Hiradó, 1952. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1952-02-28 / 9. szám
AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JhsL Önh^ dfjuiigjCLhJLcuv ‘YhiwAfiap.GA, ßdiincL jcüuL (publudtQjd, in, (p&Aih, (hnhßif. VOL. XXXI. ÉVFOLYAM — NO. 9. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1952. FEBRUÁR 28. Fontos tárgyalások folynak Lisszabonban Miután kétségtelen volt az, hogy a koreai háború az orosz kommunizmus v i 1 ághóditó céljait szolgálja, a Nemzetek Szövetsége kénytelen volt az észak-koreai kommunisták által megtámadott Dél-Korea segítségére sietni, nehogy megfelelő ellenállás hiányában fokozatosan az egész Á- zsia az orosz kommunisták hatalma alá kerüljön. Katonákban és hadi felszerelésben e segítségnyújtás terheit nagyrészt az Egyesült Államok viseli. Ezért egyesek erősen kritizálják a kormányunkat, amit ellenségeink propaganda céljaikra ellenünk alaposan kihasználnak. Bár az észak-koreai kommunisták oldalán orosz hadifelszereléssel bőven ellátott milliónyi kinai kommunista harcol, mégis azt szeretnék az oroszok elhitetni a világgal, hogy a koreai háború a koreaiak belügye. Ez pedig annyira nem belügy, mint amennyire nem magánügy az, ha valakinek a háza ég és a tűzoltók azért nem oltanák vizzel a tüzet, mert félnének attól, hogy a viz károkat fog okozni a házban. A kommunizmus tüze megsemmisüléssel fenyegeti még a legdemokratikusabb országok gazdasági és társadalmi berendezéseit is. A demokráciáknak ezt a tüzet oltani kell, bárhol is csapjon fel a világon a kommunizmusnak az egyéni kezdeményezés és a magán tulajdon jogát megsemmisítő lángja. Ezért mentek el a demokráciák is Koreába tüzet oltani.' Azonban Korea a fenyegető világégésben csak egy parányi incidens. A veszedelem igazi súlypontja Európában van. Ezért szervezték meg a NATO-t, (North Atlantic Treaty Organization-t) melynek ma már 14 ország a tagja. Lisszabonban tárgyalnak most a NATO-hoz tartozó országok diplomatái. Ha a liszszaboni tárgyalások eredményeit gyakorlatilag megvalósítják, akkor az orosz kommunista imperalizmus terjedésének útját ez év végén már 50 divízió fogja Európában eltorlaszolni. Kémek súlyos büntetését kérik lamok rendőrsége és a szövetségi kormány igen nagyra becsült rendőri szerve, az FBI is fáradhatatlanul kutat. Különben igen érdekes, hogy A- merikában sok mindent szeretnek tizes csoportokra osztályozni. bár a pénzegységen kívül minden más mértékrendszerben a gyakorlatilag nehézkés angol számítási módot használják. Az újságok minden évben megállapítják, hogy ki a tiz legjobban öltözött nő, ki a legnépszerűbb tiz közéleti egyén, a legjobb baseball játékos, a legjobb ökölvívó és igy nem meglepő, hogy az egyelőre még el nem fogott bűnözők között is számontartják érdem szerinti sorrendben a tiz legnagyobb gazembert. Ebben a társaságban az elsőség kétes értékű dicsősége Willie Sutton bankrablónak jutott, ki azonkívül még arról is hires volt, hogy a legszigurobban őrzött börtönből is kitudott szokni. Legutóbb 1947-ben a Philadelphia közelében levő Holmesburg börtönből szökött ki és azóta is hasztalanul keresték mindenfelé egész a múlt hétig, mikor Brooklynban két rendőrnek és egy detektivnek sikerült őt elfogni. A hatóságok igen megörültek a szerencsés fogásnak és a két rendőrt és detektívet soronkivül előléptetésben részesítették. A dologban a legérdekesebb az volt, hogy Sutton két év óta lakott mintegy két blokknyira egy brooklyni rendőrállomástól. Mivehitt az amerikai városokban nincs bejelentési kötelezettség, ami európai városokban nagyban megnehezíti hogy személyazonosságát valaki könnyén eltitkolhassa, azért Suttonnak