak. ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va lamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefon: CHarter 7-84S4. lesz. S talán józanitó hatással lesz a gloire népére. A magyarországi terror fokozódik, még pedig ‘minden ellenkező híresztelés dacára.’ Az ellenkező híresztelés a budapesti kormánytól jön. Hivatalosán nem egyszer kijelentették már, hogy az 1956-os magyar forra­dalom (hivatalosan ‘ellenforra­dalom’) felett napirendre tér­nek. Ezzel szemben a helyzet más. A napákban egyszerre négy em­bert végeztek ki s legalább tíz­nek osztottak ki életfogytiglani börtönbüntetést. Ez egy napnak a ‘termése.’ Ha ez nem terror, hát mi egyébnek lehet nevezni ? A régi ‘csengőfrász’ újra a pestiek idegeit tépdesi. Ha meg­szólal a lakás csengője, ma ép­pen úgy rémületet kelt, mint hajdanán, Rákosi ‘pajtás’ ide­jűben. Egy emberre elég, ha rá­fogják, hogy ‘ellenforradalmá,’ — bizonyítékra nincs szükség. Internálják. Menekült statisztika Hivatalos osztrák kimutatás szerint 18,250 magyar menekült él Ausztriában. Ezek közül 7,600 táborokban tartózkodik, a többi különféle segélyszerve­zetek gondozzák, vagy a maga emberségéből él. Ennél érdekesebb az a hivata­los osztrák kimutatás, hogy 1,200 Ausztriába szakadt ma­gyar gyerek közül 1160 vissza­tért Magyarországra, szüleihez. Csak 40 ilyen, hozzátartozó nél­küli magyar gyermek él még Ausztriában. A hivatalos osztrák kimuta­tás legérdekesebb része azonban amerikai vonatkozású. Idáig 389 olyan magyar menekült akadt, akik Amerikából visszatérésüket kérték. A bevándorlási hatósá­gok valamennyinek teljesítették ezt a kívánságát s órákon belől átszállították Ausztriába. Most jön a különös fordulat, ha ugyan alkalmas ez a kifejezés a helyzet illusztrálására. A visszakivánkozók közül 200 vá­ratlanul meggondolta magát és azt az óhaját fejezte ki, hogy mégis inkább maradni szeretne... Ellenzik a (elvonu­lásokat New York legelőkelőbb ut­cáján, a Fifth Ave.-n szokták tartani a különböző disz-felvo­­nulásokat, tüntető meneteket, stb. A Fifth Avenue kereske­dői most tiltakozó jegyzéket nyújtottak be a város vezető­ségéhez s kérték a tüntetések, illetve felvonulások egyszer s mindenkorra való betiltását, mert — mondják a kereskedők — rontja az üzletüket ez a sok­féle, sokszor ismétlődő felvonu­lás. A hatalmas tömeg a felvo­nulást nézi és nem vásárol az üzletekben, aki pedig vásárol­ni akar, nem tud odajutni az üzlethez, amelyikbe éppen igyekszik. Nagyon valószínű, hogy New York város vezetősége helyet fog adni a kérelemnek s betiltja a felvonulásokat a Fifth Ave.-n, legalább is an­nak a 60-ik utcán alól eső ré­szén, ahol a hires nagy üzletek vannak. 20 PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1958. MÁJUS 22 Ki adna otthont két magyar gyereknek? Szabadságharcos jelvény a “Zöld-kártya törvény” atyjának Gondolkozz . . . A New York állambeli Rochester városának képvi­selője, mint a Judiciary Committee vezető tagja, volt 1957- ben a legelső, aki az Amerikai Magyar Szövetség kérésére a kormány részéről törvényjavaslatot nyújtott be az uj me­nekültek teljes polgárjogokkal ellátása érdekében. Most, hogy a demokratapárt is lényegében magáévá tette az ügyet és a Ház meg is szavazta, az Amerikai Magyar Szövetség közp önti titkára olyan magyar címert tűzött Congressman Keneth B. Keating kabátjának hajtókájára, amely a Buda­pesten ledöntött Sztálin szobor anyagából kséült. A wa­shingtoni House Office Buildingben végbement baráti ak­tusra Keating képviselő az amerikai sajtó fővárosi megbízot­tait is meghívta. Fenti képünket az Associated Press fotó­­riportere készítette. Hirdessek Amerikai igazát! Az 1956 októberi magyar szabadságharc százezreknek az életét, sorsát változtatta meg. A világ minden táján vannak menekültjei az orosz gazságnak; a levert, elvesztett szent magyar szabadságharc­nak. De szivünket leginkább s legelsősorban a világgá sza­ladni kényszerült magyar gyermekek sorsa, problémája ragadja meg. Sok-sok ezerre megy ezeknek a száma; ma­gyar gyermekek, sokszor szü­lők nélkül, idegenben, elha­gyatva, reményvesztetten néz­nek a jövendőbe . . . abba a magyar jövendőbe, amelynek részben ők a letéteményesei. Nevet nem írunk ide, de van New Brunswickon két ma­gyar fiúcska, olyan 14-15 éve­sek,, akiknek édesanyjuk már nem él, édesapjuk odahaza maradt — őó a november 4-én szülőhazánkra zudult orosz hordák elől indultak el ketten a nagyvilágba. S mire idősebb bátyjuk utánuk ment. Bécsbe, ők már itt voltak Amerikában. Most itt vannak New Jersey­ben, New Brunswickon, de nem a testvérbátyjukkái (aki nehezen dolgozik egy gyár­ban s nem volna képes róluk gondoskodni), hanem egy csa­ládnál, ahol eltartásukért a hozzájárulást már hónapok óta a közadakozásból gyűjtött se­gélypénzből kapja tartójuk. Lehet, hogy ez a körülmény “kellemetlen” a fiuk szállása­dójának, lehet, hogy más — a valóság az, hogy a két fiú az iskolaév befejeztekor uj ott­hont keres. Ki adna otthont két magyar fiúnak, két anyátlan magyar gyermeknek, akikért valahol messze, mérföldek ezreire in­nen egy édesapa aggódik, egy édesapa, egy magyar, aki 1956 novemberében is a Szózat sza­vaira hallgatott: “A nagyvilá­gon ekivül nincsen számodra hely ...” és otthon maradt. Lapjaink sokezer olvasója között egészen biztosan van­nak olyan magyar testvéreink, akiknek házában, farmján, vagy talán kastélyában van hely, jó hely, ennek a két magyar fiúnak a számára és akiknek szivében is él az a ma­gyar testvérszeretet, ami oda invitálja őket. Szorgalmasan tanuló, dolgos, jó fiuk ezek, akik egy kis szeretet után, ott­hon után vágynak és akik egy­kor hálásak fognak lenni azért, ha valaki most szeretetébe fo­gadja s kellő módon elindítja őket az életuton, amelyen oly sokat számit az, hogy ki ho­gyan s mivel indult el rajta. Testvérek, magyarok! Nem az a két fiú keresi és kéri a befogadó szivet és otthont, ha­nem ez a lap és ennek a lapnak a szerkesztője tette magáévá az ő ügyüket s keres megér­tő, szerető, gondoskodó ma-Eisenhower elnök szerint: “A legveszedelmasebb volna abban a hitmen ringatózni, hogy a vi­lág végül is el fogja ismerni Amerika ügyének igazát, bég ha nem is hangoztatjuk.” Miben áll Amerika ügye és hogyan hirdethetjük annak ag­­azát? Az amerikai életforma minden ember napi teendőjének, foglal­­gozásának, gondolatainak és ér­zelmeinek á tükre. Mindezt ta­lán már máskor is elmondtuk rokonainknak és barátainknak külföldre írott levelekben, de gyár sziveket az ő számukra, otthont szánjukra )az elvesz­etté odahagyott szülői otthon helyébe. Tudjuk, hogy van olyan magyar testvérünk, sok olyan magyar van itt Ameri­kában, aki jószivvel ad nekik otthont, csak meg kell talál­nunk. Keressük, kérjük eze­ket a magyarokat, írjanak ennek a lapnak szerkesztősé­gébe, írjanak minél előbb s mi összehozzuk őket a gyerme­kekkel s a gyermekek testvér­bátyjával a továbbiak megbe­szélése végett. Mi leszünk a legboldogabbak, ha sikerül ennek a két magyar fiúnak nünk a magyar jövendő szá­mára két egészséges testü-lel­­kü magyar gyermeket, akik­ből olyan férfiak lesznek, amilyennek neveli őket sor­suk, környezetük és a megér­tő, elnéző, atyáskodó, igaz szeretet! semmiestere sem elég gyakran. D e m o k ratikus felfogásunk megnyilatkozása a z, ahogyan dolgozunk és amiben hiszünk. A külföld népe elvárja tőlünk, hogy sok felmerülő kérdésre megnyugtató választ adjunk. A világ népei bizonyítékokat követelnek, hogy Amerika a bé­kéért dolgozik, hogy népünk rendületlenül hisz a demokrati­kus szabadság elveiben, az em­beri méltóságban, hogy az ebész világ jólétének előmozdítására és minden nemze barátságára törekhzünk. Még a Vasfüggö­nyön tulfekvő országokba is Ír­hatunk ilyen értelemben, anél­kül, hogy politikai fejtegetés­ekbe bocsátkoznánk. A mi ma­­gánliveltink mélyebb benyomást fog tenni, mint a legmagasabb helyről jövő hivatalos politikai nyilatkozat. Amerika igazát terjeszteni nem mindig könnyű feladat. Hamis benyomások és rosszak­­ben, hqkan kedvezőtlen híreket terjesztenek rólunk. Senkisem állíthatja, hogy az amerijkai élet­forma tökéletes. Hibákat kö­vetünk el néha és megoldásra váró problémákkal küzdüuk gyakran. De meg kell cáfolnunk olyan híreszteléseket, mint pél­dául azt, hogy: háborút kíván, a nagyvállal­atok kezében van, anyagias és kultúrálatlan, üudözi an néger­eket, gengszterek uralma alatt áll a válásoktól szétdult családi életet élő amerikai nép. Minden levél, amelyből ezek­. . . Kérdéseket feltenni na­gyon könnyű, de annál nehezebb a válaszokat megadni. Különös­képen akkor, ha olyan dologról van szó, ami igen sokakat érint. Taglalva a mai kor nehéz hely­zetét és annak ifjúsági problé­máit, könnyű szerrel rájöhe­tünk a következő nagy probléma fejtegetésének fontosságára. Ez a család. Sajnos, kevés ember mondhat­ja azt, hogy mentes a kor zsar­nokságától. Mindenki többé-ke­­vésbbé érezheti azt, hogy a leg­többször nem azt teszi, amit szeretne — még akkor is*, ha azt jobbnak és helyesebbnek találja, mint mást — mert van valami nagy kényszer a háta megett. Tény az, hogy a házasság össze­kötő kapcsolatai az idők folya­mán nagyon meglazultak. A mai élet “közüzemesitése” a családi szellem sorvadását hozza magá­val; a család létfenntartási funkciója napról-napra jobban összezsgorodik. Ma az élet a csa­ládot nem a legörvendetesebb dolgok közé tereli, hanem — majdnem, hogy azt kell monda­ni -— a legnehezebb és legfáj­dalmasabb tények közé szorítja. Az apa munkanélkülisége és melléje a dolgozó anya életprob­lémái, bizony igen kemény fel­adatok elé állítják a ma család­ját! Az a “motorizált,” kemény és lélektelen munkatempó szinte alapjaiban ingatja meg a házas­ság éltető erejét és annak örö­meit. Nem lehet természetes élet az, ahol az apa folytan fáradt, az édesanya sápadt és kedvtelen, gyermekeik nem érzik jól magu­kat otthon és az élet zajos utcái több örömet nyújtanak nekik, mint egy jó könyv, vagy a szü­lők szeretete. A nagy ifjúsági krízis szükségképen ennek a fej­leménye, ennek a szüleménye. A család a társadalom magva és mint ilyen, a gyökere is, mely nélkül nem mehet és fejlődhet az élet! A lélektelen élet csak lélekte­len életet teremthet. És ha a csa­lád élete is ennek a szolgálatá­ban áll, akkor elénk tárul a leg­nagyobb probléma, a maga el­képesztő valóságában! E z ellen csak egy orvosság van: a szülők kölcsönös megér­tése és szeretete! Ahogy az élet nagy, koptató­kövén a leggondosabban meg­nek a híreszteléseknek tartha­tatlansága kiderül, megjavíthat­ja külfölddel való kapcsolata­inkat. Ha Amerika igazát hir­detjük és rácáfolunk a hamis vádakra, az Egyesült Államok ügyének szószólói vagyunk. Most van (május 18 és 24 közöt) az “Amerikai Levelek Hete”: Vegyük fel ismét kül­földi levelezéseink fonalát. Eis­enhower elnök szerint: “Polgár­társaink emlékezzenek arra, hogy kezük és agysejtjeik mun­kájával hozzásegíthetik a világ­ot egy békés korszak kifejlődé­séhez. Remélem, hogy e héten még több amerikai fog külföld­re levelet írni, mint máskor!” Common Council PAPIRELLÁTÁS FOKO­ZÓDÓ NEHÉZSÉGEI Magyárországon a papirel­­látás állandóan fokozódó