Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1951-03-29 / 13. szám

PERTH AMBOY HERALD Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIYER, STATEN ISLAND JhiL ftnhj diunqahian, VbuoApapsüc fydiisuL and. (pubÜAhod. in. (psüdth. CLmbmf. VOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1951. MÁRCIUS 29. A koreai háborúban egyik félre nézve sincs kilátás döntő győzelemre A múlt hetek belpolitikai e­­seményei, különösen a Kefau­­ver bizottság szenzációs ki­hallgatásai, mik az- alvilág is­mert nagyságainak a politikai életre való befolyásáról húz­ták le a leplet, — másodrendű érdekességgé szorították le a koreai háború híreit. Jelentő­sé gtekintetében azonban mé­gis csak a koreai háborút ille­ti meg az elsőség, mert egy­mással szemben álló két világ­nézet a földtekének ezen a tá­voli pontján tényleges harc­ban áll egymással. A Nemze­tek Szövetségének hadserege, mely a kapitalista világrend­­szert képviseli, kilenc hónap óta már eddig is sok emberé­letbe kerülő küzdelmet viv a kommunista eszmék szolgá­latában álló észak-koreai és kínai katonasággal. E kilenc hónap alatt annyiszor válto­zott meg a hadiszerencse, a biztosnak látszott sikeres e­­redmény annyiszor hiúsult meg mindkét félre nézve, hogy az “eldöntetlen” ered­mény valószínűbbnek látszik a győzelemnél. M&Arthur tábornok hajlandó lenne igazságos békéről tárgyalni Már többször hangsúlyoz­tuk, hogy nekünk a győzele­mért Koreában olyan nagy ál­dozatot kellen hoznunk, ami nincs arányban a várható e­­redménnyel. Úgy látszik ezt a feltevést az utóbbi időben az illetékes körök is megfontolás tárgyává tették. Legalább is erre enged következtetni Mc­Arthur tábornoknak március 21-én Tokyoban tett nyilatko­zata, mit a koreai harctér új­bóli meglátogatása előtti elu­tazása mondott. E nyilatkozat szerint ő bármikor készen áll a harctéren tanácskozásokat kezdeni az észak-koreai és ki­­nái haderők főparancsnokai­val, hogy további vérontás nélkül befejezzék a háborút, módot találva a Nemzetek Szövetségének célkitűzéseire, amiknek megvalósítása ellen egy ország sem emölhet jogos kifogásokat. McArthurnak ez a nyilat­kozata lényegesen különbözik alig egy félévvel ezelőtt több ízben hangoztatott azon kije­lentéseitől, amikben feltétlen megadásra hívta fel az észak­koreai kommunista hadveze­tőséget. Azonban a márc. 21- én nyilvánosságra hozott nyi­latkozatában nyomatékos ér­vekkel próbálta meggyőzni az ellenséget, hogy az a harc to­vábbi folytatásával semmit sem nyerhet, ellenben igen so­kat veszíthet. Bár ezek az ér­vek logikusak és ha azokra az észak-koreaiak és a kínaiak a józan ész sugalmaira hallgat­va válaszolhatnának, nagyon valószínű, hogy mielőbbi ta­nácskozásokat kéz denének Mr Arthur tábornokkal. De mivel nekik a józan ész he­lyett Stalinra és az orosz Po­litbüro vezetőire kell hallgat­niuk, — egész biztos, hogy McArthur ajánlatára még csak válaszolni sem fognak, vagy legjobb esetben — az in­direkt válasz elutasító lesz. Az Egyesült Államok vezető­sége nem becsüli le a külpoli­tikai helyzet súlyosságát Tavasz felé közeledik az idő és ilyenkor — különösen Eu­rópában — egyre aggodalma­sabb érzésekkel gondolnak az emberek a már évek óta fe­nyegető harmadik világhábo­rú kitörésére. Az általános vé­lemény Európában az, hogy a háborús veszély egyáltalában nem csökkent és az Egyesült Államokban tap asztalható nyugodtabb közhangulat té­ves elképzelésen alapszik. Ez az európai felfogás érthető is, mert a múlt háborúban részt vett európai országok népei nagyon jól tudják, hogy mi­lyen tragédiát jelentene ne­kik egy uabb háború. Azon­ban ők tévednek, ha azt hi­szik, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya a legcseké­lyebb mértékben is csökken­tette volna a háborús készü­lődések szorgalmazását. Tru­man elnök hírek szerint a na­pokban újabb 9 vagy 10 billió dollár megszavazását fogja kérni a kongresszustól, hogy ezzel az összeggel is növeljék a már eddig megszavazott 42 billió dollárra rugó hadi kia­­dáspkat. Ez közel 25%-nyi e­­melkedést mutat a hadi kia­dások terén. Mivel a háborúra készülődésnek egyik legfonto­sabb kelléke a pénz, amiből a hadi felszereléseket, ágyukat, tankokat, repülőgépeket, no meg az atombombákat készít­hetik, ez a majdnem 25%-kos emelkedése a hadi kiadások­nak legkevésbé sem mutatja azt, mintha az Egyesült Álla­mok vezetősége könnyen ven­né a háború kitörésének a le­hetőségét. Az amerikai köz­hangulat látszólagos nyugodt­ságát Európában azzal ma­gyarázzák, hogy a sajtóban a: ránylag kevset Írnak most már a koreai eseményekkel kapcsolatban. Ez azzal ma­gyarázható, hogy a mindig uj szenzációk után kutató ameri­kai sajtónak gyorsan változó eseményekre van szüksége, hogy az izgalmakrar éhes ol­vasóközönség igényét képes legyen kielégíteni. Kefauver bizottság kihallga­tásai további szenzációkkal járnak így például az utóbbi hetek­ben komoly szenzációt képe-' zett a gengszterek és politiku­sok közötti kapcsolatot vizs­­gálgató szenátusi bizottság­nak tevékenysége és “szakér­tők” becslése szerint Kefau­ver szenátor vezetése alatt ál­ló bizottság new yorki kihall­gatásait a televízión keresztül naponta 20-25 millió személy nézte végig. Mi is részletesen (Folytatás a 6-ik oldalon) Negyedmillió értékű gyémánt ______ j Dél-Afrikában, az Orange Ri­ver mentén levő bányák egyiké­ben a napokban egy 160 karátos, kék-fehér gyémántot találtak, mely akkor, akár egy golflabda. Értéke 225,000 dollárra becsü­lik. Sok a külföldi kém Cannon demokrata képviselő kijelentette, hogy az FBI szerint 4500 külföldi szemmel tartják. Ha szükségesnek látják, az FBI 24 óra alatt internáló táborba tudja terelni ezeket a külföldi kémeket. Eddigi veszteségünk A honvédelmi minisztérium jelenti, hogy Amerika eddigi vesztesége a koreai hadjáratban — ideértve a sebesülteket, ha­lottakat, eltűnteket és a fogság­ba kerülteket, összesen 56,000 ember. Készül az aprópénz Truman elnök azt kérte a kon­gresszustól, hogy sürgősen ver­jenek másfélmillió dollár értékű aprópénzt, mert a “váltópénz’ el­tűnt a bankokból, üzletekből. Villamosokon gyakran csak a legnagyobb nehézséggel tudnak felváltani 1 dollárt apróra. 185 millió darab 1 centest is rendelt” Truman a pénzverdéből. Egy­millió egydolláros is készül, leg­később január 1-re. Amerikában a legtöbb em­ber szívbajban hal meg. A szívbaj gyógyítására, meg­előzésére, kiküszöbölésére foly­tatott kutatások céljára most folyik a szokásos évi gyűjtés Két nagy magyar egylet egyesülése * A kormány lesújt a feketézőkre A kormány lesujtásra készen áll, hogy kigyomlálja az ország testéből a fekete piacot. Az uj élelmiszer árakat hamarosan közölni fogják. Az árbefagyasz­tást oly módon tökéletesítik, hogy a nagykereskedők hasznát is szabályozni fogják, a koreai háború előtti színvonalon. A. kiskereskedők, fűszeresek, viszonteladók, akiknek haszon­kulcsa a háború óta emelkedett, kötelesek lesznek csökkenteni áraikat, ellenkező esetben árdrá­gításért büntetik meg őket. Az árszabályozó bizottság el­ismerte, hogy máris felütötte fejét a fekete piac, de a feketé­zőkre könyörtelenül fognak le­sújtani. Az árdrágítókat illeté­kes közegek és az FBI emberei figyelik. A feljelentéseket, pa­naszokat lelkiismeretesen ki­vizsgálják. országszerte. Adakozzunk bő­kezűen, szívesen a szív gyógyí­tásának, a szívbaj-kutatásnak a céljaira! A bridgeporti Rákóczi Segély­­ző Egyesület és az Amerikai Életbiztosító Szövetség (Bridge­porti Szövetség) vezetősége a legkomolyabb formában foglal­kozik a két nagy országos ma­gyar egylet egyesítésével. A két igazgatóság által kiküldöttek már kidolgozták a módozatokat, melyeket a két egylet ezévben tartandó konvenciói elé terjesz­tenek. Ha a konvenciók kéthar­mad szótöbbséggel az egyesülést elfogadják és az állami biztosí­tási ügyosztály azt jóváhagyja, a két nagy bridgeporti egyletből egy lesz s a sokat emlegetett “négy nagy” magyar egyletünk­ből immáron csak három . . . (Magyar egyleteink dolgaival foglalkozó nagy cikkünk anyag­halmaz miatt késett, de a közeli hetekben olvasóink előtt lesz. Minden egyleti tagot érdekelni fog és biztosak vagyunk abban, hogy lesznek “egyleti basák,” a­­kiknek nem fog tetszeni ez a cik­künk, — az igazság keresésében és a becsületes szókimondásban azonban hajlithatatlanok va­gyunk, mert ezzel tartozunk az újságírói hivatásnak, lapunk ol­vasótáborának és amerikai ma­gyar közéletünknek! — Szerk.) Már 3 milliós a U. S. haderő Az amerikai hadsereg létszá­ma a kétszeresére emelkedett a háborús veszély és a koreai orv­támadás óta. Közel 3 millió em­ber áll fegvverben. — Ez a mi erőnk — mondotta Truman elnök — azért volt szükség erre, hogyg védekezni tudjunk a kommunista orvtáma­dások ellen, melyek a szabad né­peket veszélyeztetik. Marshall honvédelmi minisz­ter tudatta Truman elnökkel, hogy az elmúlt hónapokban két­szeres gyorsasággal folyik az amerikai haderő kiépítése. A haderőt tovább növelik és az a cél, hogy junius 30-ig há­rom és félmillió ember álljon majd fegyverben, kiképzés alatt. A magyar DP-k árulói - Amerika árulói . {Az alábbi cikket a hontalan magyarok Münchenben, Német­országban megjelenő hetilapjá­ból, a “ Hung aria”-b ól vettük át.) Négy hónap múlva lejár az USA bevándorlási törvény érvé­nye és Amerika kapui lezárul­nak az európai menekültek előtt. Ugyanakkor véget ér hivatalo­san az IRO, a kivándorlást inté­ző nemzetközi szervezet tevé­kenysége is. A határidő közeled­tével az amerikai magyar szer­vezetek utolsó nagy kísérletet tesznek, hogy felrázzák az ame­rikai magyarságot és assurance­­okat biztosítsanak azok számá­ra, akik meghívás nélkül, még mindig teljes bizonytalanság­ban és kétségbeesésben élnek Ausztria, Németország és Olasz­ország szomorú menekült tábo­­rabian. Az amerikai magyar la­pokban egyre-másra jelennek meg a felhívások, a szervezetek és nagylelkű magánosok ezer és tízezer számra küldik el a propa­ganda iratokat, az emberi szoli­daritás és a magyar testvéri sze­retet utolsó csodaszép erőfeszí­tésre készül. Ebbe az erőfeszítésbe azonban belevijjog egy vad, könyörtelen és pimasz hang. Ugyanazok a kommunisták, akik felelősek százezrek és milliók kiűzéséért, asszonyok m e g g yalázásáért, otthonok szétdulásáért, ugyan­azok, akik lehetetlenné tették, hogy 1945-ben, a második világ­háború befejeződése után való­ban béke szálljon a béke után sóvárgó népekre, most harcba küldik amerikai csatlósaikat, hogy hazug és elvetemedett pro­pagandával megakadályozzák az európai menekülttáborokba szo­rult szerencsétlen tömegek ide­jében való kivándorlását, embe­ri körülmények között való elhe­lyezkedését, szabad országok szabad munkájába való bekap­csolódásukat. A Kominform gondolatnak, az Amerikai Egyesült Államok területén, magyar nyelven meg­jelenő orgánuma, Magyar Jövő (Hungarian Daily Journal) állt az élére ennek a DP-k elleni had­járatnak. Előttünk fekszik a magyarországi vörös diktatúra amerikai szócsövének egyik leg­utóbbi száma, amely ‘Zsebre a kezeket""címén arra lázit, hogy azok a tájékozatlan amerikai magyarok, akik ezt az újságot olvassák, húzódjanak vissza a DP-ket megsegítő akcióktól, te­gyék zsebre a kezüket, ne segít­senek, ne írjanak alá assurance­­okat. A Magyar Jövő cikke Fa­ther Galambos József címére ké­szült, aki a Katolikus Magyarok Vasárnapjában felhívta Ameri­ka magyarjait a DP. akció tá­mogatására. A Magyar Jövő o­­lyan módon támadja Galambos atyát és az akció minden vezető­jét, a magyar múltat és a sze­rencsétlen magyar menekülte­ket, amihez hasonló csak a pesti kommunista sajtó legaljában je­lenik meg. A forrás, ahonnan ezt a támadást is sugalmazták, nem lehet messze attól, ahonnan a pesti kommunista lapok az uta­sításokat és előírásokat kapják. Révai József, a Moszkvában ki­képzett kommunista agitátor propaganda-minisztériuma a pesti kommunista lapoknak az ellátmányokat forintban adja. Hogy a Magyar Jövő kap-e el­lenértéket akár imperialista és kapitalista valutában, akár más­ban, nem tudjuk Hírszolgálati támogatásáról az amerikai kon­gresszus aktái is tanúskodnak. De, hogy a Magyar Jövő Ameri­kában miért hazudik és rágal­maz, azt nem nehéz kitalálni. A Magyar Jövő cikkében odá­ig merészkedik, hogy Rákosi Mátyást a szovjetorosz hadsereg tábornokát, a moszkvai Kreml­nek magyaroszági cselédjét, “a mostani Magyarország szellemi vezérének” nevezi, akit 17 esz­tendeig azért sanyargattak, mert “Krisztust utánozva, a megvetettekért a szegényekért állt ki, tanította őket egy szebb, boldogabb és szabad eljövendő időre, ami el is érkezett.” Krisztushoz merik hasonlíta­ni ezt a moszkvai ügynököt, aki a vasfüggöny mögötti legkegyet­lenebb politikai rendőrséget sza­badította a szerencsétlen ma­gyar népre. Krisztushoz merik egy Amerikában megjelenő lap­ban hasonlítani azt a Rákosi Mátyást, aki napról-napra gya­­lázza azt a nagyszerű amerikai népet, amely még ennek a Ma­gyar Jövő nevezetű kommunista gyülekezetnek is szólásszabadsá­got biztosit a szabad Amerika földjén. Krisztushoz merik ha­sonlítani azt a Rákosi Mátyást, aki börtönbe vetette, megkinoz­­tatta Vogeler Robert amerikai állampolgárt és mikor Vogeler Róbertné férje megkegyelmezé­­séért hozzá fordult, még a lelvél átvételét is megtagadta. De amikor Rákosit Krisztus­hoz meri hasonlítani, mit ir ez a Magyar Jövő a magyar nép­ről? Szerinte Rákosi előtt Ma­gyarországon csak “raccsoló grófok, dadogó bárók és károm­kodó földbirtokosok, feleségét is elkártyázó mágnások, gigerli bankárkölykök, fasiszta betyá­rok, lezüllött katonatisztek, ká­véházi kártyaspielerek” voltak. “Az ipari mágnások romlottvé­­rü kölykei munkáslányokat űz­tek, a tolószékeken degenerált, hátgerincsorvadásos hülye dzsentrik vigyorogtak. Héjjasék ezerszámra akasztották, eleve­nén boncolták, becsetelenitették a magyar nép asszonyait, fiait és lányait, a Horthy, Szálasi bi­tangok, úri betyárok, tolvajok és csirkefogók a felszabadító orosz hadsereg elől menekülve felper­zselték az országot, kirabolták és. ellopták ...” Na ebből elég is már ennyi. Ehhez a leíráshoz csatlakozik még a DP-k leírása. Ezek a Ma­gyar Jövő szerint most a német­­országi és ausztriai városokban “parazitáskodnak” és ezeket a­­karják most az atombombák elől átkupeckedni. Ezeknek’ a DP-k­­nek a Magyar Jövő szerint más programmj uk sincsen, mint hogyha sikerül ezt a “Horthy, nyilas, uribetyár, csürhehadat” Amerikába importálni, akkor az amerikai fiuk életének feláldo­zásával akarják veretni a népi demokráciákat, haza akarnak menni és százezer élmunkás nyakát akarják lebicskázni.” Nagy erőfeszítésünkbe került, hogy ezt a szörnyű szemétdom­bot a Hungária tiszta hasábjai­ra dobjuk. De egyszer meg kel­lett mutatni a Németországban, Ausztriában és Olaszországban évek óta a legnagyobb anyagi és lelki szenvedések között küzködő magyar menekülteknek, hogy kik és milyen eszközökkel akar­ják megakadályozni megmene­külésüket és emberi körülmé­nyek közé való jutásukat. Ezek­ben a menekült táborokban száz és ezerszámra vannak magyar munkások, akik Rákosiék kö­nyörtelen munkástipró kizsák­mányolása elől csúsztak át a sza­bad földre a drótkadályok és ak­nák között. Vannak magyar pa­rasztok, akik otthagyták földjü­ket, otthonukat, szüleiket, mert látták a kolchoz felé terelő kancsukacsapásokat. Van nak tisztességes magyar kereskedők, akik 1945. után a német KZ-ek­­ből megszabadulva, azt hitték, hogy felépíthetik újra otthonai­kat, a magyar gazdasági életet és akiket egy reggel minden fi­gyelmeztetés minden segítség nélkül kikergettek az üzleteik­ből. Vannak fiatalok, diákok, a­­kik nem tudták elviselni, hogy az egyetemen nem az orvosi vagy mérnöki pályára képezik ki őket, hanem a marxizmus­­sztalinizmus rég megbukott ide­ológiáját szajkóztatják velük. Vannak tudósok, akik nem vol­tak hajlandók a micsurinizmus dogmáit hirdetni, amely tudo­mányos meggyőződésük szerint ostoba sarlatanizmus, vannak katonák, akik fegyverrel törtek maguknak utat a vasfüggönyön át, vannak hivatalnokok és ipa­rosok, vannak öregek, akiket megfosztottak egész életük mun­kájának eredményétől, vannak asszonyok, akiket megfosztottak férjüktől és gyerekeiktől. Ezer és tízezer és százezer tanú van, akik hajlandók mind eskü alatt vallani, összezúzni a Magyar Jö­vőnek égbekiáltó hazugságait, a­­kik okmányokkal, adatokkal, ne­vekkel tudják igazolni, miért kellett menekülniük ez elől a szörnyű újkori barbárság elől, amelynek kénes lehellete most már az amerikai partokig ér el és amely ugyanaz volt 1945-ben, mint 1951-ben. A Magyar Jövő és cinkosai attól félnek, hogy minden egyes IRO hajón újabb és újabb rajok érkeznek ezekből a tanukból A- merika földjére és felvilágosít­ják azokat az amerikai magya­rokat, akik még- mindig nemtud­ják, mi van ma Magyarorszá­gon, mi történik Rákosi Mátyás torz árnyékában. A Magyar Jö­vő százezer magyar élmunkás lemészárlásának tervével vádol­ja a magyar menekülteket, mi­közben titokban sóvárogva vár­ja, hogy a szovjet páncélosok meginduljanak és ezeknek a magyar menekülteknek tízezre­it az orosz MVD és a magyaror­szági ÁVO hóhérkülönitményei itt a táborokban lemészárolják, mint ahogy azt egy magyaror­szági vörös tábornok nyíltan ki­látásba helyezte. Nincs Amerikában olyan szer­vezet, amely a szovjet ötödik hadoszlopnak ezt az amerikai e­­lőretolt különítményét, ezt a Ma­gyar Jövőnek nevezett Szovjet- Jelent, az amerikai törvények alkalmazásával tudná ártatlan magyar tízezrek megrágalmazá­­sáért felelősségre vonni? Nincs olyan amerikai szervezet, amely ezt és a hasonló cikkeket lefor­dítaná angolra és odatenné az Amerikaellenes Tevékenységes Kutató Bizottság, az Amerikael­lenes összeesküvést kutató és idegen ügynököket számontartó Federal Bureau of Investigation elé? Azok, akik ilyen cikkeket írnak és közzétesznek, mindenre képesek. Akik magyar nyelven így elárulják a magyar népet, csak az alkalomra várnak, hogy elárulják az őket befogadó, ne­kik nagyszerű életet biztositó, a gonoszságnak ezt a fokát meg sem értő amerikai népet is. ADAKOZZUNK a Vörös Kereszt nemes céljaira! AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
Thumbnails
Contents