Hiradó, 1953. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1953-09-17 / 38. szám

PERTH AMBOY HERALD AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP L CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JhjL Only* diuyvycüxjucuL. OisnuAfiafiaA. ßdiisjcL wuL (pubhAhsuL in. (psüdh. (hfYibojy. VOL. XXXII. ÉVFOLYAM— NO. 38. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1953. SZEPTEMBER 17. Befejeződött a koreai hadi­foglyok kicserélése Bár hadvezetőségünk tudo­mása szerint még mintegy 900 amerikai hadifogoly van a kommunisták kezében, hiva­talosan a koreai háborúban hadifogságba esett katonák kicserélése mindkét oldalon befejeződött, azoknak a hadi­foglyoknak a kivételével, kik nem akarnak hazájukba visz­­szatérni. Az Egyesült Nemze­tek ellenőrzése alatt körülbe­lül 26,000 ilyen hadifogoly van, kiknek majdnem kéthar­mada kínai, mig a kommunis­ták 300 koreai és 20 nem-ko­reai, de nagyobbrészt ameri­kai hadifoglyot voltak képe­sek annyira átgyurni, hogy e­­zek viszont a kommunista u­­ralom alatt akarnak maradni. A fegyverszüneti egyez­mény szerint az ilyen hadifog­lyokat semleges hatalmak vé­delme alá kell helyezni, mig a későbben összehívandó béke­­tárgyalásokon ezek sorsáról végleges intézkedés nem tör­ténik. Az egyezmény alapján az egyik ilyen semleges ellen­őrző hatalom India lett. Sok örömük ebből a megbízatás­ból az indiaiaknak nem lesz, mert a komunisták kierősza­kolták azt a jogot, hogy ők a visszatérni nem akaró hadi- , foglyok táborábá bizottságot küldhessenek, melynek tagjai békés utón próbálhassák a ha­di foglyokat a hazatérésre rá­bírni. Az ellenőrzéssel megbí­zott indiai katonaságnak már az első napon meggyűlt a baja a renitenskedő hadifoglyok­kal. Ugyanis amikor ezek meglátták, hogy a hadifogoly tábort körülvevő drótkerítés mögött a kommunista bizott­ság tagjai figyelgetik őket, kövek és a kezükbe kerülő más tárgyak dobálásával ad­tak kifejezést Unatkozásuk­nak. Mivel az indiai katonák­nak csak könnyű oldalfegy­verrel lehet teljesíteni szolgá­latot! a hadifogoly táborban, ugyancsak nehéz dolguk volt mig a méltatlankodó hadifog­lyokat sikerült nekik betusz-1 kolniuk a barakokba és sát­rakba. Ezzel szemben a pekingi kommunista rádió nagyhangú leadásokban próbálja a világ­gal elhitetni, hogy az állítólag visszatérni nem akaró hadifog lyok nem egészen saját akara­tuknál fogva határozták el magukat erre a lépésre, mert mindjárt az első 500 közül 9 megváltoztatta előbbi állás­pontját. Ha ez valóban igaz is lenne, sokat mégsem jelente­ne, mert ilyen kis arányszám egy adott ténynek az irányán nem változtat. Azonban az U. N. katonai vezetősége számit arra, hogy a kommunista ura­lom dacára is egy jó néhány hadifogoly végül mégis csak vissza fog akarni térni a hazá­jába. Erről maguk a kommu­nisták, gondoskodtak már jó­­előre, amikor állítólag a hadi­foglyok közé agitátorokat csempésztek be, akik nemcsak rábeszéléssel igyekeznek meg­győzni a kommunista ellenes hadifoglyokat, de később sa­ját maguk, — mint megtért kommunisták visszatérve a hadifogságból, — kitűnő pro­paganda eszköz gyanánt fog­ják szolgálni a kommunizmus ügyét. Ilyen ártatlannak lát­szó kis huncutság is hozzátar­tozik a hideg háborúnak ki­számíthatatlanul sok apró módszeréhez. A koreai békekötés elöcsatá­­rozásai az U. N.