Hiradó, 1951. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1951-09-06 / 36. szám

JhsL Only* * diunqWiiavL (Yl&wApjapM' fcjdiisucL cutuL (pubhAh&d. in. (patáil Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND Gmbojy. VOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 36. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1951. SZEPTEMBER 6. San Francisco: több, mint feloldozás Pearl Harbor-ért Ivancho Dániel, D. D. görög katolikus püspök szabadtéri szentmisét celebrál szept. 9-én a Linwood Grove-ban, a Szent György Napon Rt. Rev. IVANCSO DÁNIEL, D. D., görög-katholikus püspök Verhovay konvenció elé A san franciscoi békeérte­kezlet eredménye lényegesen többet fog jelenteni, mint a pearl harbori (egyébként még mindig nem egészen tisztá­zott hátterű) japán rajtaüté­sért való feloldozást. A második világháború le­zárulása után most kerül sor a legjelentősebb aktusra, hi­szen egyrészt most fog helyre­­állam a formaszerinti békeál­lapot a második világháború egyik főellenségével, — (az eddigi békekötések — a párisi konferencián — csupán a má­sodosztályú volt ellenfelekkel: a német-japán oldalon hábo­rúba kényszerült “ellenfelek­kel” történtek meg,) másrészt pedig ezen az értekezleten a 2. világháború öt szövetséges nagyhatalma habár még szín­re a tárgyalóasztalnak ugyan­­egy oldalán, de már nem u­­gyanegy érdekkel, nem u­­gyanegy szövetségben ül. A háboruközi állapot rend­kívüli fonáksága ezúttal már teljesen leplezetlenül világit: a Japán ellen is szövetkezett volt öt hatalom egyike, a Szovjetunió ma már nyilván­valóan ellenség-j elölt; miköz­ben a volt ellenfél fölött igyekszik szigorú biró lenni, már nyiltan uszít biró-társai ellen, főbb ellenségének érez­ve az Egyesült Államokat, a Brit Birodalmat, a nemzeti Kínát, a Francia Uniót és az Egyesült Nemzetek tagjait is, mint Japánt. E sorok írásának idején még nem tudhatjuk, milyen helyzetet idézhet elő e termé­szetellenes állapot, — de való­színűnek látszik, hogy a lé­nyegen, nevezetesen a Japán­nal kötendő békén, mit sem fog változtatni, s a Szovjet­unió ezt az értekezletet is csak a maga, minden józan fülben sértően hamisan és szánalma­san hangzó “béke” propagan­dájára tudja felhasználni: a világ uj szöveggel ismét kény­telen lesz végighallgatni a hi­­pokrizis himnuszát, amelynek dallamát már oly betéve tudja a különféle sztálini mesterdal­nokok szájából. Ha érzelmesség nélkül szemléljük az eseményeket, kimondható, hogy a békeköté­sek általában is alig jelente­nek korunkban többet, mint a régi frontok felállásának sztornirozását; a különféle nemzetek hadseregei alkalmat kapnak az újrarendeződésre, az ujraszövetkezésre, a hábo­rú-sorozat egyik állomása vé­gén az uj szövetségben való uj hadállás elfoglalására, a sorozat uj szakában való al­kalmasabb, célszerűbbnek lát­szó fellépésre. Az átcsoporto­sulás olyan jelleggel és “tech­nikával” történik, mint a többmenetes választásokban, ahol megkivántatik végered­ményként a minőáitett több­ség produkálása. Ezek a sza­vak csak látszólag lehetnek cinikusak, — hiszen mindany­­nyian jól tudjuk, hogy ma mindennél sokkal többről van szó. Az uj frontok nem valami egyszerűen önző hatalmi cso­portosulás közönséges törvé­nyei szerint vannak kialakuló­ban, hanem az ellen a közpon­ti ellenség ellen, amelynek lé­tét és hollétét immár az egész szabad világ felismerte és ki­küszöbölésének szükségessé­gét elismerte. A Japánnal kötendő béke­­szerződés egyik fontos reali­záló állomása ennek -A japán békét szükségképen fogja kö­vetni egy német békeszerző­dés is, — s ennek megtörténte után forma szerint is ki fog rajzolódni az uj arcvonal. De nem teljesen. A tragikus az, hogy éppen azok az országok, amelyek legádázabb ellenfelei a Szovjetnek s a bolsevizmus­­nak: az elnyomott délkelet­európai országok s ezek kö­zött talán legelsősorban a leg­többet szenvedett s szenvedő Magyarország, forma szerint a Szovjet oldalán fognak álla­­ni. Remélhetőleg a világ haj­landó előzetesen is tudomásul venni ezt a helyzetet, s nem fogja az elnyomó Szovjethez hasonlóan kezelni éppen azo­kat, akik mindenkinél jobban várják a felszabadulást. Mindezt nem lehet elégszer elmondani. Az amerikai ma­gyarság egyik legszentebb történeti feladatának kell len­nie e felvilágositó munkának, amelyre napjainkban is nagy szükség van, hiszen láthatjuk, hogy a Nyugat ellenségeit Hitler és Sztálin alatt is ki­szolgáló csehek például még ma is kedvesebbek a Nyugat ellen, mint a sajátmagát kel­lően nem propagáló Magyar­­ország, amely pedig a csehek­nél százszorta gerincesebben áll ki mindenféle diktatúra ellen. * Amerika fegyverkezése Amerika honvédelmi ter­melése és fegyverkezése olyan gyors tempóban folyik, hogy maga mögött hagyta az oro­szokat és csatlósaikat is, — mondotta Charles E. Wilson, a honvédelemmel kapcsolatos mozgósítási ügyek igazgatója. A termelési versenyben a szovjet határozottan alul ma­radt. Bizonyos nyersanyagokban hiány van, főleg aluminum, réz és acél kellene több. De a nehézségeken hamarosan fe­lül kerekedünk. Ha ezidén vá­ratlanul háború törne ki, A- merika már nem állana védte­lenül, állapította meg Wilson. * Újabb roham Acheson ellen Acheson külügyminiszter ellen állandóan újabb és u­­jabb támadások pergőtüze in­dul meg. Ma már Acheson (Folyt, a 4-ik oldalon) A Perth Amboyban székelő Szent György Szövetség rende­zésében 1951. szeptember 9-én, vasárnap “Szent György-Nap,” nagyszabásúnak Ígérkező sza­badtéri mulatság lesz a New Brunswick és Metuchen között fekvő (Rt. 27, Old Lincoln High­way, Stelton, N. J.) Linwood Grove-ban. A “Szent György Nap” kie­melkedő fénypontja a délelőtt 11 órakor kezdődő tábori püspöki tolikus püspök celebrál fényes nagymise lesz, amelyet Rt. Rév. Ivancho Dániel, D.D., görög ka­­papi segédlettel, a park árnyas fái alatt felállított díszes oltár­nál. Miséző segédbapokTesznek: Ft. Medveczky Dániel szentszéki tanácsos, Manville, N. J%i és Ft. Gajdos Albert Perth Amboy, N. J.-i g. k. lelkészek. Fődiakónu­sok lesznek : Ft. Wojtovich Gyu­la, Fords, N. J.-i és Ft. Mackow József Trenton, N. J.-i g. k. lel­készek. Accolitusok: Ft. Ifj. Gri­­gássy Gyula perth amboyi és Ft. Barnyák Pál Rahway, N. j.-i g. k. lelkészek. Diszdiakonusok: Hazajött a had­seregtől Nt. Kerekes János, volt Perth Amboy-i és Wallingford- Conn.-i református lelkész, aki 1947-ben az Egygesült Államok haderejé­nek köteleékébe lépett, négy évi szolgálat után, — amelyből az u­­tóbbi 3 évet tengerentúli beosz­tásban töltötte — a múlt héten hazaérkezett és becsülettel elbo­csátást nyert. A haza szolgálatában eltöltött négy esztendő alatt igen sok hasznos tapasztalatot szerzett lapjaink kitűnő munkatársa, aki a legjobb egészségnek örvend, nagyszerűen néz ki s telve élet­kedvvel és ambícióval indul neki az uj életutnak... LEGÚJABB Az Egyesült Államok, Auszt­rália és Uj Zéland kölcsönös se­gélynyújtási szerződést kötött. Ugyanilyen egyezmény jött lét­re az Egyesült Államok és a Fü­­löp-szigetek között. Orosz László és Homa József g. k. magyar kispapok. Ceremónia­­mester: Ft. Dr. Dunda Ernő New Brunswick, N. J.-i lelkész. Az angol szentbeszédet Ivancho Dániel püspök ur, a magyart pe­dig Ft. Mackow József fogja mondani. Á misén résztvesznek még a kot *kezők: Ft. Gulyássy Emil, a Szt. György Szövetség lelkiigazgatója (B r id g eport, Conn.), Ft. Szlivka János (Yon­kers, N. Y-), Ft. Roskovich K., (Carteret), Ft. Poratunski Ist­ván (New York), Ft. Kicsinko Péter (Newark, N. J.), Ft. Sztu­­lákovich Miklós (Jersey City, N. J.), Ft. Komán Oreszt (Eli­zabeth, N. J.), g. k. lelkészek és Ft. Body J. Kapisztrán, OFM., a new brunswicki Szt. László róm. kath. egyházközség lelkésze és Ft. Szlezák Imre, OFM, a new yorki Szent István r- k. egyház­­község lelkésze. Az alkalom tiszteletbeli ren­dezőbizottsága a következő: Tiszteletbeli, elnök: David T. Wilentz, volt N. J. állami fő­ügyész, továbbá: August F. Greiner, Woodbridge-i polgár­­mester, Bemard W. Vogel álla­mi szenátor, Andrew D. Des­mond W'oodbndge-i rendőrbiró, Almási János, Horváth Lukács New Brunswick-i városi taná­csos és Takács J. József N. B. városi rendőrbiró. A Szent György Napon a Kára és Németh Testvérek hires rádió-zenekara muzsikál. A dél­után 4 órakor kezdődő műsorban fellépnek: Kondor Mariska, az amerikai magyarság énekes csa­logánya, Iván Dezső énekes-pri­­más, Pavjc Margitka, New Brunswick büszkesége és Me­­ringer Ernő, az amerikai ma­gyar Caruso. Délután 3 órai kezdettel a Szt. Mihály Egyház és a Szent Mik­lós Egyház (Perth Amboy) lab­dajátékosai mérkőznek, melyek­nek Ivancho Dániel püspök ur fogja átnyújtani a győzelmi ku­pát. A Szent György Nap rendező­sége külön programmkönyvet ad ki erre az alkalomra. Az előjelekből Ítélve ez a Szent György Nap, — a Szent György Szövetség első ilyen nagyméretű rendezése, — nagysikerű, élve­zetes és emlékezetes szép sza­badtéri mulatság lesz. A Verhovay Segély Egylet, az amerikai magyarság legna­gyobb testvéri biztosító intéz­ménye szeptember 10-iki kezdet­tel tartja 22-ik rendes riagygyü­­lését az egyesület székhelyén, Pittsburghban, a Rooseyelt szál­lóban. A konvención, amely elő­reláthatólag egy hétig fog tar­tani, 99 delegátus, a 4 központi tisztviselő, 13 igazgató és 3 el­lenőr fog résztvenni; a nagygyű­lésnek tehát összesen 119 alkotó tagja lesz. * * * ; Az idei Verhovay konvenció elé nagy érdeklődéssel tekint nemcsak a tagság, de az egész amerikai magyarság, mert en­nek a nagygyűlésnek rendkívül fontos kérdésekben kell határo­zatokat hoznia- Ezek között van az egyesület nevének a megvál­toztatása, a loyalitás kérdése és a szervezés, illettre tagszerzés ü­­gyének kérdése, stb. Az egyesület nevének meg­változtatására az igazgatóság pályázatot irt ki s a tagságtól beérkezett pályázatokat a kon­vención bontják fel. A legmegfe­lelőbb név-ajánlatot a konven­ció van hivatva elfogadni, illetve a konvenció dönt majd afelett, hogy uj nevet kapjon-e a Verho­vay Segély Egylet. A “loyalitás kérdése” az, hogy az alapszabályok közé egy olyan módosítást kell beiktatni, amely kimondja, hogy “Nem lehet nagygyűlést képviselő és semmi­nemű tisztségre nem választható meg, se nem alkalmazható az o­­lyan tag, aki az Egyesült Álla­mok Igazságügyminisztere (U. S. Attorney General) által fel­forgatónak (subversive) nyilvá­nított olyan párthoz, egyesület­hez, vagy mozgatómhoz tartozik, melynek célkitűzései ellenkez­nek az Egyesült Államok alkot­mányával és céljaival.” Az igaz­gatóság ajánlotta azt a módosí­tó javaslatot a fiókoknak, illetve a kerületi gyűléseknek, azzal a különbséggel, hogy a végére oda volt biggyesztve, hogy “vagy tartozott ily csoporthoz, mióta az U. S. Attorney General ezeket subversive-nek nyilvánította.” Ez a toldalék annyit jelent, hogy ha valaki mondjuk az IWO-ban legénykedett akár egy évtizeden át is és kiugrott onnan, mihelyt azt az igazságügyminiszter meg­bélyegezte, lehet, vagy megma­radhat tisztviselőnek, vagy al­kalmazható a Verhovaynál a le­endő uj alapszabály értelmében is, ha az igazgatóság módosító javaslatát szóról-szóra elfogad­ja a konvenció. Ebben a kérdés­ben több laptársunk felemelte már szavát, több gyűlésen vitat­ták és. óvatossággal kezelték a szövegezést és joggal várható, hogy a konvenció 119 alkotó tag­ja között a többség lelkiismere­tes, amerikai hazánkhoz hü el­gondolása fog diadalmaskodni, amikor az uj klauzát az alapsza­bályok közé iktatják. Felforga­tóknak, kommunistáknak az egylet tisztikarában helye nincs! Az egylet jóhirnevére vigyázni kell! A szervezés, illetve tagszerzés kérdésében is az észszerüségnek és komoly megfontolásnak kell érvényre jutnia, ha a konvenció azt akarja elérni, hogy a Verho­vay előre, és ne hátra haladjon. Az elmúlt négy év eredményei­nek számbavételekor szomoro­dott szívvel állapíthatjuk meg a Verhovaynál, hogy visszaesés mutatkozik a joggal várt tag­szaporulatban. A szervezés nem hozta meg azokat az eredménye­ket, amiket a legutóbbi konven­ció határozatai kilátásba helyez­tek. A hibát lehet keresni szemé­lyekben; a szervezésre és tag­szerzésre hivatottak elégtelen munkájában, és lehet keresni a felfektetett tervek és elgondolá­sok helytelen voltában is. Tény, hogy legnagyobb magyar egyle­tünknél éppen a legfontosabb “field-munkán” dolgoznak olya­nok is, akiknél a mi magyar éle­tünkben való forgolódás, közre­működés, egy üttmunkálkodás semmibevett, lényegtelen valami és akik az amerikai magyar élet egyik fenntartó oszlopát, a ma­gyar sajtót például valósággal bojkottálják a maguk szűk kis köreiben... Hogyan lehet elkép­zelni egy magyar egylet fejlesz­tését, tagjainak szaporítását magyar újságokkal való ellensé­geskedéssel, gyülöletszitással, áskálódással? Egy egyleti szer­vezőnek, legyen az akármilyen magas, vagy akármilyen “közka­tonai” rangban, az első és leg­fontosabb szabályt kell követ­nie: mindenkivel a lehető leg­jobb viszonyt fenntartani, bará­tokat és csakis barátokat szerez­ni magának és az egyletnek, tar­tózkodni minden politikai akti­vitástól és kerülni a személyes­kedést! Ha egy egyleti szervező nem tartja szem előtt és nem kö­veti ezeket az irányelveket, kárt okoz annak az egyletnek, amely­nek dolgozik, mert leszűkíti és kisebb határok közé szorítja azt á terepet, amelyen a beszerve­zendő alanyokat hivatva van megkeresni. Amint az egyik ösz­­szeköttetés hozza a másikat, úgy az egyik haragos is, természet­szerűleg, magával hoza a mási­kat és harmadikat s az a szer­vező, aki az ösztöneire és érzel­meire, nem pedig az eszére bízza egylete ügyét, idővel impotenssé, tehetetlenné válik. * * * Ennél a pontnál meg kell áll­nunk s fel kell említenünk azt, hogy itt New Jerseyben a két vezető magyar hetilap, a perth amboyi Híradó és a new bruns­wicki Magyar Hírlap 1949-ben nem kapott hirdetést a Keleti Verhovay Nap rendezőségétől pusztán személyeskedő okoknál fogva- Ugyanakkor azonban a kommunisták new brunswicki kedvelt hetilapjában, a még ma is budapesti vörös-maszlag pro­pagandát közlő Magyar Hírnök­ben dupla hirdetést helyeztek el a bölcs szervezők a Verhovay Se­gély Egylet nagyobb dicsőségé­re... A Keleti Verhovay Napokon pedig az ég világán mindenről gondoskodott a bölcs rendező­ség, töltött-káposztától labdarú­gásig mindenről derekasan, csak éppen szervezésről, tagfelvétel­ről nem. Egy kötvényismertető, név- és adatgyűjtő, információs sátor felállítása helyett azon vi­tatkoztak a rendezők, hogy 35, vagy 40 centért árulják-e a pá­linkát és ki legyen a főrendező, kit magasztaljanak majd ege­kig a beszámolók... A tiszta jöve­delem egy hányadát jótékonyáéi­ra adták, nagyobb részét pedig maguk között felosztották a résztvevő fiókok, de hogy ebből a már harmadik éve tartott Ver­hovay Nap jövedelméből meny­nyit s hogyan fordítottak köz­vetlenül, vagy közvetve tagszer­zésre, Verhovay építésre, arról1 nem szól sem hivatalos beszámo­ló, sem jegyzőkeny . .. Hát igy nem lehet Verhovayt építeni. így nem lehet tagokat, barátokat szerezni az egyletnek, az bizo­nyos! És a most összeülő kon­venciónak rendelkeznie kellene abban a tekintetben, hogy a jö­vőben milyen feltételek mellett használható a Verhovay Segély Egylet neve egy-egy ilyen “ren­dezésnél,” hogy az valóban az egylet érdekében történjék! A Verhovay nevet viselő zsákból kiszórt mag Verhovay kalászt teremjen s a Verhovay arassa le azt, a Verhovay összesség gyara­podjon abból! * * * Vettük magunknak a bátorsá­got, hogy elmondjuk a konvenció előtt mindezt, hiszen nemcsak jogunk, de kötelességünk Is, —• úgy is mint tagoknak, úgy is mint magyar újságíróknak — felhívni a konvenció figyelmét észrevételeinkre. Mi itt élünk, Magyar-Amerikának ebben a népes csücskében, három jó ma­gyar hetilapot adunk minden hé­ten ezer és eZer jó magyar kezé­be, vezető magyar egyházak és egyletek hivatalos lapjai a mi lapjaink s benne vagyunk, benne élünk itteni magyar életünkben annyira, hogy szavunk mérvadó kell legyen a véleményezésben. Ami visszásságot láttunk, el kel-., lett mondjuk Egyletünk fejlődé­sének az érdekében, mert aki hi­bákat, tévedéseket eltitkol, vagy elpalástol, az egyszersmint meg­akadályozza annak jövőbeni ki­küszöbölését is. A számbavevés és a jövőre vonatkozó tervek fel­fektetése idején egy jó munkát végezni akaró nagy-gyülésnek mindent tekintetbe kell venni, nagy és kis kérdéseket egyaránt, mert csak igy alakulhatnak ki komoly meggyőződésből fakadó bölcs határozatok! A jó Isten áldását kérjük a Verhovay Segély Egylet 22-ik nagygyűlésére s őszinte magyar szívvel azt kívánj uk, hogy a kon­venció időálló jó terveket és ha­tározatokat hozzon, alkalmas és érdemes tisztviselőket válasszon, jó szervezőkről gondoskodjon az egylet sikeres továbbfejlődése érdekében. DIÉNES LÁSZLÓ A Woodmen nők tisztújító gyűlése A White Rose Grove No. 14, Woodmen Circle magyar női osztály az uj alapszabályok ér­telmében 1951. szeptember 10-én este 7 órai kezdettel tartja ren­des havi gyűlését az Odd. Fellows Hallban, 90 Smith Street. Ezen gyűlés fogja megválasz­tani a tisztviselőket az 1951- 1952 évre és előkészületeket ten­ni a Trentonban megtartandó őszi konvencióra. A vezetőség kéri a tagság pon­tos megjelenését. KUBIK MIKLÓSNÉ elnök; \ MITRUSKA JÁNOSNÉ ' pénztárnok. PÁRTOLJA lapunk hir­detőit, mert akik a Híra­dóban hirdetnek őszinte nagyrabecsülői az itteni magyarságnak! AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
Thumbnails
Contents