Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-08 / 49. szám
Belpolitikai külpolitika? A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET UJ TISZTIKARA MAGYAR “RÉSZVÉNYTÁRSASÁG” SZOMORÚ VÉGE HÁROM ÉVI FEGYHÁZRA ÍTÉLTÉK A “VÁLLALAT” ELNÖKÉT Esetleg: fából vaskarika, vagy . . . Isten tudja, minek nevezhetnek ezt a különös amerikai csodabogarat. Kétségtelen; hogy az összes demokratikus országok külpolitikáját befolyásolja valamelyes mértékben a belpolitika, s ennek legjelentősebb eseménye, a választás. De sehol sem annyira, mint az Egyesült Államokban. Nem, nem Dulles, kérem, a hibás. Dulles kezét lefogják a százkaru polipok. Lendületében megakasztj ák, terveit szétkuszálják a nyílt vagy titkos erők, itt bent az országban. S hogy aztán ennek következtében a valójában nagyszerű külügyminiszternek micsoda ficamszerü mozdulatokat kell tennie, az egyenes megoldás helyett a vargabetűt kell választania s igen gyakran az előhaladás helyett a meghátrálást! Vannak olyan vélemények, hogy csak ne féltsük az amerikai külpolitikát. Eddig még mindig jónak bizonyult. Lehet. De a múlt nem biztosíték a jövőre. Pláne, korszakünkban, az atomkorszakban. Arra, ajni ma történik, vagy történhetik, nincs példa a múltban és bárgyú dolog volna történelmi párhuzamókat vonni. Soha még áz egész Világ uralmáért nem ment a játék. Most arra megy. S ha az ember arra gondol, hogy ezekben a példátlanul veszedelmes időkben a külpolitika roppant fontos gépezetét belpolitikai pecsenyesütők hadserege gátolja munkájában, igen sötét képet kaphatunk a jövendőről. A szovjet külpolitika teljes lendületében van. Itt, nálunk pedig mostantól két évig csak fél gőzzel forognak ezek a kerekek, sőt olykor a gépezet egészen le is áll. Megkezdődött az udvarlás a választópolgár kegyeiért. Szép dolog ez, mindannyian szeretjük. Dehát szörnyű, hogy ez az udvarlás milyen helyzeteket teremthet. És már teremtett. Az amerikai külpolitika teljesen védekezésre rendezkedett be. Hátrál, tret vészit. Dulles nem tehet semmit, mert az amerikai választó igen érzékeny lélek. A kormánypárt nem számíthat választási győzelemre, ha Dulles külpolitikája kihívónak, harciasnak tekinthető. Az amerikai választó nem óhajt bonyodalmakat. Az amerikai választó jól akar élni s főleg nyugalomban. Az, aki eme boldog állapot ellen bármit is elkövetni látszik, megbünhődik. Ki tehet ez ellen valamit? Valószínűleg senki. És nem is akar. Elvégre minden jól van igy. Az elődök bölcsen kitervesztek mindent, Igaz, amikor a bölcs elődök megalkották az alaptörvényeket, akkor még az elöltöltő puska volt divatban s nem akadt az egész földkerekségen olyan ember, aki azt merte volna jósolni, hogy eljöhet az idő, amikor majd Amerika számára nem nyújt elég védelmet a két óceán. Ki emlegeti még a vasfüggönyt? Úgyszólván senki. Onnan már régóta visszavonultak a dullesi hadak. A nyugati hatalmak harcosai közt nem akadt senki, aki lyukat vágót tvolna a vasfüggönyön, mint egykor Botond vitéz Bizánc kapuján. .Dulles külügyminiszter egyizben a világ közvéleményére bízta a vasfüggöny mögötti rab népek felszabadítását. A világ közvéleményének eszeágában sincs erről a kérdésről gondolkozni. Ezzel szemben a vasfüggöny erői itt, a tenger innenső partján is eredményesen dolgoznak. Az Egyesült Nemzeteknek rövidesen tagja lesz Magyarország. Az már nem látszik fontosnak, hogy a magyar népet nem képviselik, nem képviselhetik mostani rabtartói. Nem, ilyesmiről már nincs szó. Illetve ... Rövidesen az amerikai arénában leverik a vasfüggöny felszabadítására vonatkozó frázisokra rakódott port. A pártok majd egymással versenyezve Ígérgetik a felszabadítást. Elvégre kell a szavazat. És elvégre csak ígéret. “Forditó-gépek” Nem kikopott ruhát fordítanak ezek az uj csoda-gépek, hanem különböző nyelveket egyiket a másikra . . . ’ A londoni egyetem laboratóriumában nemrég próbálták ki azt a csodálatos “elektromos agyat,” amely nemcsak fantasztikus számtani feladatokat végez el és old meg, hanem idegen nyelvű szövegeket fordít le angolra, bámulatos pontossággal. Az első kísérleti gép “emlékezetében” 8,000 szót raktároztak el. A kísérletek annyira sikerrel jártak, hogy a gép több francia és német tudományos tanulmányt fordított át tökéletes pontossággal angolra, Az elvont, tudományos ‘cikkek fordítása sem okoz nagy gondot az elektromos agynak. , A tudósok most azon fáradoznak, hogy az elektromos agy szókincsét gyarapítsák és a “stílusát csiszolják,” hogy igy-szépirodalmi müvek fordítására is alkalmas legyen. “MEMZEI AJÁNDÉK” A VÖRÖS KÍNÁNAK A Szabad Nép november 22.-i, majd 26.-i száma valamint ugyanakkor a Pekingi Rádió közölte, hogy a magyar bolsevista kormány a vörös Kínának egy teljes gépállomást ajándékozott traktorokkal, “kombaj nokkal,” különféle mezőgazdasági gépekkel, szerelő és javitó-mühellyel épületekkel — sőt, nem utolsó sorban — emberekkel is. A köziemén yszerint ugyanis a gépállomással együtt 5 kiváló agrotechnikai szakembert is kiküldtek, hogy a kínaiakat kioktassák a gépállomások technikai vezetésére. Lapunkban már megemlékeztünk arról, hogy a Rákóczi és Verhovay egyesülésből alakult William Penn Fraternális Egyesület igazgatósága november 21-én, hétfőn tartotta első rendkívüli gyűlését, miután úgy Connecticut, mint Pennsylvania állam biztosítási hatóságai jóváhagyták a két testület konvenciói által szeptemberben elfogadott egyesülési szerződést. Ennek a történelmi jelentőségű első igazgatósági gyűlésnek különös fontosságot^ tulajdonított az a.tény, hogy'Pennsylva-Mindszenty József magyar biboros-hercegprimás kommunista rabságban létének hetedik évfordulója közeledtével az amerikai sajtóban egyszerre két különböző cikk is jelent meg nemrégiben. Az egyik Msgr. Varga Bélának, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnökének a nyilatkozata, melyet a Hearst-lapok vezető helyen hoztak és amelyben Varga elnök ur annak a félelmének adott kifejezést, hogy a vörösöknek végül is sikerülni fog “újabb agymosásokkal” megtörni a prímást és “támogatni fogja a kommunista rezsimet.” Mindszenty József bíboros nagyságát és elszenvedett mártiromságát nem kisebbíti Msgr. Varga nyilatkozata, a világsajtóban azonban az ilyen alapon napvilágot látott cikkek cseppet sem használnak a ‘“magyar . ügynek.” Annak szüntelen hangoztatása, amit a magyar hercegprímás letartóztatása előtt leirt és mondott, többet ér minden diplomatikus véleménynél, szebben, igazabbul hangzik mindenki másnak a szavánál s felbecsülhetetlen propaganda értékű. Hogy is mondotta Mindszenty József most hét éve? Valahogy úgy, hogy bármit is mond, bármit is fog leírni letartóztatása után, azt nem szabad elhinni, nem szabad “készpénznek venni,” azt csak az emberi test gyengesége folytán teszi. És amikor még szabadon harcolhatott népéért, igy nyilatkozott: “Állok Istenért, egyházért, hazáért, mert ezt a kötelességet rój ja rám a nagyvilágon legárnia állam First Deputy Insurance Commissioner je. Thomas R. Balaban is megjelent azon és személyese nnyujtóttá át a jóváhagyott egyesülési szerződést, hatalmas beszéd kíséretében, melyben kiemelte ennek az egyesülésnek a ,/woben is messzire kiható jelentőségét. A fenti kép azt a jelenetet mutatja be, amikor Thomas R. Balaban átnyújtja a jóváhagyott egyesülési szerződést Révész Kálmán központi elnöknek és az egyesület vezetőségének. A képen balról jobbra láthavább népem történelmi szolgálata! Népem szenvedése mellett az én sorsom nem fontos.” A másik cikk Szamosfalvi Lászlónak, a hercegprimás unokaöccsének “szenzációs” kijelentéseit tartalmazta. Nagy “headline”-al, folytatásokban jelent meg, milliós példányszámú lapban. Maga a cikk nem volt rossz, habár nagyrészt ismétlése volt mindannak, amit időről-időre megírtak már a lapok, a mi lapjaink is. Amit nehézményünk a cikkben, az Mindszenty édesanyjának Szamosfalvihoz irt, ez év februárjában kelt levele, illetve a levél egy részének fotokópiás leközlése volt. A levél közlésével igazán nem tett jót sem az unokaöcs, sem a lap, mert az bizony bajba hozhatja odahaza a fia és hazája sorsáért aggódó idős édesanyát! A vörösek mindenre képesek s alighogy napvilágot látott a levélmásolat, bizonyos, hogy nemsokára már Magyarországon is volt az . . . valamelyik Rákosi-legény Íróasztalán. A többit aztán már nem nehéz elképzelni ... De vájjon hogy képzelte ezt el Szamosfalvi László, amikor közlésre odaadta a levelet a sajtónak? KARÁCSONYI első lapszámunk a jövő héten már megjelenik. (A másodikat december 22-én adjuk ki.) Kérjük mindazokat, akik üdvözlő-hirdetést óhajtanak elhelyezni lapunkban, értesítsenek két L nappal a fenti dátumok előtt! tók: Bencze János nyugalomba vonuló központi elnök, Hon. Thomas R. Balaban, First Deputy Insurance Commissioner of the Commonwealth of Penna, Macker Gyula alelnök, Révész Kálmán központi elnök, Phillips J. Richárd, investment manager, Szalánczy János nyugalomba vonuló központi pénztárnok, Szabó János központi számvevő, Varga Lajos alelnök, Stelkovics J. Albert központi titkár, Charles Elemér központi szervező, Somogyi E. Gyula központi pénztárnok. Karácsonyi üzenetek Magyarországra A Szabad Európa Rádió magyar osztálya, mint mniden évben, az idén is közvetíti az emigrációban élő magyarság üzeneteit az ottani hozzátartozókhoz és ismerősökhöz. A beküldési határidő: december 15. A határidő után érkezett üzenetek közvetítésére már csak az ünnepek után kerülhet sor. Várható anyagtorlódás miatt célszerű az üzeneteket röviden, öt-hat gépelt sorban megfogalmazni. Az otthoni címzett megszólítására ne használjunk családi nevet, hanem jeligét, vagy csak a címzett által ismert bizalmas nevet és megszólítást. Hangszalagon vagy levélben küldött üzenetet egyaránt továbbítanak. Cim: Radio Free Europe, München 62, Postfach 20. Germany. HUS ÉS CUKOR-HIÁNY SZOMBATHELYEN Szombathelyről október közepén nyugatra menekült munkás közlései szerint a városban húst csak egyszer hetenként lehet kapni korlátolt mennyiségben, órákig tartó sorbanállás után. Szeptember két hétig egyáltalában nem volt zsir és cukor a városban a lakosság számára, noha a környéken sok cukorrépát termeltek, és a vágóhídon naponta kb. 300 disznót vágtak le, de ezeket ismeretlen helyre —nyilván a Szovjetunióba — szállították. A főtéri Uránia nevű orosz üzletben, mely egykor Adler kereskedő tulajdona volt, a nagyszá'mu orosz minden cikket féláron vásárolhat, noha fizetésük dup-Mintegy két évvel ezelőtt hangzatos újság- és rádió-reklám hirdette, hogy egy kiváló magyar mérnök, Siráky József a kanadai Hamiltonban hatalmas ipar-vállalatot alapított, ahol a legmodernebb plasztikus cikkeket gyártják. “Victoria Plastics, Ltd.” a cég neve's tessék sorbaállni, lehet jegyezni a részvényeket ... A nagyszabású ipari vállalkozás sok kanadai magyarnak, főleg uj-kanadásoknak jó megélhetést fog biztosítani . . . A nagy hirdetési propagandának hatalmas sikere volt, aménnyiben kanadai és amerikai magyarok, számszerűit több mint 250-en, jegyeztek Victoria Plastics részvényeket s összesen több mint 136,000 dollárt fizettek be a részvényekért. Ezenfelül sokan kölcsönnel is kisegítették a vállalkozó szellemű magyar “mérnököt.” De a termelés csak nem indult meg a gyárban . . . mindössze pár gép volt, amit Siráky, a részvénytársaság elnöke $7,290 értékben vásárolt. Egyszer aztán hire ment, hogy a Victoria Plastics nem ipari vállalat, hanem szélhámos alapítás, amelynek egyedüli célja az alapitó meggazdagodása... Egy ottani református lelkésznek lett gyanús a “vállalat” s egy este, Siráky tudta nélkül kihozták az irodából az üzleti könyveket, könyvszakértők vizsgálták át és kiderült a turpisság . . . Siráky ellen megindult a bűnvádi eljárás és nemrégiben került az 55 éves “nagyiparos,” a részvénytársasági elnök Beamer W. Hopkins küntető-biró elé . . . Az ügyész vádiratából egy visszataszító jellemű ember képe alakult ki. Sirály sohasem volt mérnök; Budapesten acélöntődéi munkás volt, később moto rbicikli-javi tó műhelyt nyitott. 1926-ban sikkasztás büntette miatt 8 hónapot töltött börtönben. 1941-ben ismét a börtön lakója lett, ezúttal 15 hónapig . . . 1945 május 27-én felcsapott antikommunista menekültnek s Ausztriába ment. Ott, állítólag, mint feltaláló ért el sikereket, amelyeknek jellemzésére az iigyész felemlítette, hogy 1953-, ban csalás miatt letartóztatták, pár nap múlva kiengedték, de aztán ismét elfogták és 5 hónapig volt “vizsgálati fogságban.” Ugyanazon év júniusában, mint politikai menekült, hontalan “DP,” kijutott Kanadába és Hamiltonban telepedett le. Ott Siráky Import-Export néven üzleti vállalkozásba fogott, de ezzel megbukott. Nemsokára, októberben megindította nagy hűhóval a “Victoria Plastics” propagandát. Megalakult a részvénytársaság, amelynek elnöke — és saját bevallása szerint: diktátora — ő lett és mellette, mint kirakatfigurák szerepeltek: Németh Anna alelnök, Delly László, Varga József és Siráky Mária (az elnök ur leánya), mint igazgatók. Hivatalosan 40,000 dollár alaptőkét jelentettek be. A részvénytársaság egyedüli pénzforrása részvények eladásából és Iája a magyarokénak; Tojás darabja a szabad piacon 2.50 forint. kölcsönökből állott, amiket kanadai és amerikai magyarok adtak. Csak hozzávetőlegesen lehetett megállapítani, hogy a 40,- 000 dollár alaptőkére körülbelől 136,000 dollárt vett fel Siráky, mert a pontos adatok hiányoznak. Amikor 1954 márciusában Korosky József, az uj könyvelő meg akarta kezdeni a rendes könyvelést, kiderült, hogy az lehetetlenség, mert a vállalati pénzek és Siráky “privát pénzei” nem voltak különválasztva. A Burton St. 93 szám alatt levő bérelt épületben eközben megkezdődött — és hamarosan véget is ért — nem a gyártás, hanem jegy másik gyártól rendelt plasztikus hamutálcák eladása... Siráky József pedig élte a maga gondtalan életét: házat vásárolt a városban, autót is vett és nyaralóházat a tóparton . . . A bizonyítási eljárás eredményeképen a biró két büntetőtörvénybe ütköző tényállást állapított meg: 2400 dollár elsikkasztása a részvénytársaság pénzéből és egy 80 dolláros csekk hamisítása. A részvények eladását és a befolyt pénzek elherdálását a bíró csak a büntetés kiszabásánál vette figyelembe és három évi fegyházbüntetésre ítélte Siráky József politikai menekültet, az ál-mérnököt és szédelgő részvénytársasági elnök-diktátort. Az Ítélet kihirdetésekor igy szólt a bíró az elítélthez: “Maga a saját fajtáját csalta meg, amire csak egy erkölcsileg teljesen lezüllött ember képes. Maga a saját fajtájának árulóba lett! Visszaélt honfitársai bizalmával ! Remélem, hogy a kanadai férfiak és nők, akiket megkárosított, kilábalnak a veszteségből és a kanadaiakkal szembeni bizalmuk nem fog megrendülni. Sajnálom, hogy a fegyház-büntetésen félül nem rendelhetem el az ön deportálását is, mert szülőhazája, Magyarország a vasfüggöny mögött van és mert Ausztria sem fogadná be magát ismét.” * * * Kanadai és amerikai magyarok százai, köztük igen sok itt uj életet kezdő, nehezen dolgozó uj-amerikás szidhatja most önmagát könnyű híváséért, részvényjegyzéséért . . . (Egy nemrégiben Kanadában járt magyar mesélte, hogy az egyik ottani magyar házban egy elég csinos hamutartót látott s megkérdezte, hol vették . . . “Hallgasson, inkább ne beszéljünk róla . . . 400 dolláromba került az a hamutatrtó!” — mondotta a házigazda . . .) Előfizetési nyugtával — a lapot! Nyugtával dicsérd a napot, “Kétbalkezes” újságcikkek Mindszenty biboros-hercegprimással kapcsolatban
