Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-21 / 29. szám

Egy millió aláírást a szabad Magyarországért! Mosolyog a kongresszus Szomorú dicsekvéssel állapít­juk meg, hogy igazunk volt, a­­mikor ezeken a hasábokon meg­jósoltuk: a rab népek ezt a me­netet elvesztették. Elvesztették, még mielőtt bárki is izgulhatott volna a kimenetel miatt. Genfben leteritették a kártyát s aztán gyorsan félre dobtak a csomagból egy lapot, mint ame­lyik nem játszik. Ez a félredo­bott kártyalap jelentette a rab népek ügyét. S van ennek a je­lenetnek egy különösen szomorú oldala. Eisenhower elnök a rab népek sorsát is emlegette, ő éppen o­­lyan jól tudta, mint Dulles kül­ügyminiszter, vagy a genfi ber­kekben bármelyik újságíró, hogy Bulganyin szovjet miniszterel­nök a rab népekről még tárgyal­ni sem óhajt. Régóta tudott do­log volt ez. A diplomáciai csator­nákon keresztül a nagyhatal­mak közt már hetekkel ezelőtt bizonyos néma megegyezés jött létre. És igy lön. Bulganyin azt mondta, hogy a magyar és a többi kelet-közép-európai népek kérdése nem is kerülhet szóba. S aztán elmondta az összes szokásos szovjet szólamokat. Hogy ezek a népek maguk vá­lasztották mai kormányformá­jukat és ő — Bulganyin — nem érzi magát ‘felhatalmazva” hogy a népek nevében beszéljen. Amikor ezeket a sorokat ír­juk, nem ismerhetjük a genfi konferencia eredményeit. De annyit már is leszűrhetünk: a nyugati világ és a kommunista világ közt a szakadék éppen ak­kora, mint volt azelőtt. Még ak­kor is, ha a német kérdésben va­lamelyes megállapodásra jutnak. A Szovjet éppen úgy fél a né­met kérdés megoldásától, mint a fordítottjától. Egyelőre mosolygós a genfi kép. Volt egyszer egy másik kongresszus — Bécsben — s ar­ról volt hires, hogy táncoltak a kongresszus tagjai. Genfben mo­solyognak, mert, állítólag, a vi­lágbékét csak igy lehet megóvni. Keep smiling, please! — ez a jelszó. Kelet- és Középeurópában 100 millió embernek nincs kedve mo­solyogni. Egy nagy csalódással több. S nem kell már ahhoz sok, hogy ezek a népek végképp ki­ábránduljanak a nyugati világ­ból. A Mindszenty-ügy margójára Ez is a genfi játékhoz tarto­zik. Megint csak emlékeztetjük olvasóinkat, hogy megjósoltuk: Mindszenty hercegprímást “sza­­badonbocsátják.” Azt is meg­mondtuk : ebben a szabadonbo­­csátásban nem lesz köszönet. A magyar főpap tovább is fogoly marad, mint a zágrábi bizoros, Stepinac. Moszkvában most látták elér­kezettnek az időt, hogy a ma­gyar hercegprímás látszólagos szabadonbocsátásával .a nyugati közvéleményt a maguk javára hangolják. És ez sikerült is. A világ nagy lapjai túlságosan el vannak foglalva a genfi esemé­nyekkel s csak eldugott hírek­ben emlékeznek meg erről a “kegyelemről.” A Szovjet ezúttal is tudta, mit csinál. Mindszenty Józsefben testesül meg az egész világon a komunista uralommal szembeni ellenállás. Vannak emberek szerte a világon, akik sohasem hallottak Magyarországról, de még ők is ismerik a sokat szen­­vdett magyar főpap nevét. A moszkvai vörösek azt akar­ták, hogy a genfi tárgyalások enyhült légkörében ne hasson zavarólag a mártír magyar fő­pap tragédiája. Arra gondol­tak a szovjet pribékek, hogy egyik-másik nyugati politikus­nak megmozdul a lelkiismerete s egyszerre a genfi zöld asztalra vág ... Nekünk, amerikai magyarok­nak, ebben az ügyben csak az lehet a kötelességünk, hogy szomszédaink, barátaink figyel­mét felhívjuk az igazságra. Ar­ra, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros herceg­prímása nem szabad ember, ha­nem tovább is olyan rab, mint azelőtt volt. Csak éppen a bör­töne más. Magyar kényszer­­munkások Szibé­riában Egy fiatal magyar hölgy, aki a napokban érkezett szabad­földre, mondotta el az alábbi megrendítő részleteket, élete elmúlt 10 évéből: “Budapestről 1945-ben hurcoltak el az oro­szok. Semmi bűnöm nem volt, ahogy annak a sok ezernek sem, akik velem együtt kerültek Szi­bériába. 