Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-14 / 28. szám

Szépségtapasz Most már bizonyosnak látszik, hogy a rabnépek, köztük a ma­gyar nép, az első menetet elvesz­tették. Minden jel arra vall, hogy a genfi konferencián nem vető­dik fel a rab országok kérdése, legalább is nem olyan formában, amilyenben egyes derülátók még egy hónappal ezelőtt reményked­tek. Sajnos, nekünk volt igazunk, amikor a lelkesedést eleve lehü­­töttük. A nyugati nagyhatalmak úgy találják, hogy a Szovjet szá­mára túlságosan izgató volna a rab országok kérdésének fesze­­getése. Legalább is egyelőre. A nyers igazság az, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország számára Közép- és Keleteurópa nem vitális prob­léma. Az Egyesült Állmokat és Angliát a Távolkelet sokkal in­kább érdekli, mint Magyarország és a vele szomszédos országok. Ezekhez az országokhoz a két nagyhatalomnak sohasem fűző­dött komoly politikai, vagy gaz­dasági érdeke. A beteg Francia­­ország pedig ebben az együttes­ben inkább névlegesen és nem ténylegesen számit. Jelen pilla­natban annak örül, ha az észak­afrikai arabok nem gyújtják fe­jére a házat. Csak vigasztalás­nak mondjuk, hogy Genf a nem­zetközi tárgyalások sorában csak az első láncszemnek számit. Leg­alább is ma még úgy tekintik. Genfben a hatalmak kitapogat­ják egymás fájó részeit és levon­nak egy nagy tanulságot: érde­mes-e tárgyalni, vagy sem. Ha igen, akkor előbb-utóbb Magyarország és a többi rabor­szágok sorsa is szóbakerül. Ta­lán nem, mint külön probléma, hanem mint a nyugat és kelet közt levő feszültséget előidéző összkérdések egyike. Ha ezekben a mérkőzésekben a Szovjet csa­tát vesztene, valahol meg kell fu­­tamodnia, vagy legalább is meg kell hátrálnia. Az a feltevésünk, hogy legkönnyebben éppen Ma­gyarországról húzódna vissza. Szépségtapasznak számit az amerikai szenátusnak az a dek­larációja, amely hitet tesz a rab népek felszabadulása mellett. A javaslatot a rokonszenves Know­­land szenátor nyújtotta be és mindkét párt támogatta, nemkü­lönben a kormány és maga Ei­senhower elnök. Tehát a hivata­los Amerika a rab népek felsza­badulásában reménykedik, — de a reménykedésen túl nem sokat hajlandó tenni. Kétségtelen, hogy a rab népek ügyében nincs középút. Vagy semmit sem lehet tenni, vagy túlsókat. Ez a túlsók a háború volna, de ezt Amerika nem vállalja és éppen a közép­­keleteurópai népekért és térség­ért nem. Ez ma a helyzet s ezen nincs módunkban változtatni. Mi ma­gyarok csak annyit tehetünk, hogy levelekkel, táviratokkal á­­rasztjuk el továbbra is a Kong­resszust, illetve annak nagybe­­folyásu tagjait. És nekifekszünk derekasan az egymillió aláírás gyűjtésének. Egy millió szavazó polgár véleménye sokat számit majd a következő választáson. Ha példánkat követik a lengye­lek és a többi rab népek idesza­kadt fiai, akkor az amerikai pár­tok kénytelenek lesznek elköte­lezni magukat. A lényeg az, hogy csak szívós munkával tehetünk valamit szü­lőhazánk felszabadítása érdeké­ben. Nyugtalanság Budapesten Budapesten és egész Magyar­­országon az idegesség tetőfokra hágott s — ha még lehet — to­vább fokozódik, egészen a genfi konferencia végéig. A szeren­csétlen magyar nép azt hiszi, hogy most végre elérkezett a várvavárt óra, Genfben ráveszik a Szovjetet, hogy hagyja el Ma­gyarországot. Ezt a lelkiállapotot meg lehet érteni. Szegény magyar nép é­­vek óta csak a reménykedésből él és a beteg, megviselt idegek könnyen feszültségi állapotba jutnak. A rendőrállam hatalmasai nyomban reagálnak a néphangu­latra. A rendőrség állandó ria­dókészültségben van, nemkülön­ben a megszálló szovjet haderő jelentékeny része