sem kellett félnie attól, hogy más nevet használva — bárki is gyanakodjék reá. A rendőrséggel talán nem is lett volna sokáig baja, hacsak egy éles szemű fiatalember, ki polgári életben nadrágárusitó kér eskedősegéd volt, a földalatti vasúton utazva gyanúsnak nem találta volna Sutton arcát, amit az FBI által kiadott és mindenfelé eltérj esztett köröztetési nyomtatványból felismerni vélt. U. gyanazon az állomáson ő is kiszállt, amelyiken Sutton és követte őt egy gazolin állomásig. Közben két rendőrt látva, odament hozzájuk és közölte velük gyanúját, ami alaposnak bizonyult. Egy detektív is hozzácsatlakozott a két rendőrhöz és bekövetkezett az amerikai bűnügyi krónika utóbbi éveinek legnagyobb szenzációja, az elfoghatatlannak látszó Willie Sutton bankrablónak elfogatása. A hét hőse a két new yorki rendőr és detektív lett, kik a nagy örömben elfelejtették bejelenteni, hogy a tulajdonképeni érdem Schuster Arnold 24' éves kereskedősegédet illeti, mert ő hívta fel a figyelmüket Willie Suttonra. így természetesen a rendőrkapitányság sem tudott Schuster létezéséről és már készültek is a három ügyes rendőr nyilvános ünneplésre, mikor közben kitudódott, hogy Sutton elfogatásában a A képviselőház Amerika-ellenes tevékenységeket kutató bizottsága javasolta, hogy léptessenek életbe törvényt, amely békében is halálbüntetést vágy életfogytiglani fegyházat szab ki kémkedésre. A javaslat szerint ilyen törvényre szükség van, hogy megakadályozzák a szovjet kémek működését békeidőkben. A jelentés egyben figyelmeztette a filmipart és a televíziós ipart, hogy szenteljen nagyobb figyelmet a kommunisták beszivárgásának, mert ez a két nagy ipar egyik kedvenc célpontja a kommunistáknak.. A jelentés szerint ez a két ipar nem volt elég erélyes a kommunisták és a szélsőbaloldali egyének kirostálásában. rendőrök csak suszterek voltak, ellenben a valódi rendőr Schuster volt. A nyilvános ünneplést természetesen lefújták, azonban a két rendőr és a detektív előléptetését az elvégzett “jó munkájukért” érvényben hagyták. Vörös Kína talán azért nem akar békét kötni Koreában, mert hivatalosan, nem vagyunk vele háborúban Rendszerint senki sem örül nagyon annak, ha be kell ismernie, hogy tévedett. Mi, ázonban mégis örömmel ismernénk be, hogy a múlt héten tévedtünk, mikor azt irtuk, hogy Koreában a kommunista kínaiak, koreaiak, no meg természetesen a Kremlin urai nem akarnak őszintén békét kötni a Nemzetek Szövetségével. Sajnos, a héten érkezett újabb hirekből nem lehet arra következtetni, hogy tévedtünk volna. A tervbe vett de létre jönni sehogysem képes fegyverszüneti megegyezések egyik feltétele az lenne, hogy semleges államok képviselői ellenőriznék a fegyverszünet ideje alatt a hadviselő felek frontja mögötti terepet. A kinai és koreai kommunisták Oroszországot ajánlották egyik ilyen semleges ellenőrző állam 'gyanánt. Természesesen a Nemzetek Szövetségének katonai képviselői ezt a nagyon is nem “semleges” ajánlatot tiltakozva utasították vissza, mert a koreai háborúban az oroszok semlegessége éppen annyit jelentene, mint amennyit érne, ha az egér testi épségének biztosítását a macskára bíznák. A mi katonai repülőink egész az utóbbi hetekig Manchuriát nem bombázták, noha a kommunistáknak legtöbb repülő bázisa ott van. Az ő repülőik mindezideig biztonságban érezhették magukat, ha visszatérve a mi csapataink és repülőink ellen intézett támadásaikból, átrepültek a Yalu folyón, mely Észak-Korea és Manchuria között a határvonalat képezi. Ezt a reánk nézve túlságosan hátrányos előnyt a végletekig nem lehetett megadni a kommunistáknak. Mi eddig ugyanis arra a lovagias álláspontra helyezkedtünk, hogy mivel mi hivatalosan kommunista Kínával nem vagyunk háborúban, mert a j ól felszerelt kinai hadtesteket mi csak önkéntes szabad csapatoknak tekintettük, (Folyt, a 3-ik oldalon) Újabb atom-próbák Az atomerőbizottság jelenti, hogy Eniwetok szigetén hamarosan újabb atombombákat és fegyvereket fognak kipróbálni. Mélyen a viz alatt fognak atombombákat robbantani. Nevadában viszont most fejezik be a folyamatban levő kísérleteket, melyeket bombázókkal folytattak. Drágul a megélhetés A földművelésügyi minisztérium kimutatása szerint az élelmiszer árak ismét emelkedtek. 1939 ó^a egy kosár élelmiszer, amelynek annak idején 10 dollár volt az ára, most 25.49-be kerül. Kitessékelik őket A jogosulatlanul Amerikában tartózkodó és nemkívánatos idegenek deportálást tovább folytatják. A bevándorlási hivatal 108 nemkívánatos idegent rakott az olasz Vulcania hajóra, amely Lisszabonban és más európai kikötőkben teszi majd partra a kiutasított személyeket. 59 olasz, 26 görög, 13 portugál, 4 török, 3 transjordáni polgár van közöttük. Ezenkívül 47 Pakistani idegent deportáltak. Kiséríéti ebek New York állam törvényhozása előtt van egy javaslat, amely megengedné, hogy közel félmillió kóbor kutyát és macskát tudományos kísérletek céljaira felhasználjanak. Milliókat kerestek hadifeleslegben WASHINGTON. — Joseph E. Casey volt képviselő állott a vállalkozó csoport élén, amely három és negyedmillió dollárt keresett “hadi felesleg” tankhajókon, melyeket, összeköttetéseik révén, 101,000 dollárért vásároltak meg. A szenátusi vizsgálóbizottság most nyomozza az úgy részleteit. 35,000 dollár Lincoln leveléért Illinoisi polgárok álltak össze, hogy 35,000 dollárért megvásárolják Ábrahám Lincoln levelét, melyet 1840-ben irt egy barátjának, miután mint képviselő Washingtonba érkezett. A hires Barrett-féle Lincoln gyűjtemény 842 darabját árverezték el New Yorkban és ott vásárolták meg a levelet Illinois állam történelmi könyvtára részére. Uj éhinség fenyegeti Indiát Indiát újabb éhinség veszélye fenyegeti. 14 államban válságosra fordult az élelmiszer ellátás. Madrasban immár hatodik éve nem esett eső és a nép máris éhezik. Gabona és vízhiány miatt az élőjószág nagyrésze elpusztult. India kormánya ötmillió tonna gabonát készül importálni. Egymilliót Amerikából visznek át. A Független Amerikai Magyar Református Egyház a Református Egyházak Világszövetségének tagja lett A Presbiteri Rendszerű Református Egyházak Világszövetsége nyugati-amerikai ágának Buck Hill Falls, Pa.-ban február 18-20-ik napjain tartott évi gyűlésén a Független Amerikai Magyar Református Egyházat tagegyházai közé fogadta a szövetség. A gyűlésen a Független Magyar Református Egyházat egy háromtagú küldöttség: Nt. Dr. Vincze Károly főesperes, Nt. Béky Zoltán esperes, és Nt. Bertalan Imre staten-islandi lelkész képviselték. Dr. Vincze főesperest a 17-tagu Végrehajtó Bizottság tagjai közé választották. Ezzel kapcsolatban lapunk mai számában Dr. Vincze az egyházi hirekben ad bővebb beszámolót. Egységben az erő Nem ölte meg, “csak” hagyta megfagyni feleségét Edward. G. Spencer Jackson, Mich.), egy nagy gyárüzem 44 éves igazgatójának háza előtt holtan találták feleségét, a 21 éves Lorettát. Az asszony fején és kezén zúzott sebek voltak. Spencer azt állította, ' hogy semmit sem tud felesége haláláról. Előző éjjel együtt jöttek haza egy partyról és nem tudott róla, hogy felesége azóta elhagyta a házat. Vallomásában a rendőrség sok ellenmondó részletet látott és ezért őrizetbe vette Spencert, egyben pedig elrendelte az aszszonyholttestének felboncolását. Az eredmény azt mutatta, hogy bár Mrs. Spencer testén a sérülések elég komolyak voltak a halál oka mégsem az, hanem fagyás volt. Spencer változatlanul fenntartotta vallomását, hogy semmit sem tud felesége haláláról, de nem volt hajlandó alávet-Korondi András megvált lapunktól Köröndi András hírlapíró, aki a trentoni Függetlenség c. hetilapunknak 9 hónapon át volt szerkesztője, a new brunswicki Magyar Hírlapnak és a perth amboyi Híradónak pedig főmunkatársa, megvált nálunk betöltött munkakörétől és New Yorkba költözött. Őszintén kívánjuk, hogy uj munkájában sok szerencse kisérj e! ni magát a hazugságvizsgáló géppel való vizsgálatnak. Ugyanakkor azonban a rendőrség adatokat gyűjtött, amelyek szerint a házaspár nem valami megértő házaséletet élt. Többen bizonyították, hogy gyakori volt közöttük az elkesedett szóváltás. Spencer azzal gyanúsította 23 évvel fiatalabb feleségét, hogy más férfiak iránt a kelleténél több figyelmet tanúsít. Ez elég volt a rendőrségnek ahhoz, hogy folytassa a férj faggatását. Többnapi tagadás után Spencer megtört és módosította vallomását. Változatlanul hangoztatja, hogy a felesége testén levő sérüléseket nem ő okozta, de bevallja, hogy engedte feleségét megfagyni. Előző éjjel — mondja — feleségével egy pártyról tértek haza, amikor autójuk a hófúvásban felmondta a szolgálatot. Egy másik motoros vette fel őket és a házuk közelében szálltak ki. Mind a ketten sokat ittak a partyn és bizonytalanul álltak a lábukon. A ház előtt Mrs. Spencer felbukott és a hóban maradt. A férj bement a házba és lefeküdt. Azt mondja, egészen merev volt a hidegtől és nem tudta feleségét bevonszolni a házba. A rendőrség még mindig nem biztos benne, hogy Spencer vallomása megfelel-e az igazságnak. A boncolás szerint az aszszony testében levő, alkoholmennyiség nem volt olyan nagy, hogy ne tudott volna a házba menni. Fennáll a lehetőség, hogy Spencer előbb leütötte feleségét és azután hagyta az eszméletlen asszonyt megfagyni. Az amerikai munkásság az egyenlőség eszméjének és az emberi alapjogoknak erős támasza. Az amerikai szakszervezetek mai erejüket annak köszönhetik, hogy idejében legyűrték az előítéleteket és egymásra való gyanakodásaikat, ami pedig eleinte aláásta életerejüket. A most megjelent könyvecske: “Pioneers of Labor” (A Munkásmozgalom Előőrsei) ezt a történetet meséli el a munkásmozgalom ujoncainak. A bánya munkások korai küzdelmeit sokáig gátolták az előítéletek és a belső egyenetlenség. A bányatulajdonosok mesterségesen szittoták a megkülönböztetéseket az 1870-es és 1880-as években. Az itteni “bányabárók” Kelet-, Közép- és Déleurópából hozattak ki munkásokat, hogy a munkabéreket az igénytelen és tapasztalatlan újonnan érkezettek segítségével leszorítsák; a szakszervezetek k i a 1 akulását meghiúsítsák. A “munkaadók” a bevándorlókat és a már emberöltőkön keresztül ottdolgozó skót, ir és angol munkásokat egymásra “heccelték.” A munkásságnak csak az 1902.-Í anthracite szénsztrájk alkalmával sikerült részleges sikereket elérni. “Divide and Conquer” (Uszíts és Győzz) volt a bányauzsorások jelszava, amit 1 még 1902 után is követtek — — egy darabig. Mert a munkálok csakhamar rájöttek arra, hogy a szakszervezetek csak úgy erősödhetnek meg, ha mindenkit magukba foglalnak. A mai United Mine Workers (Egyedül Bányamunkások Szakszervezete) a leghatalmasabb munkásszervezetek egyike a világon. Az acélipari munkásság hasonló tapasztalatokon ment keresztül, amig ezt az iparágat keserves harcok után megszervezhette. Az 1919-i ‘ sikertelen munkabeszüntetés idején, az acélipari vezetők és bnkáraik mindent elkövettek az “Uszíts és Győzz” politika érdekében, más mesterkedéseikkel kapcsolatban. A Délről ezerszámra hozták fel a négereket sztrájktörőknek, ügynökeik pedig a bennszülötteket és bevándorlókat ingerelték egymásra. Az 1919-i sikertelenségne különböző okai voltak, de a munkásság tanult belőlük. Rájöttek arra, hogy nagy hibát követtek el azzal, hogy nem szervzeték meg a négereket is és nem adtak nekik ugyanolyan jogokat, mint a fehéreknek; megtanulták, hogy a bevándorlók legalább is oly hűségesek szervezeteikhez, mint a bennszülöttek. Bár még; több sztrájk végződött eredménytelenül, a mai United Steel Workers of America (CIO) óriási méretű. A ruhaipari munkásmozgalom története másik példája annak, hogy csak a különböző fajú, nemzetiségű és vallásu munkás egysége teremtheti meg az erőt és hozhat eredményeket. Annak a többmillió bevándorlónak, aki 1890 és 1914 között ért partjainkra, körülbelül 10 százaléka zsidó volt, az orosz cári uralom üldözései elől menekülést keresve. Sokezer köztük alkalmazást nyert a ruha iparban, más nemzetiségű és kultúrájú emberekkel együtt. Az International Garment Workers Union (AFL) egy helyi fiókjában 10 évvel ezelőtt megejtett seregszemle megállapította, hogy a tagok 41 féle- csoportból„szára máznák. De az egység akkor már régen létrejött. A ruhaipari munkások kivívták munkaviszonyaik feljavítását; megszervezték a viták békés elintézésnek a módját. A ruha- és tüipari munkásság jogos büszkeséggel tekinthet a kivivott eredményekre és a felvilágosodott vezetőség bölcs, irányítására. Ennek a szervezetnek sok más iparág is . köszönheti sikereit és európai szakszervezetek hálás köszönettel emlékeznek meg az amerikai Garment Workers Union támogatásáról. A “Pioneers of Labor” ismerteti a bevándorlók szerepét az amerikai szakszervezetek kiépítésében. Rámutat arra, hogy az American Federation of Labor sikeres kifejlődése főleg három embernek köszönhető: Sámuel Gompers-nek, aki élete végéig az AFL elnöke volt és aki Angliában született hollandus zsidó szülőktől; a németszületésü Adolph Strasser-nek és a “Labor Day atyjájnak” Peter J. Mcí Guire-nek, aki ir bevándorlók gyermeke volt. A füzet kimutatja azt is, hogy az amerikai munkásszervezetek vezetői 38 különféle országban születtek. Régi megállapítás, hogy a bevándorlók az amerikai hagyományok demokratikus eszményeiért jobban lelkesülnek, mint akik Amerikában születtek. A szakszervezetekben tehát gyakran megtörtént, hogy a külföldön született tagtárs figyelmeztette a többieket, hogy demokratikus örökségüket szüntelenül védelmezni és gyarapítani kell. A “Pioneers of Labor”-t a Jewish Committee és az Anti- Defamation Leagüe adták ki. A könyvből az a tanulság vonható le,' hogy miután az Egyesült Államok -— mint a munkásszervezetek is — a legkülönfélébb fajú, nemzetiségű és felekezetű férfiakból és nőkből verődött ősszé, csak megerősödhétik, ha az egyenlőség és emberi alapjogok elveit győzelemre vezeti a gyűlölködés, gyanakvás és előítéletek felett. Common Council Amerikai csendélet: egy b aula ■ab ló elfogatása Ha az amerikai újságokban megjelent cikkek nagyságáról akarnánk megállapítani egy bizonyos esemény tényleges jelentőségét, akkor azt kellene mondanunk, hogy rég nem' történt az amerikai közéletben olyan nagy dolog, mint amilyen a múlt héten Willie Sutton bankrablónak és notórius börtön szökevénynek elfogatása volt. Az 52 éves Sutton valóságos legendaszerü modern “szegénylegény” volt, ki sorozatosan, elkövetett bankrablásai dacára is állítólag soha egy revolver lövést sem adott le, s igy vér nem tapadt a kezéhez. Azonban mégis első helyen állt a 10 legjobban keresett amerikai bűnöző között, akik után az összes ál-