Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1956-07-26 / 30. szám

PERTH AMBOY HERALD JJvl Only. Kunqahian. WetiiAfitifuiA. fcdiisuL and, ßubliAhsuL in, fisUdk. Cimboif. CARTERET, WOODBRÍDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND NO. 30. SZÁM. VOL. XXXV. ÉVFOLYAM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. Harangjáték-hangverseny New Y orkban Hunyadi János diadala emlékére Az Egyházak Világtanácsa Magyarországon gyülésezik A Független Egyház vezetőinek nagyjelentőségű felvilá­­gositó cikke a Herald Tribune világlapban Az a nyílt levél, mely Béky Zoltán főesperes, Csordás Gábor esperes és Nagy Lajos esperes aláírásával a new yorki Herald Tribune mult szombati számában jelent meg, megdöbbentő d o k u m entum. Tudni kell, hogy ezt a levelet nem az amerikai református lel­­készi kar illusztris tagjai fogal­mazták, hanem csak közzé tet­ték. A levél Írói voltaképpen a most Magyarországon élő refor­mátus lelkészek, mégpedig a “szürke” lelkészek, akik nincse­nek vezetőállásban s ennélfogva a magyar nép keresztrefeszité­­sének részesei, fájdalmának igaz hordozói. Tehát a magyarországi lelké­szek beszélnek a levélben. Meg­mondják — amit különben tud­tunk, — hogy a magyarországi református egyház mai legfőbb vezetői nem Jézus Krisztus szol­gái, hanem a kommunista rend­szer kiszolgálói, akik kétes érté­kű érdemeik elismeréséül nagy fizetést húznak az államtól, mi­közben a szürke papság nyomo­rog, — mint a nép ... Megmondják a levél irói, hogy az a magyarországi lel­kész, aki nem a püspökök, illet­ve az egyházi vezetést magához kaparintott klikk-rendszer nó­tájára illegeti a bokáját, azt el­mozdítják állásából, sőt még pa­lástjától is megfosztják. Mennyi vád van ebben a le­vélben . ü.i ! Reméljük, hogy az amerikai magyar lelkészi kar módot talál annak részletes, szó­szerinti közzétételére, hogy tu­domásul vehesse az egész ameri­kai magyarság. • Jól emlékszünk, hogy még az evanstoni világkonferencia ide­jén az amerikai magyar refor­mátus papság egy része mártír­nak nevezte Berecky Albert és Péter János püspököket . . . mondván, hogy amit ők csinál­nak az óhazában, azt nem lehet innét megítélni. Noshát, most onnét ítéltettek meg és ez ellen nincs fellebbezés. Külön is köszönjük az ameri­kai magyar* lelkészi kar fenti illustris tagjainak a levél egy­­részének közzétételét. Kérjük, kövessenek el mindent a további publikálás érdekében. Gurulnak a fejek i Magyaországon, ha nem is szó­szerinti értelemben. Most Far­kas Mihály elvtársat érte el a végzete; kirúgták a pártból és megfosztották tábornoki rend­fokozatától. Az amerikai magyarság­ból csak kevesen tudják, hogy ez a Farkas nevű kommunista, akit a rendszer a semmiből, az ismeretlenségből emelt táborno­ki méltóságra nem is olyan ré­gen még élet-halál ura volt Ma­gyarországon. Függetlenül attól, hogy évekig volt honvédelmi mi­niszter, a kommunista párt ré­széről ráruházott hatalmánál fogva egyszerűen azt végeztet­te ki, akit akart, — s ezek közt sok-sok vörös elvbarátját is. Magyarországon Rákosiért sem ejtettek könnyet, Farka­sért sem ejtenek. Ha majd Gerő bukásának a pillanata elérkezik, legfeljebb örömkönnyeket ejte­nek. Csak annyi a különbség a vörös kapcabetyárok közt, hogy egyiket még jobban utálja a magyar nép, mint a másikat. Négy amerikai külügyminiszter is van, ezt - beszélik Washingtonban. Dulles mellett még Milton Ei­senhower, az elnök fivére, Ha­rold Stassen és Sherman Adams szól bele a külügyekbe, mégpe­dig nem is kis súllyal. Közülük Milton Eisenhower egyre több szerephez jut, mégpedig a most befejeződött panamai tanácsko­zások után. Lehet, hogy a külügyi négyes­fogat ügye keservesen érinti Dullest, de megnyugvással ve­heti tudomásul az amerikai pol­gár. Elvégre négy ember többet tud, mint egy. Ma már minden tudomány kezd sok lenni egy embernek, — elvégre nem káp­talan sekinek a feje. Kefauver szenátor, aki eddig nem alkudott, az el­nöki méltóságon alul nem adta, most az alelnöki pozícióval is megelégedne, ha * Stevenson, vagy Harriman vállalná. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a válasz a két esélyes demo­krata jelölt részéről. Stevenson különben egyre ko­molyabb biztosítékokat kap, hogy a chicagói konvención minden nehézség nélkül jelölik. Legutóbb a déli államok részé­ről kapott biztató üzenetet. Általános mégis a vélemény, hogy a jelölés nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek lát­szik. Harriman sokat dolgozik az utóbbi időben és nem ered­ménytelenül. Ezeken a hasábokon igyek­szünk pártatlanul nézni a dol­gokat és eseményeket. Éppen ezért, függetlenül a magunk pártpolitikai nézetétől, meg kell említenünk valamit. Nevezete­sen azt, hogy egyes amerikai új­ságírók valósággal lakmároznak Eisenhower elnök betegségén, ezt a betegséget leírják szélté­­ben-hosszában, különféle orvo­sok nyilatkozatát közlik, — ezek az orvosok nem is látták soha az elnököt, — boncolgatnak, ter­vezgetnek, a betegségből szár­mazható újabb betegségekről fecsegnek. Tegyük hozzá, elég ízléstelenül. Erre csendesen csak azt jegyezzük meg, hogy Roosevelt elnök béna volt és utolsó megválasztása idején már végzetesen beteg. Úgyszól­ván név szerint azol^ az uj ság­­irók, akik ma tobzódva emlege­tik Eisenhower betegségét, an­nak idején egyszerűen elhall­gatták a közvélemény előtt Roo­sevelt elnök halálos betegségét. Ismételjük, függetlenül attól, hogy mi kit szeretnénk elnök­nek, a jóizlést még a pártpoliti­kában is elengedhetetlennek tartjuk. ‘Munkaszolgálato­sok’ és a határzóna Győri értesülés szerint körül­belül 80 leszerelt honvéd “mun­kaszolgálatost,” (a rezsim szem­pontjából politikailag megbíz­hatatlan ‘kulák’-fiukat) nem engedtek visszaköltözni a határ­zónában élő családjukhoz, ha­nem az ország más részeiben ajánlottak fel nekik a Munka­erőtartalékok Hivatala utján munkahelyet. Nyilván attól tar­­' tanak, hogy átszöknek Nyugat­ra. Julius 29-ikén, vasárnap dél­után fél 5 órai kezdettel New York és New Jersey magyar­jainak is alkalmuk lesz meghall­gatni azt a harangjáték-hang­versenyt, amit az Amerikai Ma­gyar Szövetség felkérésére Wa­shingtonban adott Dr. Kamiéi Lef évere világhírű harangjá­ték-művész. A Hudson partján messzire elhangzó, magas szin-Mindszentyt megint elszállították A londoni Reuter hírügynök­ség bécsi jelentése szerint Mind­­szenty bíborost abból a kolos­torból, ahol eddig őrizték, át­szállították egy Budapest köze­lében fekvő kastélyba, amelynek parkjában' korlátozás nélkül sé­tálhat, de látogatókat nem fo­gadhat. A fogság helyének köze­lebbi megjelölése hiányzik. Kész a hortobágyi csatorna A Hortobágy öntözését szol­gálja a 98 kilométeres “keleti főcsatorna,” amelyet a Szabad Nép tudósítása szerint mint tel­jesen elkészült müvet, ünnepé­lyesen felavatták miután “teljes hosszában elkészült.” A tudósí­tásból azonban kitűnik, hogy tíz kilométeres vonalon csak félszé­lességben kész a meder, 40 mé­ter helyett 20 méteren. Csak az év végére várható a teljes befe­jezés, melyen 600 munkás dol­gozik. A csatorna, melynek egy részét már a második világhá­ború előtt kiásták, Tiszalöktől Bakonszegig terjed s a Tisza vi­zét a Kék Kálló patak medrén át a Berettyóba juttatja. Huszon­két falu és város, 90 tsz és 10 állami gazdaság jut belőle öntö­zővízhez. Miskolci színtár­sulat Kassán A Szabad Nép tudósítása Írja: “A miskolci Déryné Szín­ház művészei Kassán kedd este nagy sikerrel adták elő Sophok­les tragédiáját, az Antigonét. A művészek koszorút helyeztek II. Rákóczi Ferencnek a kassai dómban levő síremlékére és a szlovák nép hősi halottainak emlékművére.” A magyar szín­társulat ugyancsak Kassán óri­ási sikerrel játszotta a Csárdás­királynő oprettet is. Kimerült hánya Komlóról menekült bányász közlései szerint a szénbányában kasztrófálisan esik a termelés, mert az eddig müveit szénréte­gek kimerülőben vannak. Most vált nyilvánvalóvá, hogy a kom­lói szénbánya fejlesztését s vele az uj munkásvárosét is túlmére­tezték. A környéken lázas kuta­tás folyik uj széntelepek után. A Népszava komlói helyszíni riportja is szóvá teszi a bányá­szok alacsony kereseteit: “Tény, hogy a szállítómunkások és a többi időbéres dolgozó 31 forin­tot keres naponta földalatti pót­lékkal együtt. A lagutóbbi hóna­pokban elmaradt a prémium is a terv teljesítésének hiányában.” vonalú hangversenyt a Rocke­feller által épített Riverside Memorial Church tornyában fogja eljátszani Dr. Lef évere. A 122-ik ucca West és a Riverside Drive tájékán parkolva, auto­mobiljaikból is élvezhetik hon­fitársaink a ritka zenemüsort, mely teljes egy órán át fogja be­tölteni a világvárosnak a Co­lumbia University egyetemi épületeivel határolt negyedét. Saját szerzeményű bevezető dallamait követőleg a Hunyadi indulóval kezdi ünnepi műsorát a hires harangjáétkos. Utána Sullivan amerikai zeneszerző “Előre, Krisztus katonái” kez­detű zsoltárát mutatja be. Ugyancsak régi egyházi, de ez­úttal magyar jellegű zsolozsma következik, a gályarabok him­nusza : “Térj magadhoz, drága Sión . . .” Majd vidámabb hangulatban mutatja be a flamand szárma­zású művész Stephen Foster halhatatlan két szerzeményét: “A Swanee folyam mentén” és “Jeanie, a barna hajú kislány.” Oscar Rasbach szerzeménye a fák susogását idézi fel, majd a Brahms német zeneszerzőhöz Reményi Ede hegedümüvesz ré­vén eljutó nenekincsünkből a 6-ik Magyar Tánc a műsor leg­közelebbi száma. Az autógumi­gyáros Firestone család tehet­séges komponista sarja, Ida­­belle két jellegzetesen amerikai “slágere” is szerepel: “Ha el­mondhatnám én tenéked . . .” és “Kiskertemben sétálgatva.” A magyar Fráter Lóránd, a régi boldog világ hires nótaköltőjé­nek fülbemászó dallama fejezi be a könnyebb muzsikából álló csokrot: “Tele van a város akácfavirággal,” minek hallatá­ra bizonyára sokaknak megered a könnye, akik elmerengenek régi emlékeiken. Dr. Kováts Lajos imádságát ismét Brahms szerzemény, a csodás “Bölcsődal” követi. Majd Albert Hay Malotte “Mi­atyánk”-ja és Schubert “Ave Maria”-ja után mi más re­­keszthetné be a magasztos mű­sort, mint az “Isten áldd meg a magyart” és az amerikai hiiri­­nusz — emlékeztetőül a nándor­fehérvári győzelemre és a déli harangszóra. Újabb kémkedési ügy A rendszer lázas erőfeszítés­sel iparkodig a közfigyelmet a számára kellemetlen jelenségek­ről másfelé terelni. Nyilván ez­zel magyarázható, hogy oly sű­rűn hoznak nyilvánosságra kémkedési ügyeket. A budapesti rádió adása megint egy uj kém­kedési szenzációval szolgál: Tarló Gyula volt “Horthy-tiszt” most a fővádlott, akit már 1949- ben elitéltek kémkedésért,’ de 1953-ban amnesztia révén sza­badon bocsátották. Tarló 1954-ben Nyugatra mene­kült és a rádió szerint amerikai megbízásból kémközpontot szer­vezett Budapesten Johann Feld­­gasser 27 éves salzburgi lakos­nak, mint turistaként szereplő futárnak a közreműködésével. Budapesten Halmai Sándor és Huszár Attila, továbbá Tarló Gyula ottmaradt felesége lettek volna a kémszervezet tagjai. Le­tartóztatták őket. Nyugtalanság Magyarországon Hogy mily nagy lehet a nyug­talanság ma a rendszer vezetői közt is az utóbbi hetek ktil- és belpolitikai eseményei miatt, jellemzően mutatja a Szabad Nép, a fő kommunista sajtóor­gánum vezércikke. “Tetteket várunk, azt kívánjuk kormá­nyunktól, hogy vizsgálja meg a magyar helyzetet és olyan intéz­kedéseket hozzon, amelyek nö­velik a demokratizmust, jobbá teszik a gazdasági vezetést és az államigazgatást, növelik mindezek alapján az életszínvo­nalat.” Ugyanez a vezércikk