Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-21 / 29. szám
Egy millió aláírást a szabad Magyarországért! Mosolyog a kongresszus Szomorú dicsekvéssel állapítjuk meg, hogy igazunk volt, amikor ezeken a hasábokon megjósoltuk: a rab népek ezt a menetet elvesztették. Elvesztették, még mielőtt bárki is izgulhatott volna a kimenetel miatt. Genfben leteritették a kártyát s aztán gyorsan félre dobtak a csomagból egy lapot, mint amelyik nem játszik. Ez a félredobott kártyalap jelentette a rab népek ügyét. S van ennek a jelenetnek egy különösen szomorú oldala. Eisenhower elnök a rab népek sorsát is emlegette, ő éppen olyan jól tudta, mint Dulles külügyminiszter, vagy a genfi berkekben bármelyik újságíró, hogy Bulganyin szovjet miniszterelnök a rab népekről még tárgyalni sem óhajt. Régóta tudott dolog volt ez. A diplomáciai csatornákon keresztül a nagyhatalmak közt már hetekkel ezelőtt bizonyos néma megegyezés jött létre. És igy lön. Bulganyin azt mondta, hogy a magyar és a többi kelet-közép-európai népek kérdése nem is kerülhet szóba. S aztán elmondta az összes szokásos szovjet szólamokat. Hogy ezek a népek maguk választották mai kormányformájukat és ő — Bulganyin — nem érzi magát ‘felhatalmazva” hogy a népek nevében beszéljen. Amikor ezeket a sorokat írjuk, nem ismerhetjük a genfi konferencia eredményeit. De annyit már is leszűrhetünk: a nyugati világ és a kommunista világ közt a szakadék éppen akkora, mint volt azelőtt. Még akkor is, ha a német kérdésben valamelyes megállapodásra jutnak. A Szovjet éppen úgy fél a német kérdés megoldásától, mint a fordítottjától. Egyelőre mosolygós a genfi kép. Volt egyszer egy másik kongresszus — Bécsben — s arról volt hires, hogy táncoltak a kongresszus tagjai. Genfben mosolyognak, mert, állítólag, a világbékét csak igy lehet megóvni. Keep smiling, please! — ez a jelszó. Kelet- és Középeurópában 100 millió embernek nincs kedve mosolyogni. Egy nagy csalódással több. S nem kell már ahhoz sok, hogy ezek a népek végképp kiábránduljanak a nyugati világból. A Mindszenty-ügy margójára Ez is a genfi játékhoz tartozik. Megint csak emlékeztetjük olvasóinkat, hogy megjósoltuk: Mindszenty hercegprímást “szabadonbocsátják.” Azt is megmondtuk : ebben a szabadonbocsátásban nem lesz köszönet. A magyar főpap tovább is fogoly marad, mint a zágrábi bizoros, Stepinac. Moszkvában most látták elérkezettnek az időt, hogy a magyar hercegprímás látszólagos szabadonbocsátásával .a nyugati közvéleményt a maguk javára hangolják. És ez sikerült is. A világ nagy lapjai túlságosan el vannak foglalva a genfi eseményekkel s csak eldugott hírekben emlékeznek meg erről a “kegyelemről.” A Szovjet ezúttal is tudta, mit csinál. Mindszenty Józsefben testesül meg az egész világon a komunista uralommal szembeni ellenállás. Vannak emberek szerte a világon, akik sohasem hallottak Magyarországról, de még ők is ismerik a sokat szenvdett magyar főpap nevét. A moszkvai vörösek azt akarták, hogy a genfi tárgyalások enyhült légkörében ne hasson zavarólag a mártír magyar főpap tragédiája. Arra gondoltak a szovjet pribékek, hogy egyik-másik nyugati politikusnak megmozdul a lelkiismerete s egyszerre a genfi zöld asztalra vág ... Nekünk, amerikai magyaroknak, ebben az ügyben csak az lehet a kötelességünk, hogy szomszédaink, barátaink figyelmét felhívjuk az igazságra. Arra, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímása nem szabad ember, hanem tovább is olyan rab, mint azelőtt volt. Csak éppen a börtöne más. Magyar kényszermunkások Szibériában Egy fiatal magyar hölgy, aki a napokban érkezett szabadföldre, mondotta el az alábbi megrendítő részleteket, élete elmúlt 10 évéből: “Budapestről 1945-ben hurcoltak el az oroszok. Semmi bűnöm nem volt, ahogy annak a sok ezernek sem, akik velem együtt kerültek Szibériába. 1945-ben 23 éves voltam. A 10 év szenvedését, megpróbáltatását nem óhajtom ecsetelni, mert aki ezt nem élte át el sem tudja képzelni, hogy mit jelent 10 év a szovjet pokolban. Ebből egy nap is elegendő volna, nem 10 év . . . Állati életet éltünk és hogy élve maradtunk, már akik élve maradtunk, azt csak annak köszönhetjük, hogy erősebb volt a reményünk a szabaduláshoz, mint a lemondásunk . . . Síró és megöregedett, beteg magyarokat hagytunk még ott. Ezeknek csak az volt a kérése, hogy mondjam el mindenhol, hogy tegyenek meg mindent, hogy a szenvedő magyarok és társaik a földi pokolból kikerüljenek.” Olyan öreg, elfujja a szél... Nem emberről van szó, hanem a Salisbury-i katedrális hatszázéves tornyáról, melyet az a veszély fenyeget, hogy a környékén röpdöső léglökéses repülőgépek szele ledönti. Éppen ezért az összes angliai léglökéses pilóta ■ figyelmeztetést kapott felsőbb helyről, hogy a katedrálist kerülje el messzire, hogy a robbanások által előidézett erős hanghullámok katasztrófát ne idézzenek elő. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lamagának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez önnekünk is javunkra lesz! BÉKY ZOLTÁN FŐESPERES LEVELE EISENHOWER ELNÖKHÖZ Ft. Béky Zoltán a Független Református Egyház főesperes személyes levelet intézett az Egyesült Államok elnökéhez a négy hatalmi konferencia előtt, a középeurópai népek, közöttük Magyarországnak az orosz járom alól felszabaditása érdekében. Levele másolatát Dulles külügyminiszternek is megkiildötte. Levelének főbb részei következők: Kedves Elnök Ur: Három alkalommal volt szerencsém személyesen találkozni önnel. Kétszer a választások alatt, mint a Republikánus Párt nemzetiségi sectiójának egyik direktora, melyre a Republiká- Párt központi vezetősége nevezett ki, egyszer pedig a Fehér Házban. Egy alkalommal sem mulasztottam el az ön segítségét kérni a leigázott, szabadságuktól megfosztott népek, közöttük a sokat szenvedett, halálra Ítélt magyar népnek a felszabaditása érdekében. Minden alkalommal úgy a párttól, mint öntől Ígéretet kaptunk, hogy a legnemesebb és legszentebb szabadság eszmékért küzdő Amerika soha sem fog belenyugodni ártatlan népeknek a leigázásába, szabadságuktól való megfosztásába és kiirtásába. Tudatában voltunk és vagyunk azoknak a súlyos bel- és külpolitikai körülményeknek, melyek között az Egyesült Államok kormányzását Elnök Ur átvette. Ismeretesek ma már azok a nemzetközi egyezmények, amelyeket az előzetes kormányok Yaltában és Pottsdamban kötöttek, amelyek az egész világot a történelem legkatasztrófálisabb válságba sodorták. Ilyen körülmények között — az egyezmény megszegőivel szemben — nem volt könnyű kormányozni és menteni, amit lehet azokból a szabadság eszmékből, amelyekért fiaink életüket áldozták fel. Ma már mintha derengeni kezdene a hajnal és ezt Isten titán után az Ön erős kezű, meg nem alkuvó politikájának köszönhetjük. Ma már reménykedni merünk, hogy annyi esztendőnek rettentő rabsága, élet halál harca és .szenvedése után fel fog ragyogni a leigázott népek szabadságának a napja. Ehhez azonban Isten után az ön és vezetése alatt álló kormánynak a segítségére, meg nem alkuvó politikájára van továbbra is szükség. Elnök Ur! Az utóbbi 10 esztendő egyik legdöntőbb alkalma, legjelentősebb történelmi találkozója van készülőben: a Négyhatalmi Találkozó. Ennek a konferenciának az asztaláról, nem hiányozhat — bármennyire ellenzik is az oroszok — 110 millió közép európai, közöttük 10 millió rabságra ítélt magyarnak a sorsa. Elnök Ur! Ez a levél egy halál tusáját vivő, ártatlan népnek a segélykiáltása. Az Isten Szent Nevében kérjük, tegyen meg mindent ezeknek a népeknek a felszabadításáért, ön a világ legnagyobb katonai hatalmasságának a feje. A szabadság legszentebb eszméiért küzdő országnak és népnek a vezére. A mi fiaink százezrei — közöttük magyar származású fiaink — a népek szabadságáért ontották vérüket és haltak meg a zsarnoksággal szemben. Mi nem csúfolhatj uk meg azokat az örök eszméket, melyekért fiaink hősi halált haltak. Minekünk becsületünk más népek előtt addig van, mig ezekhez az örök princípiumokhoz és eszmékhez hűek maradunk és ezeknek a zsarnokság minden hatalmasságával szemben érvényt tudunk szerezni. Elnök Ur! Az Isten nevében kérjük, ne engedje a konferencia tárgysorozatáról levenni a (Folyt, a 2-ik oldalon) A rendőr pajtáskodik Ha te püspök vagy, akkor én vagyok a pápa! — mondotta egy linzi rendőr annak a szorgas biciklistának, aki kerékpárját javította a linzi országúton. De azért igazi os'/iy£ kedélységgel segített a javításban. “Nagyon jó szerelő vagy”! — mondotta, mikor készen lettek és elbúcsúztak. Pár nappal később a rendőrt felettesei kihallgatásra rendelték, ahol parancsnoka melegen megrázta a kezét és megdicsérték azért a példátmutató előzékenységért, mellyel Franz Zaunernek, Linz püspökének kerékpárja javításában segítségére volt. Derék rendőrünk azóta bizonyára gondosan megnéz minden mackóruhás biciklist. Olaszország vezet A nemzetközi rendőrség statisztikája szerint halállal végződő büntettek a népesség arányában a következőképpen oszlanak meg a különböző országok között. Első helyen áll Olaszország 17 gyilkossággal, utána következik Portugália 14, Dánia 13, Ausztria 12, Németország 10, Franciaország 6, Svájc 5, Anglia 5, Norvégia 4 gyilkossággal. A nemzetközi rendőrség bizonyára gondban volt, hogy miképpen minősítse a szovjet területeken elkövetett “halállal végződő büntettek”-et, mivel itt a gyilkosság, hogy úgy mondjuk, alkotmányosan törvényesítettnek tekinthető. Ezért nem is szerepel a satisztika adatai között. Bizony, a pálmát igazságtalanul ítélték Olaszországnak... Gondolkodó villanyrendőr A Colorado állambeli Denverben üzembehelyezték a legújabb villanyrendőrt, amelynek az a sajátsága, hogy a forgalom sűrűségének megfelelően irányítja a közlekedés irányát. A központilag elhelyezett elektromos készülék felfogja a forgalom csökkenését, vagy növekvését és eszerint állítja be az egyes jelzőszinek időtartamát. Megszűnik tehát az üres kereszteződések előtt való ácsorgás, mert a lámpa már “gondolkodik” is. Akasztófát emlegetnek a magyar munkások Az osztrák békeszerződés aláírása, az oroszok ausztriai kivonulása, ugyanakkor a pesti kormányzat újabb munkahajszája, a normaszabályozás címén végbemenő bércsökkentések, a súlyos élelmezési helyzet robbanásig feszitette a kedélyeket. Különösen a gyári munkásság elkeseredése nagy, aminek egyre több vészesen fenyegető jele akad. így nemrég a Gheorghiu Dej Hajógyár (a volt Ganz Hajógyár) öntödéjének munkásai nyíltan megfenyegették Lang Mór művezetőt, hogy kormányváltozás esetén felakasztják a daruhidra. A Vörös Csillag Traktorgyár (a volt Hoff er és Schwantz gyár) normafelelősét, Tóth Miklóst a munkások megverték, amiért durva hangon adott szakszerűtlen utasításokat egy régi szakmunkásnak. A Rákosi Mátyás Müvek csepeli motorkerékpár-gyárában a pártfunkcionáriusok alig mernek megjelenni az üzemben, olyan fenyegető hangulat fogadja őket. Legújabban Bécsbe érkezett menekültek elbeszélése szerint a vasúton, villamosokon, az üzletek előtt sorbanálló csoportokban mind többen és többen szidják hangosan a rezsimet; a rendőrök igyekeznek úgy tenni, mintha mindezt nem is hallanák. Lőszergyártása Szovjetnek Székesfehérvárról nemrég menekült gyári munkás közlése szerint az ottani lőszergyárban, melynek titkos jelzése “7008,” többezer munkás három műszakban gyártja a lőszert, csaknem kizárólag a Szovjetunió számára, a honvédség csak kis részt kap belőle. Vigyázat, veszélyes kanyar! Több gázt a kocsinak! Törje össze kocsiját, mi jó áron megvesszük a roncsokat! A legjobb árakat fizetjük! Keresse Carpentier ócskavasraktárát!” Hatalmas táblák álltak ezzel a szöveggel a Paris-Lyon-i országút egyik kanyarjában. A felhívás annyira szuggesztivnek bizonyult, hogy a francia rendőrség közbelépésére, most az élelmes Carpentier-cég kénytelen leszerelni a táblákat. 105 év türelemmel Van Dyne a maga 105 évével egyik legöregebb embere az Egyesült Államoknak. Egy folyóirat riportere feltette neki is a sztereotip kérdést: Mi a hoszszu élet titka?... “A türelem! — felelte Van Dyne — ez az egyetlen titka. Ezt is meg lehet tanulni, ha az ember sokat horgászik...” A felelet egyenesen elszomorító, főleg emigrációnkban, mert itt aztán tömegével vannak olyan emberek, akik szeretnek halászni. Lehetőleg a zavarosban ! — s pont ezek fognak sokáig élni? . . . MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS NINCS SZABADON A világ összes újságjaiban első oldalra került az a budapesti hir, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímásának életfogytiglani büntetését “ideiglenesen megszakították és szabadlábra helyezték.” A nyugati közvélemény hajlamos ebből azt hinni, hogy a 6 és fél éves rabság után a magyar főpap csakugyan szabad ember lett. Holott ez merő tévedés, hiszen csödörből vederbe, egyik börtönből a másikba került. Maga a budapesti jelentés is úgy szól, hogy a hercegprímás valamelyik egyházi épületben kerül elhelyezésre. De hol? Amikor ezeket a sorokat Írjuk, nincs jelentés Mindszenty hercegprímás hollétére vonatkozólag. Maga a Vatikán sem tud semmi közelebbit. A magyar hercegprímást csak akkor lehet szabadnak nevezni, ha elfoglalhatja főpapi székét, ha működésében senkisem korlátozhatja, ha újságírókat fogadhat és igy tovább. Valószínűnek tartjuk, hogy valamelyik villába internálták az egészségileg is gyenge lábon álló főpapot s ezt a villát éjjelnappal a politikai rendőrség osztagai veszik körül. A pribékek tudta és beleegyezése nélkül senki sem érintkezhetik vele, tehát éppen olyan fogoly, mint völt azelőtt. Nagyon helyesen jegyezte meg a L’Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja: “Az egész csak propaganda.” Porhintás a nyugati közvélemény szemébe, mintahogy az volt Márton Áron, erdélyi katolikus püspök “szabadonbocsátása” is. Moszkva parancsából vetették annak idején börtönbe mind a kettőt és most ugyanaz a Moszkva adott utasitást úgynevezett szabadonbocsátásra is. RÁKÓCZI NAP-PIKNIK-JULIUS 24-ÉN A VÁRADY GROVE-BAN, F0RDS-0N A Rákóczi Segélyző Egyesület 17 New Jersey-i osztálya és a philadelphiai osztály az idén is megrendezik a szokásos new jerseyi Rákóczi Napot, még pedig julius 24-én, vasárnap a Fords, N. J.-ben levő hires Várady Grove-ban. (Ford Ave.) Ezúttal is nagy napra készülődik a résztvevő fiókokból álló rendező bizottság és a tagság! A rendező bizottság élén az idén is Nagy Béla, a cartereti 41-ik osztály enöke áll. Első alelnök Dudics József, a Perth Amboy-i 16-ik osztály elnöke, második alelnök Vértes Vince, a new brunswicki 19-ik osztálytól, a többi elnökök pedig a résztvevő osztályok elnökei. Jegyző Purzás Károly (16-ik oszt.), pénztárnok Bodák János (41-ik oszt.), a bizottság titkára pedig Farkas János, a new jerseyi kerületi szervező. A vásárló és előkészítő bizottság tagjai: Körmöndy József igazgató (New Brunswick), Máté Gyula (34. oszt.), Sütő János (41. oszt.), Mayer János (20. oszt. Hegedűs Mihály (19. oszt.) és Bérezik Bertalan (16. oszt.) A Rákóczi Napon minden évben találkozik sok régen nem látott rokon, jóbarát és ismerős . . . falubeli a falubelivel. Ezer meg ezer magyar testvér nagy találkozónapja ez! A zenét a közkedvelt Kára- Németh Testvérek rádió-zenekára szolgáltatja, akik igazán értenek ahhoz, hogy hogyan kell jó hangulatot csinálni! Aki ott lesz, egészen biztosan jól fog mulatni! Az autóbusz járat a fiókok ügye a különböző városokból. Magánautóval jövők a U. S. No. 1 highwayn (New York felől) a Woodbridge-i Clover Leaf Circle-t elhagyva 1 milenyira látják az ut balfelén a jelzőtáblát: “Várady Grove.” Trenton felől az 1-es highwayn az :“Outerbridge Crossing” táblánál letérhetnek Amboy felé és a második lámpánál balra fordulva érnek Fordsra, a Ford Ave.-re, vagy pedig az 1-es highwayn tovább haladva a fentemlitett Várady’s Grove felírásig, ahol jobbra fordulnak. A rendezőség úgy a vezetőség, mint a tagság nevében testvéri szeretettel hívja és várja a magyarságot erre a hagyományos nagy ünnepélyre, melynek műsora ezúttal is nagy gonddal lesz összeállítva! Ideges a magyar nép Bécsi sportrajongók, akik Budapesten végignéztek egy futballmérkőzést, (Bp. Honvéd- Wiener SC), az országban uralkodó általános nyugtalanságról és idegességről számolnak be. Feltűnően erősítették a rendőri ellenőrzést, az utolsó napokban nagyon érezhetővé vált az élelmiszerhiány, a boltok előtt hoszszu sorok álldogálnak élelemért. Mindenütt a rendszer kíméletlen szigorodását várják. A genfi konferencia miatt a kedvező döntésben reménykedő magyar nép idegessége tetőfokra hágott. A gazdasági krízis világszerte Nehézségek mindenhol. Csak nemrégiben is panaszos értesítés jött Nizzából a legutóbbi karneváli mulatságok kapcsán, amelyből kiderül, hogy az anyagi nehézségek miatt ezidén “csupán” tiz tonna konfettit fogyasztottak Nizzában. A világítás sem volt megfelelő: éjszakánként meg kellett elégedni a három kilométeres karneváli után ötvenkétezer villanykörtével; említésre sem érdemes az a kétszázötven óriáscsillár, amelyet ezidén meggyujtottak. Hiába, nehéz idők járnak mostanság. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot.1
