Hiradó, 1957. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-07 / 6. szám

JhL AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD (ítil// Kunqahian WowApapcA. fcdii&cL WlcL (pJubllAhsuJL ilL (pajtik. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND CLmJbny-VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM ezzel ijesztgetik most Magyar­­országon Kádár Jánost és moszkvai klikkjét. A falakra, az üszkös, rombadőlt házak ol­dalára firkálják a tavaszi for­radalom jelszavait az ismeret­len tettesek s a moszkvai betyá­rok magyarországi fullajtárjai rettegnek a nap mint nap fel­idézett lehetőségtől. A tavasz, március a forradal­mak klasszikus ideje. A halálos dermedtségből akkor ébred újjá a természet s akkor csörögnek leghangosabbän a rab népek láncai is. A tavaszi forradal­maknak azonban van egy gya­korlati értelme is. A lombok el­takarják a menkülőt, az éhséget enyhíti a vad növények gyö­kere . . . Mostanság sokat beszélnek arról, hogyha a magyar szabad­ságharc márciusban tört volna ki, minden másképp lehetett volna. A szomszéd népek is csat­lakoztak volna és az orosz sztep­pék lakossága is megkísérelte volna lerázni a láncokat. Volna, volna . . . A volnával nem érünk sem­mit, s a fergeteget nem lehet le­bontani egy fazékkal, hogy majd egy bizonyos időpontban, amikor éppen legalkalmasabb, akkor rázza meg a világ eresz­tékeit. A magyar* forradalom akkor robbant ki, amikor a lel­kek telítettségi állapotba kerül­tek, amikor már nem fért több keserűség a szivekbe. Fej bólintó Kádár János most rettenetes erőfeszítéssel próbál­ja az ifjúságot s elsősorban a tanuló ifjúságot kordába kény­szeríteni. Az -egyetemi ifjúság feltételezhető vezetpit tömege­sen hurcolják ismeretlen helyre, azon a címen, hogy különböző iskolákban fegyvert és lőszert találtak. Kádárék a sztálini módszerek alkalmazásával valóban min­dent elkövetnek, amit a maguk biztonsága érdekében helyesnek találnak. Álmuk mégsem nyu­godt, mert tudják, hogy, példá­ul, az 1848-49-es forradalmat sem valami nyugodt, mert tud­ják, hogy alakulat indította el. Akkor is, most az ifjúságnak alig volt egyebe a puszta öklé­nél, no és a szivében égő tűznél. Egy felől bizonyos lehet Ká­dár János: a magyar ifjúság szivében semmiféleképpen sem gyulladnak sztálini tüzek . . . Ahogy a vörösek magyarázzák Moszkvában és másutt a ma­gyar forradalom történetét, — ehhől ir szellemesen Art Buch­­wald, a Herald Tribune humo­ristája. Maró gúny van abban, ahogy Buchwald összerakja a magyar szabadságharc kommu­nista verzióját, érdemes idézni; belőle: “. . . . Béke honolt Magyaror­szágon s mindenki boldog volt, amikor a népellenes diákok egy parányi csoportja izgatni kez­dett Horthy Miklós visszatérése érdekében. Ezek a népellenes diákok idegen zsoldban álltak s rögtön tüntetésbe kezdtek, mi­közben csatlakoztak hozzájuk az ellenformadárok, a fasiszták, a népellenes terroristák és a nagybirtokosok. Az orosz tankcsapatok figyel­mesek lettek á lármára, no és a kíváncsiságukat is felkettette, mi történik itt s minden oldal­ról benyomultak Budapestre. A NO. 6. SZÁM. madták a védtelen tankokat, ir­galmatlanul verve azokat öklük­kel. Eleinte a tankok kiszolgál­tatottan álltak ott, de aztán megtorlásra gondoltak s néhány barátságos sortüzet adtak le . . . Ezek ártalmatlanul hatoltak a tömegbe s mindössze 300-400 embert öltek meg. A magyar nép örömrivalgás­­salfogadta a reakciós elemek elleni támadást és arra kérték az oroszokat, hogy tüzeljenek tovább, amíg szét nem rombol­ják az egész várost . . .” És igy tovább. Buchwald görbe tükrében igy festenek a kommunista hazudozások. Maró gúny van minden sorában, Moszkva ellen. S ami a legfeltű­nőbb, Buchwald Írása nem is áll messze a