Hiradó, 1955. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-10 / 10. szám

—1955 Március 15— Mit rejt a “Szabadság-Harang” a magyar jövendő számára? Mintha eziránt érdeklődnék a csöppnyi Anna is, amidőn az Egyesült Álla­mok létrejöttének színhelyét meglátogatta. A 750,000 példányban közkézen forgó Philadelphia Bulletin napilap érdemesnek tartotta nem-magyar olvasói részére megörökíteni e jelenetet. Vájjon bennünket kevésbbé érdekelnének közintézmé­nyeink, népünk, óhazai véreink sorsa? Március Idusa, a 106 évvel ezelőtt túlerővel szemben összeroppant szabad­ságharc eszméi ösztökéljenek fiatalos lelkesedésre vallamennyiünket! Az ameri­kai maga is elnyomott nép volt, tehát meg fogja érteni törekvéseinket. Szilárdítsuk meg összeköttetéseinket, szerezzünk minél több megbecsülést a magyarságnak: le^ gyünk a Vasfüggöny hátraszoritásában tevékeny szövetségesei az Egyesült Álla­mok felelős államiérfiainak! Minél több helyütt ünnepük meg egyházaink, egyleteink március szabad­ságeszméit — annál nagyobb lesz a visszhangja törekvéseinknek a világ e vezető társadalmában! Maga az Egyesült Államok elnöke, Dwight D. Eisenhower sze­gezi le a magyar szabadságtörekvések fontosságát az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni központján át mindenüvé eljuttatott szózatával. Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári diadala emlékére évszázadok óta megkondul sok-sok országban a déli harangszó. Tőlünk, amerikai magyaroktól függ, hogy a közös célért vállvetve tudunk-e munkát, áldozatot vállalni azért, hogy a pogány kiseprüzésének 500-ik évfordulójára felzugjon a szabadság harangja — minden szenvedő magyar testvér felszabadítására. Amerika népessége rohamosan szaporodik KIT S MIT ÜNNEPELNEK VASÁRNAP BOUND BR00K0N? Nincs kiegyezés a kis népek bőrére Ben Hill Brown helyettes kül­ügyi államtitkárnak a new yor­­ki magyar szabadság-ünnepé­lyen elmondott beszéde szá­munkra egy-két szempontból különös figyelmet érdemel. A helyettes államtitkár, mint a külügyminiszter képviselője száraz tárgyilagossággal csupán tényeket szögezett le. Igazi szá­raz angol-szász stílusban be­szélt a moszkvai kommunisták csalárdságáról és a tényeknék megfelelően elismerte, hogy Sztálinnak ez is, az is sikerült. Az, hogy az oroszok Magyaror­szágon és a környező államok­ban tartós uralomra rendez­kedjenek be, Sztálinnak nem is került megerőltetésébe, — mert hiszen abban az időben az amerikai kormány és a nép igen jámbor társaságnak tartotta Uncle Joe-t és elvtársait. Nem is akarunk a történelmi felsorolásnak ezzel a részével foglalkozni, mert túlsók a kese­rűség bennünk, már pedig Brown helyettes államtitkárt nem akarnók megbánatni. Egy­részt nem hibás, másrészt az amerikai magyarság' illusztris vendége volt. S örülünk, mert az amerikai külügyminisztéri­um elég fontosnak tartotta a magyarok ünnepét, hogy egyik szóvivőjét küldje el New York­ba. Hála- ezért és fejezzük is ki minden lehető módon köszöne­­tünket. Fontosnak találjuk a helyet­tes államtitkár kijelentésének azt a részét, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó kigyezni a Szovjettel, ha ez az alku a kis népek bőrére megy. Az amerikai kormány nem járul hozzá sem­mihez, ami a rab népek mai álla­potát törvényesíthetné s ha Moszkva ezzel a céllal hívná zöld asztalhoz a nagyhatalmak kép­viselőit, ehhez a zöld asztalhoz az Egyesült Államok felelős po­litikusa eleve nem ülne le. Megvalljuk, hogy megnug­­tató ezt tudni még akkor is, ha nem először halljuk. Jó tudni, hogy az Egyesült Államok kor­mánya egy jottányit sem hajlott el Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter által lefektetett vezérelvektől. Tudjuk, hogy a co-existencia — csúnya szó és még csúnyább, amit takar — még mindig ott úszkál a levegő­ben, mint a kora őszi levegőben az öröknyál. A világ különféle boszorkánykonyháin kotyvaszt­ják a báj italt, amitől mindenki és minden meggyógyul . . . De jó tudni, hogy ezt a báj­­italt felelős amerikai államférfi nem nyeli le. Washington és London viszonya Azok, akik szeretik keresni a csomót a kákán, azt fuvolázzák, hogy Amerika és Anglia közt túlságosan nagy a szakadék .és ha az események tragikus fordu­latot vennének, talán nyílt sza­kításra kerülne sor. Természetesen nem igaz. A formózai ügyben van bizonyos különbség az amerikai és angol felfogás közt, de ez inkább tak­tikai jellegű. Úgy lehetne mon­dani, hogy amig az Egyesült Ál­lamok nem alkuszik, Anglia minden lehetőt elkövet a sokszor ténylegesen puskaporos levegő megtisztítására. Tehát inkább a szerepek felosztásáról van szó és nem egymás ellen fordulás­ról. A kommunisták és barátaik tehát egészen tévesen Ítélik meg a helyzetet, — de ha nekik igy jó, nekünk nincs ez ellen kifogá­sunk. Megnyugtatjuk őket, hogy sem ma, sem holnap nem várha­tó Washington és London közt a szakadás. Anglia kormánya sohasem követhetne ilyen ka­tasztrófa-politikát. Abban a pillanatban a brit birodalom da­rabokra hullana és a kommu­nisták könnyű martalékává vál­na. Ez a vörös vágyálom nem tel­­jesdeik. Masaryk-nap New Yorkban New York állam kormányzó­ja hivatalosan, elrendelte, hogy az amerikaiak ünnepet üljenek a Csehszlovák köztársaság meg­alapítójának és első elnökének emlékére. Nosza! Zengjen hát a sip, szóljon a dob és a cintá­nyér, üljünk ünnepet annak, aki Amerikának eh tudott adni egy óriási hazugságot. Azt, hogy lé­tezik egy csehszlovák nép s e­­gyéb sem kell a világ boldogsá­gához, minthogy ez a nép önálló és szabad legyen. Sok-sok dollár­jába került Amerikának ez a Masaryk-féle portéka és sok könnyet, vért hullattak az ár­tatlan tízezrek azért a geopoliti­kai értelmetlenségért, amit Csehszlovákia néven festettek Európa térképére. Ünnepelhet valóban Amerika. Masaryk a pánszlávizmust elő­retolta Bécs és Budapest kapu­jáig. De ez még nem minden. Az, hogy a történelem színpadára léphetett Hitler és kirobbantot­ta a második világháborút, bi­zony ez — közvetve bár — nagy mértékben a néhai Masaryk számlájára Írandó. Masaryk bomlasztotta részeire az Oszt­rák-Magyar Monarchiát, ezt az egyensúlyozó európai nagyha­talmat s ezzel Kelet-Közép­­európában megnyitotta a teret Hitler és a Hitler-fiókák számá­ra. Ha az Ostzrák-Magyar Mo­narchia megmaradhatott volna, az emberiség elkerülte volna a második világháborút és Hitler nevét ma senki sem ismerné. Miért ünnepelje Masarykot Amei’ika népe? Talán demokrá­ciát tanulhaott tőle és dicstelen utódjától, Benes Eduárdtól? In­kább fordítva történt. Masaryk itt, Amerikában tanulta a de­mokráciát, de nem bizonyult túlságosan j ó tanítványnak. Csehszlovákiában ledöntötték Kossuth Lajos szobrait. Nagy bátorságról tett tanúbizonysá­got akkor Masaryk Tamás! Az, hogy ma jajveszékeléstől hangos a Kárpátok tája, bizony nagy mértékben Masaryk szám­lájára írandó s ha ezt akkor nem látta Amerika, látnia kellene most. New York kormányzójá­nak meg kellett volna kérdeznie a csehszlovák állam második számú alkotó elemét, a szlováko­kat s ők megmondták volna, hogy csehszlovák nemzet soha­sem volt és ha még egyszer sza­badon dönthetnek p sorsuk fe­lett, akkor ők nem akarnak töb­bé a Csehszlovákiának nevezett Masaryk-tákolmányban élni. Meg kellett volna őket kér­dezni. Az Egyesült Államok ' lakói­nak a száma erősen megnöveke­dett az utolsó évek folyamán és hasonló növekedésre számítha­tunk a közeljövőben is. Ma 163 millió férfi, nő és gyermek él az Egyesült Államokban, 13 milli­óval több, mint 5 évvel ezleőtt. Az elmúlt évben 2.8 millióval szaporodott a lakosság, ami az eddigi legmagasabb arányú sza­porulat volt Amerika történeté­ben. Ha ez az irányzat tovább­tart, 1965-ben legalább fs 190 millió lélekre fog emelkedni a létszám. • A szaporodás oka természetes. A születések száma 1950 óta minden évben gyarapszik és 1954-ben értük el a rekordot: 4,100,000 csecsemő jött tavaly a világra. A születések gygarapo­­dása a házasságkötések gyara­podására vezethető vissza és ar­ra, hogy a gyermektelen házas­ságok száma csökkenőben van. Aházasságra lépők életkora is csökkent és a többgyermekes családok száma növekszik. Az eljövendő években a népes­ség tagozata megfelelő változá­sokon fog átmenni. 1965-ben 17 millióra emelkedik a 65 éven fe­lüliek száma, kétszerannyira, mint 1940-ben. Az idősebb pol­gárok részéről nagyobb keres­let fog megindulni orvosi "keze­lésben, utazásban és a szórakoz­tatási szakmákban; nagyobb fontossága lesz a nyugdíj körüli kérdéseknek. Az 1940-50-es születési rekor­dok következtében 1965-re 36 millió fiú is lány fogja a 1018 éves kort elérni, tehát 65%-al -több, mint 1950-ben. Ez a cso­port több élelmiszert, több isko­lát, több sporteszközt és több használt automobilt fog igényel­ni. A fiatalkori bűnözők prob­lémájának egyre nagyobb fon­tossága lesz. ' Amerika munkásserege 1965- re 78 millióra emelkedik, tehát 10 millióval többre, mint ma és mig a munkások száma az utolsó öt év folyamán évenként csak 700,000-el szaporodott, 1960 és 1965 között 1.2 millióval fog sza­porodni. A népesség gyarapodásából a mezőgazdasági vidékek nem vet­ték ki részüket. Az első világhá­ború óta ez a lakosság csökken, és a második világháború óta a csökkenés még jelentékenyebb, mint azelőtt. 1954-ben 22 millió­nál kevesebb amerikai élt far­mokon, ami 7 millió csökkenést jelent az utolsó 15 év alatt. A mezőgazdasági államok lakossá­ga tehát vagy csökkent vagy ki­sebb szaporulatot mutat fel, mint az országos átlag. A népesség szaporodásának jövő arányait nem lehet teljes teljes biztonsággal megjöven­dölni. Újabb világháború, vagy súlyos gazdasági válság kitörése hirtelen megállíthatják az ör­vendetes irányzatot. De ha ilyen katasztrófa nem következik, be, valószínű, hogy a legközelebbi évtized 30 millió lélekkel fogja szaporítani Amerika lakosainak a számát. Common Council New Yorkban, a 130 East 16 St. alatt, az “Amerikai Magyar Szó” megtévesztő cimü magyar­­nyelvű kommunista hetilap fész­kében valamikor a múlt ősszel formálisan megalakult egy “Gel­­lért Hugó Emlék-bizottság” ab­ból a célból, hogy ennek a kom­munista vizeken evező festőnek 40 éves jubileumát az ország minden részében megünnepel­tessék a magyarul beszélő vörö­sekkel, nemcsak azért, mert Gel­­lért Hugót a komik elveivel és művészetével együtt, mindenes­től a magukénak vallják, de a­­zért is, mert ez a Mr. Gellért nem más, mint a fentnevezett kommunista lap kiadó-vállalatá­nak, a fentirt cim alatt székelő “Hungarian Word, Inc.”-nek az elnöke. A tervezett és már sok helyen megtartott Gellért Hugo ünnepélyek jövedelme, termé­szetesen, a lap vállalat kasszájá­ba folyik be, amit esetenként a lapban kinyomtatva nyugtáznak is. (Tehát egyáltalán nem csi­nálnak titkot ebből ott maguk között!) A Gellért Hugó ünnepélyek sorozatát New Yorkban kezdték meg pár hónappal ezelőtt s an­nak főszónoka Paul Robeson, az ismert kommunista énekes volt. A Los Angeles, Californiában megtartott ünnepélyről a new yorki vörös csatornaujság feb­ruár 10-i számában közölt beszá­moló többek között ezeket az é­­pületes részeket tartalmazza: “A régi gárdából Newald Jenő... a Magyar Szó egyik külmunka­­társa, mint régi ismerőst még az “Előre” napilap idejéből üdvö­zölte és sajnálatát fejezte ki, hogy csak százak és nem ezrek vesznek részt Gellért ünneplésé­ben. A koreai származású David Hyun az Idegen Védelmi Bizott­ság nevében üdvözölte, aki maga is deportálási eljárás alatt van.” — “A hollywoodi tizenegy üldö­zött irók egyike, John Howard Lawson, az ünnepély főszónoka emelkedett azután szólásra . . . Kíméletlen szavakkal illette a jelenlegi hisztérikus állapoto­kat ...” “Megemlékezett Gellért azon művészi munkájáról, ami­kor a 30-as években Marx “Tő­­ké”-jét illusztrálta ...” — “S miután Faragó Zsiga a Magyar Szó javára való adakozásra szó­lította fel a közönséget, ismét bebizonyították lapjuk iránti szeretetüket és kötelesség érzé­süket . . . Néhány perc alatt $884.50-et adtak össze a Ma­gyar Szó támogatására.”— “Vé­gül pedig az ünnepelt Gellért Hugó lépett a mikrofon elé . . .” “Végtelen elismeréssel adózott sajtónk több mint 50 éves mun­kálkodásának és lapunk mai két vezetőjének Deák Zoltán és Ros­­ner Sándornak. Megemlékezett aztán mártírhalált halt öccséről . . . aki 22 éves korában esett ál­dozatul az osztályharcban.” (Vájjon hol, miért, mikor? — Szerk.) A chicagói Gellért-ünnepé­­lyen, február 13-án, a »vaskos kommunista elveket valló “Rev.” Gross pródikátor, — aki az istentilen, atheista kommu­nizmus propagálására egészen hülye módon magát az Ur Jézus Krisztust és tanításait próbálja felhasználni — beszédében töb­bek között igy áradozik Gellért Hugóról: “Ki hinné, hogy e sze­rény, tartózkodó, halkszavu, sze­líd ember külseje mögött egy harcos, bátor hős rejtőzködik, a­­ki nem fél szembeszállni a leg­hatalmasabb hivatalos tényezők­kel sem? Hogy azután ilyenfor­mán megismerkedett a börtönök belsejével is, azt talán monda­nom sem kell.” (Pedig kell, mert ezt is most tudtuk meg! — Szerk.) — “Meglehetősen ki­csiny az a müvésztársaság, a mely ma is azonosítja magát Gellérttel művészi célkitűzései­ben, de eljö az idő — s ámbár nem lehet messze — amikor a történelmi fejlődés, ez a könyör­telen, de igazságos biró, a Gel­­lérteket fogja fényesen igazol­ni!” (Lám, lám: a prédikátor ur felcsapott jósnak! — Szerk.) Gellért Hugó chicagói utjával kapcsolatban a Magyar Szó be­számolt arról is, hogy az ottani Amerikai Szovjet Barátsági szervezet “felhasználta Gellért munkástárs látogatását arra, hogy egyúttal ők is ünnepi szó­noknak léptessék fel ...” a feb­ruár 12-én tartott Puskin ünne­pélyen. Az amerikai, magyarul beszélő vörösek Gpllért-ünnepléseivel egyidejűleg a kommunisták Ma­gyarországon is nagy hűhót csi­nálnak e “világraszóló művész” jubileumából. Külön Gellért Hu­gó kiállítást is rendeztek, ame­lyen az egyik “alkotás” Paul Robeson, “a kiváló békeharcos, akit, mint itt láthatjuk, Gellért Hugó egyik legjobb rajzában meg is örökített” — mondotta ottani megnyitó beszédében Aradi Nóra művészettörténész. A megnyitó beszéd egyik “mél­tató” részlete pedig ezeket a di­cső adatokat sorolja fel az ünne­pedről: “Politikai magatartásá­ról olyan tevékenységei szólhat­nak, mint az 1927-ben alakult a­­merikai magyarok Horthy-elle­­nes ligájának elnöki tisztsége, a bebörtönözött Rákosi kiszabadí­tásáért vívott küzdelemben való részvétel^.), vagy vezető tevé­kenysége abban a küzdelem­ben, amit az amerikai magyarok vívtak, hogy a Horthyék által . irányított 1929-iki Kossuth-szo­­bor leleplezésének nemzeti jelle­get adjanak.” * * * , A fenti idézetekkel egészen pontosan rámutattunk arra, hogy kit ünnepelnek Bound Brook-on, március 13-án. Azt pedig, hogy mit ünnepelnek, szintén megmondja a vörös szennylap egyik kiáltványa, a­­mit a Magyar Szó Országos Lap­bizottsága nevében Petrás Pál és Deák Zoltán “követtek el” ez­zel a hangzatos címmel: “Ünne­peljük Március Idusát és Ma­gyarország felszabadításának 10-ik évfordulóját!” A magyar szabadság-eszmék 107 év előtti tettekbe lendülésé­­nek történelmünkben oly fényes napját ezek a vörös-mételyezők azzal ünnepük, hogy Magyaror­szág legsötétebb 10 esztendejét e"ekig magasztalják s a magyar nép, a magyar munkás vérének­­verejtékének szipolyoz óit, Moszkva bérenceit és azoknak tiz év alatt elért “eredményeit” dicsőítik. Félrevezető, megtévesztő mó­don, magyar “márciusi ünne­pélyt” hirdetve csalogatják a vö­rösek a New Jersey-i magyarsá­got most a Bound Brook-i “Mun­kás Otthonnak” nevezett kom­munista fészekbe, hogy azután a valóságban Gellért Hugó kia­dóvállalati elnök ur jubileumára hivatkozva a Kremlin itteni ma­gyar-nyelvű szócsöve, az “Ame­­(Folyt. a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents