Hiradó, 1951. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1951-09-06 / 36. szám

6-ik oldal HÍRADÓ 1951. SZEPTEMBER 6. Ha egy királykisasszony nagykorú lesz... A kékszemü, barnahaj u Mar-kincstártól: évi hatezer fontot, garet ezentúl fizetést kap a 17,000 dollárt. Levelek Amerikából ÁLMÁBAN IS HAZUDIK Regény Irta: Tamás István Balmoral nevű ősi skót város­ban ünnepelte Margaret angol hercegnő huszonegyedik születé­se napját- A családi ünnepségen két kérőj elölt bukkant fel. Az egyik William Wallace, 24 éves amerikai pólójátékos, Herbert Agar iró mostoha fia, a másik Dalkeith 27 éves earlje, egy ősi arisztokrata család leszárma­zottja. A skót várost elözönlötték a turisták, akik külön ünnepséget rendeztek a hercegnő tiszteleté­re és saját szórakoztatásukra. A 21 éves Margaret most már szavazati jogával is élhet, de aligha fogja ezt igénybe venni, mert az angol királyi család pár­tokon felül áll. Az angol világ­­birodalom “üdvöskéje” nem győzte megköszönni a világ min­den részéből érkező ajándéko­kat. Balmoral környékén máglya­­tüzek lobogtak, csakúgy mint 1930-ban, amikor a hercegnő született. A skótok nagyszabású ünnepségeket rendeztek, versen­géssel egybekötött mutatványo­kat, birkózás, fánkevés, szálfa­dobás szerepeltek a műsoron. Autót, ékszert, gyöngyöket ka­pott Margaret tisztelőitől. Margaret mindössze 5 láb ma­gas és száz font a súlya. Amilyen kicsi, olyan erős akaratú. Jó humor érzéke van, szereti a tré­fát és az öltözködés kérdésében nem engedi befolyásolni magát. Szereti a mélyen kivágott ru­hákat és emiatt valóságos sajtó­­háború kerekedett körülötte. Hetken át visszhangzott az an­gol sajtó, hogy “illik-e vagy sem” a dekoltált ruha egy her­cegnőre?” Margaret nem törő­­iött a kritikusokkal: a kivágott ruhákat választotta. Amikor pe­dig a rövid szoknya jött divat­ba: hagyta, hogy fotografálják formás térdeit. A NYÁRI SZÜNIDŐ Itt van egy levél, amelyet az írója eljuttatott hozzánk. Nem közöljük teljes egészében, mert az írója kívánságára, nem közöl­jük a levélíró nevét és kihagy­tuk azokat a részeket is, amelyek személyi, vagy családi vonatko­­zásuak voltak. Csak annyit jegy­­zünk meg, hogy egy középnyu­gati városban lakó amerikai ir­ta egy Lengyelországban élő ro­konának. HA nyár, — igy szól a levél — igen kellemes. Az idő gyönyörű és távolról sincs olyan meleg, mint tavaly volt. Megint a tó mellett nyaraltunk és Tom, (a levélírójának férje, a szerk. megjegyzése) is velünk nyaralt, —• igaz, hogy csak két hétig, mert ennyi fizetéses szabadsá­got kapott a gyártól. De a hét­végeket, a szombatokat és va-, sárnapokat is mindig velünk töl­tötte. A gyermekek, (Anna már tizennégy éves,) igen jól mulat­nak, úsznak és csónakáznak... “Szerettem volna, ha Tom to­vább maradhatott volna. Szük­sége van pihenésre, de a gyár­ban nagyon sok a munka, — me­gint áttértek a haditermelésre. Mi gyűlöljük a háborút. De tud­juk, hogy fiaink azért harcol­nak, mert az Egyesült Nemzetek felszólította a hazánkat és a töb­bi országot, hogy állítsák meg a koreai támadást és tartóztassák fel a támadókat. Azt hiszem, ez az egyetlen ut az igazi békéhez, ha támogatjuk az Egyesült Nemzeteket. “A jó Isten óvjon meg minket és titeket óvjon újabb csapások­tól. Könyörgünk ezért Szent An­nához, és azért, hogy őrizze meg a biztonságunkat és a Tieteket is. írjatok magatokról gyakrab­ban és többet...” A világpolitika láthatárán tornyosuló felhők ellenére is, sok amerikai polgár kiveszi az idei nyáron a neki járó vakációt. Az egész országban, kicsi és nagy városokban, búcsút mon­dunk a hivatalának, vagy gyár­nak, amely egész éven át foglal­koztat bennünket és családunk­kal együtt nekivágunk a hegyek­nek, sátrat ütünk a tengerpart mellett, kocsiba ülünk és arra hajtunk, amerre kedvünk tart­ja, vagy kipihenjük magunkat otthon. Ezért szereti mindenki a júliust és augusztust Ameriká­ban, még ha a melegtől kicsit szenvedni is kell. írjunk erről is külföldre szóló leveleinkben. Aki figyelemmel kiséri ezt a sorozatot, tudja, hogy néha nagyfontosságu politikai kérdé­sekkel foglalkozunk, de néha mindennapi életünk apró esemé­nyeivel is. Ha a külföld tudni fogja, hogyan élnek az ameri­kaiak és miben telik örömük, könnyen felismerik az ellenséges propaganda hamis állításait és torzításait. E héten tehát azt tanácsoljuk a levéliróknak: írjunk magunk­ról és családunkról. írjuk le va­kációnkat, a helyeket, amelye­ket meglátogattunk, az embere­ket, akikkel találkoztunk. Küld­jünk fényképfelvételeket is, hogy jobban megvilágítsuk a leírásainkat. Ha befejeztük a le­velet, abban a tudatban tehetjük le a tollat, hogy a szabadságért folytatott harc érdekében jó munkát végeztünk. Az ilyen levél hatása sokkal nagyobb és mélyebb lesz, mint az iró elképzeli. A levélből kitűnik, hogy a vállalatnál, amelynél dol­gozunk, mindenki kap legalább 1 vagy 2 heti fizetett vakációt. Ta­lán megírtuk, hogy automobilon utazunk el a nyaralóhelyre, vagy bent maradtunk tovább dolgoz­ni, amiért külön fizetést kapunk, a rendes illetményeken kívül. E- zek az egyszerű tények, más e­­gyebekkel kapcsolatban, megle­pik sőt csodálatba ejtik a kül­földi címzettet. A rosszakaratú propaganda külföldön azt hireszteli rólunk, hogy ennek az országnak a népét a “Wall Street” elnyomja és ki­­zsámányolja, hogy munkanélkü­liség fenyegeti, hogy nincs csa­ládi élete és nincs más öröme, mint pénzt keresni. Ezeket a ha­zugságokat el is hiszik az embe­rek, amig nem festj ük le előttük, hogy milyen az amerikai vaká­ció. Egy másik javaslatunk az, ha alkalom nyílik rá, Írjuk le ennek az országnak természeti szépsé­geit. A hatalmas erdőségeket és a Nemzeti Parkokat, amelyeket a kormány azért tart fenn, hogy késő nemzedékek is zavartalanul élvezhessék; a magasba nyúló hegycsúcsokat és hömpölygő fo­lyókat. Mindezekkel megcáfol­juk a hazugságot, hogy Amerika kietlen síkságokból és porfész­kekből áll, ahol a természeti szépségeket a haszonlesés el­pusztítja. Nemzeti dalunkban azt éne­keljük, hogy “Amerika, the Beautiful.” Leveleinket is ebben a hangnemben tartsuk. Külföldi barátaink igy igaz megvilágí­tásban látnak bennünket és örö­meinket és kívánságainkat job­ban megértik. Common Council * Ismételten felhívjuk olva­sóink figyelmét, hogy Magyar­­országra ne írjanak. Jimmy nyomban megszelídült. Lelke mélyén bűntudatot érzett a történtek miatt és a szipogás, mint a sziklát vágó vízcsepp ellá­­gyitotta. Nem tudta nézni, hogy egy nő szenvedjen miatta. Amig fenyegette, makacsul ellensze­gült, de most, hogy sikerült meg­­rikatni, lovagiasan a segítségére sietett: — Miután nincs semmiféle programmom, ha megengedi, csatlakozom... — Köszönöm — nézett fel rá hálásan a lány. — Szabadna tudnom legalább, hogy kihez van szerencsém? — Orlay Éva vagyok — mo­solygott fáradtan és letörölte a könnyeit, amelyek végigpereg­tek az arcán, az orra tövéig és a száj menti kis gödörben gyűl­tek fel, mint árókban az esővizes tócsák. — A társaságomnak azt fogjuk mondani, hogy az apám egyik amerikai üzletbarátja • . . Jimmy, aki az előbb még in­kább felnégyeltette volna magát, semhogy engedjen, beleegyezően bólintott: — Mi a kedves édesapjának a foglalkozása? — Fütőberendezési vállalko­zó. A z uj budapesti bérházakat látja el központi fűtőtestekkel. — Hm... ehhez én sajnos nem sokat értek — dünnyögte a fiú.------Nem baj. A barátaim se, — nevetett Éva. A hajó közben el­úszott Szentendre, Leányfalu, Visegrád mellett és lassan köze­ledett végállomásához, Eszter­gomhoz. Jimmy üres tekintettel bámult ki a kerek kajütablakon. Lelki szeme előtt most más ké­pek vilióztak, nem a lankás du­nai tájak, a vizbehajló szomorú­­füzekkel... A detroiti Városi Könyvtárat látta, ahol öt év múlva főkönyvtárosi címmel és jelleggel havi hatszáz dollár lesz a fizetése, ideértve a természet­beni járulékokat és a külön het­venkét dolláros családi pótlékot, nősülés esetén!.. Ami még Det­­roitban, az autókirályok székvá­rosában is figyelemre méltó ál­lás a mai világban... De persze mindennek már be­fellegzett. Ha hire fut kalandjá­nak, már pedig aligha maradhat titokban, miután a karkötőt nem csináltathatja meg és az igazi botrányok még hátra vannak.. . akár vissza se térjen a hazájába. Kezdheti elölről az élötét idegen­ben... Megérkeztünk — riadt fel Éva szavára. A hajó a hídhoz si­mult, a temérdek ember a partra özönlött, tülekedve, egymást ta­posva, zsibongva és az áradat magával sodorta őket is. Egy pillanatra elszakadt a lánytól, a­­ki erre lihegve tört utat utána és gyorsan belekarolt. Jimmy kel­lemes meglepetéssel vette tudo­másul ezt a fordulatot, de ami­kor a lányra nézett, rögtön meg­értette, hogy a ragaszkodását nem valami hirtelen támadt ro­­konszenvnek köszönheti. Éva úgy fogta, szorosan, gyanakvón és keményen, akár egy detektiv az áldozatát, hogy meg ne ugor­hasson... IV. A villa, amelynek vasrácsos kapuját átlépték, pompázó kert­ben állt a hegyoldalon, az ősi Bazilika tövében kőhajitásnyira a Dunától, csodálatosan szép ki­látással. A folyó itt tengerszem­en kiszélesedett, mint lomha ó­­riás-kigyó, jóllakottan jobbra fordult és a szelíd hajlatban, mint lágy ölben, csónakházak, strandok, nyaralók tarkálcíttak. Éva még egy utolsó figyelmezte­­tést kockáztatott meg: 1 — Az ékszer históriát termé, szetesen senkinek sem szabad el­árulnia; A barátnőm, Klára, fes­­tőmüvésznő. Modern dolgokat fest. Van, akinek tetszik, van, a<­­kinek nem. Ha maga is az utób­biakhoz csatlakozna, minden­esetre uralkodjék az értelmein és igyekezzék néhány kedves bó­kot elsütni. Klára kissé hiú... — Legyen nyugodt, nem lesz semmi baj velem, — nyugtatta meg utitársnőjét Jimmy— nem hozok szégyent a fejére. — Köszönöm! Azonkívül itt lesz a vőlegényem is . . . — foly­tatta és becsengetett a lakásba. El kell vesztegetnünk! Frank Van Syckle, inc. ♦ 159 New Brunswick Ave. — Perth Amboy, N. J. P. A. 4-0591 — Nyitva estkénként is — MAGYAR PÉK- és CUKRÁSZ ÜZLET az egyetlen vidékünkön Igazi MAGYAR RÉTES és mindenféle magyar CUKRÁSZ-SÜTEMÉNYEK Diós, mákos, lekváros patkó KOKAVECZ LAJOS óhazai magyar pékmester és cukrász üzlete RARITAN BAKERY 1020 AMBOY AVE. RARITAN TOWNSHIP, N. J. — A Clara Barton iskolával szemben — “A TEJSZÍN TETEJŰ TEJ OTTHONA” Fayette & Wilson Streets Tel. Perth Amboy 4-1200 1949 DODGE 2-AJTÓS WAYFARER SEDAN ® Csak 9,000 mérföld van rajta ® 1 tulajdonosa volt * Fluid Drive • Heater * Irányj elző lámpa ® Ülés behuzattal • Akár egy uj . Nézze meg még ma használt kocsi telepünkön a Jefferson Streeten Könnyű fizetési feltételek! (Folytatjuk) Cserélje be régi tűzhelyét *75 A TOWN ÜZLET AD ÖNNEK AKÁR BECSERELESI ÁRAT IS A RÉGIÉRT Most felhasználhatja a becserélési árat a lefizetési összegbe és vehet akár 78 hetet is a fizetésre! OLAJ-GÁZ KOMBINÁCIÓS TŰZHELYEK MÁR:$ A HIRES ANDEC i V u 16995 Jöjjön be azonnal s nézze meg teljes választékunkat ANDES olaj -gáz, szén-gáz, gáz és gáz kombinációs tűzhelyeinkből NYITVA PÉNTEK ESTÉNKÉNT 9-IG 269 SMITH STREET “A barátságos felszerelési üzlet.” Perth Ámhoy 4-7075

Next

/
Thumbnails
Contents