Hiradó, 1952. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1952-05-08 / 19. szám

PERTH AMBOY HERALD CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JhsL Only düuiqaÄiatL VbuvApapBA. fcditßjcL and. (pjuJbli&hjuL in. (pBAlh. Cbnbujf. VOL. XXXI. ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Május elsején Japánban véres zavargások voltak, amikre a rendőrség jól felkészülve várt Tavasz az ujraébredésnek az időszaka, mely nemcsak a természetre, de az emberek kedélyállapotára is kihatással van. Uj reményekkel, tervek­kel és vágyakkal tölti el az ember szivét a tavasz. Nem csoda tehát, hogy az ember­nek az ember elleni állandó harcában a tavasznak is sze­rep j ütött. Azokban az orszá­gokban, hol a munkásságnak jogaik kiküzdésére hathatós eszközök nem állanak rendel­kezésükre, az egyik legszebb tavaszi napot, május elsejét uccai felvonulásokra és nem egyszer véres tüntetésekre szokták felhasználni. Az E- gyesült Államokban a május elseje már rég elveszítette je­lentőségét. Itt nincs szüksé­gük a munkásoknak arra, hogy jogaik megvédése céljá­ból uccai tüntetéseket rendez­zenek. A nagyszerűen meg­szervezett munkás uniók tör­vényileg elismert intézmé­nyek, miknek a munkaadók csoportjával egyenlő jogaik vannak. Azonban az idei május el­seje nem mindenütt folyt le olyan simán. Japánban ápri­lis végén iktatták törvénybe a békekötést és ennek következ­tében a katonai megszállás a­­lól felszabadult országban az addig elnyomott különféle in­dulatok is felszabadultak To­­kyóban május elsején véres uccai tüntetések voltak, mely­nek szerencsére halálos áldo­zata csak alig 1-2 volt, de a sebesültek száma úgy a tün­tetők, mint a rendőrség részé­ről több százra rúgott. A tün­tetést akommunisták szervez­ték meg és éle természetsze­rűleg az amerikaiak ellen irá­nyult. A legérdekesebb a do^ logban, hogy a japán rendőr­ség nagyon jól tudta, hogy tüntetés készül, mit alkalma lett volna még csirájában el­fojtani, de mindaddig nem lé­pett közbe, mig az valóságos gigantikus jelleget nem öl­tött. Hírek szerint a rendőr­ség ez által két célt akart el­érni. Először is meg akarta a rendőrség mutatni az ameri­kaiaknak, hogy ezentúl Ja­pánban az ő személyes bizton­ságuk érdekében a japán rendőrségre nagy szükség van. A második céljuk pedig az volt, hogy a zavargó ele­mekre akkor akartak mérni csapást, mikor azok teljes számban felvonultak, hogy igy a további zavargásoktól lehetőleg mindannyiuknak el­vegyék a kedvét. Ez a máso­dik'cél igen jellemző a japán mentalitásra. Az első világhá­ború vége felé a Kelet-Szibé­­riában állomásozó katonai hatóságok a hadifogságba ke­rült volt magyar katonákat is próbálták agent provokatő­­röknek felhasználni az állan­dó forrongásban levő, de ja­pán katonai vasmarokkal le­szorított koreaiak ellen. Az e célra kiválasztott hadifog­lyoknak egyes kijelölt koreai­ak bizalmába kellett volna be­férkőzni és őket a japán ka­tonai személyek elleni me­rényletre ösztönözni. Az ilyen megrendelt merényletről a ja­pánok előre tudtak volna és a merénylőket természetesen még idejében ártalmatlanná tették volna. Ezzel elejét a­­karták venni annak, hogy az elnyomó japánok ellen elkese­redett koreai hazafiak tény­leg komoly merényleteket kö­vessenek el. Majdnem szük­ségtelen m e g j e g yeznünk, hogy tudomásunk szerint e­­gyetlen hadifogoly sem volt hajlandó a japánok e csúf tervében közreműködni, bár erre vonatkozólag többen kaptak ajánlatot a koreai ha­tárhoz közel lévő hadifogoly táborok lakói közül. Nem jönnek kedvező hírek a koreai fegyverszüneti tárgyalásokról Jellemző a sors furcsa iró­niájára, hogy miután a ko­reaiaknak sikerült az ameri­kaiak segítségével a japán el­nyomás alól felszabadulniuk, alig néhány évvel később az amerikaiaknak a meglehetős nagy százalékban kommunis­tává lett koreaiakkal gyűlt meg a bajuk. Különben a má­jus elsejei tokyoi tüntetések előidézésében a kommunis­táknak kétségtelenül nagy ré­szük volt, mert elvitázhatat­­lan bizonyítékok vannak ar­ra, hogy Ázsiában az Ameri­­ka-ellenes p r opagan dát Kremlinből irányítják. Ab­ban sem kételkedhet senki, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások eredménytelensé­gét szintén az orosz kommu­nista vezétők rovására lehet írni. A fegyverszüneti tár­gyalásokról különben a múlt héten nagyon kevés hir szi­várgott ki és ezek közül egy sem nyújtott alapot kedvező események bekövetkezésére. Bonyodalmak áz acél mun­­mások sztrájkjával kap­csolatban Az acél munkások sztrájk­ját még mindig nem sikerült e sorok Írásakor békésen el­intézni. A sztrájkkal kapcso­latban annyi sok bonyodalom merült fel, hogy a sztrájk e­­redeti oka — a munkabérek emelése körüli differenciák kiegyenlítése, — valósággal mellék körülménnyé zsugoro­dott össze, noha technikailag mindezideig ezen a kérdésen hiúsult meg a sztrájk békés megoldása. A fővita ma a kö­rül forog, hogy az alkotmány alapján joga volt-e az Egye­sült Államok elnökének olyan önkényes eljárásokra, amiket Truman az acél munkások sztrájkja alkalmából, bár jó­­hiszemiileg és az ország biz­tonságának szem előtt tartá­­(Folytatás az 5-ik oldalon) Perth Amboy kínos szenzációja Nem mindennapi szenzáció­ja volt e hét elején Perth Am­­boynak: rádión, televízión jött a hir s órák alatt bejárta az egész világot, a legnagyobb lapok első oldalas cikkben hoz­ták, hogy William C. Horley, a First Bank & Trust Co. egyik alelnöke, a város egyik köz­­tiszteletben álló polgára közel félmillió dollár elsikkasztásá­­nak vádjával került Séllyei F. Lajos városi rendőrbiró elé. Alex Eber megyei ügyész az első öt órás kihallgatás után egy szerencsétlen, csúnya ügy­ről adott nagy vázlatokban képet és ebben a képben a mo­solygós arcú William C. Horley egy szánalomra méltó, megbi­csaklott életű ember torzfigu­rájával mutatkozott meg a nagy nyilvánosság előtt. Röviden a kinos szenzáció ennyi: William Horley, a First Bank & Trust Co. alelnöke a bank pénzletétéiből mintegy 450,000 dollárt rossz kölcsön­ügyletekbe, tőzsde spekuláci­ókba és más kétes befektetések­be helyezett anélkül, hogy ar­ról a bank bármelyik tisztvise­lőjének tudomása lett volna. Még rövidebben: a pénzt fur­fangos módon “elkezelte.” Felmerült gyanú alapján egy gyors rovancsolás során a hi­ányt észrevették, Horley nyom­ban beismerte vétkét s hétfőn délután őrizetbe vették. Séllyei bíró 25,000 dollárban szabta meg a bail-bondot, amelynek ellenében Horleyt az esküdt­széki tárgyalásig szabadlábra helyezték, de az ügyészségi ki­hallgatások azóta állandóan nak. A First Bank & Trust Co. igazgatósága Horley letartóz­tatásakor azonnal nyilatkoza­tot adott ki, amelyben minde­nek előtt leszögezte, hogy sem a bank, sem annak egyetlen betétese, részvényese, vagy ügyfele nem károsodik, mert többszörös biztosítás fedezi a kárt. Horley, mint felelős tiszt­viselő, félmillió dolláros bond alatt volt. Már ez egymagában is fedezi a veszteséget. Azon­kívül, mint köztudomású, min­den egyes bankbetét 10,000 dollárig van biztosítva a szö­vetségi banktörvény értelmé­ben. A bank iránti bizalmatlan­ságra vagy aggodalomra tehát senkinek oka nem lehet. Részletesebben a sikkasztás felfedezésének története, ahogy azt azóta a napilapok is megírták, ez: Dudor János honfitársunk, a bank helyettes alelnöke már egy idő óta észrevette és bosz­­szankodott azon, hogy bizo­nyos naplótételek és micro­­filmre felvett adatok elkallód­tak, vagy nincsenek egészen rendben. A múlt hét csütörtö­kén reggel Dudor ismét rend­ellenességet tapasztalt a napló­ivek között és észrevette azt is, hogy Horley egyes napló-ivek szelvényeit szakítja le. Ez már gyanús volt. Nyomban közölte észrevételét Leon J. Kenna he­lyettes számvizsgálóval és ettől kezdve ketten figyelték Horley különös, a bankszakmában szokatlan tevékenységét. Du­dor egy ilyen leszakított szel­vényű naplóivet bevitt a micro­film osztályba és alapos vizsgá­lat alá vette. Mikor visszatért és Kennával halk beszélgetésbe kezdett, Horley a közelből fi­gyelte őket és egyszerre szem­­nielláthatólag nagyon izgatott lett. Ez adta meg a végső okot az alapos gyanúra, amelynek folytán aztán az alelnök egész csúnya manipulációja egy-ket­tőre kiderjilt. Dudor egy napló-ivet magá­hoz vett és a havi értesítő osz­tályban összehasonlította a kész adatokkal. Rájött, hogy furcsa rendellenességek mutat­koznak annál a tételnél. Kenna segitsévével számításokat és jegyzeteket csináltak több té­telről és amikor meggyőződtek arról, hogy komoly csalásról van szó, értesítették David T. Wilentz igazgatót és bank­ügyészt. Horley őrizetbe vétele és biró elé állítása azután már hamar ment . . . A vallatás során Horley el­mondta, hogy kb. 1949-ben kezdődtek a bajok, amikor kölcsönöket adott ki olyanok­nak, akik számára az igazga­tóság nem engedélyezett köl­csönt. Később, amikor a köl­csönt nem fizették vissza, más tételekből vett el pénzt és azzal egyenlítette ki ő ezeket az összegeket, hogy hibáját elta­karja. Aztán tőzsdespekuláci­ókba fogott, hogy a hiányzó Az európai hontalan magyarok érde­kében WILLIAM C. HORLEY pénzt részvény-nyereséggel pó­tolja, de veszített s az a pénz is elúszott. Egy metucheni cégnek több mint 100,000 dol­lár kölcsönt folyósított az igazgatóság tudta nélkül. Itt már arra spekulált, hogy ké­sőbb részes és társ lesz abban az üzletben. így indult el, saját bevallása szerint, Horley bank­­alelnök tragédiája, amely hét­főn a koraesti órákban Séllyei F. Lajos városi biró előtt rob­­(Folyt, az 5-ik oldalon) Ridgeway lesz Ike utóda Truman elnök Matthew B. Ridgway tábornokot, a koreai UN haderő fővezérét nevezte meg Eisenhower tábornok utód­jául. A NATO egyesitett euró­pai seregeinek lesz a legfőbb parancsnoka Ridgway, aki je­lenleg 57 éves és részt vett az európai háborúban. Ridgway helyére, Tokióba Mark Clark tábornok megy, bár szó volt róla, hogy Van Fleet tá­bornok foglalja el a helyét. Van Fleet jelenleg az UN gyalogság parancsnoka Koreában. Eisenhower bucsulátogatást tett a Németországban állomá­sozó amerikai csapatok között. Junius első napjaiban várják haza Amerikába a republikánu­sok esetleges elnökjelöltjét. Vettük s ezennel továbbítjuk az alábbi sorokat: “Kedves Szerkesztő Ur: Európa különböző országai­ban kb. 50 ezer magyar vár ott­honra. Már hat éve vándoruton vannak. Congressman Celler törvényjavaslatot terjesztett be H. R. 7376 szám alatt s remé­nyünk van, hogyha a törvényt megszavazzák, újabb 17000 ma­gyar jöhet be Amerikába. Tő­lünk függ, hogy ez a törvényja­vaslat még ezen az ülésen tör­vény lesz-e, vagy sem. Kérjük tehát az amerikai ma­gyarokat, akár polgárok, akár nem, hogy szenátoraiknak, kép­viselőiknek azonnal Írjanak és kérjék az H. H. 7376 számú tör­vényjavaslat megszavazását. Amerika minden magyar ka­tolikus, gör. katolikus és protes­táns templomában ugyanezt sürgeti minden lelkész. Kérem nagybecsű u j ságj ában szintén adjon hangot ennek a fontos kérdésnek. GÁSPÁR JÁNOS a papi egylet ügyvezető titkára” Imakönyvem IRTA: REVICZKY GYULA (1855-1889) A1 ■anykötésü imakönyvet Hagyott rám örökül anyám. Kis Jézus ingben, glóriában Van a könyv első oldalán. Sok év előtt egyik sarokba Beírta, jó anyám nevét; Lehajtom a betűkre főmet, Hogy fölidézzem szellemét. Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer, Feher ruhában láttam őt. Tavasz volt ép’, a kedves akác Virágzott a ház előtt. A lemenő nap fénysugára Reszketett ajkán, zárt szemén. Apám ott állt a ravatalnál És velem együtt sirt szegény . . . Hogy elmosódtak a betűk! Mily Sárgák s kopottak a lapok! Rég volt, midőn ez imakönyvből Még az anyám imádkozott. Kék selyemszállal összekötve Van itt hajamból egy kevés; Aranyos fürtjeimhez akkor Nem illett még a szenvedés. írott imádság töredéke Mellett van az anyám haja, Emitt egy szentnek vézna képe S egy régi, halvány Mária. Elnézem... Éppen igy viselt meg A sors azóta engemet. Sokszor szeretnék sírni, hogyha Nem szegyélném a könnyeket. Az Ur imádságát ütöm fel — Kísérőm a nehéz utón — S' vigasztalást vegyit a kínhoz A te imád — óh Jézusom! Imádság kell a szenvedőnek, Akit a sors árván hagyott; Úristen, én nem zúgolódom: Legyen a te akaratod•! Föl nem panaszlom a világnak, Csak szellemednek, jó anyám, Milyen kopár volt ifjúságom S hogy mennyi bánat szállt reám. Tűrtem, reméltem, megalázva Idegenek közt éltem én, . De azt a régi imdkönyvet S emléked szentül őrizém . . . ANYÁK NAPJA.,. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Az emberiség történetében a világ minden dicsősége elhala­­ványodott, sőt, sok-sok úgynevezett régi dicsőség is inkább árnyékká, az emberiség szégyenévé vál­tozott át . . . De volt valami, ami töretlenül meg­maradt, ami változatlanul szép, nemes és sugárzó volt: az anyai szeretet! Az anyai szeretethez nem kellett kultúra; nem kellett jólét, nem kellett palota: megvolt kezdettől fogva és meg­lesz mindörökké! Az anyai szeretet végig kisérte az embert a történelem előtti időktől nap­jainkig. Ott volt az őskori barlangokban; ott volt a nyomorúsá­gokban, a szenvedésekben, az ember véres, megrázó küzdelmeiben; hidegben, melegben, éhségben, szomjúságban; a mocsarakban, a kunyhókban és a palotákban! Az anyai szeretet számára nem kellett katedrákat felállítani; nem kellett hirdetni, tanítani. Mert az anyai szeretetet maga Isten oltotta az édesanya szivébe. Az anyai szeretet isteni szikra, melyet nem lehet elhomályo­sítani, nem lehet berozsdásitani, vagy kiirtani. Az anyai szeretet Istentől való szikráját semmi sem igazolja jobban, minthogy nem a kényelemből, nem a jólétből, még csak nem is a kultúrából vagy a civilizációból fakad. Hiszen a szegények kunyhójában, a koldus asszonyok rongyaiban, a nomádok és ván­dorcigányok kordéiban igen gyakran még nagyobb lánggal lobog az anyai szeretet, mint a gazdagok palotáiban és bíboros böl­csőkben ! A gyermek tulajdonképen az anyai szeretet napsugarában érlelődik emberré. Amikor a gyermek azt mondja: édesanyám, akkor tulajdon­képen imádkozik, vagy zsoltárt mond, melyet az Égben költöttek számára! Mindamellett az anya szeretetével még a gyermeki szeretet sem versenyezhet. Hiszen a gyermek természetesnek veszi mind­azt, amit anyjától kap. A legnagyobb áldozatot is szinte úgy fogadja, mint a neki kijáró természetes anyai adót. Az anya sohasem fárad el a gyerekéért való küzdelmekben, szenvedésekben, nélkülözésekben. Az anyai adózás* és-önfeláldozás ' * határa szinte végtelen. A gyermek ilyen nagy, ilyen magától adódó, magától születő és önmagából táplálkozó szeretetne mégsem képes. Ha az elörege­dett, vagy beteg édesanyát a gyermek tartja el: sohasem képes olyan mély értelmű magától való és magától értetődő szeretetre, mint az édesanya! Egy csepp túlzás sincsen tehát abban, amikor a költők dalban vagy prózában, az anyai szeretetet magasztalják. Az anyának szinte jól esik, ha szenvedhet, küzdhet gyermeké­ért. A gyermeknek viszont nem egyszer teher az elöregedett, elerőtlenedett édesanya, aki az ő izmaiba lehelte saját ifjúságát, az ő fejlődő életének áldozta fel saját életének virágos szép tavaszát! Az anyai szív legszebb költeménye: a gyermek. De a gyermek költeménye az élet, az öröm, az élvezet. Óh gyermek: akár valóban gyermek vagy még; akár már ifjú, vagy családapa, vagy anya: próbáld megérteni, próbáld felfogni, mit jelent számodra az édesanya! ? És ha felfogtad és megértetted: azonképen becsüld, szeresd, ápold és karold fel létednek földi adó­ját: az édesanyát! AMERIKAI LEFEGYVERZÉSI TERV A UN ELŐTT Az Amerikai fődelegátus az Egyesült Nemzetek lefegyver­zési bizottsága elé terjesztette hatpontos programját. — Ha az érdekelt nemzetek együttműködnek velünk, egy­két év alatt végrehajtható az általános lefegyverzés — mon­dotta az amerikai .fődelegátus. — Sajnos az oroszok ellenkezé­se miatt aligha kerülhet sor a nagyszabású program megvaló­sítására. Az első felvétel: ves­sünk véget a titkolózásnak, tit­Árviz-szabályozást sürget az elnök Truman elnök megrótta a képviselőház szűkkeblű hon­atyáit, amiért csökkentették az árvíz szabályozásra és az árvíz­károsultak segélyezésére szánt költségvetést. “Ha nem szabá­lyozzák a folyókat, a Közép Nyugat népe jövőre ismét szen­vedni fog az árvizektől” — mondotta az elnök. “A szörnyű kár és veszteség, amit népünk az árterületeken szenvedett, bizo­nyítja, hogy a szabályozással nem késlekedhetünk tovább.” kos készülődéseknek és nyíltan tárjuk a világ elé helyzetünket. A fegyverkezés csökkentésé­nek célja a jelenlegi világfe­szültség enyhítése és hogy min­den háborút elkerüljünk. Ha a nemzetközi ellenőrzésnek nem lesz akadálya, egyetlen nemzet sem tarthat titkos seregeket és fegyvereket. Annyi katonát tarthatnak csak a kormányok, amennyi bélső rendjük fenntar­tásához szükséges. A haderők létszámát fokozatosan csökken­tenék. Külön fejezet foglalkozik az atomtermelés ellenőrzésével. — Az oroszok a mutban hallani se akartak arról, hogy fegyver­gyáraikat és kaszárnyáikat megnyissák a nemzetközi bizott­ság előtt. RÉSEN KELL ÁLLNUNK Truman elnök kijelentette, hogy Amerikának résen kell ál­lania, ezért növeli hadseregét olyan fokra, mint a második vi­lágháború idején volt. Nem mintha mi készülnénk háborút indítani, de mert azt akarjuk megakadályozni, hogy a szovjet rohanja meg a védtelen kis né­peket. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP THURSDAY 1952. MÁJUS 8.

Next

/
Thumbnails
Contents