Moszkvában, Peking­­ben, Bukarestben közzétett szö­vegtől . . . A magyar szabadságharc után gazdaságilag is “beteg ember” lett a Szovjetből, — ezt állapít­ják meg a szakértők. Magyar­­országot idáig zsákmányolhat­ta szemrebbenés nélkül, — most pedig el kell tartania. Idáig megbízhatott a csatlós hadse­regekben, — most az eddiginél sokkal több páncélos hadosz­tályt kell tartania a rab orszá­gokban. A szakértők szerint a Szovjetben gazdaságilag is nagy bajok lesznek, mégpedig nem is olyan sokára. Elkapkodták a LIFE “magyar számát” A Life képes-magazin, mint ismeretes, egy külön füzetben kiadta a magyar szabadság­­harccal kapcsolatos, helyszíni fényképfelvételkből álló kép­gyűjteményét, megfelelő szö­veggel ellátva. A Life ezen “ma­gyar számát” a közönség való­sággal szétkapkodta. A lOO-ol­­dalas külön-kiadás tiszta jöve­delmét a Life a magyar segély­re adományozta s az első $35,-000.00-ról szóló csekket a na­pokban adta át a magazin kia­­.dója, Andrew Heiskell az Inter­national Rescue Committee-nek. Eddig több mint egymillió példányban kelt el a magyar szabadságharc képes történelmi dokumentuma, amelynek propa­ganda-értéke felbecsülhetetlen, mert megvetésnek tette ki a ma­gyar és az orosz kommunistákat világszerte, még a semleges és ingadozó ázsiai országokban is. A világ minden részébe szét­mentek ezek a magyar-cimeres, színes fedőlappal ellátott, törté­nelmi dokumentum-számba me­nő füzetek. Mi, magyarok, hálá­sak lehetünk a Life kiadójának ezért a nagyszerű gesztusáért, hiszen nemcsak kiállt a magyar­ság igazsága mellett, de az “ak­ció” jövedelmét is magyar se­gélycélokra fordította. (Itt jegyezzük'meg, hogy a Life ezen füzeteiből lapváliala­­tunk központi irodájában, illet­ve könyvesboltunkban még kap­ható néhány példány, darabja 50 centért. Megvettünk mi is 100 darabot, készpénzben ki is fizettük előre az árát s tőlünk is ügyszólván elkapkodták. — Szerk.) Nyugtával dicsérd a hapoí, Előfizetési nyugtával — a lapot! A tavaszon forradalom lesz, fasiszta elemek aztán megtá-PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1957. FEBRUÁR 7.-------------------------------------------.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­­----------------­­— --A mi katonáink ... Szülőföldünkön idegen kato­nák gyilkolják a népet. Azt hazudták több mint''egy évtizeden át a magyar népnek, hogy á szovjet népe baráti, hogy annak katonái nem ellenségek abban az országban, nem is meg­szállók már, hanem — szövetsé­gesek, akik azért vannak ott, hogy ha Magyarországot külső támadás érné — megvédj ék az ellenségtől . . Ma már az egész világ tudja, hogy milyen alávaló hazugság volt ez! A szovjet katonák ellenségek­nek bizonyultak a magyar nép­pel szemben, amikor tüzeltek takjaikból végtelen asszonyokra és gyerekekre és amikor munká­sokra, bányászokra adnak sor­tüzet, mert azok nem akarnak tovább kommunista rabigában élni. így viselkednek “baráti,” szö­vetséges országban a dicső szov­jet hadsereg katonái. Hozzá­tesszük azonban azt is, hogy nem valamennyien, mert Mind­­szenty bíboros hercegprímástól kezdve sok helyről halljuk azt, hogy voltak orosz katonai ala­kulatok — főleg, melyek régen állomásoztak szülőföldünkön, — melyek nem lőttek a védtlen nép­re, sőt, fegyverhez is juttatták a szabadságharcosokat, nem is egy helyen. Most pedig nézzük meg, mint viselkednek a mi fiaink, ameri­kai katonák, idegen országban, ahol ők is mint szövetséges or­szág katonái vannak jelen, hogy támadás esetén védjék az orszá­got, ahol állomásoznak. Nyolcadik hadseregünk Kore­ában és Japánban teljesít szol­gálatot. A hadsereg arra illeté­kes hivatala közzé tette, hogy az elmúlt tizenkét hónap alatt ÖN­KÉNTESEN 500,000 dollárt ad­tak Koreában és Japánban lévő jótékony