Hiradó, 1951. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1951-08-23 / 34. szám

Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JhiL Only* dúinyjcikiciYL yißWApapQ/c fcditsuL jcüicL (publiöJuxL in. (psJdh. (Amboy. VOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1951. AUGUSZTUS 23-Lee Sang Cho ölelése Eheti politikai összefogla­lónk cime beillenék valamely olcsókiadásu exotikus kaland­regény címének is. “Lee Sang Cho ölelése” — a cim őserdők sohanem látott növényóriása­inak zöldes félhomályát érzé­kelteti, a távolból bennszülöt­tek dobpergésre hallik, egy­­egy hiéna riadóztatja a dög­evő állatokat, fenevadak som­polyognak a páfrányok tövé­ben, óriáskígyók ugranak a vándor nyakába, titokzatos vad állatok és növények halá­los szorításában vonaglik minden, s e félelmetes tájban mindenre ráborulón lebeg a mindennél titokzatosabb Lee Sang Cho, s az olvasó még mit sem sejt arról, vájjon kinek szól ölelése, s hogy ez az öle­lés a szeretet mozdulata-e vagypedig a gyilkosság egy titokzatos-keleti perverz ne­­me-e! A cim mögött elterülő táj valósága sokkal szürkébb, de talán semmivel sem félelmete­sebb ennél. A koreai fegyverszüneti tárgyalásokon ölelte át — a távirati irodák jelentése sze­rint — Lee Sang Cho vörös generális Henry I. Hodes U.S. A.-tábornokot. S e hir után szó szerint megismételhetjük előző bekezdésünk zárósorait: mit sem sejthetünk arról, hogy ez az ölelés a szeretet mozdulata-e, vagypedig a gyilkosság egy titokzatos ke­leti neme. A tárgyaló fegyverszüneti bizottság szavába újra és új­ra belebömböl az ágyuk hang­ja, s miközben Lee Sang Cho tábornok az amerikaiakat ö­­lelgeti a bolsevista propagan­dát jól szolgáló fényképészi lencsék számára, az amerikai G. I.-okat a koreai halálosgő­­zü mocsarak s a vöröskatonák gyilkos fegyverei ölelgetik. Moszkvában- az “amerikai im­perialisták” ellen uszít a saj­tó, Berlinben is vonultatgatja Sztálin ifjúsági bábjait, lázit a Balkánon, Franciaország­ban, Olaszországban, Irán­ban, Irakban, Egyiptomban, tüzcsóvákat haj igái Koreá­ban, Indokihában, — a közben békéről szaval, s a vöröstábor­nokkal szeretettel öleltetgeti az amerikai 8. hadsereg tá­bornokát. A “kalandregény” olvasója alighanem szeretne rákiáltani a szereplő hősökre, óvni a nyájas öleléstől, s rábökni a könyv utolsó oldalára, ahol már csak a fojtó rémek élnek birtokukbavéve mindent, ^ ahol a vörös láng pusztitóan ölel át mindent . . . * Európa Párisi tudósítónk az uj francia kormányalakulás u­tán adódó helyzet elemzésében kiemeli azt a tényt, hogy Mochnak távoznia kellett a hadügyminisztérium éléről. Jules Moch, akinek testvérét a németek koncentrációs tá­borban pusztították el, szemé­lyi sérelmi politikát folytatott a francia hadügyminiszteri székben, és igy elsőszámú ke­rékkötője volt minden Német­országot is bevonni akaró nyugateurópai védelmi terv­nek. így Moch távozása nemcsu­­pán a francia, hanem az álta­lános nyugateurópai politika szempontjából is rendkívül je­lentős esemény. Az uj had­ügyminiszter, Bidault, volt miniszterelnök, a katolikus jellegű párt egyik vezére min­den bizonnyal sokkal inkább lesz képes a francia-német e­­gyüttmüködés egybehangolá­sára. Politikai körökben igen nagy érdeklődéssel tekintenek az uj, Pleven-kormány műkö­dése elé. Az uj kormányban végre nem vesznek részt mar­xisták, a kormány inkább pol­gári-konzervatív színezetű. Sokan mintegy utolsó remény­ségként tekintenek erre a kor­mányra, amely a lezüllött francia közéletnek a kátyúból való kiemelésére volna hivat­va, — fejezi be lapunk párisi tudósítója. * Truman és McCarthy magán-hidegháborúja Truman elnök az American Legion házavató ünnepélyén Washingtonban b e s z é d et mondott a “rágalmazók” el­len. A beszéd félreérthetetle­nül McCarthy szenátor ellen volt kiélezve. A szenátor, aki a bolsevizmus, a szimpatizán­sok, a titkos-szimpatizánsok, az Achesonizmus, mindenféle rendű rózsaszínek elleni kö­nyörtelen támadásokkal tette ismertté nevét Amerikában, válaszolt az elnök beszédére, s azzal vádolja Trumant, hogy “az elnök a Kreml szolgálóit védi.” * Anglia Angol . politikai körökben arról beszélnek, hogy a kor­mány legkésőbb a jövő év ta­vaszán, de talán már az idei őszön kénytelen lesz választá­sokat tartani. Ez a konzerva­tívok és a Labour Party har­madik nagy összecsapása lesz, — s a mérkőzés eredmé­nye nemcsak Anglia további < sorsára, hanem a világpoliti­ka további alakulására is dön­tő befolyással lehet. * Rövid hírek Londonból jelentik, hogy Anglia ez év végéig egész had­erejének felét a kontinensre küldi, Eisenhower egyesült hadseregébe. Öt teljes had­osztály Nyugatnémetország­ban lesz, de Berlin, Bétís és Trieszt is kapnak az angol egységekből. Tokióból jelentik, hogy a San Franciscoba küldendő ja­pán békedelegációt az összes pártok képviselőiből állították össze, leszámítva a szocialis­­(Folyt. a 4-ik oldalon) BAJOK VANNAK RÁKOSI KÖRÜL? A “Függetlenség,” “Magyar Hirlap” és “Híradó” bécsi tudósoitójának lapzártakor érkezett jelentése. (BÉCS, augusztus 24.) — Ideérkezett magyar menekültek arról számolnak be, hogy né­hány nap óta forgalomba került egy hir a magyar fővárosban, amely szerint ismét bajok van­nak Rákosi körül. Emlékezetes, hogy a kommunista diktátor már egyszer — három évvel ez­előtt — szinte kegyvesztett lett. Állítólag “Titoista szimpátiá­val” vádolták. Akkor azonban si­került Rákosinak rövid moszk­vai látogatás után továbbra is nyeregben maradnia, a két ve­­télytárs, Révai és Gerő legna­gyobb bosszúságára. Budapes­ten arról vélnek tudni, hogy az “ötösfogatból” megmaradt há­rom nagyság (Rajk és Farkas Mihály hiányzik immár,) újabb nagy összecsapásáról van szó, s egynek ismét ki kell hullania. Persze, Moszkvában dől el, me­lyik a három közül. Arra számí­tanak, hogy most Rákosin a sor, hiszen a három közül ő a “leg­szelídebb,” s vádolói szerint a deportálásokkal kapcsolatos ak­cióban “nem járt el vonalhü kommunistához méltó módon.” — A magyar nép abban a tra­gikomikus helyzetben van, hogy azért szurkol, bárcsak Rákosi megmaradna: ugyanis Révai vagy Gerő diktátorsága bizony­nyal még rettenetesebb volna. —V —r Magyar szív, mozdulj meg! Nagyon, nagyon sokszor, nagyon, nagyon sokan fordul­tak már kérő szóval Amerika magyarságához. Hazájukból elűzött s Európa különféle országaiban hányódó és nélkülöző magyar testvéreink kérését tolmácsolták a felhívások százai, ha nem ezrei. Érthető, ha már kissé belefáradtunk a sok-sok adásba. S ennek ellenére ma megint kérő szóval fordulunk a ma­gyarsághoz. Egy affidavit-re volna sürgősen szükség. Ang­liában él egy kitűnő, derék magyar ember, akinek 1948-ban kellett elmenekülnie Magyarországról a kommunisták elől, mert különben kivégezték volna. 29 esztendős, feleségével és egyéves kislányával Angliában élnek, — mindketten egy textilgyárban dolgoznak. Nem elégedetlenek, (re á ilaía szony nem bírja Anglia éghajlatát, s az orvos azt mondta ne­kik, ha nem mennek más országba, az asszonyka nem fog sokáig élni. A fiatal magyar házaspár egyetlen vágya, hogy Ameri­kába jöhessenek s itt dolgozhassanak. Ehhez egy affidavit-re volna sürgős szükségük. Emberéletről van szó! Az amerikai magyarság jószivére appellálunk: mentsétek meg őket! Kérjük, aki hajlandó affidavit-et adni, közölje nevét és címét szerkesztőségünkkel, s mi továbbítjuk a címet Ang­liába. A SZABADFOGLALKOZÁSÚAK BIZTOSÍTÁSA A Társadalombiztosító Tör­vény 1950-es módosításai, ame­lyek 1951. január 1-én léptek é­­letbe, további 10 millió emberre terjesztették ki az aggkoruak és hátrahagyottakról való gondos­kodást. Az önálló foglalkozású­ak legnagyobbrésze ide tartozik, valamint az állandóan alkalma­zott háztartási és mezőgazdasá­gi munkások, az iskolák, kórhá­zak, egyházak és más nem nye­reségre alakult vállalatok leg­több tisztviselője. Az alant felsoroltakat kivéve, a be nem jegyzett üzletek és vál­lalatok tulajdonosaira és társtu­lajdonosaira is kiterjesztették a társadalombiztosítást, ha az a­­dóévben legalább 400 dollárt tisztán kerestek. A kivételek a következők: 1. Földmivelők. 2. Lelkészek. 3. Közhivatalnokok. 4. Orvosok, szemészek, gyógyá­szok, fogorvosok, állatorvosok, építészek, mérnökök, okleveles vagy állami és városi könyv­­szakértők, ha kizárólag ezzel foglalkoznak, Christian Science oktatók, temetkezési vállalko­zók. Az önálló emberek is kötelesek társadalmi biztositói kártyát és számot kérni a Társadalombiz­tosító Hivatal legközelebbi fiók­jától. Ahol fiók nincs, a posta­­hivataltól kell űrlapot beszerez­ni. Ha önálló vállalkozók voltunk és 65 éves korunk után vissza­vonulunk, ugyanolyan illetmé­nyek járnak nekünk, mint az al­kalmazottaknak. Az önálló em­berek munkától való visszavonu­lása a törvény külön szabályai szerint biráltatik el. Visszavo­nul tnak tekintik az üzletembert sokszor akkor is, ha munkát vé­gez, de nem eleget ahhoz, hogy eltartsa magát. Az önálló ember nem köteles évnegyedenként jelentést tenni. Csak egyszer évente, a jövedel­mi adó vallomásával egyidej üleg kell társadalombiztosító adó alá eső keresetét megadni és az adót leróni. Az önálló emberekre néz­ve az első jelentés tehát csak 1952. március 15. körül esedé­kes. 1951. jaunár 1.-től kezdve az évi 3,600 dollárig terjedő kere­set adó alá esik, akár fizetés, a­­kár vállalkozói jövedelem címen jutottunk hozzá. Az olyan em­ber, akinek fix fizetése és vállal­kozói jövedelme van, a fizetése után esedékes társadalmi bizto­sitó adót a szokásos módon fi­zeti. Vállalkozói jövedelmének azonban csak azon része után fi­zet társadalombiztosító adót, a­­mely a fizetését évi 3,600 dollár­ra kiegészíti. Az önálló ember 2 és negyed százalékot fizet jöve­delme után társadalombiztosító-FURCSA ... FURCSA, hogy a bridgeporti hetilap éléről, minden további bejelentés nélkül, eltűnt a szen­­zációhajhász főszerkesztő ur ne­ve s jóideje senki sem “jegyzi” a lapot. Az uj szerkesztő, aki név­telenül kívánja szerkeszteni ezt a hetilapot, becsületesen kiirta az igazságot a lap fejére: “A New England államok egyetlen magyarnyelvű hetilapja.” Boros urnák ugyanis, — aki önmagát meghazudtoló szer énységgel, szinte suttyomban szedte le ne­vét arról a lapról, amelyet fene nagy hangon hirdetett be alig néhány éve, — az volt a mániá­ja, hogy országos nagy lapnak hiresztelte a bridgeportiak heti­lapját s még ide, New Jerseybe is elküldte Mindenre kapható embereit, hogy hirdetéseket gyűjtsenek . . . Futó homokra a­­zonban nem lehet időtálló várat építeni, vagy ahogyan Lincoln Ábrahám mondotta: nem lehet bolonddá tenni mindenkit miga­­világ . . . s igy Borosz László fő­­szerkesztő ur neve is egy szép napon eltűnt a lapról; fellengzős elgondolásai semmivé lettek, el­pusztultak, mert ártalmasak voltak! — Mindenesetre furcsa, hogy éppen ennek a sajátmagát oly nagyon szerepeltetni s nevét, tetteit fotogtatni szerető szer­kesztőnek a távozását még csak egy pársoros bejelentés sem je­lezte. . . csak úgy szó nélkül le­szedte nevet'Á lapról s'*' tovább állt... Nem is volna olyan nagy bolondság utánanézni, hogy mi­ért tűnt el a szerkesztő ur neve a lapról, kik a tagjai a Hungari­an Publishing Corporationnak, amely mint kiadó szerepel a la­pon s hogy miért és hová tűnt el olyan hirtelen maga Dr. Bo­ros László szerkesztő ur?... A milánói érsek véleménye Schuster kardinális, milánói érsek, kijelentette: “A keresz­tény nemzeteknek tudniok kell, hogy a materialista kommuniz­mus terjedése legnagyobb aka­dályának tekinti a katolikus egy­házat és annak szellemi értékeit. Oroszország nem fél sem az a­­tombombától, sem a nyugati bankok tőkéitől. Oroszország csak Istentől fél és éppen ezért gyűlöli Istent. Isten az ő ellen­fele. íme, ez a titka a budapesti pernek...” Újra a nepotizmus! Nagy Júliát, Nagy Ferenc menekült miniszterelnök leá­nyát a Nemzeti Bizottmány wa­shingtoni irodája alkalmazta. E hir, különösen menekült magyar körökben, kínos feltűnést kel­tett, mert ebből a j elenségből ar­ra lehet következtetni, hogy e­­gyes menekült magyar “poli­tikusok” itt Amerikában is meg akarják honosítani a protekció uram-bátyám, mi-kutyánk-köly­­ke rendszerét. Tévedni emberi dolog. (Seneca) sért, tehát másfélszer annyit, mintha alkalmazott volna, de csak a háromnegyed részét an­nak, amit az alkalmazó és alkal­mazott együttvéve lerónak. Meghívó a Református Presbiteri Szövetség gyűlésére Az Amerikai Magyar Refor­mátus Presbiteri Szövetség évi gyűlését az idén szeptember 2 és 3-án tartja Ligonier, Pa.-ban, a Református Árva- és Aggmen­­ház templomában. Erre a gyűlésre szeretettel hívjuk és várjuk minden egyhá­zaink lelkipásztorait és presbi­tereit. Ezekben a nehéz időkben, amikor sötét fellegek gyűlnek össze felettünk szerte az egész világon, nem lehet közömbös' senkire sem ennek a gyűlésnek a sikere. “Egymás terhét hordoz­zátok és úgy töltsétek be az Is­ten országát” — mondta Meg­váltónk. Nekünk, presbiterek­nek terheket kell vállalnunk, hogy méltók legyünk arra a tisztségre, amire szerintem nemcsak a gyülekezet hivott el, de elhívott maga az Isten. A vezetőség gondoskodott ar­ról, hogy kitűnő előadásokkal gazdagítsuk gyűlésünket. Elő­adók lesznek: Nt. Harangi Lász­ló, Warren, Ohio-i lelkész, Ko­vács Gusztáv, volt elnök és szól­ni fog a gyűlés tagjaihoz, Nt. Balogh István, az Amerikai Ma­gyar Szövetség titkára. Legyen ez a két nap Istentől megáldott, amikor úgy a lelkészi kar, mint a presbiterek mindent megtesznek gyűlésünk sikere ér­dekében. Annál is inkább, mert árvaházunk aznap velünk e­­gyütt ünnepli 30 éves jubileu­mát. SZENTMIKLÓSSY PÁL elnök. A Presbiteri Szövetség Országos Gyűlése 1951. szeptember 2 és 3. Ligonierban, Pa. Az amerikai magyar reformá­tusok által alapított gyülekeze­tek megalakulásuk után hét féle protestáns denominációban, ta­gozódásban helyezkedtek el. Hogy az igy szétosztódott gyüle­kezetek között a hittestvéri ösz­­szetartoás érzése élő maradjon, hogy a magyar református hit­­vallok testvérszeretete meg ne fogyatkozzék az amerikai ma­gyar reformátusokban, meg­szervezték az Amerikai Magyar reformátusokat közösen érdeklő szükség szerint évről-évre fel­merülő ügyekben a gyülekezetek képviseletében kiküldött presbi­terekkel értekezletet tartson. Ezeken az értekezleteken, megbeszélés formájában tartott tárgyalásokon hozott határoza­tok, hanem önkéntesen, ha a gyülekezet elöljárói, presbitéri­uma, tagsága úgy vélik, hogy az egyházuk életében egy-egy pres­biteri konferencián hozott hatá­rozat alkalmazásából jó fakad fel, azt életbe léptetik. Az 19EjJ. szeptember 2 és 3-án tartandó országos összejövete­lén az Amerikai Magyar Presbi­teri Szövetségnek ez évben két, minden gyülekezetét egyformán érdeklő ügyet tűztek ki előadás­ra : az egyik “Egyházainkban az angol és magyar nyelvű presbi­terek megválasztása és együtt­­munkálkodása.” Előadó: Haran­gi László, ref. lelkész, a másik, “Presbyter az egyház életében és mit jelent nekem, mint pres­biternek a Jézus Krisztus egy­háza.” Előadó: Kovács Gusztáv presbiter. A meghívóból, mikor ezt a két előadásra kitűzött tárgyat elol­vastam, hirtelen eszembe ötlött egy jelenet, mely egy német re­formátus vallásu első bevándo­roltak által alapított presbiteri gyűlésén több mint két évtized­del ezelőtt játszódott le, hol vé­letlenül én is jelen voltam. Arról folyt a tárgyalás, hogy a gyülekezet öreg templomát el­adják és ott építenek uj templo­mot, ahol jobb környezetben la­kik már a gyülekezet nagy több­sége. Szó esett arról is, hogy ott, az uj templomban is két nyelven tartson-e isteni tiszteletet? — Az öreg presbiterek közül egyik azt ajánlotta, hogy elég lesz ez­után, ha angQl nyelven tart pré­dikációt a papjuk, mert alig vannak húszán már az öregek közül életben, akik bevándorlók ás azok is mind többé-kevésbbé megértik angolul is a prédiká­ciót. —: Erre azonnal felállt az ifjú presbiterek közül ^gy és be­jelentette, hogy köztük már e­­se’tt erről szó és az azzal végző­dött, hogy mindaddig, amig csak egy is él az öregek közül azok (Folyt, a 3-ik oldalon) FELHÍVÁS! New Yerk, New Jersey, Pennsylvania és Connecticut álla­mok katolikus magyarsága 1951. SZEPTEMBER 3-ÁN, LABOR DAY NAPJÁN ünnepi táborozásra gyűl össze a Staton Island-i (Arrochar Park) Nővérek parkjában. 950 éve annak, hogy első szent királyunkat, Szent Ist­vánt királlyá koronázták a magyarok a'll-ik Sylveszter Pápa által küldött koronával. Úgy érezzük, hogy a magyar nemzeti élet ezen sorsdöntő óráiban nekünk, szabad ma­gyaroknak kell ezt a kimagasló eseményt megünnepelnünk. Módot találunk arra is, hogy tiltakozó szavunkat hallas­suk a világ előtt azok miatt a szörnyűségek miatt, amik ma magyar földön történnek. Hogy kiáltásunk hangosabb legyen, jöjjön el minden igaz magyar, aki csak teheti. Férfiak, nők, ifjak és öregek egy­aránt, Fel a nagy találkozóra! Az ünnepség délelőtt 10:30-kor kezdődik szentmisével es ünnepi szónoklattal. Délután 2:30-kor közgyűlés. Nagy­szerű szónokok meghallgatása után határozati javaslatot olvasunk fel és aztán szétoszlik a gyűlés. A rendező bizottság nevében és megbízásából: Ft. RESZETERICS JÓZSEF Ft. GÁSPÁR JÁNOS Ft. SZLEZÁK IMRE Ft. BÍRÓ BENEDEK AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
Thumbnails
Contents