Hiradó, 1957. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-21 / 8. szám
AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JJul Only. WungaAian, YbutiApapaA, SdiisuL and, (puMiáJisuL in, ßsüdth. Cürnbay, VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM — NO. 8. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1957. FEBRUÁR 21. Magunk maradtunk a LELASSÍTOTTÁK a SZABADSÁGHARCOSOK BEVÁNDORLÁSÁT GEORGE WASHINGTON első elnökünk születésnapja FEBRUÁR 22 nemzeti ünnep Hírek szerint március 1-én megszűnik a magyarországi szeretet-csomagok vám-mentessége bajainkkal, egymás közt búslakodunk. A hálátlan világ elfelejtette az áldozatot, jelen pillanatban a szuezi aranyborjú köt le minden figyelmet. Maholnap már kényelmetlen is emlegetni, hogy a magyar nép a világtörténelem legszebb és legjelentősebb harcát vívta. Washingtonban már egyszerűen bosszankodnak, ha az ember a magyar keservet próbálja előhozni, az Egyesült Nemzeteknél pedig éppencsak nem fintorítják az orrukat. Talán kissé eltúlozzuk, de lényegében mégis igy van. Magyar becsület, reputáció még van, ezt el kell ismerni, de hogy valamit tenni is illenék, — “hát hová gondolnak kérem, hiszen a különféle tűzfészkek eloltásával vagyunk elfoglalva, eszünk ágában sincs újat gyújtani . . . Márpedig a magyar ügyet csak meg kell piszkálni s már is lángol. Ugy-e megérti?” Hogyne, megértjük. Tűzfészkek lesznek is, a Szovjet gondoskodik róla s a szabad világnak lesz is mindig szórakozása. Akár egész diplomáciai karát tűzoltó testületté képezheti át. Addig megy ez a játék, amig a Szovjet ütőképessé erősödik. A kérdés csupán az, hogy érdemes-e, sőt szabad-e az erőt igy fecsérelni? Ezeknek a tűzfészkeknek az oltogatásával mindig újabb és újabb ékek verődnek a szabad világ egyes országai, vagy hatalmi csoportosulásai közé. Ezek az ékek pedig akkor is meglesznek majd, ha életkérdéssé válik az összefogás. Az ékek természete az, hogy hasadást hagynak maguk után s akármilyen gondosan is próbálják eltüntetni, a helyük megmarad. A világ hálátlanságáról különben még a jugoszlávoknak is van mondanivalójuk. A kommunista délszláv állam szószólója keserűen kifakadt a szemforgató nyugat ellen, hogy a magyar menekülteket sorsukra hagyta. Jugoszláviába 15-16 ezer menekült érkezett. Úgy látszott, hogy — az első lelkesedéseket tekintve — a nyugati országok versengve szétkapkodják őket. De aztán a lelkesedés lehűlt és a sokezernyi menekült az állandó gazdasági bajokkal küzdő Jugoszlávia nyakán maradt. A kilátástalanság miatt a menekültek közül ezer visszatért Magyarországra. Sohasem értettünk egyet Titóval s alig tudjuk elképzelni, hogy ez a jövőben is megtörténhessék. De ezúttal mi is azt mondjuk vele együtt a nyugat szemébe: szégyen! Ravasz László visszavonult a dunamenti faluba, ahol a szabadságharc előtt is kényszerű száműzetésben, de a bölcsek nyugalmával élte napjait. Október 23 őt is visszalenditette oda, ahová való: a magyarországi református egyház élére, de a bénultságából magához tért kommunista rezsim összpontosított támadást intézett a katholikus és a református egyház, illetve névszerint: Mindszenty József bíboros hercegprímás és dr. Ravasz László püspök ellen. Azzal vádolja a rezsim mindkét főpapot, hogy ők voltak a szabadságharc kirobbantói és mozgatói a háttérből. Gálád vádak, de ki cáfolhatná meg? A magyar nép, amelyik tudja az igazságot, újra néma, a Nyugat pedig nem háborodik fel. Hogyisne! Még meg találja égetni az ujját. A magyar egyetemistákat szélnek eresztik s meglehetősen bizonytalan sors vár reájuk. Most, 25-én először a New York államban levő Bard College-ból távozik 300 magyar egyetemista, mert az ottani angol nyelvtanfolyamot befejezettnek nyilvánították. Legtöbbjük az elmúlt pár hónap alatt vajmi kevés angol tudományt szedhetett magára, ennélfogva az egyetemekre rendes hallgatónak nem iratkozhatnak be. A többi nyelvtanfolyamok is bezárnak s ezzel egyidejűleg a meneküt ifjúság értékes része a problémák egész sorozata elé kerül. Persze, a menekültekkel kapcsolatban számtalan más probléma is van, de talán ez a legégetőbb. Valamit lehetne és kellene csinálni. Például, egy amerikai hölgy ezer holdas britokot ajánlott fel, magyarok, főleg magyar ifjak részére. A birtok — sok az épület rajta — a Dorthmouth College-tól mindössze 20 mérföldnyire van. Nem lehetne ott magyar diák kolóniát létesíteni ? Érdemes volna megszervezni, mert csak ezen múlik. Előző évek rendjétől eltérően, az Amerikai Magyar Szövetség ezidén képtelen volt idejében kiküldeni a karácsonyi bélyegekért beküldött adományok nyugtáit. Ennek oka kézenfekvő: a közelmúlt három hónap alatt úgyszólván kizárólag menekült testvéreink ügyében fáradozott a Szövetség minden alkalmazottja és önkéntese. Lassanként azonban mégis sikerült annyira megbirkózni a rengeteg teendővel, hogy a központi iroda megkezdheti a karácsonyi bélyegek rendszeres Birkózó délután a Rahway-i Körben A Rahway-i Amerikai Magyar Polgári Kör helyiségében most vasárnap, február 24-én délután fél 4 órai kezdettel birkózás lesz, több uj-Amerikás menekült magyar birkózó részvételével. Belépti-dij nem lesz, az önkéntes adakozásokból begyült pénzt azonban a Kör a menekült magyarok segélyezésére fordítja. A magyar birkózók nevei: Fazekas Ferenc, Kurucz Attila, Madarász Lajos, Kiár Viktor, •valamint Paul Yurik, Hans Kourt, Larry Seiman és Vidám Pista; ez utóbbiak amerikaiak, akik a televízión is gyakran szerepeltek. (Vidám Pista volt az, akinek segítségével a magyar birkózók kijöttek a Camp Khmerből.) A birkozósport kedvelői számára kellemes és érdekes szórakozást igér ez a vasárnapi birkózó délután a rahwayi Körben. Minden jel arra vall, hogy az amerikai történelemben páratlan arányú magyar bevándorlás, ha egyelőre talán nem is ér véget, lényeges megszigorítást szenved. Bár elvben nem zárják le a bevándorlást egészen mindaddig, amig a törvényhozás uj irányt nem szab a jövőben alkalmazandó rendelkezéseknek, minden elképzelhető alkalommal csökkentik azoknak a számát, akiket beengednek. Érthető, hogy ilyen körülmények között se szeri se száma a jogos panaszok hosszú sorának. Régen amerikai állampolgárok például nehezen látják be, hogy mig rokonaik ausztriai táborok bizonytalanságában tengődnek, addig ezren és ezren jöhetnek ki az Egyesült Államokba olyanok, akiknek még ismerősük sincsen e roppant kiterjedésű földrészen. Elvben egy-egy szenátor, vagy congressman közbenjárása ugyan sikerrel járhat, különösen ha a rokonnak valami “special skill” szakmája van. A gyakorlatban azonban kizárólag a közvetlen családtagokat részesítik előnyben. Az az eszerint csak szülők, testvérek és gyerekek jöhetnek át mindaddig, mig uj törvényt nem szavaznak meg Washingtonban. E váratlan fejlemény az úgynevezett Voluntary Agency-k, közöttük az Amerikai Magyar Szövetség emberbaráti tevékenységét rendkívül megnehezíti. A Capitol (parlament) palotájában ezalatt több bizottság is vitatja, boncolgatja Eisenhower elnök javaslatát, mely a beengedendő magyarok számányugtázását. Mintegy kárpótlásul a megvárakoztatásért, nagyalakú emléklapot kap mindenki, aki a karácsonyi bélyegekért adományt küldött be. A 6x9 inch (15x22 cm) nagyságú emléklapon az Egyesült Államok alapitó államférfiának Budapesten ma is álló bronz szobra látható. A vasfüggönyön túl ez az egyetlen Washington emlék, melynek értéke annál becsesebb, mert hiszen 50 évvel ezelőtt amerikai magyarok adományából öntötték. Két történelmi nevezetességű idézetet is közkinccsé tesz a nyugta-emléklap. Nagy betűkkel hirdeti ugyanis Eisenhower elnök beiktatási beszdének magyarbarát részét. Nemkülönben idézi Marquis Childs hires amerikai újságíró egy olyan megállapítását, mely több millió példányszámban látott napvilágot az angolnyelvü sajtóban. Eszerint az emberi jogok kivívása érdekében az 1776-os amerikai forradalom óta nem történt olyan átütő erejű megmozdulás, mint a közelmúlt magyar szabadságharc. A jószivü honfitársaink talizmánként őrizhetik majd meg és büszkén mutathatják amerikai ismerőseiknek a Washington szobrát bemutatóé emléklapot. Mindenkinek, aki a Szövetség karácsonyi bélyegeire adakozott, hamarosan kikézbesiti a posta ezt a propaganda célokra rendkívül alkalmas nyugtát. Az emléklapokból nyugta-szöveg nélkül is készült több ezer példány és azokat a Szövetség önköltségi áron fogja az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. nak felemelését sürgeti. Viszont, miután az egész bevándorlási kérdés reformja igy időszerűvé vált, attól tartunk, hogy a döntés ki fog húzódni. Az egész eddigi bevándorlási rendszer, a nemzetiségek szerint felosztott kvótaszámok ék számos más, ellentétes hangulatot kiváltó pont került ily módon a törvényhozás kavargó katlanjába . . . Amióta a külügyminisztérium az igazságügyminiszter hatáskörében működő Immigration and Naturalization Service hivatalhoz tette át az elnöki bevándorlási engedélyek kiadását, Bécsben Williams bevándorlási igazgató irányította a munkát. Mióta azonban az Amerikában megtelepedettek közvetlen családtagjinak bevándorlását teszik lehetővé, azóta Harold Weiterer vette át a bécsi követségen a főnöki tisztet és Williamsot visszarendelték Washingtonba. A legújabb intézkedések szerint nem csupán a már polgárosodottak, hanem a vízummal beérkezettek is kérhetik Ausztriában levő, újonnan menekült szüleik, testvéreik, gyermekeik kihozatalát. Ezt a kedvezményt egyelőre csak a zöld, emigráns kártyával rendelkezők vehetik igélybe, a fehér kártyát kapott, u.n. “parolee” vendégek viszont csak ügyük (érvényes rendezése után. Á szabadságharc költészete Londonban megjelent a Nemzetőr első száma, amit a külföldre menekült szabadságharcos irók adnak ki. A lap első oldalán négy-nyelvű kiáltványban kérik a müveit világ Íróit és művészeit, hogy ne hagyják a magyar szabadság lángját kialudni. A forradalom egyik legelső aktusa az volt, hogy a váci fegyházból kiszabadította az ott szenvedő politikai foglyokat. Tollas Tibor költő egyike volt a kiszabaditottaknak. Szabadulását az “Október 23” cimü versben énekli meg. Ngyancsak az ő verse az alant közölt “Toborzó” is. OKTÓBER 23 Rian a föld, a falak dőlnek, Kék harsonákkal zeng az ég, S barlangjából a dohos kőnek Az ember újra fényre lép. Fonnyadt testünket záporozza, Sápadt arcunkra hull a nap, S szédülten, szinte tántorogva Szabadság, szívjuk sugarad! Sötétből tárul lei a szivünk: Bíbor virág a föld felett.' A szolgaságra fényt derítünk, Fegyver nélkül is GYŐZTESEK. TOBORZÓ Harsonáink a tankok torka. Virágjaink: sok holt diák. Tapossatok csak le a porba, Mégis mi győzünk! —- s [toborzónkra Sorakozik a fél világ! Lobogóink: lángoló falvak Felett fekete karom. Dobban a föld, s uj diadalnak Vagytok tanúi, — Néró hallgat, S mossa kezét, mint egykoron. De kapujában a poroszló, Barbár szive is megremeg . . . Mig vadállatok szomját oltó Ének csendül . . . e halk toborzó, . . .S földre hullnak a fegyverek. “Nem lesz depreszszió” - mondja Humphrey pénzügyminiszter George M. Humphrey pénzügyminiszter a képviselőház megajánlási albizottsága előtt úgy nyilatkozott, hogy Amerika népének nincs oka aggodalomra: az infláció és depressziós jóslatok túlzottak. — A prosperitás még tovább tart — mondotta Humphrey — a nemzetgazdaság egészséges alapokon nyugszik. Nem hiszem, hogy az elkövetkező 18 hónap alatt visszaesés állana be az üzleti forgalomban. Fontos azonban, hogy ne nyújtsunk tápanyagot az inflációnak. Mérsékeljük hát az étvágyunkat és a kormánynak is legyen erre gondja. Ismételte korábbi figyelmeztetését, hogy csökkenteni kell a kormány és kormányhivatalok kiadásait. Takarékoskodni, nem túlköltekezni, hogy az államadósság végre elapadjon, ahelyett, hogy folyton növekedne. A beszéd jó hatást tett a tőzsdére, ahol Hoover volt elnök emlékezetes depressziós nyilatkozata után zuhanás indult meg és több mint 4 billió értékű részvényt dobtak piacra az ijedt spekulánsok. Vörös patkányok Ausztráliában Az Ausztráliában megj elenő “Független Magyarság” cimü lap írja: Sydney, 1957 január Az Austrál-Szovjet Társaság “kabaré-bált” rendezett Sydney-i Town Hallban az ausztrálszovjet barátság örömére. A bálon több, mint ezren jelentek meg. Többek között egy magyar asszony és öt magyar férfi is. Utóbbiak a karzaton helyezkedtek el. A magyar asszony pedig a Társaság diszasztala közelében kapott helyet. Tizenegy óra előtt, a szovjet békepolitikát dicsőítő beszédek közben került sor néhány megjelent orosz vendég megajándékozására. Az utolsó ajándékot a magyar nő vitte az asztalukhoz. Szépen csomagolt csokoládésdobozt. Az oroszok és ausztrál híveik nagy meglepetéssel vették tudomásul, hogy a magyarok is ajándékokkal kedveskednek. A magyar hölgy mosolyogva kinyitotta a dobozt és a terített asztal közepére kiborított 11 darab élő és vörösre festett patkányt. Ebben a pillanatban a karzaton elhelyezkedett öt férfi “Freedom for Hungary” ütemes mondásába kezdett. A zűrzavarban a magyar csoport kényelmes léptekkel elhagyta a termet. Az Ausztrál-Orosz Társaság delnői közül tömegesen szedelőzködni kezdtek a patkányveszély miatt. A diszasztal közönsége az első pillanatban még mozdulatlan patkányok felé nyúlt, de azok szétugrottak és aki megérintette azokat, anna kvérvörös maradt a tenyere a még friss plakátfestéktől, mellyel a magyar tüntetés “főszereplőit” preparálták ... Az ausztráliai vörös patkányok méltó “ajándékot” kaptak eleven vörös patkányok formájában . . . Budapestről érkező magánértesülések szerint az ajándékcsomagok vám-mentessége már március elsejével megszűnik, illetve a magyar kommunista kormány ismét vámot fog kivetni a szeretetcsomagokra. Állítólag Magyarországon már bejelentették a népnek, hogy csak azokat a szeretet-csomagokat osztják ki vám nélkül, amelyeket február 28-ig adnak fel külföldön. Az óhazai rokonoknak és barátoknak szánt szeretetcsomagokat ajánlatos tehát minél hamarább, de legkésőbb február 28-án postára adni. Akik a lapunkban hirdető, főleg élelmiszer. csomagokat, küldő cégek utján küldenek ajándékcsomagot az óhazába, szintén jól teszik, ha rendeléseiket idejében — azonnal!! — eszközük, hogy az illető cég még e hónap folyamán elküldhesse, vagy elküldethesse azokat! A vám újbóli bevezetésére állítólag, az adott a magyar kommunista kormánynak okot, hogy sokan, nyilván nyerészkedési szándékból olyan “magáncsomagokat” küldtek, amelyekben 20- 30 font kávé, 40-50 pár nylon-Csütörtökön, február 14-én este befutott a Brooklyn-i Army Terminal kikötőjébe a “General Walker” szállitó-hajó, 1980 menekült magyarral . . . Értesülésünk szerint ez ideig ez az “utolsó hajó,” amelyik szabadságharcos magyar menekülteket hozott; sem repülőgépen, sem hajón nem jön több menekült Amerikába mindaddig, amig a harisnya és hasonló tömegű kereskedelmi áru volt . . . Mintegy 100 vaggon szeretetcsomag érkezett Magyarországra s ebből kb. 100 csomagot hivatalosan felnyitnak. így jöttek rá a spekulánsok visszaélésére. Munkanélkül vannak Angliában a magyar bányászok Többezer magyar bányász menekült Angliába és az angol bányászati iskolában megismertetik velük az ottani bányászati módszereket és egyúttal angol -nyelvre is tanítják őket. De amikor a bányászok munkát keresnek, kiábrándulás várja őket. Sok bányába az unió nem enged felvenni idegen bányászekat. Érdekes, hogy a yorkshirei 109 szénbányában munkáshiány van és mégsem fogadják be a magyarokat, mert az országban általában munkanélküliség van a bányászok körében. (A yorkshirei 1,308,300 bányászt az unió le fogja szavaztatni, hogy befogadjanak-e vagy sem menekült magyar bányászokat.) Kongresszus máskép nem intézkedik. (Ezen az “utolsó hajón” érkezett meg szerkesztőnk testvérhuga is, Diénes Lilly, akit már kora hajnalban, a hajóra felengedett sajtó emberei között levő szerkesztő és felesége testvéri öleléssel üdvözölhettek és “interview”-olhattak . . .) A jövő héten bővebben Írunk az “utolsó hajó” utasairól. A budapesti Washington-szobor képét kapják a Magyar Szövetség pártfogói “Az Utolsó Hajó...”