is. Sőt, egyes jelentések szerint, Romániából egy egész hadosztályt vezényel­tek át Debrecen környékére, az esetleges lázadás leverésére. A budapesti utcák ma félelme­tesebbek, mint néhány héttel ez­előtt voltak. Géppisztolyos osz­tagok járnak éjjel-nappal az ut­cákon s mindenkit igazoltatnak. Mindenki gyapus, aki él. Az őri­zetbevételek száma egyre na­gyobb lesz. Az izgalmat fokozza az újabb lakásrekvirálás is. Az Ausztriá­ból kivonuló szovjet haderő ál­lomáshelye Magyarország lesz s a tiszteknek lakás kell. A hadse­reggel együtt hagyja el Auszt­riát több ezer szovjet tisztviselő is, — s ezek szintén Magyaror­szágra telepszenek át. A buda­pesti vörös kormány ezen úgy segít, hogy karhatalom igénybe­vételével a lakások ezreit üríti ki Budapesten és a nagy vidéki városokban. A lakóknak el kell hagyniok a városok területét és előre kijelölt helységekbe kell költözniök. Ez tehát újra csak deportálás. MENEKÜLÉS A FÖLDTŐL 1955 májusában menekült Nyugatra egy földmives ifjú, aki határszéli falujának a helyzetét igy ismertette auszt­riai munkatársunknak: “A kulákokna'k minősített gazdák ügy igyekeztek elejét venni üldöztetésüknek, hogy felajánltak birtokállományuk­ból az államnak annyit, hogy 8-10 holdnál több saját keze­lésben ne maradjon. Ezzel egy­szersmind eltűnt a régi ‘osztály különbség” is a faluból. Gyö­kerében változott meg a falusi emberek gondolkozása: az­előtt a parasztnak vágya min­dig a gyarapodás volt, ma min­denki menekülne a földtől, ha tudna. Senkinek sem kell. ‘Mi­nél kevesebb van, annál jobb’ — mondják. Még az uj gaz dák­ra is átcsapott ez a földtől, az­az a velejáró elviselhetetlen terhektől való szabadulási láz. ők is a legszívesebben vissza­adnák a földet, mert — amint unaímasságig emlegetik — jobban és biztosabban éltek a konvencióból, mint most a ‘sa­ját’ földjeikből. De hiába, mert az állam csak művelésre veszi át a felajánlott földeket, átírás nincs, az adó és beadási terhekért a tulajdonos felelős.” RÁKÓCZI NAP-PIKNIK-JULIUS 24-ÉN A VÁRADY GROVE-BAN, FORDS-ON A Rákóczi Segélyző Egyesü­let 17 New Jersey-i osztálya és a philadelphiai osztály az idén is megrendezik a szokásos new jerseyi Rákóczi Napot, még pedig julius 24-én, vasárnap a Fords, N. J.-ben levő hires Vá­­rady Grove-ban. (Ford Ave.) Ezúttal is nagy napra készülő­dik a résztvevő fiókokból álló rendező bizottság és a tagság! A rendező bizottság élén az idén is Nagy Béla, a cartereti 41-ik osztály enöke áll. Első al­­elnök Dudics József, a Perth Amboy-i 16-ik osztály elnöke, második alelnök Vértes Vince, a new brunswicki 19-ik osz­tálytól, a többi elnökök pedig a résztvevő osztályok elnökei. Jegyző Purzás Károly (16-ik oszt.), pénztárnok Bodák Já­nos (41-ik oszt.), a bizottság titkára pedig Farkas János, a new jerseyi kerületi szervező. A vásárló és előkészítő bizott­ság tagjai: Körmöndy József igazgató (New Brunswick), Máté Gyula (34. oszt.), Sütő János (41. oszt.), Mayer János (20. oszt. Hegedűs Mihály (19. oszt.) és Bérezik Bertalan (16. oszt.) A Rákóczi Napon minden év­ben találkozik sok régen nem látott rokon, jóbarát és isme­rős . . . falubeli a falubelivel. Ezer meg ezer magyar testvér nagy találkozónapja ez! A zenét a közkedvelt Kára- Németh Testvérek rádió-zene­kara szolgáltatja, akik igazán értenek ahhoz, hogy hogyan kell jó hangulatot csinálni! Aki ott lesz, egészen biztosan jól fog mulatni! Az autóbusz járat a fiókok ügye a különböző városokból. Magánautóval jövők a U. S. No. 1 highwayn (New York felől) a Woodbridge-i Clover Leaf Circle-t elhagyva 1 mile­­nyira látják az ut balfelén a jelzőtáblát: “Várady Grove.” Trenton felől az 1-es highwayn az :“Outerbridge Crossing” táblánál letérhetnek Amboy felé és a második lámpánál bal­ra fordulva érnek Fordsra, a Ford Ave.-re, vagy pedig az 1-es highwayn tovább haladva a fentemlitett Várady’s Grove felírásig, ahol jobbra fordul­nak. A rendezőség úgy a vezető­ség, mint a tagság nevében test­véri szeretettel hívja és várja a magyarságot erre a hagyo­mányos nagy ünnepélyre, melynek műsora ezúttal is nagy gonddal lesz összeállít­va ! “MIT CSINÁL AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG?” (Tájékoztató dióhéjban a kő zponti titkárság munkájáról) Erre a gyakran elhangzó kér­désre példaként felsorolunk tu­catnyi pontot a Szövetség ügy­köréből. A washingtoni iroda ál­landóan előtérben igyekszik tar­tani az egyetemes magyar érde­keket és számos esetben sikerül maradandó értékű szolgálatokat elérnie. ■* * KORMÁNYHIVATALOK magyar szempontból legfon­tosabb jaival, továbbá szenáto­rokká!!, kongresszmenekkel, be­folyásos közéleti személyekkel minden adódó alkalommal ösz­­szeköttetést teremt a Szövetség, az amerikai magyarság szem­pontjainak ismertetése érdeké­ben. Az amerikai hatóságok vi­szont, a Fehér Háztól a Posta­főigazgatóságig, a Szövetség központi irodája révén tartanak kapcsolatot az amerikai ma­gyarsággal. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK fővárosának, intézményeinek, történelme magyar vonatkozású mozzanatainak széleskörű is­mertetésével igyekszik a Szö­vetség szorosabbra fűzni az ed­digi amerikai-magyar összekötő szálakat, hogy ezáltal Uj hazára lelt véreink részére minél általá­nosabb megbecsülést vívhasson ki. WASHINGTON szobrának megkoszorúzását a magyarlakta városokban julius 4-ikén azért szorgalmazza a Szö­vetség, mert ezzel kettős célt ér­hetünk el. Elsősoi'ban is hangoz­tathatjuk az amerikai szabad­ságharc sokáig véka alatt rejlő magyar vonatkozásait; ugyan­csak hivatkozhatunk arra, hogy Amerika magyarsága 1906-óta Budapestre zarándokolt Wash­ingtont ünnepelni. Az ottani Washington-szobrot, mely a Vasfüggöny mögött egyedülálló, mindaddig nem részesíthetjük a régi megtiszteltetésben, amig a Vasfüggönyt vissza nem szorít­ják a Kárpátok vonalára. (Folyt, a 4-ik oldalon) Biztosított évi bér a munkásságnak A Congres of Industrial Or­ganizations (CIO)-hoz tartozó szakszervezetek a legközelebbi jövőben mindinkább arra fog­nak törekedni, hogy a munká­soknak előre biztositott évi bért szerezzenek. A törekvést támo­gatni fogja a CIO és AFL (American Federation of La­bor) küszöbön álló egybeolvadá­sa, bár a végleges formaságok lebonyolítása még hónapokig is eltarthat. A legközelebbi erőpróbán a United Automobile Workers (UAW) megbizottainak kell ke­­resztülmenniök, akik a General Motors és a Ford gyárakkal fél­millió munkás nevében kötik meg az uj kollektiv szerződést. A General Motors szerződése 1955. május 29-én jár le, Fordé két nappal későbben. Walter P. Reuther, a CIO elnöke, aki az automunkások Szerszervezeté­nek is az élén áll, a biztositott évi bér kérdését az alkudozások központjába helyezte legutóbb, amikor igy nyilatkozott a sajtó előtt: “A biztositott évi bért kétségtelenül megkapjuk, a tár­gyalóasztal mellett, vagy más­képen!” Akár sikerül ez, akár nem, bizonyos, hogy az évi bér kérdé­se az idei kollektív alkudozások kulcspontja les,. Az acél-, rug­gyanta-, villamossági-, husfel­­dolgozó-gyárak munkásai már tiz év óta hangsúlyozzák, hogy az évibér megállapítása minden­nél fontosabb, mert ez az állan­dó alkalmaztatást biztosítja. Az­zal érvlenek, hogy ez nemcsak a munkások javát szolgálja, ha­nem egész közgazdaságunkét, mert a fogyasztók vásárló ere­jét állandó színvonalon tartja, a tömegcikkekben állandó keres­letet teremtve és lényegesen csökkentve az időszaki termelé­sek hullámait, ami a munkás­elbocsátások főoka szokott lenni. A CIO jelenlegi akciójának sürgőségét ad az iparok roha­mos gépesítése, amit “automa­­tion-nek neveznek. A gépeknek gépekkel való kezelése veszedel­mesen lecsökkenti az emberi munka szükségességét a legtöbb iparágban, de különösen az autógyártás terén. A biztositott évi bérek iránti követelés rendszerint két pontot tartalmaz: 1., hogy a vállalkozó tartalékalapot létesítsen erre a célra, a munkabérek bizonyos százalékát rendszeresen befizet­ve ; 2., hogy az időszakosan elbo­csátott munkás ebből az alapból (Folyt, a 3-ik oldalon) Petőfi Sándor magyar népdalai-Y Alku Juhász legény, szegény juhász legény! Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled, De rá’dásul add a szeretődet. Ha ez a pénz volna csak foglaló, S még százennyi lenne borravaló, S id’adnák a világot rá’dbásnak: Szeretőmet mégsem adnám másnak! A virágnak megtiltani nem lehet . . . A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyiljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám-, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem éyi szép telkednek — Szép telkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös-bájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szivemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem? Egymást űzi bennem e két gondolat, Mint ősszel a felhő a napsugarat. * Jaj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündér orcád tejbemuszó rózsája: Bujdosója lennék a nagy világnak, Vagy od’adnám magamat a halálnak. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A VATIKÁN DÖNTÉSE A Vatikán index alá helyez­te “a Katolikus Papok Orszá­gos Békebizottsága” által ki­adott “A Kereszt” cimü heti­lapot, valamint ennek testvér­lapját, “A Katolikus Bulle­­tin”-t. Az indexre helyezés fő indoka, hogy a fenti sajtóorgá­num bűnös abban, hogy azt a benyomást kelti mintha a ma­gyar katolikus egyház szabad volna és az egyház és az állam viszonya kielégítő volna. A Ke­reszt immár ötödik évfolyamá­ba lépett és eddig abban a lát­szatban is tetszelgett, hogy az egyház hivatalos szervei, ha nem is nézik jó szemmel mű­ködését, de elnézik és nem tesz­nek ellene semmit. Ennek az időszaknak vége s A Kereszt Horváth Rikárddal és Parragi Györggyel az élen, hivatalo­san is a kommunisták szócsöve lett. A VÖRÖS HADAK ÚTJA Jól tájékozott osztrák körök szerint az ausztriai szovjet megszálló hadseregből 25,000 főnyi katonaságot Magyaror­szágra, 15,000 katonát pedig a Román Népköztársaság terüle­tére irányítanak. Félév múlva állítólag ezek valamennyien tovább mennek a Szovjetunió­ba. A BÉCSI VÖRÖSÖK BUDAPESTEN Az ausztriai szovjet érde­keltségű USIA üzemek és válla­latok számos orosz tisztviselő­jének uj működési helyét Ma­gyarországon jelölték ki. Ezek számát több mint ezerre becsü­lik. Megfelelő lakóhelyén való elhelyezésükről a budapesti kormány gondoskodik, mely most tömegesen tiltja ki a neki nem tetsző elemeket a na­gyobb városokból és rekvirál­­ja él az igy “megürült” lakáso­kat az oroszoknak. Ragyogj reám, boldogságom csillaga! Hogy ne legyen életem bus éjszaka; Szeress engem, szivem, gyöngye, ha lehet, Hogy az Isten áldja meg a lelkedet. A RÉGI MOSZKOVITÁK URALKODÓ KLIKKJE Bolgár Elek kommunista egyetemi tanár elhalálozásáról a Szabad Nép s a többi kommu­nista lap hosszú, meleghangú gyászjelentést közölt. A mélta­tásnak szánt gyászjelentés alá­­irói igen érdekes nevek: együt­tesen a “régi moszkvai garni­túra” összes tagjai, csak a kegyvesztett Vas Zoltán és Farkas Mihály hiányzik közü­lük. íme a moszkoviták névsora betűrendben, akik egyúttal Rákosi Mátyás legrégibb klikk­jét is jelentik: Andics Erzsébet, Béréi An­dor, Fogarasi Béla, Gábor An­­dorné, Gergely Sándor, Gerő Ernő, Gerőné Fazekas Erzsé­bet, Hevesi Gyula, Illés Béla, Kassai Géza, Kenyeres Julia, Lukács György, Rákosi Má­tyás, Ráth Károly, Réti László-, Révai József, Wagner Anna. ; varrása az első lépések után felszakadt. A gyermekcipők nagy tömege ugyancsak var­­rási hiba miatt volt eladhatat­lan. A selejtes cipők megjavítá­sa többe kerülne, mintha he­lyette újat készítenének.” ILYEN A KOMMUNISTA TERMELÉS Egy menekült munkás mon­dotta az alábbiakat: “Tizenötezer pár selejtes cipő gyűlt össze ez év első ne­gyedében a Divat Cipőgyár raktárában. Az ország minden részéből küldték vissza a nagy­mennyiségű cipőt a budapesti cipőgyárba. Közel 3,000 pár magassarku női cipő részben sarok nélkül érkezett vissza. A cipő sarka már a felpróbálás során levált a talpról. Több ezer pár férfi sportcipő talp­“INTÉZMÉNYESITETT HAZUGSÁGOK” ORSZÁGA Álig olvastunk megrenditobb és — sajnos — hivebb jellem­zést a mai Magyarország belső hangulatáról, lelkiségéről, mint azt a vallomást, melyet egy Bu­dapestről júniusban elmenegült tanár adott bécsi munkatár­sunknak “a hazugságok orszá­gáról,” kommunista uralom a­­latt álló rab-hazánkról. “Tisztá erkölcsi légkörben ne­velkedtem, mondotta a mene­kült magyar tanár, mint ha­zánkban milliónyi ember. Nem állítom, hpgy életemben soha­sem hazudtam volna. Bizonyos “Háry János-hangulat” hozzá is tartozik a társadalmi kapcso­latokhoz. De hogy a hazugság intézményesített legyen, —1 hogy csak akkor élhetsz, ha ha­zudsz — ha leül tiz ember hi­vatalos minőségben s a többi ki­lenc pontosan tudja, hogy a ti­zedik hazudik, — de helyben hagyják és igazat adnak neki, s talán egy óra múlva ugyanaz a tiz ember nem hivatalos formá­ban őszintén tud megnyilatkoz­ni (bár ez a szám: tiz, erősen túlzott, mert nem hiszem, hogy tiz ember között egy besúgó he akadjon) — ez az, aníibe meg lehet bolondulni. 1, i . .. I; Mindaz, amit szépnek és ne­mesnek találtál, amit hagynak és nagyszerűnek Ítéltél meg, az ma nem szép, hanem helytelen, rossz, hamis, gyalázatos, haza­­áruló, stb. Szent Istvánnak csak abban áll a jelentősége, hogy a magántulajdont s ezzel a feuda­lizmust bevezette. Julianos ba­rátról szó sem esik. Zrínyi, a költő, nagysága marhakereske­dő voltában áll. Széchenyi csak negyedrangu szerepet kap. “1919” méltő folytatása 1848- nak vagy 1703-nak és igy to­vább.” Mindezt csak sjaát szakmám keretében tapasztalom. De u­­gyanez a hazugság áradat önt el, ha kilépsz az utcára. ‘Minő­séget a dolgozóknak!’ — de so­ha annyi ócseka, rossz, silány és drága árut nem árultak, mint ma. (Egy cipőtalpalás a gyerek­nél négy-öt hétig tart, de van eset, mikor az uj talp már a második héten kilyukad.) Vagy: “Takarékoskodj, tedd pénzedet a takarékpénztárba’— de kinek van pénze? ‘Igyál bar­na sört’ — de barna sör sem kapható: (A bort is főleg kuko­ricából csinálják.) ‘Szavazz a Népfrontra’ — de a szavazás mindössze abból áll, hogy kapsz egy cédulát és azt be kell dobnod egy urnába. Nincs itt választás, nincs itt tiltakozási lehetőség. Az eredmény már a szavazás e­­lőtt elkészül. A torkomat fojto­gatja a düh, a tehetetlenség dü­he, mely egyike a legnagyobb lelki kínoknak.” ■ % TIHANYI KÉPESKÖNYV Veszprém vármegye taná­csának idegenforgalmi hivata­la a tihanyi apátság alapításá­nak 900. évfordulója alkalmá­ból Tihanyi Képeskönyvet adott ki. Az albumban 60 fény­kép és rajz szemlélteti a tiha­nyi félsziget nevezetességeit. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents