Hiradó, 1952. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1952-12-18 / 51. szám

10-ik oldal HÍRADÓ 1952. DECEMBER 18. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN A JACK & JILL SHOP babakelengye és gyermek-ruha üzlet 187 Smith St. P. A. 4-0658 Perth Amboy, N. J. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁNUNK BÚTOROK 334-348 New Brunswick Ave. Fords, N. J. Tel. P. A. 4-6806 Üzleti órák cl. e. 10 — este 9-ig Vasárnap d. u. 1—5:30-ig Özv. Ciffra Péterné, született Zimankós Julianna, élt hetven­négy évet, megállóit alázatosan a túlvilág tornácán. Abban a kis, egyszerű, feketefestö ruhá­ban állt ott, amelyikben eltemet­ték. A hideg végigszaladt a­­szaltszilva ráncos testén és vé­kony (megkékült) ujjai között megcsörrent a rózsafüzér, amit Pócson vett ezelőtt harminc sez­­tendővel a kisasszonynapi bú­csún. Juli néni határozottan fázott. Valami belülről áradó, jeges és félelmetes fázás öntötte el, mint­ha a hideg csontjaiból sugárzott volna szét. Már majdnem meg­rótta a földönmaradtakat, hogy lám, lám, a nagy hárászkendőt mellé temethették volna, de az­tán visszaszippantotta a még el nem gondolt gondolatot, mert megvilágosodott lelke már meg­értette a nagy igazságot, hogy az élők törvénye az önzés, mig vissza nem térnek a föld porá­ba, amelyből vétettek. Kellett az a nagy hárászkendő a menyé­nek, hiába, no. Szent Péter, a mennyország kulcsainak őrzője, Juli nénire pillantott. A nézésében nem volt semmi szigorú, inkább a jóság könnyes ellágyulása csillogott benne. — Hát megjöttél, Juli? A hangja olyan volt, szakasz­tott olyan, min mikor a Galléri­­gyerek urfelmutatásra csendít a kis kéki templomban. Mélységes volt az a hang és szétáradó, me­­legdallamu, valami különös, má­moros zsongás orgonáit benne. Buzaszenteléskor csillingel igy a szél a fénylő búzaföldek felett. Juli néni megrezzent. És le­ejtette a sárga-alabástrom ró­zsafüzért a fényes pádimentum­­ra. Mert előtte két nagygazdag urat pocskondiázott le Szent Péter. De ám.'igen rájuk húzta a vizes lepedőt, hogy hát csak az ideigvaló dolgokkal törődtek és a lelkiüdvük csak amolyan kis­miska volt előttük. Jaj 'Isten­kém, ha ilyen nagygazdag cifra urak a külső sötétségre vettet­nek, mi lesz az ő sorsa, szegény esett cselédnek. Felemelte a megkopott rózsa­füzért és haló susogással felelte: — Itt vónék, Szent Péter a­­tyám. Rátekintett alázatosan Szent Péterre. A szent ember szemei­ből áradt feléje a nagy jóság. Juli néni tagjai lassan felmele­gedtek. Éppen arra gondolt, hogy mégis csak igaza volt a menyének, hogy nem tette mellé a nagy hárászkendőt, minek az a túlvilágra, amikor Szent Pé­ter száján újra kibuggyaant a szó zengő, citeráló hullámzással, mint májusi létániákon az e­­züstcsobogásu orgonaszó: — Megmérettél Juli, Istennek alázatos szolgáló-leánya és igaz­nak találtattál. Juli néni nem értette mind­járt a szavakat. Csak pillogott tintaszinü, szűk szemeivel nagy­­alázatosan. — Mert sokat szenvedtél te földi bolygásod alatt. És boldo­gok, akik sírnak, mert ők meg­­vigasztaltatnak. Fiatal voltál még, virágzó szép asszony, mi­kor meghótt az urad. Úgy ne­velted fel a gyerekeidet apátla­­nul. Még a Kiss Andrisék árván maradt porontyát is odavetted a magadéihoz, mert a gazdag a­­tyafiainak nem kellett a kis ág­­rólszakadt. És nem tettél kü­lönbséget a véreidből valók, meg az idegen fattyú között. Juli néni szava csipogva és vergődve rebbent fel, mint va­lami megriasztott bolond ma­dár: — Jaj, Szent Péter atyám, mán hogyisne vettem volna oda azt a szegény porontyot. Hisz o­­lyan kedves vót az istenadta. Meg oszt árván is vót, no. Hát mán az is baj, hogy odavettem? Juli néni lelkét hirtelen elön­tötte a szégyenteljes fájdalom. Mert felnyilalt benne, hogyis meri ő la szót igy visszalöttyen­­teni ilyen nagy urnák, mint a­­milyen Szent Péter. — Fel van ám itt jegyezve minden — szólt újra Szent Pé­ter s a szava olyan volt, igen, olyan, mint a mély vizek zúgása. — Még az is, hogy befogadtál a hajlékodva egy esett, éhenkó­rász, kódorgó macskát és az u­­tolsó falatokat is megosztottad vele. Mert amit a legkisebbnek is tesztek azokkal, amik az én Atyáméi, Atyámnak teszitek azt. Juli néni újra csak megfeled­kezett a tiszteletadásról s fel­buggyant a szava mint a gyenge gilimadár pityergése. — Jé, hát a Micu. Csakugyan. Télviz idő vót, de milyen gálád idő. Oszt csak valami mocorgást hallok kintről. Kinézek, hogy mi a jófene lehet. Hát egy koszos­­vánnyadt macska sündörög az ajtónál. Oszt csak dörgölődzik hozzám. Be okosan tetted, te ár­va, hogy az árvánál kopogtat­tál, mondom neki. Hát csak nem is telik bele nagy idő, kivaka­­ródzik ám a Micu. A faluban mán nem akadt nála szebb állat, úgy kihizott. Mondtam is, hogy de jó vóna, te Micu, ha malac­nak változnál. Oszt tudja, az egér mán nem is igen kellett ne­ki. Elfordította a féjit,» ha ege­ret látott. Iigaz, hogy nem is vót rászorulva, hogy egeret fogjon. Megkapta ü rendesen a porcióját. Oszt ha jóllakott, nem szólt az egy szót se, csak lefe­küdt a sutra. Elővette kis csipkés, keményí­tett zsebkendőjét és megtörülte a szája szélét. Oldalról nézett kissé szipogva Szent Péterre. Hogy ez a S-ént Péter még a Mi­­cura is emlékszik. Hát csak nagy ész van a koponyája mögött. E tán kétszer is odaállott, mikór az Isten az eszet osztogatta. Szent Péter szava újra fellán­golt. Távoli, lobogólombu erdők, amelyek tele vannak madárfüty­­tyel, zsolozsmáznak ilyen máro­­ros muzsikával a rózsaszingyap­­jas, hanali felhők alatt: — Egyik szép nagy fiadat, Ferit, a száraz betegség vitte el. Nem panaszkodtál, csak rábo­rultál hangtalanul a keresztjére. Pedig, de áldott gyerek volt. Dehát az Urnák is a jók kelle­nek. Másik fiad, a Józsi, a hábo­rúban hótt meg. Kellett a hazá­nak. De te akkor se zugtál. Csak annyit mondtál: az Isten adta, az Isten elvette. Pedig a szived majd megszakadt. Mert az a gyereked is olyan lágy volt, hogy kenyérre lehetett volna kenni. Juli néni szeméből kiesett a könny s ahogy végigfolyt az ar­cán, olyan volt az, mintha hét­­szépjátéku, szivárványos gyöngy lett volna. — Hát mán minek is zúgtam vóna. A mi urunk, Jézus Krisz­tus, többet szenvedett a kereszt­fán. Pedig ü Isten vót. Szent Péter szavában, mintha messzi aranypárás hegyek és pi­­pacsos rétek sóhajtottak volna: — Megmaradt a rossz. Peti. Juli néni, mint a fiátféltő fürjmadár, jajveszékelt fel: — Nem rossz az, atyám. Csak egy kicsit keményebb, mint a többi vót. Elkapattam, no. Oszt kényes. Szent Péter két szeme megtelt mélységes szomorúsággal: — Nem rossz. Csak addig hí­zelkedett, mig ráírattad azt a kis csip-csup ingatlanodat. Mondta pedig a jegyző, hogy gondold meg a dolgot. De te csak mentél a szived szava után. Oszt mikor megtörtént az átírás, télviz ide­jén kergetett ki a házból a lel­ketlen ember. De azért nem rossz. Mert a te gyenge anyai szived megbocsátott neki. Juli néni roskadt mellkasából újra felbugyborékolt az erős zo­kogás : — Hát oszt. Vót kinél meghú­zódnom. Ott vót az árva, akit felneveltem. — Fel is van jegyezve az égi nagy könyvbe. Valamint az is fel van írva, hogy mankón bi­cegtél már, de azért reggelente csak elbotorkáltál az Isten há­zába. Nem bántad te, ha esik, ha fuj. Te csak mentél, Juli. — Mán hogyisne mentem vó­na — rebbent meg Juli néni szempillája — mikor olyan szép­ségesen tudott a kántor harmo­nikáim fenn a karon. Mán csak kimondom én, hogy biz ü nem hiába kapja a párbért. De a tisz­telendő ur is érti a módját. Az Isten áldja meg azt a szépen fu­­volázó arany száját. Nem is fö­di ember a. Olyan a, mint egy felhők között szálló arany ma­dár. Szent Péter szava most olyan felviharzó zengéssel muzsikált, mint a pásztormise nagykará­csony éjszakáján: — Bizony mondom neked, Juli, el van már számodra ké­szítve a fényességes hely a mennyek országában. özv. Ciffra Péterné, született Zimankós Julianna, élt hetven­négy súlyos esztendőt, megré­mült. — Nem lehet a. Nem nékem való hely a .Szent Péter atyám. Szegény esett cseléd vagyok én. Bűnös lélek . . . Halott, gyöngyházkék ujjai zavartan kezdték morzsolgatni a rózsafüzér faragott köveit. Erről a percről álmodott, amig élt. És most, hogy rácsapott e perc édessége, hihetetlennek tűnt előtte. — Bűnös lélek vagyok én. Ta­lán előbb a tisztitótüz, Szent Pé­ter atyám. Halott szemeit ráemelte a Szentre. És mellkasában a halott szív hirtelen fájni kezdett mély­mély nyilalással, mert Szent Pé­ter határozottan feddőleg nézett Juli nénire. — Bűnös lélek vagyok — a­­karta még mondani töredelme­sen és makacs vergődéssel, de már nem volt ideje rá. A menny­ország ajtaja kitárult hirtelen előtte s ő, mint aki megrészeg­szik a tavaszi mezők fényességé­től, görnydeten, botlakozva lép­te át a küszöböt. Segítsünk magyar gyermekeken! Az Ingolstadtban rekedt magyarok között sok az apró gyermek, akik rettenetes tél­nek néznek elébe. Ép ezért fel­kérjük azokat a magyar csa­ládokat, akik tudnak gyer­mekruhákat vagy gyermekjá­tékokat szerezni, gondoljanak a hazátlanságban sínylődő magyar gyermekekre. Mint­hogy a közös adminisztráció sok időt vesz igénybe, kérjük, hogy a csomagot közvetlenül a gyermek nevére küldjék, még pedig “Samuel Brachna cí­mén, 13/b., Ingolstadt, D. Bruckner Str. 11/244, Ger­many, U. S. Zone” címen. A következő gyermekek vannak e helyen: Bende Izabella 7 é­­ves, Dajka Ingeborg 5, Dajka Irén 2, Demeter Károly 6, Demeter Margit 4, Demeter Ákos 1, Francsal Ibolya 3, Francsál Sándor 1, Feisztha­­mel István 11, Feiszthamel Sándor 9, Feiszthamel László 6, Grosz Ferenc 2, Hajnal Ist­ván 3, Herczeg Kathleen 6, Havasi Julia 7, Havasi Jenő 4, Havasi Tibor 2, Kreitner Anna 11, Kreitner Vilmos 2, Kulcsár Veronka 10, Kulcsár Erzsébet 7, Kulcsár József 6. Kulcsár Mihály 4, Kulcsár Ju­lianna 1, Márton Olga 5, Rieg­­ler Mária 16, Magyarossy Anna 7, Magyarossy Olga 6, Magyarossy Katalin 3, Ma­gyarossy Ferenc 1, Soós Ká­roly 7, Takács Ilona 8 éves. Bearanyozzuk e gyermekek karácsonyát, ha ruhácskát, játékot, élelmiszert, vagy egy /dollárt küldünk nekik. VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek es nekünk is javunkra lesz! Juli néni a túlvilág tornácán Irta: ÖLBEI IRÉ;N KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET | ÉS BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN | General Appliances f Villanyos háztartási felszeerlések ,rádiók, gramofon-lemezek» karácsonyi ajándéknak valók magyar üzlete » 66 MAIN ST. WOODBRIDGE, N. J. I , Ifj. Köncz József, tulajdonos | , Tel. Wbg. 8-1235 } KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS \ BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN AZ i ÖSSZMAGYARSÁGNAK jj S00S and SONS ! magyar autójavítók és Oldsmoblie elárusítók j 420 Washington St. Tel.: P. A. 4-1500 j Perth Amboy, N. J. i m KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET M ÉS BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN fí LUKÁCS SÁNDOR 1 magyar groceries és butcher $ 33 Hanson Ave. Fords, N. J. jk Telephone: P. A. 4-3628 jl KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET j ÉS BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN A j “The Canteen” j RESTAURANT — BAR — LIKŐR ÜZLET \ 584-86 Amboy Ave. Perth Amboy, N. J. ’ Telefon P. A. 4-2535 ■ MAGYAR GYULA, tulajdonos ' > A New Jersey Magyar Egyletek Egyesülete Perth Amboyi 9-ik Osztályának tagsága és tisztikara szeretettel kíván a perth amboyi és vidéki magyarságnak: KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJ ÉVET ! KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG U JÉVET KÍVÁN BUDAPESTI MAGYAR NŐI DEMOKRATA KLUB mely gyűléseit mindén hó második hetének’ szerdáján este tartja az Andy’s Tavern hátsó termében (Keene St.) MINDEN MAGYAR POLGÁRTÁRSNÖT szeretettel hívunk, álljon közénk és tartson ve­lünk politikai és társadalmi tevékenyke­déseinkben! 1 KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET } ÉS BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN ) TED GAYNOR ACE DRUGS ) 198 Smith St. Perth Amboy 4-4282 KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ‘ BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN \ WHITE + CROSS ] FURNITURE FACTORY 420 PARK AVE. PERTH AMBOY 4-4570 I KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN A Woodbridge National Bank 106 Main Street Tel. Wdbg. 8-2266 Woodbridge, N. J. “A bank, amely önért van.” r KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG f UJ ÉVET KÍVÁN PURITAN DAIRY Perth Amboy legnagyobb tejüzem FAYETTE & WILSON STS. Telefon P. A. 4-1200 A SÉLLYEI F. LAJOS MAGYAR DEMOKRATA KLUB Nó'i Osztálya nevében magyar testvéri szeretet­tel kívánunk minden tagtársunknak és tagstársnőnknek valamint magy ar testvéreinknek KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJ ÉVET A Tisztikar

Next

/
Thumbnails
Contents