-ben A kommunisták igen értik a módját annak, hogy miként lehet megzavarni a már előbb elintézettnek látszó nemzetkö­zi megállapodásokat. Ez a hideg háborúnak magasabb technikája, amit legújabban a kínai vörös kormány pró­bált gyakorlatilag alkalmaz­ni. Chou En-lai, a kínai kom­munista külügyminiszter be­advánnyal fordult a United Nations titkári hivatalához, melyben azt ajánlotta, hogy a koreai békekonferencián ne­­csak a tényleges hadviselőfe­lek, de Sovjet Oroszországon kívül egyes ázsiai országok képviselői is részt vehessenek. A beadványban azt állítja kí­nai külügyminiszter, hogy In­dia különösen érdekelve van abban, hogy a koreai békekon­ferencián Indonesia, Pakistán és Burma képviselői is helyet foglalhassanak. A United Nations General Assembly, mely az Egyesült Nemzetek össztagjainak plé­numát képezi, most kedden kezdi tárgyalni a koreai béke konferenciának előz etesen megállapított tervezetét, mi­nek végleges jóváhagyása a tárgyalások eredményétől függ. E tárgyalások folyamán természetszerűleg erős vitára van kilátás, mit Chou En-lai beadványában kifejezett azon kívánság is fokozza, hogy en­gedjék meg úgy Vörös Kíná­nak, mint a kommunista É- szak-Koreának, hogy megbí­zottaik részt vehessenek e tár­gyalásokon. Mivel a United Nations egyik országot sem fogadta tagjai sorába, azért igen valószínű, hogy nem en­gedi meg nekik olyan tanács­kozásokon részt venni, amiket a tag-országok folytatnak. Mindenesetre Oroszország erősen fog kardoskodni a kí­naiak ajánlatának elfogadása mellett és ez egy uj abb ok lesz arra, hogy Vishinsky folytat­hassa az ő erőszakos hideg há­borús politikáját a diplomá­ciai téren, mint ahogy a kínai és koreai kommunista hadse­regek alkalmazták a tényleges háború eszközeit a koreai harctéren mindaddig, amíg belátták, hogy minden áldo^ zathozatal dacára is kitűzött céljaikat a szabad világ ellen­állása miatt megvalósítani . nem tudj ák. Ki lesz a Supreme Court uj elnök-birája? A múlt héten két magas hi­vatali állás üresedett meg az Egyesült Államokban. Szept. 8-án az U. S. Supreme Court­­nak elnöke, Fred M. Winson, 63 éves korában hirtelen el­hunyt Washingtonban, s pár nappal később Martin P. Dur­kin munkaügyi miniszter kö­szönt le váratlanul hivatalá­ról. Helyük betöltése Eisen­hower elnöknek meglehetős gondot fog okozni, mert az é­­(Folyt, a 4-ik oldalon) “Önök megvalósították azt, ami eddig a lehetetlenséggel volt határos” Hogyan vélekedik a hivatols Amerika Paul L. Troast mérnök, kormány zó jelölt munkájáról PAUL L. TROAST népszerű mérnök, építő, a New Jersey-i uálom-ut” meg­valósítója, akit őszinte bizalom kisér a november 3-iki kormányzóválasztáshoz November első napjaiban A- merika figyelme New Jersey ál­lam felé fordul. Az ország egyik legfontosabb ipari és mezőgaz­dasági állama kormányzót vá­laszt és ugyanakkor sok más fontos állás is betöltésre kerül. A legkimagaslóbb jelölt Paül L. Troast mérnök, üzletember, aki Garfieldren született 58 évvel ezelőtt. Paul L. Troast, aki a saját e­­rejéből küzdötte fel magát és a N. J. Turnpike megépítésével országos hírnévre tett szert — meteorszerii karrierjét szorgal­mának, tehetségének, becsületes­ségének köszönheti. Az 1952-ik év folyamán két szép és megérdemelt kitüntetés érte Paul L. Troast személyét. Elnyerte “New Jersey állam ki­magasló polgára” címét — vala­mint az “Engineer of the Year” kitüntetést. Amerika még ma is a nagy karrierek hazája — a legjobb tanúbizonyság erre Paul L. Troast egész élete, pályafutása, amely a sikerek szakadatlan so­rozatából áll. Mindenki számára érdekes és tanulságos olvasmány Paul L. Troast karxáerje, amely itt bontakozott ki a szemünk előtt. Szerénység, ernyedetlen szor­galom és komoly mérnöki tudás jellemezte a fiatal Paul L. Troastot, amikor mérnöki diplo­mával a kezében megalapította a Mahony-Troast Construction vállalatot. Semmi sem megvaló­síthatatlan — ha komolyan fel­készülünk a feladatra — ez a jelmondat vezette a fiatal mér­nököt, aki karrierjének kezde­tén mindj árt egy fontos feladat­tal lett megbízva. Paterson, Pas­saic és Clifton városoknak egy hatalmas vízműre volt szüksé­gük. A Passaic Megyei Vízmü­vek nem kevesebb, mint 37,000,- 000 dollár költséggel készültek el és a grandiózus vállalkozás irá­nyítója senki más nem volt mint a fiatal Paul L. Troast, aki első munkájával beigazolta a hozzá fűzött bizalmat. Természetes, hogy a Passaic Megyei Vízmüvek sikere óriási lépés-volt Paul L. Troast életé­ben. Más ember talán egész éle­tére — kényelmesen hátra ült volna — és nem lépett volna új­ból a küzdőtérre — ahol a nagy vállalkozások során könnyen visszacsúszhat a legszebben in­duló karrier is. Háborús évek következtek, — Amerikának fel kellett készülni a második világháborúra. Mig Németország hosszú évek alatt a legnagyobb titokban felfegy­­kezett, Amerika repülőgépek és tankok nélkül vette fel a küzdel­met. óriási szükség volt hatal­mas gyárépületekre — repülő­­gépgyárakra — amelyekben nemcsak hogy sokezer ember dolgozott — hanem egyben ren­geteg helyre volt szükség a re­pülőgépek sz.ámára is. Úgyszólván hetek álltak csak rendelkezésre — minden perc számított — ugyanakkor nem volt elegendő vas és acél az épü­letek konstrukciójára — a Ma­hony-Troast építő vállalat a cso­dával hatásos módon — olyan konstrukciójú épületek kivitele­zésébe fogott, amelyről sok ki­magasló szakembernek az volt a véleménye, hogy azokat a kellő vasformák nélkül megépíteni teljes lehetetlenség. Paul L. Troast ismét bebizo­nyította, hogy nincsen lehetetlen feladat. A hatalmas épületek el­készültek, — gyorsabban ké­szültek el, mint azokat a szerző­dés garantálta. A Wright Repü­lőgépgyár felépítése több, mint 4000 kohstrukciós munkást fog­lalkoztatott és a Mahony-Troas építő vállalat ismét országos el­ismerés központjába került. Amikor Merril C. Meigs — aki a háborús évek alatt a repü­lőgép építő ipar egyik legfonto­sabb tényezője volt — megláto­gatta az épülőben levő Wright repülőgépgyárat, amelyet Paul |TÓTH ISTVÁN g Tóth István színművész és színigazgató az amerikai ma­gyarság halottja. Negyedszá­zadnál tovább küzködött az it­teni magyar végeken, hogy ma­gyar színházat adhasson ameri­kai honfitársainak, fenntartsa bennük a magyar szó és dal kul­tuszát és végigment mindazon kálváriákon, melyekkel ez a hi­vatás együtt jár azok számára, akik a magyar kedély és művé­szet varázsával akarják tovább­ra is fenntartani az óhaza iránti szeretetet -és szolgálni a magyar együvétartozást. Tóth István a régi gárdából való, kitűnő színész volt. Jóizü játékát természetesség és igaz átérzés jellemezte. Thury Ilona, Hegedűs Lajos, Horváth Lajos és a többi feledhetetlen régiek után elment Tóth István is és ez­zel mintha lezárult volna az a­­memerikai magyar színészet legszebb és legtisztábban művé­szi korszaka, amelynek színé­szeiben még Blaha Lujza,sziv­­hezszóló, aranykedélyü magyar­sága élt . . . Tóth Istvánt felesége, Kon­dor Mariska, az ismert énekmü­­vésznő gyászolja. A New York­ban végbement temetésen sokan voltak jelen és velük gyászol minden .amerikai magyar is, aki Tóth Istvánt s művészetét is­merte és szerette. Éhezik a világ kétharmada... Dacára annak, hogy a földke­rekség elegendő élelmiszer ter­mel a világ népének ellátására, — jelenti az American Geogra­phical Society — az emberiség kétharmada éhezik. A legala­csonyabb élelmezés szintja Indi­ában, Ceylonban, Vörös-Kiná­­ban, Indonéziában és Pakistán­­ban van. Ugyagncsak a szó leg­szorosabb értelmében éheznek Szovjetoroszíbrszág sok-sokmil­­lió kényszermunkásai.” Rendkí­vüli nélkülözések áldozatai a vö­rös hadsereg által megszálllott úgynevezett “népköztársaságok” (?!) lakossága; legrosszabb e tekintetben Kelet-Németország helyzete. — Európában a köz­­élelmezési viszonyok a leggyön­gébbek Spanyolországban, Por­tugáliában, Olaszországban. L. Troas vállalata épített, — a következő kijelentést tette: “A- mit most látok itten — az a leg­csodálatosabb építő munka, amit, valaha is láttam Amerikában” — ahogy én látom a dolgokat, folytatta beszédét Mr. Meigs — “Önök megvalósítottak valamit, ami eddig a lehetetlenséggel volt határos.” Ez a kijelentés nem egy kis állású — magánvállalkozó szá­jából hangzott el, — hanem Do­nald M. Nelson első számú .asz­­szisztense jelentette — aki pon­tosan tisztában volt azzal, hogy mit jelentett a Wright repülő­­gépgyár felépítése rekord idő a­­latt. A New Jersey Turnpike 118 mérföldes mesterut országszerte ismertté tette Paul L. Troast nevét. Élete delén sikerének tető­pontján Paul- L. Troast egyedüli célja az életében, hogy New Jer­sey polgárságának a legjobb ■kormányzatot biztosítsa. *** Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Hatalmas vendégség a ligonieri ünnepi­­hét megnyitásán Amerika magyar református­­ságának nagyszabású ünnepi és gyülésezési hete volt Ligonier­­ben, az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület által fenn­tartott és irányított, hires-neve­­zetes Bethlen Otthonban. Vasárnap, szeptember 6-án délután, gyönyörű nasugaras időben autók százai és nagy au­tóbuszok ontották a közönséget Ligonierba. Közel ezeren felül is lehettek Amerika minden tájá­ról egybegyült magyar testvé­rek, akik ott voltak a sokáig em­lékezetes és méltóságteljes szép emléktábla-lelelplezési ünnepsé­geken. A Gyermek Otthonban néhai Dr. Nánássy Lajos dombormü­­vét s az adakozók emléktábláját, az Öregek Régi Otthonában pe­dig Dr. Kalassay Sándor emlék­művét avatta fel Dr. Ujlaky Fe­renc elnök, Nt. Vasváry Ödön, Király Imre és Nt. Kecskeméthy József, a Bethlen Otthon igazga­tója. Mindenütt nagyszámú vendég sereg imádkozott a lelkipászto­rokkal, majd a megjelentek va­lamennyien a templom előtti, ár­nyas fákkal szegélyezett terüle­ten s az alapítók és építők sza­badtéri emlék-istentiszteletén vettek részt. Ezen az istentiszte­leten Nt. Varga Lajos, Dr. Új­laki Ferenc, Dr. Tóth Sándor és Nt. Kecskeméthy József szolgál­tak, úgyszintén Király Imre, az AMRE pénztárosa is. Dr. Újlaki szép alkalmi beszédet, Nt. Ijóth Automata (diai) telefonközpont Perth Amboyban Október 10-én, szombaton éjfélkor lesz az átkapcsolás az önműködő központra New Jersey-ben és New York környékén mintegy ötmillió te­lefon közvetlen tárcsázható (diai) közelségbe kerül Perth Amboyhoz szombaton, október 10-én éjfélkor, amikor is a New Jersey Bell Telephone Co. uj amboyi önműködő ♦telefonköz­pontját üzembe helyezik. Harold V. Collard, a telefon­­társaság Perth Amboy-i üzletve­zetője e bejelentéssel kapcsolat­ban megjegyzi, hogy már szep­tember 29-én egy speciális, 40- oldalas telefon-könyvet fognak szétosztani, amelyben az összes eddigi Perth Amboy 4-es szá­mok az uj Hlllcrest 2 és VAlley 6 kezdetű számokkal lesznek fel­cserélve. Ezt a könyvet kioszt­ják az összes amboyi, woodbrid­­gei és cartereti telefon-előfize­tők között. Az eddigi úgyneve­zett “party line”-ok megszűnnek s azok is, akiknek eddig számuk végén valamilyen betii állt, ren­des, betti-nélküli számot fognak kapni. Ezzel egyidejűleg a Car­­teret-i telefon-előfizetők direkt kapcsolást nyernek Elizabeth, Linden, Perth Amboy, Rahway, Roselle és Woodbridge összes te­lefonjaival, ha előbb a 2-es szá­mot tárcsázzák s azután a kívánt számot. A Carteretiek helyi négy-számjegyii tárcsázása, per­sze, továbbra is megmarad. Perth Amboy ésvkörnyéke né­pe bizonyára örömmel veszi a hirt, hogy végre itt is megvaló­sult az automata telefonközpont, a kézzel tárcsázási rendszer, ami különösen az ídegen-nyelvüekre nézve jó, mert nem kell* bemon­dani és “szpelolni” a számokat. Sándor pedig szivbemarkolóan szép imát mondott. Az istentisztelet végeztével a szabadban terített fehér aszta­lok mellé telepedtek le a vendé­gek s ott fogyasztották el az Íz­letes, frissen sült pecsenyét és a többi jót, amit Kecskeméthyné tiszteletes asszony irányításával az árvaházi leánykák tálaltak. A rendezésnek fáradságos és felelősségteljes munkájában az elsők között tevékenykedett Nt. Varga Lajos ,az Öregek Otthona felügyelője es neje is. Sok-sok régi jó ismerős és jóbarát talál­kozott már az első napon is és hétfőn, meg kedden azok is be­futottak, akik a nagyobb távol­ság miatt késtek. A “ligonieri hét” többi esemé­nyei ezek voltak: Hétfőn a Pres­­byteri Szövetség gyülésezett, kedden a Lelkészegyesület tar­totta gyűlését, a szerdai nap pe­dig a tragikus körülmények kö­zött elhunyt Dr. Soós Géza te­metésével telt el . . . Végezetül a Reformtáus E- gyesület Vezértestülete gyülése­zett. — Egy fiatal magyar pilóta halálos repü­­lőszerencsétleusége Futótűzként terjedt el múlt csütörtökön este New Bruns­­wickon a , megrendítő hir, hogy Loos Sándor, 578 Hamilton Street, Franklin Park-i' fiatal magyar honfitársunk, a magyar légihaderő volt pilótája kis sportrepülőgépével Chat ham townshipben lezuhant és ször­nyethalt ... Az alig 31 éves volt magyar repülő-őrmester, — aki 1940-től 1945-ig volt ^ktiv szol­gálatban a magyar; légi-haderő kötelékében és -számtalan ütkö­zetben vett részt a nagy háború­ban — a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán nem ott, a harci tűzben pusztult el, hanem a ma­gasfeszültségű villenyvezeték­­be ütközött Aeronca Champ két­üléses sportrepülőgép lángoló roncsai között lelte halálát . . . A North Brunswick-i repülőtér­ről este 6 óra 18 perckor szállt fel gépével, a repülőtér helyett^ managerének tanúsága szerint, 7 óra 20 perckor pedig bekövet­kezett a szerencsétlenség, New Brunswicktól néhány mérfölcl­­nyre. Loos Sándor Hajduszovátán született. Szülei korán elhaltak. Egyetlen nővére, férjezett Ta­kács Lászlóné és sógora, Takács László (104 Easton Ave., New Brunswick) a közvetlen hozzá­tartozói. Temetésére azonban el­jött sok volt baj társa, Cleveland­­ból, Passaicról, Woodbridgeről és más városokból is és ott volt a végtisztességadásnál sok-sok jó­barátja és ismerőse. Ravatalát valóságos virágerdő borította. A Gowen Temetkezési kápolnában volt felravatalozva’. Vasárnap délután 2 órakor volt a temetés; A szertartást Nt. Kosa András ref. lelkész végezte. A Van Liew temetőben helyezték örök nyu­galomra a tragikus körülmények között ily fiatalon elhunyt volt magyar katona-pilótát . . . Ko­nő, Zombory István, Müller Im­re, Fiildes Domonkos, Homoki István és Leleszi János. A Rákó­czi Segélyző Egyesület, amely­nek tagja volt, képviseltétte ma­gát a temetésen és koszorút he­lyezett a ravatalra. porsóját volt baj társai és bará­­• tai vitték, névszerint Tishler Er-

Next

/
Thumbnails
Contents