intézmények segítésé­re, melyek közül nem egyet ők alapítottak és tartanak fenn. Az Terroruralom -orosztankok árnyékában Kádár János magyarországi bábkormánya és uj kommunista pártja mind jobban és jobban kényszerülnek visszatérni a ré­gi sztálinista politika vonalára és az annyira gyűlölt és általuk is erősen bírált Rákosi-Gerő rendszer eszközeihez. Kénysze­rülnek ezt tenni egyrészt azért, mert Moszkva igy rendeli el, ges velük szemben az ország né­­másrészt mert annyira ellensé­­pének közhangulata, hogy kor­mányozni, valamelyes rendet taratni, a termelést ugya­­hogy — üzemben tartani csak az orosz szuronyok és tankok, az ÁVH-ból újjáalakult rendőri terror szervezet és a Rákosi- Gerő rezsim legelszántabb és leggonoszabb páítembereinek támogatásával tudják. A magyarországi lapok cikkei szemléltetően mutatják a báb­kormány és bábpárt jelenlegi irányzatát, de egyben sejtetik azt is, mekkora ellénállás él még ellenük az üzemek becsüle­tes dolgozói, a valódi prpletárok között, kiknek nevében egy tör­­kisebbség orosz tankok és szu­ronyok segélyével gyakorol mind kíméletlenebbé váló ural­mat a szerencsétlen ország népe fölött. 500,000 dollárból 300,000 dollár jutott koreai és 200,000 dollár japán intézményeknek. KörüL belül 100,000 dollárt a különféle katonai táborok templomaiban perselyadományokként adták fi­aink és ezeket az összegeket mindenütt a lelkészek elnöklete alatt álló katonákból alakított bizottságok osztották szét. A fennmaradó 400,000 dollárt azok az intézmények kapták, melye­ket egyes alakulataink “örök­be” fogadtak. A legtöbb intéz­mény árvaház. Koreában 70 .ár­vaházat tartanak fenn legna­gyobbrészt a katonáink adomá­nyaiból. Japánban az első lovas hadosztályunk huszonegy árva­házat segít. Katonáink alig te­lepedtek meg 1945-ben Japán, ban, amikor már megkezdték az árvaházak segítését. A mi katonáinknak meleg, ér­ző szivük van. Az árvagyerekek közel kerülnek sziveikhez • és nemcsak a pénzüket adják oda ilyen intézmények támogatásá­ra, hanem mikor szabad idejük van, az alakulatuk által “örök­be fogadott” intézménybe men­nek segíteni, azt rendben tarta­ni. Épen úgy foglalatoskodnak, mintha saját otthonukat igye­keznének szebbé, .jobbá tenni. És elmennek azért is az árva­­házakba, hogy a gyerekekkel játszadozzak'i, hogy azoknak és egyúttal maguknak is örömet szerezzenek. Ruhát vesznek a gyerekeknek, játékot visznek nekik, akik úgy várják az ame-Megirtuk nemrégen, hogy Brack Miklós, a new yorki U.S. Relief Parcel Service igazgató­ja Wienbe utazott, hogy ott ta­lálkozzon és részletes megbeszé­lést folytasson a budapesti “Ikka” két igazgatójával. A há­rom napig tartó tárgyalásokon Brack igazgató ismertette azo­kat a körülményeket és indoko­kat, amelyek feltétlenül szüksé­gessé teszik, hogy az “Ikka” a mai helyzetnek megfelelően többféle változásokat eszközöl­jön. / Először is; a csomagok tar­talmának a kibővítését, illetve újabb cikkeknek, mint liszt, csokoládé, stb. bevezetését java­solta Brack Miklós. Egyben kérte a csomagok árának leszál­lítását árra a színvonalra, amely a népszerű “Ikka” cso­magokat ismét az óhazai roko­nok legcélszerűbb és leggazda­ságosabb segítő módjává, tenni. Az “Ikka” igazgatói tudomá-Megalakult a Wood­­bridge-i Magyar Sport Klub A magyar szabadságharc me­nekültjei, fiatal sportolóink az itteni magyar veteránokkal együtt megalakították a Wood­­bridgei Magyar Sport Klubot, amelynek egyelőre labdarugó és boxoló szakosztályai lesznek. Az uj egyesület saját alap­szabállyal, mint önálló alakulat fog működni. Máris lelkes bará­tot nyert az uj sport klub a New Brunswick-i Magyar Amerikai Atléta Klub-ban, amelynek szeiá vezeti felépítését, illetve alap­szabályait vették itt is alapul. A közeljövőben az uj egyesület ve­zetősége Trentonba megy, hogy a Ligánál a szükséges bejelen­tést megtegye. Az uj egyesületnek legelső gondja a felszerelés és a pálya megszerzése, hogy mielőbb ki­fejthesse működését s igy Woodbridge, Perth Amboy és környéke magyarságának is az óhazában megszokott sport-lát­ványosságokban legyen része. Körlevéllel fordul a klub a ma­gyarsághoz, hogy összegyüjtsék a sportbarátokat. (A lapunkhoz beküldött je­lentés, sajnos, nem sorolja fel, hogy kik az uj alakulat tisztvi­selői, sem semmiféle pozitív cí­met nem kaptunk s igy még azt sem mondhatjuk olvasóinknak, hogy kihez és milyen címre for­duljanak, ha érdekli őket a klub és tagjai sorába be óhajtanak állni. . . Szerk.) sül vették Brack Miklós véle­­tnényét és j avaslatát, és közolt­­ték, hogy felterjesztik azt felet­tes hatóságukhoz, a Magyar Ke­reskedelmi M i n iszteriumhoz, amelynek a jóváhagyása szük­séges úgy a csomagok tartalmá­nak, mint árának megváltozta­tásához. Szeretnénk hinni, hogy az illetékes magyarországi hatósá­gok figyelembe fogják venni a mai rendkívüli helyzetet és az Tkka” csomagok árait a forint jelenlegi magyarországi értéké­vel párhuzamosan fogják meg­szabni-. Hisszük, • hogy Brack Miklós fáradságos és költséges útja nem volt hiábavaló. A sze­­retetcsomag-küldés terén kifej­tett 35 éves működéséért az amerikai magyarság mindig el­ismeréssel adózott neki és szak­tudása alapján véleményét a ha­tóságok mindenkor mérlegelték. Közös óhajunk, hogy most is ez fog történni!, ILYEN LÉGVÉDELMI ÁGYUK VÉDIK AMERIKÁT Az amerikai haditengerészet “Terrier” nevű iégelháritó ágyúját, illetve lövegét mutatja a fenti kép a “U.S.S. MISSISSIPPI” hadihajó fedélzetén tartott gyakorlat közben. Ilyen és hasonló irányitott-lövegii ágyuk ezrei védik Amerikát ellenséges támadás ellen. (Az Army “Nike” ágyúja és irányított lövege is maga találja meg a célpontot). (Folyt, a 2-ik oldalon) Brack Miklós visszaérkezett az “IKKA” igazgatóival megtartott tárgyalásról TAPINTATLAN MAGYARSÁG EGY EL NEM MONDOTT BESZÉD Irta: BORSHY KEREKES GYÖRGY Az Amerikai Magyar Református Egyesület főtitkára, illetve megválasztott központi elnöke Nincs mit titkolnunk rajta, hogy az érthető okokból hall­gató menekült magyarság be­szélő némasága mellett mi akik a szabad világban megszoktuk a szólásszabadságot s a minden embert és nemzetet megillető jogokat: véghetetlen kiábrán­dultsággal látjuk azt a tehetet­len félrgbszélést s körmönfont szólamokkal álcázott majdnem pipogyaságot, amellyel az úgy­nevezett nagyhatalmak egyen­ként és Egyesült Nemzetekben összetételükben is, mindmáig a magyar szabadságharc ügyét kezelik. Amilyen hálával gondolunk a világ népeinek és a szabad sajtónak naponta megnyilvánu­ló rokonszenvére, segitőkészsé­­gére és anyagi áldózathozatalá­­ra, ugyanolyan arányban nö­vekszik bennünk a csodálkozás­sal vegyes elkeseredés afölött a szó- és papirhalmozás fölött, amivel elkenni látszódik a ször­nyű tragédia. Mintha bizony Churchill, a világnak ez az élő legnagyobb politikai lángelmé­je már 1952-ben meg nem mon­dotta volna, hogy Moszkvával szemben minden más erőlködés hiábavaló és nevetséges, mert azoknak csak az erő imponál. És mostanában épen ennek az egyedül hatóképes erőnek a hiá­nyát szemlélhetjük, sajnos, a magyar kérdéssel kapcsolatban. Megértjük mi azt, hä a kénye­lembe puhít bizonyos nagyhatal­mak nem akarnak nem akarnak atomháborúba keveredni égy olyan nyavalyás kis rokontalan nemzetért, testvértelen népért, mint amilyen a magyar, ame­lyik mellesleg ezer esztendőn ke­resztül egyebet alig is csinált, mint tartotta a mellét a nyugat­ra törni akaró keleti hordák elé. Nagyon is megértjük, hiszen gyakorlatunk van az ilyen meg­értésekben. Keserves tapaszta­lataink vannak, amik megedzet­tek erre. Bizonyos dolgokat azonban nem értünk. Nem értjük többek között azt, hogy ha Koreában meglehetett állítani a moszkovi­­tákat, miért nem lehet azt leg­alább megisérelni hatalmi esz­közökkel M a g y arországon ?! Nem értjük azt, hogy ha Ber­linbe “airlift”-et lehetett szer­vezni, miért nem lehetett azt megtenni Budapestre, amikor azt kérve-kérték?! Nem értjük azt, hogy amikor Szueznél meg­tudtuk állítani Nasser (vagy az olaj?) kedvéért saját angol, francia és izraeli szövetségese­inket, miért nem lehet megállí­tani az asszonyokat és gyerme­keket gyilkoló volt szövetsége­sünket, a véreskezü-lábu Szov­jet hordákat?! És még ezer más ilyen jelenség van amit nem ér­tünk. Mert az a “common sense,” amibe belenevelődtünk, erre egyszerűen képtelen. Van azonban valami, amit kezdünk, ha nem is érteni, de alighanem jól sejteni. És ez az, hogy az életüket nem sajnáló magyarok nagyon tapintatlanul viselkedtek bizonyos nagy kül­ügyminiszterrel szemben, aki papiron régen és pontosan ki­­cirkalmazta, hogy a “satellite” népeknek hogyan kellene visel­kedniük. És nem úgy viselked­tek. Merték ezek a szerencsétlen magyarok — az Isten aldja meg őket érte! — kinyilvánítani azt, hogy nemcsak Moszkva nem kell nekik, hanem Belgrád sem, sőt, a kommunizmusnak semmi­féle formája sem. Mert istente­len és embertelen. Ezt nem lett volna szabad — úgy látszik. Cseberből-vederbe kellett volna kívánkozniuk s ott kínlódni még néhány évtizedig éhesen, ron­gyosan rabállapotban, míg az­tán, talán, esetleg, megszánta volna .őket rabtartójuk s jani­csárokká nevelt gyermekeiknek lökött volna több kenyeret, hogy szabadszóra éhes szájukat vég­kép befogja vele. Szegény, szerencsétlen, tapin­tatlan magyarok. Megzavarták némely külügyminiszterek dé­delgetett cirkulusait. Ezért nem volt számukra időben jött segít­ség. Ezért hullottak el tizezer számra a pokoli tankok előtt, ezért kellett nekik százezer­számra vizben, sárban, hóban, fagyban átvergődni a zország­­.határon. Szegény, szerencsétler tapintatlan magyarok, drága jó testvéreink. Hogy is mertétek ti azt a szabadságot szájatokra venni, amiről olyan szépen zen­­gedeztek felétek a léghullámo­kon át? Hogyan mertetek to­vább lépni annál a “vonal”-nál, amit ügyeli tudtotok nélkül, de magasröptű diplomata elmék lá­baitok elé rajzoltak? Hogyan merhettétek meztelen testeteket a tatár harcikocsik elé dobni, amikor sorvadásra Ítélt izmai­tok még néhány évig birták vol­na a “békeszerető” Szovjet szá­mára való “termelést?” Tria­non, Yalta és Pqttsdam még nem tanított meg benneteket eléggé az alázatosságra? * És igy, ebben a hangnemben folytathatnánk tovább, amíg tüdőnk bírja, amig a felindulás­tól vér nem patakzik szánkból s amig ájultan nem esünk össze a fájdalomtól, amely szivünket facsarja . . . Nem értjük a magas diplomá­ciát. Nem értjük meg a való helyzetet. Nem ismerjük a dol­gok hátterét. Nem ismerjük a messzemenő terveket. Jobb vol­na, ha nem szólnánk.. Az elkese­redés rossz tanácsadó. A türe­lem termi a rózsákat . . . De mit tehetünk róla, ha ér­telmetlenségünkben, táj ékozat­­lanságunkban. elkeseredésünk­ben mi csak azokat a vérrózsá­kat látjuk, amik a magyar föl­det festik pirosra? Az vessen ránk követ, akinek testvéreit gyilkolják, mint a mieinket, és hallgatni tud. Az vessen ránk követ, áki tudja, mi az magyarnak lenni ma. Akár itt, akár odaát. Moszkva börtö­nében ... J ohn McCormack amerikai újságíró Bécsből január 28-án küldött jelentésében 17,000-re becsüli az október 23 óta Ma­gyarországon letartóztatott po­litikai foglyok számát s ennek kb. 80% -a diákkorban levő fia­talokból tevődik ki . . . Történt valami amineK hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents