Hiradó, 1958. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-08 / 19. szám

m AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND J/ul Only* diunyeüaan, Tbua&papax. ßdiiacL and, ßubUiJisuL in, ßnAih. ümboy. VOL. '37. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1958. MÁJUS 8 Nyugati figyelő írja: RETHY LAJOS “ANYÁK NAPJA” — MÁJUS 11 — Gondolkozz . . . __________________\ Érdekes az ember és az em-Hidegháboru Brüsszelben 1938-ban volt az utolsó világ­kiállítás New Yorkban. Már ak­kor is puskaporos volt a levegő; de a belga fővárosban megnyílt világkiállításhoz viszonyítva, bé­kés versengés jegyében zárult a new-yorki kiállítás. Az áprilistól októberig tartó belga kiállításon azonban a békés jelzőt csak kép­letesen használhatjuk. Az amerikai pavilion építésére a bizottság 15 milliót kért, amit a szűkmarkú kongresszus 12 mil­lióra vágott le. A szovjet kor­mány csak propagandára 10 mil­liót fog költeni. Ennek egyik for­mája az öt nyelven megjelenő új­ság, amit persze Sputniknak hív­nak és minden látogatónak in­gyen adnak. Az- újságért egy millió dollárt fizetnek egy belga kiadó vállalatnak. A propaganda másik formája a kaviár-szend­vics, amit tikenkét centért vesz­tegetnek boldog-boldogtalannak. Amig az amerikai pavilion köny­­nyü formában igyekszik bemu­tatni országunkat, addig a szov­jet pavillonban napi tizenkét ó­­rahosszat dörögnek a bolsi pro­paganda nehéz ágyúi. Negyven ország vesz részt a kiállításon, de az érdeklődés központja a két kolosszus mérkőzése. Minden jó kutforrása a bolsi paradicsom Ezt akarják elhitetni azzal a negyven millió látogatóval, akik a belga világkiállítást meg fog­ják tekinteni. A szovjet pavilion legfőbb attrakciója az óriási Le­­nin-szobor mellett—a Sputnik teljes nagyságú modellje., Ott vanüak az ipartelepek, a légür­­kutatás eredményeinek fényké­pei, és rengeteg ferdített sta­tisztika. Amerika ezzel szemben az igazi tényeket akarja a világ­nak bemutatni. Még akkor is, ha azokra nem lehet büszke. Kü­lönösen megrázó a kiállítás ama 52 hétig kapnak se­gélyt a munkanél­küli acélmunkások Az egyik nagy amerikai hír­iroda adatai szerint 1957 szep­tember óta mintegy 125,000 a­­célipari munkás van munkanél­­kül. A gyárakkal 1956-ban kö­tött kollektiv szerződés értel­mében a többnyire 26 hétig já­ró munkanélküli segélyt a gyá­rak a fizetés mintegy 65 szá­zalékára egészítik ki, ha a mun­kás több mint két évig dolgo­zott az üzemben. A 26 hét le­járta után a gyár további fél évig nyújt segélyt a letett mun­kásnak. A segély azon esetben, ha munkás négy hozzátartozót tart el, eléri a heti $55.50-et. Munkanélküli acélmunkások te­hát 52 hétig kapnak segélyt. Az acélmunkás unió közlése szerint az acélgyárak mintegy 10 mil­lió dollár ilyen segélyt fizettek ki, mióta a szerződés illetékes pontja 1957 szeptemberben é­­letbe lépett. ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va íamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefon? C Harter 7-R4R4 szakasza, amely az amerikai né­ger helyzetét mutatja be a déli álamokban. Nem értünk egyet a kong­resszus szűkmarkúságával. Az amerikai pavillonra lehetett volna többet költeni. De tökéle­tesen egyetértünk azzal az er­kölcsi bátorsággal, amely meg­mutatja a világnak a mi fogya­tékosságainkat is. És gratulá­lunk anak, aki az .amerikai pa­villonban hat szavazógépet állí­tott fel. Mert a hidegháború brüsszeli győztesét a látogatók intelligenciája fogja választani. Ahol szavazógépek vannak, ahol önkritika van, ott van lehetőség a haladásra. És ezen a tizenkét centes kaviár szendvics sem fog változtatni. Kézügyes szakem­bereket keres a Smithsonian Világszerte nagynevű intéz­mény a Smithsonian Institu­tion. E név tulajdonképen gyűjtőfogalom, amelybe a Wa­shingtonban levő múzeumok javarészét sorolják; Egy Srtiith­­son nevű angol, aki a muzeum eredeti épületében van elte­metve, minden vagyonát örök­ségül hagyta az amerikai köz­művelődés céljaira: ez alkotja a Smithsonian magvát. A múlt század egyik érdekes magyar alkalmazottjaként Xánthüs Já­nos nevét is ott találjuk az egy­kori múzeumi kutatók sorá­ban. Ugyanez a Xáiithus lett azután a Budapesten létesített gyönyörű fővárosi álletkertelső igazgatója. Az amerikai fővárosban megvalósítandó közmű nkák közül az egyik legtekintélye­sebb a 36 millió dolláros költ­ségvetéssel épülés alá kerülő uj Museum of History and Tech­nology, mely a kiállitástechni­­ka legújabb módszerei szerint fogja bemutatni a szinte fel­becsülhetetlen értékű gyűjte­ményeket. Az újjáépítés kap­csán megvan a lehetősége an­nak, hogy polgárosodottak — tehát magyarok is, szakkép­zett, kézügyességgel rendel­kezők — állandó álláshoz jut­hassanak. Kiállításokat terve­zőkre és összeállítókra van sürgős szükség. A kezdőfizetés szempontjá­ból szerény állás a Civil Service Commission keretébe tartozva, teljes jogú, állandó jellegű ál­lami alkalmazásnak számit. A részletek iránt érdeklődők sze­mélyesen is elfáradhatnak a U. S. Civil Service kerületi hiva­talaihoz a következő városok­ban: Boston, New York, Phila­delphia, Atlanta, Cincinnati, Chicago, Dallas, St. Louis, Denver, Seattle és San Francis­co. Más városokban lakó ér­deklődők részére készséggel megküldi az “Announcement 111” számú részletes ismerte­tést az Amerikai Magyar Szö­vetség, 1761 R Street, Wash­ington 9, D. C. Aki tehát müvészlélek, sze­ret szerszámokkal dolgozni, Kedden: városi vá­lasztás Perth Amboyban Jövő kedden, május 13-án városi választások lesznek Pgrth Amboyban. A különböző választási kerületek és körze­tek szavazóhelyiségei reggel 7-től este 8-ig lesznek nyitva; akinek szavazati joga van, menjen el feltétlenül és szavaz­zon, mert ez nemcsak joga, de honpolgári kötelessége is! Magyaroknak Perth Am­boyban nem kell különösképen megmagyarázni, hogy miért fontos és miért érdekünk, hogy a “Jó Kormányzat Folytatása” lista jelöltjei kerüljenek ismét be a Városi Tanácsba. Egyik városi tanácsosunk ezek közül magyar ember, egy másik je­löltnek pedig ä felesége ma­gyar. A lista három másik em­bere, a polgármester és két má­sik kommissionerüiik igaz ma­gyar-barát férfiak. A magyar­ság évek és évtizedek során át kiharcolt magának ebben a vá­­rosbah egy bizonyos pozíciót : magyaroknak egész serege van városi állásban ebnek az admi­nisztrációnak jóvoltából. Kell-é tehát tovább beszélnünk arról, hogy miért érdeke az egész it­teni magyarságnak a “Jó Kor­mányzat Folytatása” ticket je­löltjeinek a teljes győzelme? Az ellenpárt jelöltjei az idén egészen minimálisak. Csupán két ember szalad a mi embere­ink ellen; az egyik egy mostani tanácsos, aki soha a magyar­ság felé barátságot, megértést nem mutatott s aki a városi ta­nácsban az ellenzék .emberét játszotta mindig. Az elmúlt két esztendő során . történtek azt mutatják, hogy anpak az em­bernek nincs és nem lehet töb­bé helye a tanácsban! A másik ellenjelölt most négy éve még a mi jelöltjeink között volt: most ő kritizálja városi kormányza­tunkat, egykori jelölt-társait. Az olyan ember, aki ma erre, holnap arra a politikai szekér­re kapaszkodik fel, aligha kép­viselheti a polgárok többségé­nek érdekeit. Kitől várhat hát szavazat-többséget ? A mi jelöltjeink a “C” sor­ban vannak, a lista legalsó so­rában. Magyarok, szavazzunk rájuk, a “Jó Kormányzat Foly­tatása” lista jelöltjeire, Mihal­­kó P. István magyar városi ta­nácsosunkra és jelölt-társaira! őszinte meggyőződésünk, hogy magyar ember Perth Amboy­ban nem is tehet máskép, csak Mihalkóra és jelölt-társaira szavaz! gyakorlata van rajzban, festé­­s z e t b en, asztalosmunkában, agyag vagy plasztika-megmin­tázásban — esetleg egy élet­­reszóló lehetőséghez juthat. A jelenleg több régi épületben szétszórt Smithsonian gyűjte­ményeinek uj, modern otthon­ban elhelyezkedésével pedig megcsillogtathatja a magyar alkotási készséget, formaérzé­ket és tehetséget. Egy szóval hozzájárulhat népünk megbe­­csültetéséhez, mialatt amerikai tisztviselőként magat és család­ját a szép Washingtonban el­tarthatja. Minden évben ilyenkor, má­jusban egy vasárnap az édes­anyák tiszteletére, az édesanyák iránti szeretet, ragaszkodás és hála kifejezésére van kijelölve ... az Édesanyák Ünnepe ... Élő és halott édesanyákat tisztelnek meg e napon a szerető gyerme­kek, fiatalok és felnőttek egy­aránt. Akinek az anyja már nem él, virágot visz a sírjára... kimegy a temetőbe a sirhoz, vagy messzi távolból gondol ar­ra drága hantra s aki alatta a­­lussza örök álmát. De akinek még él az anyja, a kicsi anyu­kája, vagy öregedő mamája . . . az ezen a napon virággal, aján­dékkal, sokféleképen, sokféle kedvességgel fejezheti ki iránta Április 27-én, vasárnap New Yorkban, a Waldorf-Astoria szállóban nagyíontosságu érte­kezletet tartottak a demokraták, amelyen 26 nemzetiségi csoport képviselői vettek részt. Magyar részről Falussy Alajos ügyvéd, a magyar csoport New York ál­lami feje, He?du György, Nagy János és Diénes László szerkesz­tő, a' Mfeyner kormányzó vissza­­választásáért dolgozó New Jer­­sey-i magyar bizottság vezetői voltak jelen az értekezleten s az azt követő diszbankéten, ahol megjelent Harry S. Tfuman volt elnök is, valamint Harrinjan New York-i és Williams Michi­­gan-i kormányzó (utóbbi az Or­szágos Demokrata Párt nemze­tiségi csoportjainak az elnöke). A délutáni értekezleten érté­kes előadók fejtették ki a külön­böző nemzetiségi csoportok egy­séges, erőteljes működésének fontosságát egy-egy választást megelőzően. “Az 1958 évi őszi választásoknak rendkívül nagy jelentősége van a Demokrata Párt szempontjából, mert ebben az évben maguk a republikánu­sok azok, akik már előre számí­tanak az elkerülhetetlen nagy vereségre országszerte. A repub­likánus adminisztráció nehéz helyzetbe vitte az országot gaz­daságilag s ebből csak egy erős, egységes, demokrata többségű kongresszus lehet a kiút,” — mondották. “New Jersey állam­ban a szavazatok 54%-a nemze­tiségi csoportok kezében van — mondotta Col. Jack B. Dunn, a new jerseyi Nemzetiségi Cso­portok vezetője, aki maga is washingtoni képviselő-jelölt ke­rületéből. Az esti nagy banketen Averell Harriman, New York állam kormányzója mondott nagyha­tású beszédet, erősen kritizálva Eisenhower elnök, illetve kor­mánya külpolitikáját, főleg a­­zért, mert nem emel szót a rab­nemzetek ügyében az oroszokkal szemben. Harriman kormányzó egyenesen azt követelte Eisen­­howertől, hogy nyilvánítsa ki az oroszok felé, hogy egy esetleges “csúcs-értekezleten” igenis: meg kell vitatni a Kelet-Európai érzett szeretetét, háláját, tiszte­letét. Aki a világon a legköze­lebb állt mindig hozzánk, aki önfeláldozó szeretetével, értünk aggódásával, rólunk való gon­doskodásával soha igazán meg nem hálálható, kellő mértékben nem viszonozható jóságot feje­zett ki minden tettével irántunk ... az édesanyánk . . . legyen boldog, igazán boldog ezen a na­pon . . . s legyen áldott haló po­raiban is . . .! Mig él s mig élünk, mig köz­tünk van s mig. vele lehetünk adjuk meg neki, az Édesanyának azt a tiszteletet, amit a világon legszentebb, legtisztább emberi érzés megkövetel az iránt, aki é­­letünket adta . . . Ki tudja, med­dig teheted még meg ezt! . . . országok függetlenségének és szabadságának kérdését. “Ame­rika utasítsa vissza a Szovjet a­­zon kikötését, hogy a csúcskon­ferencián nem lehet tárgyalni a rabnemzetek ügyét és helyzetét. Állandóan napirenden kell tar­tani a Kelet-Európai országok ügyét! — hangoztatta Htirri­­man. (Egy magánbeszélgetés során Haydu György, mint az Ameri­kai Magyar Szövetség országos elnöke megkérdezte Harriman kormányzót, hogy miért nem je­lent meg személyesen a New York-i magyarság íhárciusi ün­nepélyén, holott azt előzőleg megígérte. A kormányzó kije­lentette, hogy csakis közbejött más elfogláltsága miatt nem je­lenhetett meg a Hunter College­ban, ahová azonban elküldte sze­mélyes megbízottját és előre el­készített üzenetét a magyarság­hoz. Nagyon sajnálatos —mon­dotta Harriman kormányzó, — hogy azt a körülményt, hogy képtelen voltam megjelenni az ünnepélyen, bármi módon félre­magyarázták!” A kormányzó e­­zen kijelentése minden kétséget kizáróan igazolja azt, hogy ő nem “bojkotálta” az Amerikai Magyar Szövetség égisze alatt rendezett new yorki ünnepélyt, mint ahogyan azt bizonyos rosszindulatú újságcikkek beállí­tani igyekeztek. Szerk.) Az emberiség fele írástudatlan Mai időkben, amikor a tulo­­mányos felkészültségnek oly nagy lett a tekintélye és tudá­sunk fejlődésének határai egyre kitolódnak, lesújtóan hat a UNESCO (United Nations E- ducational and Cultural Arga­­nization) jelentése, amely sze­rint a világ felnőttjeinek fele: sem írni, sem olvasni nem tud. Ez a Hivatal a kötelező elemi oktatás kitérj esztésén fárado­zik az egész világ területén. Af­rikában, a Közép-Keleten, és Ázsia egyes részein, a felnőt­tek 80-100%-a Írástudatlan. berek. Mindig az érdekli job­ban, ami újabb, ami rendkivü­­libb. Nehezen marad meg a már jól bevált és megszokott elveknél. Ez, mondhatjuk, a ma életének érdekessége. Ugyan miért? Csak azért, mert ma már az egyén annyira ki van merítve és merülve szel­lemiekben, annyira az “élet­ütem” rabságába van kénysze­rítve, hogy lassan-lassan már arról is meg kell felejtkezzen, hogy tulajdonképen egyéni éle­te csak annyiban bir létjogo­sultsággal, amennyiben az a nagy közösség életét szolgálja. Ha pedig ezt nem szolgálja, kell hogy szellemiségében az egyénisége megbénuljon és megmerevedjen. Nézzük csak meg, a ma em­berét ebből a szempontból. Nézzük csak meg azokat, akik emberek,és milliók sorsát inté­zik. Azokat, akiknek állásuk­nál fogva joguk és kötelessé­gük érintkezésben lenni az emberekkel és annak segítségé­re lenni á szükséghez mérten. Talán kevés, kor gyermeke mutathatott volna fel annyi szörnyűséget és botrányt, mint a mai kor gyermeke. Nem is annyira maga az elkövetett bűn az, ami alapjaiban rázza meg a mai társadalmat, hanem a bűn gyökere az, ami ezt létre hozza. A testében-lelkében le­rongyolódott ember valóban a szánalom tárgya. Egy érzéket­len hustömeggé zsugorodott össze. ; \ A nagy vá dpedig ez: miért ölte ki a civilizáció az ember életéből az egyéni élet örömeit és annak öntudatát? Hot van például ma az a családapa, aki a munkáját tel­jes egészében’ azért végzi csak, hogy családjának Örömet, gyermekeinek jellemes neve­lést és az egész családnak pe­dig biztos jövőt teremtsen? A látszat sok esetben talán ezt mutatja, de a valóság homlok­­egyenest szemben áll ezzel. Tehát: három nagy esemé­nye van az életnek, mely most előttünk áll. Vegyük az elsőt: az apát és anyát. Vájjon milyen ezeknek az élete? Egyszerűen kifejezve magunkat, csak ennyit mond­hatunk: lélektelen robot. Lé­­leknélkjili élet! A mai szülők már gyermek­korukban is azon voltak, hogy úgy alakuljon az életük, hogy minél hamarabb önállóak le­gyenek anyagiakban és lelki­leg egyaránt, hogy annál ha­marabb tudjanak házasságot kötni és — mint mondani szok­ták — akkor majd kettős kere­settel könnyebben fognak élni. Megindulnak a kettős kereset­tel és kezdik önmagukat szé­pen beállítani a robot-életbe. Jön a pénz a házhoz. A ház csinosodik és szépül. Megjele­nik a gyermek is, de vele együtt megjelenik számukra a teher is. Zavart ereznek, nyug­talanok lesznek, idegesek, tü­relmetlenek, pár centen össze­vesznek, jönnek a kis és nagy vádak. Közben a szegény kis gyermek csak öntudatlanul sir­­dogál, mintegy megsiratja azi az elkövetkezendő időt, amikor majd ő eszménytelenül, cél nél­kül szintén rabja lesz szülei anyagias életének. Az apa és anya kettős1 vágá­nyon dolgoznak. Fillérekért kell egészségüket mások ké­nyelmes életének szolgálatá­ba adni. Egyszercsak azon ve­szik magukat észre, hogy sokat dolgoznak és még sincs ennek eredménye. Közben a gyermek is nő. És mivel a mindennapi élet robotja pihenőt nem en­ged, tovább kell dolgozni és erősebben, mert a gyermek ki­adásokat is jelent. Vele foglal­kozni pedig egyiknek sincsen már ideje. A gyermek nő és nő. És vele együtt nő a legna­gyobb probléma: a gyermek jövője. A gyermek kezd egy­magában, tapasztalatlanul fej­lődni. A szülő pedig kezd fá­sulni és lassan-lassan már úgy kezd gondolkozni, hogy: “vég­eredményben nekem sem volt különb életem.” Lelki elfásult­­ságban inkább hisz gyermeke tapasztalatlanságainak és erő­­szaának, mint önmagának. A napi munka után már fá­radt a szülők lelke és nincsen erejük ahhoz; hogy gyermek­kel komolyan foglalkozzanak. Később pedig már valósággal félnek a gyermek életébe szól­ni. És igy tovább . . . Mondhatnánk azt is, hogy a mai kor szülői közül igen sokan részesei annak a nagy tömeg­temetésnek, amikor az ember egyéni életét temeti a kultúra és civilizáció. Valóban gondolkozz! Itt csak egy segitség lehet. Akik vállalják a,szülők felelősségét, vállalják azt is, ami azzal jár: a nevelést és jellemépitést. Az a társadalom, amelynek több a robot-embere; mint az egészséges életet építő értel­mes embere, önnönmagä teme­tésére neveli gyermekeit. Apa, anya, ne félj a felelős­ség teljes tudatával szembe­nézni önmagaddal! SPEKTÁTOR Földünket figyelő U 1 szemgolyo Nincs messze az idő, amikor olyan “műholdat” lövünk ki, amelyben televíziós felvevő és továbbitó készülék lesz s ez á föld körül keringő “szemgo­lyó” alaposan “szemügyre fog­ja venni” felülről, hogy mi, ho­gyan s mint van ezen a sárgo­lyón idelenn. Persze, lesz ilyen “szemgolyója” az oroszoknak is, az kétségtelen. így aztán akarva-nem-akarva megvaló­sul a kölcsönös “ellenőrzés,” amitől az oroszok eddig úgy irtóztak s ami az egyedüli aka­dálya volt a nemzetközi atom­robbantási tilalom bevezetésé­nek. Egy ilyen televíziós “szemgolyót” fogunk a hold­körüli útra is kilőni, állítólag még ebben az évben. “PAULA NÉNI” szakács­­könyve és álmoskönyve kapha­tó lapunk könyvosztályán, 216 Somerset St„ New Brunswick, N. J., vászonkötésben $3.75. Oz Országos Demokrata Párt nemezti­­ségi csoportjának értekezlete New Yorkban TARTSUK MEG PERTH AMBOY VÁROS VEZETÉSÉT A MOSTANI EREDMÉNYES, ERŐS KEZEKBEN... C IC James J. FLYNN, Jr. 2C 3C 4C Richard M. Stephen P. Ernest M, BUDNICKI MIHALKO MUSKA Folytassa a Jó Kormányzatot JÖVŐ KEDDEN, MÁJUS 13-ÁN SZAVAZZON A “C” VONALON, VÉGIG A LEGALSÓ SORON! 5C Donald F. OLSEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents