Hiradó, 1956. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-29 / 13. szám

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD L_ JhsL Önül, Muwwiian, ThwApafiax. fidihd. and, (pubü&JuuL in, (pstAih, Omboi}, PERTH AMBOY, NEW JERSEY VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM dórral hallgatják a pohos vörös embei’t, aki hosszú éveken ke­resztül lelkesen hajtotta végre gazdája, Sztálin parancsait. Oly lelkesen, hogy a néhai vörös dik­tátor utódjának választotta. Malenkovnak egy pillanatig sem fáj, hogy most Sztálin tes­tét szorgos munkások eltávolit­­ják Lenin mellől és élássák va­lahol, mint a rühes kutyát szok­ták. Nem is olyan rég Sztálin tes­te mellett ő állt diszőrséget s az­tán saját vállain cipelte a mau­zóleumba, Lenin mellé, ahová évpen ő jelölte ki a nyugvóhe­lyet. Mindez ma már nem izgatja Malenkovot. Igyekszik elfelejte­ni és elfelejtetni. Hűség, becsü­let, tisztesség, —■ ezek nem kom­munista tulajdonságok. S ha már itt tartunk, említsük meg, hogy Rákosi is vihargyor­­san megtagadta Sztálint. Azt a Sztálint, aki — cserében a 48-as magyar zászlókért — kiszabadí­totta börtönéből. Azt a Sztálint, aki Magyarország diktátorává nevezte ki. Rákosi cinikusan, egykedvűen ócsárolja Sztálint, akinek imá­datát tiz esztendőn keresztül kötelezően előírta a szerencsét­len magyar nép számára. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Ára 10 cent. THURSDAY— 1956. MÁRCIUS 29. A HÉT Ledőlt a bálvány, s hogy ledőlt, nagy lett a zsivaj, lárma a kommunisták közt szer­te a világon. Már tudniillik, akiknek szabad közülük lármáz­ni. A vasfüggönytől nyugat felé szabad, a vasfüggönyön belől be kell fogniok a szájukat, akár tetszik a bálványdöntés, akár nem. Az amerikai kommunisták ke­serűen lármáznak, a Daily Worker szokatlan megjegyzése­ket enged meg magának, az amerikai magyarnyelvű kom­munistákban viszont nincs elég merészség még a tények beisme­résére sem. Kedvetlenül düny­­nyögnek, hogyhát újból elölről kell kezdeniük a maszlagolást. Valljuk be, nehéz dolga van egy kommunista agitátornak. Egy egész életen át bömböl, vagy duruzsolja, hogy Sztálin­nál nem pottyant nagyobb em­ber erre a keserves földre. Böl­­csesége határtalan, tudását fel­mérni nem is lehet s mindenek felett pedig a népek jóságos atyja. Most pedig hivatalos moszkvai utasításra azt kell ök­­lendezni, hogy Sztálin gazember volt, amig a földet taposta, kö­zönséges tömeggyilkos, minden kommunisták árulója és igy to­vább. Az a legjobb kommunista most, aki a legtöbb rosszat szór­ja az idáig félistennek magasz­talt Sztálinra. Hát kibírhatja mindezt egy érzékeny kommu­nista lélek? Nem kell félteni őket. Kibírják. Tessék csak el­képzelni, milyen nagytakarítást végeznek most könyvtáraikban az amerikai magyarnyelvű kom­munisták. Sztálin tanításait Bu­dapesten számtalan vaskos kö­tetben adták ki s ezeket, termé­szetesen ingyen és bérmentve, megküldték az itteni magyar­­nyelvű vöröseknek is. Csinos kis könyvtár lett belőlük. És most? A vonalhü kommunista — már­pedig ezek a magyarnyelvű amerikai vörösek igazán vonal­­hüek, ugyebár? — felnyalábolja Sztálin diszkötéses müveit és kihordja a szemetes autóba. Mi már rég tudtuk, hogy oda­valók ezek a müvek, de miután most már Moszkvából is ezt pa­rancsolják, nem marad semmi kétség. Tehát munkára fel, ma­­gyarajku vörösek! (Eljön az á nap is, talán nem­sokára, amikor itteni gaztettei­kért felelnetek kell ... és akkor talán már a “Fifth Amend­ment” mögé bújás sem fog segi­­teni!) Nagy árvízkatasztrófa szakadt a magyar népre, száz év óta a legnagyobb. Hátu­kon kis batyuval ezrek mene­külnek a fagyos hullámok elől. Most már a födél is elveszett a fejük fölül s azt a néhány ingó­ságot is elsodorja az ár, amit még a vörös uralom megha­gyott. A szörnyű megpróbáltatások­nak nem akar vége szakadni, a magyar népnek tovább kell hor­doznia a keresztet. Gondoljunk ma még többet, mint máskor a rettenetesen megpróbált magyar népre. A pufók Malenkov igen jól beletalálja magát uj helyzetébe. Angol lordok társa­ságában koccintgat, kürtőkala­pot rendel és közben ócsárolja Sztálint. Az angolok néma un-Feltámadás A Husvét a feltámadás ün­nepe. Krisztus kikel sírjából, melybe ellenségei kárörömmel helyezték őt, három nappal előbb. Az Ur Jézus diadalt arat ellenségein, de egyben vigaszt, bátorítást nyújt az egész embe­riség számára. A sötétség hatalma, mely négyezer éven át uralkodott az emberiség lelkén, megtörik, Husvét Vasárnapján és helyét elfoglalja a Világosságnak Uralma. A kétség, a bizonytalanság, hogy mi lesz e földi élet után, bizonyossággá, ténnyé változik. Van örök élet, hirdeti az üdvözí­tő sírja. Feltámadunk, hirdeti az angyal és hallja minden keresz­tény e vigasztaló szózatot, és re­ménységgel telik el szivünk. Sokszor mondják, hogy senki nem jött vissza a “másvilág­ról.” Ezen mondást hazudtolja meg a Husvét ünnepe. Igen, Jé­zus, az Isten Fia, feltámadott és visszajött a másvilágról, hogy bebizonyítsa, hogy mindaz, amit mondott és tanított, a való igaz­ság, mert ő a Világosság, ő az Ut és az Élet. Aki ő benne hisz, nem hal meg örökké, hanem fel­támad az örök életre. Ezt hisz­­szük, ezt valljuk és ezért örü­lünk tiszta szívből a Husvétnak, a Feltámadás Ünnepének. Ez a gondolat ad nekünk erőt, hogy a napi kereszteket az Ur Jézussal türelemmel viseljük. Mert hisszük,' hogy a földi élet megpróbáltatásai után Vele együtt meg is dicsőülünk. Ft. Body J. Iíapisztrán, O.F.M. HOL VAN TINÓDI SZOBRA? Budapest egyik legszebb szob­ra Tinódi Lantos Sebestyént áb­rázolta és a Nemzeti Színház előtt, a Blaha Lujza téren állt. Amikor a rendszer gőzerővel be­lefeküdt a földalatti építkezésé­be, amit aztán abbahagytak, a Blaha Lujzát terét felszántot­ták, elcsúfították és Tinódi szobrát is elvitték. Mivel a rend­szer semmi szándékot sem mu­tat a földalatti építésének foly­tatására, több budapesti lakos követeli Tinódi szobrának visz- , szaállitását, de nem a Blaha Lujza térre, mert azt hosszú idő­re használhatatlanná tették, ha­nem Budapestnek egy más és festői helyére. A szobor vissza­állításának külön időszerűséget ad az a körülmény, hogy az idén van Tinódi Lantos Sebestyén halálának 400-ik évfordulója. Megnyílt a sir.., Megnyílt a sir, szól az angyal: Feltámadt az. Ur bizonnyal, Jézus, a megfeszittetett Megnyerte már az életet. óh, jöjjetek, kicsik, nagyok, Hozzátok el a bánatot, A Krisztusra tekintsetek S megkönnyebbül a szivetek. Keresztények előre licit, Emeljük az Ur zászlaját S ki adsz hitet, szeretetet, Most a sírból feltámadott. Alleluja, alleluja! Anyag-halmaz és munkatorlódás miatt e héten több cikkünk kima­radt a lapból. Röviden pó­tolni fogjuk. Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánunk'

Next

/
Thumbnails
Contents