Hiradó, 1951. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1951-08-16 / 33. szám

PERTH AMBOY HERALD Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk Í CARTERET, WOODBRIDGE, rOKDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JhsL Only* dfwiqctAJLatL 91cwAprffiQ/L fcdiisd and (pubüáJmL in. (psihih. (Amboy. VOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 33. SZÁM. Távolról szemlélve a dolgo­kat azt lehetne mondani: az el­múlt héten semmi feljegyzés­­reméltó nem történt. A politi­kát azonban nem lehet kizáró­lag eseményeken mérni, és különösen nem egy önkénye­sen felállított időbeli kettős­korlát között. Valóban, a hé­ten se uj háború ki nem tört, se régi véget nem ért, nem lát­tak napvilágot különösebben haragos jegyzékek, s nem hangzottak el politikusi aj­kakról jelentősebb beszédek. Talán ez a hét eseménytelen, de talán éppen ezen a héten indul el mégis valami. * Szuez hullámzik Hiszen ha semmi uj nem történt is, annyi minden van folyamatban, amely egy döntő fordulatnak lehet ma még nem ilymódon értékelt magja. Koreában dörögnek az á­­gyiik; Indokínában folyik a franciák de főképpen a fran­ciák által odakényszeritett idegenlégiósok (közöttük sok­ezer elhurcolt magyar fiatal) vére; Iránban a tárgyalóasz­talon egymás mellett fekszik a békés töltőtoll, amely né­hány nevet rajzolhat egy megnyugtató s holnap újra semmissé válható okmány alá, — s a csóva, amely ugyan­ilyen könnyed mozdulattal ha­jítható a lángolni kész olaj­­mezőkre; Izrael állam hatá­rán állandósulnak az összetű­zések; s mozog az egész arab világ: Marokkó szabadulni a­­kar a franciáktól, s most E- gyiptom látja ismét elérke­zettnek az időt az átmenetileg elgyengült brit oroszlán meg­­zsarolására. Egyiptom fel ó­­hajtja mondani a szuezi szer­ződést, s azt kívánja, hogy Anglia vonj a ki a csatorna vé­delmére rendelt csapatait. Végülis minden bizonnyal helyükön fognak maradni a brit csapatok, de a szuezi hul­lámokat ismét örvendve fújja a moszkvai szél; a hideg há­ború utóbbi hónapjai ugyan végül mindig moszkvai csata­­vesztéssel végződnek (Korea, Irán, s most Egyiptom,) — csakhogy ezek a nyugati győ­zelmek rengeteg idegerőt e­­mésztenek fel, s Moszkvának még ezek a vesztett csaták is megérik a fáradságot. A lo­­vagiatlan fél mindig előnyben ■ van a “fair play” oldalával szemben, de ez az előny min­dig csak kezdeti és mindig hátránnyá lesz, mihelyt a csupán mutatósságra törekvő hideg háború valóságossá vá­lik, — s igy bizonyosra vehe­tő, hogy azzal a látszólagos defetizmussal (amelyet a Nyu gatban Moszkva táplálni kí­ván) végeredményben Moszk­va önmagát téveszti csak meg, s keserű meglepetésként fogja érni az az erőtöbblet, a­­mely adott pillanatban a Nyu­gat oldalán meg fog mutat­kozni jóval a moszkvai önál­tató elképzelések fölött. * Edén beszéde Ugyanígy helytelen vi­szont, ha a Nyugat áltatja magát lebecsülve a Szovjet e­­rejét s a vörös veszedelmet. A főellenség elleni közös arcvo­nal kialakulása ma mindennél fontosabb. Ebből a szempont­ból kell értékelnünk Eden volt brit külügyminiszternek, a Konzervatív Párt egyik veze­tőjének beszédét is. Egy táv­irati jelentés erről a követke­zőkben számol be: “A denveri egyetem World Affairs Institute nevű szerve­zete több előkelő külföldi po­litikust hivott meg, hogy a hallgatóság előtt nézeteiket a jelenlegi világhelyzetről ki­fejtsék. így meghívták An­thony Eden volt angol külügy­minisztert is.” “Eden arról beszélt, hogy a nemzetek és országok sorsa egymástól fijgg. Egyetlen nemzet sem gondolhatja azt, hogy a többire nincs szükség ge. Nem lehetnek olyan céljai, amelyeket mások segítsége nélkül elérhet és ezek közé tartozik elsősorban az illető nemzet biztonsága, népének emberi- és szabadságjogai.” “így kell Angliának és az Egyesült Államoknak is közös akarattal, erőik egyesítésével haladni a közös cél felé. Azon­ban mindegyiknek úgy kell működnie, hogy akaratát a többi népre ne erőszakolja rá. Mindenütt csak a megegyezés vezethet állandó jó viszonyra. Sajnálattal látja, hogy az oro­szok az Egyesült Nemzetek erre irányuló törekvését lehe­tetlenné tették és ezzel meg­hiúsítják azt a célt, amelyért az Egyesült Nemzetek szerve­zete tulajdonképen megala­kult. Tragikus, hogy emiatt a kölcsönös biztonság létre nem hozható — mondotta Eden.” “Nem szabad magunkat fél­revezettetni az oroszok néha felhangzó, barátságos szelle­mű kijelentéseitől. Nem sza­bad azokat ugyan teljesen fi­gyelmen kivül hagyni sem, de követelnünk kell, hogy a ba­ráti szavakat baráti tettek is kövessék. Addig pedig le­gyünk felkészülve mindenre. Jó utón haladunk, látjuk az eredményekből. Ügyeljünk arra, hogy az újabb orosz módszert, amely a közvetlen támadás helyett egyes kisebb országokban 1 á z o ngásokat szit, mindenüvé befurakodik, szintén meghiúsítsuk. Az At­lanti Szövetség ennek az aka­ratnak a megnyilvánulása, a­­mellyel egy eddig lehetetlen­nek tartott egységet érhet­tünk el a közös védelem terén. Ha ezt előbb megtettük volna és előbb alkottunk volna egy­séges frontot a kommunizmus messzebb tartanánk. Az ellen­ellen, akkor ma már sokkal állásban Anglia, habár sok helyen kell résen állnia, még az eddiginél is nagyobb mér­tékben kiveszi a részét, mert (Folyt, a 4-ik oldalon) Ára 10 cent. Készülődés a Szent György Napra A Szent György Szövetség ál­tal szeptember 9-én, vasárnap rendezendő nagy Szent György- Napra máris folynak az előké­születek. A püspöki tábori nagy­mise előkészítését Főt. Gajdos Albert perth amboyi lelkipász­tor végzi, aki már kiküldte a meghívókat a közeli és távolabbi egyházközségek papjaihoz. Ki­mentek a meghívók a szövetség fiókosztályaihoz, illetve tagj ai­­hoz is, a kinevezett különféle bi­zottságok pedig hozzáfogtak fel­adatuk elvégzéséhez. Az alkalom tiszteletbeli ren­dezőbizottsága a következő: Tiszteletbeli elnök: David T. Wilentz, volt N. J. állami fő­ügyész, továbbá: August F. Greiner, Woodbridge-i polgár­­mester, Bemard W. Vogel álla­mi szenátor, Andrew D. Des­mond Woodbridge-i rendőrbiró, Almási János, Horváth Lukács New Brunswick-i városi taná­csos és Takács J. József N. B. városi rendőrbiró. A New Brunswick és Metu­­chen között fekvő Linwood Grove árnyas fái alatt felállított oltárnál Most Rév. Ivancho Dá­niel D.D. pittsburghi görög­katolikus püspök tábori szent­misét celebrál fényes papi se­gédlettel. Mise után közös ebéd lesz, utána pedig megkezdődik a táncmulatság a Kára és Né­meth Testvérek kitűnő rádió­zenekara muzsikájára. Perth Amboy és New Brunswick lelkes asszonyai gondoskodnak a fi­nom ételek elkészítéséről. A Szent György Nap rendező­sége külön programmkönyvet ad ki erre az alkalomra. Az előjelekből Ítélve ez a Szent György Nap, — a Szent György Szövetség első ilyen nagyméretű rendezése, — nagysikerű, élve­zetes és emlékezetes szép sza­badtéri mulatság lesz. Ennyit eszünk Azalatt a hetven év alatt, amelyet újabban átlagos élet­kornak mondanak, az egészsé­ges ember nem kevesebb, mint 14 tonna kenyeret fogyaszt. Burgonyából a fogyasztás 60 év alatt hat tonna. A salátalevelek­ből, amit az ember ezalatt az idő alatt elfogyaszt, olyan szőnye­get lehetne előállitani, amely 12 nagy szoba padlóját fedhetné be. Nagy persze az elfogyasz­tott husménnyiség is, amelyhez még halak mellett körülbelül tízezer tojás járul. Cukorból 4,500, sóból 750 kiló a fogyasz­tás. Napi másfél liter folyadékot számitva, az italfogyasztás a 70 év alatt 87,000 litert tesz. LEGÚJABB A diplomáciai köröket megle­petésként érte az a szovjet beje­lentés, amely szerint a Szovjet­unió kormánya részt óhajt ven­ni a japán békét tárgyaló szep­temberi San Francisco-i konfe­rencián. A bejelentés előtt arra lehe­tett számítani, hogy a békeok­mány rövid néhány nap alatt nyélbe lesz ütve, — mig most valószínű, hogy a Gromyko-ve­­zette szovjet delegáció mindent el fog követni a tárgyalásoknak a végtelenségig való elnyujtása érdekében. ZUHOGÓ ESŐ SEM MOSHATTA EL A RÁDIÓ- ÉS SAJTÓ-NAP SIKERÉT A múlt vasárnapi New Jer­­sey-i Magyar Rádió- és Sajtó- Nap a rendezés milyenszerüsé­­géhez és méreteihez mérten nagyvonalú, szép, rendkívüli és sikerült volt; tervszerű pontos­sággal és körültekintéssel ment minden mindaddig, amig délu­tán 4 óratájban megeredt az eső és könyörtelenül keresztülhúzta a számításokat... Alig kezdődött meg a műsor, amikor Emery Deutsch varázs­­hegedüjének sírása közben egy­szerre csak el kezdett esni az e­­ső... Előbb csak cseppekben hul­lott, aztán megnyíltak az ég csa­tornái s a fák alatt elhelyezett, papírral szépen leteritett aszta­lok százai közül á vendégek ez­rei igyekeztek fedél alá jutni... Ezekben a rendezőség számára oly keserű percekben már több­ezer ember volt a Linwood Groveban és ha csak egy futó záporeső lett volna, ha az ég utá­na kitisztult volna, a Linwood Grove valóban szűknek bizo­nyult volna a magyar rádiót és magyar sajtót megbecsülő jó magyarok befogadására... Olya­nok mondják, akik tudják, hogy mit beszélnek, hogy ez a Rádió — V- r és Sajtó Nap évtizedek egyik legnagyobb és legsikerültebb magyar piknik-mulatsága lett volna, ha az eső el nem mossa a siker csattanóját, ha a rossz idő vissza nem tartja az ide készülő tömegeket . . . Még igy is, a dél­után 4-től este 11-ig zuhogó eső­ben ezer meg ezer résztvevő szó­rakozott ezen a Rádió- és Sajtó- Nap mulatságon, aminek több órán át tartó igazán nívós műso­ra a magyar dallamok és ma­gyar betii felejthetetlen szép ün­nepének méltó keretet adott... Diénes László szerkesztő és lapkiadó megnyitó és üdvözlő szavai után Csonka Pista vette át a ceremónia-mester szerepét és elsőnek Emery Deutsch hege­dűművészt szólította a közönség elé. Gyönyörű játékával ismét bizonyságát adta, hogy méltó nagy hírnevére. Szittai Mihály cimbalom-művész mesterien ki­sérte a mestert. Utána Bemard W. Vogel middlesex-megyei ál­lami szenátor mondott rövid üd­vözlő beszédet, majd Tóth Ist­ván előbb Iván Dezsőt, aztán Kondor Mariskát szólította sze­replésre. Mindketten a tőlük megszokott, jó hangulatot va­rázsló szép énekszámokkal sze­repeltek. Ráadásul még egy szép tárogató-szám is követke­zett. Diénes László ezután Zám­­bory Sándor régi magyar újság­írót, elődjét és lapjainak alapí­tóját hívta szólásra, aki szivbe­­markoló szavakkal mutatott rá arra, hogy ennek a mai Rádió- és Sajtó-Napnak a közönsége, egyházaink és egyleteink tagsá­gából felsereglett magyarok ez­rei : ez igazán az amerikai ma­gyarság... Ezekre a magyarokra méltán lehetünk büszkék... ezek­nek a magyaroknak a magyar dal, magyar szó, magyar betű ünnepén történt ilyen tüntető nagy számban való íelsorakozá­­sa, a testvéri érzésnek, jóaka­ratnak, egymás megbecsülésé­nek ilyen nagyfokú megnyilat­kozása lelkesedést, ujult hitet, bizalmat önthet még azokba is, akik amerikai magyarságukba vetett hitüket már-már kezdik elveszíteni... Körülbelől ezeket mondotta Zámbory Sándor, mielőtt bemu­tatta és szólásra kérte Szántó Lajost, az Amerikai Magyar Népszava elnök-kiadóját, az A- merikai Magyar Szövetség és a Segélyakció országos elnökét. Szántó Lajos pedig, aki Rich­mond, Virginiából jött el erre a Sajtó-Napra, keresetlen, őszin­te szavakkal mondotta, hogy itt, a magyar szó nagy ünnepén kez­di igazán megismerni az ameri­kai magyarokat, itt látta meg igazán az amerikai magyarság arcát, “keresztmetszetét”... Mindkét szónok szavait hosz­­szantartó tapssal fogadta a kö­zönség. , Mányoki Lívia, a budapesti o­­peraház volt művésznője gyö­nyörű hangjával és dalszámai­val valósággal elbűvölte a hallga­tóságot. Teghze Gerber Miklós kisérte zongorán. Utána Eőryné Pauk Margitka lépett a mikro­fon elé s kedves hangjával, bá­jos egyéniségével azokat is taps­ra bírta, akik őt még eddig nem látták, nem hallották. New Brunswick magyarsága valóban büszke lehet az ő Pauk Margit­kájára! Teghze Gerber Miklós, a hires zeneszerző zeneművész és Meringer Ernő baritonista szá­mai is sok-sok tapsot arattak. Balogh Gábor színművész mint dalköltő is sikerrel mutatkozott be előttünk. Halász Ilonka ked­vesen dalolgatott, Endrey Jenő színművész, a new yorki magyar rádió-órák 20 éves jubileumát ünneplő vezetője pedig, aki már csuronvizesen érkezett a szín­helyre, olyan nagyszerű, talpra­esett “konferansz”-t mondott, hogy ha helyünk engedné, szó­­ról-szóra leközölnénk... A két részletben, két időpont­ban tervezett műsor jóformán egybeolvadt és órákon át tartott. Közbe-közbe rázendített a Kára- Németh zenekar s táncra per­dült a vendégsereg és akik még nem hallották ennek a nagysze­rű zenekari együttesnek a mu­zsikáját, nem győzték dicsérni őket. Uj szomszédaink, Buda­pestről jött magyarok egybe­hangzó véleménye az, hogy a Ká­ra és Németh Testvérek zeneka­ra megállaná a helyét a magyar főváros akármelyik fényes ká­véházában is . . . (ha volna még ilyen kávéház. — Szerk.) De szóljunk a főzőasszonyok­ról is és azokról a lelkes, igazán jószivü nőkről és férfiakról, a­­kik a legnagyobb eső és legna­gyobb kavarodás idején is dere­kasan állták a helyüket s még nagyobb igyekezettel, még buz­góbb odaadással dolgoztak, hogy az erkölcsi siker mellett az anya­giakban se legyen veszteség . . . Ebben az esetben igazán el­mondható, hogy a veszteségtől és ráfizetéstől a konyhán és az italoknál dolgozók s nemkülön­ben a sok-sok jóindulattal fo­gyasztók mentették meg ezt az eső-áztatta Rádió- és Sajtó- Napot . . . ! Az, aki már műkö­dött közre többezer dolláros költséggel rendezett mulatsá­goknál, jól tudja, mit jelent ez; VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­punkban hirdetnek. Ez ön­magának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! 'jól tudja, hogy a vacsora-idő e­­lőtt megeredő eső milyen hatal­mas kárt tehet . . . Aki nem volt ott, aki nem lát­ta ennek a Rádió- és Sajtó-Nap­nak a közönségét, annak el­mondhatjuk azt is, hogy még to­lókocsiban is jöttek, 70 mérföld­­nyi távolságból... Voltak ott so­kan New Yorkból, Philadelphiá­ból, Trentonból, Bethlehemből és New Jersey közeli és távoli vi­dékeiről. Sokan a tengerparti nyaralóból jöttek “fel,” sokan a hegyekből jöttek “le,” aki már a szemerkélő esőben érkezett és voltak olyanok is, akik este, nyakig sárban, zuhogó esőben jöttek... akárhogyan, de eljöt­tek... A szolidaritásnak, magyar testvéri jóérzésnek annyi sok szép tanú jelét láttuk ezen az e­­sős-pikniken, hogy az már ma­­gábanvéve is a magyar lélek ün­nepévé tette ezt a napot!... Az Amerikai Magyar Népsza­va nemcsak fejével, Szántó La­jossal, hanem igazgatójával, Székely Izsóval, valamint iroda­vezetőivel: Székely Zoltán (Phi­ladelphia), Papp István (New Brunswick) és Papp Istvánná (Perth Amboy) is képviselve volt a Sajtó-napon. A magyar rádió-órák Palánghi Kálmánnal, Endrey Jenővel, Székely Zoltán­nal voltak képviselve. Szívvel, szer tettel, magyar testvéri jóér­zéssel jöttek mind... A sajtó kép­viseletében Ács Pál (Newark), Kvochák István és Sráj János (Bethlehem, Pa.), mindketten feleségestől voltak ott. A Rádió- és Sajtó-Napot a magyar rádió és sajtó szolidáris-érzésű képvi­selői jelenlétükkel valóban ki­domborították jellegében. A Magyar Nemzeti Bizott­mány képviseletében Pfeiffer Zoltán jött el a Sajtó-Napra. Magyar egyházaink részint papjaikkal, másrészt pedig tag­jaikkal voltak szép számban képviselve a Sajtó-Napon. A környékbeli városok magyar egyházainak csaknem mindegyi­kéből voltak nők és férfiak a lel­kes közreműködők között is s aki nem dolgozhatott a konyhán, az jegyet árult, aki nem mérhetett a bárnál, az szódát adott el . . . Hősiesen dolgoztak, sütöttek az asszonyok kint az esőben, a sza­bad tühelyen s mérték az italt bőrig ázva az emberek a nyitott bárnál... Köszönet, elismerés il­leti őket nagyszerű munkáju­kért ! Az 'az igyekezet, ahogy dol­goztak, az az odaadás, amivel a “sülyedő hajót” megmentették a nagy esőben, mindennél ékeseb­ben bizonyítja azt, hogy a ma­gyar összetartás és testvéri sze­retet zászlaja magasan leng fent az árbocon s fennen hirdeti azt, hogy még évtizedek múlva is lesz amerikai magyarság, mert él a magyar lélek, él a ma­gyar szó s az a nép, amelyben ennyi lelkesedés, ennyi szeretet van a szép magyar dal és becsü­lettel irt magyar betű iránt, az a nép nem pusztulhat el! Meg kell említenünk azt is, hogy magyar egyleteink elnö­kökkel, tisztviselőkkel és sok-sok tagjukkal képviseltették magu­kat a Rádió és Sajtó-Napon. Itt pedig ki kell emelnünk azt, hogy pontosan az a Rákóczi Segélyző Egyesület, amelyet sokan sze­retnek radikálisok által irányí­tott és dominált magyar egylet­nek mondani, pontosan ennek a Rákóczi Egyletnek a brunswicki és amboyi férfi és női tagjai so­rakoztak fel leglelkesebben a­­zoknak a magyar lapoknak az ünnepélyén, a mi lapjaink közre­működésével rendezett Sajtó- Napon, amelyekről köztudomá­sú, hogy legélesebb ellentétben állanak a kommunistákkal és felforgatókkal. A Sajtó Napon munkát vállalt férfiak legna­gyobb részét maga Körmöndy József New Jersey-i igazgató to­borozta Brunswickról és Am­­boyból s az ő és Horváth József irányításával folyt a pikniken a derekas szép munka! Ezek a nagyszerű emberek jól megér­tették és átérezték azt, hogy a magyar rádióval és magyar saj­tóval való kölcsönös egytittmun­­kálkodásban van az amerikai magyar egyleti és társadalmi é­­let jövendője s mig egyházi éle­tünk jövendőjét nem kell félte­nünk, emezekért erősen össze kell fognunk és együtt kell mun­kálkodnunk! Fellengzős gondol­kodású, a magyar sajtó erejét és várható támogatását semmibe vevő és számításaikból kihagyó egyleti embereknek és szerve­zőknek magyar egyleteinkben helyük nincs, csakis az olyanok­nak, akik úgy gondolkoznak és úgy éreznek, mint a Rádió- és Sajtó-Nap sikeréért közreműkö­dő, a sajtó embereit megbecsülni tudó jó Rákócziak! Ezt el kellett mondanunk már csak azért is, mert egyik nagy egyletünk a kö­zeljövőben konvencióra ül ösz­­sze és ott ezekről a kérdésekről is várhatóan komoly szó fog esni! Végezetül és mindent egybe­vetve, a tárgyilagos szemlélő szemszögéből próbálva nézni a. múlt vasárnapi magyar Rádió- és Sajtó-Napot, megállapíthat­juk, hogy úgy a Kára-Németh rádió-zenekarnak, mint a mi há­rom hetilapunknak vannak igaz, őszinte barátai ezer-számra, vannak pártolói és' megbecsiilői sokkal, de sokkal többen, mint azt mi olykor-olykor, a magyar betű napszámosaira ránehezülő gondterhes percekben gondol­tuk... A magyarságba vetett hi­tünk, bizalmunk megújult, meg­erősödött s ez erőt, fokozottabb kitartást ad nekünk a jövőre nézve... S ha a Sajtónap sikeré­ből csak ennyivel gazdagodtunk, meggazdagodottnak érezzük ma­gunkat ! A Kára-Német zenekar pedig nem rendezett bőgőtemetést, mert bőgőjüket eltemette a sár, őket pedig a sok-sok dicsérettel halmozták el az eső és tolongás dacára is jól mulató vendégek... Ha a jó Isten éltet s úgy akar­ja, jövő nyáron, szép időben ta­lán újra megrendezzük a Rádió- és Sajtó-Napnak azt a részét, a­­melyiket megzavarta az eső... KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híre­ket és közleményeket már csak a következő he­ti számban hozhatjuk. Keretes hirdetéseket szer­da estig telefonon is fel­veszünk. THURSDAY 1951. AUGUSZTUS 16. PERTH ÁMBÖY, NEW JERSEY AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
Thumbnails
Contents