mind­járt felsorolja a “tetteket,” a­­melyek kétségkívül helyes és a lakosságra előnyös intézkedé­sek, ámde az évtizedes kommu­nista uralom miatti jogos elége­detlenséget, elkeseredések, a rendszert gyűlölő közhangulatot nem tudják megváltoztatni, leg­feljebb ideig-óráig valamelyest enyhíteni. A kormányzat dicsé­retes tettei az utóbbi időből a következők: A május elseji árleszállítás, mely a rendszer szerint évi 900 millió forint megtakarítást je­lent a lakosság javára, a legala-^ csonyabb keresetűek alapbéré- | nek felemelése havi 650 forint­ra, az építőiparban átlag 6 % -os,: az olajbányászoknál 10-12%-os béremelés, további csoportoknál is béremelések (mindezek évi pénzértéke 800 millió forint), - — bizonyos egészségre vészé­­lyes munkakörökben a munka­idő leszállítása 42, 40 és pár he­lyen 36 órára (eddig néhány­­ezer munkás javára), — 1957 január elsejétől a minisztériu­mok helyett a megyei, fővárosi és megyei jogú városi tanácsok készíthetik el saját terveiket, — a tanácsok hatáskörének emelé­se, az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek terve zési r e n d s z erének egyszerűsítése, egyes gyárak vezetőinek na­gyobb önállóság engedélyezése, a szakszervezeti bizalmiak foko­zott védelme elbocsátások ellen, a rendőrségi be- és kijelentések egyszerűsítése, egyes iparágak­ban a bér- és prémiumrendszer egyszerűsítése, útlevél nélküli utazhatás a Szovjetblokk álla­maiba, az állami és tanácsi vál­lalatoknak nagyobb önállóság engedélyezése. Beteg a szive? Kicseréljük! Az orvosi statisztikák ijesztő képet festenek arról, hogy roha­nó korunkban mennyi áldozatot szednek a szivmegbetegedések. Hugh Lynn, a louisvillei kórház igazgató főorvosa nemrég kije­lentette az újságírók előtt, hogy pár év múlva a szivmegbetege­dések nem okoznak különö­sebb gondot, mert a beteg szive­ket egyszerűen kicserélik egész­ségesre. Eddig ugyan az állato­kon végzett kísérletek teljesen sikertelenek maradtak, különö­sen a szivet mozgató idegrend­szer megújítása szempontjából, azonban az orvos szerint, a kö­zeljövőben ezt a nehézséget is meg lehet oldani. Tehát fel a fejjel. Ne dobja el rossz szivét! Kicseréljük. Csak türelem. HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! A Herald Tribune, egyik leg­elismertebb világlap múlt szom­bati számában nagy feltűnést keltő cikket közöl a Független Amerikai Magyar Református Egyház vezetőitől, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizott­ságának magyarországi gyűlé­sével kapcsolatban, melyet a jö­vő héten tart a Világ Tanács ve­zetősége Magyarországon, Mát­raházán. m A cikk rendkívül nagy jelen­tőséggel bir magyar és reformá­tus szempontból, főként azért, mert bátran viszi a világ közvé­leménye elé a tényleges mai ma­gyarországi helyzetet. Felvilá­gosítja a világ protestáns veze­tőit — éppen a gyűlés előtt — arról a szemfényvesztő és meg­tévesztő politikai manőverről, amelyet a kommunista kormány és a jelenlegi Magyar Reformá­tus Egyház egyes vezetői végez­nek a világ protestánsságának a megtévesztésére. A Független Egyház, — mint az egyetlen önálló Magyar Re­formátus Egyház-Testület — vezetőinek, élükön Ft. Béky Zol­tán főesperesnek bátor kiállását örömmel regisztráljuk és a Her­ald Tribunban megjelent cikket magyar fordításban teljes egé­szében közöljük: Neiv York Herald Tribune Szerkesztőjéhez: Az Egyházak Világtanácsá­nak Központi Bizottsága folyó évi julius 28-ától kezdve tartja gyűlését Magyarországon. Ez az első eset, amikor ez a világszer­vezet egy vasfüggöny mögötti országban jön össze. A gyűlést azonban nem a magyar keresz­­tyénség egyik jól ismert köz­ponti helyén tartják, mint pl. Debrecenben, Sárospatak, Pá­pán, vagy Budapesten, hanem egy jónevü, de .izolált vidéki nyaralóhelyen, Mátraházán. Ez­zel az intézkedéssel nyilván azt kívánják elérni a magyarorszá­gi egyházi vezetők, hogy a nyu­gati keresztyénség képviselői­nek és a magyar protestáns tö­megeknek az érintkezése szinte minimális legyen. Mi, mint a magyarországi re­formátus egyház amerikai haj­tásának képviselői, kötelessé­günknek tartjuk a nyugati köz­vélemény figyelmét felhívni ar­ra a tényre, amelyet a nyugati sajtó eddig még nem Ismerte­tett, hogy az elmúlt tavasz fo­lyamán a magyarországi refor­mátus egyházban kézről-kézre járt egy nagyfontosságu, titkos A kommunista kö­vet bemutatkozása Eisenhower elnök tisztelgő ki­hallgatáson fogadta dr. Kós Pé­tert, a magyar népköztársaság washingtoni követét, aki han­goztatta az elnök előtt, hogy mindent el fog követni a kom­munista Magyarország, ami csak hatalmában áll, hogy a bi­zalmatlanság légkörét megszün­tesse. Átadván megbízó levelét, Kós Péter a kölcsönös megértés, az őszinte bizalom és a szuveré­­nitás tiszteletben tartásának szükségességét emlegette. Az el­nök barátságos választ adott. deklaráció, amely a magyaror­szági református tömegek véle­ményét tükrözi. Ennek a dekla­rációnak néhány példányát kül­földre is eljuttatták azzal a cél­lal, hogy a nyugati protestáns közvélemény tudomást szerez­zen arról, hogy miként gondol­koznak a magyarországi refor­mátusok arról a jelenlegi egy­házkormányzatról, melyet Be­­reczky Albert és Péter János püspökök neve fémjelez. Ebből a deklarációból szeret­nénk néhány szemelvényt ide ik­tatni : “Hamisnak kell bélyegeznünk az egyházon belül minden dik­tatórikus klikk uralmat, amely Krisztus uraságának megrab­­lását jelenti. Mikor pedig jelen­legi egyházkormányzatunk a vi­lágban használatos megfélemlí­tő módszerekkel igyekszik dön­téseit az egyházban érvényesí­teni, valamint a gyülekezetek nyílt ellenállása „ellenére, min­den reformátori örökséget meg­­csufolva, egyeseket hatalmi utón erőszakolnak rá a gyüleke­zetekre, másokat pedig mivel az egyházkormányzat áltál hirde­tett irányvonalat nem helyeslik, vagy kritikával illetik, erőszak­kal a koholt vádak alapján eltá­volítanak, áthelyeznek, állásuk­tól megfosztanak, njindezzel ■csak azt bizonyítják, hogy a “hamis utat választották.” Dön­téseikkel szemben ellenvéle­ménynek helye nincs s ha valaki mégis megkockáztatná, azt szektásnak, rendbontónak sőt államellenes egyénnek tüntetik fel.” “ . . . Egyházi vezetésünk fen­tiekben vázolt csoportjellegével függ össze az is, hogy a világ­­keresztyénséggel való kapcsola­tok fenntartása is kizárólagosan e szükkörü klikk hatáskörébe került. Ennek eredményeképen a világegyházai nagy találkozói­ra készült hozzászólások is csak ennek a terroruralmat gyakorló klikknek a véleményét tükrözik és nem tekinthetők a magyar keresztyénség egésze bizony­ságtételének, noha arra tarta­nak igényt. Ugyancsak a fenti okok következtében az ittjáró külföldi látogatóknak sincs módjuk a valóságos egyházi helyzet megismerésére. Ezért úgynevezett ‘ökumenikus’ szol­gálatunk a világkeresztyénség­­gel való testvéri közösség gya­korlása helyett sokkal inkább annak félrevezetésévé, hamis bizonyságtétellé vált . . .” “Ilyen körülmények között meg kell vallanunk, hogy mai egyházkormányzatunk dönté­seit nem tudjuk minden esetben az egyház döntéseinek elfogad­ni. Ezért az engedelmességet nem tartjuk feltétlen kötelező­nek, sőt utat nyitunk annak a lehetőségnek is, hogy a mai egy­­házkormányZatunknak való fel­tétlen engedelmesség sok eset­ben a Jézus Krisztussal szemben tanúsított engedetlenség is le­het. Különösen áll ez ott, ahol a ‘vezetés’ az igehirdetés irányí­tására vonatkozik és rajta kí­vülálló célok a programmok hir­detésével annak lezüllesztését jelenti” . . . BÉKY ZOLTÁN, főesperes NAGY LAJOS, esperes CSORDÁS GÁBOR, esperes AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP THURSDAY — 1956. JULIUS 26.

Next

/
Thumbnails
Contents