1945-ben 23 éves vol­tam. A 10 év szenvedését, meg­próbáltatását nem óhajtom ecse­telni, mert aki ezt nem élte át el sem tudja képzelni, hogy mit je­lent 10 év a szovjet pokolban. Ebből egy nap is elegendő volna, nem 10 év . . . Állati életet él­tünk és hogy élve maradtunk, már akik élve maradtunk, azt csak annak köszönhetjük, hogy erősebb volt a reményünk a sza­baduláshoz, mint a lemondásunk . . . Síró és megöregedett, beteg magyarokat hagytunk még ott. Ezeknek csak az volt a kérése, hogy mondjam el mindenhol, hogy tegyenek meg mindent, hogy a szenvedő magyarok és társaik a földi pokolból kikerül­jenek.” Olyan öreg, elfujja a szél... Nem emberről van szó, hanem a Salisbury-i katedrális hatszáz­éves tornyáról, melyet az a ve­szély fenyeget, hogy a környé­kén röpdöső léglökéses repülő­gépek szele ledönti. Éppen ezért az összes angliai léglökéses piló­ta ■ figyelmeztetést kapott fel­sőbb helyről, hogy a katedrálist kerülje el messzire, hogy a rob­banások által előidézett erős hanghullámok katasztrófát ne idézzenek elő. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­­magának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez ön­­nekünk is javunkra lesz! BÉKY ZOLTÁN FŐESPERES LEVELE EISENHOWER ELNÖKHÖZ Ft. Béky Zoltán a Független Református Egyház főesperes személyes levelet intézett az Egyesült Államok elnökéhez a négy hatalmi konferencia előtt, a középeurópai népek, közöttük Magyarországnak az orosz já­rom alól felszabaditása érdeké­ben. Levele másolatát Dulles külügyminiszternek is megkiil­­dötte. Levelének főbb részei következők: Kedves Elnök Ur: Három alkalommal volt sze­rencsém személyesen találkozni önnel. Kétszer a választások a­­latt, mint a Republikánus Párt nemzetiségi sectiójának egyik direktora, melyre a Republiká- Párt központi vezetősége neve­zett ki, egyszer pedig a Fehér Házban. Egy alkalommal sem mulasztottam el az ön segítségét kérni a leigázott, szabadságuk­tól megfosztott népek, közöttük a sokat szenvedett, halálra Ítélt magyar népnek a felszabaditása érdekében. Minden alkalommal úgy a párttól, mint öntől Ígére­tet kaptunk, hogy a legneme­sebb és legszentebb szabadság eszmékért küzdő Amerika soha sem fog belenyugodni ártatlan népeknek a leigázásába, szabad­ságuktól való megfosztásába és kiirtásába. Tudatában voltunk és va­gyunk azoknak a súlyos bel- és külpolitikai körülményeknek, melyek között az Egyesült Álla­mok kormányzását Elnök Ur átvette. Ismeretesek ma már a­­zok a nemzetközi egyezmények, amelyeket az előzetes kormá­nyok Yaltában és Pottsdamban kötöttek, amelyek az egész vilá­got a történelem legkatasztrófá­­lisabb válságba sodorták. Ilyen körülmények között — az e­­gyezmény megszegőivel szemben — nem volt könnyű kormányoz­ni és menteni, amit lehet azokból a szabadság eszmékből, amelye­kért fiaink életüket áldozták fel. Ma már mintha derengeni kezdene a hajnal és ezt Isten ti­tán után az Ön erős kezű, meg nem alkuvó politikájának kö­szönhetjük. Ma már reményked­ni merünk, hogy annyi eszten­dőnek rettentő rabsága, élet ha­lál harca és .szenvedése után fel fog ragyogni a leigázott népek szabadságának a napja. Ehhez azonban Isten után az ön és ve­zetése alatt álló kormánynak a segítségére, meg nem alkuvó po­litikájára van továbbra is szük­ség. Elnök Ur! Az utóbbi 10 esz­tendő egyik legdöntőbb alkalma, legjelentősebb történelmi talál­kozója van készülőben: a Négy­hatalmi Találkozó. Ennek a kon­ferenciának az asztaláról, nem hiányozhat — bármennyire el­lenzik is az oroszok — 110 mil­lió közép európai, közöttük 10 millió rabságra ítélt magyarnak a sorsa. Elnök Ur! Ez a levél egy halál tusáját vivő, ártatlan népnek a segélykiáltása. Az Isten Szent Nevében kérjük, tegyen meg mindent ezeknek a népeknek a felszabadításáért, ön a világ legnagyobb katonai hatalmassá­gának a feje. A szabadság leg­szentebb eszméiért küzdő or­szágnak és népnek a vezére. A mi fiaink százezrei — közöttük magyar származású fiaink — a népek szabadságáért ontották vérüket és haltak meg a zsar­noksággal szemben. Mi nem csúfolhatj uk meg azokat az örök eszméket, melyekért fiaink hősi halált haltak. Minekünk becsü­letünk más népek előtt addig van, mig ezekhez az örök prin­cípiumokhoz és eszmékhez hűek maradunk és ezeknek a zsarnok­ság minden hatalmasságával szemben érvényt tudunk sze­rezni. Elnök Ur! Az Isten nevében kérjük, ne engedje a konferen­cia tárgysorozatáról levenni a (Folyt, a 2-ik oldalon) A rendőr pajtás­­kodik Ha te püspök vagy, akkor én vagyok a pápa! — mondotta egy linzi rendőr annak a szorgas bi­ciklistának, aki kerékpárját ja­vította a linzi országúton. De azért igazi os'/iy£ kedélységgel segített a javításban. “Nagyon jó szerelő vagy”! — mondotta, mikor készen lettek és elbúcsúz­tak. Pár nappal később a rend­őrt felettesei kihallgatásra ren­delték, ahol parancsnoka mele­gen megrázta a kezét és megdi­csérték azért a példátmutató e­­lőzékenységért, mellyel Franz Zaunernek, Linz püspökének ke­rékpárja javításában segítségé­re volt. Derék rendőrünk azóta bizonyára gondosan megnéz min­den mackóruhás biciklist. Olaszország vezet A nemzetközi rendőrség sta­tisztikája szerint halállal végző­dő büntettek a népesség arányá­ban a következőképpen oszlanak meg a különböző országok kö­zött. Első helyen áll Olaszország 17 gyilkossággal, utána követke­zik Portugália 14, Dánia 13, Ausztria 12, Németország 10, Franciaország 6, Svájc 5, Ang­lia 5, Norvégia 4 gyilkossággal. A nemzetközi rendőrség bizo­nyára gondban volt, hogy mikép­pen minősítse a szovjet terüle­teken elkövetett “halállal végző­dő büntettek”-et, mivel itt a gyilkosság, hogy úgy mondjuk, alkotmányosan törvényesített­nek tekinthető. Ezért nem is szerepel a satisztika adatai kö­zött. Bizony, a pálmát igazság­talanul ítélték Olaszországnak... Gondolkodó vil­lanyrendőr A Colorado állambeli Denver­­ben üzembehelyezték a legújabb villanyrendőrt, amelynek az a sajátsága, hogy a forgalom sű­rűségének megfelelően irányítja a közlekedés irányát. A közpon­tilag elhelyezett elektromos ké­szülék felfogja a forgalom csök­kenését, vagy növekvését és e­­szerint állítja be az egyes jelző­­szinek időtartamát. Megszűnik tehát az üres kereszteződések előtt való ácsorgás, mert a lám­pa már “gondolkodik” is. Akasztófát emleget­nek a magyar munkások Az osztrák békeszerződés alá­írása, az oroszok ausztriai kivo­nulása, ugyanakkor a pesti kor­mányzat újabb munkahajszája, a normaszabályozás címén vég­bemenő bércsökkentések, a sú­lyos élelmezési helyzet robbaná­sig feszitette a kedélyeket. Külö­nösen a gyári munkásság elkese­redése nagy, aminek egyre több vészesen fenyegető jele akad. így nemrég a Gheorghiu Dej Hajógyár (a volt Ganz Hajó­gyár) öntödéjének munkásai nyíltan megfenyegették Lang Mór művezetőt, hogy kormány­változás esetén felakasztják a daruhidra. A Vörös Csillag Traktorgyár (a volt Hoff er és Schwantz gyár) normafelelősét, Tóth Miklóst a munkások meg­verték, amiért durva hangon a­­dott szakszerűtlen utasításokat egy régi szakmunkásnak. A Rá­kosi Mátyás Müvek csepeli mo­torkerékpár-gyárában a párt­­funkcionáriusok alig mernek megjelenni az üzemben, olyan fenyegető hangulat fogadja ő­­ket. Legújabban Bécsbe érkezett menekültek elbeszélése szerint a vasúton, villamosokon, az üzle­tek előtt sorbanálló csoportok­ban mind többen és többen szid­ják hangosan a rezsimet; a rend­őrök igyekeznek úgy tenni, mintha mindezt nem is hallanák. Lőszergyártása Szovjetnek Székesfehérvárról nemrég me­nekült gyári munkás közlése sze­rint az ottani lőszergyárban, melynek titkos jelzése “7008,” többezer munkás három műszak­ban gyártja a lőszert, csaknem kizárólag a Szovjetunió számá­ra, a honvédség csak kis részt kap belőle. Vigyázat, veszélyes kanyar! Több gázt a kocsinak! Törje össze kocsiját, mi jó áron meg­vesszük a roncsokat! A legjobb árakat fizetjük! Keresse Car­­pentier ócskavasraktárát!” Ha­talmas táblák álltak ezzel a szö­veggel a Paris-Lyon-i országút egyik kanyarjában. A felhívás annyira szuggesztivnek bizo­nyult, hogy a francia rendőrség közbelépésére, most az élelmes Carpentier-cég kénytelen lesze­relni a táblákat. 105 év türelemmel Van Dyne a maga 105 évével egyik legöregebb embere az Egyesült Államoknak. Egy fo­lyóirat riportere feltette neki is a sztereotip kérdést: Mi a hosz­­szu élet titka?... “A türelem! — felelte Van Dyne — ez az egyet­len titka. Ezt is meg lehet tanul­ni, ha az ember sokat horgá­szik...” A felelet egyenesen el­szomorító, főleg emigrációnk­ban, mert itt aztán tömegével vannak olyan emberek, akik sze­retnek halászni. Lehetőleg a za­varosban ! — s pont ezek fognak sokáig élni? . . . MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS NINCS SZABADON A világ összes újságjaiban el­ső oldalra került az a budapesti hir, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros herceg­prímásának életfogytiglani bün­tetését “ideiglenesen megszakí­tották és szabadlábra helyez­ték.” A nyugati közvélemény haj­lamos ebből azt hinni, hogy a 6 és fél éves rabság után a magyar főpap csakugyan szabad ember lett. Holott ez merő tévedés, hi­szen csödörből vederbe, egyik börtönből a másikba került. Maga a budapesti jelentés is úgy szól, hogy a hercegprímás valamelyik egyházi épületben kerül elhelyezésre. De hol? Ami­kor ezeket a sorokat Írjuk, nincs jelentés Mindszenty hercegprí­más hollétére vonatkozólag. Ma­ga a Vatikán sem tud semmi kö­zelebbit. A magyar hercegprímást csak akkor lehet szabadnak ne­vezni, ha elfoglalhatja főpapi székét, ha működésében senki­­sem korlátozhatja, ha újságíró­kat fogadhat és igy tovább. Valószínűnek tartjuk, hogy valamelyik villába internálták az egészségileg is gyenge lábon álló főpapot s ezt a villát éjjel­nappal a politikai rendőrség osz­tagai veszik körül. A pribékek tudta és beleegyezése nélkül sen­ki sem érintkezhetik vele, tehát éppen olyan fogoly, mint völt azelőtt. Nagyon helyesen jegyezte meg a L’Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja: “Az egész csak propaganda.” Por­­hintás a nyugati közvélemény szemébe, mintahogy az volt Már­ton Áron, erdélyi katolikus püs­pök “szabadonbocsátása” is. Moszkva parancsából vetették annak idején börtönbe mind a kettőt és most ugyanaz a Moszk­va adott utasitást úgynevezett szabadonbocsátásra is. RÁKÓCZI NAP-PIKNIK-JULIUS 24-ÉN A VÁRADY GROVE-BAN, F0RDS-0N A Rákóczi Segélyző Egyesü­let 17 New Jersey-i osztálya és a philadelphiai osztály az idén is megrendezik a szokásos new jerseyi Rákóczi Napot, még pedig julius 24-én, vasárnap a Fords, N. J.-ben levő hires Vá­­rady Grove-ban. (Ford Ave.) Ezúttal is nagy napra készülő­dik a résztvevő fiókokból álló rendező bizottság és a tagság! A rendező bizottság élén az idén is Nagy Béla, a cartereti 41-ik osztály enöke áll. Első al­­elnök Dudics József, a Perth Amboy-i 16-ik osztály elnöke, második alelnök Vértes Vince, a new brunswicki 19-ik osz­tálytól, a többi elnökök pedig a résztvevő osztályok elnökei. Jegyző Purzás Károly (16-ik oszt.), pénztárnok Bodák Já­nos (41-ik oszt.), a bizottság titkára pedig Farkas János, a new jerseyi kerületi szervező. A vásárló és előkészítő bizott­ság tagjai: Körmöndy József igazgató (New Brunswick), Máté Gyula (34. oszt.), Sütő János (41. oszt.), Mayer János (20. oszt. Hegedűs Mihály (19. oszt.) és Bérezik Bertalan (16. oszt.) A Rákóczi Napon minden év­ben találkozik sok régen nem látott rokon, jóbarát és isme­rős . . . falubeli a falubelivel. Ezer meg ezer magyar testvér nagy találkozónapja ez! A zenét a közkedvelt Kára- Németh Testvérek rádió-zene­­kára szolgáltatja, akik igazán értenek ahhoz, hogy hogyan kell jó hangulatot csinálni! Aki ott lesz, egészen biztosan jól fog mulatni! Az autóbusz járat a fiókok ügye a különböző városokból. Magánautóval jövők a U. S. No. 1 highwayn (New York felől) a Woodbridge-i Clover Leaf Circle-t elhagyva 1 mile­­nyira látják az ut balfelén a jelzőtáblát: “Várady Grove.” Trenton felől az 1-es highwayn az :“Outerbridge Crossing” táblánál letérhetnek Amboy felé és a második lámpánál bal­ra fordulva érnek Fordsra, a Ford Ave.-re, vagy pedig az 1-es highwayn tovább haladva a fentemlitett Várady’s Grove felírásig, ahol jobbra fordul­nak. A rendezőség úgy a vezető­ség, mint a tagság nevében test­véri szeretettel hívja és várja a magyarságot erre a hagyo­mányos nagy ünnepélyre, melynek műsora ezúttal is nagy gonddal lesz összeállít­va! Ideges a magyar nép Bécsi sportrajongók, akik Bu­dapesten végignéztek egy fut­ballmérkőzést, (Bp. Honvéd- Wiener SC), az országban ural­kodó általános nyugtalanságról és idegességről számolnak be. Feltűnően erősítették a rendőri ellenőrzést, az utolsó napokban nagyon érezhetővé vált az élel­miszerhiány, a boltok előtt hosz­­szu sorok álldogálnak élelemért. Mindenütt a rendszer kímélet­len szigorodását várják. A genfi konferencia miatt a kedvező döntésben reménykedő magyar nép idegessége tetőfok­ra hágott. A gazdasági krízis világszerte Nehézségek mindenhol. Csak nemrégiben is panaszos értesítés jött Nizzából a legutóbbi karne­váli mulatságok kapcsán, amely­ből kiderül, hogy az anyagi ne­hézségek miatt ezidén “csupán” tiz tonna konfettit fogyasztottak Nizzában. A világítás sem volt megfelelő: éjszakánként meg kellett elégedni a három kilomé­teres karneváli után ötvenkét­ezer villanykörtével; említésre sem érdemes az a kétszázötven óriáscsillár, amelyet ezidén meg­­gyujtottak. Hiába, nehéz idők járnak mostanság. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot.1

Next

/
Thumbnails
Contents