ne­hézségekkel küd. Annak elle­nére, hogy a gyárak megszakí­tás nélkül dolgoznak, a terme­lés sem minőség,i sem mennyi­ségi szempontból nem kielégí­tő. aranyozott tárgy is elkopik, ha használják és előtűnik alatta a sárga réz, úgy van ez a házasság­nál is. A szerelmes ember, amig nem hangzik el a boldogító “igen,” rendesen arany! Ha igent mondottak, ezvstté válik. És a házasság során pedig ki­búvik belőle a pakfon! Itt kez­dődnek a házasság nagy dezil­­luciói. Ugyanez állhat a fiatal asszonyra is, aki alig tud betel­ni a viszontáradozásokkal, a leg­gyönyörűbb, legíehetetlenebb szavakkal ... és a házasság u­­tán pedig kibúvik belőle a kis anyatigris, a szekánt, szeszélyes lény, akinek már a megjelenése is bosszantó. A való tény az, hogy igen so­kan a házasságot csak holmi kalandnak nézik és nem egy ko­moly és felelősségteljes életkö­zösségnek, melynek hivatása a társadalmoban erkölcsöt meg­szilárdítani, építeni és alkotni. Tehát: a férj legyen öntuda­tos és kemény, de legeslegelő­­ször is önmagával szemben. Ne legyen érzékeny. Ne legyen sze­szélyes. Bosszúságát ne töltse ki feleségén és qsaládján. Ne le­gyeztess hiúságát azzal, hogy családját érthetetlenségekkel bosszantja, dróton rángatja. A cim és elismerés, amit igen sok­szor az élet csak könyörületből ad neki, nem azt jelenti, hogy most neki mindent szabad és a többinek semmit sem. A férfit nem az elismerések teszik nagy­­gyá liánem a jellem! Ugyanakkor vannak asszo­nyok, akik — csak úgy “luxus­ból” — olyan idegesek, hogy még egy kis ártatlan szúnyog is felpaprikázza őket.: Akik a ró­zsaszirmot is tüskésnek nézik. Ami a tigrisnek a karma — mondja Stolz Albán — az ele­fántnak az ormánya, bivalynak a nyaka, a méhnek a fullánkja, az az asszonynak a nyelve l Van­nak asszonyok, akik belebete­gednek, ha nem pörlekedhetnek. Van az olaszoknak egy jó köz­mondásuk: “Ha az asszonynak olyan gyors volna a lába és a ke­ze, mint a nyelve, akkor a villám tüzénél főzhetné meg a vacso­rát!” Az ilyen asszonyok, a nyelves asszonyok, gyöngéd pi­he helyett calánnak és tüskével bélelik ki a családi fészket. Az asszonyt nem a szépsége és nyel­ve, hanem gyöngéd szeretet te­szi naggyá. Ha egy családban a férfi okos és jellemes, a nő pedig türelmes és áldozatos, akkor adva van a családi élet igazi boldogságának alapja. A férfi és a nő, az apa és anya csodálatos dualizmusa teremti meg mindig a békés és boldog életet a családban és veti meg a társadalom legbiztosabb alapját. A férfi legyen mindig megér­téssel a hitvesével szemben. Mert való tény, hogy az ő szivé­ben is csak az van, amit az ő é­­desanyja adott és ültetett . . . Annak ellenére, hogy az asz­­szony talán nem tudja befutni azt a társadalmi karriert amit a férj, mégis a legtöbbet ő adja a világnak! A szülők is gyermekek voltak valamikor, mint ahogyan az ő gyermekei . . . Legyenek azért példaadók és okosan szeretők! A rossz és szekánt gyermek mindig a szülők felé int és fi­gyelmeztet! . „ . Legyen a család egy szentély! . . . A szeretet és a szenvedve szerető szülők szentélye . . . Spektátor. VOLT EGY JÉZUS Irta: ADY ENDRE Szent elgondolás: volt egy Jézus Ki Krisztus volt és lehetett És szerette az emberéket. ő mondta: fegyvert a fegyverrel Győzni s legyőzni nem szabad; Jézus volt, Krisztus: legigazabb. Az em.berek úgy elrosszultak (Hiszen nem voltak soha jók) : Most Krisztus-hitünket csúfolok. Pedig ma is élhet. Föltámadt, Ki Krisztus és nagyon nagy ur, De él másképen és igazul. Járj köztünk, drága Istenember, Tavasz van, nőnek a gazok S kevesek az igaz igazok. Úgy látlak, ahogy kigondoltak: Egy kicsit véres a szived De én-szivem egészen a tied!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents