Hiradó, 1954. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1954-10-21 / 42. szám

Mint az ótestamentomi manna... A jelentések szerint ragyogó napsütés volt, amikor a léggöm­bök százezrei megérkeztek Ma­gyarország fölé. A magyar ősz ritka szép szinekben pompázott. A fecskék, gólyák már elmentek és ismeretlen céllal vándorló ökörnyál úszott a levegőben. Akkor érkeztek meg a lég­gömbök. Északnyugat felől könnyű de kitartó szél fújt. E- zeknek a hátán érkeztek a színes ballonok. Valósággal eltakarták az eget. Kovács János, a Balaton partján éppen a hálót készült kidobni s csak eltátotta a száját a furcsa tünemény láttán. Odébb Kis Péter ballagott, vállán egy fejszével, a füzesek irányában. Hirtelen megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Szegeden, a Széchenyi-téren százával hulltak alá a léggöm­bök s kifordult belőlük a teher, mint érett gyümölcs a héjából. Az emberek egymást letaposva rohantak érettük. A kommunis­ta kormány éber virrasztói, a rendőrök megpróbálták, hogy a tömeget eltereljék, de nem bír­tak vele. Segítségért telefonál­tak. Segítségért telefonáltak Új­szerűről, az Alsótanyáról, Sán­­dorfalva irányából . . . Minden­felé hullt a léggömb, a nyugatról érkezett üzenettel. Annyi rendőr még nincs Magyarországon, hogy minden léggömböt felkap­kodjon. Budapesten már meg Sem kísérelték. A csepeli mun­kások szinte kihívóan gyűrték zsebre a léggömbből kiforduló “Szabad Magyarország” cimü újságot . . . Képzeljék csak el! Magyarországra, a vasfüggöny leereszkedése óta még sohasem jutott el nyomtatott újság. A léggömböket Nyugatnémet­országból eregették a levegőbe. Az időjáráskutatók pontosan megállapították a kedvező szél­­járást s aztán egyszerre műkö­désbe lépett az egész gépezet . . . Valóságos hadművelet volt ez, s ezt a nevet kapta “Focus.” A “Focus” tökéletes sikerrel járt. A léggömbök mindenhová elju­tottak, ahol magyarok élnek, a Kárpátmedence területén. Hadd mondjuk el azt is, hogy mi ennek a “hadműveletnek” a célja. Távolról sem az, hogy a magyar népet valami véres fel­kelésre bírja. Ez oktalanság és bűn volna. A megszálló oroszok t a n k j áival, géppisztolyaival szemben nem lehet furkósbottal harcolni. Csak a magyar nép húzná a kurtábbat. Viszont a magyar nép már eddig is elért a maga passzív el­lenállásával, közömbös magatas­­tásával egy ósiási eredményt. A kommunista k o r m ányzatnak egyetlen terve sem vált valóra. A gyárak nem termelik az előirt mennyiséget, a mezőkön a nép ott játsza ki a rendszert, ahol le­het. A kommunista kormányzat tehetetlen, mert az egész ma­gyar nép ellenében nincs mit csi­nálni. Nem lehet az egész népet internáló táborba küldeni. A nyugatról küldött magyar újság biztatást jelent a magyar népnek, hogy a szabad világ nem felejtkezett el róla. S biztatást arra is, hogy a passzív ellenállás eredményeit meg lehet tartani és tovább lehet fokozni. Főleg, ha a magyar nép akarata éppen olyan egységesen nyilvánul meg, mint eddig. Ezért jó, ha a tenni­valókról értesül Kovács János a Balaton partján, Erdős Imre Borsodban, Nagy András a Hor­tobágy szélén. Hiszen nekik nincs rádiójuk . . . Úgy hullott a levegőből a nyu­gati üzenet, mint az ótestamen­­tumi manna. A hajdani zsidók megehették a mannát, jóllakhat­tak vele. A nyugatról érkezett újságot a magyar nép nem eheti meg. Nem töltheti meg vele éhes gyomrát. De talán lelkierőt me­rit belőle. Erőt a további harcra. Bámulatps szűk látókör Luca Eller ott lakik az Adria partján, Trieszt mellett. A neve nem olaszos, de olasznak érzi magát. Annyira olasznak, hogy szerette volna, ha nemcsak a konyhája, hanem a lakószobája is Olaszországba esett volna . . . Nem teljesülhetett ez a kíván­sága, pedig Signor Eller megtett minden tőle telhetőt. Végül is tehetetlenül kellett néznie, hogy a határmegállapitó bizottság sárga csikót fest a háztetőre. Mert az olasz-jugoszláv határ pont a háza közepén vonul át. Pincéjében is ott van a sárga esik. A krumplija Olaszország­ban van, de a szőlőgerezdeket a száritórudon kénytelen Jugo­szláviában tartani. így húzták meg Triesztnél az olasz-jugo­szláv határt. És Signor Eller szomorú esete bejárta az egész világsajtót. Az újságírók érde­kesnek találták a hirt és a ki­adók nem kímélték a nyomda­­festéket. Pedig vannak ezeknek a lapoknak olyan olvasói, akik nem is tudják, merre van Tri­eszt. Nem is akarják tudni. Mi­nek? Signor Eller esete nekünk nem furcsa és nem jelent újdon­ságot. Magyarország trianoni határa mentén sok ilyen “Eller­­ház” van. Valamennyi nagy nyugati lap munkatársa cikkso­rozatot Írhatott volna arról, hogy osztották kétfelé emberek házát, gazdasági udvarát, föld­jét, szőllőjét. S igy maradt év­tizedeken keresztül. Ilyen szük­­látkörüséggel szabdalták részei­re az országot és az egyszerű nép tulajdonát. Őrültek munká­ja volt . . . S aztán a világ cso­dálkozott, hogy ezzel a “tökéle­tes” rendezéssel nincs megelé­gedve senki. Régi és fájdalmas történet. De azt hittük, hogy ennek a szüklátkörüségnek már vége. Elvégre az Ur 1954. esztendejét írjuk és a nyugati határrende­­zők is sok mindent tanulhattak volna. Sajnos, tanulságosan de­rülátók vagyunk. Valljuk be nyíltan; semmit sem tanultak... Kutya-macska> barátság A franciák komolyan tanul­­gatj ák az illemtan könyveknek a barátságos viselkedésről szóló fejezetét. Az uj kiadásokban KIK SEGÍTETTÉK ELŐ A MAGYAR SAVINGS AND LOAN FEJLŐDÉSÉT HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL t' Az első világháború utáni idő­ben gyakran átlátogattam Perth Amboyba, ahol már hivatásom­nál fogva is sokat forogtam a fi­­talság között. Vidámság és tör­hetetlen munkakedv jellemezte azt a magyar fiatalságot, mely vidám élniakarással indult neki az életnek és a jövő-alapitásnak. Ebben a társaságban találkoz­tam először egy pirospozsgás arcú, mindig jókedvű, daliás termetű magyar legénnyel, aki már akkor kitűnt a többi közül és úgy a fiatalok, mint az öre­gek között megbecsülést és elis­merést vívott ki magának. Tör­hetetlen munkakedv és ember­szeretet sugárzott, belőle már akkor is és velem együtt min­denki kereste társaságát . . . Sütő Ferenc volt ez a fiatalem­ber. SÜTŐ FERENC Sütő Ferenc, aki 1913-ban jött az Egyesült Államokba, hamar megtalálta a helyét a ha­sonló korú és sorsú magyar fia­talok között és törhetetlen szor­galommal adott jó példát min­denkinek. 1921-ben, amikor megnősült, már külön pótfejezetet is nyom­nak.” A németek iránti barátsá­gos viselkedés tudománya” cí­men. Tréfa ide, tréfa oda, de a franciák most csakugyan olyas­mit tesznek, amit eddig soha meg sem próbáltak. Akár van rá kedvük, akár nincs, kénytelenek a “bosch”-oknak csúfolt némete­ket barátságukba fogadni, sőt fegyverbarátságukba, ami a vi­lág mindenféle barátságánál többet jelent. Lehet, hogy sohasem fog tel­jesen kibékülni a francia és a német nép. De az eddigi viszony­nál többet ér még egy erőltetett barátság is. A sima haj is hullá­mossá válik az ügyes fodrász ke­zén. Alig lehet megkülönböztet­ni az igazi hullámos hajtól. Hátha van egy ilyen — mes­terséges ugyan, — de tartós mo­solygás is . . . átjött New Brunswickra, ahon­nan feleségét választotta. A pél­dás és kiegyensúlyozott családi élet uj erőt adott Sütő Ferenc­nek. Önálló akart lenni. Saját üzletet akart. És a kitartó mun­ka eredményeképen ez is megva­lósult. 1930-ban társas-üzletet kezdett, amit azóta is gyümöl­csözően folytat. A békés és nyugodt otthon, melyet egy olyan feleség szive melegít, mint Mrs. Sütőé, nem maradhatott zárva az emberek előtt. És igy történt, hogy uj- és öreg-amerikás magyar egyaránt barátságot, szeretetet, segítő ke­zet talált a Sütő-házaspár min­dig nyitott ajtajú, vendéglátó házában ... A férfi munkája és közreműködése lehetővé tette a feleség segítő, támogató és min­den társadalmi megmozdulás­ban résztvevő tevékenységét. Mikor 1943-ban a Magyar Building Loan Association tag­sága Sütő Ferencet az Igazgató Tanácsba beválasztotta, a köz­szeretetben álló és mindenkinek mintaképül szolgáló családapát és polgárt vette be, aki a min­dennapi élet kérdéseit saját éle­téből ismerve tud mindenkor ér­tékesen hozzászólni e pénzinté­zet kérdéseihez, a kölcsönök ki­adásánál éppen úgy, mint a be­tétek biztosításnál is. A Magyar Savings and I36an Association­­nál a vezető szempont soha nem volt más, mint az, hogy egyenes és becsületes üzleti kiszámítás­sal a legtöbbet és legjobbat nyújtsa az intézmény betétesei­nek. Ezt a célját pedig megvaló­sítani csak úgy tadja, ha Igaz­gatóságában olyan egyenesjel­­lemü és törhetetlen akaratú fér­fiak vannak, mint Sütő Ferenc. Irta: KÓSA IMRE, titkár “EGY BARÁTSÁGTALAN KÖNYVTÁR” (FEP) Ezzel a címmel ismer­teti a “Könyvtáros” a győri me­gyei könyvtárat. “Az ifjúsági könyvtár helyén — írja a lap — azelőtt a rendőrség fogdája volt. A könyvtárnak mintegy 20-25,- 000 kötete a Városi Tanács épü­letének alagsorában, nyirkos, dohos helységben van, ahol a patkányok garázdálkodtak, a­­mig ki nem irtották őket. A könyvtár egyik nagyhírű gyűj­teményének maradványait a nedvesség pusztítja. Sokezer könyv a népművelési osztályve­zető hatalmas szobájában talált otthonra. Olvasók, kutatók, a könyvtár 80,000 kötetes állo­mányából tehát csak olyan könyvekhez juthatnak hozzá, a­­melyek hozzáférhető helyiség­ben vannak.” Nyugtával dicseid a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! TITKOS SZAVAZÁS Valaki, aki most szabadult ki a Vasfüggöny mögül, mesélte el a következő jellemző történetet. A gyárban munkástanács vá­lasztására készülődnek. A mun­kás a neki kiosztott szavazólapot kiveszi a borítékból és olvasni kezdi: — Mit csinálsz te szerencsét­len? — kiált rá a “felvigyázó.” — Szeretném tudni, hogy kire szavazok — feleli gyanútlanul a munkás. — Elment az eszed? Hát nem tudod, hogy titkos szavazás van? * * * A titkos-szavazásnak a vas­függöny mögötti értelmezése sajnos nem tréfa. Ezen a vona­lon élesen látható a társadalmi és politikai különbség a vasfüg­göny két oldalán. A hamisítat­lan titkos szavazás a demokra­tikus kormányformák alapköve és minden alkotmány, amely a nép valódi érdekeit szemmel tartja, hamisítatlan titkos sza­vazást ir elő. Az Amerikában most közelgő választások alkalmat nyújtanak arra, hogy külföldi rokonaink­kal és barátainkkal az amerikai szabad választások lefolyását is­mertessük. Reményt és bátorí­tást nyújtunk ezzel a külföld né­pének és barátokat szerzünk Amerikának. írjunk minél több levelet külföldre s az igazságot mondjuk el azokban Ameriká­ról, a sok zagyva hazugság meg­cáfolására ! DOBRUDZSÁBA DEPOR­TÁLTAK EGY RÉGI ERDÉLYI MAGYAR VEZÉRT Gróf Bethlen Györgyöt 1926- ban választotta elnökévé az er­délyi Országos Magyar Párt s a köztiszteletben álló, puritán jel­lemű, gerinces magyar vezető még két egyhangú választással megerősitve 1938-ig töltötte be ezt a nehéz tisztséget, amikoris II. Carol román király diktatú­rája a Magyar Pártot is betiltot­ta. Bethlen Györgyöt Kolozsvá­rott érte az orosz invázió. Bár Majális-utcai családi házából rögtön kitették, kezdetben más bántódás nem érte. A kommu­nista rezsim azonban később őt is elhurcoltatta a Duna-csatorna építkezéseihez, embertelen kö­rülmények közt folyó munkára. Megbízható magánértesülés sze­rint a csatornamunkától ugyan nemrég megszabadult, azonban nem engedték vissza Erdélybe, hanem Dobrudzsába' internál­ták. Ugyanez a sorsa gr. Teleki Ernőnek is, aki 1944-ig a köz­­gazdasági életben töltött be ve­­ze szerepet. HÍR A SZOVJET TÁBO­ROKRÓL ÉS A MAGYAR FOGLYOKRÓL (FEP) Nemrégiben több spa­nyol hadifogoly érkezett vissza a Szovjetunióból. Tiz, tizenöt évi raboskodás után látták meg is­mét szülőhazájukat. Munkatár­sunk többel beszélt és kérdezős­ködött magyarok után. Nem volt könnyű feleletet kapni a volt hadifoglyoktól. Legtöbbjük szótlan, nem tudják még felejte­ni a sok-sok évi megpróbáltatá­sokat. Többek között ezeket mondták: “. . . . Magyarokkal állandóan találkoztunk. Katonákkal és el­hurcolt polgári egyénekkel egy­aránt. Emlékszünk Biró, Szabó, Graf, Farkas, Puskás nevekre. 1945-ben a Selomovo nevű tá­borban a nagy hidegek és nél­külözések miatt legalább 2-3000 magyar halt meg . . . 1948-49- ben az Odessza-i táborban kb. 150 zsidó munkaszolgálatos volt, és kb. 300-400 volt katonatiszt és legénység . . . 1952-54-ben az Uraiban az Asbest-i táborban kb. 200 magyar volt . . . Étkezé­sünk az alábbi volt: reggel zöld­ségleves ami piszkos vízből és- 1-2 paradicsomból állt, délben káposztaleves (kapuszta) és 300 gr. gabonamag (búza, zab vagy árpa, rendszerint zab). Este: újra piszkos viz, amit levesnek neveztek. Ezenkívül 400-600 gr. fekete kenyér naponta 50 száza­lék víztartalommal ... A fog­lyok nagy százaléka éhenhalt... Mindig a ‘norma’ rendszer sze­rint kellett dolgozni, ami mindig tulmagas volt a gyenge kondíci­óban levő emberek számára. A- mig a ‘normát’ nem teljesítet­ték, addig nem adtak enni — vagy csökkentették az élelmet olyan arányban, ahogyan a nor­mát nem teljesítették ... A bá­násmód komisz volt. A paran­csokat bajonettel adták . . . Az utolsó évekig (1953-54) egész­ségügyi gondoskodás egyáltalán nem létezett. Sohasem volt szap­pan, hónapokig nem lehetett mosakodni. Hónapok teltek el ing és nadrágcsere nélkül . . . Sok volt a beteg. Különösen di­­senteria, malária, distrófia és nyáron a skorbut pusztítottak. Azt lehet mondani, hogy az ösz­­szes foglyok fele a betegségek­nek és éhségnek esett áldoza­tul.” UJ MAGYAR HELYES­ÍRÁSI SZABÁLYZAT A Kossuth-rádió szeptember 18-i adása közölte, hogy most jelent meg az uj magyar helyes­írási szabályzat. Ebből az alka­lomból megkérdezték Szabó Lászlót, a Budapesti Pedagógiai Főiskola egyik adjunktusát, aki — többek között — ezeket mondta: Helyesírásunk 1922 ó­­ta lényegében nem változott, sőt még az 1950-es szabályzat sem hozott különösebb változtatást. Jelen kiadásunkkal inkább a bi­zonytalanságokat, ingadozáso­kat akartuk megszüntetni. így pl. az “éjtszaka” szónál a köz­nyelvhez igazodó kiejtést vettük alapul és a “t”-t elhagyva “éj­­szaka”-nak Írjuk. Az “éppen” szónál elfogadott volt úgy a két, mint az egy “p,” most két “p”­­vel Írjuk. A “vájjon” szót, egy “j”-vel, tehát “vajon”-nak Ír­juk, “semmilyen” két “m”-el Írandó, “program” egy “m”-el, “kevésbé” szó egy “b”-vel íran­dó. Az igeragozásban is változás állt be, mivel a “b” és “d” más­­'salhangzó esetében nem a “z” kettőződik, hanem a “b” és a “d”. Régen “fogodzzék’, most “fogoddzék” . . . befejezésül ezt mondta az előadó: “sokan azt várták, hogy eltöröljük a “ly”-t és hogy egyéb reformokat haj­tunk végre, de nincs szó a ma­gyar helyesírás reformjáról, csupán a fejlődés felvetette kér­dések megoldásáról.” FELTŰNŐ UDVARIAS­SÁG JUGOSZLÁVIA FELÉ A budapesti Szabad Nép ok­tóber 1-i száma közli: “Szeptember 28-án egy C-47- es tipusu kétmotoros jugoszláv katonai repülőgép a jugoszláv­­magyar határ közelében elté­vedt és Letenyétől délkeletre be­repült Magyarország területére. A gépet a magyar néphadsereg vadászgépe leszállásra szólította fel. A jugoszláv gép a felszólí­tásnak eleget tett. Illetékes ma­gyar szervek hozzájárulásával a jugoszláv repülőgép ötfőnyi sze­mélyzetével együtt szeptember 29-én visszarepült Jugoszlávi­ába.” Néhány hónappal ezelőtt ha­sonló eseményről lényegében ezt a közleményt adta volna ki a Szabad Nép: “Egy C-47-es tipusu katonai repülőgép behatolt magyar te­rületre, hogy itt kulákok, j^jftok és volt csendőrök közremüKodé­­sével felforgató akciót kísérel­jen meg és kémtevékenységet űzzön. A titóista banditák gé­pét, amely kétségbeesetten igye­kezett menekülni, a magyar nép­hadsereg vadászgépe leszállásra kényszeritette. Az átlag felfegy­verkezett, fényképezőgépekkel s a diverzáns és kémtevékenység­hez szükséges egyéb eszközökkel felszerelt öt jugoszláv banditát s órák alatt leleplezett magyar­­országi bűntársaikat a hatósá­gok letartóztatták s hamarosan a nép bírósága elé kerülnek, hogy elvegyék méltó büntetésü­ket. A munkásság röpgyülése­­ken tárgyalta Tito láncos kutyá­inak újabb aljas merényletét a magyar nép függetlensége ellen s követelte a legkeményebb meg­torlást.” Nemcsak az idők változnak, hanem a stílus is! NINCS TEJESÜVjÉG Az üveghiány miatt veszede­lem fenyegeti a csecsemők tej el­látását — írja a Magyar Nem­zet szeptember 18-i száma. “Ü- vegiparunk komoly nehézségek­kel küzd. Mintegy 120 üvegfúvó munkás hagyta ott ezt az ipart az elmúlt esztendőkben és ment át a nehéziparba.” Az elmúlt év végén Salgótarján helyett Sajó­­szentpéter kapta a tejesüvegek gyártását, az “átprofilirozást” viszont a minőség romlása kö­vette. Az üvegek 5%-a eltörik, illetve kicsorbul a szélük. Rövid idő alatt 100,000 ilyen üveget kellett kivonni a forgalomból . . . Nincs tejesüveg, a 4.20 forintos pasztőrözött palacktejet ezért nem tudják árusítani Budapes­ten. ŐSZI MORFIUM Ne gondoljátok, hogy én nem tudom: Mi készül itt, mi foly nap-nap után. Jól tudom én: haldoklik a világ, Mindennap egy torony dől, bástya omlik, S ez a bűbájos őszi délután Lehet, hogy az utolsó délután. Körül minden hörög, agonizál, Vonaglik és vergődik vad viharban, — De itt — világontuli hallgatás, Csak egy szellemujj lapoz az avarban. Világ estéje — ember alkony at. De ez a csendes, győztes őszi erdő, Ez akkor is lesz, ha mi nem leszünk, Ez megmarad, ha ember nem marad, A világ felett győztes ez marad. Felségesebb ritmussal orgonái majd,­Telibb tüdővel vesz lélekzetet, Szűzen foganja, kin nélkül szüli És könnyen hullatja a levelet. Embersorstól és bűntől szabadon. Ó beteg vagy világ, nagyon, nagyon. De én nem állhatok be orvosodnak: Halott népségek hirdetője én, Keverő je az őszi morfiumnak. Parancsot, törvényt Írjon,neked más S nyújtson, ha még tud, segítő kezet, — Én nyújtom ezt a titkos kék eget, Ezt a világontuli hallgatást, E milliárdnyi nesztelenül hulló, Könnyen haló, ragyogó levelet. Vegyétek: ez az őszi morfium. A haláltusán enyhít, úgy lehet. REMÉNYIK SÁNDOR * !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents